Obren Ristić Сијам таква ме радост обузима – Ragyogok örömmámorban úszok

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Сијам таква ме радост обузима
 
У овој ували на ужареном песку раноавгустовског дана
Некуд бих да путујем Не бродом на таласима морским
Бојим се ове воде варљиве Желим да ме на други крај
Света сунчев зрак однесе Та нежна стаза раздрагана
 
У светлосној кочији од ведрих мисли и љубави
Овде намах све стаје у вечност се претвара Призор
Величанствени Сам постајем песма сетна мелодија воде
У благим таласима повести Једно давно лето у мит
 
Се догодило урезало риме Из дубоке воде чује се ехо
Давне песме Хор невидљивих поета милује далеке
Линије хоризонта Тамо где танана светлост пада на
 
Чаробне валове мора Једном се то мора десити
То неизбежно путовање Поезија Та дивна свечаност
Тренутка Сијам таква ме радост обузима
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ragyogok örömmámorban úszok
 
Ebben az öbölben a kora-augusztusi nap perzselő homokján
Utazni szeretnék Nem hajóval tenger-hullámokon
Félek ettől a csalóka víztől A messzeségbe távoli országokba
Napsugár vigyen Az ujjongó szelíd pályán
 
A vidám gondolatok és szerelem fényes szekerén
Itt egyszerre minden megáll öröklétbe vált Mesebeli látvány
Én immár dal vagyok a történelem szelíd hullámain
A víz bús dallama Egy távoli nyárban meseszerű elbeszélés
 
Megtörtént rímbe vésett A víz mélyéből az ősi dal mint ekhó
Hallatszik A láthatatlan költők kórusa távoli láthatár-vonalakat
Simogat Ott ahol a pislákoló fény a tenger varázslatos
 
Hullámaival játszadozik Egyszer e kikerülhetetlen utazás
Mindenképpen létre jön A költészet A pillanat ellenállhatatlan
Ünnepe Ragyogok örömmámorban úszok
 
Fordította: Fehér Illés

Miodrag Jakšić Na toj, drugoj strani kreveta – Ezen, az ágy másik felén

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Na toj, drugoj strani kreveta
 
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
O tome mislim, gledajući, sa daljine, te prve senke jutarnje, koje bacaju jesenje slike na zid naše sobe, darivajući ti novi život.
Sunce voli da zaviri, odmah čim svane, kroz sva okna i pozdravi ogoljene ljubavnike, usamljene prokletnike, postojane dame, u jutarnjem snu.
Sunce ne pita nikad za dozvolu pristupa. Spuštene roletne, ako su, samo mu dodatno daju na značaju, pa uz njih nagrađuje zidove uvek novim, tačkicama i crticama romantike.
Probudiće te njegov bljesak ili obavezno brujanje mašina u stanu iznad koji se,
iznova, renovira.
Utišan televizor, od sinoć iste numere vrti. Čaša belog vina, do pola otpijena, jedina u njega gleda.
Nastavićeš da spavaš, umilnom nadom oprhavana, da veličina toga kreveta može jutros biti prostirka ptici što ritmično kljuca po limenom doksatu, ispred.
Krevet je i jutros dovoljno prazan, da je možda i primiš u dom, prođe ti, kroz polusan.
Druga strana kreveta uvek kao opomena otvara slutnje onome koji nedostaje.
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
 
Izor: autor
 
 
Ezen, az ágy másik felén
 
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
Ezen gondolkodom, nézve, a messzeségből, ezeket az első reggeli árnyakat, melyeket az őszi képek vetnek szobánk falára, neked új életet ajándékozva.
A nap szeret kukucskálni, amint hajnalodik, minden ablakon keresztül köszönti a meztelen szerelmeseket, a magányos átkozottakat, reggeli álmukban az állhatatos hölgyeket.
Belépésre a nap sosem kér engedélyt. A redőnyök, ha le is húzottak, jelentőségét csak kiemelik és a falakat a romantika új pontocskáival, egyeneseivel együttesen jutalmazzák.
Felébreszt sugárzása vagy a szerszám kötelező zúgása a feletted lévő lakásban, melyet
ismételten újítanak.
A lehalkított tv tegnap este óta ugyanazokat a számokat ismétli. Egyedül a félig üres borospohár nézi.
Folytatod az alvást, reménykedve, hogy annak az ágynak a mérete reggel akár a bádogívet ritmikusan kopogtató madár szőnyege is lehetne.
Az ágy ma reggel is elég üres, talán otthonodba is fogadod, félálmodban jut eszedbe.
Az ágy másik fele, figyelmeztetésként, baljós előérzetet kelt a hiányzóban.
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Рукопис– Kézirat

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Рукопис   Тело моје лепо, камо размећеш гигантски очај свој? Коме певаш у копривама?   Тело моје усправно, зар још мрчиш туђе жене, туђе робље, зашто хујиш у тријумфу?   Тело моје омамљено, зар ти знојем поливаш призор под облаком?   Ниси ли и ти трагични рукопис?

Kézirat   Én szép testem, kétségbeesésedet hová szórod? Kinek dalolsz a csalánosban?   Szálegyenes testem, hát még mindig idegen nőket, idegen rabokat hajszolsz, miért harsogsz diadalittasan?   Bódult testem, hát te izzadtsággal öntözöd a felhők alatti látványt?   Netán te is keserű kézirat vagy?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Carica – Császárnő

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Carica   Ukradoh vrijeme za tebe i za mene kradući i boje suncu, bojio sam, dok nisam dobio tvoj lik, onaj zamišljeni, onaj sanjani. Nisam želio da ga kradem sa slika. Znam, to ista si ti, samo viđena drugim očima nečijim.   Oživjela si u meni jedno proljeće. Divna Žena! Carica! Moćna poput Sunca. Neodoljiva!

Császárnő   A nap színeit is lopva loptam az időt számodra és számomra, és festettem, míg alakodat meg nem kaptam, azt az elképzeltet, a megálmodottat. Nem akartam a képről lopni. Tudom, ugyanaz vagy, csak más szemmel nézve, valakiével.   Felélesztettél bennem egy tavaszt, Te Gyönyörű! Császárnő! Akár a Nap, hatalmas vagy. Ellenállhatatlan!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić Динамит – Dinamit

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Динамит   Гледам Како ти се руке тресу Док размишљаш Коју ћеш жицу пресећи. Пресеци је Побогу! Да преживим срце Ил' откуцам до нуле.   Нити ће бити прва експлозија Ни последње састављање.

Dinamit   Nézem Ahogy reszket a kezed Míg azon gondolkodol Melyik huzalt vágd át. Vágd át Az Isten szerelmére! Hogy szívem túléjen Vagy utolsót dobbanjon.   Nem ez lesz az első robbanás Sem az utolsó szerelés.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Dejan Spasojević Aфоризми V. – Aforizmák V.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми V.   Последњи крик демократије: можеш да бираш и будеш бирани претплатник.   Једне мучи питање због чега живе, а друге од чега да живе.    Писао је уз вјетар, па су га пустили низ воду.   Подигла се мотика и кука, јер „фукара хоће да убије вука’’.   Он је очигледно подгојена личност. Иако су за пар бројева веће, он туђе мисли међу своје „меће’’.   Тражи се излаз у погрешним улазима.   Кружни токови угасише семафоре. Нагон за самоодржањем на власти објашњава нагон за продужетком политичке врсте.   Ослобођен од сопства, ослобођен од ропства.   Данашње мјере реципроцитета: ја теби, ти себи. Кад с(в)е отуђе, домаћи издајници се претварају у стране инвеститоре.   Друштво у ћошку не дијели ћошкасте ставове друштва.   Кандидат је бирачима од раније познат, баш као и полицији. Да су ослушкивали потребе грађана умјесто њихових телефона: гдје би нам био крај.

Aforizmák V.   A demokrácia utolsó sikolya: választhatsz és leszel kiválasztott előfizető.     Egyeseket emészti a kérdés, miért élnek, másokat miből élnek. Írt, ahogy fújt a szél, hát hagyták, hogy elvigye a víz.   Felkelt a kapa és a horog, mert „a farkast a senkiházi akarja megölni”.   Ő egyértelműen túlhizlalt személy. Igaz, néhány számmal nagyobb, ő mások gondolatait mégis sajátjai közé teszi.   Kijáratot téves bejáratoknál keres.   A körforgalmak kioltották a jelzőlámpákat. Az önfenntartási ösztönt a hatalom a jelen politika folytatásának ösztöneként magyarázza.   Megszabadulva önmagadtól, a fogságból szabadultál.   A jelenkori viszonzás: én neked, te magadnak. Mikor mindent eltulajdonítanak, a hazai árulók külföldi befektetők lesznek.   A társaság a szögletben a társadalom szögletes nézeteivel nem osztozik.   A jelöltet a választók régebbről ismerik, ahogy a rendőrség is. Ha telefonjaik helyett a polgárok érdekeit hallgatták volna, immár hol járnánk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Aca Vidić Анатомија једног самоубиства – Öngyilkosság-anatómia

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Анатомија једног самоубиства
 
И добро видим:
ВОЗ ТУТЊИ КАО НАПУЈДАНА КОЧИЈА

У мени 
Побеснели коњи Магле ноздрва и 
Крик што самог себе не чује

И нек ми вид проговори
У влат                  Ил' жбун
         ЈУРИШ ПРОМАЈУ! - шапну ноћна тмина

Воз је
         У мом погледу
                     У мом оку
ТРН!!!

Танка змијогмизна дужина
У дужицу ока се сужава

Хукнем одлазећом снагом

     МРТВИ СУ ДАЉЕ ДОПРЛИ ОД ЖИВИХ!!! -
  Јекну ноћна тмина

Ноћни лептири
                           Уплашени
                                                Немирни

Врапци нападају жбун
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Öngyilkosság-anatómia
 
És jól látom:
A VONAT TÚLHAJTOTT KOCSIKÉNT ROBOG
 
Bennem
A Ködfelhő fékeveszett paripái és
Az önmagát nem halló sikoly
 
És szólaljon meg szemem világa
A kalászba              Vagy a bokorba
                HUZAT-ROHAM! – súgja az éj-sötét
 
A vonat
            Tekintetemben
                     Szememben
SZÁLKA!!!
 
Vékony kígyószerű hossz
Szemhosszra zsugorodik
 
A távozás erejével süvítek
 
     A HALOTTAK AZ ÉLŐKNÉL TUVÁBB ÉRTEK!!! –
  Sikolt az éjsötét
 
Éjjeli lepkék
                     Riadtak
                                   Nyugtalanok
 
A verebek bokrot támadnak
 
Fordította: Fehér Illés

Živko Nikolić Нова светлост – Új fény

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Нова светлост   На врху Арарата барка и сада спремна чека. Све је у њој на броју: птице и јагњад, вукови и срне, скакавци, винове лозе ластари, конопља, лан и липа опојна. Све притајено чека да још једном отпочне свет. А то што ти се чини да се нити саме одвијају, то Ноје ужад раскида пре него што опет пловидбу отпочне. Арарат је узданица у спас, Арарат је светионик. Он сабира душе залутале.   19. 12. 2015–16. 12. 2017. Београд

Új fény   Az Ararát csúcsán a bárka most is készen vár. Minden a helyén van: a madarak és a bárányok, a farkasok és az őzek, a szöcskék, a szőlővesszők, a kender, a len és a bódító hárs. Titokban minden arra vár, hogy a világ még egyszer elkezdődjön. Az viszont, hogy neked úgy tűnik, a szálak a maguk útján mennek, Nóé kötelét még az indulás előtt elszakítja. Az Ararát támasz a megváltásban, Az Ararát világítótorony. Összegyűjti az eltévedt lelkeket.   2015. 12. 19. – 2017. 12. 16. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Светлост на дну, Граматик, Београд, 2020. стр. 38.

Risto Vasilevski Вода живота – Az élet vize

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Вода живота   Вода живота лиже кости ваља по дну људске белутке односи их у океан ништавила   С његовог дна ничег о неком другом животу о смислу неког другог постојања   Све што од ње живи чини је живом и само прави временске кругове који се циклично изливају и уливају једни у друге увек држећи се матице чији моћни ток усмерава неко изван нашега света али не и изван нашега времена

Az élet vize   Az élet vize csontokat nyaldos az emberi lét mélyén árad és mindent magával visz a semmi óceánjába   Mélye nem szól más életről egy másik lét esetleges létrejöttéről   Életben tart mindent aminek életet ad és csak szabály szerint ismétlődő egyikből a másikba ömlő áradó de sodrását megtartó időköröket képez melynek áramlatát valaki világunkon igen de nem időnkön kívüli irányítja   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Verica Preda PreVerica Одједном је почело да ми се жури – Egyszerre minden engem sürgetett

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Одједном је почело да ми се жури
 
Одједном сам почела да се повлачим у густе ноћи
и да зрак гутам брзином гепартовог скока
а минуте растежем не били трајали секунду дуже
 
Одједном сам почела бројати наопачке и спорије
Да странице календара не окрећем
И не слушам скакутање велике сказаљке
 
Одједном су се неке бриге и терети сручили
неуморно жуљајајући и газећи кораке
и ја их гледам како расту као велика усамљена кућа
 
Одједном сам осетила изоштрени слух
за сенку прашњаве иловаче и гласове тишине
и песму сове која се све гласније чује
 
 
Одједном је почело да ми се жури
између журбе за шушкавом срећом
и откривања мисли цвећа које расте у туђим лејама
 
Одједном ми недостаје добронамерни мудрац
да ме ме подсети како треба
Застати и запитати скривеног саговорника
подстанара који не плаћа кирију а газдује мислима
зашто нам се жури корацима витороге антилопе
када ћемо стићи тамо где нам је суђено
без сагласности и голи и боси
не трошећи не скраћујући ноћи и звукове насмејаног сунца
 

п.с.

 

Зато,

кад почне да ти се убразано жури,

кад почнеш да бројиш спорије и наопачке,

кад терети порасту као велике куће,

кад осетиш сенку прашљаве иловаче

Удахни, зажмури и у цвркут се песме одени.

 
Izvor: Верица Преда ПреВера: Post  skriptum ОГЛЕДАЛА БИТИ, Libertatea NIU Панчево, 2024. стр. 7.
 
 
Egyszerre minden engem sürgetett
 
Egyszerre csak a sűrű éjbe kezdtem húzódni
és a levegőt gepárd-ugrás gyorsasággal nyelni
a perceket meg elhúzom talán egy pillanattal tovább tart
 
Egyszerre csak visszafelé és lassabban kezdtem számolni
Hogy a naptár lapjait ne forgassam
És a nagymutató ugrálását ne hallgassam
 
Egyszerre csak gondok és holmi teher szakadtak rám
szakadatlanul horzsolva és díszlépésben menetelve
én meg nézem ahogy magányos házként egyre nőnek
 
Egyszerre csak éreztem mind jobban hallom
a porlepte agyag-árny és a csend hangját
meg az egyre hangosabb bagoly dalát
 
 
Egyszerre minden engem sürgetett
a susogó szerencse utáni hajsza és
az idegen kertekben viruló virág-gondolatok fürkészése között
 
Egyszerre hiányzik a jóindulatú bölcs
hogy emlékeztessen hogyan kell
Megállni és megkérdezni a rejtett beszélgetőtársat
a gondolatokat uraló lakbért nem fizető albérlőt
villásszarvú antilop-léptekkel miért sietünk
belegyezésünk nélkül mezítláb meztelenül
éjeket mosolyteli nap-hangokat nem pazarolva nem kurtítva
mikor érünk az előre elrendeltetett helyünkre
 

p. s.

 

Ezért,

mikor kezd minden sürgős lenni,

mikor elkezdesz lassabban és visszafelé számolni,

mikor a gondok háznagyságúvá nőnek,

mikor megérzed a poros agyag-árnyat,

Lélegezz, szemed hunyd be és a dal dallamába öltözz.

 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (kože ukočenih raširenih zenica…) - *** (a merev tág pupillák bőrét …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   kože ukočenih raširenih zenica nosi struja smrznutog glasa   (inje na nozdrvama ledene igle u ustima pucaju kapilari u oku)   iznad praznih piramida voska podneva   širina se krivi po rubovima srasta u svod bez ožiljaka   zeleno staklo zavesa peska bistri u oreol   kalendar odbrojava postolja tonu u odnosu trenutku ravnodnevnice pristižu sisari lome hleb i kažu "danas biramo lica"

***   a merev tág pupillák bőrét megfagyott hangáramlat sodorja   (az orrcimpán dér a fülben jeges tűk a szemben hajszálerek szakadnak)   az üres piramisok felett délkör viasza   a szélesség a szélek mentén hajlik heg nélkül nő a boltozatba   zöld üveg homokfüggöny derít a holdudvarban   a kalendárium visszaszámlál talapzatok süllyednek a napéjegyenlőség pillanatában érkeznek az emlősök kenyeret törnek és mondják "ma arculatokat választunk"   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić Hajde – Gyere

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Hajde
 
Hajde da se prošetamo, pomislih, po Central parku.
Po ortogonalnoj mreži, čovekov mozak najbolje razmišlja. Tako i treba postaviti pravce kretanja, uključujući i dan u parku.
Hajde da popijemo kafu u Mejson Kajzeru na Petoj, kao što činimo uvek kada smo u ovom gradu.
Brejkovi napravljeni u suludoj svakodnevici uz kafu odagnaju neprilike. Svaki srk, prija.
Hajde da vidimo izložbu Monea u Frik galeriji, gde sam ti uradio neuspešno portret, te neke godine.
Kada nisi kraj nekog koga voliš, to lice njegovo najlepša je slika sto drži te u ravnoteži i daje inspiraciju.
Hajde da se poljubimo na Tajms skveru.
Ludnici globalnoj da damo doprinos ljudskog iskonskog izraza, ličnog.
Poljubac pred reflektorima ili u tmini, jednako blješti i draži.
Hajde da se izvalimo u fotelje u Brajant parku, noću kad nikog nema i propustimo poslednji metro za Kvins.
Poslove sve po metrici nametnutoj, često bi trebalo pokvariti.
Hajde da nam ovaj grad bude drag kao što uvek jeste...
Sa šest sati vremenske razlike, pecnu me, glas nespokoja, je li to moguće?
Hajde da ne plačemo zbog toga.
Ponekad voliš moju poeziju.
Hajde, onda, da ti napišem pesmu, da te miluje dok spvaš, umesto koraka koje bismo danas premerili, espreso kafa sto bismo otpili i poljubaca koje bismo šerovali.
Ti si moj bol i moja sreća.
Sve što čoveku treba.
 
