Keresés ebben a blogban

2024. május 9., csütörtök

Marija Šimoković Moj Bog (religiozna pesma ljubavi) – Istenem (vallásos vers a szerelemért)

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

Moj Bog (religiozna pesma ljubavi)
 
moj bog je visok ima oči kao dva dugmeta
sa po četiri rupice za moje zlatne konce
kojima obrubljujem njegov neuhvatljiv obris
dečaka koji nikada nije tu i nikada
nije sa mnom
ima grudni koš pun mojih priča
moje muzike mojih stihova moje devojčice
ima svetlosmedji ton u mladežu iznad dojke
i dve pruge od suncobrana umesto širita
moj bog miriše na smirnu i izrael
na krv i dragulje na benzin i naftu
miriše na izvestan metal za koji tvrdi da nema
mirisa miriše na moju kožu bez obzira što je
bog i što me retko dodiruje
moj bog je uglavnom daleko od mene
kao svi pravi bogovi i misli na mene koliko
stigne kad stigne ima tamne kolutove ispod
očiju i onda ga najviše volim koža mu je oko
struka najmekša valjda zato što je tamo nije
doticao niko sa toliko čežnje kao ja
moj bog možda ima bradu a možda je i brije
uglavnom miriše na luk nikotin i rakiju
na belo vino na čistu posteljinu na pokrivač
koji mi prebacuje jednom rukom preko leđa
da ne nazebem i ja nikada ne zaboravljam taj pokret
na grad koji volim kišu koju ćutim
mislim da se nekada zvao enkidu pa gilgameš pa
utnapištim i sada je travku plavu travku koju
je trašio epski sumerski razborito pronašao
negde na mojoj glavi negde u mojoj veni
vrag će ga znati uglavnom znamo se odavno
iz doline nila i eufrata od vavilonskih vrata
ujela nas ista zmija pa smo vaskrsli
i sad je on moj bog
a ja njemu šta sam
to samo bog zna
 
Izvor: https://radiogornjigrad.blog/2018/11/23/marija-simokovic-moj-bog-religiozna-pesma-ljubavi/
 
 
Istenem (vallásos vers a szerelemért)
 
istenem magas két szeme két gomb
négy lyukkal hogy arany-fonalammmal
egy sosincs jelen sosincs
velem fiú
megfoghatatlan árnyképét szegéllyel díszíthessem
mellkasa tele van mesémmel
dalommal költeményemmel kislányommal
a melle feletti tűzfoltban világosszürke árnyalat
és sujtás helyett két csík a napellenzőtől
istenem szmirna és izrael
vér és drágakő benzin és nafta illatú
holmi fém-illatú melyről állítja illata nincs
bőröm illatát hordozza még akkor is ha
isten és ritkán ér hozzám
istenem mint általában az igazi istenek
a messzeségben él annyit és akkor gondol rám
amikor ideje engedi ha engedi mikor szeme alatt
sötétek a karikák legjobban akkor szeretem a bőr
derekán a legpuhább talán azért mert ott annyi
szenvedéllyel mint én senki sem érintette
istenem szakállat hord de lehet borotválkozik
egyébként hagyma nikotin és kisüsti
fehér bor tiszta ágynemű meg takaró illatú
melyet egyik kezével hátamra dob nehogy
megfázzak sosem feledem azt a mozdulatot
azt a várost az esővel a hallgatással
azt hiszem egykor enkidunak gilgamesnek netán
ut-napistimnek hívták most a füvet a kék füvet
melyet sumer keresett értelemszerűen
valahol fejemen netán vénámban az ördög sem
tudja hol találta meg nos régóta ismerjük egymást
a nilus és eufrátesz völgyéből a babiloni kapuban
egyazon kígyó mart meg bennünket és feltámadtunk
most ő az én istenem
de hogy neki ki vagyok
csak az isten tudja
 
