Aca Vidić Само је тама самотна – Csak a sötét magányos

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Само је тама самотна ... прогоне ме, прогоне ме твоје очи ...                 Милици М. „Твоје очи залив мојој души...“          Радован Павловски          Радован Павловски: МЛАДИЋ КОЈИ СЕ БУДИ У ПОДНЕ   Самост као тајна под кожом А нигде ти ни јасан глас:   Тајно сам ја посве себи туђ   Из шуме дивљи гласови Јашу над мојим смртима   У самом мени Тама бистри ноћ   И беле гуске ноћи Иду по бледо свитање   А ветар дречи на мрежи паучине   У тминама господара мојих Одјекује тишина Што урла на шум   У тами реке боје твоје душе     Окрвављених језика Псују пси око кућа   Мирна језовита ноћ   А као чаробњакова крв Свуда горе твоје очи   У упориштима Куцкетају олује И клатаре се бродови Острвљени У неимању куд   Дамара мрак   У тоновима слеза Миче аветна сен   Сабласт моја дави те у сну

Csak a sötét magányos …szemed üldöz és üldöz..              Milica M.-hez   „Szemed lelkem számára lagúna…”       Radovan Pavlovski1:      A DÉLBEN ÉBREDŐ FIÚ   A magány titok a bőr alatt De hangod tisztán sehol sem hallani:   Titokban önmagamnak vagyok idegen   Halálaim felett Az erdő vad hangjai lovagolnak   Önmagamban Az éjt a sötét deríti   A sápadt hajnalért Az éjfél fehér libái mennek   A pókhálón meg a szél rikolt   A felettem uralkodó sötétben A zajra üvöltő Csend visszhangzik   A folyó sötétjében lelked színe     A házak körül Véres nyelvekkel kutyák káromkodnak   Nyugodt hátborzongató éj   Varázsló véreként Mindenütt szemeid égnek   Az erődítményekben Viharok kopognak A sehová induló Hajók meg Féktelenül lengenek   Lüktet a sötét   A lép színeiben Rejtelmes árny mozdul   Kísértetem álmodban fojtogat   1Radovan Pavlovski (Rādován Pāvlovszki, 1937 – 2022) macedón költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Marijana Stratulat: Космогонија – Kozmogónia

 

Marijana Stratulat Kustilj, 20. jun 1977. – 

Космогонија   Сваке ноћи увек после поноћи озидам прозоре шумама да из снова не одлети сећање на бесмртност огладнелих птица. Чекам анђела                               недосањаних сребрних и месинганих снова у мислима се распламсавају     ватре речи стакленог лишћа постаће јасан крик кад се прелију преко усне и претворе у бајковито штиво. Поређане тако, беславне тихују,                      као драго камење у круни док праменови црног песка у пешчаном сату почињу свој плач.                        Тишина ниче у најдубљем плачу сенка јелена тражи свој рањени јаук вучица убија своје повређено младунче.                    Свици на мом челу покушавају да ми осветле пут и пробуде дух изгубљене шуме иза зидина. Гласови шуме се само стишају док не ишчезну у устима мајке.

Kozmogónia   Éjjelenként, mindig éjfél után, erdőkkel szigetelem az ablakokat, nehogy álmomból az éhes madarak halhatatlanságának emléke eltűnjön.     Az álmaimban fel nem tűnt ezüstös rézszínű álmok angyalát várom, a gondolatokban fellángolt   üveglevél kifejezés-tüzek érthető sikolyok, ajkamon átcsordulva mesebeli olvasmánnyá válnak. Egymás után sorakozva, dicsfény nélkül,                   koronai drágakövekként hallgatnak, a fekete homok-szálak meg a homokórában sírni kezdenek.                       A csend a legmélyebb sírásból sarjad, a sebesült jajkiáltását a szarvas árnyéka keresi, a nőstényfarkas sérült kölykét megöli.                   Homlokomon a jánosbogárkák próbálják utamat megvilágítani és az elveszett erdő szellemét a falakon túl felébreszteni. Az erdő hangjai csak halkulnak míg az anya szájában el nem tűnnek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://petruska-nastamba.com/marijana-stratulat-vrsac-sr-srbija/

Obren Ristić 9. И како ће будуће насеобине те куће – 9. És hogyan fogják a jövő települések

