Székelyhidi Zsolt Bevon – Uvlači

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bevon
 
Térey Jánosnak
 
És kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
 
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
 
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
 
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod a hunyorgót,
Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen,
és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé világított,
napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
 
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 14-15. old.
 
 
Uvlači
 
Janošu Tereiju
 
I izlaziš,
to bi čak moglo da bude lepo obojeno.
Tvoj izlazak iznad
razine oka, gazeći do brda nakon
otapanja snega, nešto iznad,
slabo obučeno.
 
Svaki mrtvac valjda ima svoj cilj,
tvrdiš i vidi se da si upravo poverovao,
vera sa strane visi, sebe otkačeno
vučeš, kao našminkana boginja
kad u kapiji svršetka imena sablasti nabraja.
 
Naravno, svaka propast je prosta činjenica,
sakralizovao si jednom u geometrijskom centru trga Deaka,
susret pomičnih stepenica početkom jednog juna,
ali to već nisi dodao
da je sve smejurija, tražiti nadmoć
na dnu je kao voleti samo u sebi.
 
I odlaziš, ostavljaš iza sebe žmirkavca,
poput Sigfrida mahneš,
kažeš go sam
i kako tvoja golotinja
tako je i izrečeno jedno povratno svetlucavo,
u suncecrveno pretvoreno:
„okrenuti ništa ne možeš”.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fehér kutya a végtelenben – Beli pas u bespuću

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Fehér kutya a végtelenben   Öt csillag közt jártam öt halált elhagytam a hetedik csillag után szegfűbe haraptam

Beli pas u bespuću   Između pet zvezda sam hodao pet smrti ostavio nakon sedme zvezde karanfil ujeo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600535

Balázs F. Attila Vidéki télvég – Kraj zime na selu

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Vidéki télvég   a fa levelei súlyosan mintha ólomból lennének hullnak alá a sárba huzatos februárvég penetráció kocsmai moraj koszos a padló nedves szereposztás   rögtönzés cigányok fehér foga nevet   a pult ragad a sörödért nyúlsz sistereg a habja   egészségedre szól valaki mormolsz valamit   indulsz lekésed indulsz

Kraj zime na selu   lišće drveća su poput olova teški u blato padaju   kraj februara je promaja penetracija žamor u krčmi   štrokav pod vlažna podela uloga   improvizacija Cigani smiju se bele zubi   pult je lepljiv posežeš za pivo pena cvrči   na zdravlje oglasi se neko nešto mrmljaš   kreneš zakasniš kreneš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente Ölrement bábok – Zaraćene čaure

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ölrement bábok (ajánlom, Tudjátok Kiknek!)   Mintha vége lenne a világnak - a rossz nyelvek szerint, ölre mennek a bábuk és  a bábok.   Ne féljetek: holnaptól kezdve, már a ló mondja meg, mikor megyünk szántani!

Zaraćene čaure (posvećujem, Znate Kome!)   Kao da je kraj sveta – prema zlim jezicima zaratili su se lutke i čaure.   Ne bojte se : počevši od sutra konj će da odredi kad ćemo orati!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea Altató – Uspavanka

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Altató   Esténként nem vagy. Helyeden gombóccá gyűrt takaró. A lámpa égve marad. Migréncsend. Az egymásnak adott Vizes palack kiroppanó magánya. Egy kéz, mint felfújt gumikesztyű, Mesebeli tehén tőgye. Hisz magad is csak képzelted. Nem is vagy te hazug, Csak nincs valóságod. Utoljára öt évesen, mikor. Mással is megesett. A gázkamrába sem egyedül mentek. Ne félj, nem ismerlek, Nem kell elhagynod. Ne félj, csak a mosdóra megyek. Ne félj Kicsikém, túl nagy vagy, Hogy átérjelek.

Uspavanka   Uveče uglavnom te nema. Na tvom mestu je do valjuške zgužvana deka. Lampa ostaje neugašena. Tišina migrene. Prelomljena samoća Međusobno izmenjene flaše vode. Jedna ruka kao naduvana gumena rukavica. Vime čarobne krave. Ta i sam sebe si samo uobrazio. Nisi lažljivac Jednostavno ti stvarnost nedostaje. Zadnji put u petoj godini, kada. I drugima se dogodilo. Nisu ni u gasnu komoru sami išli. Ne boj se, ne poznajem te, Ne trebaš napustiti. Ne boj se, tek u toalet idem. Ne boj se Maleni moj, suviše si velik Da bi te obuhvatila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Aca Vidić Слике из дубине зенице – Képek a szembogár mélyéből

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Слике из дубине зенице   Пада тиха киша тиха тишина А упорна днев котрља паучину Невидљиву празнину претаче у трагове Ходање вршка дојке кад видим Дивим се - Повратак је животу! У бит својих поноћи Закључавају се обични У обичним собама Тишина пред свитање овој слична је Лептирима долазе пауци У невидљиве ноћне посете Својим миром Подражавам моћ оружја

Képek a szembogár mélyéből   Esik a csendes égi áldás a megnyugvás A pókhálót meg a mindennapok görgetik   Láthatatlan ürességet önt a nyomokba   A mellbimbó mozdulatát figyelve Gyönyörködök – Visszatérek az életbe!   Saját éjfélük lényegébe Hétköznapi szobáikban A hétköznapi emberek zárkóznak   Ez mint a virradat előtti csend   A pókok a lepkékhez titkos Éjjeli látogatóba mennek   Nyugalmammal A fegyver hatalmát támogatom   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Neda Gavrić Ружа и ја – A rózsa és én

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Ружа и ја   Узимам белу ружу Излазлимо   Из куће Из живота Из љубави.   Ружа и ја.   Верујем Увенућемо.   А док не увенемо Миришемо Ружа и ја.   Јер ружа и жена Миришу И када вену!

A rózsa és én   Veszem a fehér rózsát Kimegyünk   A házból Az életből A szerelemből.   A rózsa és én.   Hiszem Elhervadunk.   Míg el nem hervadunk Illatosak vagyunk A rózsa és én.   Mert a rózsa és az asszony Illatos Ha hervad is!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.