Silvana Andrić Ма није ми ништа – Na, semmi bajom

 

Silvana Andrić Sibenik, 01. aprila 1965. - 

Ма није ми ништа   Кад одлазиш Остави јутра од румене чоје И све заласке сунца Иза дебелих брда, Остави песак на ветру И руке без поздрава, Остави другове И књиге Непрочитане, Остави речи и мисли Неизречене, Ако можеш остави иза себе Баш све као оног Неспакованог јутра. Само прошећи низ улицу До прве станице Са осмехом. Као да ти није ништа. И кад те нико не буде гледао   Не плачи јер, Пожелећеш да се вратиш, Да исправиш дебела брда, Да спакујеш сунце и јутра Од румене чоје, Пожелећеш да Укротиш ветар, И све пријатеље У недра посакриваш, Уместо књига Са посветом, Са осмехом. До прве станице, Још једном, Као да то није ништа.

Na, semmi bajom   Mikor elmégy Felejtsd el a vörös-posztós reggeleket És a hegyek mögötti Naplementét, Bízd a homokot a szélre, Karod búcsúzásra ne lendítsd, Hagyd el a barátokat, Az el nem olvasott Könyveket, Hagyd el a ki nem mondott Szavakat, gondolatokat, Ha lehet, hagyj mindent Magad mögött akár Azt a becsomagolatlan reggelt. Csak vágj át az utcán, Az első állomásig, Mosolyogva. Mintha semmi bajod nem lenne. És ha rád senki sem néz, Ne sírj, mert Még visszatérsz, Hogy kiigazítsd a hegyeket, Hogy vörös posztóval Takard a napot és a reggelt, Hogy megszelídítsd A vihart, Barátaidat meg A dedikált könyvek Helyett, Mosolyogva, Kebledbe rejtsd. Az első állomásig, Még egyszer, Mintha semmiség lenne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Силвана Андрић: Куће које сањају, Београд, Књижњвни Еснаф, 2021.

Iskra Peneva Skrivalica – Rejtőzködősdi

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Skrivalica   Spustilo se nebo I tama Svu težinu Nakrivljenih tela Podupiru velike Obmane Glave uzdignute Pogledi upereni U nebo U otvorenoj Fioci u telu Netaknut prah Prerasta u plamen

Rejtőzködősdi   Lesüllyedt az ég És a sötét A görnyedt testek Súlyát Szemfényvesztés Támogatja   Felemelt fejjel Az égre Tekintve   A test nyitott Rekeszében Lángra lobban Az érintetlen por   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://diogenplus.weebly.com/iskra-peneva.html

Dejan Spasojević Aфоризми XV. – Aforizmák XV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. –

Aфоризми XV. – Дијалози   Слушаш ли ти жену? - Слушам, шта ћу! Нема ми друге!     - Каква нам је власт? - Ма иди, бегај! - Добра? - Ма, зајебала век!     Хоће ли смети да се критикује власт по новом закону? - Смеће ! - Неће смети! - Смеће ! J     Докторе, имам осјећај да ми неко нешто пакује. - Бесплатно или траже да платиш? - Бесплатно! - Добро је!

Aforizmák XV. – Párbeszédek   Hallgatsz az asszonyra? – Igen! Mit mást tehetek!     – Milyen is a hatalmunk? – Menj a francba! – Jó? – Hát, a század cseszte el!     Az új törvény szerint szabad bírálni a hatalmat? – Szemét! – Nem szabad! – Szemét! J     Doktor úr, úgy érzem, valaki, valamit pakol rám. – Ingyen, vagy fizetni kell érte? – Ingyen! – Akkor jó!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Ilija Bakić: *** (prstenovi brojeva…) – *** (…szám-gyűrűk…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   (prstenovi brojeva nanizani na stubove teže)   tela su prostor ispunjen ljuskama reči mamuzama odjeka samo u koži je disanje doline otporne na senke iza grebena kostura   mesija govori putevima nomada kroz peščane oluje koje odnose imena stvari i glačaju privremenost   objava paradoksa curi niz retke zube kalendara slike mesa blede zabljesnute najavom obrnutih čudesa moći muva

