Méhes Károly: Szeptember végén hát persze – Koncem septembra naravno

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Szeptember végén hát persze   Orrom a függönybe fújom nézem a májfoltos kezű őszt amint turkál a lombok között a lugasban ott csücsül a madárijesztő bácsi arca csíkos nájlonzacskó fölötte az indákra akasztott tükördarabok dobálják a fényt ahogy a szellő táncoltatja őket a nap ami már fél négykor oldalról tűz tényleg olyan mint a tűz mint ami még megmutatja mire képes még nem hallgatag hideg fény még hadonászik még kurjant aranyapám! és a vállamra borul így állok szinte időtlenül holott lenne dolgom temérdek de érzem minden más-csinálás lenne a fontossal szemben fontoskodás megmoccanni ócska menekülés a nap már a kopaszodó meggyfa mögül mutogat rám te te ott és tényleg aranyba foglal hunyorognom kell fénykönnyek jönnek de nem hunyom be a szememet csak megtörlöm a függönybe

Koncem septembra naravno   Nos u zavesu duvam gledam jesen kako pegavom rukom između lišće čeprka u seniku čika strašilo ptica tumara lice mu je prugasta najlonska kesa svetlost kako ih vetar razigrava iznad na vitice vezane komade ogledala bacaju sunce što već u pola četiri sa strane gori stvarno izgleda tako kao da je vatra šta još pokazuje na šta je sposobna još nije šutljiva hladna svetlost još mlatara još klikće zlatno oče moj! i na ramena mi se nastani ovako stojim skoro bezvremeno iako bi posla na pretek imao ali osećam sve bi kvazi čin bilo nasuprot važno tek nešto pokrenuti se običan beg je sunce već iza ogoljele trešnje na mene pokazuje ti ti tamo i stvarno u zlato me obavija žmirkati moram polu suze dolaze ali oko ne sklapam samo u zavesu obrišem     Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás Még kettő – Još dva

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Még kettő         „Iszonyatos!”, kiáltotta, de azért égetett még egy lyukat a saját bőrébe.       „Már nem is olyan éles a fájdalom.” Szippantott újra. „Nem érzem .” Mialatt a mellét tetoválta, igyekezett tökéletes füstkarikákat eregetni.      „A tükröt”, gondolta; felállt, és behozta a fürdőből. Új Kárpácira gyújtott, s úgy helyezkedett, hogy láthassa önmaga arcát. „Perverz vagyok?” Újabb szippantás. „Befalaztak, az talán kóser?”      „Még két slukk.” Szeretett volna nyugodtnak megmaradni, ámde egész belseje remegett. Leseperte az asztalról a tükröt. Eloltotta a villanyt. A vörös gömb egyre növekedett.

Još dva           „Užasno je!”, viknuo, ali je još jednu rupu u vlastitu kožu upekao.        „Bol više nije ni tako oštar.” Ponovo je šmrknuo. „Ne osećam. ” Dok je grudi tetovirao prave kolutove dima pokušao praviti.         „Ogledalo”, pomislio je; ustao i iz kupaone uneo. Novu cigaru je palio i tako se smestio da vlastito lice videti može. „Jesam li perverzan? ” Ponovo šmrknuo. „Uzidali su me, da li je to ono pravo? ”      „Još dva puta šmrknuo.” Voleo bi da ostane smiren ali čitavo telo mu je drhtao. Ogledalo je na pod bacio. Svetlo ugasio. Crvena kugla sve veća je postala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Đorđe Kuburić Reggae – Reggae

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 29. april 1958. – 

Reggae
 
Немој, жено, плакати.
Абисинија је далеко, али стиже се, до тамо, лако.
Овде, у Кингстону, носи се раста, а у Етиопији раста се проповеда.
Ићи ћемо и у Енглеску.
У Африку, of course.
Обићи ћемо и све Карибе (Куба, и тако то).
А тек Србија?
Тамо је кô на Јамајци. 
Hungry&Аngry.
Воле људи реге.
Све је исто.
Само што нема мора.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 37.
 
 
Reggae
 
Ne sírj, asszony.
Abesszínia messze van, de oda lehet érni, könnyen.
Itt Kingstonban rasztát¹ viselnek, de Etiópiában rasztát prédikálnak.
Angliába is elmegyünk.
Afrikába, of course.
Minden Karib-szigetet meglátogatunk (Kuba, és így).
Na és Szerbia?
Ott, mint Jamaicában.
Hungry&Аngry.
Szeretik a reggaet.
Minden ugyanaz.
Csak éppen tenger nincs.
 
¹raszta: hajviselet – a rasztafarizmus (rasztafariánus, röviden raszta) afrikai eredetű vallási mozgalom – miatta kapta a nevét. Képviselőinek kötelező hajviselet.
 
Fordította: Fehér Illés

Risto Vasilevski Кажа о суштини – Mese a lényegről

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Кажа о суштини
 
Суштина је прва тачка
прве замишљене тачке,
у коју је забоден шестар,
да би се нацртао круг
и у њега сместило све.
 
Језгро свачега
из којег почиње и та тачка
и све оно после ње;
оса око које се скупља месо материје
која нас на разне начине храни и одржава,
а њу штити
да би остала нетакнута
чак и у највећим искушењима.
 
Елемент око којег круже мисли
као око каквога стожера,
који је забоден у центар духа,
у само срце свести.
 
