Ilija Šaula Pjesniku – A költőhöz

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Pjesniku
 
Ne znam svirati gitaru, a tako bih želio
pa bih uz umilne zvuke gitare
da recitujem tvoju poeziju.
Prekrasna i topla proljetnja večer
pozvala me u raskošnu riznicu uspomena.
Sjedeo sam na samom rubu prošlosti
nemo zagledan u predjele iz kojih dopiru zvukovi.
Kad neko želi biti jednako opijen
svakim zanosnim pogledom svoje duše,
on će srcem svirati gitaru,
jer njene strune su neprekidni nemir.
Tvoji su stihovi nemir mog srca.
Tvoja je duša plandište snova, želja i nemira.
Tvoje su ruke produžetak topline tvog pogleda.
Tvoj osmjeh je poezija probudjene doline strasti.
Čujem u tebi gitaru i vidim ruke
zagrljene njenim nemirom.
Iz mene je krenula pjesma,
ljubavna, nježna, zanosna i srećna.
 
Izvor: Ilija Šaula: Duše su bešumne, tihe, Grafičar, Užice, 2026.
 
A költőhöz
 
Nem tudok gitározni, pedig úgy szeretném,
hogy a gitár bódító hangja mellett
szavaljam költeményedet.
Az emlékek gazdag kincstárába
meleg tavaszi est hívott.
Magán a múlt peremén ültem,
némán csodálva a tájat, ahonnan a hangok érkeztek.
Ha valaki lelkének minden varázslatos pillantásával
éppoly részeg akar lenni,
az szívével játszik a gitáron,
mert húrjai a folyamatos nyugtalanság.
Költeményeid szívem nyugtalansága.
Lelked az álmok, a vágyak és a gyötrelem árnyasa.
Karod gyengéd tekinteted folytatása.
Mosolyod a felébresztett szenvedélyvölgy költészete.
A gitárt hallom benned és látom, karod
nyugtalansága öleli.
Költemény fakadt belőlem,
szerelmes, gyengéd, elbűvölt, boldog.
 
Fordította: Fehér Illés

Srđan Opačić Грађење приче – Mesealkotás

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Грађење приче   (Песнику Браниславу Вељковићу)   1. Сваког је јутра из једне улице по једну коцку   И пролазници су и радници су и народни посланици   Сви су могли ал` нико није а он је јавно   Сваког јутра из једне улице по једну коцку.   2. Ко је коцку дотакао или је само видео или о њој причао Бивао је јунаком приче у настајању и не питајући се   Београђани су ишли да је виде и да буду виђени Крајинци хајдук-Вељкови Вељковићу газили је па и једни и други ушли у причу.   3. Изустио је Цезар и постала је историјска чињеница   Рушила је силнике пустошила богате лаковерне учила памети   Много доцније изградила је Вегас и Монте Карло   Никада пре није темељила приче ни познавала Музе.

Mesealkotás   (Branislav Veljković1 költőhöz)   1. Minden reggel egy utcából egy kockát   Járókelők is munkások is népképviselők is   Mindenki megtehette da senki sem tette ő meg nyilvánosan   Minden reggel egy utcából egy kockát.   2. Aki a kockát megérintette vagy csak látta vagy beszélt róla Beleegyezése nélkül lett a keletkező mese hőse   Jöttek a belgrádiak hogy lássák és magukat mutogassák A krajinaiak hajduk Veljko emberei Veljkovićot gázolták egyik is másik is mesehős lett.   3. Kimondta Cézár és történelmi tény lett   Hatalmasokat buktatott gazdagokat kifosztott hiszékenyeket tanított   Sokkal később felépítette Vegast és Monte Carlot   Előtte mesét sosem alkotott Múzsát se ismert.   1 Branislav Veljković (ejstd: Brāniszláv Vēlykovity, 1948. –) szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 12-14.

Ilija Bakić: *** (usta su srasla…) – *** (a száj összenőtt …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   usta su srasla ljušture reči talože se među zubima paraju nepce   u međuvremenu sa ptica je otpalo perje blato vri ekseri rđaju krompir klija u mraku hleb plesnavi   vezan čvorovima živaca vid puzi po zidu streline masne boje pupak otvaraju čelični prsti čiviluka dah utrobe diže se jedini sa prozirnom hladnoćom kristalne šupljine pokrova pod kojim truli "geometrija naracije"

***   a száj összenőtt a fogak közé szókérgek ülepednek a szájpadlást hasogatják   időközben lehullottak a tollak a madarakról forr a sár rozsdásodnak a szögek krumpli csírázik a sötétben penészedik a kenyér   idegcsomók kötötte tekintet kúszik a falon kövér színek a köldököt a fogas acélujjai nyitják száll a gyomor lehelete a szemfedő kristályos üregében az egyetlen átlátszó zimankó mely alatt a „narráció mértana” rothad   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Neda Gavrić Ребро – Borda

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Ребро   Створена од твог ребра не знадох. Да ћеш без њега лакше ходати него ја у штиклама.

Borda   Bordádból teremtetten nem tudtam. Hogy nélküle könnyebben jársz mint én tűsarkú cipőben.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.