***   (igyekeznek az oszlopra sorakoztatott szám-gyűrűk)   a testek szó-kérgekkel sarkantyú-visszhanggal töltött terek csak a bőr lélegzik a csont-szirtek mögötti völgyek árnyékellenállók   messiás a nomádok úján beszél a tárgyak nevét hozó és az ideiglenességet vasaló homok-viharokon keresztül   a paradoxon közzététele a naptár ritka fogazatán keresztül csorog a légyhatalom fordított csodáinak bejelentése fényében a hús képe fakul   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić Moja strina Brigitte Bardot – Nagynéném, Brigitte Bardot

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Moja strina Brigitte Bardot
 
Bio sam mali, deset leta tek,
Ja Alberto.
Pojavila se na vratima.
Viknuo sam - Moja strina Brigitte Bardot!
Došla je kod brata mog oca Luigia, mog strica Alberta.
Kod mog strica Don Žuana, koji je ljubio
Sve lepe žene tog vremena
Sa evropskih dvorova, modnih pista, glumačkih setova…
Mog strica po kome sam dobio ime.
Ja Alberto.
Tog popodneva, kada je došla moja strina Brigitte Bardot,
Moj stric Alberto nije bio kod kuće.
Otišao je kod Dona Beatrice, koja je stavila cveće u prozor, kao znak
Da joj muž nije kod kuće i da moj stric Alberto može k njoj.
Tada nije bilo mobilnog telefona, interneta i sličnih komunikacijskih sredstava
Pa je moj stric Alberto smislio taj signal za sve svoje žene, da ga obaveštavaju
Kada im je dobrodošao.
Moja strina Brigitte Bardot, nije očajavala
Što ga nema, tog popodneva, u našem domu u Firenzi.
Uzela me je u naručje i ponela u gostinjsku sobu.
Milovala me po kosi, recitovala Petrarku
I pričala divne bajke, otkrivši i poneku svoju tajnu,
Pa i onu da joj je moj stric Alberto obećao da će je oženiti
Ako napusti glumu.
I došla je, tog popodneva, da mu saopšti
Da više neće glumiti.
Tražili su me moj otac Luigi i mati moja Cristina
Tog popodneva, večeri i noći cele,
Sa brigom, gde sam.
A ja Alberto sam spokojno spavao u zagrljaju moje strine Brigitte Bardot
Na drugom spratu naše palate.
Od toga dana moja strina Brigitte Bardot nikada više nije glumila
A moj stric Alberto oženio je, koju nedelju kasnije,
Francusku pevačicu i glumicu - Syilve Vartan.
Posle sam ja Alberto upisao farmaciju i oženio Lyndu Carter,
Nećakinju tadašnjeg američkog predsednika, buduću Miss World,
Jer me je neodoljivo podsećala, svojom lepotom, na
Moju strinu Brigitte Bardot.
 
