Keresés ebben a blogban

2023. október 2., hétfő

Méhes Károly: Szeptember végén hát persze – Koncem septembra naravno

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Szeptember végén hát persze
 
Orrom a függönybe fújom
nézem a májfoltos kezű őszt
amint turkál a lombok között
a lugasban ott csücsül a madárijesztő bácsi
arca csíkos nájlonzacskó
fölötte az indákra akasztott
tükördarabok dobálják a fényt
ahogy a szellő táncoltatja őket
a nap ami már fél négykor
oldalról tűz tényleg olyan
mint a tűz mint ami még
megmutatja mire képes
még nem hallgatag hideg fény
még hadonászik még kurjant
aranyapám! és a vállamra borul
így állok szinte időtlenül holott
lenne dolgom temérdek
de érzem minden más-csinálás lenne
a fontossal szemben fontoskodás
megmoccanni ócska menekülés
a nap már a kopaszodó meggyfa
mögül mutogat rám te te ott
és tényleg aranyba foglal
hunyorognom kell fénykönnyek jönnek
de nem hunyom be a szememet
csak megtörlöm a függönybe
 

Koncem septembra naravno
 
Nos u zavesu duvam
gledam jesen kako pegavom rukom
između lišće čeprka
u seniku čika strašilo ptica tumara
lice mu je prugasta najlonska kesa
svetlost kako ih vetar razigrava
iznad na vitice vezane
komade ogledala bacaju
sunce što već u pola četiri
sa strane gori stvarno izgleda tako
kao da je vatra šta još
pokazuje na šta je sposobna
još nije šutljiva hladna svetlost
još mlatara još klikće
zlatno oče moj! i na ramena mi se nastani
ovako stojim skoro bezvremeno iako
bi posla na pretek imao
ali osećam sve bi kvazi čin bilo
nasuprot važno tek nešto
pokrenuti se običan beg je
sunce već iza ogoljele trešnje
na mene pokazuje ti ti tamo
i stvarno u zlato me obavija
žmirkati moram polu suze dolaze
ali oko ne sklapam
samo u zavesu obrišem  
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

2023. szeptember 16., szombat

Gergely Tamás Még kettő – Još dva

 


Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Még kettő
 
      „Iszonyatos!”, kiáltotta, de azért égetett még egy lyukat a saját bőrébe.
      „Már nem is olyan éles a fájdalom.” Szippantott újra. „Nem érzem .” Mialatt a mellét tetoválta, igyekezett tökéletes füstkarikákat eregetni.
     „A tükröt”, gondolta; felállt, és behozta a fürdőből. Új Kárpácira gyújtott, s úgy helyezkedett, hogy láthassa önmaga arcát. „Perverz vagyok?” Újabb szippantás. „Befalaztak, az talán kóser?”
     „Még két slukk.” Szeretett volna nyugodtnak megmaradni, ámde egész belseje remegett. Leseperte az asztalról a tükröt. Eloltotta a villanyt. A vörös gömb egyre növekedett.
    
 

Još dva
 
        „Užasno je!”, viknuo, ali je još jednu rupu u vlastitu kožu upekao.
       „Bol više nije ni tako oštar.” Ponovo je šmrknuo. „Ne osećam. ” Dok je grudi tetovirao prave kolutove dima pokušao praviti.
        „Ogledalo”, pomislio je; ustao i iz kupaone uneo. Novu cigaru je palio i tako se smestio da vlastito lice videti može. „Jesam li perverzan? ” Ponovo šmrknuo. „Uzidali su me, da li je to ono pravo? ”
     „Još dva puta šmrknuo.” Voleo bi da ostane smiren ali čitavo telo mu je drhtao. Ogledalo je na pod bacio. Svetlo ugasio. Crvena kugla sve veća je postala.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

2023. augusztus 14., hétfő

Đorđe Kuburić Reggae – Reggae

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 29. april 1958. – 

Reggae
 
Немој, жено, плакати.
Абисинија је далеко, али стиже се, до тамо, лако.
Овде, у Кингстону, носи се раста, а у Етиопији раста се проповеда.
Ићи ћемо и у Енглеску.
У Африку, of course.
Обићи ћемо и све Карибе (Куба, и тако то).
А тек Србија?
Тамо је кô на Јамајци. 
Hungry&Аngry.
Воле људи реге.
Све је исто.
Само што нема мора.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 37.
 
 
Reggae
 
Ne sírj, asszony.
Abesszínia messze van, de oda lehet érni, könnyen.
Itt Kingstonban rasztát1 viselnek, de Etiópiában rasztát prédikálnak.
Angliába is elmegyünk.
Afrikába, of course.
Minden Karib-szigetet meglátogatunk (Kuba, és így).
Na és Szerbia?
Ott, mint Jamaicában.
Hungry&Аngry.
Szeretik a reggaet.
Minden ugyanaz.
Csak éppen tenger nincs.
 
1raszta: hajviselet – a rasztafarizmus (rasztafariánus, röviden raszta) afrikai eredetű vallási mozgalom – miatta kapta a nevét. Képviselőinek kötelező hajviselet.
 
Fordította: Fehér Illés


Risto Vasilevski Кажа о суштини – Mese a lényegről

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Кажа о суштини
 
Суштина је прва тачка
прве замишљене тачке,
у коју је забоден шестар,
да би се нацртао круг
и у њега сместило све.
 
Језгро свачега
из којег почиње и та тачка
и све оно после ње;
оса око које се скупља месо материје
која нас на разне начине храни и одржава,
а њу штити
да би остала нетакнута
чак и у највећим искушењима.
 
Елемент око којег круже мисли
као око каквога стожера,
који је забоден у центар духа,
у само срце свести.
 
