Keresés ebben a blogban

2018. január 22., hétfő

Mirtse Zsuzsa Sötétek ma itt a vizek – Vode su tu danas tamne


Mirtse Zsuzsa


Sötétek ma itt a vizek

Hallgat a túlsó part, álmatlan a csönd
az Apátság öreg falai között.
Égi malomban az időt felőrlik,
leégett megint a nádas, azt mondják.
Megnyugtató, hogy mindez évről évre
így van. Egyszer minden kiegyenlítődik.

A vízen nem jár senki, csak egy kis hal
ezüstös teste ring rajta csendesen.
Sötét és világos benne megbékül,
a végtelen a változóra fekszik,
valahogy így kellene megérkezni
egyszer, sírás és alkudozás nélkül.

Két öreg csónak halkan összekoccan,
tisztulna a vér, mint a zavaros bor,
az égben egymást keresi két tenyér.
Jó lenne tegeződni az élettel,
asztalhoz ültetni, vendégül látni,
van szőlő és dió, még friss a kenyér.

A parti nyárfák hámló törzse alatt
konok körökben hízik a faidő,
csak az tudja meg, hány évet őriznek
magukban, aki majd kivágja őket.
Nem érdekes, hogy miért és mit hiszek.
Őszidő. Sötétek itt ma a vizek.

Vode su tu danas tamne

Šuti druga obala, između starih zidova
Samostana budna je tišina.
Vreme u nebeskom mlinu melju,
tršćar je ponovo izgoreo, kažu.
Umirujuće je to da iz godine u godinu
to se ponavlja. Sve se jednom izjednačuje.

Na površini vode nikoga nema, samo
tiho srebrno telo jedne ribe se ljulja.
Izmire se u njemu svetlost i tama,
beskonačnost u promenu se pretvara,
jednom bi tako nekako trebalo stići,
bez plača, bez pogađanja.

Dva stara čamca istiha se sudare,
poput mutnog vina bi se krv čistila,
na nebu dva dlana jedan drugog traže.
Sa životom bilo bi dobro biti na ti,
privoliti ga da uz naš sto sedne, ugostiti,
grožđe i oraha ima, hleb još je svež.

Na obali ispod oguljenih kora topola
vreme stabla u ćudljivim krugovima se deblja,
koliko li godina skrivaju saznaće
samo taj ko će ih iseći.
Nije važno zašto i u što verujem.
Vreme jeseni je. Vode su tu danas tamne.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://szorosko.eu/2013/05/mirtse-zsuzsa-4/

2018. január 21., vasárnap

Sebestyén Péter Sorakozó – Postrojavanje


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -

Sorakozó
                           
                       Tóth Imrének
                  
Egy óra, másfél, aztán vége lesz.
Bámulj: ez az élő isten lábnyoma, az üres lap.
Most már a halál is feltételes

Működésű. Minden baziliszkusz-járású óra
Elégtételt vehet. Puszta szeszély,
Néhány pokoli elhatározás válik valóra
Mikor horizontba lép. Üres héj
                          
A csillag helye. Abortuszra várnak az asszonyok,
Koporsót kell rendelni. Most a láb
Lépjen ki. Kezdődjön a kibiztosított viszonyok
Utolsó kora. Ne adjuk alább.



Postrojavanje

                        Imreu Totu

Reka za mrtvima puzi, još nije vreme svitanja.
Sat, sat i po i sve će se završiti.
Gledaj: to je trag živog boga, karta prazna.
Sada je već i delovanje smrti

Uvjetna. Svaki sat hoda bazilikusa
Može uzvratiti udarac. Stvar je navike,
Kad na horizont stupi, par paklenih odluka
stvarno se ostvaruju. Mesto zvezde je
                           
Šuplja ljuska. Žene čekaju na pobačaj,
Lijesovi moraju biti naručeni. Sada
Neka noga istupi. Neka počne poslednji vakat
osiguranih odnosa. Al ne ispod našeg standarda.

Prevod: Fehér Illés

2018. január 18., csütörtök

Gulisio Timea Gyök – Koren


Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –


Gyök

Milyen vagy, mikor senki se lát?
Azt akarom ismerni,
Amit sem a tükör, sem a falak,
Sem a pohár, sem a fésű.
Ha nem írsz, nem olvasol,
Nem mondasz véleményt.
Ha nincs kinek bemutatkozni.
Akkor kiderül, a szavakon túl
Szólsz-e valamiről.
Koren

Kakav si kad te niko ne vidi?
Ono želim upoznati
Što ni ogledalo, niti zidovi,
Niti čaša, niti češalj.
Kad ne pišeš, ne čitaš,
Mišljenje za sebe zadržavaš.
Kad nemaš kome da se predstaviš.
Tad će se saznati dal nešto
I iza reči izražavaš.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1992438624308435&set=a.1399809060238064.1073741827.100006269500360&type=3&theater

Hajdan Valéria Napramorgó – Gunđanje


Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Napramorgó

Forogtál, mint Napra,
mért köpködnél szotyit?
Nem múlt még el a tél,
bár már tavaszodik.
Hiányodért szívem,
lelkem panaszkodik,
Valamiért titkon
beléd kapaszkodik.
Visszafogom magam
csendben válaszodig,
Míg hajnal s az éjjel
meg nem házasodik.
Eljutottunk egyszer
már megszokásokig,
Ne jussunk el messzebb
szörnyű bántásokig.
Tiszta fényű folyó
is meghártyásodik,
Fátyol ül szemeken
viszontlátásokig.
Rád gondolván addig
amíg párásodik,
Szelíd félelemmel
visszavárásodig.
Nehéz vajúdás ez
várostól városig,
Várom, mi születik,
számolok háromig.

