Gulisio Timea Szűz – Netaknuta

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Szűz   Mint egy betegség íze, A dugult fül csöndje, Állandósultál bennem.   Hangyákként érzékeljük egymást, Finom kis alkatrészeinken Végigzizeg az üzenet. Hogy még nem, De úgy lesz.   Hogy te+én, Mintha elsüllyedt város falába vésve, Te+én, Kutyák szőrébe simogatva, Kétéltűek kopoltyúiba lihegve.   Ebből nem lesz héjanász, Én csak azt ismertem eddig. Bánj velem úgy, Mint érintetlennel.

Netaknuta   Kao okus bolesti, Tišina začepljenog uva Si prisutan stalno u meni.   Jedna drugog poput mrava osećamo, U našim finim sastavnim delovima Titra poruka. Još ne, Ali biće tako.   Da ti+ja, Kao da je u potonuli grad urezan, Ti+ja U krzno psa utrljan, U škrge vodozemaca udahnut.   Od toga neće biti jastrebov pir, Do sada sam samo to poznavala. Tako postupaj sa mnom Kao sa netaknutom.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Kajoko Jamasaki Крај лета – Nyárvég

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Крај лета   Ту се завршава ливада. Вода се шири: не види се чамац.   За лоптом дете нестаје у трави.   Све праштај! (Ближи се киша.)   Стављам усне на горко воће: не напуштам обалу реке.

Nyárvég   Itt ér véget a mező. Terjed a víz: a csónak nem látszik.   A labda után eltűnik a gyerek a fűben.   Mindent bocsáss meg! (Közeledik az eső.)   Ajkamat a keserű gyümölcsre teszem: a folyó partját nem hagyom el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Miodrag Jakšić Da čujem, samo – Csak halljam

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Da čujem, samo   Pokušao bih da ne dodirujem tlo, dok hodam, da vibracije te, ne probude te. I sudar dve trepavice, u treptaju, suzbio bih, da njihov bezčujni grom tebi ne zasmeta. Lako bih šumovima u prirodi, koja bi prirodna, zvučna ikebana da budu, objasnio sve više ciljeve srca mog, i zaćutali bi. Ćutao bih i sam, svim delovima bića svog, samo da imam šansu da te neprobudim. Samo da budem tog trena svedok, u trenu kad se radjamo i umiremo, kada želimo sve da desi se, u trenu tom, nadanju željnom, da čujem, samo, kako dišeš.   Izvor: autor

Csak halljam   Megpróbálnám a talajt sem érinteni, míg gyalogolok, nehogy a rezgés felzavarjon. Pillantás közben két pilla ütközését is megakadályoznám, nehogy nesztelen villámlásuk felriasszon. A természetben a susogásnak, ami valóságos csengő ikebana lehetne, könnyen megmagyarázhatnám szívem magasabb célját, és elhallgatna. Magam is hallgatnék, testem minden részével, csak adassék meg, ne ébresszelek fel. Csak annak a pillanatnak, a születés és halál, a mindent összesűrítő, vágyva vágyott pillanatnak legyek a tanúja és lélegzeted halljam.   Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (vatra je vreme…) – *** (a tűz a vízszintes…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   vatra je vreme sporih krugova skrivenih u horizontale glasova disanje joj nevidljivo meke strele grče se u oku težišta taloga tišine   ogleda se u sebi topi staklo vetar daha diže je među oblake vode otvara vrata za rast zakrivljenog oka nove kože i mesa kostura za dolazak dana daždevnjaka

***   a tűz a vízszintes hangokba rejtett lassú körök ideje lélegzése láthatatlan görcsbe rándult lágy nyilak a szemben a súlypontban az üledékben a csendben   önmagában tükröződik üveget olvaszt a szél lehelete emeli a fellegek közé ajtót nyit az ívelt szem az új bőr és hús a csontváz növekedése és a szalamandra-napok jövetele előtt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Nenad Grujičić На коленима – Térden

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

На коленима   Осипа ли се, драгано, твоја самоћа јутрос као моја? Ослушкујеш ли хук тричавих наших свађа што се умножавају у грудву смрти?   Из пламена мотрим твоју сенку.   Ја ти се нећу вратити. Ја ти се нећу враћати о  нако спокојан као у дане када је кошава витлала лишће и тањире изнад наших глава у студентској мензи. Обожаваћу те као силу у даљини што корача у неизвесно.   Одржи се у седеф-јутру, у лахору чежње, одржи се на коленима, љубави!

Térden   Kedvesem, ma reggel magányod, akár az enyém, omlik-e? A halál rögében szaporodó sivár veszekedéseink kesergését hallod-e?   Árnyékodat lángokból figyelem.   Hozzád vissza nem térek. Hozzád vissza nem térek o  lyan nyugodtan mint mikor a kosava1 fejünk felett az egyetemista étkezdében a lombozatot és a tányérokat kavarta. A bizonytalanságban baktató messzi erőforrásként foglak imádni.   Maradj meg a csillogó kora-reggelben, a vágy fuvallatában, térden is, kedvesem!   1kosava – dél Duna-menti kegyetlenül hideg, erős szél   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Šaula Твој Потемкин – A te Potemkined

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Твој Потемкин   Опет сам те сусрео у мислима; радо долазиш у моја села и градове, степе и прерије, космичке просторе, прошлост и будућност. Где сан производи магију, јава оцртава себе у свету видљивом, где машта измешта, вера држи, где је љубав!

A te Potemkined   Gondolatban ismét találkoztam veled; szívesen jössz falvaimba, városaimba, sztyeppéimre, pusztaságaimra, kozmikus térségeimbe, a múltba és a jövőbe. Ahol az álom varázsol, ott a valóság látható világ, ahol a képzelet mozdít, a hit tart, ott a szerelem!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Neda Gavrić Крај игре – A játéknak vége

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Крај игре   Играчка више није на полици где си је оставио, и није више играчка, жена је.   Ни жена више није тамо где си јој рекао збогом, тамо је где се тужни смеју најлепше разговара са птицама, Богом.

A játéknak vége   A játékszer, ahol hagytad, nincs a polcon, és többé nem játékszer, asszony.   Az asszony sincs ott, ahol az istenhozzádot mondtad, ott, ahol legszebben a szomorúak mosolyognak, a madarakkal, Istennel beszélget.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor