Silvana Andrić Ма није ми ништа – Na, semmi bajom

 

Silvana Andrić Sibenik, 01. aprila 1965. - 

Ма није ми ништа   Кад одлазиш Остави јутра од румене чоје И све заласке сунца Иза дебелих брда, Остави песак на ветру И руке без поздрава, Остави другове И књиге Непрочитане, Остави речи и мисли Неизречене, Ако можеш остави иза себе Баш све као оног Неспакованог јутра. Само прошећи низ улицу До прве станице Са осмехом. Као да ти није ништа. И кад те нико не буде гледао   Не плачи јер, Пожелећеш да се вратиш, Да исправиш дебела брда, Да спакујеш сунце и јутра Од румене чоје, Пожелећеш да Укротиш ветар, И све пријатеље У недра посакриваш, Уместо књига Са посветом, Са осмехом. До прве станице, Још једном, Као да то није ништа.

Na, semmi bajom   Mikor elmégy Felejtsd el a vörös-posztós reggeleket És a hegyek mögötti Naplementét, Bízd a homokot a szélre, Karod búcsúzásra ne lendítsd, Hagyd el a barátokat, Az el nem olvasott Könyveket, Hagyd el a ki nem mondott Szavakat, gondolatokat, Ha lehet, hagyj mindent Magad mögött akár Azt a becsomagolatlan reggelt. Csak vágj át az utcán, Az első állomásig, Mosolyogva. Mintha semmi bajod nem lenne. És ha rád senki sem néz, Ne sírj, mert Még visszatérsz, Hogy kiigazítsd a hegyeket, Hogy vörös posztóval Takard a napot és a reggelt, Hogy megszelídítsd A vihart, Barátaidat meg A dedikált könyvek Helyett, Mosolyogva, Kebledbe rejtsd. Az első állomásig, Még egyszer, Mintha semmiség lenne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Силвана Андрић: Куће које сањају, Београд, Књижњвни Еснаф, 2021.

Iskra Peneva Skrivalica – Rejtőzködősdi

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Skrivalica   Spustilo se nebo I tama Svu težinu Nakrivljenih tela Podupiru velike Obmane Glave uzdignute Pogledi upereni U nebo U otvorenoj Fioci u telu Netaknut prah Prerasta u plamen

Rejtőzködősdi   Lesüllyedt az ég És a sötét A görnyedt testek Súlyát Szemfényvesztés Támogatja   Felemelt fejjel Az égre Tekintve   A test nyitott Rekeszében Lángra lobban Az érintetlen por   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://diogenplus.weebly.com/iskra-peneva.html

Dejan Spasojević Aфоризми XV. – Aforizmák XV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. –

Aфоризми XV. – Дијалози   Слушаш ли ти жену? - Слушам, шта ћу! Нема ми друге!     - Каква нам је власт? - Ма иди, бегај! - Добра? - Ма, зајебала век!     Хоће ли смети да се критикује власт по новом закону? - Смеће ! - Неће смети! - Смеће ! J     Докторе, имам осјећај да ми неко нешто пакује. - Бесплатно или траже да платиш? - Бесплатно! - Добро је!

Aforizmák XV. – Párbeszédek   Hallgatsz az asszonyra? – Igen! Mit mást tehetek!     – Milyen is a hatalmunk? – Menj a francba! – Jó? – Hát, a század cseszte el!     Az új törvény szerint szabad bírálni a hatalmat? – Szemét! – Nem szabad! – Szemét! J     Doktor úr, úgy érzem, valaki, valamit pakol rám. – Ingyen, vagy fizetni kell érte? – Ingyen! – Akkor jó!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Ilija Bakić: *** (prstenovi brojeva…) – *** (…szám-gyűrűk…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   (prstenovi brojeva nanizani na stubove teže)   tela su prostor ispunjen ljuskama reči mamuzama odjeka samo u koži je disanje doline otporne na senke iza grebena kostura   mesija govori putevima nomada kroz peščane oluje koje odnose imena stvari i glačaju privremenost   objava paradoksa curi niz retke zube kalendara slike mesa blede zabljesnute najavom obrnutih čudesa moći muva

***   (igyekeznek az oszlopra sorakoztatott szám-gyűrűk)   a testek szó-kérgekkel sarkantyú-visszhanggal töltött terek csak a bőr lélegzik a csont-szirtek mögötti völgyek árnyékellenállók   messiás a nomádok úján beszél a tárgyak nevét hozó és az ideiglenességet vasaló homok-viharokon keresztül   a paradoxon közzététele a naptár ritka fogazatán keresztül csorog a légyhatalom fordított csodáinak bejelentése fényében a hús képe fakul   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić Moja strina Brigitte Bardot – Nagynéném, Brigitte Bardot