Од ње све полази,
њој се све враћа.
 
Оно између је само пут
који се мора прећи,
да би се од умора и похабаности
отресло оно мање битно,
без чега она, ипак, не може.
 
Суштина, пак, Бога,
времена и простора,
природе и њених закона,
нас самих,
толико је тајанствена,
да се до ње не може уопште стићи.
 
Неће, можда, да нам се открије,
да је не бисмо обешчастили,
као све друго у људском животу.
 
Izvor: autor
 
 
Mese a lényegről
 
A lényeg az első elképzelt pont
első pontja
melybe körző szúrt,
hogy kört alkossunk
és mindent bele helyezzünk.
 
Mindennek a magja,
melyből az a pont is
és utána minden keletkezik;
az anyag kivonatát összegyűjtő tengely,
amely különböző módon etet, fenntart bennünket,
őt meg védi,
hogy még a legnagyobb próbatételekkor is
érintetlen maradjon.
 
A lélek középpontjába,
a tudat szívébe szúrt elem,
mely körül a gondolatok
mintegy pólus körül keringenek.
 
Minden tőle indul
és vissza hozzá tér.
 
Ami közte van, csak út,
amelyen haladni kell,
hogy a fáradtságról, a megviseltről
a kevésbé fontosat lerázzuk,
ami nélkül ő, mégse lehet.
 
Viszont az Isten,
az idő és a tér,
a természet és törvényei,
meg önmagunk lényege
annyira titokzatos,
hogy lehetetlen elérni.
 
Nem fog, valószínű, nekünk kitárulni,
nehogy megbecstelenítsük,
ahogy az emberiség életében minden mást.
 
Fordította: Fehér Illés


Predrag Bjelošević Мракова побједа – A Homály diadala

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Мракова побједа
 
Доћи ће час
Наkон Мракове побједе
 
Мртав или жив
Ја битку ћу презирати
 
Ако тебе не буде више
Мој живот ће постати бесмислен
 
Мраче
 
Ако ме убијеш
Над ким ћеш ликовати
Врли побједниче
 
Супротстављени
Смо јачи
 
Зар и Небо
Од нас не зазире
 
Зар Вода
Случајно заћути
 
Док између нас
Отиче
 
 

A Homály diadala 
 
Bekövetkezik majd                      
A Homály diadala utáni pillanat
 
Élve is halottan is   
Az ütközetet gyűlölni fogom
 
Ha már többé nem leszel
Életem értelmetlenné válik
 
Te Homály
 
Derék győztes
Ki felett fogsz ujjongani
Ha megtörsz
 
Egymással szembeszállva
Erősebbek vagyunk
 
Ugye még az Égbolt is
Nem tőlünk viszolyog
 
Meg a Víz
Véletlenül hallgat
 
Míg közöttünk
Folyik
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2023. augusztus 13., vasárnap

Vasa Pavković Рупа у облацима – Rés a felhők között

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Рупа у облацима
 
У неколико оштрих заокрета
кобац је пролетео
кроз рупу у мрким
кишним облацима...
 
Стојећи на насипу –
пустио сам затим поглед
да се стрмоглави
у суву тулузину
над мрком непоораном
земљом и да кривуда
између сувих главица корова,
као припити беспризорник...
 
Заборавио сам да дишем –
а када сам подигао поглед –
видео сам да се рупа
у облацима проширила
емитујући готово зелену
светлост на цео
аветињски крајолик ...
 
Поново сам дисао...
Поново попустио чулима,
ткиву, чулима ...
 

Rés a felhők között
 
Néhány éles kanyart téve
repült át a karvaly
a sötét esőfelhők
közötti résen…
 
A töltésen álltam –
majd megengedtem hogy
tekintetem a kukoricaszárral
fedett sötétbarna felszántatlan
földre essen és
a száraz kóró között
ittas trehányként
kanyarogjon…
 
A lélegzésről megfeledkeztem –
ahogy tekintetemet újra felemeltem –
láttam az a felhők közötti
rés kiszélesedett és
az egész kísérteties környéket
zöldes fénybe
borította…
 
Ismét lélegeztem…
Ismét érzékeime, szöveteimre,
érzékeimre bíztam magam…
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 22.

Anđelko Zablaćanski Тешка песма – Súlyos sorok

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Тешка песма
 
Стојиш ли на прагу родне куће
Црквеним дверима одшкринутим
Или на рубу раке неископане

Стојиш ли замишљен
Насмејан
Или распеван тишином

И да ли у ћутању умеш
Да чујеш удар клатна
На звону слутње душе уморне

Умеш ли да разданиш
Несвануло јутро
У заблуделим очима даљине

Да једним покретом шаке
Све сутоне
Из сећања избришеш

Умеш ли да се вратиш
Мада нигде ниси ни одлазио
Са капије сна на свом рамену
 

Súlyos sorok
 
A templomajtóval félig nyitott
Szülőházad küszöbén állsz
Vagy a ki nem ásott gödör szélén
 
Elgondolkodottan mosolyogva
Vagy
Csenddel körülvéve állsz
 
És a csendben képes vagy-e
A fáradt lélek sejtés-harangja
Kongását meghallani
 
Képes vagy-e
A távolság kóbor szemében
Szunnyadó reggelt felébreszteni
 
Egyetlen mozdulattal
Minden alkonyatot
Emlékezetedből kitörölni
 
Képes vagy-e a válladon lévő
Álmok kapujából akkor is
Ha sehová sem mentél visszatérni
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.azpoezija.rs/2011/05/raskrsca-nesanice-teska-pesma.html?fbclid=IwAR27NdArbdpDkUwtmJK0uZYsVnOvAj0ZVmuj0jDzCnEofnyg5UUvglyO-q4