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –  

9.
И како ће будуће насеобине те куће
 
 
И како ће будуће насеобине те куће небеске
Ко светиње давно остављене за боље дане
Заборављена огњишта под водама ледом и стенама
Отворити тајна врата за нове укућане
 
Толико лица или обриса пролазника литија све већа
На данашњи велики празник васкресења Христовог
У цркву Светог Великомученика Георгија продиру
Први јутарњи зраци – велика радост пролећа
 
Учи стрпљењу А хтео бих да вриснем У оку
Лакоћа која ме обузима да узлетим Као цвет
Упијајући сав жар до извора на истоку
 
Жељан благих вести на часној трпези Али свет
Овај на велики логор сличи Избе ће се
Небеске населити И невеста чија ће...ко у причи
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
9.
És hogyan fogják a jövő települések
 
 
És hogyan fogják a jövő települések mennyei épületek
Jobb napokra régóta hátrahagyott szentélyek
Víz jég és sziklák alatti elfeledett tűzhelyek
Titkos ajtóit az új lakók előtt megnyitni
 
Megannyi arc járókelő-körvonal egyre nagyobb a körmenet
Ma Krisztus feltámadásának ünnepnapján
A Vértanú Szent György templomába hatolnak
Az első reggeli napsugarak – tavaszi örömünnep
 
Türelemre tanít De kiáltani szeretnék Szememben
Az igéző könnyedség hogy felemelkedjek Mint a virág
Magamba szívjam egészen a keleti forrásig a tündöklést
 
Jó hírekre vágyva a tisztes asztalnál De ez a világ
Csak tábor A kunyhókat majd a mennybéliek foglalják el
Meg a menyasszony aki... mint a mesében
 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (pepeo odoleva igli gromobrana…) - *** (a táj vakpontjában …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   pepeo odoleva igli gromobrana u slepoj tački pejsaža pridružen mladom mesecu ravnodnevice   ispod krtih zidina suve tišine drobine glasova "kraljevi peska" prebiru čaršave s otiskom mesije   vreme raste u dubinu soli vlažnost jezika ne stari iz krvi isklijaće rog zmaja krljušt noža   a dublje spori tokovi vode kroz paučinu magneta nalaze uvir o lobanji rašljara

***   a táj vakpontjában a napéjegyenlőség újholdjához társulva a hamu ellenáll a villámhárító-tűnek   a törékeny falak alatt a száraz csend-hangmorzsák „homokkirályok” válogatják a messiás-mintás lepedőket   a só mélyén növekszik az idő a nyelv-nedvesség nem öregszik a vérből sárkány-szarv kés-pikkely sarjad   mélyebben meg a lassú vízáramlatok a mágnes pókhálóján keresztül a vízfelderítő koponyájában találják meg a torkolatot     Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje ravnodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Srđan Opačić На вест о смрти – Halálhír nyomán

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

На вест о смрти   (Милеви Милошевић и жртвама цунамија)   На дан када је свет обишла вест о смрти десетина хиљада људи на југу Азије док су још пребројавали мртве разних вера и нација Стигла је и вест о смрти мајке мога кума Хиљаде смрти претворило се у једну а једна у хиљаде Апокалипса је почела Седели смо на скверу Мире Траиловић и чекали свој ред.   Београд, 27. децембар 2004.

Halálhír nyomán   (Mileva Miloševićnek és a szökőár áldozatainak)   Azon a napon mikor Dél-Ázsiában a tízezrekről szóló halálhír járta a világot mikor még a különböző vallású és nemzetiségű áldozatokat számlálták Érkezett keresztapám édesanyjának halálhíre Ezer halál egyetlen halálba torkollott egy pedig számtalanba Apokalipszis-kezdet A Mira Trailović parkosított téren sorunkra várva ültünk.   Belgrád, 2004. december 27.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 18.

Nenad Grujičić Неора – Meddő

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Неора   Ни киша, ни сунце. Та светлост ме опија. Све је пред очима, а далеко. Зато је рад у башти најбољи. Мајка цимне двапут ашов у дубину и преврне глатку сису земље. Није свака киша за сејање. Ако стално пада – неора. Она мало гушћа од росуље – та! Чим се сушне двориште пропева. И сви причају да је најлепше кад отац и мајка раде заједно. Тад је живот јак. А кромпир брзо процвета. Ја скупљам златице и највећу стављам на врх прста – да полети.

Meddő   Se eső, se napsugár. Ez a fény elragad. Minden a szem előtt, mégis a távolban. Ezért legjobb a kertben dolgozni. Az anya kétszer döfi az ásót a mélybe és átfordítja a föld sima keblét. Nem minden eső termékeny. Ha állandóan esik – meddő. Az a harmatnál kicsit sűrűbb – az! Amelytől a száraz udvar dalolni kezd. És mindenki mondja, legszebb mikor az apa és az anya együtt dolgoznak. Akkor él az élet. A burgonya hamarosan virágba borul. Én a burgonyabogarakat gyűjtöm, a legnagyobbat ujjam hegyére teszem – hogy elszálljon.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Iskra Peneva U nastajanju – Kialakulóban

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

U nastajanju   Slovo  Crtica I još ponešto Slažem reč po reč Stihove Nenapisane zareze I tačka

Kialakulóban   Betű Gondolatjel És miegymás   Igéket igére Sorokat Le nem jegyezett vesszőket halmozok És pont   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Marija Šimoković baš kao mi – ugyanúgy mint mi

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

baš kao mi
 
i živeli su neki ljudi već
u ovim kućama u ovom gradu
susretali se smejali se radovali
u ovim ulicama zastajali
i ljubavi svoje u zvezde kovali
jedno o drugom pričali zaplakali
tramvajima se vozili
na istim stanicama silazili i svoje karte bacali
i posle jedno drugom hitali
baš kao mi
i živeli su svoje subote i srede
voleli se tužili radovali
možda su im isti cigani svirali      
možda su iste pesme s ljubavlju tugom
zajedno pevali
baš kao mi
istim se radostima radovali
jednakih strahova nastrahovali
i šta im se dogodilo
kada ih više nema 
 
Izvor: autor
 
 
ugyanúgy mint mi
 
és éltek már emberek
ezekben a házakban ebben a városban
találkoztak nevettek örültek
ezekben az utcákban meg-meg álltak
és szerelmüket a csillagokba vésték
egymásról meséltek sírtak
villamoson utaztak
egyazon állomáson leszálltak jegyeke dobálták 
majd egymáshoz siettek
ugyanúgy mint mi
és élték szombatjaikat meg szerdáikat
szerették egymást panaszkodtak lelkendeztek
talán ugyanazok a cigányok húzták nekik
talán ugyanazokat a dalokat szerelmesen szomorúan
együtt énekelték
ugyanúgy mint mi
egyazon gyönyörben gyönyörködtek
félve féltek
és mi történt velük
vajon hová tűntek

 
Fordította: Fehér Illés

Kajoko Jamasaki Зид или призор са сунцем и децом – Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Зид или призор са сунцем и децом   На сунцу дозиваш децу.   Девојчица је, на теби, нацртала велико дрво.   Дечак је, на тебе, прислонио уво.   Осећају, обоје, свет што иза тебе расте.

Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel   Napfényre szólítod a gyerekeket.   A kislány rád nagy fát rajzolt.   A fiú rád helyezte a fülét.   Mindketten érzik a mögötted áradó világot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023. стр. 30.

Obren Ristić Тачку изласка и заласка сунца… – A napkelte és a napnyugta helyét …

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

6.
Тачку изласка и заласка сунца…
 
Тачку изласка и заласка сунца понад горњих ливада
У завичају одредило је ово густо море водена плава
Животиња која у претакању гута саму себе Спава
Село моје на истоку не поимајући суштину и тајну воде
 
Док израњају давно заборављени градови куле у строју
И света брда Расте то заветно дрво чинећи широки лук
У ком исписах сва ова слова а отац мој голорук
Од јутра до вечери скупљаше летину Поезију своју
 
Божански сонет Песма у којој и данас тихо
Путујем небесима Покуљаће сав дим из мене и магла-
Тешко бреме О Боже, какво је ово време
 
Ако ме поново родиш задој ме ведрим стихом
Као што јеси на овом камену од ког сазидах чардак
Спрам бесконачности у пени и светлини зрак по зрак
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
         Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 28. стр.
 
 
6.
A napkelte és a napnyugta helyét…
 
A napkelte és a napnyugta helyét a felső mezők felett
Szülőföldemen e sűrű tenger áttetsző kék lét határozza meg
Mely az áramlattal önmagát falja fel Keleten
Otthonom a víz titkát nem sejtve nyugodtan szendereg
 
Rég elfeledett városok magasba-nyúló tornyok szent hegyek
Mutatkoznak Széles kört alkotva nő az a fogadalmi fa mely
Alatt e sorokat létre hoztam leírtam pusztakezű apám meg
Reggeltől napestig a termésről gondoskodott Transzcendens
 
Az ő költészete Ma is a mennyei utakon
Verseivel utazom Füst és köd árad belőlem –
Súlyos a teher Ó Istenem milyen idők ezek
 
Ha újra teremtesz vidám sorokkal táplálj ahogy most
Ezen a sziklán teszed melyből őrtornyomat a végtelen
Felé fordulva habban fényárban sugárról sugárra építettem
 
Fordította: Fehér Illés

Srđan Opačić Небески абакус – Mennyei abakusz

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Небески абакус   (Надежди Михајловић)   Смрт професорке математике и смрт мајке наше познанице била је једна иста смрт. Ми нисмо знали да је наша познаница кћерка наше бивше професорке. Случајно смо мада у случајност не верујемо неколико месеци касније склопили коцкице тог мозаика. Смрт свих људи на свету је једна те иста смрт. Животи су нам различити али је смрт увек иста. На абакусу свог живота професорка је несмотрено преместила и последњу куглицу. И сад на небеском абакусу рачуна дане до истека времена и Страшнога суда а то је једначина са много непознатих и то није ствар само математике.

Mennyei abakusz   (Nadežda Mihajlovićhoz)   A matematika tanárnőnk és ismerősünk édesanyjának halála ugyanaz a halál volt. Nem tudtuk, hogy ismerősünk a volt tanárnőnk lánya. Véletlenül igaz a véletlenekben nem hiszünk néhány hónappal később állítottunk össze e mozaik kockáit. A világ minden ember halála ugyanaz a halál. Életünk különböző de a halál mindig azonos. Életének abakuszára a tanárnő az utolsó gömböt meggondolatlanul helyezte. Most mennyei számolótábláján számolja a napokat az idő végzetéig az Utolsó ítéletig ez pedig sokismeretlen egyenlet és nem a matematikára tartozik.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 15.

Ilija Šaula Pijana pjesma – Részeg vers

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Pijana pjesma   Teško je izaći iz kućice snova i tek tako zatvoriti vrata. Dogodilo mi se to jednom kad sam iz mračnog pariskog lokala krenuo niz rue Landau u mrak iščekivanja.   Noć mi se počela rugati, zatvorio sam oči i pozvao san da mi otvori vrata pored fontane na Trgu Republike. Ušao sam u djevojačku sobu koja je vrištala od parfema i u snu sam mirisao na alkohol i dim lule jeftinog duvana koji mi je zamaglio čitav san, ugledao sam je na lampi umjesto sijalice, pokušao sam da upalim svjetlo, samo su joj oči svijetlile, nešto me tjeralo poput frejine boje da projurim avenijom sna, da što prije zatvorim vrata.   Sad je vreme drugo... Ovdje, na američkom kontinentu, snovi su prostraniji, dok gledam niz filadelfijsku južnu ulicu osjećam miris dunja iz rodnog kraja što su se preselile na Staru planinu, gdje su nekad same nikle. Vratile su se da im miris u bašti radjanja umre.   Mislim na nju. Ona je dunja koja me vidi, koja me čuje i osmijehom prati. Živjela, nebeska vilo noći, tvoja je čaša puna, daj da pijemo!   Jeste, puna je, priznajem, reče ona, ali ja nisam onaj planinski potok, proziran i plitak, razlila sam se u rijeku duboku, mutnu i široku, svaka riba koja u meni pliva ne poznaje me niti ja poznajem nju, ovisimo jedni o drugima, ipak! Pijmo dok se jutro ne otrijezni u nama.

Részeg vers   Nehéz az álmok házából kijutni és az ajtót csak úgy becsukni. Egyszer megtörtént velem, mikor a sötét párizsi mulatóból a rue Landaura értem, a kivárás homályába.    Csúfolni kezdett az éj, behunyva szemem az álmot szólítottam, hogy a szökőkút mellett a Köztársaság téren ajtót nyisson. A rózsavíz illatában fürdő lányszobába mentem, álmomban alkoholillatú voltam, álmomat az olcsó pipadohányfüst homályosította el, a lányt a lámpán az égő helyén láttam meg, megpróbáltam villanyt gyújtani, csak két szeme világított, valami Freya színként ösztökélt arra, hogy az álmok sugárútján végig-rohanva az ajtót minél előbb becsukjam   Most más idők járnak… Itt, az amerikai földrészen tágasabbak az álmok, míg a philadelphiai déli utcát nézem, hazámból a Balkán-hegységre költözött birs illatát érzem, ahol valamikor nőttek. Visszatértek, hogy illatuk a születés kertjében enyésszen el.   A lányra gondolok. Ő a birs, aki engem lát, hall, mosollyal kísér. Egészségedre, mennybéli éjtündér, poharad tele, igyunk!   Igen, tele van, beismerem, mondta a lány, de én nem az az átlátszó, sekély hegyi patak vagyok, zavaros, széles mély folyóvá váltam, a bennem úszó halak nem ismernek, én sem ismerem őket, mégis, függünk egymástól! Igyunk, míg bennünk a reggel magához nem tér.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Duše su bešumne, tihe, Grafičar, Užice, 2026.

Neda Gavrić Дешава се, Mала – Előfordul, Kislány

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Дешава се, Mала
 
(на речи песме "МАЛА" Боро Капетановић)
 
Претоварили су ме,
скинућу овај терет,
и кренути.
Рекао си да се на друму дешавају лепе ствари,
и да су и фарови ноћних аутобуса
можда љубав.
И да ћу тамо где не знам никог
лакше пронаћи себе,
и да је овај ваздух можда Исус Христ!
Претоварили су ме,
и јагоде знају да сам тужна
иако сам уживала пеглајући кошуље,
мој осмех ме није довео Анђелу
ког сам сањала.
Али, дешава се, МАЛА! Рекао би...
 
Мислила сам да је са правим леопардом
пустиња подношљивија,
и да му неће бити досадна недеља и добар ручак.
Али, дешава се, МАЛА! Рекао би...
 
И да живот и није тако лош
ако се умре на време,
и да од љубави нико није умро
У Шангају,
и да тамо морам отићи
ако мислим да никада не умрем.
Ето, тамо ћу!
У Шангај!
Рекао си да Бог не воли намргођене
девојчице.
Насмејаћу се да сви мисле да сам срећна.
Спртићу ову тугу,
и кренућу, не осврћући се.
Написаћу ту проклету домаћу задаћу
и шмугнути!
У облаке.
"Јер у облацима се , ипак, најлепше спава, МАЛА!"
 
Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.
 
 
Előfordul, Kislány
 
(Boro Kapetanović¹: Kislány versére)
 
Túlterheltek,
leveszem ezt a terhet
és elindulok.
Azt mondtad, az országúton minden oly szép,
talán az éji busz fényszórója is
szerelem.
És ott, ahol senkit sem ismerek,
könnyebben magamra lelek
és ez a levegő talán Jézus Krisztus!
Túlterheltek,
a földieper is tudja, szomorú vagyok,
élvezettel vasaltam az inget,
de mosolyom nem ahhoz az Angyalhoz vezetett,
akiről álmodtam.
Ám, előfordul, KISLÁNY! Mondaná...
 
Azt gondoltam, az igazi leopárddal
elviselhetőbb a puszta,
és vasárnap a jó ebéd mellett majd nem unatkozik.
Ám, előfordul, KISLÁNY! Mondaná...
 
És az élet nem is olyan rossz,
ha időben ér a halál,
és Sanghajban
még senki sem halt meg a szerelemben,
oda kell mennem,
ha azt hiszem, sosem halok meg.
Hát oda megyek!
Sanghajba!
Azt mondtad, Isten nem szereti a durcás
kislányokat.
Mosolygok, hogy mindenki azt higgye, boldog vagyok.
Félre a szomorúsággal,
tovább lépek, vissza nem nézek.
Megírom azt az átkozott házi feladatot
és röppenek!
A felhők közé.
„Mert az álmok mégis a fellegekben a legszebbek, KISLÁNY!”
 
¹ Boro Kapetanović (ejtsd: Bóró Kāpētánovity, 1953. – ), ismert szerb költő.
 
Fordította: Fehér Illés

 

Iskra Peneva Devet balona – Kilenc léggömb

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Devet balona   Ujutro u dva ne mogu više da spavam Sedefastim balonima gađam zid Roni se kreč Zid puca Malter otpada I tako satima Sada sam majstor Pljujem na cigle Lepim malter Gletujem rečima Praznine zidnog mozaika  Popunjavam Kockicama kreča Pred svitanje  Sve je na svom mestu Čak i prašina Vertikalno miruje U podne Baloni su iskoristili promaju Kao sredstvo za bekstvo

Kilenc léggömb   Éjjel kettőkor tovább már nem alszom   A falhoz áttetsző léggömböket dobálok Hullik a mész Reped a fal Pereg a vakolat És így órákon át   Most mester vagyok Köpök a téglákra Ragasztom a vakolatot Szavakkal glettelek A falon a mozaik-hézagokat Mészkockákkal Töltöm ki   Virradat előtt Minden a helyén van Még a por is Merőlegesen nyugszik   Délben A léggömbök a huzatot A menekülés eszközeként használták   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Nenad Grujičić Као да ништа није било – Mintha semmi sem történt volna

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –  

Као да ништа није било   Колико год да сам у сну живот ме понесе. Тад напишем стих. Отац носи врч и говори о суштинама. То зна у крошњи шљиве моје огребано лице. А сумрак је пун тајни док препирка у кући траје. Нико не зна зашто је тако. Мајка ће плакати, а сестра под прозором дрхтати. Иза врата појавиће се отац. Сада веселичаст и обављеног посла. Мирно ће опрати руке и лице испрскати. Као да ништа није било ноћ ће запосести наша срца.

Mintha semmi sem történt volna   Akárhogy is álomban élek, az élet sodor magával. Akkor verset írok. Apám a kancsót viszi és a lényegről beszél. Ezt a szilvafa koronájában összekarcolt arcom tudja. Míg a házban tart a viszály, a naplemente titkokkal van tele. Senki sem tudja, miért van így. Anyám sír, húgom az ablak alatt reszket. Az ajtóban megjelenik apám. Most vidám, a munkát elvégezte. Kezét nyugodtan mossa, arcát vízzel paskolja. Mintha semmi sem történt volna szívünket az éj foglalja el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Bakić: *** (na dnu kutije…) - *** (a doboz alján…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   na dnu kutije pomešani su uzroci i posledice sadržaj hleba bez slova i otisci tabana   šljunak brojeva kotrlja se niz crnu mast indiga so taloži u pukotinama maske i nozdrvama zmijski svlak pokriva jezik klice reči nemuštih urastaju u drvo trpeze kalendar grebe staklo prozora dok pejsaž drhti pred porođajem   u kavezu sedi pramen kose novorođenog   kanjoni stepenica vode oblake do poljana a na njima „svo meso je trava”

***   a doboz alján összekevertek az okok és a következmények a kenyér tartalma betűk nélküli és lábnyomok   a számok morzsaléka fekete indigózsíron görög az álarc repedéseibe is az orrlukakba só rakodik a nyelvet kígyóbőr takarja a májusfa asztalába a némák szócsírái nőnek az ablaküveget naptár karmolja míg a táj a szülés előtt reszket   kalitkában ül az újszülött hajtincse   lépcsőkanyonok vezetik a felhőket a mezőkig rajtuk meg „pázsit a hús”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje ravnodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Aca Vidić Ендимионов сан – Endymion álma

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Ендимионов сан   У маглини биће поезије И све почне с мислима о смрти И пођем снити   Смрт се засити и почне да пева   По просторима ветрови Ледене вејавице Веје предвечерје Војске се померају и завлаче у шанце Вади со ваздуху зенице   Само снежни човек моје лепоте Посећује гробља И крвари кроз снегове   И чопори завијају Кроз сметове и дубоке воде   Све зове на крв А крв моја кô лице из мрака   Ендимионов глас бауља из сна И само је ноћ Уз снежног човека

Endymion álma   Költészet a ködben lesz És minden a halálra gondolva kezdődik És nyugovóra térek   A jóllakott halál énekelni kezd   A térségben széllökések Napnyugtakor Jeges förgetegek élednek Hadak mozdulnak lövészárkokba húzódnak Sót váj a levegő szeméből   Csak a hozzám hasonló szép hóember Látogatja a temetőket És vérzik a havon   A hótorlaszokon és mély vizeken át Falkák is üvöltenek   Minden vért szólít A vérem mint a sötét arca   Endymion hangját hallom álmomban És csak éj van Hóemberrel   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Kajoko Jamasaki Четвртак – Csütörtök

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Четвртак   Одлази лето: на трг поново долазе трговци.   Враћаш се у свој пејзаж. А ја нестајем у мирисима:   уловљених риба, посечених ружа и сувог босиљка.   Кроз онај зид не могу да прођем, ова врата не смеш да такнеш.   Отворих прозор: шири се наше небо. (Ја сам твој ваздух.)

Csütörtök   Távozik a nyár: a térre megint jönnek a kereskedők.   Saját vidékedre térsz vissza. Én meg az illatokban tűnök el:   a kifogott halakéban, a levágott rózsákéban és a száraz bazsalikoméban.   Ezen a falon nem tudok átmenni, ezt az ajtón érintened nem szabad.   Kinyitottam az ablakot: kitárult az égboltunk. (A levegőd én vagyok.)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Iskra Peneva Negde između – Valahol a köztesben

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Negde između   To nije onaj trenutak izlaska Odvajanja iz majčine utrobe Kada se po prvi put udahne I zaplače Niti je To Smrt To je Danas Obezbojena toplota Tišina koja ne miriše Zaustavljena Negde između Početka i završetka Jer u prazno Najlakše ulazi Ništa

Valahol a köztesben   Ez nem az anya méhéből Kiszakadó pillanat Amikor lélegzethez először jutunk És felsírunk   Ez nem is Halál   Ez Ma A színétvesztett melegség A valahol A kezdet és a vég között Megállított Csend melynek illata nincs   Mert az üresbe Legkönnyebben a semmi Hatol   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Obren Ristić Ако се овде догоди смрт – Ha itt ér a halál

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ако се овде догоди смрт
 
Ако се овде догоди смрт У клици у пејзажу који јес
Песма Стих Реч и Слика - Зар божанској симфонији
Више од тога - Нем без моћи збора од ваздуха
Срицаћу риме Песник и песма Творца су удес
 
Не овде нема умирања Све се у вечност скаменило
Само пена и небо и бесконачно дубока вечна вода
Мом дивљењу нема краја Ни похлепи ни страсти
Као зрачак радости у трену све се у једну реч слило
 
Ћутим испод Олимпа Не реметим хармонију воде
Ако пронађем праву реч због које лагано умирем
Или годинама мртав у песми васкрсао на раскршћу
 
Светова и векова Упијам сваки зрак и свако бих зрно
Песка довукао за будућу кућу Скровиште од свих
Звери и прибежиште у источним горама На Тресибаби
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ha itt ér a halál
 
Ha itt ér a halál A sikolyban e vidéken amely valóban
Vers Szakasz Szó és Kép – Az isteni szimfónia mellett
Kell ennél több – Némán visszafojtott lélegzettel
Tagolom a sorokat Költő és költemény a Teremtő műve
 
Nem itt nincs halál Minden az öröklétbe kövesült
Csak hab és égbolt és végtelen mély időtlen víz
Hódolatomnak nincs határa A mohóságnak se a vágynak se
Örömsugárként pillanat alatt minden egyetlen szóba ömlött
 
Olümposz alatt hallgatok A víz nyugalmát nem zavarom
Ha a megfelelő igét megtalálom mely miatt lassan távozok
Vagy a világok és századok határpontján évek óta halott vagyok
 
A versben feltámadva magamba szívnám a levegőt és a magvakat
Homokot halmoznék a jövendő otthonra A vadaktól védett
Hajlékra a keleti hegységben a Tresibabán¹ a menedékházra
 
¹Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) hegy Szerbia délkeleti részén
 
Fordította: Fehér Illés