Székelyhidi Zsolt Bálnák – Kitovi

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bálnák   Napkeltekor hallak a bálnákkal. Prüszkölések a hullámverésben. Felveti mindet a víz, felszínes lélegzetet fújnak a horizontra, a hosszában feszülő kékbe. Prüszkük a levegőt megszenteli. Vagyok. Áteresztem magam a szélnek, ráülök a habos homokra, áztasson el.   Feszült fülek, hajló nyak, ráfordulok a kékre. Szentül hiszem, te a hullámzás vagy. Homoki ritmus. Felvert hullámhab.

Kitovi   U zoru te čujem sa kitovima. Kihanja u talasanju. Voda ih sve izbaci, na horizont, u uzduž razapeto plavo površne uzdahe duvaju. Njihovo kihanje posvećuje vazduh. Postojim. Predajem se vetru, na penast pesak sedim, neka me nakvasi.   Napete uši, vrat se savija, na plavo se okrenem. Ubeđen sem ti si talasanje. Peščan ritam. Uzburkana pena talasa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 29-30. old.

Székelyhidi Zsolt Nyolcad – Osmina

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. –

Nyolcad   Nyolc szívem benned, töltöd őket, lököd. Nyolc szíven ütő kilencedik a tiéd, bentjéből billenő, sűrűn nőtt ritmusok. Összefolyók mentén sejtjelek hajlítása, fő vénáknak vákuuma. Ritmikus hajszálérzetek, viruló öntőformák. Látod, nyolcadom lotyogó véredből feszít árbócot. Nyolc naplementéhez még egy megtérés dukál. Átlátható részeink egymást kellőképp takarva. Mondhatjuk kifelé, mindent készakarva szőttünk, minden kezdettől fogva helyben lüktet. Nyolc benned, kilencedik te. Együtt pumpálnivaló.

Osmina   Osam moji srca u tebi, puniš ih, odbijaš. Na osam srca deveti što kuca je tvoja, iz njegove unutrašnjosti gusto izrasli ritmovi. Uz spojenih savijanje znakova stanica, vakum glavnih vena. Ritmični tanani osećaji, rascvetale forme livanja. Vidiš, moja osmina jarbol iz tvoje krvi šta klobuča razvija. Uz osam zalaska sunca još jedno razumevanje pripada. Naši prozirni delovi međusobno se prikladno pokrivaju. Možemo prikazati, sve smo namerno tkali, sve od samog početka na svom mestu kuca. Osam u tebi, deveti ti sama. Crpsti samo zajedno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 24-25. old.

Székelyhidi Zsolt Szentül – Smerno

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Szentül   Le leszek mérve, meg leszek fogva és be leszek téve hamar a szén és vas oltárzatú házba. Ezt tudom, ez világos. Egy bizonyos életszakaszban el kell dönteni, hogy legyen. Meg lehet halni is. Meg lehet élni is. A fekete fém színű házba, akinek nincs feloldása, bevágják, és mindenképpen mérik, számolják szentül.   Ez van. Nem kell rezelni.   Hiperrealista vagy semmilyen. Feloldanak, ötvöznek. Különösebbnél különösebb, egyszerűbbnél egyszerűbb művészet ez. Szürreális, hogy szemenként, foganként beleoldanak, -kevernek a vas és szén forgóoltárba, a mozgó masszába, hogy átkavarnak bennem egy szent fa keverőt, hogy felmérjék és aztán felállítsák, ami vagyok.   A vas és szén oltárzatú ház végül enged lennem.   Ami következik, szent és karcmentes. Mérni nem kell.

