Keresés ebben a blogban

2017. június 27., kedd

Faiz Softić Ovdje – Itt

Képtalálat a következőre: „faiz softic”

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ovdje

Ovdje svi, i zvani i nezvani,
ovjeravaju vize, za crnu zemlju,
i ulice kaldrmišu
hrbatima tek prohodalih.
Ovdje zob i pšenica
klijaju iz istog sjemena –
iz iste balege – iz čvora borovog.
Ovdje je i naš zakletnik
onemoćao – sila je silu nadnijela
i crv pojeo sve, sem čahure.
Rađaju se oni što brzo stasavaju
šireći ruke bijele
mame nas u zagrljaj. U vječni.
Ovdje, kao nigdje,
tabani za travu prirastaju
tek ozelenjelu
i oči za sunce. Srmom posrmljeno.
Itt

Itt mindenki, a hivatalos is, a hívatlan is,
a fekete földre szóló vízumot hitelesíti
és az utcákat
az éppen felcseperedettekkel kövezteti.
Itt a zab és a búza
egyazon magból csírázik –
egyazon trágyából – fenyőcsomóból.
Itt az esküt tett is
tehetetlen – erőszak az erőszak fölé emelkedett
és a hüvelyeken kívül a nyű mindent elnyel.
Szaporodnak a korán cseperedők
akik tárt karokkal
ölükbe csábítanak. A pusztulásba.
Itt, mint sehol máshol,
az épp kizöldült
fűre tapadnak a talpak
és a szemek a napra. Színezüsttel ezüstözött.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 31. str.

2017. június 26., hétfő

Fekete Anna Majd igen – Potom da

Képtalálat a következőre: „fekete anna”


Fekete Anna Komárom, 1988. –

Majd igen

Nem is az éjszakát látjuk – csak a nappal árnyékát,
a villanyfényben és félálomban kucorgó házakat.
Nem az éjszaka rendjét érezzük, hanem a szomorú,
ideges vonaglást, a reggel szívverését.
Könyvek a városok, eljárt az idő fölöttük,
végtelenek és mégis semmitmondók.

Egy boldog kéz majd eltöröl mindent, amire emlékezhetnék.

Néhány évtized, és visszafoglalja őket a sötétség.



Potom da

Ustvari nije noć što vidimo – samo senku dana,
u električnoj rasveti i polusnu zgrčene domove.
Nije red noći što osećamo, nego tužno,
nervozno trzanje, otkucaje srca jutra.
Gradovi su knjige, vreme nas je pregazio,
beskonačni su ipak beznačajni.

Jedna srtena ruka zbrisaće sve, na što bismo mogli sećati se.

Par desetleća i sve će tama prekriti.

Prevod: Fehér Illés

2017. június 22., csütörtök

Podolszki József Kusza félelmeim – Moji zamršeni strahovi

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Kusza félelmeim

Hangosan sírok akár egy kisgyerek
és halkan is
száraz könnytelen szemekkel öregasszonyosan
s mint a férfiak szoktak
belül zokogni
én már nem tudlak naponta szeretni
követelőn
fáradt két kezemmel ha megölellek
érzed ugye a rettegést
kusza félelmeim
asztalomon valamikori ízes boroktól
elhagyott korsó
lefutott orsó a szívem helyén
és csak az eszem kalapál

Moji zamršeni strahovi

Poput deteta glasno plačem
a i tiho
suvim besuznim očima kao neka starica
i kako muškarci običavaju
iznutra jecati
svakodnevno već te ne mogu zahtevno
voleti
ako te mornim rukama zagrlim
valjda  osećaš zebnju
moji zamršeni strahovi
na mom stolu nekad slasnim vinom pun
napušten krčag
na mestu mog srca prazno vreteno
i tek mi mozak udara

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Podolszki József: Barna, Forum - Újvidék 1982. 85. old.

Lennert Móger Tímea 2010. szeptember 1. – 1. septembar 2010.

Képtalálat a következőre: „lennert móger tímea”

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

2010. szeptember 1.

Még a végén,
hó esik...
Testem ellepik
az előérzetek,
ősz se lesz...
Az élet,
évszakok nélkül
múlik el,
nem folytatás:
következmény,
(szeretlek-tény)
magam alatti,
mindenek fölötti,
előre szerkeszthető
szemfedőként...

2010. 08. 31.
1. septembar 2010.

Na kraju,
biće snega...
Telo mi predosećaji
plave,
ni jesen neće doći...
Život
bez godišnjih dobi
prolazi,
nije nastavak:
posledica,
(volim te-činjenica)
ispod mene je,
iznad svega je,
kao veo unapred se
da sazdati...

31. 08. 2010.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2010.html

2017. június 20., kedd

Ismet Bekrić Mama među laticama – Anya a szirmok közt


Képtalálat a következőre: „ismet bekric”

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –


Mama među laticama

Majci Emiri

Uvijek tako,
u jutra rana,
pa bila tmurna 
ili  osunčana,
mama bi, kao
prva zraka,
zablistala
sred cvijetnjaka,
ruke bi oko
cvjetova svila:
»Probudite se,
dječice mila!
Šta ste mi noćas
lijepog snila?«
Onda bi tiho
ušla u kuću,
prosula riječi
što cvrkuću:
»Hajdemo, djeco,
veselo, čilo,
i cvijeće već se
probudilo!«

Anya a szirmok közt

Anyánknak Emirának

Mindig ugyan az,
kora reggel,
legyen borult az ég vagy
éppen napsütötte,
anyánk együtt az első
sugarakkal,
a virágoskertben
csillant,
kezével
a virágokat dédelgette:
ȃbredjetek,
ti csöppségek!
Mi szépet álmodtatok
az éjjel?«
Azután csendben
a házba ment,
csengő hangon
szólalt meg:
»Ki az ágyból, gyerekek,
vidáman, kipihenten,
lám a virágok is
már felébredtek!«

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor


2017. június 19., hétfő

Safet Bačevac-Istok Mlin – Malom


Safet Bačevac-Istok Banja Luka 10. septembar 1948 –

Mlin

točak kameni
krugom omeđen
unutar tromo
otkucava
slijepo
zatvoren čeljustima
starinsku priču
od davnina
priča
neprekidno dahće
udiše drobi
novo zrno

Malom

a körbezárt hatalmas
kőhenger
ott benn lassan
végtelenül
vakon
összezárt állkapcsokkal
régmúlt időkről
oly konokon
regél
nincs pihenő
töri és zúzza
az új magot

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Putevi: Banja Luka 1987. br. VI. str. 19.

Vasvija Dedić-Bačevac Pčela – A méh


Vasvija Dedić-Bačevac Banja Luka 16. jun 1962. –


Pčela

pčela željna sna
u trzaju utrobe ispusti žalac
za djelić trena
u srce ukapa tišinu

potonula
u baštu polenovog praha
postade
zrnce polena
A méh

álomra vágyva a méh
potrohából kiengedve a fullánkot
pillanat alatt
csendet varázsol szívébe

elmerülve
a virágpor kertjében
maga is
virágporrá vált

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor