Keresés ebben a blogban

2018. június 21., csütörtök

Kelebi Kiss István Nem így indult – Nije tako krenulo


Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –


Nem így indult

a percek percek maradnak
de mi sorsot tapasztunk belőlük
kiköltött életünk etetjük-itatjuk
és mikor röpképes elengedjük
végleg
de addig
többnyire befejezetlen vályogvetések
lassított filmek a gyorsulásról
és háborúk
csóksorozatvetők
elaknásított aurák
érintéstankok
azt mondják ez a dolgok rendje
azt mondják ez sínek nélkül is pályaudvar
azt mondják
pedig nem így indult az utazás
de ki emlékezik a fényre
ki képes emlékezni a kézre
mely rámosdatta az Időt
és az ölelésre
melynél őszintébb sohasem lett

ki lát többet a fészek pereménél
Nije tako krenulo

minuti minuti ostaju
ali mi od njih sudbu sklepamo
izležen život hranimo-pojimo
i kad je sposoban za let otpustimo
konačno
ali dotle
uglavnom nezavršene obrade čerpića
usporeni filmovi o ubrzanju
i ratovi
bacači serije poljubaca
minirane aure
tenkovi doticaja
kažu to je uspostavljen red
kažu to je i bez šina kolodvor
kažu
ali putovanje nije tako krenulo
ali ko se seća svetlosti
ko je sposoban sećati se ruke
koja je Vreme natovarila
i na zagrljaj
od kojeg iskreniji nikad nije postao

od ruba gnezda ko vidi dalje

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://ahetedik.hu/component/k2/item/2854-nem-igy-indult.html

Csák Gyöngyi Barátomhoz – Mom prijatelju


Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –


Barátomhoz

A nagy kiüresedésben
biztos vár a lelkem.
Ne veszítsd nyomom.

Mom prijatelju

U velikom ispražnjenju
moja duša te čeka.
Nemoj mi trag izgubiti.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://meseld.hu/magyar-koltok-versei/csak-gyongyi/454-csak-gyongyi-baratomhoz

2018. június 19., kedd

Bak Rita Ezeregy éjjel – Hiljadu jedna noć


Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Ezeregy éjjel

Nagypapáék
ezeregy éjjel
lapátolták
a földet Szibériában,
ástak éjjel, és
ástak nappal.
Fekete ruhák
száradtak a kötélen
tizenöt évig,
vagy örökké.
Van, aki már soha többé
nem mesélhet –
mondja nagypapa,
majd én  helyettük is
elmesélem.
Lapátoltuk
az éjszakát,
hogy végre
nappal legyen,
ellapátoltuk
a tudásunkat,
az érzéseinket,
a szibériai
tigrisek
kihullott
szemfogait
és minden
történetet,
hogy majd rátaláljatok.
Ezeregy év múlva.

Hiljadu jedna noć

Naši dedovi
su u Sibiru
hiljadu jednu noć
zemlju zgrtali,
kopali noću i
kopali danju.
Na konopcu
crna odela petnajst godina
su se sušile
ili zavek.
Neko nikad više
ne može pričati –
veli ded,
ispričaću ja
umesto njih.
Zgrtali smo
noć
da konačno
dan postane,
zgrtali smo
naše znanje,
osećaje,
otpale
očnjake
sibirskih
tigrova
i svaki
događaj
da biste ih našli.
Nakon hiljadu i jednu godinu.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.irodalmijelen.hu/2016-nov-22-1142/sziberiai-tigrisek-bak-rita-versei

Fellinger Károly Nem mondhatom el – Ne mogu ispričati


Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Nem mondhatom el

Apám szerette az irodalmat,
sose gratulált, sose dicsért meg,
ha verseim megjelentek egy ismerős lapban,
vagy kötetem Párizsban, Moszkvában,
nem szerette a könyveket,
azt mondta, miattuk nem lehet
kifesteni a házat, miattuk
nem lehet lépni elővigyázatosság
nélkül sehova a lakásban,
és mégis ott esett el végzetesen,
ahova nem volt bátorságom
könyveket rakni.
Valamikor a WC-ben körmöltem első
mesémet, mert nem volt
ínyére, hogy írok, azt szerette
volna, inkább nyelveket tanuljak,
nagyapám az első világháborús
fogságban sajátította el az olasz nyelvet,
talán nem véletlen, hogy verseimet
tíz nyelvre lefordították,
de olaszra nem.

Ne mogu ispričati

Otac je voleo književnost,
nikad mi nije čestitao, niti pohvalio
kad je neka moja pesma u poznatom časopisu
ili knjiga u Parizu, Moskvi objavljena,
knjige nije voleo,
tvrdio je, zbog njih ne možemo
kuću ofarbati, u stanu
bez predostrožnosti
nigde zakoračiti,
ipak kobno je tamo pao
gde knjige nisam imao hrabrosti
odložiti.
Nekad svoju prvu priču
u WC-u sam škrabao jer
nije mu bilo po volji da pišem,
više bi voleo da jezike učim,
ded je talijanski u I. Svetskom ratu
u zatočeništvu savladao,
možda nije slučajno da su moje pesme
na deset jezika prevedene
ali ne i na talijanski.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://kepiras.com/2017/11/fellinger-karoly-versei-2/

2018. június 18., hétfő

A. Túri Zsuzsa Emlékek az embertelenségről – Uspomene na zverstva


A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Emlékek az embertelenségről

Petschauer

Fára mászni és kukorékolni
mire volt jó a mentesség
az érmek itt nem értek semmit
s a semlegesség
nem létezett
honfitársai gyalázták
nem az ellenfél
jéghideg víz fagyott testére
megfagyott ő is estére
miközben szemei előtt
aranykardok villogtak.

