Srđan Opačić Бардови – Bárdok

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Бардови   Гледам своје пријатеље Песнике раскошног дара Гледам их старе Негде на крају пута Видим их већ као споменике Видим њихове бисте Попрсја и целе фигуре У бронзи У мермеру Видим их у парковима У школским двориштима На трговима Видим њихова имена На институцијама културе Гледам их док ћуте Гледам их замишљене Покушавам да ухватим трен Кад постају бардови.

Bárdok   Nézem barátaimat A tehetséggel megáldott költőket Nézem őket öregek Valahol az út végén Emlékművekként látom őket Mellszoborok Hermák egész figurák Bronzból Márványból Látom őket parkokban Iskolaudvarokban Tereken Látom nevüket A kultúrintézményeken Nézem őket a hallgatagokat Nézem őket a gondolatokba merülteket Próbálom azt a pillanatot elkapni Amikor bárdokká válnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 11.

Aca Vidić Брига – Aggály

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Брига                     С Р —  једини одговор   Пре извесног времена Забринуо сам те Велики пишче   Чудиш се Како сам Могао Јаку реч заменити за Пакао   Тајна је у венама   Разоткрити не можеш Ни боју моје крви   Твоје очи не виде све што уши чују     ОД КАДА МИ МУЊА СКАКАЛА ПО ГЛАВИ Радо мењам реч за било што   1984.

Aggály                     Sk —  az egyetlen válasz   Valamennyivel ezelőtt Gondba ejtettelek Nagy író   Csodálkozol A megfelelő Kifejezést Hogyan cserélhettem Pokolra   A titok a vénákban van   Vérem színét sem tudod Kideríteni   Szemed nem lát mindent amit füled hall     AMIÓTA FEJEMEN A VILLÁM UGRÁLT A szavakat előszeretettel bármire cserélem   1984.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Dejan Spasojević Aфоризми XIV. – Aforizmák XIV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XIV.   Књига му је мрак, зато не дају да угледа свјетлост дана. Кад кренеш да причаш о себи и стању у друштву или ћеш критиковати или показати амбицију , а то носи ризик, тако да је најбоље ћутати. Сво је добро док људско понашање не почне да вријеђа вјештачку интелигенцију.   Пожељне су оштре мисли и блага нарав. Смјеста су поручили:  доста је тапкања у мјесту! Археологија ума: копање по сјећањима и успоменама.   Џаба му је што је њихов кад није „сав свој’’.   Развој вјештачке интелигенције код нас је дошао до оне народне „Aл ти доћи ћу ја’’. Били су као шипка и бубањ све док није пролупао. Џаба исписујемо историју кад нам је стално мијењају.   Њихово понашање вријеђа чак и вјештачку интелигенцију.

Aforizmák XIV.   A könyv számára homály, napvilágra ezért nem engedik. Ha önmagadról vagy a társadalomról beszélsz, vagy bírálsz vagy becsvágyat mutatsz, ez viszont kockázatos, hát jobb, ha hallgatsz. Minden rendben van, míg az emberi magatartás el nem kezdi sértegetni a mesterséges intelligenciát.   Üdvös az éles elme és a békés természet. Helyben azt üzenték: elég volt a helyben topogásból. Elme-archeológia: kutatás az emlékekben, örökségben.   Hiába az övéké, ha „nincs magánál”.   A mestersége intelligencia fejlődése nálunk elérte a közmondás szintet: „Majd gyüvök”. Úgy éltek, mint az ütő és a dob, míg el nem tört. Hiába írjuk a történelmet, mikor állandóan változtatják.   Viselkedésük még a mesterséges intelligenciát is sérti.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Kajoko Jamasaki Сан или успомена – Álom vagy emlék

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Сан или успомена     Ту престаје стаза. (Пре него што си ме нашао.)   Дете носи воду да посети храст.   Под небеским сводом жива бића шапућу.

Álom vagy emlék   Itt az út vége. (Nem találtál meg.)   A gyerek vizet visz, hogy meglátogassa a tölgyet.   Az égbolt alatt élőlények suttognak. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Miodrag Jakšić Da prolog bude samo jedan refren – Az előhang egyetlen refrén legyen

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Da prolog bude samo jedan refren
 
Iznemoglo, uzdisajno, uživajući mirno, élvezem
Sviram gitaru, intimno. gitárom pengetem, meghitten.
Onako, kako inače to ne znam da radim.
Krenem, pa se vadim...
Jednako loše kao pre 36 godina na radnoj akciji Jasenovac 88.
Što bi rekao moj kum, u srcu te nosam...
I kao da se ništa nije promenilo.
Sve iste pesme sviram, rovarim,
Te iste akorde kvarim
I slike slične škrabam.
Tebi se jedino, nadam.
Hiljade pesama napisah od tada...
Milione ih čuo i voleo.
Mnogo učinio, još više hteo...
Sve je prolazilo toliko tečno, da u roman stane na prvoj strani,
Duša se time hrani, da prolog bude samo
jedan refren. Prezren. Lenézett
Toliko toga, toliko svega, a isto sve...
Volim te kao pre...
Akordi isti, melodije te.
Dodirujem gitaru čitav dan,
Taj umireni rokenrol...
Samo zato, da joj zahvalim za bol,
u jabučicama prstiju, za nesazvučje moga glasa i njenog sinhrona...
Razlici u dva tona.
Pesmu ti sklapam,
Čvrstu kao dom...
I da, Da, da...
Sam sam sa njom. Gitarom tom…
Ne brini, spavaj blaženim snom.
 
Izor: autor
 
 
Az előhang egyetlen refrén legyen
 
Kimerülve, elcsigázva élvezem
Ahogy gitárom meghitten pengetem.
Úgy, ahogy különben nem tudom.
Elkezdem, nem megy...
Ugyanolyan rosszul, mint 36 éve a Jaszenovac 88 munkaakción.
Ahogy sógorom mondaná, a szívemben hordalak...
És mintha semmi sem változott volna.
Ugyanazt játszom, ráfogom,
Ugyanazokat az akkordokat rontom,
És hasonló képeket ecsetelek.
Egyedül téged várlak, reménykedek.
Ezrévek írtam azóta a dalokat...
Ki tudja mennyit hallgattam, szerettem.
Sokat tettem, még többre törekedtem...
Minden oly egyszerű volt, egy regény első oldalára elférne,
A lélek ezzel táplálkozik, az előhang egyetlen
Refrén legyen. Lenézett.
Annyi minden, annyi valahány, de az egész ugyanaz...
Szeretlek, mint egykor...
Ugyanazok az akkordok, a dalok,
Egész nap gitárom tartom.
Az a menyugodott rock and roll...
Csak azért, hogy köszönetet mondjak,
ujjaim hegyében a fájdalomért, hangom, az összecsengés torzulásáért...
A két hang közötti különbségért.
Dalt neked állítok össze,
Otthon-szilárdat...
Hogy, Igen, hogy...
Egyedül vagyok. A gitárral...
Ne aggódj, legyen nyugodt az álmod.
 
Fordította. Fehér Illés

 

Ilija Bakić: *** (zglobovi lanca…) – *** (…lánc-csuklók…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   zglobovi lanaca uvijeni u maramicu plućnu bačeni izajednosmernih ogledala ne rađaju   klupko kanapa namotano je na koren glasa   plima guta kalendar mora leda perad kljuca kreč zidova između cigli leže upotrebljena sečiva grudobrana njihove košuljice nisu više glatke oblik pravilan ali ćutanje koža čini ih nevidljivim   s druge strane linije ipak drhte koreni biljaka pokriveni telom ravnodnevice razapete preko kostura stolica

***   a tüdőlebenybe csavart egyirányú tükrök mögé dobott lánc-csuklók nem szülnek   a zsinegköteg a hang gyökerére tekert   dagály nyeli a jégtenger kalendáriumát a meszet a falon háziszárnyasok csipkedik a téglák között használt mellvédélek hevernek ingük immár nem sima alakjuk szabályos de a bőr hallgat ezért láthatatlan   a vonal másik oldalán mégis remegnek a székvázra feszített napéjegyenlőség testével takart növénygyökerek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Neda Gavrić Бдење – Virrasztás

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Бдење Ја бдим, ти спаваш.   Поред тебе се испружила самоћа свом дужином својом.   Да си бдио, и ти би је видио.

Virrasztás   Én virrasztok, te alszol.   Melletted teljes hosszában hever a fájdalom.   Te is látnád, ha virrasztanál.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.