Miodrag Jakšić Izgubljeno – Elveszett

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

Izgubljeno   Izgubljeno. Sve njeno. I moje… Za oboje.

Elveszett   Szertefoszlott. Minden, ami az övé volt. Meg az enyém… Vesztett, mindkét fél.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Danas je Tvoj rođendan, Ljubavi usnula – Születésnapod van, elszenderült Kedvesem

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Danas je Tvoj rođendan, Ljubavi usnula   Danas je tvoj rođendan, Ljubavi usnula, šta da slavimo, kako da slavimo, tužni ja i naš sin dolazimo ti na grob. O, strašna je kob! A pre nekoliko dana spremali smo se za slavlje, kako dalje, kako dalje?... Pitao sam te: Šta da ti poklonimo? Rekla si, rekla si, o zašto si to rekla: Ne treba ništa, ništa mi ne treba. Sad imaš sve darove neba, neka te anđeli čuvaju i neka slave sa tobom. Šta ću, šta ću sa sobom?

Születésnapod van, elszenderült Kedvesem   Születésnapod van, elszenderült Kedvesem, mit ünnepeljünk, hogyan ünnepeljünk, szomorú én és fiunk sírodhoz megyünk. Ó, micsoda sors! Még pár nappal ezelőtt ünnepre készültünk, hogyan tovább, hogyan tovább?... Kérdeztelek: Ajándékba mit adhatok? Azt mondtad, azt mondtad, ó, miért mondtad: Semmi sem kell, nekem semmi sem kell. Tiéd most minden égi ajándék, vigyázzanak rád az angyalok, veled ők ünnepeljenek. És én magammal mit tegyek?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vlasta Mladenović: Jasnina poljana, Presing, Mladenovac, 2024. str. 31.

Obren Ristić Само за празнике – Csak az ünnepekre

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Само за празнике   Треба максимално до крајњих граница уложити труд бити оптимиста умочити своје перо одбацити се друго и писати писати свакако походити свет О како је дивно готово поетски помокрити се са врха кинеског зида он се једини из космоса види и одатле спустити се међу старце прилично збуњене по обичају када је о поезији реч Они углавном разликују кинески од обичних зидова или неких пирамида и великих светских чуда цареве од фараона Али владар је владар кажу и хромо клате успомене са сремског и осталих фронтова а ордење једнако љубе као жене и чувају само за празнике

Csak az ünnepekre   Derűlátásunkért A végsőkig kell küzdeni bemártani a tollat minden mást eldobni és írni írni mindenáron a világot kell meghódítani Ó mily gyönyör szinte költői a kínai fal legtetejéről vizelni az egyetlen ami az űrből látszik és innen lemenni az öregek közé akik ha költészetről van szó általában zavarban vannak Ők megkülönböztetik a kínai falat a közönséges falaktól holmi piramisoktól és egyéb világcsodáktól a császárokat a fáraóktól De állítják az uralkodó az uralkodó és sántán emlegetik a szerémségi és egyéb frontokról az emlékeket a kitüntetéseket asszonyokként csókolják és csak az ünnepekre őrzik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Bíró Tímea ablakpárkány – prozorska daska

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  – 

ablakpárkány   átázott anyasággal remeg a párkányon az ablakot nem lehet kinyitni az esőcseppek odaadóan mossák a kicsukott múltat a halálnak örökös szaga van kikéredzkednék hogy együtt fázzunk a köldökzsinór nem hagy asszimilálódni szüntelenül csitítgatják bennem a követelőzést azt mondják elmúlik pedig egyre élesebben rajzolódik ki anyám száján a sírás kétségbeesetten keresi a hazautat a bepárásodott üvegen át hallgatjuk egymás szívkorgását

prozorska daska   pokislom materinstvom drhti na prozorskoj dasci prozor nije moguće otvoriti kapi kiše otvorenu prošlost istrajno peru miris smrti je večan htela bi van da se zajedno smrzavamo pupčana vrpca ne da da se asimiliram neprestano u meni postojeće zahteve smiruju kažu da će proći a u meni se sve jasnije ocrtva plač na usnama majke očajno traži put do doma međusobno krčanje srca preko zamagljenog prozora slušamo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 60. old.

Szűgyi Zoltán: Ha sötét lenne – Ako bi tama bila

 

Szűgyi Zoltán Ada, 1953. szeptember 9. – 

Ha sötét lenne   sötét lenne szobánkban a kék szobában a rózsaszínben és a mintásban is   sötét lenne a barackfán zsebeimben ahol az üveggolyókat őriztem   sötét lenne ott a falon a szentképek helyett sötét lenne anyám fülbevalóján sötét lenne szájharmonikám dobozában   sötét lenne feleségem hasában

Ako bi tama bila   tama bi bila u našoj sobi u plavoj sobi u ružičastoj i u išaranoj   tama bi bila na kajsiji u mojim džepovima gde sam staklene kugle čuvao   bila bi tama tamo na zidu umesto ikona bila bi tama u majčinoj naušnici bila bi tama u kutiji moje usne harmonike   bila bi tama u stomaku moje saputnice   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szűgyi Zoltán: A lélek elindul, Fórum, Újvidék, 2018.

Gergely Tamás Verem – Jama

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Verem        Vadmalac a hiénák vermébe zuhant. Élelem után kajtatott, azért nem nézett a lába elé.       Hogy jusson ki onnan?      Főként, hogy a hiénák a verem köré gyűlve elállták az útját.      -Köszönd meg, hogy a mi összkomfortos vermünket használod, mondta az első hiéna.      Vadmalac nem szólt, viszont a fejével nemet intett.      -Akkor meg kérj bocsánatot! – süvöltötte a második. Aki az első felé fordulva azt kérdezte:      -Betemetjük?     -Á - válaszolta az első: -Vetünk neki száraz kenyeret, ne haljon éhen.

Jama        Vepar je u jamu hijena pao. Nekakvu hranu je tražio ispred nogu baš zato nije gledao.        Kako li će izaći?        Pogotovo zbog toga jer su hijene oko jame stale, izlaz je blokiran.        – Budi zahvalan što našu komfornu jamu koristiš, reče prva hijena.        Vepar je ostao nem ali glavom znak ne pokazao.         – Onda oprost traži! – vikao je drugi. Okrenuo se prema prvom i upitao:        – Da ga zakopamo?        – Ma ne – odgovori prvi: – Bacićemo mu suh hleb da od gladi ne crkne.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Böske – Liza

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Böske
 
böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte
emlékszem
meztélába egészen sötétbarna volt és nagyon ráncos
százévesnek gondoltam a magam hétévesforma eszével
ő gombát hozott
mi száraz kenyeret adtunk neki és ruhákat az unokájának
nem is tudom honnan
nekünk is alig volt
 
aztán
egyszer nem jött
már szinte hiányzott az a jóféle kis borzongás
hallottuk
az erdőben találtak rá
 
nagy sokára
iskolából jövet
egy magamkorú kislány ült böske helyén a kinőtt ruhámban
minden hétfőn eljött
nem beszélt
csak evett
meztélába egészen sötétbarna volt
és nagyon ráncos
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 40. old.
 
 
Liza
 
liza je često boravila kod nas
na pragu je sedela
u tim trenucima ni vani ni unutra
ne bi smela kraj nje proći
neka lepota je oko nje lebdela
sećam se
gole noge su joj tamnosmeđe bile i i te kako naborane
sa svojom sedmogodišnjom glavom sto gdina sam joj dala
ona je gljive donosila
mi smo joj suh hleb i neka odela za unuku dali
ni sama ne znam odakle
i mi smo jedva imali
 
kasnije
jednog dana nije došla
već je falila ona neobjašnjiva prijatna zebnja
čuli smo
u šumi su ju našli
 
nakon dugog vremena
kad sam iz škole stigla
na mestu lize je u mom iznošenom odelu devojka mog godišta sedela
svakog ponedeljka je došla
nije govorila
samo jela
gole noge su joj tamnosmeđe bile
i i te kako naborane
 
Prevod: Fehér Illés