Izvor: autor
 
 
Nagynéném, Brigitte Bardot
 
Én, Alberto
kicsi voltam, alig tíz éves.
Megjelent az ajtóban.
Kiáltottam – Nagynéném, Brigitte Bardot!
Luigi apám testvéréhez jött, Alberto nagybátyámhoz.
Don Juan nagybátyámhoz, aki
Minden szép nőt csókolt, akit csak meglátott
Az európai kastélyokban, a divatkifutón, a színfalak mögött...
Nagybátyámhoz, aki után nevemet kaptam.
Én, Alberto.
Akkor délután, amikor nagynéném Brigitte Bardot jött,
Alberto nagybácsim nem volt otthon.
Dona Beatricéhez ment, aki ablakáka virágot tett, jelezve,
Férje nincs otthon és nagybátyám Alberto meglátogathatja.
Abban az időben még nem volt mobiltelefon, internet és hasonló üzenetközvetítő,
Hát nagybátyám Alberto barátnői részére ezt találta ki, így jelezzék,
Ha fogadják.
Azért, mert azon a délutánon firenzei otthonunkban nem volt jelen,
Nagynéném Brigitte Bardot nem esett kétségbe.
Felkarolt és a vendégszobába vitt.
Hajamat simogatta, Petrarca verseket szavalt,
Csodaszép meséket mesélt, néhány titkát is elárult,
Azt is, hogy nagybátyám Alberto megigérte, feleségül veszi,
Ha elhagyja a színészetet.
És eljött, aznap délután, hogy bejelentse,
Többé nem fog szerepelni.
Apám Luigi és anyám Cristina is kerestek,
Azon a délutánon, este és egész éjjel,
Aggódva, hol vagyok.
Én, Alberto meg, nagynénén Brigitte Bardot ölében, nyugodtan aludtam,
Bolygónk második emeletén.
Attól a naptól kezdve, nagynéném Brigitte Bardot többé nem szerepelt
Nagybátyám Alberto meg, néhány héttel később, feleségül vette
A francia énekes- és színésznőt – Sylvia Vartant.
Azután én, Alberto a gyógyszerészetre íratkoztam és Lyndi Carterrel házasodtam,
Az akkori amerikai elnök unokahúgával, a leendő Miss Word-el,
Mert szépségével ellenállhatatlanul hasonlított
Nagynénémre, Brigitte Bardotra.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Знаци – Jelek

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Знаци   О љубави дуго нисам певао. Дотицале су ме којештарије, ислужене глупости света. Једном сам храмао кроз жито и разумео љубав. Ветар савијао даљину, а пшеница стризала. Други сам пут волео жену коју је издао други. Намучио сам се да проговори. Кад се исповедила - нестала. Сад знам да негде тугује. Био сам час у њој, час у себи. Ти преласци су ме заморили и отресли као кишу са рукава.

Jelek   A szerelemről sokáig nem daloltam.  Apróságokba vesztem, a világ viselt ostobaságaiba. Egyszer a búza-mezőn át botladozva megértettem a szerelmet. A szél a messzeséget hajlította, a búza meg karmolt. Másodszor egy más által elárult nőt szerettem. Alig bírtam szóra bírni. Miután kitárulkozott – eltűnt. Tudom, most búsul valahol. Hol vele, hol magammal voltam. Kifárasztott a hercehurca, és lerázott, mint esőt a kabátujjról.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Šaula Na krilima nade – Reményszárnyakon

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Na krilima nade   Suze su ti nestajale sa lica, pretvarale se u miris zrelih trešanja. Gledao sam te zaljubljeno dok je jecaj govorio bol srca. Vrijeme je trešanja, nošeni krilima nade radujemo se ljubavi.

Reményszárnyakon   Arcodról eltűntek a könnycseppek, érett cseresznye-illattá változtak. Míg a zokogás a szív fájdalmáról szólt, rajongva néztelek. A cseresznyeérés   idején, választottamnak, reményszárnyakon örülök.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić Без тебе – Nélküled

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Без тебе   Досадно је без тебе И кад звезде се веселе И кад је месец своју песму пева. Досадно је као да никог живог нема. А пун је град људи.

Nélküled   Unalmas nélküled, Akkor is, ha a csillagok ujjongnak, Akkor is, ha a hold dalol. Unalmas, mintha senki sem lenne. Pedig a város emberekkel tele.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Hajnal Éva Beleveszni – Izgubiti se

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –  

Beleveszni
 
sziklafalon ülök
azon tűnődöm
milyen különös
ám
voltaképpen mégis egészen hétköznapi
hogy minden napra jut valami kis félelem
 
a
m
i
b
e
 
apránként belehalunk
 
ami ledarál
                       felőröl
                                       elveszejt
 
(nézd
ez a kis bodobács gondtalan kóricál itt a járdán   vatrena stenica
mit sem törődve
inflációval
járvánnyal
jövővel
nincs benne halálfélelem
holott bármelyik pillanata lehetne utolsó
akár a tápláléklánc
akár egy óvatlan láb miatt)
 
nem tanulunk tőle
mi semmiből se tanulunk
egészen bele tudunk veszni a félelembe
a sok apró halál végül halálunkat okozza
 
ha engem kérdezel
én inkább a szerelembe szeretnék
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 106. old.
 
 
Izgubiti se
 
na steni sedim
razmišljam o tome
koliko je neobična
a
redovna pojava
da svakog dana osećamo nekakav mali strah
 
i
 
š
t
o
 
pomalo umiremo
 
i to melje
                upropašćuje
                                      satire
 
(gledaj
ova mala vatrena stenica tu na pločniku se vrzma
ne obazire
na inflaciju
na zarazu
na budućnost
ne oseća strah od smrti
a njen svaki tren može da bude zadnji
bilo zbog lanca ishrane
bilo zbog jedne neoprezne noge)
 
ne učimo od nje
mi ni iz čega ne učimo
potpuno se utapamo u strah
a mnogo malih smrti uzrokuje naš nestanak
 
ako mene pitaš
ja radije u ljubav bih se utopila
 
Prevod: Fehér Illés

Silvana Andrić Студен камен – Rideg kő

 

Silvana Andrić Sibenik, 01. aprila 1965. - 

Студен камен   Какве су то песме у којима нема стотину звезда, нема мора које још капље и скупља се у поглед некаквих крупних очију вечнијих од свега, нежности у којој се не додирују музике, светлости које не тиња и може да се угаси? Каква је то досада од које нико више не зна и не може да нас спаси?

Rideg kő   Milyen költemények ezek, melyekben nincs száz csillag, nincs még csepegő tenger, mely a mindennél véglegesebb hatalmas szemek tekintetében összpontosul, gyengédség, melyben nem érintkeznek a dallamok, eloltható pislákoló fény? Milyen unalom ez, melytől többé senki sem képes bennünket megmenteni?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Obren Ristić 15. Магистрале – 15. Főutak

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

15. Магистрале   Ако бих град зидао дворе и куле камене Овде бих древне довео мајсторе Оне у вековима минулим заборављене Оне који једини су вични да моје намере   Тек наслуте И праву меру Тачан угао Изласка и заласка сунца и месеца спрам Бесконачности у пени, зрак по зрак, кам На камену. Њима ће се само казати ко   И како ће будуће насеобине, те куће Небеске населити. И невеста чија ће Безданим темељима своје девичанство дати   Јер само ће они, из векова давних неимари Ветрове дивље моћи потчинити и призвати Нови сунчев зрак. Ти сутрашњи варвари.

15. Főutak   Ha várost napsütötte kastélyokat építenék Ősi mesterembereket szerződtetnék Azokat a múlt századokban feledetteket Elképzeléseimet valóra váltani csak ők képesek   Sejtik A valós méretet Tudják a napkelte a napnyugta és a hold milyen szöget zár A végtelen pezsgésben, sugár után sugár, Kő után kő következik. Nekik csak szólni kell   Kik fogják e földöntúli területeket Benépesíteni. És milyen feneketlen Alapoknak adja ártatlanságát az ara   Mert csak ők, a múlt századok építészei Képesek legyűrni a vad szeleket megidézni Az új napsugarakat. A jövendő szertelenei.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 37. стр.

Srđan Opačić Бардови – Bárdok

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Бардови   Гледам своје пријатеље Песнике раскошног дара Гледам их старе Негде на крају пута Видим их већ као споменике Видим њихове бисте Попрсја и целе фигуре У бронзи У мермеру Видим их у парковима У школским двориштима На трговима Видим њихова имена На институцијама културе Гледам их док ћуте Гледам их замишљене Покушавам да ухватим трен Кад постају бардови.

Bárdok   Nézem barátaimat A tehetséggel megáldott költőket Nézem őket öregek Valahol az út végén Emlékművekként látom őket Mellszoborok Hermák egész figurák Bronzból Márványból Látom őket parkokban Iskolaudvarokban Tereken Látom nevüket A kultúrintézményeken Nézem őket a hallgatagokat Nézem őket a gondolatokba merülteket Próbálom azt a pillanatot elkapni Amikor bárdokká válnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 11.

Aca Vidić Брига – Aggály

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Брига                     С Р —  једини одговор   Пре извесног времена Забринуо сам те Велики пишче   Чудиш се Како сам Могао Јаку реч заменити за Пакао   Тајна је у венама   Разоткрити не можеш Ни боју моје крви   Твоје очи не виде све што уши чују     ОД КАДА МИ МУЊА СКАКАЛА ПО ГЛАВИ Радо мењам реч за било што   1984.

Aggály                     Sk —  az egyetlen válasz   Valamennyivel ezelőtt Gondba ejtettelek Nagy író   Csodálkozol A megfelelő Kifejezést Hogyan cserélhettem Pokolra   A titok a vénákban van   Vérem színét sem tudod Kideríteni   Szemed nem lát mindent amit füled hall     AMIÓTA FEJEMEN A VILLÁM UGRÁLT A szavakat előszeretettel bármire cserélem   1984.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Dejan Spasojević Aфоризми XIV. – Aforizmák XIV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XIV.   Књига му је мрак, зато не дају да угледа свјетлост дана. Кад кренеш да причаш о себи и стању у друштву или ћеш критиковати или показати амбицију , а то носи ризик, тако да је најбоље ћутати. Сво је добро док људско понашање не почне да вријеђа вјештачку интелигенцију.   Пожељне су оштре мисли и блага нарав. Смјеста су поручили:  доста је тапкања у мјесту! Археологија ума: копање по сјећањима и успоменама.   Џаба му је што је њихов кад није „сав свој’’.   Развој вјештачке интелигенције код нас је дошао до оне народне „Aл ти доћи ћу ја’’. Били су као шипка и бубањ све док није пролупао. Џаба исписујемо историју кад нам је стално мијењају.   Њихово понашање вријеђа чак и вјештачку интелигенцију.

Aforizmák XIV.   A könyv számára homály, napvilágra ezért nem engedik. Ha önmagadról vagy a társadalomról beszélsz, vagy bírálsz vagy becsvágyat mutatsz, ez viszont kockázatos, hát jobb, ha hallgatsz. Minden rendben van, míg az emberi magatartás el nem kezdi sértegetni a mesterséges intelligenciát.   Üdvös az éles elme és a békés természet. Helyben azt üzenték: elég volt a helyben topogásból. Elme-archeológia: kutatás az emlékekben, örökségben.   Hiába az övéké, ha „nincs magánál”.   A mestersége intelligencia fejlődése nálunk elérte a közmondás szintet: „Majd gyüvök”. Úgy éltek, mint az ütő és a dob, míg el nem tört. Hiába írjuk a történelmet, mikor állandóan változtatják.   Viselkedésük még a mesterséges intelligenciát is sérti.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Kajoko Jamasaki Сан или успомена – Álom vagy emlék

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Сан или успомена     Ту престаје стаза. (Пре него што си ме нашао.)   Дете носи воду да посети храст.   Под небеским сводом жива бића шапућу.

Álom vagy emlék   Itt az út vége. (Nem találtál meg.)   A gyerek vizet visz, hogy meglátogassa a tölgyet.   Az égbolt alatt élőlények suttognak. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Miodrag Jakšić Da prolog bude samo jedan refren – Az előhang egyetlen refrén legyen

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Da prolog bude samo jedan refren
 
Iznemoglo, uzdisajno, uživajući mirno, élvezem
Sviram gitaru, intimno. gitárom pengetem, meghitten.
Onako, kako inače to ne znam da radim.
Krenem, pa se vadim...
Jednako loše kao pre 36 godina na radnoj akciji Jasenovac 88.
Što bi rekao moj kum, u srcu te nosam...
I kao da se ništa nije promenilo.
Sve iste pesme sviram, rovarim,
Te iste akorde kvarim
I slike slične škrabam.
Tebi se jedino, nadam.
Hiljade pesama napisah od tada...
Milione ih čuo i voleo.
Mnogo učinio, još više hteo...
Sve je prolazilo toliko tečno, da u roman stane na prvoj strani,
Duša se time hrani, da prolog bude samo
jedan refren. Prezren. Lenézett
Toliko toga, toliko svega, a isto sve...
Volim te kao pre...
Akordi isti, melodije te.
Dodirujem gitaru čitav dan,
Taj umireni rokenrol...
Samo zato, da joj zahvalim za bol,
u jabučicama prstiju, za nesazvučje moga glasa i njenog sinhrona...
Razlici u dva tona.
Pesmu ti sklapam,
Čvrstu kao dom...
I da, Da, da...
Sam sam sa njom. Gitarom tom…
Ne brini, spavaj blaženim snom.
 
Izor: autor
 
 
Az előhang egyetlen refrén legyen
 
Kimerülve, elcsigázva élvezem
Ahogy gitárom meghitten pengetem.
Úgy, ahogy különben nem tudom.
Elkezdem, nem megy...
Ugyanolyan rosszul, mint 36 éve a Jaszenovac 88 munkaakción.
Ahogy sógorom mondaná, a szívemben hordalak...
És mintha semmi sem változott volna.
Ugyanazt játszom, ráfogom,
Ugyanazokat az akkordokat rontom,
És hasonló képeket ecsetelek.
Egyedül téged várlak, reménykedek.
Ezrévek írtam azóta a dalokat...
Ki tudja mennyit hallgattam, szerettem.
Sokat tettem, még többre törekedtem...
Minden oly egyszerű volt, egy regény első oldalára elférne,
A lélek ezzel táplálkozik, az előhang egyetlen
Refrén legyen. Lenézett.
Annyi minden, annyi valahány, de az egész ugyanaz...
Szeretlek, mint egykor...
Ugyanazok az akkordok, a dalok,
Egész nap gitárom tartom.
Az a menyugodott rock and roll...
Csak azért, hogy köszönetet mondjak,
ujjaim hegyében a fájdalomért, hangom, az összecsengés torzulásáért...
A két hang közötti különbségért.
Dalt neked állítok össze,
Otthon-szilárdat...
Hogy, Igen, hogy...
Egyedül vagyok. A gitárral...
Ne aggódj, legyen nyugodt az álmod.
 
Fordította. Fehér Illés

 

Ilija Bakić: *** (zglobovi lanca…) – *** (…lánc-csuklók…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   zglobovi lanaca uvijeni u maramicu plućnu bačeni izajednosmernih ogledala ne rađaju   klupko kanapa namotano je na koren glasa   plima guta kalendar mora leda perad kljuca kreč zidova između cigli leže upotrebljena sečiva grudobrana njihove košuljice nisu više glatke oblik pravilan ali ćutanje koža čini ih nevidljivim   s druge strane linije ipak drhte koreni biljaka pokriveni telom ravnodnevice razapete preko kostura stolica

***   a tüdőlebenybe csavart egyirányú tükrök mögé dobott lánc-csuklók nem szülnek   a zsinegköteg a hang gyökerére tekert   dagály nyeli a jégtenger kalendáriumát a meszet a falon háziszárnyasok csipkedik a téglák között használt mellvédélek hevernek ingük immár nem sima alakjuk szabályos de a bőr hallgat ezért láthatatlan   a vonal másik oldalán mégis remegnek a székvázra feszített napéjegyenlőség testével takart növénygyökerek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Neda Gavrić Бдење – Virrasztás

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Бдење Ја бдим, ти спаваш.   Поред тебе се испружила самоћа свом дужином својом.   Да си бдио, и ти би је видио.

Virrasztás   Én virrasztok, te alszol.   Melletted teljes hosszában hever a fájdalom.   Te is látnád, ha virrasztanál.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.

Ilija Šaula Anina soba – Anna szobája

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Anina soba   U mojoj sobi spavaju ptice, u grudima mi nebeska soba. Često ulazim u nju, u njoj vidim što u ludilu života ne mogu ni da zamislim. Ponekad i moje ptice dolepršaju u tu sobu, ali ne čujem im cvrkut, možda su opsjednute pa ne cvrkuću. Primjetila sam, kad su sa mnom u sobi, dovoljno je da pomislim da mi sjednu na rame i one su to već učinile. Primjetila sam kad žele da se dozivaju cvrkutom, ne cvrkuću, ali se sporazumjevaju. Ta soba u mojim grudima nema prozora, vrata se otvaraju na jednu i na drugu stranu, tako da ne znam, kad u nju uđem a kad izađem. Krevet u toj sobi ne postoji ali svejedno se u njoj najbolje odmorim. U njoj nema nijedne lampe, a ispunjena je blistavom svjetlošću. Nisam primjetila, ni sto, ni stolicu a čini mi se, da sam baš u toj sobi sakupila najljepše misli i čitala najzanimljiviju knjigu, zavaljena u udobnu stolicu. Nisam primjetila ni tepih, pa čak ni pod, ali nikad nisam propala hodajući sobom, sama sa sobom. U tu moju sobu još niko nije ušao osim mojih ptica i učinilo mi se da smo se ponovno upoznavale jer bile su mi toliko drage, kao kad sam ih prvi put prislonila uz grudi i nježno poljubila. Nekad, poželim da moja soba ima prozore, a onda sam shvatila da mi nisu potrebni, jer svejedno vidim van te sobe a spoznala sam da se iz vana ne može vidjeti unutrašnjost moje sobe. Voljela bih da se nastanim vječno u tu sobu zajedno sa pticama i da sobujemo u našoj sobi, okovane božanskom ljubavi.

Anna szobája   Szobámban madarak pihennek, mellemben mennyei szoba. Gyakran térek be, benne látom azt, amit az eszeveszett életben el sem tudok képzelni. Néha madaraim is abba a szobába röppennek, de csicsergésüket nem hallom, talán megszállottak, hát nem csicseregnek. Észrevettem, mikor velem vannak a szobában, elég, ha gondolatban megkívánom, üljenek vállamra és már meg is tették. Észrevettem, mikor csicsergéssel akarják egymást szólítani, nem csicseregnek, de megértik egymást. Annak a szobának, ott mellemben, nincs ablaka, ajtaja mindkét irányba nyílik, így nem tudom, mikor megyek be és mikor ki. Abban a szobában ágy sincs, mindegy, ott tudok pihenni. Benne egyetlen lámpa sincs, de ragyog. Asztalt, széket sem vettem észre, mégis úgy tűnik, kényelmesen elhelyezkedve éppen abban a szobában olvastam a legérdekesebb könyvet, gyűjtöttem legszebb gondolataimat. Szőnyeget sem vettem észre, még padlót sem, de a szobában sétálva, egymagamban, sosem zuhantam le. Abba a szobába, madaraimon kívül,  még senki sem lépett mégis úgy tűnt, ismét megismerkedtünk, számomra oly kedvesek, mintha mellemre vonva először csókolnám őket. Néha szeretném, ha szobámon ablak lenne, de megértettem, nincs rá szükségem, hisz így is mindent látok és felismertem, így kívülről nem lehet látni, mi van a szobában. Szeretnék mindörökre abba a szobába költözni, és a madarakkal együtt abban a szobában isteni szeretetbe láncolva lakni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nenad Grujičić Царске намигуше – Birodalmi kacérkodónők

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Царске намигуше   Таква су времена. Ни љубав није што је. Не сустиче срећника у загрљају.   Ево познатог случаја: Расан песник – коњоводац лирике, у опроштајним чекаоницама живота порубљује женске сукње и опева полупана колена царских намигуша што низ пролетња губилишта под гиљотинама најлепшег цвећа ридају.   Бити осећајан и чемеран  – шта му то дође?   Ја добро видим брлог у кориту женског лица пљуснутог на постељу плача.

Birodalmi kacérkodók   Ilyen időket élünk. A szerelem se az, ami. A kiválasztottat nem tárt karokkal várja.   Íme egy közismert eset: Az ismert költő – a költészet éllovasa, az élet istenhozzád várótermében női szoknyákat szegélyez és a birodalmi kacérkodónők összetört térdeiről regél akik a tavasz vesztőhelyén, a legszebb virág pallosa alatt zokognak.   Érzékenység, elkeseredettség – mit is akar mondani?   A női arcmélyedésben a sírás fekhelyére csapódott pocsolyát jól látom.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.