Fordította: Fehér Illés


2024. május 8., szerda

Željka Avrić Гавран – Holló

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Гавран
 
из које си приче
Безвремена птицо
 
гласник невидице
са Нојеве барке
 
Пастир мртвих душа
пресвучен тамом
 
на вечној стражи
чувар сна о Лепоти
 
 

Holló
 
te madár
mint Noé bárkájából
 
a láthatatlan hírnöke
melyik Időtlen meséből jöttél
 
mint homály takarta
holt lelkek Pásztora
 
az álmot a Szépségről
végtelen őrségen őrzöd
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2024. május 7., kedd

Miodrag Jakšić Српски политичар – A szerb politikus

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

Српски политичар
 
У ваздуху куле гради,
И ситима воду вади,
А највише ипак воли,
Морску воду да посоли.
 
Од магарца вуну стриже,
А у ветар приче ниже,
И никада не оклева
Глувом песму да отпева.
 
Он још небу звезде дода,
Пере цигле, то је мода.
Тај никада неће стати
Празну сламу док помлати.
 
Пливању учи делфина,
Јалов пос’о од давнина,
И свима је посве чудно,
Да све ради узалудно.
 

A szerb politikus
 
Légvárakat épít,
A jóllakottból is vizet merít,
De ennél sokkal jobban szereti
Ha a tengervizet sóval hintheti.
 
A szamárról gyapjút kapar és
Közben a szélnek mesél,
Ha pedig süketnémával találkozik,
Énekel neki, nem habozik.
 
Az égre még csillagot rak,
Meg téglát mos, gyakorlat.
Állandóan szalmát csépel,
Örömet abban lel.
 
Delfint úszásra nevel,
Meddő munka, értelmetlen,
És mindenki szemet mereszt,
Mert amit tesz, az felesleges.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezija.rs/category/mica-jaksic/

2024. március 7., csütörtök

Biljana Milovanović Živak: Таленат други, метафоре – Tehetség másodszor, metaforák

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат други, метафоре
 
Имам таленат за фризирање, шишање, уплитање
И расплитање, неговање, сушење, равнање крајева
(да изгледају као нови, свежи, непрепознатљиви)
За спуштање и подизање спасоносних мередевина,
као морнарских, које се додају дављеницима,
као пожарних, које воде до степеништа,
као љубавних, које је Мотовилка спуштала принцу
да се  попење до малог прозора високе куле
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség másodszor, metaforák
 
Tehetséges vagyok, frizurát készítek, hajat nyírok, beavatkozok,
Kibontakozok, gondozok, szárítok, végeket egyengetek
(olyanok legyenek, mint az újak, frissek, felismerhetetlenek)
A leengedésre és felemelésre szolgáló mentőlétrák,
mint a tengerészeké, melyet a fuldoklóknak nyújtanak,
mint a tűzoltóké, melyek a lépcsőkhöz vezetnek,
mint a szerelmeseké, melyet az Aranyhajú lány szerelmének nyújtott,
hogy a magas őrtorony kicsiny ablakához másszon
 
Fordította: Fehér Illés


2024. március 2., szombat

Ady András Et voilá! – Et voilá!


Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Et voilá!
 
Anya nem feleség, de terhes. Anya egy szar provinciában, nagyon
szar provinciálisok között terhes. Meg akar halni, a kifejlett magzat…
ki az isten gondolná, hogy meggondolná-e a magzat a meghalást?
Még nem tény, majd ha igen, akkor majd tényező: most nem.
A mindennapos hideg-életháború lövészárkában osztják a büntetett,
híg imába áztatott kenyeret, közben kórházba kúszik az orvos, gyermeket,
gyermekeket ment, nem a sajátját, annak még van magzatvíz-
tartaléka, szürcsölje csak, pancsolja csak míg még még lehet…
menti lábon, négykézlábon, hason fekve, félholtan heverve…
nem a befejezendőt, de a kezdetit, az életet.
 
Anya meg akar halni, de még teszi mit kellően megtehet.
 
A nagyszobában másnap nem volt tacâmuri-ebéd, egy asztalra
tett lavór felett kereszteltek, félő, sietős titokban.
Még most sem hiszem, érzem a lehető-lehetetlent!
 
Forrás: a szerző
 
 
Et voilá!
 
Majka nije supruga ali je trudna. Majka je u jednoj pokudnoj provinciji, među
vele pokudnim provincijalcima trudna. Umreti želi, razvijen zametak…
koji bog bi mislio da bi se zametak, što se tiče umiranja, mogao predomisliti?
Još nije fakt, ali kad bude, tad će faktor biti: sada ne.
Poročnog, u razređenu molitvu umočenog hleba u svakodnevnom rovu
hladnog rata života dele, a lekar se u bolnicu vuče, dete,
deca spašava, ne svog, taj još ima dovoljno zalihe plodove vode,
neka srče, neka zbrčka sve dotle dok još može…
spašava na nozi, četvoronoške, na trbuhu ležeći, polumrtvo ispruženo…
ne to što se završava, nego početak, sam život.
 
Majka umreti želi, ali još radi to što uraditi može.
 
Drugi dan u velikoj sobi nije bilo svečarskog ručka, krštenje,
uplašeno, žurno, potajno iznad lavora na sto stavljenog obavili.
Ni sad još ne verujem, osećam nemogućnost mogućeg!
 
Prevod: Fehér Illés


2024. március 1., péntek

Hajnal Éva Angyalnak lenni – Biti Anđeo

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

 

Angyalnak lenni
 
Az Angyalok sohasem alszanak.
Egyszerűen nincs szükségük erre.
Nem ismerik az unatkozást sem, lételemük az őrködés.
Úgy képzelem,
éjszakánként rólunk beszélgetnek.
Nappal nem jut erre idejük, túl sok a lótás-futás.
Amikor végre elalszunk,
bekuckóznak a lakás legkényelmesebb szegletébe,
kinyújtóztatják megfáradt tagjaikat,
és menta teát kortyolgatnak.
Ilyenkor átbeszélik, ami napközben velünk történt:
minden meredek helyzetet,
a sok kihívást,
a szabad akarat buktatóit,
a bumlis dolgokat.
Meggondolatlan, buta döntéseinkről diskurálnak,
hogy kinek, mikor, hogyan kellett rohannia miattunk,
hogy 
meg ne üssük lábunkat a kőbe1
Végül Égi történetekről nosztalgiáznak,
majd vicces sorozatokat néznek,
és jókat nevetnek, amíg felébredünk.
Aztán kezdődik minden elölről.

Voltaképpen
nem túl macerás Angyalnak lenni.

 
1Utalás a 91. Zsoltár, 12. sorára.
 
Forrás: https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=80824
 
 
Biti Anđeo
 
Anđeli nikad ne spavaju.
Jednostavno njima nije potrebno.
Ni dosadu ne poznaju, osnovno opredelenje im je čuvanje.
Tako zamišljam
da tokom noći o nama pričaju.
Preko dana na to nemaju vremena, previše je hajke.
Kada konačno zaspimo,
u najudobniji kutak stana se uvuku,
ispruže svoje umorne delove tela
i čaj od mente pijuckaju.
U tim trenucima dnevne događaje prepričavaju:
svaki nesvakidašnji događaj,
izazove,
prepreke slobodne volje,
spletkarije, smicalice.
O našim nepromišljenostima, glupim odlukama diskutiraju,
zbog nas ko od njih kada, kako je trebao juriti
da se ne bi za kamen nogom zapeli1
Na kraju Nebeske događaje oživljavaju,
humorističke serije gledaju
i dobro se osećaju, do našeg buđenja.
Pa sve ispočetka počinje.
Ustvari
biti Anđeo i nije ni tako loše.
 
112. stih 91. Psalma – slobodno
 
Prevod: Fehér Illés