Bolovits Gábor György Az üveg kert – Stakleni vrt

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Az üveg kert   a nevem egy üveg kert. törékeny. zárt.   az ablak szélén rovarszárny. áttetsző, törött térkép.   az asztalon vízgyűrű. nem szárad fel.   a testem tárgyak közt. nem ér hozzájuk, mégis tartják.   a tulipánok a szobában állnak. nem virágok. nem hajolnak.   a fény megül rajtuk. nem csúszik le.   a levegő nem mozog. benne maradtunk.   a kilincs hideg. senki nem nyitja.   amit itt hagytunk, nem kopik el.

Stakleni vrt   ime mi je stakleni vrt. lomljiv. zatvoren.   na rubu prozora krilo insekta. prozirna, slomljena mapa.   na stolu prsten od vode. ne osuši se.   telo mi je među predmetima. ne dotiče ih ipak ga drže.   lale u sobi stoje. nisu cvetovi. ne savijaju se.   svetlost zastane na njima. ne sklizi.   vazduh se ne miče. u njemu smo ostali.   kvaka je hladna. niko ne otvara.   što smo ovde ostavili ne pohaba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás A fikusz – Fikus

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

A fikusz        Fikuszunknak gyümölcse lett. Egyelőre akkora, mint a hüvelykem, de lesz nagyobb is. Láttam ugyanis első virágzását pár évvel ezelőtt.      Kérdem, hogyan van ez: meglátogatott bennünket a Szentlélek?

Fikus        Fikus je doneo plod. Za sada je velik kao moj palac ali biće i veći. Naime video sam, pre nekoliko godina, i njegovo prvo cvetanje.      Pitam se, kako je to: zar nas je posetio Sveti Duh?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A bíró – Sudija

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

A bíró   A meghasonlott lények Szép, szomorú szemével nézel. Már hiába mondanád, Hogy nem szeretsz.   Szorosan fogsz, Ahogy a számkivetettek. Kezed szívemen - Lepecsételt esküszegés.   Volt nálam nagyobb bűnöd is. Ajkad száraz és szigorú, Akár a törvény. Csókod felmentő ítélet.

Sudija   Lepim, tužnim očima Razočaranih gledaš. Već bi uzalud rekao Da me ne voliš.   Čvrsto me držiš, Kao odbačen. Ruka ti je na mom srcu – Zapečatirano verolomstvo.   Od mene imao si i veći greh. Usne su ti suhe i stroge, Kao zakon. A poljubac sud što oslobađa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Nevena Milosavljević Игра престола – Trón-játék

 

Nevena Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. – 

Игра престола   Опколили смо сопствене мисли У два логора Два стецишта угаслих Очекивања. Седимо са две стране Исте арене А на попришту Без смењивања Слутње само Још се као Лавови Са гладијаторима боре. Отворимо наше усне Нека нам уђе кроз поре И меке учврсле боре Макар трачак Неразумевања. Макар привид Узајамног исмевања. Раскрсти прсте камене У чвор свезане За сваки случај. Не гаси пламене Из груди што букте Па врата закључај Од тешког храста Што за нама хукте. И као да смо сами На овом свету Начини потез први И на овом рулету Ми Играмо до задње Капи крви Игру престола, Без мрве кајања До задњег прага Неиздрживог бола И ко победи ̶  Нека слави пораз!

Trón-játék   Saját gondolatainkat Két táborra osztottuk Az eltűnt elvárások Két csomópontjára. Ugyanazon színtér Két oldalán ülünk De a küzdőtéren Váltás nélkül A sejtések Oroszlánokként Gladiátorokkal Küzdenek. Nyissuk ajkunkat A pórusokon és a megkeményedett Ráncokon legalább Szikrányi meg nem értés Hatoljon át. Egymás becsmérlésének Legalább látszata. Mindenesetre Ujjaidat Kulcsold össze. A lángokat mellkasodban Ne oltsd ki Zárd be A mögöttünk csapódó A nehéz tölgyajtót. Mintha ezen a világon Egyedül lennénk Tedd meg az első mozdulatot És ezen a ruletten Mi A trón-játékot Az utolsó vércsöppig Játsszuk Szemernyi megbánás nélkül Az elviselhetetlen fájdalom Utolsó küszöbéig És a nyertes – Ünnepelje a vereséget!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/11/nevena-milosavljevic-igra-prestola.html

Obren Ristić 5. Тек да наслуте праву меру… – 5. Csak sejtetették a pontos méretet…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

5.
Тек да наслуте праву меру…
 
Тек да наслуте праву меру тачан угао вечни мајстори
Дедови наши вешто су бирали место дом да саграде
Четири угаона камена спрам звезда с вечери младе
Постављаху чекајући изјутра мале госте у тој гори –
 
бубе и мраве Или на истом месту у подне ко у тору
Затварали стадо и посматрали њихов миран сан
О томе писати песму у завичају Поћи нежан у гору
Чувствима подлећи у висинама радостан
 
Поезија је љубав на свим језицима! Стих уписан
На највишем камену о који се спотакох у бескрају
Сва енергија космоса која се овде у љубави слила
 
Ако се речи не грле не љубе – то овде знају -
Нема лепоте и песме Привид и обмана неког поета
Од изласка до заласка сунца тек пола је света
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 27. стр.
 
 
5.
Csak sejtetették a pontos méretet…
 
Csak sejtetették a pontos méretet szöget az örök mesterek
Nagyapáink otthonuknak ügyesen választottak helyet
Nászéjszakán a csillagok felé négy sarokkövet helyeztek
Kis vendégeket várva már kora reggel –
 
bogarakat és hangyákat Vagy ugyanazon a helyen délben
Az állatokat karámba zárták és nyugodt álmukat lesték
Szülőföldünkön erről írj verset Pihenj meg a hegyekben
Az örömteli magasban élvezd a tavasz leheletét
 
A líra minden nyelven szerelem! Sort a legmagasabb
Sziklára írtam ahol a végtelenben megbotlottam
A kozmosz minden energiája itt a szeretetbe szakad
 
– Itt tudják – ha nem ölelnek csókolnak a szavak
Nincs szépség költemény Csak költői fondorlat
Napkeltétől napnyugtáig fáraszt nyomaszt
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Јесен у пролећу – Ősz a tavaszban

  

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Јесен у пролећу   Пођимо, драгана, у јесењу шизофренију лишћа, у крикове анђеоских крошања. Стуштимо се у комедију туристичких обилазака градова у којима хипноза векова слатко нас узима за руку. Проћердајмо овај уски дан.   Јесен је у пролећу и нешто превелико мешкољи се у моме срцу што подиже високо. До колена Божјег.

Ősz a tavaszban   Induljunk, kedves, a levelek őszi kavalkádjába, az angyali lombozat sikolyába. Élvezzük a városok mulatságos idegenforgalmi szemügyre vételét, kezünket alatta a századok varázslata fogja. Mulassuk el ezt a rövid nappalt.   Ősz a tavaszban és valami hatalmas mozog szívemben, magasra emel. Isten térdéig.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Skloni želju – Mellőzd a szenvedélyt

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Skloni želju   Nemoj nikada, proveravati da li su čaše kristalne ili od običnog paraćinskog stakla. Rukom izvajane, jesu. Na žaru svakodnevlja. Da li je namera prisutna, ili navika stečena? Ne mari. Nije red. Jasno je. Skloni želju za senzacijom, van stola, i budi najlepši izdanak prisutni. Otpi venac... Aromu mazni, uz žrtvoprinošenje, tvoje, od loze prihvaćeno, suzbi. Pa otpi... Čaša je čaša, staklo je staklo, vino je vino... Neproverljiv je kvalitet utočenog, kad se već popije. Želja za poljupcem, je molba, smisla nesaznajnog, za dozvolom. Da me poljubiš. Večeras. Moja je, moja, samo, tvoja, i za nas.

Mellőzd a szenvedélyt   Sose ellenőrizd, a pohár kristályból van-e vagy egyszerű paratyini1 üvegből. De kézzel készült. A mindennapok hevében. Tudatos munka vagy rögzült idegi válasz eredménye? Ki törődik azzal. Vitathatatlan. Mellőzd a szenzáció utáni vágyat, el vele az asztaltól, a legszebb jelenlévő szál légy. Hagyd a koszorút… A zamatot ragadd magadhoz, saját áldozatbemutatásoddal, mellőzd a fiatal hajtásét. Hát kortyints… A pohár pohár, az üveg üveg, a bor bor… Ellenőrizhetetlen a beleöntött minősége, ha már bekebelezett. A csók utáni vágy, kérelem, a talány értelme, engedéllyel. Csókolj meg. Ma este. Az enyém, csak az enyém, a tiéd, kettőnké.   1Paraćin (ejtsd: Paratyin), üveggyártásáról ismert város Közép-Szerbiában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor