Keresés ebben a blogban

2026. június 4., csütörtök

Obren Ristić 11. безданим ће темељима…– 11. ártatlanságát a menyecske…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

11. безданим ће темељима…
 
Безданим ће темељима своје девичанство невесте
из завичаја дати Доћи ће тај тренутак свакако
Сусрет неодгодив Биће како је писано Онако
Као на таласима Егејског мора док се мресте
 
Душе наше и хитају ка Светој гори Можда се све
Догоди овде у тишини  И ми ћемо само нежно поћи
Ка источним шумама сунчевим сјајем заоденути
Са древним артистима и тесарима старе храстове
 
Целиваћемо Мудрошћу дубоком у раскоши песме
увлачићемо се у чаробне годове као у праисторију
Доћи ће свакако тај тренутак овде у рајским вртовима
 
Толико је љубави са којом се нешто мора чинити Има
У дану овом превише тајни и лепе вечности у нама
Јер ће то моћи само они из векова давних неимари
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 33. стр.
 
 
11. ártatlanságát a menyecske…
 
Ártatlanságát a menyecske a szakadék-alapoknak
adja majd Bizonyosan eljön az a pillanat
A halaszthatatlan találka Úgy Ahogyan szavakba foglalt
Leheleteink az Égei tenger hullámain találkoznak
 
És a Szent hegyre egymásba kapaszkodva sietnek
Talán mindez itt a csendben történik És mi is elindulunk
A keleti erdők felé napsugár-áradatban öreg tölgyeket
Hajdani akrobatákkal és ácsokkal együtt csókolgatunk
 
A költemények sokrétűségében rejlő bölcsességgel
lépünk majd a fenséges évgyűrűkbe az őstörténetbe
Bizonyosan eljön az a pillanat itt a mennyei kertekben
 
Annyi a szeretet amivel valamit kezdeni kell Ebben
A napban a bennünk lévő örökléttel együtt túl sok a talány
Ezt megfejteni csak az ősi mestereknek adatott meg
 
Fordította: Fehér Illés


2026. június 3., szerda

Dejan Spasojević Aфоризми XIII. – Aforizmák XIII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XIII.
 
Зашто славимо људе из далеке прошлости?
Зато што упокојени не сметају!
Он их jе научио рачунању времена:
Чим га виде одмах знају колико је сати!
Стандардно, плату је појео стандард.
 
Влада невладин сектор.
Власт је у ентеријеру, док је опозиција више екстеријер.
Политички амбијент:
сличан се сличном радује, то ме и брине.
 
Како да објасним баби да рекс није пас него краљ.
Радују се робови црном петку’’, не знајући да су предмет трговине.
Све је мање живота у визијама господра живота и смрти.
 
Своде све на свој ниво - подземља.
Питање ме једно плаши: ко су њихови, а ко су наши?
Људе који су у великој нужди не треба кривити за малу принципијелност.
 
Постајемо центар за културно заобилажење културе.
Скресао бих му у брк, али нема бркове.
Пун нам је монитор једних те истих вијести.
 

Aforizmák XIII.
 
Miért ünnepeljük a régmúltból az embereket?
Mert a halottak nem zavarnak!
Megtanította őket – az időszámításra:
amint meglátják, tudják, hány óra van.
Standard: a fizetést megette a standard.
 
Hatáskörön kívüli hatáskör van hatalmon.
A hatalom a beltérben van, míg az ellenzék inkább a szabadtérben.
Politikai színtér:
a hasonló a hasonlónak tapsol, ez aggaszt.
 
Hogyan magyarázzam meg nagyanyámnak, hogy rex nem kutya, hanem király.
Örülnek a rabok a „fekete pénteknek”, nem tudják, hogy őket árulják.
Az élet-halál ura látomásában egyre kevesebb az élet.
 
Mindent saját szintükre hoznak – alvilágira.
A kérdés egyaránt riaszt: kik tartoznak hozzájuk és kik hozzánk?
Kisebb elvtelenségért nem kell elítélni a nagydolgukat végzőket.
 
A kultúra kulturális megkerülése központjává válunk.
Bajuszába dörgölném, de nincs bajuszom.
Utunk ugyanazon hírek képernyője.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.


2026. június 2., kedd

Ilija Šaula Ако је море плаво, твоје очи су зелене – Ha a tenger kék, szemed zöld


 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 


Ако је море плаво, твоје очи су зелене
 
Мало ће њих тебе разумети,
тако је боље, веруј ми;
живот на рубовима увек је испразан.
Треба улазити у срце олује,
треба бити у месту дешавања,
тамо где се прави сабор,
тамо где се деца пењу на више, даље виде,
тамо где је скупље,
другачије се посматрају вредности,
а са собом донеси човека.
 
