Balázs F. Attila Ólompohár – Olovna čaša

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Ólompohár
 
Kifeszített kötél a két agyfélteke között
ki egyensúlyozik rajta?
cseresznyepár piroslik fülein
kristályszárnyai alatt meggörnyed
zsebéből a tőke kandikál
szájában virág
a szirmokat tépkedi valaki
szeret - nem szeret – szeret - nem szeret
a kamera közelít
kifejezéstelen arc
riadt szempár
lobogó gyertyaláng tükröződik
női kéz ólompoharat nyújt
benne két könnycsepp
becsapódik az első repülő
aztán a másik
a hatalmas orgona kísérteties hangokat
ont magából
láthatatlan kéz babrál a regiszteren
ez a valóság nem az enyém
a kristályszárnyak a süllyesztőbe kerülnek
a cseresznye húsa ropog fogunk alatt
mosolyogva viszem szájamhoz
az ólompoharat
 
Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
 
 
Olovna čaša
 
Zategnuto uže pruža se između dve hemisfere mozga
ko to balansira na njemu?
par trešanja crveni se na njenim ušima
povija se pod svojim kristalnim krilima
iz džepa joj čokot viri
u ustima cvet
neko latice kida
voli me – ne voli me – voli me – ne voli me
približava se kamera
bezizražajno lice
prestravljene oči
odražava se plamen sveća što bukti
ženska ruka pruža olovnu čašu
u njoj su dve suze
sruši se prvi avion
posle i drugi
ogromne orgulje sablasne zvukove
ispuštaju
nevidljiva ruka prebira po klavijaturi
ova stvarnost nije moja
u ponor završavaju kristalna krila
meso trešnje krcka nam među zubima
sa osmehom prinosim ustima
olovnu čašu
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin A füstben égi táncos kecskék – U dimu nebeske koze koje vole ples

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A füstben égi táncos kecskék   Füstös üvegégbolton kék kecskék táncolnak fuldokló tüdővel tőgy forró harcosok kék zuhatagban párzanak vijjog tűzruhájuk draaa! draaa!

U dimu nebeske koze koje vole ples   Na zadimljenom staklenom nebeskom svodu plave koze igraju sa plućima koja se guše ratnici vrelog vimena u plavom vodopadu se pare klikće njihova odeća od vatre draaa! draaa!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600501

Gergely Tamás Lapozok – Listam

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Lapozok   "Lapozom" a Facebookot, lapozom az irodalmi lapokat. Szöveg szöveg hátán, kitüntetés, díj, ünneplés. Gondolkozom: mit keresek én szerény szövegeimmel ebben a vigadalomban? A régi világot, a nemzetikommunizmust a román diktatúrában megírtam, a kortárs szörnyűségekről is éppen eleget, nem került be ebből semmi a köztudatba. Nem recenzálnak, nem iszom együtt kritikusokkal, szerkesztőkkel, szex, szerelem, romantika szinte nulla. MIT AKAROK?

Listam   "Listam" Facebook, listam časopise za književnost. Tekst za tekstom, odlikovanje, nagrada, slavlje. Razmišljam: šta ja sa svojim skromnim tekstovima tražim u ovom veselju? O starom svetu, o nacional-komunizmu tokom rumunske diktature sam pisao, o savremenim strahotama takođe sasvim dovoljno, a ništa od toga nije dospelo u svest javnosti. Kritike o mojim knjigama na objavljuju, ne sedim za istim stolom sa kritičarima, urednicima, seks, ljubav, romantika maltene nula. ŠTA LI HOĆU?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hegedüs Katalin Nő kollagénnel – Žena sa kolagenom

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Nő kollagénnel   Páros szerveid közül egyiket elveszítve robog veled a vonat tovább kihunyt szemedben a kíváncsiság mikor a bal szemhéjad lassabban csukódik le és felálláskor a szék karfájában meg kell kapaszkodnod reggel nyilall a derekad, már nem csak hiányzó szerveid fájnak fájnak a fehér hajszálak, festékkel takarod hialuron cseppeket eszel kollagénnel egyre többet költesz a bioboltban, de ezek csak vitaminok, csak természetesek nem az orvos írta fel, még önként szeded, mert hiszel a megváltásban annak legalább nincs mellékhatása.

Žena sa kolagenom   Izgubivši jedan od svojih parnih organa juri voz dalje s tobom radoznalost se ugasila u tvom oku levi kapak ti se sporije zatvara i pri ustajanju moraš da se uhvatiš za naslon stolice ujutru te probada u krstima, više ne bole samo organi koji ti nedostaju bole te bele vlasi, prekrivaš ih farbanjem uzimaš kapi hijalurona s kolagenom sve više trošiš u prodavnici zdrave hrane, ali to su samo vitamini, samo prirodni nije ti lekar prepisao, još ga dobrovoljno uzimaš, jer veruješ u spasenje ono bar nema neželjenih efekata.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Katalin: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 17. old.

Gulisio Timea Oda – Tamo

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Oda   Tudod, én rosszul tájékozódom, de hozzád elsőre odataláltam. Nem csengettem be, csak álltam, ahogy alvót néznek az álmatlanok. Kezem újszülött patkánymancs, puhán, nedvesen remeg. Felnézek az emeletre, ahol laksz. Süket a harangtoronyra. És belekapaszkodom utolsó emlékedbe – szegény gyerek a rozsdás bicikli kormányába.

Tamo   Znaš, slabo se snalazim u prostoru, ali sam do tebe iz prve pronašla put. Nisam pozvonila, samo sam stajala, kao što besani gledaju usnulog. Ruka mi je šapa novorođenog štakora, meko, vlažno drhti. Pogledam na sprat, gde stanuješ. Gluh na toranj zvonika. I hvatam se za tvoju zadnju uspomenu – jadno dete u upravljač zarđalog bicikla.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Székelyhidi Zsolt Mi lenni – Šta biti

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Mi lenni   Fű vagyok. Régóta az. Réti perje egész pontosan. Zöld, neked elég ennyi. Gyökerek, végzetek, évzáró, származás? Az se. Csak vonalszár kapós, tűzálló gyökön. Egy szál fű neked.   Föld vagyok, barna apa. Belőlem zöld a zöld, barázdába nyomott, barna hajvonal. Vagyok én: férjszántó, férfiszent, kőgazdag, sótalan aggó, tar tarack. Víznek kéne mennem, mondod, és aztán földnek megint. Meglegyen a forgó-maradó, körített folyó.   Víz, de hogy legyek én víz ma? Bízva egyszerű cseppekben, betartva egyszer egyet, sűrű sársorba földelnek. Beiszik engem földapa nagyja az anyatenger fodorszéléig és vissza. Hatalmas ára lenne annak, ahogy én víz vagyok.   Ha fa lennék, más lenne minden. Nem is az eredő a lényeg, hanem hogy sokfajta egy legyek. Egy fa, kicsit oldalt, egy elég. Főgyök a földben, vizet kapva, mellettem perjék, előttem a bokrok is mind-mind, középen én. Faként megkapó főmet felhőkbe törölném, a párapamacsok csapódnának ki hasas hajtásaimon.   Micsoda élet lenne faként. Törzse mindenkinek.

Šta biti   Trava sam. Odavno. Sasvim tačno obični ljulj. Zelen, tebi je toliko dovoljno. Koreni, sudbe, završna svečanost, poreklo? Ni to. Tek tražena stabljika na vatro otpornom korenu. Za tebe vlas trave.   Zemlja sam, smeđ otac. Iz mene zeleno je zeleno, u brazdu utisnuta linija smeđe kose. Jesam: muž-orač, muški svetac, kameno bogat, neslani starkelja, ćelava pirevina. Prema vodi bi trebalo da idem, tvrdiš, posle opet prema zemlji. Neka ostane životom ispunjena, obložena reka.   Voda, ali kako da budem ja danas voda? Verujući u jednostavne kapi, poštujući jednom jednog, u gusti red blata me zakopaju. Ispija me otac zemlje do ivice talasa majka mora i nazad. Ogromna bi bila cena toga da sam ja voda.   Da sam drvo, sve bi drugačije bilo. Suština nije ni u rezultanti, već da budem mnogovrsna jedinka. Jedno drvo, nešto postrance, jedno je dovoljno. Glavni koren u zemlji, vodu prima, pored mene pirevina, ispred mene žbunje, a u sredini ja. Kao drvo markantnu glavu bih u oblake brisao, čuperci pare bi se kondenzovali na mojim trbušastim izdancima.   Kakav život bi to bio kao drvo. Stablo za svakoga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 53-56. old.

