Balázs F. Attila Isten elfelejtett kertje – Božji zaboravljeni vrt

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Isten elfelejtett kertje   a paradicsomi park hol nem sétáltál soha hol nem vártál zavartan morzsolgatva egy feláldozott nőszirmot visszafojtott lélegzettel bámulva ujjadat bemázoló kékes vérét   ahol nem vártalak a szökőkút csobogását hallgatva miközben mellettem a vízbe hugyozott a galambpiszkos angyal az esőfa alatt megbúvó színét vesztett pad melyen nem ültünk megállítva a toronyóra mutatóját nem beszélgettünk elcsendesedve amikor arra sétált az emlékeit kereső fehérhajú öreg   nem bújtunk össze vérünk dallamát nem bújtunk össze vérünk dallamát kottázva nem ízlelgettük egymás ajkát mohón mint kisded anyja emlőit   a mámor ködében elmerült, sosem volt liget Isten elfelejtett kertjének búja zöldjét álmodja

Božji zaboravljeni vrt   vrt edena u kome još nikad nisi šetala u kome još nisi čekala rasejano drobeći žrtvovanu peruniku zadržanog daha zureći u njenu plavičastu krv koja ti prst boji   gde te nisam čekao slušajući žubor fontane dok je pored mene anđeo uprljan golubljim izmetom mokrio u vodu klupa izbledele boje skrivena ispod drveta kiše na kojoj nismo sedeli zaustavljajući kazaljke sata tornja nismo razgovarali ućutavši dok je sedokosi starac tragajući za svojim uspomenama prolazio pored nas   nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju naše krvi nismo uživali u usnama onog drugog halapljivo, poput odojčeta na majčinim grudima   gaj koji nikada nije postojao, utopljen u maglu zanosa sanja o bujnom zelenilu Božjeg zaboravljenog vrta   Prevod: Fehér Illés   Zahvaljujem se Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Hegedüs Katalin A nő és az óvilági poszáta – Žena i grmuša Starog sveta

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

A nő és az óvilági poszáta
 
Megtanultam már sorban állni hőbörgés nélkül
időpontra hónapokat várni türelemmel
megtanultam fizetni a pénztárnál készpénzzel
amit előtte az automatából kell kivenni vagy
a borítékból, tudok kártyával is fizetni
fejben van legalább harmincnyolc pin kód
jelszó, megváltoztatott jelszó, sőt a régi
már semmire sem jókra is pontosan emlékszem
megtanultam az önkiszolgáló kasszát
az önkiszolgáló húspultot, a kenyérszeletelést
(a kávédarálást már elfelejtettem, azokban
a nagy közértes darálókban, pedig jó illata volt)
megtanultam a legkülönfélébb automatákat kezelni
pénzkiadó-betevő, csomagkiadó-feladó, parkolóüdítő,
csoki-adagoló, megtanultam száz kérdésre
válaszolni, a megadott lehetőségek közül
mint a KRESZ vizsgán, a, b, c vagy d
megtanultam nem gondolkodni
a vonalon belül közlekedni
szimbólumokat értelmezni
a kör átmérőjét vagy méterben az időt
Püthagoraszt álmomból felriasztva is
megtanultam nem csodálkozni
nem kérdezni
nem megkérdőjelezni
de most, hogy már ennyi mindent tudok
szeretném, ha valaki megtanítana
hogyan kell úgy élni
mint egy óvilági poszáta
aki nem az előírt vonalon belül közlekedik
és fütyülni is akkor kezd, ha kedve van hozzá.
 
Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 8-9. old.
 
 
Žena i grmuša Starog sveta
 
Već sam naučila stajati u redu bez srdžbe
strpljivo mesecima termin čekati
naučila sam gotovim novcem platiti na blagajni
što pre toga iz automata treba izvaditi ili
iz koverte, znam i karticom plaćati
u glavi bar trideset osam pin koda čuvam
lozinke, promenjene lozinke, pa još i stare
koje ni za što nisu korisne tačno pamtim
naučila sam kasu samoposlugu
pult za samoposlugu mesa, sečenje hleba
(mlevenje kafe u onim velikim mlinovima u samoposlugama
već sam zaboravila, a imali su prijatan miris)
naučila sam rukovati sa raznim automatima
bankomatima, mestima za predaju i preuzimanje paketa, parkiranja,
dozatorima za čokoladu, naučila sam na sto pitanja
odgovoriti, od zadanih mogućnosti
kao na ispitu za vozače a, b, c ili d kategorije
naučila sam ne razmišljati
unutar crte saobraćati
simbole interpretirati
prečnika kruga ili vreme u metrima
Pitagora i iz sna budevši
naučila sam ne čuditi se
ne pitati
ne dovesti u pitanje
ali sad, kad već toliko toga znam
volela bi kad bi me neko naučio
kako treba tako živeti
kao grmuša Starog sveta
koja se ne unutar crte kreće
i počinje cvrkutati kad joj je volja.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fákon ülő hüllő – Gmizavac što na drveću sedi

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fákon ülő hüllő   Torz suta fény a lélegző anyagban a senkiföldjén hegedül. Életem szökdellő árnyék, gyenge tűzön kivonom, ímhol az első kapu: fény magja fekete kabátban. Nincs más sivatag, ami a kőnek halált hoz a közöny sivatagjánál. Izzadtságát adja az újonnan érkezőnek. Ő lesz a kétéltű árnyék a Materia prima amibe a sikoly beleköltözik.

