Ladik Katalin A sáska meséje az öröklétről – Priča skakavca o večnom životu

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A sáska meséje az öröklétről   A ruhaszárítókötél a magas hegyekben van. Áll a hideg szélben fényesen, s az öröklétről énekel. A repülő madarak fekete ládák, se szemük se fülük, hogy odakiáltsanak: "Még!" Recsegve kinyílik ajtajuk ott, ahol a tüdő sivít, fölemelkednek a ruhaszárítókötél fölé, belevágják csőrüket az égbe.   Az égből sziszegő darazsak fúródnak tüdejükbe.

Priča skakavca o večnom životu   Uže za sušenje rublja je u visokim brdima. Bleštavo stoji u hladnom vetru i o večnosti peva. Ptice u letu su crne kutije bez očiju i ušiju da bi viknuli: „Još!” Vrata im se uz prasak otvaraju tamo gde pluća fijuču, iznad uže za sušenje veša se dižu, kljunove u nebo zaseču.   Sa neba njihova pluća ose šišteći probijaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600459

Balázs F. Attila A vér emlékezik – Krv se seća

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A vér emlékezik   a vihar üldözőbe veszi a lángokat lenge lányokként libbennek tova majd eltűnnek a voltban az emlékezés kacattárában egyenetlen boltívek alatt ahol csak a vér emlékezik

Krv se seća   oluja počela da juri plamen poput razigrane devojke leprša i nestaje u bilo je u skladištu starudije sećanja ispod jedinih svodova gde samo krv se seća   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Nászta Katalin Azon a télen – One zime

 

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. – 

Azona télen        Azon a télen mindenük elázott. A kertben a levelek, a macskák, a székekre rakott ruhaneműk. Elázott a hit, az értelem szemei lecsukódtak a rátelepedett párától. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokukon. Azon a télen szívta fel házfaluk a csüggedés mocsarát. Külsőre úgy tűnt, még minden rendben. De már érett a nagy romlás* – a beszakadás – a falak már hiába álltak. S hiába a hangoztatott megoldásreceptek, az oltások, a pecsétek – készülődött az új, fegyelmezett, zárt világ, a három és fél éves nagy nyomorúság.       – Jaj, jaj, jaj – kiáltott háromszor az angyal.      Este volt azon a télen.      Valaki suttogott: – Csak maradjunk, maradjatok, maradjanak ébren.   * Ahogyan Sütő András fogalmaz: Advent a Hargitán c. drámájában.

One zime        One zime sve nam se raskvasio. Lišće u vrtu, mačke, na stolicu stavljeno odelo. Raskvasila se i vera, oči razuma su se zatvorile na njih naslaganu paru. Na njihovim čelima debele kapi znoja pojavile. One zime je usisao zid naše kuće močvaru očaja. Na izgled izgledalo je da je sve u redu. Ali već se sazrevala velika propast* - slom – zidovi su već zalud stajali. I zalud su se čuli recepti rešenja, kalemljenja, žigovi – pripremao se novi, disciplinovan, zatvoren svet, tri i pol godišnja velika čamotinja.      – Jao, jao, jao – uzviknuo je anđeo tri puta.      Veče je bilo one zime.      Neko je šaputao: – Samo ostanimo, ostanite, ostanite budni.   *Kako je Andraš Šite formulirao u svojoj drami: Božić u Transilvaniji   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/naszta-katalin-ket-verze/

Bolovits Gábor György Az üveg kert – Stakleni vrt

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Az üveg kert   a nevem egy üveg kert. törékeny. zárt.   az ablak szélén rovarszárny. áttetsző, törött térkép.   az asztalon vízgyűrű. nem szárad fel.   a testem tárgyak közt. nem ér hozzájuk, mégis tartják.   a tulipánok a szobában állnak. nem virágok. nem hajolnak.   a fény megül rajtuk. nem csúszik le.   a levegő nem mozog. benne maradtunk.   a kilincs hideg. senki nem nyitja.   amit itt hagytunk, nem kopik el.

