Hegedüs Katalin
Nagyatád, 1970. május. 03. –
|
Ízes nő |
Ukusna žena |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Hegedüs Katalin
Nagyatád, 1970. május. 03. –
|
Ízes nő |
Ukusna žena |
Székelyhidi Zsolt
Debrecen, 1973. október 11. –
|
Termikus |
Toplinski |
Balázs F. Attila,
Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
Almaecet fröccs
A málnásban
sompolyog a medve
Nincs gyümölcs a
megtépázott bokrokon
Déltől gyöngyözik
eső az ablakon
Alkonyattájt
esik a legjobban
Nem mozdulok, bár
társaság vár
A megőszült nyári
kertben
Hideg ürücomb
és áfonyalekvár
Hivalkodik az
étlapon
Elmélázok, mert
nincs étvágyam
Hogy kerül egy
vitorlás a tóba
Szél dagasztja,
avagy a vágyam
Mely feléled
hébe-hóba
Almaecet
fröccsöt innék máma
így oldanám
csendben a másnaposságot
míg ti
elmesélitek, hogy miről szól a fáma
ki mivel oldja a
magányosságot
Forrás: Balázs F. Attila:
Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
Tonik od
jabukovog sirćeta
Medved
krstari kroz malinjak
Nema više plodova na izlomljenim žbunovima
Od podneva niz prozor kiša se sliva u kapima
Najjače pada pred sumrak
Ne pomeram
se, neka me pričeka društvance
U letnjoj bašti, već posiveloj
Hladan ovčiji but i džem od borovnice
Sa jelovnika mame pogled moj
Razmišljam,
jer nije mi do jela,
Kako se jedrilica u jezeru obrela
Vetar joj
jedra širi, il' to želja moja
S vremena na vreme nabuja
Tonik od jabukovog sirćeta popio bih
danas
da tiho ublažim mamurluka jad
dok vi raspredate priče oko nas
čime svako usamljenosti leči pad
Prevod: Fehér Illés
Zahvalan sam Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.
Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –
|
Grácia |
Gracija |
Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. –
|
Зид
или призор са сунцем и децом |
Fal vagy látvány napfénnyel
és gyerekekkel |
Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
6.
Тачку изласка и заласка
сунца…
Тачку изласка и заласка сунца понад горњих ливада
У завичају одредило је ово густо море водена плава
Животиња која у претакању гута саму себе Спава
Село моје на истоку не поимајући суштину и тајну воде
Док израњају давно заборављени градови куле у строју
И света брда Расте то заветно дрво чинећи широки лук
У ком исписах сва ова слова а отац мој голорук
Од јутра до вечери скупљаше летину Поезију своју
Божански сонет Песма у којој и данас тихо
Путујем небесима Покуљаће сав дим из мене и магла-
Тешко бреме О Боже, какво је ово време
Ако ме поново родиш задој ме ведрим стихом
Као што јеси на овом камену од ког сазидах чардак
Спрам бесконачности у пени и светлини зрак по зрак
Izvor:
Обрен Ристић:
У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Обрен Ристић: Дарови
јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 28.
стр.
6.
A napkelte és a napnyugta
helyét…
A napkelte és a napnyugta
helyét a felső mezők felett
Szülőföldemen e sűrű tenger
áttetsző kék lét határozza meg
Mely az áramlattal önmagát
falja fel Keleten
Otthonom a víz titkát nem sejtve
nyugodtan szendereg
Rég elfeledett városok magasba-nyúló
tornyok szent hegyek
Mutatkoznak Széles kört
alkotva nő az a fogadalmi fa mely
Alatt e sorokat létre hoztam leírtam
pusztakezű apám meg
Reggeltől napestig a
termésről gondoskodott Transzcendens
Az ő költészete Ma is a
mennyei utakon
Verseivel utazom Füst és köd
árad belőlem –
Súlyos a teher Ó Istenem
milyen idők ezek
Ha újra teremtesz vidám
sorokkal táplálj ahogy most
Ezen a sziklán teszed melyből
őrtornyomat a végtelen
Felé fordulva habban
fényárban sugárról sugárra építettem
Fordította: Fehér Illés
Srđan Opačić
Osijek 23. novembar 1967. –
|
Небески
абакус |
Mennyei abakusz |
Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. –
|
Pijana pjesma |
Részeg vers |
Neda Gavrić Banja Luka 27.
07. 1980. –
Дешава
се, Mала
(на
речи песме "МАЛА" Боро Капетановић)
Претоварили
су ме,
скинућу
овај терет,
и
кренути.
Рекао
си да се на друму дешавају лепе ствари,
и
да су и фарови ноћних аутобуса
можда
љубав.
И
да ћу тамо где не знам никог
лакше
пронаћи себе,
и
да је овај ваздух можда Исус Христ!
Претоварили
су ме,
и
јагоде знају да сам тужна
иако
сам уживала пеглајући кошуље,
мој
осмех ме није довео Анђелу
ког
сам сањала.
Али,
дешава се, МАЛА! Рекао би...
Мислила
сам да је са правим леопардом
пустиња
подношљивија,
и
да му неће бити досадна недеља и добар ручак.
Али,
дешава се, МАЛА! Рекао би...
И
да живот и није тако лош
ако
се умре на време,
и
да од љубави нико није умро
У
Шангају,
и
да тамо морам отићи
ако
мислим да никада не умрем.
Ето,
тамо ћу!
У
Шангај!
Рекао
си да Бог не воли намргођене
девојчице.
Насмејаћу
се да сви мисле да сам срећна.
Спртићу
ову тугу,
и
кренућу, не осврћући се.
Написаћу
ту проклету домаћу задаћу
и
шмугнути!
У
облаке.
"Јер
у облацима се , ипак, најлепше спава, МАЛА!"
Izvor: Неда Гаврић: Оно
што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.
Előfordul,
Kislány
(Boro
Kapetanović1: Kislány versére)
Túlterheltek,
leveszem
ezt a terhet
és
elindulok.
Azt
mondtad, az országúton minden oly szép,
talán az
éji busz fényszórója is
szerelem.
És ott,
ahol senkit sem ismerek,
könnyebben
magamra lelek
és ez a
levegő talán Jézus Krisztus!
Túlterheltek,
a
földieper is tudja, szomorú vagyok,
élvezettel
vasaltam az inget,
de
mosolyom nem ahhoz az Angyalhoz vezetett,
akiről
álmodtam.
Ám, előfordul,
KISLÁNY! Mondaná...
Azt
gondoltam, az igazi leopárddal
elviselhetőbb
a puszta,
és
vasárnap a jó ebéd mellett majd nem unatkozik.
Ám, előfordul, KISLÁNY! Mondaná...
És az
élet nem is olyan rossz,
ha
időben ér a halál,
és
Sanghajban
még
senki sem halt meg a szerelemben,
oda kell
mennem,
ha azt hiszem,
sosem halok meg.
Hát oda
megyek!
Sanghajba!
Azt
mondtad, Isten nem szereti a durcás
kislányokat.
Mosolygok,
hogy mindenki azt higgye, boldog vagyok.
Félre a
szomorúsággal,
tovább
lépek, vissza nem nézek.
Megírom
azt az átkozott házi feladatot
és
röppenek!
A felhők
közé.
„Mert az álmok mégis a fellegekben a legszebbek, KISLÁNY!”
1 Boro Kapetanović (ejtsd:
Bóró Kāpētánovity, 1953. – ), ismert szerb költő.
Fordította: Fehér Illés
|
Devet balona
|
Kilenc léggömb |