Milena Drpa U krvotoku tišine – A csend vérkörében

 

Milena Drpa, Gornja Slatina, 14. juni 1950. – 

U krvotoku tišine   Moje su tišine stvorile svoj krvotok i plove istanjenim venama do ponora u kojem ćemo se spasiti

A csend vérkörében   Csendjeim vérkeringést teremtettek hajszálvékony ereken át lebegnek a szakadékig melyben megmenekülünk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.milenadrpa.com/izbor-iz-poezije

Kajoko Jamasaki Летњиковац – Nyári lak

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Летњиковац   Славку Леовцу   На обали свитања сазидана је наша кућа. У њој не живи нико, нико је не чува.   У тами, она не пали светиљке. Заклопљен јој је прозор.   Дубоко у траву потонуо је пут. Не пролазе ни кочије. Зато је не можемо обићи.   Кућа ми се у сну јави, да открије путеве. Остала су само у сећању наша стопала на песку.   Зато се у кућу не можемо вратити. (Врата, незакључана, одшкринула је мачка...)   Осетила сам дах топлог мора. (Једног дана, можда, стићи ћемо тамо.)

Nyári lak   Slavko Leovacnak1   Házunk a pirkadat partján épült. Lakatlan, senki sem őrzi.   A sötétben lámpát ne gyújt. Ablaka zárt.   Az út mélyen a fűbe süppedt. Hintó arra nem jár. Kikerülni nem tudjuk.   A ház álmomban bukkan fel, hogy feltárja az utakat. Lábunk nyoma a homokban csak az emlékezetben maradt meg.   Ezért a házba vissza nem térhetünk. (Az ajtó nincs bezárva, résnyire a macska nyitotta…)   Éreztem a meleg tenger leheletét. (Egyszer, talán, oda érünk.)   1Slavko Leovac (ejtsd: Szlávkó Lēōvāc, 1929. – 2000.) szerb író, kritikus, történész   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Iskra Peneva Жена – смрт - Nő – halál

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Жена – смрт   Облачим црно Супротно слици о жени Званој Смрт   Оног дана када будеш дошла Стани ми уз раме Поносног држања Као војници који поздрављају Одлазак   Погледај ме право у очи Погледом који убија Стисни ми руку И без речи Пољуби ме три пута У образе Пријатељски Загрли ме Угреј додиром   Одевена у црвено

Nő – halál   Feketét öltök Ellentétben a Halálnak nevezett Nő képével   Azon a napon, amikor eljössz Büszkén Állj mellém Mint a távozást köszöntő Katonák.   Halált hozó tekintettel Nézz a szemembe Szorítsd meg kezemet És arcomat Szó nélkül Háromszor csókod meg Barátként Ölelj át Érintéssel melegíts   Pirosba öltözötten   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Srđan Opačić Уврнути стихови – Fura sorok

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Уврнути стихови   Уврнуто време уврнуто брзо тече Уврнути људи уврнути живот живе Уврнути неимари уврнуте куће граде Уврнути сељаци уврнуте биљке гаје Уврнути лекари уврнуте пацијенте лече Уврнути политичари уврнути народ лажу Уврнути полицајци уврну ти шију да признаш да си све измислио у својој уврнутој глави.

Fura sorok   Fura az idő fura gyorsan múlik Fura emberek fura életet élnek Fura építészek fura házakat építenek Fura földművesek fura növényeket nevelnek Fura orvosok fura pácienseket kezelnek Fura politikusok fura népnek rezelnek Fura rendőrök fúrják agyadat hogy bevalld mindez fura fejedben született.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж Београд, Свет књиге 2019. стр. 25.