Nenad Grujičić Песма иза брда – Hegy mögötti dal

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Песма иза брда   Мајка је најлепша у дворишту крај бунара. Капи се проспу из ведра и дођу за њом у кућу. Над столом – дуга. Од једне шаре справља се супа. Покрај чиније – још две дугине боје: Румено печење и чокањ! Отац недељом чисти пиштољ, синоћ је био на пиру. Мирише весеље из опрљене цеви. Неко ће лупнути о прозор и брзо нестати. Тад ми се јавља глас. Са залогајем у грлу одлазим у воћњак. Рано ме цвеће надахњује на разговор с непознатим. Све траје док не утихне песма иза брда. Тад целу кућу оборе снови и кроз мали век  лизну позиви на живот.

Hegy mögötti dal   Anyám legszebb az udvarban, a kút mellett. A cseppek a vödörből a házba kísérik. Az asztal felett – szivárvány. Egy csóvából leves készül. A levesestál mellett – még két szivárványszín: Barnapiros sült és kupica! Apám vasárnaponként revolverét tisztítja, tegnap este ünnepelt. Ünneplés-illatú a perzselt cső. Valaki kopog az ablakon és eltűnik. Akkor szólít egy hang. Torkomban falattal megyek a gyümölcsösbe. A korai virágözön késztet az ismeretlennel való párbeszédre. Tart, míg a hegy mögötti dal el nem csitul. Az egész ház álomba szenderül és rövid időre megérint az életre hívó szó.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aca Vidić Hallelujah! – Hallelujah!

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. –

Hallelujah!   или Минут ћутања за љубав      Алилуја љубави! Очи ти се окрећу као часовник Затрепери твоја укоченост Kао искидано време   А руке су ти тек отров Који остварује дејство Временским прокликтајем   II   Сухих немуштих усмина Сва утварна ходиш   Док се сунце над подеоцима Варљиво зането Загледа у твоју провалију Смежураног Нарцисовог лица   III                   У славу Господа — љубави! У славу Господа кажем:   Игре су ти тешке као лавља грива Задрхтури срце напуштено Ко заборављено тане испод ребра Смисао твог живљења је Изгубљен у травама      У спорама опалим од напуштености Као какве неме ватре У терету пепела згаснуле      Беле као врела девојачка млека   1986.

Hallelujah!   avagy Egy perc néma csend a szerelemért       Alleluja szerelmem! Óramutatóként forog a szemed  Merevséged szétszaggatott időként Remeg   Karod a valódi méreg Az idő sikolyával Éri el hatását   II   Száraz néma ajkakkal Kísértetként jársz   Míg a nap a délkörök felett Megtévesztve elbűvölve Bámul összeaszott Nárcisz-arcod szakadékába   III                   Az Úr dicsőségére – szerelmem! Az Úr dicsőségére mondom:   Játékaid oroszlásörény-súlyosak Borda alatt felejtett golyóként Remeg az elhagyott szív Életed értelme Füvesekbe veszett      Az elhagyatottságban elhullott spórákba  A hamu súlya alatt Elfojtott néma tüzekbe      Forró hajadontej-fehérek.   1986.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Balázs F. Attila Isten elfelejtett kertje – Božji zaboravljeni vrt

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Isten elfelejtett kertje   a paradicsomi park hol nem sétáltál soha hol nem vártál zavartan morzsolgatva egy feláldozott nőszirmot visszafojtott lélegzettel bámulva ujjadat bemázoló kékes vérét   ahol nem vártalak a szökőkút csobogását hallgatva miközben mellettem a vízbe hugyozott a galambpiszkos angyal az esőfa alatt megbúvó színét vesztett pad melyen nem ültünk megállítva a toronyóra mutatóját nem beszélgettünk elcsendesedve amikor arra sétált az emlékeit kereső fehérhajú öreg   nem bújtunk össze vérünk dallamát nem bújtunk össze vérünk dallamát kottázva nem ízlelgettük egymás ajkát mohón mint kisded anyja emlőit   a mámor ködében elmerült, sosem volt liget Isten elfelejtett kertjének búja zöldjét álmodja

Božji zaboravljeni vrt   vrt edena u kome još nikad nisi šetala u kome me još nisi čekala rasejano drobeći žrtvovanu peruniku zadržanog daha zureći u njenu plavičastu krv koja ti prst boji   gde te nisam čekao slušajući žubor fontane dok je pored mene anđeo uprljan golubljim izmetom mokrio u vodu klupa izbledele boje skrivena ispod drveta od kiše na kojoj nismo sedeli zaustavljajući kazaljke sata na tornju nismo razgovarali nemo smo posmatrali sedokosog starca koji tragajući za svojim uspomenama prolazio pored nas   nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju naše krvi nismo uživali u usnama onog drugog halapljivo, poput odojčeta na majčinim grudima   gaj koji nikada nije postojao, utopljen u maglu zanosa sanja o bujnom zelenilu Božjeg zaboravljenog vrta   Prevod: Fehér Illés   Zahvaljujem se Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.