Keresés ebben a blogban

2020. január 23., csütörtök

Gergely Tamás Privát – Privatna


Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –


Privát

Malacka panaszkodik, a világra, hogy mennyire "vaddisznók" az emberek. Érzi Vadmalac, hogy közbe kell avatkoznia.
Feláll a vadászszékéről, és rajzol aköré egy kört. Nagyobbat, mint amekkorába ketten beférnek.
- Ez - mondja -, vedd úgy, hogy ez a privát szférád. Ide a külvilágot be ne engedd!
Megszólal a komája:
- Ha ez csak képzeletben létezik, miért kellett a kört megrajzolnod?

Privatna

Prasica se tuži, na ovom svetu ljudi kao da su „divlje svinje“. Vepar oseća, mora intervenirati. Ustaje sa lovačke stolice, oko nje velik krug nacrta. Veću no što bi njima dovoljno bilo.
– To – smatraj da je tvoja privatna teritorija. Ovde vanjski svet nemoj pustiti!
Jaran mu se oglasi:
– Ako to samo u mašti postoji zašto si trebao okolo krug crtati?

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#85

2020. január 22., szerda

Turczi István: Fenséges céltalanság – Uzvišena besciljnost


Turczi István Tata 1957. október 17. –

Fenséges céltalanság

Figyeld a képet. Lentről nézd  felfelé, és  indulj is el, ha a
spontán  szimmetriát   lépcsőnek  gondolod. Megspórolni
a  kezdeteket  Cro  Magnon  óta  nem  kifizetődő. Lassan
haladj,  ha  haladni  fogsz   egyáltalán.  Végtelen   számú
vetületben  a  magad  egyéni  változatával  a  tapasztalat
naprakész  műtárgyai közt bolyongani, lásd be, fenséges
céltalanság.  Amikor  gyakorlati  célok híján, megélhetési
eszméktől  egyre  távolabb  kezdődik  el a földi szokások
felszámolása.   Amikor    perspektíva-kuss   van,  és  úgy
fordulsz   be  valami  más,  körül  nem írható kontratérbe,
mintha   motoroznál   egy  szintenként  nehezített  pálya-
labirintusban.   Amikor   a   megszokotthoz    képest   úgy
vagy   egyedül,   hogy   minden    elhasznált    lélegzeted
csönddé  tömörül,  és  az  én  csak test-palackba zárt illó
oxigén.

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.


Uzvišena besciljnost

Promatraj  sliku.  Odozdo prema gore gledaj a i kreni ako
spontanu simetriju stepenicom smatraš. Uštedeti početke
od    vremena    Kro-Manjona    se    ne    isplati.   Polako
napreduj,  ako ćeš  uopšte  napredovati. U beskonačnom
broju    projekcija   u   svojoj   osobnoj   varijaciji   između
umetničkih   predmeta   iskustva   lutati,   uvidi,  uzvišena
besciljnost   je.   U   nedostatku    praktičnih   ciljeva,   od
ideja    opstanka    sve    udaljenije    počinje    likvidacija
zemaljskih  običaja.  U  postojanju odbij perspektive tako
ulaziš   u   neki  drugi,  opisati  se  ne  da  kontra  prostor
kao   da   na   svakom   nivou   otežanom  lavirintu  pista
motor    voziš.    Kad   u   odnosu   na    naviknuto    tako
si    sam    da   svaki   tvoj   potrošen   dah   u   tišinu  se
zgusne a ja samo je u bocu zvan telo zatvorena kiseonik
iluzija.

Prevod: Fehér Illés

2020. január 21., kedd

Fabó Kinga A promiszkuus tükör – Raznorodno ogledalo


Fabó Kinga

A promiszkuus tükör

I.
Közönyös vagy nagyvonalú?
Hozzá útlevél illenék.
Gyors egymásutánban letud.
Mindegy, kit. Aki belenéz.
A közönyében bízhatok:
velem is prompt menetre kész.
Mindig több nyelvben utazik.
Túl messzire mégsem merész -
(Vaktában osztja kegyeit.
Személy rajta nem esemény.)

II.
Nem kezdeményez, nem szakít.
Ám ha elébe van tolva
- legyen bár csúf vagy gyönyörű -
gerjed bármely látványomra.
E tökéletes mindegység
volna a mindenség? Puszta
testeim közt (nem élvezi
nem is unja) - több menetben
(vagyok neki) - az éppeni.
Így fűz bele a kozmoszba.

III.
Riasztó e túl nagy távlat.
Lenne kicsiny, de - bizonyos -
hogy maradna némi nyomom.
Ám tükrünk vakon szolgáltat.
Felejt gyors egymásutánban.
Rögtön vált. Nem válogat.
Mutat, csak mutat.
Összes kuncsaftjának enged.
Engem nyom nélkül leperget.
Gerjed, mechanikusan.


Raznorodno ogledalo

I.
Dal je ravnodušan ili galantan?
Uz njega bi putna isprava pristala.
Zadatke nevoljko na brzinu ispuni.
Sve jedno je, koga. Ko zagleda.
Mogu se uzdati u njegovu nehaj:
i sa mnom odmah je na put spreman.
Uvek višejezično putuje.
Al predaleko se ne usuđuje –
(Milost nasumice daruje.
Ličnost na njemu nije pojava.)

II.
Povlastice ne daje, niti raskida.
Ali gurnut li je ispred njega
– bilo da je ružan ili krasan –
na bilo koji moj prizor se uskomeša.
Zar vasiona bi bila
to savršeno jedinstvo? Između
mojih pustih tela (niti uživa
niti se dosađuje) – u više rundi
(ja sam njemu) – baš sadašnji.
U kosmos ovako me ugrađuje.

III.
Zastrašujuće je ta prevelika perspektiva .
Bar da je malena ali – sigurna –
da ostane od mene nešto traga.
Ali naše ogledalo slepo služi.
Brzo zaboravlja.
Odmah menja. Ne prebira.
Pokazuje, samo pokazuje.
Svakoj mušteriji popušta.
Mene bez traga otresa.
Uskomeša se, mehanički.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2020. január 20., hétfő

Valentina Milačić Motivacija – Sugallat


Valentina Milačić Ravno Selo 22. mart 1966. –

Motivacija

Motivacija je
kad imaš sebe,
pored,
pri,
i u sebi.
Korak čist!

Sugallat

Sugallat,
ha érzed önmagad,
közeledben,
melletted
és magadban.
Valódi tiszta tett!

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2020. január 19., vasárnap

Ranko Pavlović Prepoznavanje – Felismerés


Ranko Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –

Prepoznavanje

Tamo gdje završava
sazvježđe tvog pogleda,
treperi jedna tačka.
Ono si ti, govoriš sebi,
kada si bio sjemena ćelija;
prepoznajem te u sebi.

Ni slutio nisi da ćeš
tako daleko od sebe otići,
da bi ostao u sebi.

Felismerés

Ott, ahol tekinteted
csillagképe megáll,
egy pont remeg.
Az te vagy, mondod magadnak,
amikor még sejt-csíra voltál;
felismerlek önmagamban.

Nem is sejtetted,
önmagadtól ily messzire jutsz,
hogy önmagadban maradhass.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2020. január 17., péntek

Danijela Trajković Смрт у три чина – Halál három felvonásban


Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Смрт у три чина

I чин

Моја љубав из детињства
гине у рату.

II чин

Мој двогодишњи син
највероватније има аутизам.

III чин

Ти 
престао си да ме волиш.

Halál három felvonásban

I. Felvonás

Gyerekkori szerelmem a háborúban
veszett el.

II. Felvonás

Kétéves fiam
valószínű autista.

III. Felvonás

Te
többé nem szeretsz.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nenad Trajković Дан и ноћ – Nappal és éjszaka


Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Дан и ноћ

тај човек који је са посебном пажњом
палио своју цигарету нигде не журећи
док су га други нашироко заобилазили
стајао је одмах поред мене
рекавши ми
сви умиремо свакодневно
нема ту превелике мудрости
помислио сам
онда је исто тако лагано
испуштајући колутове дима причао
како је баш данас случајном непажњом
пао са седмог спрата зграде
са места на које су радници заборавили
да ставе сигурносну ограду
и умро истог часа када је осетио
да се асфалт отворио сам од себе
као и у ранијим смртима
и ова му је тешко пала
због његових остарелих родитеља
али у овом новом и другом животу
њихова ће лица бити озарена
када им касније оде у посету

нисам му ништа рекао више од онога
да ми је жао његових родитеља
а он је ритуално вадио старински сат
и бацао поглед на њега
и са пажњом га враћао у мали џепић од сакоа
након неког времена подигавши са пода
лепу кожну ташну
климнувши ми ставио је до знања
да је време да га ожале прошло
и само је кренуо
онда су сви они који су га обилазили
деловали чудније од њега самог

тај страх који се ширио атмосфером
од додира са њим
носио је магијску поруку
да цивилизација може далеко одмаћи
а човек још увек не познаје себе

једном сам ову причу испричао
свом пријатељу доктору
и питао га због чега тај човек живи у илузији
пријатељ је само одмахнуо руком и прошаптао
а ко може доказати да није испричао истину


Nappal és éjszaka

az az ember aki cigarettáját különleges
figyelemmel sehová sem sietve gyújtotta meg
míg a többiek széles körben elkerülték
közvetlen közelemben állt
nekem mondta
mi mindannyian naponta halunk meg
nincs ebben különös bölcsesség
gondoltam
de akkor ugyanolyan lassan
füstkarikákat eregetve mesélte
véletlen figyelmetlenség miatt
a hetedik emeletről éppen ma esett le
onnan ahová a munkások
a biztonsági korlátot elfelejtették feltenni
és abban a pillanatban meghalt mikor érezte
ugyan úgy mint az előző halálokkor
egyszerűen megnyílt az aszfalt
idős szülei miatt
ezt nehezen viselte el
de ebben az új és másik életben
mikor később meglátogatja őket
arcuk majd ragyog

annál hogy sajnálom szüleit
nem mondtam többet
ő meg a régies órát szertartásosan elővette
rápillantott
majd óvatosan zakója felső zsebébe tette
csakhamar felemelte szép
bőrtáskáját
bólintva adta tudomásomra
itt az idő hogy a múlt elsirassa
és elindult
akkor mindazok akik elkerülték
tőle még különösebbnek tűntek  

az a félelem ami a vele való érintéssel
a légtérben terjedt
varázslatos üzenetet hordott
a civilizáció messze juthat
de az ember önmagát még mindig nem ismeri

egyszer ezt a mesét orvos-barátomnak
meséltem el
megkérdeztem az az ember miért él tüneményben
barátom csak legyintett és suttogva mondta
ki tudja bebizonyítani hogy nem igazat mesélt

Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Трајковић: Ветар са језика Исток Књажевац 2016. стр 15-16.