Smerno   Biću izmeren, zarobljen i uskoro u kuću sa oltarom od uglja i gvožđa stavljen. To znam, to je jasno. U određenom periodu života treba odlučiti, neka bude. Možeš i umreti. Možeš i živeti. Ko nije skinut sa zabrane, biće ubačen u kuću boje crnog metala i svakako meren, brojen, smerno.   Tako je. Ne treba drhtati.   Hiperrealist ili nikakav. Spašavaju me, legiraju. Od naročitije naročitija, od jednostavnije jednostavnija umetnost je to. Nadrealno je kako me ćeliji po ćeliji, zub po zub rastvaraju u vrteći oltar gvožđa i uglja, u pokretnu masu umešaju, u meni svetu drvenu mešalicu mešaju da prosude a posle da utvrde, šta sam.   Na kraju kuća sa oltarom od uglja i gvožđa dozvoljava da postojim.   Što sledi sveto je i bez greške. Meriti ne treba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 21-23. old.

Székelyhidi Zsolt Nem lohad – Na posustaje

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Nem lohad   Bohár Andrásnak   Kezdtem élni, mikor befejezted. Akkori napok, találkoztunk, mit tudtam én veled mit kezdeni. Futottam még. Mondtad, jó szintidő. Mit tudtam én, milyen futni akkor még. Felérni? Még azt is mondtad, van túl azon, ameddig elmentél. Mit tudom én, csak loholás.

Ne posustaje   Andrašu Boharu1   Počeo sam živeti, baš kad si završio. Tadašnji dani, sreli smo se, šta li sam mogao s tobom započeti. Još sam trčao. Rekao si, pristojno vreme. Tad još nisam mogao znati šta znači trčati. Stići? I to si rekao da iza onoga gde si zastao postoji još nešto. Šta ja znam, samo jurnjava.   1Andraš Bohar (Bohár András, 1961 – 2006) likovni umetnik, pisac, filozof   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 18. old.

Székelyhidi Zsolt Madár cím nélkül – Ptica bez adrese

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Madár cím nélkül   Tandori Dezsőnek   Egy nehezen megírt madár. Megint a könnyű is nehezen. A tollak körül hideg feszültség siklik. Haláli e hideg. Egy madár nehéz szárnyas szín. Könnyen rajzolódó súlyszó. Egy lélegzetvételre elcsúszó sor. Egy tárva hagyott ajtajú kalitka. A szél megjárja. Huzatos körök. Egy nehezen elfogyó húsú madár. Pihék a földön, puha keretben. Csak a tollak repte. Csak a tollak, csak a súlytalan. Könnyű könnyen. Egy lélegzetszerű mozdulat. A suhogó hangot egy emlék okozza.

Ptica bez adrese   Deže Tandoriu1   Jedna teško napisana ptica Opet i lak teško. Oko perja hladna napetost klizi. Čudna je ta hladnoća. Jedna ptica je teška krilata boja. Lako ocrtavajuća reč težine. Na jedan udisaj pomaknut red. Otvorenim vratima ostavljena krletka. Vetar nastrada. Promajni krugovi. Jedna ptica sa mesom što teško nestaje. Pahuljice na zemlji, u mekom okviru. Tek let perja. Samo perja, samo bestežinsko. Lak lako. Jedan pomak nalik uzdisaju. Glas što šumi uspomena izaziva.   1Deže Tandori (Tandori Dezső, 1938. – 2019.) poznat mađarski pesnik.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 16-17. old.

Székelyhidi Zsolt Bevon – Uvlači

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bevon
 
Térey Jánosnak
 
És kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
 
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
 
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
 
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod a hunyorgót,
Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen,
és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé világított,
napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
 
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 14-15. old.
 
 
Uvlači
 
Janošu Tereiju
 
I izlaziš,
to bi čak moglo da bude lepo obojeno.
Tvoj izlazak iznad
razine oka, gazeći do brda nakon
otapanja snega, nešto iznad,
slabo obučeno.
 
Svaki mrtvac valjda ima svoj cilj,
tvrdiš i vidi se da si upravo poverovao,
vera sa strane visi, sebe otkačeno
vučeš, kao našminkana boginja
kad u kapiji svršetka imena sablasti nabraja.
 
Naravno, svaka propast je prosta činjenica,
sakralizovao si jednom u geometrijskom centru trga Deaka,
susret pomičnih stepenica početkom jednog juna,
ali to već nisi dodao
da je sve smejurija, tražiti nadmoć
na dnu je kao voleti samo u sebi.
 
I odlaziš, ostavljaš iza sebe žmirkavca,
poput Sigfrida mahneš,
kažeš go sam
i kako tvoja golotinja
tako je i izrečeno jedno povratno svetlucavo,
u suncecrveno pretvoreno:
„okrenuti ništa ne možeš”.
 
Prevod: Fehér Illés

Székelyhidi Zsolt Elton – Elton

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Elton   Ebben a cipőben nem tudok zongorázni. A zongora élésre van. A dalok Eltonosak. Tudom, teli tüdőből. Ujjaim a színek. Miért játsszák a slágereimet hisztis űrhajósok? A zongora éles. Ez nem űr, hanem víz, és én kifulladok. Szép korszak volt, teli tüdőből szólt a lila köd. Ujjaim szünetek. Lebegés volt a létlényegem. Ebben a zongorában nem lehet mozdulni. Kell egy nagyobb, ami nem űr, nem víz, de jól tartja magát. Eggyel szélesebb ködben. Színpadias csönd. A cipő élésre van, a fűző éles.

Elton   U toj cipeli ne mogu svirati na klaviru. Klavir je za bitisanje. Pesme su nalik Eltonu. Znam, punim plućima. Boje su moji prsti. Moje šlagere zašto sviraju histerični kosmonauti? Klavir je bit. To nije vasiona, voda je, a ja se gušim. Krasna epoha je bila, lila magla se punim plućima oglasila. Pauze su moji prsti. Suština mi je lebdenje bila. U tom klaviru pomaknuti se ne može. Treba jedan veći, što nije kosmos, nije voda, ali dobro se drži. U jednoj široj magli. Teatralna tišina. Cipela je za bitisanje, pertla je bit.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 10-11. old.

Székelyhidi Zsolt Tömb – Blok

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Tömb   Az üresség tetemes alakulása. Tartok attól, ahogy valaki vagyok. Hogy formálódik énképem? Felmérni, mi minden lehetnék. Miközben képtelenség valósággal élni. Még relatív és alakítható, akkor is tömött föld, zárt test: nehezebb vagyok egy csillagnál.

Blok   Zamašno formiranje praznine. Bojim se da sam neko. Kako se formira moja slika? Proceniti, šta sve bi mogao da budem. Usput živeti sa stvarnošću je besmislica. Još je relativna i može da se formira, i tad je zbijena zemlja zatvoreno telo: teži sam od zvede.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 9. old.

Székelyhidi Zsolt Máshol – Drugde

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Máshol   Fő feladatom a megbocsátás. Jól tűröm a felejtést. Sokat kívánnak tőlem a gyerekek. Időnként lemaradok levegővételekről. Elszalasztanak a hétköznapok. Lerogyok a kanapé mellé olyankor, és órákig próbállak kedvelni. Fő kapaszkodóm, hogy van értelem a szobában, a házban, amibe vendégednek kértél, és ahol te szinte sosem vagy otthon. Mindenből kihagyva őrködöm magunkon, és képzelem, hogy egyszer elmegyünk, és megleszünk nélküled.

Drugde   Glavni zadatak mi je oprost. Dobro podnosim zaborav. Deca od mene mnogo zahtevaju. Koji put zaostajem sa uzdisaja. Propuštaju me radni dani. U tim momentima pored kanabe se srušim i satima pokušavam da te volim. Glavni oslonac mi je, da ima smisla u sobi, u kući u što si me molila da ti gost budem, gde ti maltene nikad nisi doma. Iz svega izostavljeno čuvam nas i zamišljam da ćemo jednom da odemo i bez tebe postojimo.    Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/8926-szekelyhidi-zsolt-versei