Ilija Bakić: *** (pepeo odoleva igli gromobrana…) - *** (a táj vakpontjában …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   pepeo odoleva igli gromobrana u slepoj tački pejsaža pridružen mladom mesecu ravnodnevice   ispod krtih zidina suve tišine drobine glasova "kraljevi peska" prebiru čaršave s otiskom mesije   vreme raste u dubinu soli vlažnost jezika ne stari iz krvi isklijaće rog zmaja krljušt noža   a dublje spori tokovi vode kroz paučinu magneta nalaze uvir o lobanji rašljara

***   a táj vakpontjában a napéjegyenlőség újholdjához társulva a hamu ellenáll a villámhárító-tűnek   a törékeny falak alatt a száraz csend-hangmorzsák „homokkirályok” válogatják a messiás-mintás lepedőket   a só mélyén növekszik az idő a nyelv-nedvesség nem öregszik a vérből sárkány-szarv kés-pikkely sarjad   mélyebben meg a lassú vízáramlatok a mágnes pókhálóján keresztül a vízfelderítő koponyájában találják meg a torkolatot     Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje ravnodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Srđan Opačić На вест о смрти – Halálhír nyomán

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

На вест о смрти   (Милеви Милошевић и жртвама цунамија)   На дан када је свет обишла вест о смрти десетина хиљада људи на југу Азије док су још пребројавали мртве разних вера и нација Стигла је и вест о смрти мајке мога кума Хиљаде смрти претворило се у једну а једна у хиљаде Апокалипса је почела Седели смо на скверу Мире Траиловић и чекали свој ред.   Београд, 27. децембар 2004.

Halálhír nyomán   (Mileva Miloševićnek és a szökőár áldozatainak)   Azon a napon mikor Dél-Ázsiában a tízezrekről szóló halálhír járta a világot mikor még a különböző vallású és nemzetiségű áldozatokat számlálták Érkezett keresztapám édesanyjának halálhíre Ezer halál egyetlen halálba torkollott egy pedig számtalanba Apokalipszis-kezdet A Mira Trailović parkosított téren sorunkra várva ültünk.   Belgrád, 2004. december 27.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 18.

Nenad Grujičić Неора – Meddő

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Неора   Ни киша, ни сунце. Та светлост ме опија. Све је пред очима, а далеко. Зато је рад у башти најбољи. Мајка цимне двапут ашов у дубину и преврне глатку сису земље. Није свака киша за сејање. Ако стално пада – неора. Она мало гушћа од росуље – та! Чим се сушне двориште пропева. И сви причају да је најлепше кад отац и мајка раде заједно. Тад је живот јак. А кромпир брзо процвета. Ја скупљам златице и највећу стављам на врх прста – да полети.

Meddő   Se eső, se napsugár. Ez a fény elragad. Minden a szem előtt, mégis a távolban. Ezért legjobb a kertben dolgozni. Az anya kétszer döfi az ásót a mélybe és átfordítja a föld sima keblét. Nem minden eső termékeny. Ha állandóan esik – meddő. Az a harmatnál kicsit sűrűbb – az! Amelytől a száraz udvar dalolni kezd. És mindenki mondja, legszebb mikor az apa és az anya együtt dolgoznak. Akkor él az élet. A burgonya hamarosan virágba borul. Én a burgonyabogarakat gyűjtöm, a legnagyobbat ujjam hegyére teszem – hogy elszálljon.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Iskra Peneva U nastajanju – Kialakulóban

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

U nastajanju   Slovo  Crtica I još ponešto Slažem reč po reč Stihove Nenapisane zareze I tačka

Kialakulóban   Betű Gondolatjel És miegymás   Igéket igére Sorokat Le nem jegyezett vesszőket halmozok És pont   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Marija Šimoković baš kao mi – ugyanúgy mint mi

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

baš kao mi
 
i živeli su neki ljudi već
u ovim kućama u ovom gradu
susretali se smejali se radovali
u ovim ulicama zastajali
i ljubavi svoje u zvezde kovali
jedno o drugom pričali zaplakali
tramvajima se vozili
na istim stanicama silazili i svoje karte bacali
i posle jedno drugom hitali
baš kao mi
i živeli su svoje subote i srede
voleli se tužili radovali
možda su im isti cigani svirali      
možda su iste pesme s ljubavlju tugom
zajedno pevali
baš kao mi
istim se radostima radovali
jednakih strahova nastrahovali
i šta im se dogodilo
kada ih više nema 
 
Izvor: autor
 
 
ugyanúgy mint mi
 
és éltek már emberek
ezekben a házakban ebben a városban
találkoztak nevettek örültek
ezekben az utcákban meg-meg álltak
és szerelmüket a csillagokba vésték
egymásról meséltek sírtak
villamoson utaztak
egyazon állomáson leszálltak jegyeke dobálták 
majd egymáshoz siettek
ugyanúgy mint mi
és élték szombatjaikat meg szerdáikat
szerették egymást panaszkodtak lelkendeztek
talán ugyanazok a cigányok húzták nekik
talán ugyanazokat a dalokat szerelmesen szomorúan
együtt énekelték
ugyanúgy mint mi
egyazon gyönyörben gyönyörködtek
félve féltek
és mi történt velük
vajon hová tűntek

 
Fordította: Fehér Illés

Bolovits Gábor György Zárt ciklus – Zatvoren ciklus

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Zárt ciklus   a kabátujjban felejtett kéz melege. nincs kinek nyújtani, hát ökölbe szorul, mint valami, ami nem tud kiengedni, csak a saját határának feszül.   az óra kattanása a falon. egyetlen kanál csörren a tányér élén, s a hang nem indul el, csak körbeér.   a mélyben egy súly marad. nem mozdul, nem vár.

Zatvoren ciklus   toplina u rukavu kaputa zaboravljene ruke. nema kome da se pruži, pa u pesnicu je stisnut, kao nešto što ne može da se opusti, napreže se samo protiv vlastitih granica.   kucanje sata na zidu. jedna kašika zvecka na ivici tanjura, a zvuk se ne širi, tek se vraća u krug.   u dubini ostaje teret. ne pomera se, ne čeka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: aszerző

Hegedüs Katalin Ízes nő – Ukusna žena

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Ízes nő   Apámtól örököltem az összeadást Anyámtól a számlák fizetését Apámtól örököltem a logikát Anyámtól a könyvek szagát Kiss Anna és Obádovics Versengenek figyelmemért Tülekednek utánam villamoson Masíroznak előttem, autók Közt szlalomoznak, de én Mindet akarom, mindet Magamnak, kivétel nélkül Add nekem a mindent Hogy ez az íz legyen Az idők összessége Egy fácánesszencia leves Kávéscsészében.

Ukusna žena   Od oca sam nasledila zbrajanje Od majke isplatu računa Od oca sam nasledila logiku Od majke miris knjiga Ana Kiš1 i Obadovič2 Se takmiče za moju pažnju Guraju se za mnom u tramvaju, Ispred mene marširaju, između Auta trčkaraju, ali ja Sve želim, sve Za sebe, bez iznimke Daj mi sve Da taj ukus bude Celokupnost vremena Esencija juhe od fazana U šolji kafe.   1Ana Kiš (Kiss Anna, Gyula, 26. 01. 1939. – ) mađarska pesnikinja 2Obadovič (Obádovics J. Gyula, Baja, 3. 03. 1927. – ) mađarski matematičar   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 16. old.

Székelyhidi Zsolt Termikus – Toplinski

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Termikus   Nagyon elegánsan tartasz a fáktól el, felém. Kecses vékonyságodban ott a huzalozás mozgató modernitása. Idei modellcsípődbe érzéki életígéret került. Melleidet, azokat mindig lentebb csavarozod. Tetszenek. Nagyon elegáns ruha takarja bőrborítású bájaidat. Ahogy tartasz a fáktól el, külön is érezni a lüktetést, a szerkezetet, ami robog-forog. A lépéseid zaját csendesre tompítja a lábakat járó motorolaj.   Kipirosodó arcodban alacsony energiájú ledsorok. Ha úgy döntenél, fázol, kékre váltanak. Most kifújod a füstöt, két lépés közt elnyomod a csikket bal lábbal, lököd el magad, emeled a fejed, nem pislogsz.   Micsoda perspektíva, elhaladsz a fürdőzők mellett, a gyógyvizet a fák közül szállítja a meder, micsoda megközelítés.   Hadd nézzelek! Fogjam fel a terepet, benne téged, ahogy pontos helyet ragadsz. Bőrtónusodat a zöldes termál finoman színezi el. Pancsolnak ki az emberek melletted, jó, hogy állod a sarat, ami a szertartás része. Szoknyád fehérségén nem esik folt.   A szemed most kéklő, ezt az árnyalatot nem állítgatod. Még egy lépés az árnyékomig. Még egy szín.

Toplinski   Stvarno elegantno se udaljavaš od drveće i približavaš mi se. U tvojim graciozno vitkim linijama prisutna je savremena dinamika unutrašnjih veza postavljanja vodova Čulno obećanje života se našlo u tvojim glamuroznim kukovima. Tvoje grudi, one uvek ih niže namestiš. Sviđaju mi se. Stvarno elegantna haljina prekriva tvoje kožom prekrivene čari. Kako se udaljavaš od drveća i odvojeno se oseća pulsiranje, mehanizam koji juri, vrti se. Zvuk tvojih koraka je tiho prigušen motornim uljem što noge pokreće.   Na tvom zarumenelom licu led-trake niskog energetskog nivoa. Ako bi se odlučila da ti je zima, pretvaraju se u plavo. Sad izduvaš dim, između dva koraka levom nogom ugasiš čik, odgurneš se, podižeš glavu, ne trepćeš.   Kakva perspektiva, prolaziš pored kupača, korito reke prenosi lekovitu vodu između drveća, kakav pristup.   Daj da te gledam! Da prihvatim scenu, u njoj tebe, kako tačno mesto osvajaš. Ton tvoje kože blago boji zelenkasta termalna voda. Ljudi pljuskaju oko tebe, dobro je, kako podnosiš blato što je deo rituala. Na belini tvoje suknje mrlja ne ostaje.   Oči su ti sad plavkaste, tu nijansu ne nameštaš. Još jedan korak do moje senke. Još jedna boja.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 37-40. old.

Balázs F. Attila Almaecet fröccs – Tonik od jabukovog sirćeta

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Almaecet fröccs
 
A málnásban sompolyog a medve
Nincs gyümölcs a megtépázott bokrokon
Déltől gyöngyözik eső az ablakon
Alkonyattájt esik a legjobban
 
Nem mozdulok, bár társaság vár
A megőszült nyári kertben
Hideg ürücomb és áfonyalekvár
Hivalkodik az étlapon
 
Elmélázok, mert nincs étvágyam
Hogy kerül egy vitorlás a tóba
Szél dagasztja, avagy a vágyam
Mely feléled hébe-hóba
 
Almaecet fröccsöt innék máma
így oldanám csendben a másnaposságot
míg ti elmesélitek, hogy miről szól a fáma
ki mivel oldja a magányosságot
 
Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
 
Tonik od jabukovog sirćeta
 
Medved krstari kroz malinjak
Nema više plodova na izlomljenim žbunovima
Od podneva niz prozor kiša se sliva u kapima
Najjače pada pred sumrak
 
Ne pomeram se, neka me pričeka društvance
U letnjoj bašti, već posiveloj
Hladan ovčiji but i džem od borovnice
Sa jelovnika mame pogled moj
 
Razmišljam, jer nije mi do jela,
Kako se jedrilica u jezeru obrela
Vetar joj jedra širi, il' to želja moja
S vremena na vreme nabuja
 
Tonik od jabukovog sirćeta popio bih danas
da tiho ublažim mamurluka jad
dok vi raspredate priče oko nas
čime svako usamljenosti leči pad
 
Prevod: Fehér Illés
 
Zahvalan sam Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Gulisio Timea Grácia – Gracija

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Grácia   cigarettát és gyertyát gyufával, mert megteheted.   szentségtöréseink ünnepe libabőr nyakadon, mikor csókolom a fényképed.   engedetlenek borzongása, akiket a templomba sáros lábbal engedtek.   avemaria, anyátlanok szeretete, nem veszel ölbe ma sem.

Gracija   cigaru i sveće šibicom, jer možeš.   kad ti ljubim fotografiju na tvom naježenom vratu slavlje našeg svetogrđa.   jeza nepokornih koji su u crkvu blatnjavim nogama pušteni.   ave marija, ljubav onih bez majki, ni danas me ne primaš u naručje.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.