Gunđanje

Kao da si se oko Sunca vrteo,
što bi pljuvao semenke?
Zima još nije prošla
ali na vratima je proleće.
Zbog tvog nedostatka
i srce i duša moja se jada,
Zbog nečeg potajno
za tebe se hvata.
Tiho do tvog odgovora
suzdržavam se,
Dok zora i duboka noć
brak ne sklope.
Jednom smo već
stigli do navada,
Neka ne stignemo dalje
do zlostavljanja.
Kat-kad se zamuti
i blistavo sjajna reka,
Mrena je na očima
do ponovnih susreta.
Na te mislim
tokom gomilanja para,
Pitomom zebnjom
do tvog povratka.
Teška je to borba
od grada do grada,
Dok do tri brojim,
čekam šta se rađa.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.poet.hu/vers/105251

2018. január 17., szerda

Márkus László Kortalan elégia – Bezvremešna elegija


Márkus László Miskolc 1955. február 13. –


Kortalan elégia

Magányosan baktatok át a zsivajgó téren,
nyárfapihék furakodnak hajamba, orromba,
tarka tömeget okád az aluljáró szája,
iskolatáskák, bevásárlószatyrok hada
furakszik ismeretlen mikroviláguk felé,
autó dudál, villamos csilingel, troli tülköl,
mentő sivalkodik - harsányan zajlik az élet.
Szerelmespárra figyelek fel, vidám kalap,
menő sapka, midi ruci és koptatott farmer,
fogják egymás kezét, andalognak meg-megállva,
ölelkezve, gyakorta apró puszikat lehelve,
lángol lelkük, szárnyal megújult világuk.
Látni, hogy boldogok, miattuk kelt ma a nap,
nekik dalolnak rigók, és bókol minden orgona.
Átszellemült arcukból gyöngéd vágy sugárzik,
a köröttük vibráló fényben megállt az idő,
mint valami opálos tükörben magunkat látom,
ötvenen túl is mézédes mákony a szerelem.

Bezvremešna elegija

Žamorom ispunjen trg samotno prelazim,
kosu, nos mi malje topole škakiljaju,
grotlo podvožnjaka šarenu masu bljuje,
mnoštvo đačkih torbi, kotarice
prema nepoznatom mikrokozmosu kreću,
kola trube, tramvaj odzvanja, trolejbus zvoni,
kola za spasavanje jure – vrvi od života.
Primećujem par zaljubljenika, veseo šešir,
moderna kapa, midi suknja i izlizana farmerka,
zajedno se drže, sporo se kreću, zastajkuju,
grle se, često sitne poljupce gutaju,
plamte im duše, lebdi njihov obnovljen svet.
Vidi se, sretni su, sunce zbog njih se pojavio,
kos njima peva i klanja se jorgovan.
Lica im nježne zrake isijavaju,
oko njih u svetlucanju vreme je zastalo,
kao u nekom opalnom ogladalu nas vidim,
ljubav je i preko pedesetih preslatka droga.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.poet.hu/vers/187137

2018. január 15., hétfő

Petrőczi Éva Metafora – Metafora

Képtalálat a következőre: „petrőczi éva”

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –


Metafora

Ha megkondul
a szerb templom harangja,
szivárványszomjamért
ne hagyj magamra.

Ha megkondul
a szerb templom harangja,
előbóklászik csámpás
kislány-magam –

nincs, aki ölbe kapja.

Ha megkondul
a szerb templom harangja,
szivárványszomjamért
ne hagyj magamra.
Metafora

Ako se zvono
srpske crkve oglasi,
zbog svoje žeđi za dugom
nemoj me samu ostaviti.

Ako se zvono
srpske crkve oglasi,
ja krivonoga devojčica
se pojavljuje –

niko ju u krilo da uzme.

Ako se zvono
srpske crkve oglasi,
zbog svoje žeđi za dugom
nemoj me samu ostaviti.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 63. old.

Lőrincz P. Gabriella Párnák és tömegsírok – Jastuci i masovne grobnice


Lőrincz P. Gabriella Beregszász 1982. március 23. – 

Párnák és tömegsírok

Megszerethetnénk egymást
És szeretném ha a cseléd
Irigykedve cserélné ki a lepedőnket
Ha kisercenne a vér a hátadon
Ha nem engednél szabadulni az ölelésből
Persze nem szeretjük egymást
Csak mosolygok és valami
Fontos kis hülyeséget súgok
Hogy jót nevessünk
És ne gondoljunk semmire
Nem kell az ágyon lepedőt cserélni
Az álmok tisztátalansága nem hagy nyomot
Nem karcolja föl a hátadon a bőrt
Jeltelenek maradunk
Mint a tömegsírok
Jastuci i masovne grobnice

Mogli bi da se zavolimo
I volela bi kad bi sluškinja
Našu plahtu sa zavišću promenila
Kad bi ti krv na leđima izbila
Kad se ne bi iz tvog zagrljaja oslobodila
Naravno ne volimo se
Samo se smeškam i nekakve
Važne sitne budalaštine šapćem
Da se dobro nasmejemo
I da ni na što ne mislimo
Na krevetu plahtu ne treba menjati
Nečisti snovi tragove ne ostavljaju
Neće ti krv na leđima izbiti
Ostajemo bez oznaka
Poput masovnih grobnica

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2017-dec-31-1823/faragd-jol-kopjamat-mig-rancba-szed