Од ње све полази,
њој се све враћа.
 
Оно између је само пут
који се мора прећи,
да би се од умора и похабаности
отресло оно мање битно,
без чега она, ипак, не може.
 
Суштина, пак, Бога,
времена и простора,
природе и њених закона,
нас самих,
толико је тајанствена,
да се до ње не може уопште стићи.
 
Неће, можда, да нам се открије,
да је не бисмо обешчастили,
као све друго у људском животу.
 
Izvor: autor
 
 
Mese a lényegről
 
A lényeg az első elképzelt pont
első pontja
melybe körző szúrt,
hogy kört alkossunk
és mindent bele helyezzünk.
 
Mindennek a magja,
melyből az a pont is
és utána minden keletkezik;
az anyag kivonatát összegyűjtő tengely,
amely különböző módon etet, fenntart bennünket,
őt meg védi,
hogy még a legnagyobb próbatételekkor is
érintetlen maradjon.
 
A lélek középpontjába,
a tudat szívébe szúrt elem,
mely körül a gondolatok
mintegy pólus körül keringenek.
 
Minden tőle indul
és vissza hozzá tér.
 
Ami közte van, csak út,
amelyen haladni kell,
hogy a fáradtságról, a megviseltről
a kevésbé fontosat lerázzuk,
ami nélkül ő, mégse lehet.
 
Viszont az Isten,
az idő és a tér,
a természet és törvényei,
meg önmagunk lényege
annyira titokzatos,
hogy lehetetlen elérni.
 
Nem fog, valószínű, nekünk kitárulni,
nehogy megbecstelenítsük,
ahogy az emberiség életében minden mást.
 
Fordította: Fehér Illés

Predrag Bjelošević Мракова побједа – A Homály diadala

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Мракова побједа   Доћи ће час Наkон Мракове побједе   Мртав или жив Ја битку ћу презирати   Ако тебе не буде више Мој живот ће постати бесмислен   Мраче   Ако ме убијеш Над ким ћеш ликовати Врли побједниче   Супротстављени Смо јачи   Зар и Небо Од нас не зазире   Зар Вода Случајно заћути   Док између нас Отиче

A Homály diadala    Bekövetkezik majd                       A Homály diadala utáni pillanat   Élve is halottan is    Az ütközetet gyűlölni fogom   Ha már többé nem leszel Életem értelmetlenné válik   Te Homály   Derék győztes Ki felett fogsz ujjongani Ha megtörsz   Egymással szembeszállva Erősebbek vagyunk   Ugye még az Égbolt is Nem tőlünk viszolyog   Meg a Víz Véletlenül hallgat   Míg közöttünk Folyik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković Рупа у облацима – Rés a felhők között

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Рупа у облацима   У неколико оштрих заокрета кобац је пролетео кроз рупу у мрким кишним облацима...   Стојећи на насипу – пустио сам затим поглед да се стрмоглави у суву тулузину над мрком непоораном земљом и да кривуда између сувих главица корова, као припити беспризорник...   Заборавио сам да дишем – а када сам подигао поглед – видео сам да се рупа у облацима проширила емитујући готово зелену светлост на цео аветињски крајолик ...   Поново сам дисао... Поново попустио чулима, ткиву, чулима ...

Rés a felhők között   Néhány éles kanyart téve repült át a karvaly a sötét esőfelhők közötti résen…   A töltésen álltam – majd megengedtem hogy tekintetem a kukoricaszárral fedett sötétbarna felszántatlan földre essen és a száraz kóró között ittas trehányként kanyarogjon…   A lélegzésről megfeledkeztem – ahogy tekintetemet újra felemeltem – láttam az a felhők közötti rés kiszélesedett és az egész kísérteties környéket zöldes fénybe borította…   Ismét lélegeztem… Ismét érzékeime, szöveteimre, érzékeimre bíztam magam…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 22.

Anđelko Zablaćanski Тешка песма – Súlyos sorok

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Тешка песма   Стојиш ли на прагу родне куће Црквеним дверима одшкринутим Или на рубу раке неископане Стојиш ли замишљен Насмејан Или распеван тишином И да ли у ћутању умеш Да чујеш удар клатна На звону слутње душе уморне Умеш ли да разданиш Несвануло јутро У заблуделим очима даљине Да једним покретом шаке Све сутоне Из сећања избришеш Умеш ли да се вратиш Мада нигде ниси ни одлазио Са капије сна на свом рамену

Súlyos sorok   A templomajtóval félig nyitott Szülőházad küszöbén állsz Vagy a ki nem ásott gödör szélén   Elgondolkodottan mosolyogva Vagy Csenddel körülvéve állsz   És a csendben képes vagy-e A fáradt lélek sejtés-harangja Kongását meghallani   Képes vagy-e A távolság kóbor szemében Szunnyadó reggelt felébreszteni   Egyetlen mozdulattal Minden alkonyatot Emlékezetedből kitörölni   Képes vagy-e a válladon lévő Álmok kapujából akkor is Ha sehová sem mentél visszatérni   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.azpoezija.rs/2011/05/raskrsca-nesanice-teska-pesma.html?fbclid=IwAR27NdArbdpDkUwtmJK0uZYsVnOvAj0ZVmuj0jDzCnEofnyg5UUvglyO-q4