Nenad Grujičić Гужва у очима – Tömeg a szemedben

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Гужва у очима   Данима испитујем гужву у твојим очима. Нешто големо батрга у њима.   О, како су прости закони што те укивају у моје месо!

Tömeg a szemedben   Napok óta kémlelem a tömeget a szemedben. Holmi hatalmas vergődik benne.   Ó, mily egyszerű törvény vés húsomba téged!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Iskra Peneva Игра – Játék

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Игра   У игри са животом Играмо игру ругања Сваког дана поцрвени По једна реч Коју поклањамо једни другима Попут свежих ружа И меримо се На линији живота Коју савладава Смрт   И све се понавља Вечно Зато је игра Бесмртна

Játék   Az élettel való játékban A gúnyolódás játékát játsszuk Egy-egy egymásnak Ajándékba adott szó Friss rózsaként Pirul És méretkezünk A halál által legyőzött Élet vonalán   Minden mindörökké Ismétlődik Ezért ez a játék Halhatatlan   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Balázs F. Attila Puzzle – Slagalica

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. – 

Puzzle
 
ma hétfő van vagy péntek?
ha vasárnap lenne nagyobb lenne a csend
összeszedem tagjaimat a fürdőből,
hálószobából, konyhából

‒ ilyenkor reggel ‒

                                                            és mint puzzle-t összerakom őket

a naptárban a számok és betűk összekeveredtek
hogy nagyobb legyen a káosz ha összezavarodok
megnézem a neten vagy a napilapban
melyik világba pottyantam ma
ki nyomát kövessem a sivatagban
 
a kávé kifolyik olajosan
és versemben elkezdődik a holnap
 
Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
 
 
Slagalica
 
ponedeljak li je danas ili petak?
da je nedelja tišina bi bila dublja
sakupljam svoje udove iz kupatila,
spavaće sobe, kuhinje

– u tim jutarnjim časovima –

i poput slagalice slažem ih

 

pomešali su se brojevi i slova u kalendaru

da haos bude veći ako se zbunim

proveravam na netu ili dnevnom listu

u koji svet sam danas zalutao

u pustinji čiji trag da sledim

 

kafa se razliva, uljasta i tamna,

te u mojoj pesmi započinje sutra

 

Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Mentés másként – Sačuvanje drugačije

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Mentés másként
 
Ollód kivágja a tengert,
vágólapra teszi: kukac.
Jössz szatyor gyönyörrel,
elfojt@élet.yu
Kivágom a csukott szemmel látottakat: sziget.
Ollód leszek tenger gyönyörrel,
és a tél a homlokom mögött lesz,
kifakulnak a hófútta csontok érzéseimből,
leszek kukac a vágólapon,
szigetsikoly@élet.hu
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600549
 
 
Sačuvanje drugačije
 
Tvoje makaze režu more,
stavlja ga na dasku za sečenje: kukac.
Divotom punom kesom dolaziš,
uguši@život.yu
Izrežem zatvorenim očima viđene: ostrvo.
Biću tvoja makaza divotom mora
a zima će iza mog čela ostati,
iz mojih osećaja izblede snegom zavejane kosti,
biću kukac na dasci za sečenje
krikostrva@život.hu
 
Prevod: Fehér Illés

Székelyhidi Zsolt Kő – Kamen

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Kő   Tökéletes rajzolati hiba, eltartó viszonyok a vízben. A tévesztés esélye magas. A megtört hullámok miatt viselni kell búvárruhát. Minden mozdulat töredékes. Tökéletesen tűnik el, majd elő, és körbefog merüléskor és elnehezít. A mélyére kell látni, ki kell tartani.   Az egész víz szem előtt tartva dupla tükör. A tökéletességtől távol fogy a levegő, világos lesz, hogy a keresés mindig veszteséggel jár. A felszíntől vett távolság nő. Tarthatatlan viszony: minden fentről nehéz.

Kamen   Savršena greška u crtežu, razmaknuti odnosi u vodi. Mogućnost greške je velika. Zbog prelomljenih talasa nosi se ronilačko odelo. Svaki pokret je savršen. Savršeno nestaje, pa se pojavljuje i tokom ronjenja obavija i težinu stvara. Treba videti dubinu, treba istrajati.   Čitava voda ispred očiju je dvostruko ogledalo. Daleko od savršenstva ponestaje vazduh, biće jasno da traganje uvek gubitke nosi. Rastojanje od površine se povećava. Neodrživ odnos: odozgo sve je teško.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 45-46. old.

