Keresés ebben a blogban

2017. október 14., szombat

Faiz Softić Kriva voda – A víz a vétkes

Képtalálat a következőre: „faiz softic”

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –



Kriva voda

Zamisli,
U Bosni ima gluho
I svirači gluhi.
U Bosni ima gluha rjeka –
Svoju pjesmu čuva za bezdane.

Zamisli,
U Bosni ima gluha ptica
Čija pjesma gluha
Alek zorom bježi uz mezarja.

Kome Bosna, tome dosta.

Zamisli,
U Bosni imaju gluhe škole
Zvonce gluho klati se na vjetru
U paučini
Ko glava moje majke
U šamiji vječno.

Zamisli,
U Bosni imaju gluhe djevojke
Koje su nekoć pjevale
Sad pjesmu svoju čuvaju za gluhu svadbu
Emire Bašić kojoj je sunce pocrnilo
Na Jevrejskom devedeset treće.

Kome Bosna, tome dosta.

Zamisli,
Iz rijeka bosanskih
Noću iskaču bijesni konji
I gluhom njiskom vidik zatvaraju.

Zamisli,
U Bosni imaju kosci
Ogluhli od sirova mesa
I zemlje nerodilje
Krišom pojedene.

Zamisli!

Za sve je kriva
Drina, voda kriva

A víz a vétkes

Képzeld el,
Boszniában süketek vannak
És süket zenészek.
Boszniában egy süket folyó is van –
Énekét a mélységnek őrzi.

Képzeld el,
Boszniában egy süket madár is van
Süket éneke
Hajnalban a temetőbe menekül.

Akinek Bosznia, annak elég.

Képzeld el,
Boszniában süket iskolák is vannak
A pókhálóba font csengő
Süketen cseng a szélben
Mint édesanyám feje
Időtlen főkötőjében.

Képzeld el
Boszniában süket lányok is vannak
Akik egykor énekeltek
Most éneküket Bašić Emira*
süket esküvőjére őrzik aki elől a nap
A zsidó-temetőben kilencvenháromban tűnt el.

Akinek Bosznia, annak elég.

Képzeld el,
A boszniai folyókból
Éjjel dühödt lovak ugrálnak ki
És süket nyerítésükkel lezárják a láthatárt.

Képzeld el,
Boszniában
A titokban fogyasztott nyers hústól
És szikes földtől
Megsüketült kaszások is vannak.

Képzeld el!

Mindezért a kanyargó
Drina, a víz a vétkes.

* Emira Bašić (Basity Emira) – a bosnyák katonaság tagja, 1993. 11. 27.-én a szarajevói zsidó temetőben, ütközetben, halt meg. Poszthumusz, 1995-ben  a legmagasabb rangú kitüntetésben részesítették - “Zlatni ljiljan” (Arany liliom).

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 97-98. str.

2017. október 12., csütörtök

Derek Walcott Midsummer, Tobago – Nyár dereka, Tobago – Usred leta, Tobago


Derek Walcott
Castries 23. January 1930. – Cap Estate 17. March 2017.

Midsummer, Tobago

Broad sun-stoned beaches.

White heat.
A green river.

A bridge,
scorched yellow palms

from the summer-sleeping house
drowsing through August.

Days I have held,
days I have lost,

days that outgrow, like daughters,
my harbouring arms.
Nyár dereka, Tobago

Nap - kövezte széles strandok

Fehér hőség.
Zöld folyó.

Híd,
megperzselődött sárga pálmafák,

a nyári álmát alvó házból
elszenderítő augusztusi fuvallat.

Napok, amiket megtartottam,
napok, amiket elvesztettem,

napok, amik mint a lányaim, kinőttek
menedéket adó karjaim közül.

Fordította: Dabi István



Usred leta, Tobago

Suncem popločane široke plaže.

Bela vrućina.
Zelena reka.

Most,
izgorele žute palme

lahor avgusta iz kuće
koja letnji san sniva uspavljuje.

Dani, koje sam zadržao,
dani, koje sam izgubio.

dani, koji su se poput mojih kćeri
iz mog zaštitnog zagrljaja oslobodili.

Prevod: Fehér Illés

2017. október 11., szerda

Podolszki József A teremtésből kilépve – Istupivši iz stvaranja

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


A teremtésből kilépve

Ki a teremtésből kilépve zenged
                                                  fogyhatatlan
ki nem hiszel tudatlan anyagban s léttelenben
ki három pólyába csomagoltál minket
ki hisztérikusan hiszel minden tapasztalatok
minden zűrzavar és minden elmúlás ellenére
a visszatüremlő végtelenben
mi magát bennünk sokszorozza
ki az omegacsúcson egyesíted a széttörni igyekvő önfejű nemet
és leborultatsz minket a tudat sorsa előtt
te ki az élet zsoltárát végigénekelted
s megtérítetted hozzánk az istent
aki most ó teihard de chardin belőlünk olvasztott
acélpántként köröz tengelyünkön
veled feleselek
páter ne vígy minket az ősi kísértésbe
ne tégy bennünket elmúlhatatlanná
és ne háríts el tőlünk áldást hirdetően
minden szorongást
teihard de chardin könyörülj könyörülj
legyen a lélek ajándéka a nemes anyagnak
maradjon véletlen kapott kicsikart felesleg
mit visszalophat bármely pillanatban
akaratunktól függetlenül mint ahogy nyakunkba sózta is
ne higgy hát soha a puszta ráadásban
higgy az anyagban miriád és miriád szemcsék
egy és oszthatatlan végnélkülisége rajzik csak bennünk
ez és semmi több
az örökkévalóság kissé túlkomplikált pillanatai
ez a mi sorsunk
és szétterülünk a leképzett lét
biztosabb mozgásformáiban




Istupivši iz stvaranja

Ko istupivši iz stvaranja širiš
                                              neprekidno
ko u neuku materiju i nepostojanje ne veruješ
ko nas je u tri pelene umotao
ko uprkos svakom iskustvu
svakom metežu i svakom nestanku
u nepovratan beskraj
što se u nas umnožava histerično veruješ
ko na vrhu omege tvdoglav pol željnog raspada ujediniš
i ispred sudbe razuma nas na kolena primoraš
ti ko si psalm života otpevao
i boga do nas doveo
ko sad oh poput iz nas teihard de chardin topljenog
čeličnog oklopa na našoj osovini kružiš
tebi odvraćam
oče nemoj nas u iskonsko iskušenje voditi
nemoj od nas besmrtnike stvarati
i nemoj od nas halal šireći svaku zebnju
odvratiti
teihard de chardin milost milost
neka plemenitoj materiji poklon duša bude
neka slučajno dobijen iznuđen višak ostane
šta svakog trena neovisno o našoj želji
može biti oduzet kako i na nas natovaren
pa u pustom dometku nemoj  nikad verovati
u materiji veruj samo jedna i nedeljiva beskonačnost
miliarde i miliarde čestica vrvi u nama
to i ništa više
nešto prekomplicirani trenutci večnosti
to je naša sudba
i u sigurnijim formama kretanja
stvorenog postojanja se širimo

Prevod: Fehér Illés

2017. október 10., kedd

Kelebi Kiss István Kavics és virág – Belutak i cvet


Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –


Kavics és virág

a nem szabályozott
emlékezetben
lerakódnak a percek
egyikből virág lesz
a másikat fölkapja az idő
és sodorja tovább
amíg el nem kopik

*

mintha csöndet evett volna
és azt emésztené a táj
a tanyaablak üvegén
égbolt tükröződik
még senki sem hiányzik

*

egészen a jelenig gurult
rátapadt az udvar a tó
anyám apám és én is
azt a labdát keresem
Belutak i cvet

minuti se
u nesređenom sećanju
talože
od jednog cvet nastane
drugog vreme diže
i dalje tera
dok se ne ovešta

*

kao da je tišinu jeo
i to okoliš svari
u prozorskom staklu salaša
nebo se odražava
još niko ne fali

*

sve do sadašnjosti se kotrljala
dvorište jezero se na nju nalepio
otac mama a i ja
onu loptu tražim

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=42479

2017. október 9., hétfő

Gulisio Timea A kereszt – Krst


Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A kereszt

Annyira meg akartalak
Tartani
Hogy kiszakadtál belőlem

Örökre együtt maradtunk
Volna
Ha nem jövünk össze

Magamat ismertem félre benned
Az üvegfal nem akadály
Csak ha átlátszó leszel

Olyan dacos megadással
Szerettél
Mint akit akasztani visznek

Lógni fogok rajtad
Míg le nem szakít
Az ismeret

Krst

Toliko sam te zadržati
Htela
Da si iz mene istrgnuo

Da se nismo sreli
Večno
Bi zajedno ostali

U tebi sam sebe krivo prepoznala
Staklen zid nije prepreka
Samo kad proziran postaješ

Tako prkosnom predajom si me
Voleo
Kao neko koga na vešala prate

Visiću na tebe dotle
Dok me poznanstvo ne
Otkida

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2017. október 8., vasárnap

Szente B. Levente Ezerkilencszáznyolcvankilenc – Hiljadudevtstoosamdesetdevete


Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –


Ezerkilencszáznyolcvankilenc

(őszi történet)

egy reggel
az iskola előtt
a sok egyenruhás gyermek
nézem mind a falat bámulja

szálkás betűkkel
valaki azt írta oda:

NINCSEN PÉNZÜNK FAGYIRA
NEMHOGY NADRÁGRA.
Hiljadudevtstoosamdesetdevete

(dogodilo se u jesen)

jednog jutra
ispred škole
deca u uniformama
gledam svi zid motre

ćoškastim slovima
neko je napisao:

NEMAMO PARA ZA SLADOLED
A KAMOLI ZA HLAČE.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Szabó Palócz Attila A kibicnek mindegy – Kibiceru je svejedno


Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –


A kibicnek mindegy

a remény vesztes
játszmája után talán
még kaphat egy új
esélyt, ha megfelelő
szánalmat ébreszt
Kibiceru je svejedno

nakon izgubljene partije
nada možda može
još jednu priliku
dobiti, ako valjanu
samilost budi

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző