Nenad Grujičić Гужва у очима – Tömeg a szemedben

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Гужва у очима   Данима испитујем гужву у твојим очима. Нешто големо батрга у њима.   О, како су прости закони што те укивају у моје месо!

Tömeg a szemedben   Napok óta kémlelem a tömeget a szemedben. Holmi hatalmas vergődik benne.   Ó, mily egyszerű törvény vés húsomba téged!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Iskra Peneva Игра – Játék

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Игра   У игри са животом Играмо игру ругања Сваког дана поцрвени По једна реч Коју поклањамо једни другима Попут свежих ружа И меримо се На линији живота Коју савладава Смрт   И све се понавља Вечно Зато је игра Бесмртна

Játék   Az élettel való játékban A gúnyolódás játékát játsszuk Egy-egy egymásnak Ajándékba adott szó Friss rózsaként Pirul És méretkezünk A halál által legyőzött Élet vonalán   Minden mindörökké Ismétlődik Ezért ez a játék Halhatatlan   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Obren Ristić 10. Небеске населиће се избе… – 10. Mennyei kunyhóba költözik…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

10.
Небеске населиће се избе…
 
Небеске населиће се избе и невеста случајна
Тим темељима своје снове оставиће као залог
Будуће ватре на огњишту праотаца од осмеха сазданог
У високим рајским шумама засветлиће луна сјајна
 
Неимари древни отврдлих руку мајстори силни
Радоваће се градњи а зноју своме митско знамење
Подариће Дивље ветрове савладаће и космичко камење
Од ког се не види ни мали сунчев зрак умилни
 
Топлина нежна надолази са Лепенског вира У свануће
Док хитамо ка излазу гурамо се и спотичемо
Свега што смо волели и чему се радовали одричемо
 
Се Папрат и босиљак на прагу родне куће венуће
У малим гутљајима као у муљ низ урвине нестајемо
Безданим темељима похитаће невесте из завичаја
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
10.
Mennyei kunyhóba költözik…
 
Mennyei kunyhóba költözik a tetszőleges menyasszony
Álmait ezekre az alapokra hagyja zálogként
Tűz ég majd az ősatyák mosolyból emelt tűzhelyén
A magas édeni erdőkben meg felragyog a hold
 
Az ősi építészek a megkeményedett kezű remek mesterek
Örömmel építenek verejtékük meg mitikus jelvény lesz
Ajándék legyőzik a Vad Szeleket és a kozmikus szirteket
Amelyeket a szelíd napsugarak áttörni képtelenek
 
Meghitt meleg közelit Lepenski Vir¹ felől napkeltekor
A kijárat felé sietve tolakodunk botladozunk
Mindenről amit szerettünk és aminek örültünk lemondunk
 
Hervadni a páfrány és a bazsalikom a szülőház küszöbén fog
Kortyoként mint az iszapban tűnünk el a szakadékban
A jegyesek az óhazából a korlátlan alapokhoz sietnek majd
 
¹Lepenski vir (ejtsd: Lēpēnszki vír) archeológiai lelőhely Szerbiában a Vaskapu-szorosban
 
Fordította: Fehér Illés

Srđan Opačić Пут на небо – Út a mennybe

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Пут на небо                  (Љубици Бодироги)   Био је позног лета дан спровод дугачак као увек кад одлази неко млад Пратили смо Љубицу моју школску другарицу измучену тешком болешћу Молили се Господу да јој опрости сагрешења вољна и невољна Изнад гробља је наједном прелетео путнички авион Питао сам се да ли нас путници виде и да ли знају да се горе на Небо не иде авионом.

Út a mennybe                 (Ljubica Bodirogához)   Késő nyári napon hosszú volt a gyászmenet mint mindig mikor fiatal távozik Ljubicát kísértük iskolatársamat barátnőmet a súlyos betegségtől meggyötörtet Kértük az Istent bocsássa meg tudatos és véletlen bűneit A temető felett egyszerre csak utasszállító repülőgép szállt Magamtól kérdeztem látnak-e bennünket és tudják-e hogy fel a Mennybe nem repülőgéppel mennek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 19.

Aca Vidić Анатомија једног самоубиства – Öngyilkosság-anatómia

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. –  

Анатомија једног самоубиства
 
И добро видим:
ВОЗ ТУТЊИ КАО НАПУЈДАНА КОЧИЈА
 
У мени побеснели коњи
Магле ноздрва
И крик што самог себе не чује
 
И нек ми вид проговори
У влат
    Ил’ жбун
 
Јуриш промају! — шапну ноћна тмина
Воз је у мом погледу
     У мом оку
          ТРН!
 
Танка змијогмизна дужина
У дужицу ока се сужава
 
Хукнем одлазећом снагом
МРТВИ СУ ДАЉЕ ДОПРЛИ ОД ЖИВИХ! –
Јекну ноћна тмина
 
Ноћни лептири
Уплашени Немирни
 
Врапци нападају жбун
 
Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.
 
 
Öngyilkosság-anatómia
 
És jól látom:
A VONAT ÖSZTÖKÉLT HINTÓKÉNT ROBOG
 
Bennem megvadult lovak
Ködös orrlyukakkal
És egy önmagát sem halló sikoly
 
És hadd szólaljon meg nekem a látvány
Egy fűszálban
    Vagy bokorban
 
A huzatot üldözöd! – suttogta az éj-sötét
A tekintetemben vonat
                 Szememben
                    Szilánk
 
A vékony kígyópofájú hossz
A szivárványhártyába szorul
 
Távozó erővel kiáltok
A HOLTAK AZ ÉLŐKNÉL MESSZEBRE JUTOTTAK! –
Harsog az éj-sötét
 
Az éjjeli lepkék
Riadtak Nyugtalanok
 
A bokrot verebek támadják
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Брид – Él

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Брид   Само ти, бескрају мој нежни, одувек само ти, туго у одзивима, само ти можеш да ме родиш и однинаш на нули, ужарена леднино у спасу оберучке, на крају душе тајно бисера, ти лаконога нирвано, опроштај си у заносу, али болиш, и нема те увек, као киша потапаш мушице на цвећу ока мог заспалог у мору нектара, само ти, похото, показујеш пламено зубало у сумрак, а ништа о томе не знаш, и бридиш.   Ништа, краљице избира, ни жиг што остављаш не препознајеш, а бледиш и нестајеш у дроњцима муња, у белим минђушама облака, у музици са тераса, само ти, врела купино, у пурпурном диму над казанима, у лепим забитима где мед кључа под црвеним крошњама, али ти о томе ништа не знаш.   Ништа је све и ту се додирујемо. Ко исплаче сузу љутицу ево му дан, ко радосницу ево му ноћ.  Само ти, побуно моја, мокра кошуљо на ветру, само ти зриш у невреме, на мразној суврелици, у порезаној ноћи ирваса, у туђим завичајима, само ти,  ти и ти, лелеку мој на падинама, згужвано снопље сунца у маглама на моме лицу размраченом, у песми над гајевима.

Él   Csak te, végtelen gyengédségem, mindöröktől csak te, te, bánat a visszhangokban, csak te tudsz megszülni engem és elvinni a semmibe, te, a megváltásban izzó jégmező, a lélek végén gyöngyök titka, könnyű léptű nirvána, bocsánat vagy az elragadtatásban, de hasogatsz, és nem vagy mindig itt, esőként süllyeszted a legyeket alvó szemem virágán, a nektár tengerében, csak te, kéjvágy, mutatod lángoló fogsorodat az alkonyatban, de erről semmit sem tudsz, és gyötörsz.   Nos, választás királynője, a hátrahagyott pecsétet sem ismered fel, fakulsz és eltűnsz a villám-rongyokban, a felhők fehér fülbevalóiban, a teraszokról áradó zenében, csak te, forró szeder vagy a kazánok fölötti bíbor füstben, a félreeső helyeken, ahol   a vörös lombkoronák alatt méz forr, de te erről semmit sem tudsz.   A semmi a minden, ebben egyetértünk. Aki dühében sír, övé a nappal, aki örömkönnyet hullat, övé az éj. Csak te, lázadásom, nedves ingem a szélben, csak te érlelődsz a viharban, a fagyos ónos esőben, a rénszarvasok felhasított éjszakájában, idegen szülőföldeken, csak te, te és te, hegyoldali siralmam, gyűrt napkéve vagy arcomon, a ködbe-borultban, a ligetek fölötti dalban.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Iskra Peneva Mladić i sunce – A legény és a nap

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Mladić i sunce   Mladić sa opekotinama na leđima Čvrsto je odlučio da pobedi Sunce Njegova nagorela koža Ogrubela od patnji Postaje gvozdeni oklop Ukrašen šarenim pustinjskim prahom Zalutalom u porama Njegova stopala  Teško podnoseći teret Ostavljaju crveni trag Zrno koje je doneo vetar Oku pomaže da shvati prevaru i  Prepozna krug koji Zemlju Obmota dvostruko Koji god put izabere Njegov je U pokušaju da zapreti Svojoj senci Zatvorio je oči I započeo novi krug

A legény és a nap   Az ifjú hátán égési sebekkel Eldöntötte legyőzi a napot   A szenvedésektől eldurvult Perzselt bőre A pórusokba tévedt Színes sivatagi porral díszítve Immár vaspáncél   A terhet nehezen viselő Talpa Vörös nyomot hagy   A szél-hozta mag Segít a szemnek hogy észlelje a csalást és Felismerje a Földet Kétszer körülölelő kört   Bármelyik utat is válassza Az övé   Ahogy saját árnyékát Próbálta megfenyegetni Behunyta szemét És új kört kezdett   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Kutija sa devet strana, Bonart, Nova Pazova, 2002.

Ilija Bakić: *** (sipi čađ…) - *** (a nyolcoldalas szoba…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   sipi čađ digitalnih brojeva po osmostranom licu soba   jednakost kruga i sata ukinuta je   pesak se cedi kroz pisak listovi kalendara u hodniku betonskog odjeka viđeni kroz riblje oko umazani su drobinom glasova linije oko njih podbule drhte aure jagodica prstiju blede   ipak ostaju zubi u ležištu sneg hladi uglove kaveza čirevi masne boje rastu telo oklopljeno sirovom gumom ubada se u šupljinu kalupa iščekuje   „nemam usta a moram da vrištim”

***   a nyolcoldalas szoba arcára a digitális számok füstpora rakodik   a kör és az óra azonossága lezárt   a naptárlapok szívókáján keresztül homok szivárog a hal-szemmel látott betonvisszhangú folyosó hangfoszlányokkal szennyezett körülöttük a vonalak püffedtek remegnek az ujjbegyek fényköre színét veszti   mégis a fogak a foglalatban maradnak a ketrec-sarkokat hó hűti nőnek a zsírszínű fekélyek a nyers gumival bevont a test a kaptafa üregébe szúr kivár   „szám nincs de sikítanom kell”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: *** (sipi čađ…) - *** (a nyolcoldalas szoba…)

Žarko Milenić San o ocu – Álom az apáról

 

Žarko Milenić Brčko, 1961. – 

San o ocu   U svim snovima Moj otac je još živ I kaže mi po tko zna koji put:   Kako si odavno mrtav1 Ništa ne radiš, samo pišeš I praviš djecu po svijetu   Glumiš besmrtnog za života A knjige ti ni sad nitko ne čita Niti te djeca spominju   I ponovo se smije moj otac Nad sinom, propalim piscem I ocem gorim od njega   3. 4. 2014.   1Georg Trakl, „Dječaku Elisu”

Álom az apáról   Álmaimban Apám még él És ki tudja hányadszor mondja:   Mert régóta halott vagy1 Semmittevőként létezel, csak írsz És gyerekeket hozol a világra   Megjátszod a halhatatlant, De könyveidet senki sem olvassa A gyerekek sem emlegetnek   És apám ismét kineveti Fiát, a bukott írót És apaként élek-halok érte   2014. 04. 03.   1Georg Trakl: Elis fiúnak   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Žarko Milenić: Stara djeca, HKD Napredak, Brčko, 2017. str. 11.

Kajoko Jamasaki Одавде почиње повест – Innen kezdődik a történelem

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Одавде почиње повест   Нешто огромно, можда. (Тихим звуцима) распада се.   Или нешто сасвим мајушно. (Оштрим криком) губи свој облик.   Емитујући топлоту нестаје.   Или, не примећујеш га, јер је сувише огромно?   Или је то невидљиво мало?   Чујем дажд што се враћа из нашег сна детињег. (Као да је прича о води...)

Innen kezdődik a történelem   Valami hatalmas talán. (Halk hangokkal) esik szét.   Vagy valami egészen pici. (Éles sikollyal) veszíti alakját.   Meleget sugározva tűnik el.   Vagy nem veszed észre, mert túl nagy?   Vagy ez láthatatlanul kicsi?   Hallom a gyerekkori álmunkból visszatérő égi áldást. (Mintha a vízről szólna a mese…)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Aca Vidić Само је тама самотна – Csak a sötét magányos

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Само је тама самотна ... прогоне ме, прогоне ме твоје очи ...                 Милици М. „Твоје очи залив мојој души...“          Радован Павловски          Радован Павловски: МЛАДИЋ КОЈИ СЕ БУДИ У ПОДНЕ   Самост као тајна под кожом А нигде ти ни јасан глас:   Тајно сам ја посве себи туђ   Из шуме дивљи гласови Јашу над мојим смртима   У самом мени Тама бистри ноћ   И беле гуске ноћи Иду по бледо свитање   А ветар дречи на мрежи паучине   У тминама господара мојих Одјекује тишина Што урла на шум   У тами реке боје твоје душе     Окрвављених језика Псују пси око кућа   Мирна језовита ноћ   А као чаробњакова крв Свуда горе твоје очи   У упориштима Куцкетају олује И клатаре се бродови Острвљени У неимању куд   Дамара мрак   У тоновима слеза Миче аветна сен   Сабласт моја дави те у сну

Csak a sötét magányos …szemed üldöz és üldöz..              Milica M.-hez   „Szemed lelkem számára lagúna…”       Radovan Pavlovski1:      A DÉLBEN ÉBREDŐ FIÚ   A magány titok a bőr alatt De hangod tisztán sehol sem hallani:   Titokban önmagamnak vagyok idegen   Halálaim felett Az erdő vad hangjai lovagolnak   Önmagamban Az éjt a sötét deríti   A sápadt hajnalért Az éjfél fehér libái mennek   A pókhálón meg a szél rikolt   A felettem uralkodó sötétben A zajra üvöltő Csend visszhangzik   A folyó sötétjében lelked színe     A házak körül Véres nyelvekkel kutyák káromkodnak   Nyugodt hátborzongató éj   Varázsló véreként Mindenütt szemeid égnek   Az erődítményekben Viharok kopognak A sehová induló Hajók meg Féktelenül lengenek   Lüktet a sötét   A lép színeiben Rejtelmes árny mozdul   Kísértetem álmodban fojtogat   1Radovan Pavlovski (Rādován Pāvlovszki, 1937 – 2022) macedón költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Marijana Stratulat: Космогонија – Kozmogónia

 

Marijana Stratulat Kustilj, 20. jun 1977. – 

Космогонија   Сваке ноћи увек после поноћи озидам прозоре шумама да из снова не одлети сећање на бесмртност огладнелих птица. Чекам анђела                               недосањаних сребрних и месинганих снова у мислима се распламсавају     ватре речи стакленог лишћа постаће јасан крик кад се прелију преко усне и претворе у бајковито штиво. Поређане тако, беславне тихују,                      као драго камење у круни док праменови црног песка у пешчаном сату почињу свој плач.                        Тишина ниче у најдубљем плачу сенка јелена тражи свој рањени јаук вучица убија своје повређено младунче.                    Свици на мом челу покушавају да ми осветле пут и пробуде дух изгубљене шуме иза зидина. Гласови шуме се само стишају док не ишчезну у устима мајке.

Kozmogónia   Éjjelenként, mindig éjfél után, erdőkkel szigetelem az ablakokat, nehogy álmomból az éhes madarak halhatatlanságának emléke eltűnjön.     Az álmaimban fel nem tűnt ezüstös rézszínű álmok angyalát várom, a gondolatokban fellángolt   üveglevél kifejezés-tüzek érthető sikolyok, ajkamon átcsordulva mesebeli olvasmánnyá válnak. Egymás után sorakozva, dicsfény nélkül,                   koronai drágakövekként hallgatnak, a fekete homok-szálak meg a homokórában sírni kezdenek.                       A csend a legmélyebb sírásból sarjad, a sebesült jajkiáltását a szarvas árnyéka keresi, a nőstényfarkas sérült kölykét megöli.                   Homlokomon a jánosbogárkák próbálják utamat megvilágítani és az elveszett erdő szellemét a falakon túl felébreszteni. Az erdő hangjai csak halkulnak míg az anya szájában el nem tűnnek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://petruska-nastamba.com/marijana-stratulat-vrsac-sr-srbija/

Obren Ristić 9. И како ће будуће насеобине те куће – 9. És hogyan fogják a jövő települések

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –  

9.
И како ће будуће насеобине те куће
 
 
И како ће будуће насеобине те куће небеске
Ко светиње давно остављене за боље дане
Заборављена огњишта под водама ледом и стенама
Отворити тајна врата за нове укућане
 
Толико лица или обриса пролазника литија све већа
На данашњи велики празник васкресења Христовог
У цркву Светог Великомученика Георгија продиру
Први јутарњи зраци – велика радост пролећа
 
Учи стрпљењу А хтео бих да вриснем У оку
Лакоћа која ме обузима да узлетим Као цвет
Упијајући сав жар до извора на истоку
 
Жељан благих вести на часној трпези Али свет
Овај на велики логор сличи Избе ће се
Небеске населити И невеста чија ће...ко у причи
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
9.
És hogyan fogják a jövő települések
 
 
És hogyan fogják a jövő települések mennyei épületek
Jobb napokra régóta hátrahagyott szentélyek
Víz jég és sziklák alatti elfeledett tűzhelyek
Titkos ajtóit az új lakók előtt megnyitni
 
Megannyi arc járókelő-körvonal egyre nagyobb a körmenet
Ma Krisztus feltámadásának ünnepnapján
A Vértanú Szent György templomába hatolnak
Az első reggeli napsugarak – tavaszi örömünnep
 
Türelemre tanít De kiáltani szeretnék Szememben
Az igéző könnyedség hogy felemelkedjek Mint a virág
Magamba szívjam egészen a keleti forrásig a tündöklést
 
Jó hírekre vágyva a tisztes asztalnál De ez a világ
Csak tábor A kunyhókat majd a mennybéliek foglalják el
Meg a menyasszony aki... mint a mesében
 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (pepeo odoleva igli gromobrana…) - *** (a táj vakpontjában …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   pepeo odoleva igli gromobrana u slepoj tački pejsaža pridružen mladom mesecu ravnodnevice   ispod krtih zidina suve tišine drobine glasova "kraljevi peska" prebiru čaršave s otiskom mesije   vreme raste u dubinu soli vlažnost jezika ne stari iz krvi isklijaće rog zmaja krljušt noža   a dublje spori tokovi vode kroz paučinu magneta nalaze uvir o lobanji rašljara

***   a táj vakpontjában a napéjegyenlőség újholdjához társulva a hamu ellenáll a villámhárító-tűnek   a törékeny falak alatt a száraz csend-hangmorzsák „homokkirályok” válogatják a messiás-mintás lepedőket   a só mélyén növekszik az idő a nyelv-nedvesség nem öregszik a vérből sárkány-szarv kés-pikkely sarjad   mélyebben meg a lassú vízáramlatok a mágnes pókhálóján keresztül a vízfelderítő koponyájában találják meg a torkolatot     Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje ravnodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Srđan Opačić На вест о смрти – Halálhír nyomán

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

На вест о смрти   (Милеви Милошевић и жртвама цунамија)   На дан када је свет обишла вест о смрти десетина хиљада људи на југу Азије док су још пребројавали мртве разних вера и нација Стигла је и вест о смрти мајке мога кума Хиљаде смрти претворило се у једну а једна у хиљаде Апокалипса је почела Седели смо на скверу Мире Траиловић и чекали свој ред.   Београд, 27. децембар 2004.

Halálhír nyomán   (Mileva Miloševićnek és a szökőár áldozatainak)   Azon a napon mikor Dél-Ázsiában a tízezrekről szóló halálhír járta a világot mikor még a különböző vallású és nemzetiségű áldozatokat számlálták Érkezett keresztapám édesanyjának halálhíre Ezer halál egyetlen halálba torkollott egy pedig számtalanba Apokalipszis-kezdet A Mira Trailović parkosított téren sorunkra várva ültünk.   Belgrád, 2004. december 27.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 18.

Nenad Grujičić Неора – Meddő

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Неора   Ни киша, ни сунце. Та светлост ме опија. Све је пред очима, а далеко. Зато је рад у башти најбољи. Мајка цимне двапут ашов у дубину и преврне глатку сису земље. Није свака киша за сејање. Ако стално пада – неора. Она мало гушћа од росуље – та! Чим се сушне двориште пропева. И сви причају да је најлепше кад отац и мајка раде заједно. Тад је живот јак. А кромпир брзо процвета. Ја скупљам златице и највећу стављам на врх прста – да полети.

Meddő   Se eső, se napsugár. Ez a fény elragad. Minden a szem előtt, mégis a távolban. Ezért legjobb a kertben dolgozni. Az anya kétszer döfi az ásót a mélybe és átfordítja a föld sima keblét. Nem minden eső termékeny. Ha állandóan esik – meddő. Az a harmatnál kicsit sűrűbb – az! Amelytől a száraz udvar dalolni kezd. És mindenki mondja, legszebb mikor az apa és az anya együtt dolgoznak. Akkor él az élet. A burgonya hamarosan virágba borul. Én a burgonyabogarakat gyűjtöm, a legnagyobbat ujjam hegyére teszem – hogy elszálljon.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Iskra Peneva U nastajanju – Kialakulóban

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

U nastajanju   Slovo  Crtica I još ponešto Slažem reč po reč Stihove Nenapisane zareze I tačka

Kialakulóban   Betű Gondolatjel És miegymás   Igéket igére Sorokat Le nem jegyezett vesszőket halmozok És pont   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Marija Šimoković baš kao mi – ugyanúgy mint mi

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

baš kao mi
 
i živeli su neki ljudi već
u ovim kućama u ovom gradu
susretali se smejali se radovali
u ovim ulicama zastajali
i ljubavi svoje u zvezde kovali
jedno o drugom pričali zaplakali
tramvajima se vozili
na istim stanicama silazili i svoje karte bacali
i posle jedno drugom hitali
baš kao mi
i živeli su svoje subote i srede
voleli se tužili radovali
možda su im isti cigani svirali      
možda su iste pesme s ljubavlju tugom
zajedno pevali
baš kao mi
istim se radostima radovali
jednakih strahova nastrahovali
i šta im se dogodilo
kada ih više nema 
 
Izvor: autor
 
 
ugyanúgy mint mi
 
és éltek már emberek
ezekben a házakban ebben a városban
találkoztak nevettek örültek
ezekben az utcákban meg-meg álltak
és szerelmüket a csillagokba vésték
egymásról meséltek sírtak
villamoson utaztak
egyazon állomáson leszálltak jegyeke dobálták 
majd egymáshoz siettek
ugyanúgy mint mi
és élték szombatjaikat meg szerdáikat
szerették egymást panaszkodtak lelkendeztek
talán ugyanazok a cigányok húzták nekik
talán ugyanazokat a dalokat szerelmesen szomorúan
együtt énekelték
ugyanúgy mint mi
egyazon gyönyörben gyönyörködtek
félve féltek
és mi történt velük
vajon hová tűntek

 
Fordította: Fehér Illés

Kajoko Jamasaki Зид или призор са сунцем и децом – Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Зид или призор са сунцем и децом   На сунцу дозиваш децу.   Девојчица је, на теби, нацртала велико дрво.   Дечак је, на тебе, прислонио уво.   Осећају, обоје, свет што иза тебе расте.

Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel   Napfényre szólítod a gyerekeket.   A kislány rád nagy fát rajzolt.   A fiú rád helyezte a fülét.   Mindketten érzik a mögötted áradó világot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023. стр. 30.

Obren Ristić Тачку изласка и заласка сунца… – A napkelte és a napnyugta helyét …

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

6.
Тачку изласка и заласка сунца…
 
Тачку изласка и заласка сунца понад горњих ливада
У завичају одредило је ово густо море водена плава
Животиња која у претакању гута саму себе Спава
Село моје на истоку не поимајући суштину и тајну воде
 
Док израњају давно заборављени градови куле у строју
И света брда Расте то заветно дрво чинећи широки лук
У ком исписах сва ова слова а отац мој голорук
Од јутра до вечери скупљаше летину Поезију своју
 
Божански сонет Песма у којој и данас тихо
Путујем небесима Покуљаће сав дим из мене и магла-
Тешко бреме О Боже, какво је ово време
 
Ако ме поново родиш задој ме ведрим стихом
Као што јеси на овом камену од ког сазидах чардак
Спрам бесконачности у пени и светлини зрак по зрак
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
         Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 28. стр.
 
 
6.
A napkelte és a napnyugta helyét…
 
A napkelte és a napnyugta helyét a felső mezők felett
Szülőföldemen e sűrű tenger áttetsző kék lét határozza meg
Mely az áramlattal önmagát falja fel Keleten
Otthonom a víz titkát nem sejtve nyugodtan szendereg
 
Rég elfeledett városok magasba-nyúló tornyok szent hegyek
Mutatkoznak Széles kört alkotva nő az a fogadalmi fa mely
Alatt e sorokat létre hoztam leírtam pusztakezű apám meg
Reggeltől napestig a termésről gondoskodott Transzcendens
 
Az ő költészete Ma is a mennyei utakon
Verseivel utazom Füst és köd árad belőlem –
Súlyos a teher Ó Istenem milyen idők ezek
 
Ha újra teremtesz vidám sorokkal táplálj ahogy most
Ezen a sziklán teszed melyből őrtornyomat a végtelen
Felé fordulva habban fényárban sugárról sugárra építettem
 
Fordította: Fehér Illés