Nevena Milosavljević Игра престола – Trón-játék

 

Nevena Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. – 

Игра престола   Опколили смо сопствене мисли У два логора Два стецишта угаслих Очекивања. Седимо са две стране Исте арене А на попришту Без смењивања Слутње само Још се као Лавови Са гладијаторима боре. Отворимо наше усне Нека нам уђе кроз поре И меке учврсле боре Макар трачак Неразумевања. Макар привид Узајамног исмевања. Раскрсти прсте камене У чвор свезане За сваки случај. Не гаси пламене Из груди што букте Па врата закључај Од тешког храста Што за нама хукте. И као да смо сами На овом свету Начини потез први И на овом рулету Ми Играмо до задње Капи крви Игру престола, Без мрве кајања До задњег прага Неиздрживог бола И ко победи ̶  Нека слави пораз!

Trón-játék   Saját gondolatainkat Két táborra osztottuk Az eltűnt elvárások Két csomópontjára. Ugyanazon színtér Két oldalán ülünk De a küzdőtéren Váltás nélkül A sejtések Oroszlánokként Gladiátorokkal Küzdenek. Nyissuk ajkunkat A pórusokon és a megkeményedett Ráncokon legalább Szikrányi meg nem értés Hatoljon át. Egymás becsmérlésének Legalább látszata. Mindenesetre Ujjaidat Kulcsold össze. A lángokat mellkasodban Ne oltsd ki Zárd be A mögöttünk csapódó A nehéz tölgyajtót. Mintha ezen a világon Egyedül lennénk Tedd meg az első mozdulatot És ezen a ruletten Mi A trón-játékot Az utolsó vércsöppig Játsszuk Szemernyi megbánás nélkül Az elviselhetetlen fájdalom Utolsó küszöbéig És a nyertes – Ünnepelje a vereséget!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/11/nevena-milosavljevic-igra-prestola.html

Obren Ristić 5. Тек да наслуте праву меру… – 5. Csak sejtetették a pontos méretet…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

5.
Тек да наслуте праву меру…
 
Тек да наслуте праву меру тачан угао вечни мајстори
Дедови наши вешто су бирали место дом да саграде
Четири угаона камена спрам звезда с вечери младе
Постављаху чекајући изјутра мале госте у тој гори –
 
бубе и мраве Или на истом месту у подне ко у тору
Затварали стадо и посматрали њихов миран сан
О томе писати песму у завичају Поћи нежан у гору
Чувствима подлећи у висинама радостан
 
Поезија је љубав на свим језицима! Стих уписан
На највишем камену о који се спотакох у бескрају
Сва енергија космоса која се овде у љубави слила
 
Ако се речи не грле не љубе – то овде знају -
Нема лепоте и песме Привид и обмана неког поета
Од изласка до заласка сунца тек пола је света
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 27. стр.
 
 
5.
Csak sejtetették a pontos méretet…
 
Csak sejtetették a pontos méretet szöget az örök mesterek
Nagyapáink otthonuknak ügyesen választottak helyet
Nászéjszakán a csillagok felé négy sarokkövet helyeztek
Kis vendégeket várva már kora reggel –
 
bogarakat és hangyákat Vagy ugyanazon a helyen délben
Az állatokat karámba zárták és nyugodt álmukat lesték
Szülőföldünkön erről írj verset Pihenj meg a hegyekben
Az örömteli magasban élvezd a tavasz leheletét
 
A líra minden nyelven szerelem! Sort a legmagasabb
Sziklára írtam ahol a végtelenben megbotlottam
A kozmosz minden energiája itt a szeretetbe szakad
 
– Itt tudják – ha nem ölelnek csókolnak a szavak
Nincs szépség költemény Csak költői fondorlat
Napkeltétől napnyugtáig fáraszt nyomaszt
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Јесен у пролећу – Ősz a tavaszban

  

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Јесен у пролећу   Пођимо, драгана, у јесењу шизофренију лишћа, у крикове анђеоских крошања. Стуштимо се у комедију туристичких обилазака градова у којима хипноза векова слатко нас узима за руку. Проћердајмо овај уски дан.   Јесен је у пролећу и нешто превелико мешкољи се у моме срцу што подиже високо. До колена Божјег.

Ősz a tavaszban   Induljunk, kedves, a levelek őszi kavalkádjába, az angyali lombozat sikolyába. Élvezzük a városok mulatságos idegenforgalmi szemügyre vételét, kezünket alatta a századok varázslata fogja. Mulassuk el ezt a rövid nappalt.   Ősz a tavaszban és valami hatalmas mozog szívemben, magasra emel. Isten térdéig.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Skloni želju – Mellőzd a szenvedélyt

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Skloni želju   Nemoj nikada, proveravati da li su čaše kristalne ili od običnog paraćinskog stakla. Rukom izvajane, jesu. Na žaru svakodnevlja. Da li je namera prisutna, ili navika stečena? Ne mari. Nije red. Jasno je. Skloni želju za senzacijom, van stola, i budi najlepši izdanak prisutni. Otpi venac... Aromu mazni, uz žrtvoprinošenje, tvoje, od loze prihvaćeno, suzbi. Pa otpi... Čaša je čaša, staklo je staklo, vino je vino... Neproverljiv je kvalitet utočenog, kad se već popije. Želja za poljupcem, je molba, smisla nesaznajnog, za dozvolom. Da me poljubiš. Večeras. Moja je, moja, samo, tvoja, i za nas.

Mellőzd a szenvedélyt   Sose ellenőrizd, a pohár kristályból van-e vagy egyszerű paratyini1 üvegből. De kézzel készült. A mindennapok hevében. Tudatos munka vagy rögzült idegi válasz eredménye? Ki törődik azzal. Vitathatatlan. Mellőzd a szenzáció utáni vágyat, el vele az asztaltól, a legszebb jelenlévő szál légy. Hagyd a koszorút… A zamatot ragadd magadhoz, saját áldozatbemutatásoddal, mellőzd a fiatal hajtásét. Hát kortyints… A pohár pohár, az üveg üveg, a bor bor… Ellenőrizhetetlen a beleöntött minősége, ha már bekebelezett. A csók utáni vágy, kérelem, a talány értelme, engedéllyel. Csókolj meg. Ma este. Az enyém, csak az enyém, a tiéd, kettőnké.   1Paraćin (ejtsd: Paratyin), üveggyártásáról ismert város Közép-Szerbiában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Ne plači ljubavi – Ne sírj szerelmem

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Ne plači ljubavi   Volim, u sjenci kestena u perivoju slobode, pod punim mjesecom u nestašluku noći, tebe za tvojih pet prstiju i sjećanje protkano ljubavlju. Naša ljubav dala je pečat mladosti, zakovanoj na dnu čaše iz koje smo vino pili i dali zavjet generacijama koje dolaze da se ljubav ne može popiti. Ne plači, ljubavi, ako smo te oskrnavili, ako je grijeh, oprosti našim grešnim dušama.

Ne sírj szerelmem   Szeretlek, a gesztenye árnyékában, a szabadság vadaskertében, éjjel a telihold alatt huncutkodva, téged, öt ujjadért, a szerelemmel átszőtt emlékekért. Szerelmünk adott hitelt a borospohár aljára rögzített ifjúság-védjegynek és a jövendő nemzedékeknek fogadalomként hagytuk, a szerelmet meginni nem lehet. Ne sírj, szerelmem, ha vétkeztünk is, ha meggyaláztunk, bocsáss meg bűnös lelkünknek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić У овим годинама – Ezekben az években

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

У овим годинама   Понекад изађеш из себе И цео останеш у другом После те неко сретне И онда заједно чекате Да се ти вратиш.   То би била љубав у овим годинама.

Ezekben az években   Olykor kibújsz önmagadból És a másikban maradsz Majd valaki megtalál És együtt várjátok Hogy visszatérj.   Ezekben az években ez lenne a szerelem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Slavoljub Marković Slika sveta – A világ képe

 

Slavoljub Marković Jakovlje, 1952. – 

Slika sveta   Žene polaze sa muškarcima, muškarci traže žene i dok ih gledam u parovima ne mogu da zamislim šta ih spaja. Ta žena koju prvi put vidim, na toj zastakljenoj terasi, prilazi muškarcu. Ljubi ga. On je poluokrenut. Ne vidim ga dovoljno dobro. Da li je zbunjen? Nešto mu priča ta žena. Skida se, ostajući samo u bluzi. Ponovo se pomera ka njemu. Grli ga. Možda je to igra? Korakne nazad. Raskopča dva dugmeta bluze. Kada očekujem da će je skinuti, da će se ukazati njen torzo, ona povlači zavesu. Vidim samo kako vuče muškarca koji nije izgovorio nijednu reč. Osim što su se našli muškarac i žena, žena i mušakarac, da li je to uopšte razlog da budu zajedno. Žena – peva; njeno lice tone u masnu vodu sudopere: slika sveta – istovremeno su odlivnim vodama plutali Mesec i zvezde, neonska svetla i jedan oblak povremeno zaklanja svetlo.

A világ képe   A nők a férfiakkal együtt távoznak, a férfiak a nőket keresik és míg a párokat nézem, nem tudom elképzelni, mi köti össze őket. Az a nő, akit először látok, azon az üveg-erkélyen, a férfihez lép. Csókolja. Ő félrefordult. Nem látom elég jól. Talán zavarban van? Az a nő valamit mond neki. Vetkőzik, csak blúzban maradt. Ismét a férfi felé mozdul. Öleli. Ez valami játék? Hátra lép. A blúzán két gombot kigombol. Mikor várom, hogy levesse, hogy alakja láthatóvá váljon, behúzza a függönyt. Csak azt látom, magához vonja a férfit, aki egyetlen szót sem szólt. Azon felül, hogy találkoztak, a férfi és a nő, a nő és a férfi, szükségszerű-e, hogy együtt legyenek. A nő – énekel; arca zsíros mosogatólébe merül: a világ képe – ugyanakkor a Hold és a csillagok, a neonfények kiöntött vizeken lebegnek és időnként egy felhő a fényt eltakarja.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Slavoljub Marković: Probudi me da se igram, Istok Zapad, Zaječar, 2009. str: 10.