Székelyhidi Zsolt Arcul – Po licu

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Arcul   Az arcodat ellepő pír vagyok. Náthába fúlt orrcimpa-piros, szemed sarkaiból eltartó vonalakba, homlokráncaidba szoruló árnyalatok. Egyenetlenség vagyok az arcéleden, egy régvolt felmetszés nyurga nyoma állcsúcson. A szőke hajad vagyok. Szürke folt a fehér falon, az ágy mögött.   Az arcodra szökő emlékezés vagyok. Szemedbe kúszó folyadék, küzdő pislogásaidból nézek magadba. Emlékeid közé keveredem, együtt tölthető múlt időket újragondolok.

Po licu   Jesam rumenilo što ti lice prekriva. U prehladu ugušeno crvenilo nozdrve, nijanse koje su se zaglavile u crte koje se iz tvojih očiju udaljavaju, u bore tvoga čela. Jesam neravnina na ivici tvoga lica, trag jedne davne ozlede na vrhu vilice. Jesam tvoja plava kosa. Siva mrlja na belom zidu, iza kreveta.   Jesam sećanje koje ti na lice navire. Tekućina koja ti u oči puzi, iz tvojih treperenja gledam te. Među tvoja sećanja se uvlačim, razmišljam o prošlim trenucima koje bi mogli zajedno sprovesti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 41-42. old.

Aca Vidić Само је тама самотна – Csak a sötét magányos

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Само је тама самотна ... прогоне ме, прогоне ме твоје очи ...                 Милици М. „Твоје очи залив мојој души...“          Радован Павловски          Радован Павловски: МЛАДИЋ КОЈИ СЕ БУДИ У ПОДНЕ   Самост као тајна под кожом А нигде ти ни јасан глас:   Тајно сам ја посве себи туђ   Из шуме дивљи гласови Јашу над мојим смртима   У самом мени Тама бистри ноћ   И беле гуске ноћи Иду по бледо свитање   А ветар дречи на мрежи паучине   У тминама господара мојих Одјекује тишина Што урла на шум   У тами реке боје твоје душе     Окрвављених језика Псују пси око кућа   Мирна језовита ноћ   А као чаробњакова крв Свуда горе твоје очи   У упориштима Куцкетају олује И клатаре се бродови Острвљени У неимању куд   Дамара мрак   У тоновима слеза Миче аветна сен   Сабласт моја дави те у сну

Csak a sötét magányos …szemed üldöz és üldöz..              Milica M.-hez   „Szemed lelkem számára lagúna…”       Radovan Pavlovski1:      A DÉLBEN ÉBREDŐ FIÚ   A magány titok a bőr alatt De hangod tisztán sehol sem hallani:   Titokban önmagamnak vagyok idegen   Halálaim felett Az erdő vad hangjai lovagolnak   Önmagamban Az éjt a sötét deríti   A sápadt hajnalért Az éjfél fehér libái mennek   A pókhálón meg a szél rikolt   A felettem uralkodó sötétben A zajra üvöltő Csend visszhangzik   A folyó sötétjében lelked színe     A házak körül Véres nyelvekkel kutyák káromkodnak   Nyugodt hátborzongató éj   Varázsló véreként Mindenütt szemeid égnek   Az erődítményekben Viharok kopognak A sehová induló Hajók meg Féktelenül lengenek   Lüktet a sötét   A lép színeiben Rejtelmes árny mozdul   Kísértetem álmodban fojtogat   1Radovan Pavlovski (Rādován Pāvlovszki, 1937 – 2022) macedón költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Marijana Stratulat: Космогонија – Kozmogónia

 

Marijana Stratulat Kustilj, 20. jun 1977. – 

Космогонија   Сваке ноћи увек после поноћи озидам прозоре шумама да из снова не одлети сећање на бесмртност огладнелих птица. Чекам анђела                               недосањаних сребрних и месинганих снова у мислима се распламсавају     ватре речи стакленог лишћа постаће јасан крик кад се прелију преко усне и претворе у бајковито штиво. Поређане тако, беславне тихују,                      као драго камење у круни док праменови црног песка у пешчаном сату почињу свој плач.                        Тишина ниче у најдубљем плачу сенка јелена тражи свој рањени јаук вучица убија своје повређено младунче.                    Свици на мом челу покушавају да ми осветле пут и пробуде дух изгубљене шуме иза зидина. Гласови шуме се само стишају док не ишчезну у устима мајке.

Kozmogónia   Éjjelenként, mindig éjfél után, erdőkkel szigetelem az ablakokat, nehogy álmomból az éhes madarak halhatatlanságának emléke eltűnjön.     Az álmaimban fel nem tűnt ezüstös rézszínű álmok angyalát várom, a gondolatokban fellángolt   üveglevél kifejezés-tüzek érthető sikolyok, ajkamon átcsordulva mesebeli olvasmánnyá válnak. Egymás után sorakozva, dicsfény nélkül,                   koronai drágakövekként hallgatnak, a fekete homok-szálak meg a homokórában sírni kezdenek.                       A csend a legmélyebb sírásból sarjad, a sebesült jajkiáltását a szarvas árnyéka keresi, a nőstényfarkas sérült kölykét megöli.                   Homlokomon a jánosbogárkák próbálják utamat megvilágítani és az elveszett erdő szellemét a falakon túl felébreszteni. Az erdő hangjai csak halkulnak míg az anya szájában el nem tűnnek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://petruska-nastamba.com/marijana-stratulat-vrsac-sr-srbija/

Obren Ristić 9. И како ће будуће насеобине те куће – 9. És hogyan fogják a jövő települések

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –  

9.
И како ће будуће насеобине те куће
 
 
И како ће будуће насеобине те куће небеске
Ко светиње давно остављене за боље дане
Заборављена огњишта под водама ледом и стенама
Отворити тајна врата за нове укућане
 
Толико лица или обриса пролазника литија све већа
На данашњи велики празник васкресења Христовог
У цркву Светог Великомученика Георгија продиру
Први јутарњи зраци – велика радост пролећа
 
Учи стрпљењу А хтео бих да вриснем У оку
Лакоћа која ме обузима да узлетим Као цвет
Упијајући сав жар до извора на истоку
 
Жељан благих вести на часној трпези Али свет
Овај на велики логор сличи Избе ће се
Небеске населити И невеста чија ће...ко у причи
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
9.
És hogyan fogják a jövő települések
 
 
És hogyan fogják a jövő települések mennyei épületek
Jobb napokra régóta hátrahagyott szentélyek
Víz jég és sziklák alatti elfeledett tűzhelyek
Titkos ajtóit az új lakók előtt megnyitni
 
Megannyi arc járókelő-körvonal egyre nagyobb a körmenet
Ma Krisztus feltámadásának ünnepnapján
A Vértanú Szent György templomába hatolnak
Az első reggeli napsugarak – tavaszi örömünnep
 
Türelemre tanít De kiáltani szeretnék Szememben
Az igéző könnyedség hogy felemelkedjek Mint a virág
Magamba szívjam egészen a keleti forrásig a tündöklést
 
Jó hírekre vágyva a tisztes asztalnál De ez a világ
Csak tábor A kunyhókat majd a mennybéliek foglalják el
Meg a menyasszony aki... mint a mesében
 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (pepeo odoleva igli gromobrana…) - *** (a táj vakpontjában …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   pepeo odoleva igli gromobrana u slepoj tački pejsaža pridružen mladom mesecu ravnodnevice   ispod krtih zidina suve tišine drobine glasova "kraljevi peska" prebiru čaršave s otiskom mesije   vreme raste u dubinu soli vlažnost jezika ne stari iz krvi isklijaće rog zmaja krljušt noža   a dublje spori tokovi vode kroz paučinu magneta nalaze uvir o lobanji rašljara

***   a táj vakpontjában a napéjegyenlőség újholdjához társulva a hamu ellenáll a villámhárító-tűnek   a törékeny falak alatt a száraz csend-hangmorzsák „homokkirályok” válogatják a messiás-mintás lepedőket   a só mélyén növekszik az idő a nyelv-nedvesség nem öregszik a vérből sárkány-szarv kés-pikkely sarjad   mélyebben meg a lassú vízáramlatok a mágnes pókhálóján keresztül a vízfelderítő koponyájában találják meg a torkolatot     Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje ravnodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Srđan Opačić На вест о смрти – Halálhír nyomán

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

На вест о смрти   (Милеви Милошевић и жртвама цунамија)   На дан када је свет обишла вест о смрти десетина хиљада људи на југу Азије док су још пребројавали мртве разних вера и нација Стигла је и вест о смрти мајке мога кума Хиљаде смрти претворило се у једну а једна у хиљаде Апокалипса је почела Седели смо на скверу Мире Траиловић и чекали свој ред.   Београд, 27. децембар 2004.

Halálhír nyomán   (Mileva Miloševićnek és a szökőár áldozatainak)   Azon a napon mikor Dél-Ázsiában a tízezrekről szóló halálhír járta a világot mikor még a különböző vallású és nemzetiségű áldozatokat számlálták Érkezett keresztapám édesanyjának halálhíre Ezer halál egyetlen halálba torkollott egy pedig számtalanba Apokalipszis-kezdet A Mira Trailović parkosított téren sorunkra várva ültünk.   Belgrád, 2004. december 27.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 18.

Nenad Grujičić Неора – Meddő

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Неора   Ни киша, ни сунце. Та светлост ме опија. Све је пред очима, а далеко. Зато је рад у башти најбољи. Мајка цимне двапут ашов у дубину и преврне глатку сису земље. Није свака киша за сејање. Ако стално пада – неора. Она мало гушћа од росуље – та! Чим се сушне двориште пропева. И сви причају да је најлепше кад отац и мајка раде заједно. Тад је живот јак. А кромпир брзо процвета. Ја скупљам златице и највећу стављам на врх прста – да полети.

Meddő   Se eső, se napsugár. Ez a fény elragad. Minden a szem előtt, mégis a távolban. Ezért legjobb a kertben dolgozni. Az anya kétszer döfi az ásót a mélybe és átfordítja a föld sima keblét. Nem minden eső termékeny. Ha állandóan esik – meddő. Az a harmatnál kicsit sűrűbb – az! Amelytől a száraz udvar dalolni kezd. És mindenki mondja, legszebb mikor az apa és az anya együtt dolgoznak. Akkor él az élet. A burgonya hamarosan virágba borul. Én a burgonyabogarakat gyűjtöm, a legnagyobbat ujjam hegyére teszem – hogy elszálljon.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Iskra Peneva U nastajanju – Kialakulóban

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

U nastajanju   Slovo  Crtica I još ponešto Slažem reč po reč Stihove Nenapisane zareze I tačka

Kialakulóban   Betű Gondolatjel És miegymás   Igéket igére Sorokat Le nem jegyezett vesszőket halmozok És pont   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Marija Šimoković baš kao mi – ugyanúgy mint mi

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

baš kao mi
 
i živeli su neki ljudi već
u ovim kućama u ovom gradu
susretali se smejali se radovali
u ovim ulicama zastajali
i ljubavi svoje u zvezde kovali
jedno o drugom pričali zaplakali
tramvajima se vozili
na istim stanicama silazili i svoje karte bacali
i posle jedno drugom hitali
baš kao mi
i živeli su svoje subote i srede
voleli se tužili radovali
možda su im isti cigani svirali      
možda su iste pesme s ljubavlju tugom
zajedno pevali
baš kao mi
istim se radostima radovali
jednakih strahova nastrahovali
i šta im se dogodilo
kada ih više nema 
 
Izvor: autor
 
 
ugyanúgy mint mi
 
és éltek már emberek
ezekben a házakban ebben a városban
találkoztak nevettek örültek
ezekben az utcákban meg-meg álltak
és szerelmüket a csillagokba vésték
egymásról meséltek sírtak
villamoson utaztak
egyazon állomáson leszálltak jegyeke dobálták 
majd egymáshoz siettek
ugyanúgy mint mi
és élték szombatjaikat meg szerdáikat
szerették egymást panaszkodtak lelkendeztek
talán ugyanazok a cigányok húzták nekik
talán ugyanazokat a dalokat szerelmesen szomorúan
együtt énekelték
ugyanúgy mint mi
egyazon gyönyörben gyönyörködtek
félve féltek
és mi történt velük
vajon hová tűntek

 
Fordította: Fehér Illés

Bolovits Gábor György Zárt ciklus – Zatvoren ciklus

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Zárt ciklus   a kabátujjban felejtett kéz melege. nincs kinek nyújtani, hát ökölbe szorul, mint valami, ami nem tud kiengedni, csak a saját határának feszül.   az óra kattanása a falon. egyetlen kanál csörren a tányér élén, s a hang nem indul el, csak körbeér.   a mélyben egy súly marad. nem mozdul, nem vár.

Zatvoren ciklus   toplina u rukavu kaputa zaboravljene ruke. nema kome da se pruži, pa u pesnicu je stisnut, kao nešto što ne može da se opusti, napreže se samo protiv vlastitih granica.   kucanje sata na zidu. jedna kašika zvecka na ivici tanjura, a zvuk se ne širi, tek se vraća u krug.   u dubini ostaje teret. ne pomera se, ne čeka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: aszerző