Дивно размишљаш, дивно волиш, бићем свим.
Твоја душа је слободна, оплемењена и богата.
Познаје живот изнутра и ништа јој није страно.
Ако је небо плаво, твоје очи су зелене,
јер си га из њих ослободила.
Сав свет који доживљаваш,
изашао је из твојих очију.
 
Izvor: autor
 
Ha a tenger kék, szemed zöld
 
Kevesen értenek meg téged,
jobb így, hidd el;
az élet peremén az élet mindig üres.
A vihar szívébe kell hatolni,
a helyszínen kell lenni,
ott, ahol gyülekeznek,
ahol a gyerekek a magasba másznak, hogy kitekinthessenek,
ahol minden drágább,
az értékekre másként tekintenek,
az embert meg magaddal hozd.
 
Gondolataid szépek, gyönyörűen szeretsz, teljes lényeddel.
Lelked szabad, nemes és gazdag.
Ismeri az életet, számára semmi sem idegen.
Ha a tenger kék, szemed zöld,
mert onnan szabadítottad.
Minden, amit megélsz,
szemedből szabadult.
 
Fordította: Fehér Illés


2026. május 8., péntek

Neda Gavrić О том – потом – Erről – ezután

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

О том – потом
 
Моје срце је сишло
У твоје пете
Газиш га одлазећи.
 
Толико о том!
 
Волео, љубио
Под кожом тапкао
Гледао ме као дете.
 
А потом.
 
Трнци кроз тело
Малаксала душа
Горак укус још једног пораза
За који године немам.
Љубав је опет
Показала очњаке
Гризе сваког ко јој
Узалуд име спомене.
Ал' што баш мене
Ја сам те волела.
 

Erről – ezután
 
Szívem sarkadba
Húzódott
Taposod, ahogy távozol.
 
Erről ennyit!
 
Szerettél, csókoltál,
Bőröm alatt topogtál
Rám, mint gyerekre néztél.
 
Ezután meg.
 
Testemben tövisek
Lelkem kimerült
Még egy vereség keserű íze
Melyre nem vagyok felkészülve.
A szerelem ismét
Metszőfogát mutatta
Mindenkit mar aki
Nevét hiába említi.
De miért éppen engem
Én szerettelek.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Vrati se – Gyere vissza

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Vrati se
 
Zavaravam tebe i sebe
ako ti kažem da putem ovim
kojim hodam
mogu da te povedem.
Osvrni se, na krila anđela
koja su te donijela
u zamršena nadanja.
Ako bi mi vjerovala,
izgubila bi ljubav
kojom koračaš putem povratka.
 

Gyere vissza
 
Téged is magamat is átverem,
ha azt állítom, ezen az úton,
melyen járok
magammal vihetlek.
Tekints vissza, az angyalszárnyról,
mely a kusza eshetőségbe
vitt téged.
Ha hinnél nekem,
a szerelemet veszítenéd el,
mellyel a visszatérés útján jársz.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

2026. május 6., szerda

Nenad Grujičić Везане сенке – Kötött árnyképek

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Везане сенке
 
Спавај, шестоугаона жено!
Твоје кристалне површине,
исцртане руком лудог мајстора,
замагљују се у моме оркану.
Надлећем те из неколико сфера
и у блиставом смеху неба
вежем твоје сенке.
 
 

Kötött árnyképek
 
Aludj, szögletes asszony!
Megszállott mester keze által rajzolt
kristályfelületeid
elmosódnak fergetegemben.
Több övezetben repülök feletted
és árnyképeidet a menny
mosolyában kötöm meg.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

2026. május 5., kedd

Ilija Bakić: *** (sunce putuje visokim horizontom…) - *** (magas horizonton utazik a nap …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***
 
sunce putuje visokim horizontom
ne zalazi
ptice dolaze samo s leve strane
nošene vetrovima bljeska koji
briše inje ivica
 
smrznuti glasovi na ledu
između pukotina
prskotina
njihove opne gole su i krte
oglodane zubima nadolazećih
ravnodnevica
 
putevi korica ucrtani su iza kože
svaki je zatvoren u
krug
u
nemost
mraka
u
dnu koga leži sečivo znoja
 

***
 
magas horizonton utazik a nap
nem nyugszik le
a madarak a zúzmara szélét törlő villanások
szele által hordva
csak a bal oldalról jönnek
 
megfagyott hangok a jégen
a repedések
a törések között
hártyáik csupaszok és törékenyek
a jövendő napéjegyenlőségek fogai
rágták
 
a hüvelypályák a bőr mögé rajzoltak
mindegyi zárt a
körben
a
homály
némaságában
a
verejték élén fekvő mélyben
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.