Keresés ebben a blogban

2026. február 14., szombat

Székelyhidi Zsolt Tömb – Blok

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Tömb
 
Az üresség
tetemes alakulása.
Tartok attól,
ahogy
valaki
vagyok.
Hogy formálódik
énképem?
Felmérni,
mi minden
lehetnék.
Miközben
képtelenség
valósággal
élni.
Még relatív
és alakítható,
akkor is
tömött
föld,
zárt test:
nehezebb
vagyok
egy csillagnál.
 

Blok
 
Zamašno formiranje
praznine.
Bojim se
da
sam
neko.
Kako se formira
moja slika?
Proceniti,
šta sve bi
mogao da budem.
Usput
živeti
sa stvarnošću je
besmislica.
Još je relativna
i može da se formira,
i tad je
zbijena
zemlja
zatvoreno telo:
teži
sam
od zvede.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 9. old.

2026. február 13., péntek

Szente B. Levente Térkép – Geografska karta

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Térkép
 
dédmamám alig pár éve
ment el, úgy hitte, száz éves egérből lesz
a denevér, s hogy neki aztán ne
beszéljünk, valami boszorkányság van
a televíziós dobozban, annyi ember, a városok és falvak,
kicsi, vagy hatalmas épületek, mint a templom is,
tiszta kártya, nem férhet el,
megbabonázott minket az ördög, azt mondta –
úgy rohanunk vesztünkbe, észre sem vesszük,
s hogy azt sem tudjuk, mi az élet,
árnyék és fény között,
otthonunk egy felbélyegzett üres boríték,
csak hisszük, tudjuk, mi kell nekünk,
kiégtünk miként a villanykörte,
azt képzeljük, örök világosság van,
tapogunk egy helyben,
a napnál világosabb,
víziókkal tele immár fejünk,
gombnyomásra pislogunk,
szökünk kettőt egy helyett,
kiöltött nyelv lehetne jelképünk –
akkor lett gyanús neki minden, azt mondja,
amikor észrevette, jó ideje, kalapot nem emelnek
a nők, s az idősek előtt a legények.
 
Forrás: a szerző
 
 
Geografska karta
 
prabaka nas je tek pre nekoliko godina
napustila, verovala je slepi miš iz stogodišnjeg miša
nastaje i da joj nemojmo
svašta da pričamo, u kutiji televizora je
neka vradžbina, toliko ljudi, gradovi i sela,
male ili ogromne zgrade, pa i čitava crkva,
jasno je kʼo beli dan, u nju ne može da stane,
vrag nas je opčinio, govorila je –
ni ne primećujemo kako jurimo u propast,
ni to ne znamo između senke i svetlosti
šta je život,
dom naš je markama puna prazna koverta,
samo verujemo da znamo šta nam treba,
pregoreli smo poput sijalice,
zamišljamo, večna svetlost je,
u mestu tapkamo,
sve je jasno,
glave su nam vizijama pune,
na pritisak na dugme trepćemo,
umesto jedanput, dva puta odskočimo,
isplažen jezik bi nam mogao da bude znamenje –
tad joj je postalo sve sumnjivo, kaže,
kad je primetila, i to odavno, da kapu žene ne dižu
niti momci ispred starijih.
 
Prevod: Fehér Illés


2026. február 10., kedd

Gulisio Timea Ártatlanok – Nevini

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Ártatlanok
 
- Akarsz játszani? – kérdezi.
- Igen.
- Ha nem akarsz is fogsz!
 
Ez már a játék.
Nem mutatom, hogy élvezem.
- Ne bánts, Mamiii – súgja, 
Ha netán elfelejteném a szöveget.
És odanyomja a fejem,
Ahova egyébként is tenném.
Egész árvasága abban a szorításban.
 
Elégedetten befordul.
Ha kitakarózom, betakar.
Anyalányom.
 

Nevini
 
Želiš li da se igraš? – pita.
– Da.
– Ako i ne želiš, igraćeš!
 
To je već igra.
Ne pokazujem da uživam.
– Ne diraj me, Majko – šapuće.
Ako bi slučajno zaboravila tekst.
I gurne mi glavu tamo
Gde bi i inače stavila.
Čitava njegova sirotnost je u toj stisci.
 
Zadovoljno se okrene.
Ako se otkrijem, pokrije me.
Moja kćerkamajka.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila A változás ikonja – Ikona promene

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A változás ikonja
 
elégia újra és újra
a ritmus lüktet a várakozásban
a világ gépiesen színezi
a változás ikonját
figyelem, unalom, lehangoltság
ismétlődés, közöny
mámor, elragadtatás
és isteni józanodás

megérintelek, megérintesz
minden aktus és a hiány is
tökéletes szenvedés
a virtualitás mire megoldás?
ha önmagad közelébe kerülsz
feloldozlak
az elviselhetetlen boldogságból
 
 

Ikona promene
 
opet i opet elegija
ritam treperi u čekanju
ikonu promene
svet mehanički farba
pažnja, utučenost, dosada
ponavljanje, nehaj
mamurluk, ushićenje
i božanstveno trežnjenje
 
dotičem te, dotičeš me
svaki akt a i manjak je
savršena patnja
virtualitet na što je rešenje?
ako u vlastitu blizinu dospeš
oslobađam te
od nepodnošljivog blagostanja
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

2026. február 9., hétfő

Nadežda Purić Jovanović Вечно мушко – Mindörökre férfi

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 18. septembar 1974. – 

Вечно мушко
 
да ли би
у име љубави
о ти романтична душо
живела у
чатрљи
шатору
камп кућици
зашто ти
душо танана
треба
уговор
темељ
катастар
деоба
кључ
гаража
 

Mindörökre férfi
 
a szerelem
nevében
ó te romantikus lélek
élnél-e
viskóban
sátorban
kempingházban
miért te
érzékeny lélek
szerződés
kell
alap
telek
osztozás
kulcs
garázs
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aca Vidić Одох у пећину – Barlangba indulok

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Одох у пећину
 
         Бранку Јездић - Дефи,
                        стоглавом алкохоличару

Идем у пећину
Да се
Заливадим

Има
Тамо
Биљке

Тамо
Има
Зеленог откоса
                           (што ће ми
                               помоћи
да умрем на сметлишту!)

Усред
Зеленооких
Мржњи
Идем у корен да се задрвеним

ТАМО
ИМА СРЕЋАН
МИР
!
 
 

Barlangba indulok
 
                 Branko Jezdić – Defihez,
                            a százfejű alkoholistához
 
Barlangba megyek
Hogy
Mezőre érjek
 
Ott
Vannak
Növények
 
Ott
Van
Zöld kaszálék
                                        (az segít
                                             majd
hogy a szeméttelepen végezzem!)
 
A zöldszeműek
Gyűlöletének
Közepette
Megyek a gyökérhez szarusodni
 
OTT
BOLDOG NYUGALOM
VAN
!
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Kajoko Jamasaki Купатило – Fürdő

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Купатило
 
Ујутро из чесме
на мој длан тече вода:
буди успомену на додир
који се спушта с левог рамена дуж руке.
 
Пролећно сунце
скоро дотиче моје тело.
 
 

Fürdő
 
Reggel a csapból
a víz tenyeremre folyik:
a bal vállról végig a karon
kúszó érintés emlékét idézi.
 
A tavaszi napsugár
majdnem testemet érinti.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.