Ilija Bakić: *** (usta su srasla…) – *** (a száj összenőtt …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   usta su srasla ljušture reči talože se među zubima paraju nepce   u međuvremenu sa ptica je otpalo perje blato vri ekseri rđaju krompir klija u mraku hleb plesnavi   vezan čvorovima živaca vid puzi po zidu streline masne boje pupak otvaraju čelični prsti čiviluka dah utrobe diže se jedini sa prozirnom hladnoćom kristalne šupljine pokrova pod kojim truli "geometrija naracije"

***   a száj összenőtt a fogak közé szókérgek ülepednek a szájpadlást hasogatják   időközben lehullottak a tollak a madarakról forr a sár rozsdásodnak a szögek krumpli csírázik a sötétben penészedik a kenyér   idegcsomók kötötte tekintet kúszik a falon kövér színek a köldököt a fogas acélujjai nyitják száll a gyomor lehelete a szemfedő kristályos üregében az egyetlen átlátszó zimankó mely alatt a „narráció mértana” rothad   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Neda Gavrić Ребро – Borda

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Ребро   Створена од твог ребра не знадох. Да ћеш без њега лакше ходати него ја у штиклама.

Borda   Bordádból teremtetten nem tudtam. Hogy nélküle könnyebben jársz mint én tűsarkú cipőben.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.

Nenad Grujičić Песма иза брда – Hegy mögötti dal

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Песма иза брда   Мајка је најлепша у дворишту крај бунара. Капи се проспу из ведра и дођу за њом у кућу. Над столом – дуга. Од једне шаре справља се супа. Покрај чиније – још две дугине боје: Румено печење и чокањ! Отац недељом чисти пиштољ, синоћ је био на пиру. Мирише весеље из опрљене цеви. Неко ће лупнути о прозор и брзо нестати. Тад ми се јавља глас. Са залогајем у грлу одлазим у воћњак. Рано ме цвеће надахњује на разговор с непознатим. Све траје док не утихне песма иза брда. Тад целу кућу оборе снови и кроз мали век  лизну позиви на живот.

Hegy mögötti dal   Anyám legszebb az udvarban, a kút mellett. A cseppek a vödörből a házba kísérik. Az asztal felett – szivárvány. Egy csóvából leves készül. A levesestál mellett – még két szivárványszín: Barnapiros sült és kupica! Apám vasárnaponként revolverét tisztítja, tegnap este ünnepelt. Ünneplés-illatú a perzselt cső. Valaki kopog az ablakon és eltűnik. Akkor szólít egy hang. Torkomban falattal megyek a gyümölcsösbe. A korai virágözön késztet az ismeretlennel való párbeszédre. Tart, míg a hegy mögötti dal el nem csitul. Az egész ház álomba szenderül és rövid időre megérint az életre hívó szó.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aca Vidić Hallelujah! – Hallelujah!

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. –

Hallelujah!   или Минут ћутања за љубав      Алилуја љубави! Очи ти се окрећу као часовник Затрепери твоја укоченост Kао искидано време   А руке су ти тек отров Који остварује дејство Временским прокликтајем   II   Сухих немуштих усмина Сва утварна ходиш   Док се сунце над подеоцима Варљиво зането Загледа у твоју провалију Смежураног Нарцисовог лица   III                   У славу Господа — љубави! У славу Господа кажем:   Игре су ти тешке као лавља грива Задрхтури срце напуштено Ко заборављено тане испод ребра Смисао твог живљења је Изгубљен у травама      У спорама опалим од напуштености Као какве неме ватре У терету пепела згаснуле      Беле као врела девојачка млека   1986.

Hallelujah!   avagy Egy perc néma csend a szerelemért       Alleluja szerelmem! Óramutatóként forog a szemed  Merevséged szétszaggatott időként Remeg   Karod a valódi méreg Az idő sikolyával Éri el hatását   II   Száraz néma ajkakkal Kísértetként jársz   Míg a nap a délkörök felett Megtévesztve elbűvölve Bámul összeaszott Nárcisz-arcod szakadékába   III                   Az Úr dicsőségére – szerelmem! Az Úr dicsőségére mondom:   Játékaid oroszlásörény-súlyosak Borda alatt felejtett golyóként Remeg az elhagyott szív Életed értelme Füvesekbe veszett      Az elhagyatottságban elhullott spórákba  A hamu súlya alatt Elfojtott néma tüzekbe      Forró hajadontej-fehérek.   1986.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Balázs F. Attila Isten elfelejtett kertje – Božji zaboravljeni vrt

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Isten elfelejtett kertje   a paradicsomi park hol nem sétáltál soha hol nem vártál zavartan morzsolgatva egy feláldozott nőszirmot visszafojtott lélegzettel bámulva ujjadat bemázoló kékes vérét   ahol nem vártalak a szökőkút csobogását hallgatva miközben mellettem a vízbe hugyozott a galambpiszkos angyal az esőfa alatt megbúvó színét vesztett pad melyen nem ültünk megállítva a toronyóra mutatóját nem beszélgettünk elcsendesedve amikor arra sétált az emlékeit kereső fehérhajú öreg   nem bújtunk össze vérünk dallamát nem bújtunk össze vérünk dallamát kottázva nem ízlelgettük egymás ajkát mohón mint kisded anyja emlőit   a mámor ködében elmerült, sosem volt liget Isten elfelejtett kertjének búja zöldjét álmodja