***
Amikor az utolsó remény is
elhalt mert nem válogatták ki munkára
tudta felesleges miközben sorban állt a kamra előtt öregen
vacogva arra gondolt talán lehet
üzenni
a környező falvaknak
az emberek elhiszik
eljönnek megsemmisíteni az embertelen
világot megmentik aki menthető lehet
üzenni
füstjellel
a környékre és esetleg
haza.

***
A menet megállt s vele a csizmacsattogás
elhallgatott az ének
csönd lett teremtés előtti
visszanéztek rá ahogy kilépett a sorból
eltűnt a nyaklánc mondta
könnyek közt hajolt a földre
az első ütés után az árokba fordult
a mama nyaklánca eltűnt suttogta
miközben puskatussal agyonverték.

***
Nem hitte el amit meséltek
szerintük összevarrják az ikreket
ő azt mondta hiszem ha látom
de nem volt ideje
ment ő is az első csoporttal
a feleslegesekkel
a kamrák felé.



Uspomene na zverstva

Pečauer*

Penjati se na drvo i kukurekati
čemu je služilo izbavljenje
medalje ovde ništa nisu vredele
a neutralnost
nije postojala
sunarodnjaci su ga beščastili
ne protivnici
njegovo telo led je pokrilo
do naveče i on se smrznuo
dok ispred njegovih očiju
zlatne sablje sevale.

***
Kad je i poslenja nada
nestala jer ga na posao nisu izabrali
znao je izlišno je dok je u redu ispred komore ostarelo
cvokoteći
stajao pomislio je možda je moguće
okolnim selima
poruku poslati
ljudi će poverovati
doćiće uništiti bezdušan
svet spasiti što se spasiti može
poruku poslati
znacima dima
okolini i eventualno
doma.

***
Kolona se stala a i tutanj čizama
utihnula je pesma
nastala je tišina ona pre stvaranja
pogledali su ga kako je iz kolone istupio
nestala mi je ogrlica rekao je
suznim očima se ne zemlju sagnuo
posle prvog udarca u jarak je pao
nestala je mamina ogrlica šaputao je
dok su ga kundacima ubili.

***
Što su pričali nije poverovao
tvrdili su blizance sašiju
on je rekao verujem ako vidim
ali nije imao vremena
sa prvom grupom je išao
sa suvišnima
prema komorama.

*Atila Pečauer (Petschauer Attila: 1904 – 1943, mađarski mačevalac, olimpijski pobednik.)

Prevod: Fehér Illés

2018. június 16., szombat

Acsai Roland A legfinomabb ecset – Najskladniji kist


Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –


A legfinomabb ecset

Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez,
Amit a legfinomabb ecset,

Lányom szempillája fest rólam.
Najskladniji kist

Pokušati onoj slici ličiti
Što najskladniji kist,

Trepavice moje kćerke o meni slikaju.

Prevod: Fehér Illés
Forrás. a szerző

Petrőczi Éva És írnék... – I pisala bi…


Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

És írnék…

És írnék arról
(erőmhöz képest
választott a tárgy!)
milyen volt
az az autóbelsőből
fabrikált úszógumi;
bőrünkön
hetekig látszottak
a szelep
vörös-mély karmolásai;
de óceánra vitt
a foltozott gumi tutaj,
a balatoni Kon-Tiki,
és esténként
láttuk a házat is,
ahol a tűz lakik:
„petrofóron” pöfögtek
a paprikáskrumpli-láva
buborékjai.

Volt persze országos
félelem, féltés,
sosem-látott apák,
mégis: manapság,
a felfújható
gálya-csodák konszolidált
korában is
mit nem adnánk, ha még
– lyuggassa bár huszonöt évnyi lék –
visszaúszhatna hozzánk
az a szegényes jármű;
ha ma
eljönne ismét
a nem-pénzen-vett
örömök évada.

I pisala bi…

I pisala bi o tome
(predmet je prema
mojoj snazi biran!)
iz unutrašnje gume auta
napravljena guma za plivanje
kakva je bila;
na koži
duboko-crvene ogrebotine
ventila
nedeljama smo nosili;
ali od gume krpan splav
na okean me je nosio,
Kon-Tiki Balatona,
i uveče često smo
i kuću gde vatra stanuje
videli:
mehuri
lave krompirpaprikaša
na „petroforu“ su pućkali.

Naravno bilo je državnog
straha, brige,
nikad viđeni očevi,
ipak: danas
u konsolidiranon
vremenu
naduvanih čuda od galije
šta ne bi dala, ako bi
– neka ga i dvadesepet godina haba –
ono siromašno vozilo
do nas doplovilo;
ako bi danas
ne-novcem-kupljena
godina radosti
opet bahnula.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 32-33. old.