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Moja strina Brigitte Bardot
 
Bio sam mali, deset leta tek,
Ja Alberto.
Pojavila se na vratima.
Viknuo sam - Moja strina Brigitte Bardot!
Došla je kod brata mog oca Luigia, mog strica Alberta.
Kod mog strica Don Žuana, koji je ljubio
Sve lepe žene tog vremena
Sa evropskih dvorova, modnih pista, glumačkih setova…
Mog strica po kome sam dobio ime.
Ja Alberto.
Tog popodneva, kada je došla moja strina Brigitte Bardot,
Moj stric Alberto nije bio kod kuće.
Otišao je kod Dona Beatrice, koja je stavila cveće u prozor, kao znak
Da joj muž nije kod kuće i da moj stric Alberto može k njoj.
Tada nije bilo mobilnog telefona, interneta i sličnih komunikacijskih sredstava
Pa je moj stric Alberto smislio taj signal za sve svoje žene, da ga obaveštavaju
Kada im je dobrodošao.
Moja strina Brigitte Bardot, nije očajavala
Što ga nema, tog popodneva, u našem domu u Firenzi.
Uzela me je u naručje i ponela u gostinjsku sobu.
Milovala me po kosi, recitovala Petrarku
I pričala divne bajke, otkrivši i poneku svoju tajnu,
Pa i onu da joj je moj stric Alberto obećao da će je oženiti
Ako napusti glumu.
I došla je, tog popodneva, da mu saopšti
Da više neće glumiti.
Tražili su me moj otac Luigi i mati moja Cristina
Tog popodneva, večeri i noći cele,
Sa brigom, gde sam.
A ja Alberto sam spokojno spavao u zagrljaju moje strine Brigitte Bardot
Na drugom spratu naše palate.
Od toga dana moja strina Brigitte Bardot nikada više nije glumila
A moj stric Alberto oženio je, koju nedelju kasnije,
Francusku pevačicu i glumicu - Syilve Vartan.
Posle sam ja Alberto upisao farmaciju i oženio Lyndu Carter,
Nećakinju tadašnjeg američkog predsednika, buduću Miss World,
Jer me je neodoljivo podsećala, svojom lepotom, na
Moju strinu Brigitte Bardot.
 
Izvor: autor
 
 
Nagynéném, Brigitte Bardot
 
Én, Alberto
kicsi voltam, alig tíz éves.
Megjelent az ajtóban.
Kiáltottam – Nagynéném, Brigitte Bardot!
Luigi apám testvéréhez jött, Alberto nagybátyámhoz.
Don Juan nagybátyámhoz, aki
Minden szép nőt csókolt, akit csak meglátott
Az európai kastélyokban, a divatkifutón, a színfalak mögött...
Nagybátyámhoz, aki után nevemet kaptam.
Én, Alberto.
Akkor délután, amikor nagynéném Brigitte Bardot jött,
Alberto nagybácsim nem volt otthon.
Dona Beatricéhez ment, aki ablakáka virágot tett, jelezve,
Férje nincs otthon és nagybátyám Alberto meglátogathatja.
Abban az időben még nem volt mobiltelefon, internet és hasonló üzenetközvetítő,
Hát nagybátyám Alberto barátnői részére ezt találta ki, így jelezzék,
Ha fogadják.
Azért, mert azon a délutánon firenzei otthonunkban nem volt jelen,
Nagynéném Brigitte Bardot nem esett kétségbe.
Felkarolt és a vendégszobába vitt.
Hajamat simogatta, Petrarca verseket szavalt,
Csodaszép meséket mesélt, néhány titkát is elárult,
Azt is, hogy nagybátyám Alberto megigérte, feleségül veszi,
Ha elhagyja a színészetet.
És eljött, aznap délután, hogy bejelentse,
Többé nem fog szerepelni.
Apám Luigi és anyám Cristina is kerestek,
Azon a délutánon, este és egész éjjel,
Aggódva, hol vagyok.
Én, Alberto meg, nagynénén Brigitte Bardot ölében, nyugodtan aludtam,
Bolygónk második emeletén.
Attól a naptól kezdve, nagynéném Brigitte Bardot többé nem szerepelt
Nagybátyám Alberto meg, néhány héttel később, feleségül vette
A francia énekes- és színésznőt – Sylvia Vartant.
Azután én, Alberto a gyógyszerészetre íratkoztam és Lyndi Carterrel házasodtam,
Az akkori amerikai elnök unokahúgával, a leendő Miss Word-el,
Mert szépségével ellenállhatatlanul hasonlított
Nagynénémre, Brigitte Bardotra.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Знаци – Jelek

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Знаци   О љубави дуго нисам певао. Дотицале су ме којештарије, ислужене глупости света. Једном сам храмао кроз жито и разумео љубав. Ветар савијао даљину, а пшеница стризала. Други сам пут волео жену коју је издао други. Намучио сам се да проговори. Кад се исповедила - нестала. Сад знам да негде тугује. Био сам час у њој, час у себи. Ти преласци су ме заморили и отресли као кишу са рукава.

Jelek   A szerelemről sokáig nem daloltam.  Apróságokba vesztem, a világ viselt ostobaságaiba. Egyszer a búza-mezőn át botladozva megértettem a szerelmet. A szél a messzeséget hajlította, a búza meg karmolt. Másodszor egy más által elárult nőt szerettem. Alig bírtam szóra bírni. Miután kitárulkozott – eltűnt. Tudom, most búsul valahol. Hol vele, hol magammal voltam. Kifárasztott a hercehurca, és lerázott, mint esőt a kabátujjról.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Šaula Na krilima nade – Reményszárnyakon

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Na krilima nade   Suze su ti nestajale sa lica, pretvarale se u miris zrelih trešanja. Gledao sam te zaljubljeno dok je jecaj govorio bol srca. Vrijeme je trešanja, nošeni krilima nade radujemo se ljubavi.

Reményszárnyakon   Arcodról eltűntek a könnycseppek, érett cseresznye-illattá változtak. Míg a zokogás a szív fájdalmáról szólt, rajongva néztelek. A cseresznyeérés   idején, választottamnak, reményszárnyakon örülök.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.