Božji zaboravljeni vrt   vrt edena u kome još nikad nisi šetala u kome me još nisi čekala rasejano drobeći žrtvovanu peruniku zadržanog daha zureći u njenu plavičastu krv koja ti prst boji   gde te nisam čekao slušajući žubor fontane dok je pored mene anđeo uprljan golubljim izmetom mokrio u vodu klupa izbledele boje skrivena ispod drveta kiše na kojoj nismo sedeli zaustavljajući kazaljke sata na tornju nismo razgovarali ućutavši dok je sedokosi starac tragajući za svojim uspomenama prolazio pored nas   nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju naše krvi nismo uživali u usnama onog drugog halapljivo, poput odojčeta na majčinim grudima   gaj koji nikada nije postojao, utopljen u maglu zanosa sanja o bujnom zelenilu Božjeg zaboravljenog vrta   Prevod: Fehér Illés   Zahvaljujem se Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Hegedüs Katalin A nő és az óvilági poszáta – Žena i grmuša Starog sveta

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

A nő és az óvilági poszáta
 
Megtanultam már sorban állni hőbörgés nélkül
időpontra hónapokat várni türelemmel
megtanultam fizetni a pénztárnál készpénzzel
amit előtte az automatából kell kivenni vagy
a borítékból, tudok kártyával is fizetni
fejben van legalább harmincnyolc pin kód
jelszó, megváltoztatott jelszó, sőt a régi
már semmire sem jókra is pontosan emlékszem
megtanultam az önkiszolgáló kasszát
az önkiszolgáló húspultot, a kenyérszeletelést
(a kávédarálást már elfelejtettem, azokban
a nagy közértes darálókban, pedig jó illata volt)
megtanultam a legkülönfélébb automatákat kezelni
pénzkiadó-betevő, csomagkiadó-feladó, parkolóüdítő,
csoki-adagoló, megtanultam száz kérdésre
válaszolni, a megadott lehetőségek közül
mint a KRESZ vizsgán, a, b, c vagy d
megtanultam nem gondolkodni
a vonalon belül közlekedni
szimbólumokat értelmezni
a kör átmérőjét vagy méterben az időt
Püthagoraszt álmomból felriasztva is
megtanultam nem csodálkozni
nem kérdezni
nem megkérdőjelezni
de most, hogy már ennyi mindent tudok
szeretném, ha valaki megtanítana
hogyan kell úgy élni
mint egy óvilági poszáta
aki nem az előírt vonalon belül közlekedik
és fütyülni is akkor kezd, ha kedve van hozzá.
 
Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 8-9. old.
 
 
Žena i grmuša Starog sveta
 
Već sam naučila stajati u redu bez srdžbe
strpljivo mesecima termin čekati
naučila sam gotovim novcem platiti na blagajni
što pre toga iz automata treba izvaditi ili
iz koverte, znam i karticom plaćati
u glavi bar trideset osam pin koda čuvam
lozinke, promenjene lozinke, pa još i stare
koje ni za što nisu korisne tačno pamtim
naučila sam kasu samoposlugu
pult za samoposlugu mesa, sečenje hleba
(mlevenje kafe u onim velikim mlinovima u samoposlugama
već sam zaboravila, a imali su prijatan miris)
naučila sam rukovati sa raznim automatima
bankomatima, mestima za predaju i preuzimanje paketa, parkiranja,
dozatorima za čokoladu, naučila sam na sto pitanja
odgovoriti, od zadanih mogućnosti
kao na ispitu za vozače a, b, c ili d kategorije
naučila sam ne razmišljati
unutar crte saobraćati
simbole interpretirati
prečnika kruga ili vreme u metrima
Pitagora i iz sna budevši
naučila sam ne čuditi se
ne pitati
ne dovesti u pitanje
ali sad, kad već toliko toga znam
volela bi kad bi me neko naučio
kako treba tako živeti
kao grmuša Starog sveta
koja se ne unutar crte kreće
i počinje cvrkutati kad joj je volja.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fákon ülő hüllő – Gmizavac što na drveću sedi

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fákon ülő hüllő   Torz suta fény a lélegző anyagban a senkiföldjén hegedül. Életem szökdellő árnyék, gyenge tűzön kivonom, ímhol az első kapu: fény magja fekete kabátban. Nincs más sivatag, ami a kőnek halált hoz a közöny sivatagjánál. Izzadtságát adja az újonnan érkezőnek. Ő lesz a kétéltű árnyék a Materia prima amibe a sikoly beleköltözik.

Gmizavac što na drveću sedi   U materiji što na ničijoj zemlji diše  iskrivljeno, nezgrapno svetlost svira na violini. Život mi je skakutava senka, na slaboj vatri izvučem, evo prve kapije: seme svetlosti u crnom kaputu. Ne postoji druga pustinja od pustinje nehaja i kamenu smrt donosi. Vlastiti znoj nudi novajliji. On će biti vodozemna senka Materia prima u što se krik seli.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600548