Obren Ristić 8. Њима ће се само казати пут и путовођа… – 8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

8. Њима ће се само казати пут и путовођа…
 
Њима ће се само казати пут и путовођа испод Свете
Горе И сазнаше постоји место из ког се путује најлепше
А капи ове течности чине густу масу у коју урањаху
Ко у светињу у нади да ће одавде са камена да узлете
 
Ако кроз ова врата чисти прођемо на којима ће нас
Дочекати Науци ако је веровати да земља је округла
И шупља Записано је негде Можда слово ил цртеж
Звук у таласима Тајна у утроби Ртња тражећи спас
 
Или у дубоким ризницама Старе планине Има ли пута
Ка висини Видим одавде ту светлост која ме као велика
Прозрачна риба у мирно подне августовско гута
 
Камо је Дис кренуо мислећи да овај плави зрак ко река
Гробница је за праведних Серба душе утопљене
И како ће те насеобине куће небеске примити укућане
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 30. стр.
 
 
8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…
 
Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek a Szent Hegy
Alatt És felismerik a legszebb helyet ahonnan indulni lehet
És a sűrű masszát alkotó folyadékcseppekbe úgy merülnek
Mint a szentélybe remélve hogy innen a szikláról felemelkedhetnek
 
Ha ezen az ajtón melyen várnak bennünket tisztán jutunk át
Ha hinni lehet a tudománynak mely szerint a föld kerek
És öblös Ez valahol rögzített Csak egy betű vagy rajz talán
Hang a hullámokban Menedéket nyújtó titok a Rtanj¹ belsejében
 
Vagy a Stara planina² mélységes kincstárában Egyáltalán
Út a magasságba vezet-e Innen azt a ragyogást látom amely irdatlan
Áttetsző halként kap be egy nyugodt augusztusi délután
 
Hová indult Dis³ azt gondolva hogy folyóként ez a kék sugár
A feddhetetlen szerbek a megfulladt lelkek sírhelye
És e településeket lakosait a mennyei paloták hogyan fogadják
 
¹Rtanj, ²Stara planina (ejtsd: Rtany, Sztárā plāninā) szerbiai hegyek
³Dis – Vladislav Petrović Dis (ejtsd: Vlādiszlāv Pētrovity Disz, 1880. – 1917.) ismert szerb költő
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми XII. – Aforizmák XII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XII.   Њихово понашање вријеђа чак и вјештачку интелигенцију. Народ се брани ћутањем, не јавља се да је жив. Против жениних аргумената брани се ћутањем.   Сви смо ми у стању, само различитом.   Џаба ти је што си њихов, кад ниси свој. Буди мушко - признај жени да је у праву.   Генерацијама које одлазе створили су лијепу будућност. Од подлих и лукавих пријатеља научио сам да су непријатељи човјекова судбина. Опасни умови не знају за милост и достојанство.   Истина, истина и само истина, ма каква она била. Зуб времена нагриза и највећу рђу и то је нека утјеха. Почели су да нам продају маглу, а ми се све мање видимо.   Толико су себични да су почели производити  чоколаде са поруком „само ја’’. У друштвено корисном хладу сви смо у вођиној сјенци.

Aforizmák XII.   Viselkedésük még a mesterséges intelligenciát is sérti. A nép hallgatással védekezik, nem jelzi, hogy él. A nő érvei ellen hallgatással védekezik.     Mindannyian állapotban vagyunk, csak különbözőekben. Hiába vagy az övék, ha nem vagy magadé. Légy férfi – ismerd el a nőnek: igaza van.   A jövő nemzedéknek szép jövőt biztosítottak.   Az aljas és ravasz barátoktól tanultam meg, hogy vannak ellenségeink: emberi sors. A veszélyes elmék malasztot, méltóságot nem ismernek.   Igazságot, igazságot, csakis igazságot, bármilyen legyen is. Az idő foga mindent kikezd, ez is valamilyen vigasz. Ködöt kezdtek árulni, mi egyre kevesebbet látunk.   Annyira önzők, hogy a csokoládét a következő felirattal kezdték gyártani: „csak én”. A társadalmilag hasznos árnyékban, mindannyian a vezér árnyékában vagyunk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Neda Gavrić Као шкољка – Mint a kagyló

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Као шкољка   Када бих живела на мору Ништа не бих морала. Пуштала бих пени Да ми обликује мисли Песку да ми у песак претвори чежњу. Када бих живела на мору Разговарала бих са рибама И можда бих, као шкољка Заспала на дну Да видим ко ће ме изронити.