Gmizavac što na drveću sedi   U materiji što na ničijoj zemlji diše  iskrivljeno, nezgrapno svetlost svira na violini. Život mi je skakutava senka, na slaboj vatri izvučem, evo prve kapije: seme svetlosti u crnom kaputu. Ne postoji druga pustinja od pustinje nehaja i kamenu smrt donosi. Vlastiti znoj nudi novajliji. On će biti vodozemna senka Materia prima u što se krik seli.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600548

Székelyhidi Zsolt Elsírvers – Pesma oplakivanja

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Elsírvers   Dukay Nagy Ádámnak   Nincs értelme verssel jönni, amikor a létöl már nem tart fel és vissza. Ahol nem tartozol senki ölésének, ott elszámolsz magaddal, levonod a szemhéjak árát, főhajlasz a részrehajtásnak, elfekszel. Mindennek ellentettjére nem vagy. Ezed jól sikerült.   A létöl tarthatatlansága, a kötetnyi kötetlenség, ami belülről kibomlik a végén. Maradi meneted, amit odázhattál volna a rímeletlenre szedett szemsorokig.

Pesma oplakivanja   Adamu Dukai Nađ1   Nema smisla dolaziti sa pesmom kad više neka bude na zadržava te. Gde ničijoj zagrljaju ne duguješ, tamo sam sa sobom  vršiš obračun, odbiješ cenu očnih kapaka, popuštaš pristrasnosti, prilegneš. Uprkos svemu ne postojiš. To ti je baš uspelo.   Neodrživost neka bude, gomila neograničenosti na kraju se iznutra razrešava. To je tvoj prevaziđen marš što bi mogao da odgodiš do redova bez rime sakupljenih.   1Adam Dukai Nađ (Dukay Nagy Ádám,  1975 – 2017) je mađarski pisac, pesnik, novinar, kritičar, urednik.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 32-33. old.

Gulisio Timea Szűz – Netaknuta

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Szűz   Mint egy betegség íze, A dugult fül csöndje, Állandósultál bennem.   Hangyákként érzékeljük egymást, Finom kis alkatrészeinken Végigzizeg az üzenet. Hogy még nem, De úgy lesz.   Hogy te+én, Mintha elsüllyedt város falába vésve, Te+én, Kutyák szőrébe simogatva, Kétéltűek kopoltyúiba lihegve.   Ebből nem lesz héjanász, Én csak azt ismertem eddig. Bánj velem úgy, Mint érintetlennel.

Netaknuta   Kao okus bolesti, Tišina začepljenog uva Si prisutan stalno u meni.   Jedna drugog poput mrava osećamo, U našim finim sastavnim delovima Titra poruka. Još ne, Ali biće tako.   Da ti+ja, Kao da je u potonuli grad urezan, Ti+ja U krzno psa utrljan, U škrge vodozemaca udahnut.   Od toga neće biti jastrebov pir, Do sada sam samo to poznavala. Tako postupaj sa mnom Kao sa netaknutom.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Kajoko Jamasaki Крај лета – Nyárvég

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Крај лета   Ту се завршава ливада. Вода се шири: не види се чамац.   За лоптом дете нестаје у трави.   Све праштај! (Ближи се киша.)   Стављам усне на горко воће: не напуштам обалу реке.

Nyárvég   Itt ér véget a mező. Terjed a víz: a csónak nem látszik.   A labda után eltűnik a gyerek a fűben.   Mindent bocsáss meg! (Közeledik az eső.)   Ajkamat a keserű gyümölcsre teszem: a folyó partját nem hagyom el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Miodrag Jakšić Da čujem, samo – Csak halljam

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Da čujem, samo   Pokušao bih da ne dodirujem tlo, dok hodam, da vibracije te, ne probude te. I sudar dve trepavice, u treptaju, suzbio bih, da njihov bezčujni grom tebi ne zasmeta. Lako bih šumovima u prirodi, koja bi prirodna, zvučna ikebana da budu, objasnio sve više ciljeve srca mog, i zaćutali bi. Ćutao bih i sam, svim delovima bića svog, samo da imam šansu da te neprobudim. Samo da budem tog trena svedok, u trenu kad se radjamo i umiremo, kada želimo sve da desi se, u trenu tom, nadanju željnom, da čujem, samo, kako dišeš.   Izvor: autor

Csak halljam   Megpróbálnám a talajt sem érinteni, míg gyalogolok, nehogy a rezgés felzavarjon. Pillantás közben két pilla ütközését is megakadályoznám, nehogy nesztelen villámlásuk felriasszon. A természetben a susogásnak, ami valóságos csengő ikebana lehetne, könnyen megmagyarázhatnám szívem magasabb célját, és elhallgatna. Magam is hallgatnék, testem minden részével, csak adassék meg, ne ébresszelek fel. Csak annak a pillanatnak, a születés és halál, a mindent összesűrítő, vágyva vágyott pillanatnak legyek a tanúja és lélegzeted halljam.   Fordította: Fehér Illés