Iskra Peneva Devet balona – Kilenc léggömb

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Devet balona   Ujutro u dva ne mogu više da spavam Sedefastim balonima gađam zid Roni se kreč Zid puca Malter otpada I tako satima Sada sam majstor Pljujem na cigle Lepim malter Gletujem rečima Praznine zidnog mozaika  Popunjavam Kockicama kreča Pred svitanje  Sve je na svom mestu Čak i prašina Vertikalno miruje U podne Baloni su iskoristili promaju Kao sredstvo za bekstvo

Kilenc léggömb   Éjjel kettőkor tovább már nem alszom   A falhoz áttetsző léggömböket dobálok Hullik a mész Reped a fal Pereg a vakolat És így órákon át   Most mester vagyok Köpök a téglákra Ragasztom a vakolatot Szavakkal glettelek A falon a mozaik-hézagokat Mészkockákkal Töltöm ki   Virradat előtt Minden a helyén van Még a por is Merőlegesen nyugszik   Délben A léggömbök a huzatot A menekülés eszközeként használták   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Nenad Grujičić Као да ништа није било – Mintha semmi sem történt volna

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –  

Као да ништа није било   Колико год да сам у сну живот ме понесе. Тад напишем стих. Отац носи врч и говори о суштинама. То зна у крошњи шљиве моје огребано лице. А сумрак је пун тајни док препирка у кући траје. Нико не зна зашто је тако. Мајка ће плакати, а сестра под прозором дрхтати. Иза врата појавиће се отац. Сада веселичаст и обављеног посла. Мирно ће опрати руке и лице испрскати. Као да ништа није било ноћ ће запосести наша срца.

Mintha semmi sem történt volna   Akárhogy is álomban élek, az élet sodor magával. Akkor verset írok. Apám a kancsót viszi és a lényegről beszél. Ezt a szilvafa koronájában összekarcolt arcom tudja. Míg a házban tart a viszály, a naplemente titkokkal van tele. Senki sem tudja, miért van így. Anyám sír, húgom az ablak alatt reszket. Az ajtóban megjelenik apám. Most vidám, a munkát elvégezte. Kezét nyugodtan mossa, arcát vízzel paskolja. Mintha semmi sem történt volna szívünket az éj foglalja el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Bakić: *** (na dnu kutije…) - *** (a doboz alján…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   na dnu kutije pomešani su uzroci i posledice sadržaj hleba bez slova i otisci tabana   šljunak brojeva kotrlja se niz crnu mast indiga so taloži u pukotinama maske i nozdrvama zmijski svlak pokriva jezik klice reči nemuštih urastaju u drvo trpeze kalendar grebe staklo prozora dok pejsaž drhti pred porođajem   u kavezu sedi pramen kose novorođenog   kanjoni stepenica vode oblake do poljana a na njima „svo meso je trava”

***   a doboz alján összekevertek az okok és a következmények a kenyér tartalma betűk nélküli és lábnyomok   a számok morzsaléka fekete indigózsíron görög az álarc repedéseibe is az orrlukakba só rakodik a nyelvet kígyóbőr takarja a májusfa asztalába a némák szócsírái nőnek az ablaküveget naptár karmolja míg a táj a szülés előtt reszket   kalitkában ül az újszülött hajtincse   lépcsőkanyonok vezetik a felhőket a mezőkig rajtuk meg „pázsit a hús”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Aca Vidić Ендимионов сан – Endymion álma

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Ендимионов сан   У маглини биће поезије И све почне с мислима о смрти И пођем снити   Смрт се засити и почне да пева   По просторима ветрови Ледене вејавице Веје предвечерје Војске се померају и завлаче у шанце Вади со ваздуху зенице   Само снежни човек моје лепоте Посећује гробља И крвари кроз снегове   И чопори завијају Кроз сметове и дубоке воде   Све зове на крв А крв моја кô лице из мрака   Ендимионов глас бауља из сна И само је ноћ Уз снежног човека

Endymion álma   Költészet a ködben lesz És minden a halálra gondolva kezdődik És nyugovóra térek   A jóllakott halál énekelni kezd   A térségben széllökések Napnyugtakor Jeges förgetegek élednek Hadak mozdulnak lövészárkokba húzódnak Sót váj a levegő szeméből   Csak a hozzám hasonló szép hóember Látogatja a temetőket És vérzik a havon   A hótorlaszokon és mély vizeken át Falkák is üvöltenek   Minden vért szólít A vérem mint a sötét arca   Endymion hangját hallom álmomban És csak éj van Hóemberrel   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Hegedüs Katalin Színes nő – Žena u boji

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Színes nő   Gyerekként még csak fekete és fehér majd jönnek sorban az árnyalatok némán masíroznak be az ajtón átfestik a hajlatokat gyűrődik a bőr jobbról, balról a füled körül a kispárnától a piros körömlakk is egy dimenzió nő vagy és ez levehetetlen a komorság kiül az arcodra egy fényképen, nem szereted magad semmit nem bírsz elviselni a tükörben valaki mondja már, hogy szép csak a szépséghattyú vár megmentésre a többi tóba fulladt, mocsárban mérges gázok fojtogatták, nádszálakon lépkedsz tied az örökkévalóság, ahonnan visszajöttél lásd magad tükröződve, fényes legyen dimenziók hullanak mangrove mocsarakba hány öltözet ruha van rajtad, aki nem te vagy, csak hajnali rémálom, gereblyézd ki szemedből a homályt, hideg reggeleken maradj magad, ne keress játszótársat ne fuss újabb jelmezek után puhán lépkedj, mint ki most tanult meg járni, és felnőtt rögtön nő vagy, vigyázol a szoknyád szegélyére, hogy ne legyen vizes, elsírt felhőpocsolyák nedvességétől óvod dimenzióidat, ostoba liba, hát kellett neked ez a sok összevisszaság hogy félrevezess gyanútlan színeket hogy ne keveredj, hogy csak piros legyél vagy kék vagy sárga, esetleg végső soron talán egyszerűen hófehér.

Žena u boji   Kao devojčica još je tek bela i crna pa redom stižu nijanse nemo marširaju kroz vrata prefarbaju udubljenja gužva se koža sa leve i sa desne strane oko uha zbog jastuka i crven lak za nokte je dimenzija žena si to promeniti ne možeš pogled ti postaje sumoran na jednoj fotografiji ne voliš sebe u ogledalu ništa ne možeš podneti neka neko konačno kaže da si lepa samo labud lepote čeka spasavanje ostali su se u jezero udavili, u močvari su ju otrovni gasovi davili, po trsci hodaš tvoja je večnost odakle si se vratila pogledaj sebe u odsjaju, neka bude sjajna dimenzije padaju u mangrove močvare koliko odela imaš na sebe, koja nisi ti samo je noćna mora pre svitanje, odagnaj izmaglicu iz tvojih očiju, hladno li je jutro ostani sama, ne traži partnera za igru ne juri za novim kostimima lagano koračaj, kao neka koja je sad naučila da hoda i odmah odrasla žena si, paziš da rub tvoje suknje ne bude vlažna, tvoje dimenzije od vlage oplakanih lokvi oblaka čuvaš, glupa guska, zar ti je trebalo to mnoštvo darmara da obmaneš lakoverne boje da se ne zapetljaš, da budeš samo crvena ili plava ili žuta, ne daj bože na kraju krajeva možda jednostavno snežnobela.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 14-15. old.

Ladik Katalin Egy délután ültek a galambok – Jednog popodneva

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Egy délután ültek a galambok
 
Egy délután ültek a galambok a porban,
Én a küszöbön ültem, sört ittam.
Május volt, a kék csavarhúzó
Meg a szürke galambok ezt kuruttyolták:
"Öld meg! Öld meg!"
Fölvettem a forró csavarhúzót, bementem a konyhába,
Hagymát vágott, könnyes arccal kérdezte:
~ Kisfiam, megéheztél? ~ Én meg se szó, se beszéd,
Arcába döftem a csavarhúzót egyszer, kétszer,
Aztán becsuktam a véres ablakot.
Azóta kuruttyolnak a fejemben a galambok.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600527
 
 
Jednog popodneva
 
Jednog popodneva u prašini su sedeli golubovi,
Ja sam na pragu sedela i pivo pila.
Bio je maj, plavi odvijač
I sivi golubovi su ovo kreketali:
"Ubij je! Ubij je!"
Uzela sam odvijač, ušla u kuhinju,
Luk je rezala, suznim očima pitala:
~ Sine moj, jesi li se ogladnio? ~ A ja bez ijedne reči
Odvijač jednom, dva puta zabila u njeno lice
Pa zatvorila krvav prozor.
Od onda kreketaju golubovi u mojoj glavi.
 
Prevod: Fehér Illés

 

Balázs F. Attila Közömbös hús – Ravnodušno meso

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Közömbös hús   minden impulzus barátságtalan a bűvös számok elfoglalják helyüket a génláncon mozgás rugalmas ütemezés homok hemoglobin féktelen kupacok gesztus könny szenvedély isten lépések szél hajnal dél este kudarc ráncok játék iskolakerülők határok magas vérnyomás hulladék illatszerek drog Nap és Hold gyöngy kagyló és tengeri moszat bizonytalanság újra és újra könyv álmok zene lámpák elemek változás visszatérés indulás közömbös hús rothadó birodalom   Krisztus megállott…

Ravnodušno meso   svaki impuls je neprijateljski čarobne brojke zauzimaju svoja mesta na lancu gena kretanje fleksibilan raspored pesak hemoglobin neobuzdane gomile gest suza strast bog koraci vetar zora podne veče fijasko bore igra begunci iz škole granice visok krvni pritisak otpad mirisi droga Sunce i Mesec biser školjka i morske alge nesigurnost opet i opet knjiga snovi muzika lampe baterije promena povratak polazak ravnodušno meso carstvo u propadanju   Hristos je zastao…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.