Mint a kagyló   Ha a tengerben élnék, Semmit sem kellene tennem. Hagynám, hogy gondolataimat A habok alakítsák, A homok meg álmomat homokká varázsolja. Ha a tengerben élnék, A halakkal beszélgetnék És talán, mint a kagyló, A mélyben aludnék, Hogy lássam, a felszínre ki hoz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Bakić: *** (put vodi kroz usta…) - *** (…a kristálykupolába)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   put vodi kroz usta u kristalnu kupolu čelične rešetke kaplju sa zidova hromirane oči izvrću odraz šljunak se kotrlja na dnu vetra ulazi u glasove vode vezuje kiseonik mehuri balzamuju reči Nad jezikom drhte odbačene posteljice malih sisara zemlja je krta pod pritiskom peska puca i drobi se među listovima kalendara konci kvasca puze prepleteni sklupčani iščekuju zube klepsidre jer sva trava je meso

***   a kristálykupolába az út a szájon keresztül vezet a falakról acélrácsok csöpögnek a tükörképet krómszemek torzítják a szél mélyén zúzalék görög a víz hangjába hatol megköti az oxigént a szavakat buborékok balzsamozzák A nyelv felett kis emlősök eldobott méhlepényei reszketnek a föld törékeny a homok nyomása alatt reped és darabokra hull a naptár lapjai között élesztőszálak kúsznak összefonódva összegörnyedve várják klepszidra fogait mert hús a fű   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Ilija Šaula Želio sam da te ljubim – Csókolni akartalak

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Želio sam da te ljubim   Došli smo kod tebe, u tvoju kuću. Bili smo sami. Zamišljao sam kako te ljubim, dala si mi cigaretu, nisam pušio, a pušili smo. Želio sam da te ljubim. Natočila si nam konjak, nisam pio, a pili smo. Želio sam da te ljubim, prisjećao sam se nekih filmskih scena, tražio sam ti ruku, da je dodirujem… Zamišljao sam da poljubac započinje od ruke. Želio sam da te ljubim. Držala si nogu preko noge i dražesno se smiješila. Želio sam da te ljubim, nismo mogli uskladiti osjećanja. Želio sam da te ljubim usta, lice, oči po čitavom tijelu. Želio sam da te ljubim, nešto si mi govorila. Želio sam da te ljubim. Vodila si me u sobu i pokazivala neke stvari. Želio sam da te ljubim, gledao sam ti grudi ispod majice. Želio sam da te ljubim, usne su ti žarom crvenile. Želio sam da te ljubim, obrazi su mi se rumenili. Želio sam da te ljubim, podrhtavao sam. Želio sam da te ljubim, imao sam bljuzgavicu u gaćama. Želio sam da te ljubim… Jao, on je pao… Želio sam da te ljubim.

Csókolni akartalak   Hozzád jöttünk, házadba. Egyedül voltunk. Elképzeltem, hogy csókollak, cigarettát nyújtottál, nem gyújtottam rá, de rágyújtottunk. Csókolni akartalak. Konyakot kínáltál, nem ittam, de ittunk. Csókolni akartalak, néhány filmrészlet jutott eszembe, kezedet kerestem, hogy megérintsem… Elképzeltem, hogy a csók a kéznél kezdődik. Csókolni akartalak. Lábaidat keresztbe tetted és kedvesen mosolyogtál. Csókolni akartalak, érzéseinket nem tudtuk összehangolni. Csókolni akartalak, szád, arcod, szemed, egész tested. Csókolni akartalak, valamit mondtál. Csókolni akartalak. A szobába vezettél és valami tárgyakat mutogattál. Csókolni akartalak, blúzod alatt melled néztem. Csókolni akartalak, ajkad izzott. Csókolni akartalak, arcom lángolt. Csókolni akartalak, remegtem. Csókolni akartalak, nadrágom lucskos volt. Csókolni akartalak… Jaj, elesett… Csókolni akartalak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nenad Grujičić Мали разговор с апсолутом – Csevegés a tökéletessel

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –  

Мали разговор с апсолутом   Сећаш ли се танке лепојке што је лелујала кроз цветне шљивике и меким прстима размештала облачке?   У дућану враћа кусур. Очи – списак пропалих љубави. Руке – квочке празног задовољства.   Памтиш ли ону младу жену на бициклу што је вијорила попут марамице у руци краља?   Трипут се удавала. Дечурлију учи да краду. Карневалску своју тугу исповеда војсци.   Јеси ли заборавио непознату цуру што је ножицама запљускивала луксузна места и Ништавилу показивала груди?   Проповеда курсну листу. Изнад њеног јастука пише: Шупље су велике љубави!

Csevegés a tökéletessel   Emlékszel-e a virágba-borult szilvásban lebegő karcsú tündérszépre, aki puha ujjaival felhőket mozgatott?   A boltban a visszajáró pénzt nyújtja. Szeme – bukott szerelmek jegyzéke. Keze – üres örömök kotlósa.   Megjegyezted-e azt fiatal asszonyt aki a kerékpáron, mint király kezében a zsebkendő, lobogott?   Háromszor ment férjhez. A gyerekeket lopni tanítja. Karneváli bánatáról katonáknak mesél.   Elfeledted-e azt a kislányt aki fényűző helyeken topogott és melleit a Semmiségnek mutogatta?   Árfolyam-listáról prédikál. Párnája felett a felirat: Üresek a nagy szerelmek!   Fordította: Fehér Illés

Iuzvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Svakog dana – Minden nap

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Svakog dana prolazim pored zgrade
u kojoj je ubijen Libero Markoni
 
Svakoga dana prolazim pored zgrade
na čijem je stubištu ubijen Libero Markoni.
Zvanično istraga o tom događaju nije nikada pokrenuta,
već je u društvu leglo objašnjenje
da je slabost pesnikovog organizma
izvukla stepenik ispod njegovih stopala,
a stereotip da boemski način života
obično tako upozna smrt,
primio se.
 
Svakoga dana sedim u kafani
koja se nalazi na skveru koji nosi ime Libera Markonija.
U njoj se ne kazuje poezija, pušenje je zabranjeno,
krateži se sipaju najviše na 0,03
i ne postoji tabla koja govori da taj trg imena ima,
što je verovanje da pesnički
usud traje koliko i njegovi stihovi nastali
na salveti i rosnom kariranom stolnjaku,
ostavši biseri u čitankama beogradskog
ugurcizma.
 
Svakoga dana, tako,
mislim na Libera Markonija i njegovu leptir mašnu.
Moguće da je to samo meni samome važno,
kao izvinjenje geniju slobode duha
na svemu čime smo ga uzamreli,
dok on i dalje, dabome, šeta čuburskim sokacima
i biva voćka uz dvorišnu česmu,
sodadžijska radnja ili kliker staklenac,
slomljena čaša na podu i izrečena rima dami u prolazu,
baš onako, jedinstveno, kao sve ono čega
više nema.
 
Izor: autor
 
 
Minden nap elmegyek az épület előtt
melyben Libero Markonit¹ megölték
 
Minden nap elmegyek az épület előtt
melynek lépcsőházában Libero Markonit megölték.
Hivatalosan az esetről sosem indítottak eljárást,
a köztudatban maradt a magyarázat,
a költő gyenge szervezete miatt
talpa alól kicsúszott a lépcső,
és a sztereotípiát, a bohém élet
ily módon ismeri meg a halált,
elfogadták.
 
Minden nap abban a kávéházban ülök,
mely a Libero Markoni nevét viselő rakparton van.
Ott költészetről nem szólnak, tilos a dohányzás,
a kratest legfeljebb 0,03 mennyiségben öntik,
tábla sincs, mely jelezné, a térnek neve van,
ami igazolja a hitet, a költői
sors addig tart, mint a szalvétára
vagy a kockás asztalterítőre írt sor,
gyöngyszemeket hagyva a belgrádi baljós
olvasókönyvekben.
 
Így minden nap
Libero Markonira és csokornyakkendőjére gondolok.
Lehet, hogy ez csak nekem fontos,
mint bocsánat a szabad szellem géniuszától,
mindenért, amivel bosszantottuk,
míg ő továbbra is, igen, a belgrádi sikátorokban sétál
és gyümölcsfa az udvarban a szökőkút mellett,
szódavízgyár vagy üveggolyó,
törött pohár a padlón, az arra járó hölgynek dobott rím,
pontosan úgy, sajátosan, mint minden más,
ami többé nincs.
 
¹Libero Markoni – Slobodan Marković (ejtsd: Szlobodán Mārkovity, 1928. – 1990.) ismert bohém, szerb költő. Beceneve („Slobodan – szabad” neve után) Libero Markoni
 
Fordította: Fehér Illés