Stakleni vrt   ime mi je stakleni vrt. lomljiv. zatvoren.   na rubu prozora krilo insekta. prozirna, slomljena mapa.   na stolu prsten od vode. ne osuši se.   telo mi je među predmetima. ne dotiče ih ipak ga drže.   lale u sobi stoje. nisu cvetovi. ne savijaju se.   svetlost zastane na njima. ne sklizi.   vazduh se ne miče. u njemu smo ostali.   kvaka je hladna. niko ne otvara.   što smo ovde ostavili ne pohaba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás A fikusz – Fikus

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

A fikusz        Fikuszunknak gyümölcse lett. Egyelőre akkora, mint a hüvelykem, de lesz nagyobb is. Láttam ugyanis első virágzását pár évvel ezelőtt.      Kérdem, hogyan van ez: meglátogatott bennünket a Szentlélek?

Fikus        Fikus je doneo plod. Za sada je velik kao moj palac ali biće i veći. Naime video sam, pre nekoliko godina, i njegovo prvo cvetanje.      Pitam se, kako je to: zar nas je posetio Sveti Duh?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A bíró – Sudija

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

A bíró   A meghasonlott lények Szép, szomorú szemével nézel. Már hiába mondanád, Hogy nem szeretsz.   Szorosan fogsz, Ahogy a számkivetettek. Kezed szívemen - Lepecsételt esküszegés.   Volt nálam nagyobb bűnöd is. Ajkad száraz és szigorú, Akár a törvény. Csókod felmentő ítélet.

Sudija   Lepim, tužnim očima Razočaranih gledaš. Već bi uzalud rekao Da me ne voliš.   Čvrsto me držiš, Kao odbačen. Ruka ti je na mom srcu – Zapečatirano verolomstvo.   Od mene imao si i veći greh. Usne su ti suhe i stroge, Kao zakon. A poljubac sud što oslobađa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Nevena Milosavljević Игра престола – Trón-játék

 

Nevena Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. – 

Игра престола   Опколили смо сопствене мисли У два логора Два стецишта угаслих Очекивања. Седимо са две стране Исте арене А на попришту Без смењивања Слутње само Још се као Лавови Са гладијаторима боре. Отворимо наше усне Нека нам уђе кроз поре И меке учврсле боре Макар трачак Неразумевања. Макар привид Узајамног исмевања. Раскрсти прсте камене У чвор свезане За сваки случај. Не гаси пламене Из груди што букте Па врата закључај Од тешког храста Што за нама хукте. И као да смо сами На овом свету Начини потез први И на овом рулету Ми Играмо до задње Капи крви Игру престола, Без мрве кајања До задњег прага Неиздрживог бола И ко победи ̶  Нека слави пораз!

Trón-játék   Saját gondolatainkat Két táborra osztottuk Az eltűnt elvárások Két csomópontjára. Ugyanazon színtér Két oldalán ülünk De a küzdőtéren Váltás nélkül A sejtések Oroszlánokként Gladiátorokkal Küzdenek. Nyissuk ajkunkat A pórusokon és a megkeményedett Ráncokon legalább Szikrányi meg nem értés Hatoljon át. Egymás becsmérlésének Legalább látszata. Mindenesetre Ujjaidat Kulcsold össze. A lángokat mellkasodban Ne oltsd ki Zárd be A mögöttünk csapódó A nehéz tölgyajtót. Mintha ezen a világon Egyedül lennénk Tedd meg az első mozdulatot És ezen a ruletten Mi A trón-játékot Az utolsó vércsöppig Játsszuk Szemernyi megbánás nélkül Az elviselhetetlen fájdalom Utolsó küszöbéig És a nyertes – Ünnepelje a vereséget!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/11/nevena-milosavljevic-igra-prestola.html