Gulisio Timea Sztóma – Stoma

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Sztóma   1 Kivezetés lesz, mondja. Mintha a híreket. Mert nincs különbség Egy halálos gázolás És egy futó zápor között. Mit vezetnek ki, kérdezem. Amit kell. Akár a pincérnek mondaná, Hogy desszert is jöhet. Epres fagyi, meggyes süti, Széklet, vizelet.   2 Megmutatod majd? Nem. Állítólag olyan, mint egy piros száj. Amilyen hülye vagy, Megcsókolnád. Nem tudom, megtenném-e. Csak azt, hogy az is az ő húsa lesz. Egy újabb titok, Amit örökre tudnom kell.

Stoma   1 Biće otvora, kaže. Kao vesti. Jer nema razlike Između smrtonosnog gaženja I prolaznog pljuska. Šta izvode, pitam. Ono što treba. Kao da konobaru kaže Da može i slatkiš doneti. Sladoled sa jagodom, kolač sa višnjom, Stolica, mokraća.   2 Hoćeš li da pokažeš? Nem. Navodno je kao crvena usta. Koliko si glup Još bi i poljubio. Ne znam, da li bi uradio. Ali i to bi bilo njeno meso. Još jedna tajna Koju zauvek trebam da znam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Obren Ristić 10. Небеске населиће се избе… – 10. Mennyei kunyhóba költözik…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

10.
Небеске населиће се избе…
 
Небеске населиће се избе и невеста случајна
Тим темељима своје снове оставиће као залог
Будуће ватре на огњишту праотаца од осмеха сазданог
У високим рајским шумама засветлиће луна сјајна
 
Неимари древни отврдлих руку мајстори силни
Радоваће се градњи а зноју своме митско знамење
Подариће Дивље ветрове савладаће и космичко камење
Од ког се не види ни мали сунчев зрак умилни
 
Топлина нежна надолази са Лепенског вира У свануће
Док хитамо ка излазу гурамо се и спотичемо
Свега што смо волели и чему се радовали одричемо
 
Се Папрат и босиљак на прагу родне куће венуће
У малим гутљајима као у муљ низ урвине нестајемо
Безданим темељима похитаће невесте из завичаја
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
10.
Mennyei kunyhóba költözik…
 
Mennyei kunyhóba költözik a tetszőleges menyasszony
Álmait ezekre az alapokra hagyja zálogként
Tűz ég majd az ősatyák mosolyból emelt tűzhelyén
A magas édeni erdőkben meg felragyog a hold
 
Az ősi építészek a megkeményedett kezű remek mesterek
Örömmel építenek verejtékük meg mitikus jelvény lesz
Ajándék legyőzik a Vad Szeleket és a kozmikus szirteket
Amelyeket a szelíd napsugarak áttörni képtelenek
 
Meghitt meleg közelit Lepenski Vir¹ felől napkeltekor
A kijárat felé sietve tolakodunk botladozunk
Mindenről amit szerettünk és aminek örültünk lemondunk
 
Hervadni a páfrány és a bazsalikom a szülőház küszöbén fog
Kortyoként mint az iszapban tűnünk el a szakadékban
A jegyesek az óhazából a korlátlan alapokhoz sietnek majd
 
¹Lepenski vir (ejtsd: Lēpēnszki vír) archeológiai lelőhely Szerbiában a Vaskapu-szorosban
 
Fordította: Fehér Illés

Srđan Opačić Пут на небо – Út a mennybe

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Пут на небо                  (Љубици Бодироги)   Био је позног лета дан спровод дугачак као увек кад одлази неко млад Пратили смо Љубицу моју школску другарицу измучену тешком болешћу Молили се Господу да јој опрости сагрешења вољна и невољна Изнад гробља је наједном прелетео путнички авион Питао сам се да ли нас путници виде и да ли знају да се горе на Небо не иде авионом.

Út a mennybe                 (Ljubica Bodirogához)   Késő nyári napon hosszú volt a gyászmenet mint mindig mikor fiatal távozik Ljubicát kísértük iskolatársamat barátnőmet a súlyos betegségtől meggyötörtet Kértük az Istent bocsássa meg tudatos és véletlen bűneit A temető felett egyszerre csak utasszállító repülőgép szállt Magamtól kérdeztem látnak-e bennünket és tudják-e hogy fel a Mennybe nem repülőgéppel mennek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 19.

Aca Vidić Анатомија једног самоубиства – Öngyilkosság-anatómia

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. –  

Анатомија једног самоубиства
 
И добро видим:
ВОЗ ТУТЊИ КАО НАПУЈДАНА КОЧИЈА
 
У мени побеснели коњи
Магле ноздрва
И крик што самог себе не чује
 
И нек ми вид проговори
У влат
    Ил’ жбун
 
Јуриш промају! — шапну ноћна тмина
Воз је у мом погледу
     У мом оку
          ТРН!
 
Танка змијогмизна дужина
У дужицу ока се сужава
 
Хукнем одлазећом снагом
МРТВИ СУ ДАЉЕ ДОПРЛИ ОД ЖИВИХ! –
Јекну ноћна тмина
 
Ноћни лептири
Уплашени Немирни
 
Врапци нападају жбун
 
Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.
 
 
Öngyilkosság-anatómia
 
És jól látom:
A VONAT ÖSZTÖKÉLT HINTÓKÉNT ROBOG
 
Bennem megvadult lovak
Ködös orrlyukakkal
És egy önmagát sem halló sikoly
 
És hadd szólaljon meg nekem a látvány
Egy fűszálban
    Vagy bokorban
 
A huzatot üldözöd! – suttogta az éj-sötét
A tekintetemben vonat
                 Szememben
                    Szilánk
 
A vékony kígyópofájú hossz
A szivárványhártyába szorul
 
Távozó erővel kiáltok
A HOLTAK AZ ÉLŐKNÉL MESSZEBRE JUTOTTAK! –
Harsog az éj-sötét
 
Az éjjeli lepkék
Riadtak Nyugtalanok
 
A bokrot verebek támadják
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Брид – Él

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Брид   Само ти, бескрају мој нежни, одувек само ти, туго у одзивима, само ти можеш да ме родиш и однинаш на нули, ужарена леднино у спасу оберучке, на крају душе тајно бисера, ти лаконога нирвано, опроштај си у заносу, али болиш, и нема те увек, као киша потапаш мушице на цвећу ока мог заспалог у мору нектара, само ти, похото, показујеш пламено зубало у сумрак, а ништа о томе не знаш, и бридиш.   Ништа, краљице избира, ни жиг што остављаш не препознајеш, а бледиш и нестајеш у дроњцима муња, у белим минђушама облака, у музици са тераса, само ти, врела купино, у пурпурном диму над казанима, у лепим забитима где мед кључа под црвеним крошњама, али ти о томе ништа не знаш.   Ништа је све и ту се додирујемо. Ко исплаче сузу љутицу ево му дан, ко радосницу ево му ноћ.  Само ти, побуно моја, мокра кошуљо на ветру, само ти зриш у невреме, на мразној суврелици, у порезаној ноћи ирваса, у туђим завичајима, само ти,  ти и ти, лелеку мој на падинама, згужвано снопље сунца у маглама на моме лицу размраченом, у песми над гајевима.

Él   Csak te, végtelen gyengédségem, mindöröktől csak te, te, bánat a visszhangokban, csak te tudsz megszülni engem és elvinni a semmibe, te, a megváltásban izzó jégmező, a lélek végén gyöngyök titka, könnyű léptű nirvána, bocsánat vagy az elragadtatásban, de hasogatsz, és nem vagy mindig itt, esőként süllyeszted a legyeket alvó szemem virágán, a nektár tengerében, csak te, kéjvágy, mutatod lángoló fogsorodat az alkonyatban, de erről semmit sem tudsz, és gyötörsz.   Nos, választás királynője, a hátrahagyott pecsétet sem ismered fel, fakulsz és eltűnsz a villám-rongyokban, a felhők fehér fülbevalóiban, a teraszokról áradó zenében, csak te, forró szeder vagy a kazánok fölötti bíbor füstben, a félreeső helyeken, ahol   a vörös lombkoronák alatt méz forr, de te erről semmit sem tudsz.   A semmi a minden, ebben egyetértünk. Aki dühében sír, övé a nappal, aki örömkönnyet hullat, övé az éj. Csak te, lázadásom, nedves ingem a szélben, csak te érlelődsz a viharban, a fagyos ónos esőben, a rénszarvasok felhasított éjszakájában, idegen szülőföldeken, csak te, te és te, hegyoldali siralmam, gyűrt napkéve vagy arcomon, a ködbe-borultban, a ligetek fölötti dalban.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor