Marija Šimoković baš kao mi – ugyanúgy mint mi

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

baš kao mi
 
i živeli su neki ljudi već
u ovim kućama u ovom gradu
susretali se smejali se radovali
u ovim ulicama zastajali
i ljubavi svoje u zvezde kovali
jedno o drugom pričali zaplakali
tramvajima se vozili
na istim stanicama silazili i svoje karte bacali
i posle jedno drugom hitali
baš kao mi
i živeli su svoje subote i srede
voleli se tužili radovali
možda su im isti cigani svirali      
možda su iste pesme s ljubavlju tugom
zajedno pevali
baš kao mi
istim se radostima radovali
jednakih strahova nastrahovali
i šta im se dogodilo
kada ih više nema 
 
Izvor: autor
 
 
ugyanúgy mint mi
 
és éltek már emberek
ezekben a házakban ebben a városban
találkozgattak nevetgéltek örültek
ezekben az utcákban meg-meg álltak
és szerelmüket a csillagokba vésték
egymásról meséltek elsírták magukat
villamoson utaztak
egyazon állomáson szálltak le és dobálták a jegyeket
majd egymáshoz siettek
ugyanúgy mint mi
és élték szombatjaikat meg szerdáikat
szerették egymást panaszkodtak lelkendeztek
talán ugyanazok a cigányok húzták nekik
talán ugyanazokat a dalokat szerelmesen szomorúan
együtt énekelték
ugyanúgy mint mi
egyazon gyönyörben gyönyörködtek
félelmükben is osztoztak
és mi történt velük
immár sehol sincsenek
 
Fordította: Fehér Illés

Bolovits Gábor György Zárt ciklus – Zatvoren ciklus

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Zárt ciklus   a kabátujjban felejtett kéz melege. nincs kinek nyújtani, hát ökölbe szorul, mint valami, ami nem tud kiengedni, csak a saját határának feszül.   az óra kattanása a falon. egyetlen kanál csörren a tányér élén, s a hang nem indul el, csak körbeér.   a mélyben egy súly marad. nem mozdul, nem vár.

Zatvoren ciklus   toplina u rukavu kaputa zaboravljene ruke. nema kome da se pruži, pa u pesnicu je stisnut, kao nešto što ne može da se opusti, napreže se samo protiv vlastitih granica.   kucanje sata na zidu. jedna kašika zvecka na ivici tanjura, a zvuk se ne širi, tek se vraća u krug.   u dubini ostaje teret. ne pomera se, ne čeka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: aszerző

Hegedüs Katalin Ízes nő – Ukusna žena

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Ízes nő   Apámtól örököltem az összeadást Anyámtól a számlák fizetését Apámtól örököltem a logikát Anyámtól a könyvek szagát Kiss Anna és Obádovics Versengenek figyelmemért Tülekednek utánam villamoson Masíroznak előttem, autók Közt szlalomoznak, de én Mindet akarom, mindet Magamnak, kivétel nélkül Add nekem a mindent Hogy ez az íz legyen Az idők összessége Egy fácánesszencia leves Kávéscsészében.

Ukusna žena   Od oca sam nasledila zbrajanje Od majke isplatu računa Od oca sam nasledila logiku Od majke miris knjiga Ana Kiš1 i Obadovič2 Se takmiče za moju pažnju Guraju se za mnom u tramvaju, Ispred mene marširaju, između Auta trčkaraju, ali ja Sve želim, sve Za sebe, bez iznimke Daj mi sve Da taj ukus bude Celokupnost vremena Esencija juhe od fazana U šolji kafe.   1Ana Kiš (Kiss Anna, Gyula, 26. 01. 1939. – ) mađarska pesnikinja 2Obadovič (Obádovics J. Gyula, Baja, 3. 03. 1927. – ) mađarski matematičar   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 16. old.

Székelyhidi Zsolt Termikus – Toplinski

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Termikus   Nagyon elegánsan tartasz a fáktól el, felém. Kecses vékonyságodban ott a huzalozás mozgató modernitása. Idei modellcsípődbe érzéki életígéret került. Melleidet, azokat mindig lentebb csavarozod. Tetszenek. Nagyon elegáns ruha takarja bőrborítású bájaidat. Ahogy tartasz a fáktól el, külön is érezni a lüktetést, a szerkezetet, ami robog-forog. A lépéseid zaját csendesre tompítja a lábakat járó motorolaj.   Kipirosodó arcodban alacsony energiájú ledsorok. Ha úgy döntenél, fázol, kékre váltanak. Most kifújod a füstöt, két lépés közt elnyomod a csikket bal lábbal, lököd el magad, emeled a fejed, nem pislogsz.   Micsoda perspektíva, elhaladsz a fürdőzők mellett, a gyógyvizet a fák közül szállítja a meder, micsoda megközelítés.   Hadd nézzelek! Fogjam fel a terepet, benne téged, ahogy pontos helyet ragadsz. Bőrtónusodat a zöldes termál finoman színezi el. Pancsolnak ki az emberek melletted, jó, hogy állod a sarat, ami a szertartás része. Szoknyád fehérségén nem esik folt.   A szemed most kéklő, ezt az árnyalatot nem állítgatod. Még egy lépés az árnyékomig. Még egy szín.

Toplinski   Stvarno elegantno se udaljavaš od drveće i približavaš mi se. U tvojim graciozno vitkim linijama prisutna je savremena dinamika unutrašnjih veza postavljanja vodova Čulno obećanje života se našlo u tvojim glamuroznim kukovima. Tvoje grudi, one uvek ih niže namestiš. Sviđaju mi se. Stvarno elegantna haljina prekriva tvoje kožom prekrivene čari. Kako se udaljavaš od drveća i odvojeno se oseća pulsiranje, mehanizam koji juri, vrti se. Zvuk tvojih koraka je tiho prigušen motornim uljem što noge pokreće.   Na tvom zarumenelom licu led-trake niskog energetskog nivoa. Ako bi se odlučila da ti je zima, pretvaraju se u plavo. Sad izduvaš dim, između dva koraka levom nogom ugasiš čik, odgurneš se, podižeš glavu, ne trepćeš.   Kakva perspektiva, prolaziš pored kupača, korito reke prenosi lekovitu vodu između drveća, kakav pristup.   Daj da te gledam! Da prihvatim scenu, u njoj tebe, kako tačno mesto osvajaš. Ton tvoje kože blago boji zelenkasta termalna voda. Ljudi pljuskaju oko tebe, dobro je, kako podnosiš blato što je deo rituala. Na belini tvoje suknje mrlja ne ostaje.   Oči su ti sad plavkaste, tu nijansu ne nameštaš. Još jedan korak do moje senke. Još jedna boja.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 37-40. old.

Balázs F. Attila Almaecet fröccs – Tonik od jabukovog sirćeta

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Almaecet fröccs
 
A málnásban sompolyog a medve
Nincs gyümölcs a megtépázott bokrokon
Déltől gyöngyözik eső az ablakon
Alkonyattájt esik a legjobban
 
Nem mozdulok, bár társaság vár
A megőszült nyári kertben
Hideg ürücomb és áfonyalekvár
Hivalkodik az étlapon
 
Elmélázok, mert nincs étvágyam
Hogy kerül egy vitorlás a tóba
Szél dagasztja, avagy a vágyam
Mely feléled hébe-hóba
 
Almaecet fröccsöt innék máma
így oldanám csendben a másnaposságot
míg ti elmesélitek, hogy miről szól a fáma
ki mivel oldja a magányosságot
 
Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
 
Tonik od jabukovog sirćeta
 
Medved krstari kroz malinjak
Nema više plodova na izlomljenim žbunovima
Od podneva niz prozor kiša se sliva u kapima
Najjače pada pred sumrak
 
Ne pomeram se, neka me pričeka društvance
U letnjoj bašti, već posiveloj
Hladan ovčiji but i džem od borovnice
Sa jelovnika mame pogled moj
 
Razmišljam, jer nije mi do jela,
Kako se jedrilica u jezeru obrela
Vetar joj jedra širi, il' to želja moja
S vremena na vreme nabuja
 
Tonik od jabukovog sirćeta popio bih danas
da tiho ublažim mamurluka jad
dok vi raspredate priče oko nas
čime svako usamljenosti leči pad
 
Prevod: Fehér Illés
 
Zahvalan sam Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Gulisio Timea Grácia – Gracija

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Grácia   cigarettát és gyertyát gyufával, mert megteheted.   szentségtöréseink ünnepe libabőr nyakadon, mikor csókolom a fényképed.   engedetlenek borzongása, akiket a templomba sáros lábbal engedtek.   avemaria, anyátlanok szeretete, nem veszel ölbe ma sem.

Gracija   cigaru i sveće šibicom, jer možeš.   kad ti ljubim fotografiju na tvom naježenom vratu slavlje našeg svetogrđa.   jeza nepokornih koji su u crkvu blatnjavim nogama pušteni.   ave marija, ljubav onih bez majki, ni danas me ne primaš u naručje.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Kajoko Jamasaki Зид или призор са сунцем и децом – Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Зид или призор са сунцем и децом   На сунцу дозиваш децу.   Девојчица је, на теби, нацртала велико дрво.   Дечак је, на тебе, прислонио уво.   Осећају, обоје, свет што иза тебе расте.

Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel   Napfényre szólítod a gyerekeket.   A kislány rád nagy fát rajzolt.   A fiú rád helyezte a fülét.   Mindketten érzik a mögötted áradó világot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023. стр. 30.

Obren Ristić Тачку изласка и заласка сунца… – A napkelte és a napnyugta helyét …

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

6.
Тачку изласка и заласка сунца…
 
Тачку изласка и заласка сунца понад горњих ливада
У завичају одредило је ово густо море водена плава
Животиња која у претакању гута саму себе Спава
Село моје на истоку не поимајући суштину и тајну воде
 
Док израњају давно заборављени градови куле у строју
И света брда Расте то заветно дрво чинећи широки лук
У ком исписах сва ова слова а отац мој голорук
Од јутра до вечери скупљаше летину Поезију своју
 
Божански сонет Песма у којој и данас тихо
Путујем небесима Покуљаће сав дим из мене и магла-
Тешко бреме О Боже, какво је ово време
 
Ако ме поново родиш задој ме ведрим стихом
Као што јеси на овом камену од ког сазидах чардак
Спрам бесконачности у пени и светлини зрак по зрак
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
         Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 28. стр.
 
 
6.
A napkelte és a napnyugta helyét…
 
A napkelte és a napnyugta helyét a felső mezők felett
Szülőföldemen e sűrű tenger áttetsző kék lét határozza meg
Mely az áramlattal önmagát falja fel Keleten
Otthonom a víz titkát nem sejtve nyugodtan szendereg
 
Rég elfeledett városok magasba-nyúló tornyok szent hegyek
Mutatkoznak Széles kört alkotva nő az a fogadalmi fa mely
Alatt e sorokat létre hoztam leírtam pusztakezű apám meg
Reggeltől napestig a termésről gondoskodott Transzcendens
 
Az ő költészete Ma is a mennyei utakon
Verseivel utazom Füst és köd árad belőlem –
Súlyos a teher Ó Istenem milyen idők ezek
 
Ha újra teremtesz vidám sorokkal táplálj ahogy most
Ezen a sziklán teszed melyből őrtornyomat a végtelen
Felé fordulva habban fényárban sugárról sugárra építettem
 
Fordította: Fehér Illés

Srđan Opačić Небески абакус – Mennyei abakusz

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Небески абакус   (Надежди Михајловић)   Смрт професорке математике и смрт мајке наше познанице била је једна иста смрт. Ми нисмо знали да је наша познаница кћерка наше бивше професорке. Случајно смо мада у случајност не верујемо неколико месеци касније склопили коцкице тог мозаика. Смрт свих људи на свету је једна те иста смрт. Животи су нам различити али је смрт увек иста. На абакусу свог живота професорка је несмотрено преместила и последњу куглицу. И сад на небеском абакусу рачуна дане до истека времена и Страшнога суда а то је једначина са много непознатих и то није ствар само математике.

Mennyei abakusz   (Nadežda Mihajlovićhoz)   A matematika tanárnőnk és ismerősünk édesanyjának halála ugyanaz a halál volt. Nem tudtuk, hogy ismerősünk a volt tanárnőnk lánya. Véletlenül igaz a véletlenekben nem hiszünk néhány hónappal később állítottunk össze e mozaik kockáit. A világ minden ember halála ugyanaz a halál. Életünk különböző de a halál mindig azonos. Életének abakuszára a tanárnő az utolsó gömböt meggondolatlanul helyezte. Most mennyei számolótábláján számolja a napokat az idő végzetéig az Utolsó ítéletig ez pedig sokismeretlen egyenlet és nem a matematikára tartozik.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 15.

Ilija Šaula Pijana pjesma – Részeg vers

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Pijana pjesma   Teško je izaći iz kućice snova i tek tako zatvoriti vrata. Dogodilo mi se to jednom kad sam iz mračnog pariskog lokala krenuo niz rue Landau u mrak iščekivanja.   Noć mi se počela rugati, zatvorio sam oči i pozvao san da mi otvori vrata pored fontane na Trgu Republike. Ušao sam u djevojačku sobu koja je vrištala od parfema i u snu sam mirisao na alkohol i dim lule jeftinog duvana koji mi je zamaglio čitav san, ugledao sam je na lampi umjesto sijalice, pokušao sam da upalim svjetlo, samo su joj oči svijetlile, nešto me tjeralo poput frejine boje da projurim avenijom sna, da što prije zatvorim vrata.   Sad je vreme drugo... Ovdje, na američkom kontinentu, snovi su prostraniji, dok gledam niz filadelfijsku južnu ulicu osjećam miris dunja iz rodnog kraja što su se preselile na Staru planinu, gdje su nekad same nikle. Vratile su se da im miris u bašti radjanja umre.   Mislim na nju. Ona je dunja koja me vidi, koja me čuje i osmijehom prati. Živjela, nebeska vilo noći, tvoja je čaša puna, daj da pijemo!   Jeste, puna je, priznajem, reče ona, ali ja nisam onaj planinski potok, proziran i plitak, razlila sam se u rijeku duboku, mutnu i široku, svaka riba koja u meni pliva ne poznaje me niti ja poznajem nju, ovisimo jedni o drugima, ipak! Pijmo dok se jutro ne otrijezni u nama.

Részeg vers   Nehéz az álmok házából kijutni és az ajtót csak úgy becsukni. Egyszer megtörtént velem, mikor a sötét párizsi mulatóból a rue Landaura értem, a kivárás homályába.    Csúfolni kezdett az éj, behunyva szemem az álmot szólítottam, hogy a szökőkút mellett a Köztársaság téren ajtót nyisson. A rózsavíz illatában fürdő lányszobába mentem, álmomban alkoholillatú voltam, álmomat az olcsó pipadohányfüst homályosította el, a lányt a lámpán az égő helyén láttam meg, megpróbáltam villanyt gyújtani, csak két szeme világított, valami Freya színként ösztökélt arra, hogy az álmok sugárútján végig-rohanva az ajtót minél előbb becsukjam   Most más idők járnak… Itt, az amerikai földrészen tágasabbak az álmok, míg a philadelphiai déli utcát nézem, hazámból a Balkán-hegységre költözött birs illatát érzem, ahol valamikor nőttek. Visszatértek, hogy illatuk a születés kertjében enyésszen el.   A lányra gondolok. Ő a birs, aki engem lát, hall, mosollyal kísér. Egészségedre, mennybéli éjtündér, poharad tele, igyunk!   Igen, tele van, beismerem, mondta a lány, de én nem az az átlátszó, sekély hegyi patak vagyok, zavaros, széles mély folyóvá váltam, a bennem úszó halak nem ismernek, én sem ismerem őket, mégis, függünk egymástól! Igyunk, míg bennünk a reggel magához nem tér.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Duše su bešumne, tihe, Grafičar, Užice, 2026.