Izor: autor
 
 
Gyere
 
Gyere, sétáljunk, gondoltam, a Central parkban.
A merőleges hálón jobban gondolkodik az emberi agy. Így kell beállítani a mozgásirányt is, beleértve a parkban a napot is.
Gyere, kávézzunk a Maison Kayserben az Ötödiken, ahogy ebben a városban mindig szoktunk.
Az őrült mindennapokban a kávészünetek elűzik a gondokat. Minden korty jól esik.
Gyere, nézzük meg a Monet kiállítást a Frick galériában, ahol pár éve sikertelen portrédat készítettem.
Ha nem vagy a szeretett személy mellett, arca a legszebb kép, egyensúlyban tart és ösztönöz.
Gyere, csókoljuk meg egymást a Times Squareon.
Az általános őrületben adjunk valami személyes, ősi emberi kifejezést.
A csók a reflektorfényben vagy a sötétben ugyanúgy csillog és ingerel.
Gyere, vessük magunkat a fotelbe a Bryant parkban, éjjel, mikor senki sincs és szalasszuk el az utolsó metrót.
A napi mértre szabott munkát gyakrabban kellene elrontani.
Gyere, legyen ez a kedvenc városunk, ahogy mindig is…
Megcsípett a hatórás időkülönbség, a nyugtalanság hangja, létezik?
Gyere, ezért sírjunk.
Költészetemet néha szereted.
Gyere, verset írok, neked, hogy simogasson, míg alszol, a ma kimért léptek, az elfogyasztott presszókávé és a szétosztott csókok helyett.
Fájdalmam és szerencsém vagy.
Minden, ami az embernek kell.
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми IV. – Aforizmák IV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми IV.   Утаљивачи другова.    Свијет постаје љударник, а почиње и трка за љударничке значке. За пиреову побједу заслужан је кромпир.   Ћутало се и са обзиром, и без обзира на све.   Ако понедељком увече имаш осјећај да је петак, узми одмор! Кад мислим на тебе погађају ме снажне емоције, хепицентар је у теби.   За гашење пожара задужено је друштво ‘’Паљевина’’ д.о.о.   Ствари су кренуле у неизвјесном правцу онда када су принципе државне политике потиснула лобирања. Све буре на крају заврше у тишини.   Некад смо имали неверног Тому, а данас томове неверја.     Не можеш се сврстати кад владају будале своје врсте.  Умјесто страх и трепет до сад смо били само трепет.   Џаба ти је што си њихов, кад ниси свој.     Они имају вјетрењаче, а ми вјетрове и вјетропире. Јао, па ми смо пошаствовани вашим доласком.

Aforizmák IV.   Barát-letagadók.   A világ immár félmunkássá válik, és indul a verseny a félmunkási jelvényekért. A pirruszi győzelem a burgonya érdeme.   Hallgattak tekintetből és mindenre való tekintet nélkül.   Ha hétfőn est úgy érzed, péntek van, menj szabadságra. Rád gondolva erős érzelmek hatalmába kerülök, hepicentrum vagy.   A tűzoltást a „Parázs” kft-re bízták.     A dolgok akkor indultak bizonytalan irányba, amikor a hivatalos politikai elveket háttérbe szorította a lobbizás. Minden vihar a csendben ér véget.   Egykor hitetlen Tamásunk volt, ma tamáskodó hitetlenek sokasága.   Mikor holmi tébolyodottak uralkodnak, nem tudsz pártfogolni. A rettenetes helyett eddig csak rettegtünk.     Hiába tartozol hozzájuk, ha nem vagy magadé.   Ők szélmalmokkal rendelkeznek, mi szelekkel és szeleburdikkal. Jaj, jöttük számunkra istencsapás.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Obren Ristić Ливење песме – Költeményöntés

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ливење песме               Радету Томићу   Мудрост је неопходна заиста У данима овим Када пребирам тражећи речи Којима бих да излијем стих   Изнова се враћам светом оцу Николају И размишљам о онима Који су ненаучени постали Учитељи другима Биће да је то наш усуд Свих ових година Које смо појели у оскудици И сити на сам почетак стигли   Као птица којој су силни Крила покидали Ко слепи ноћник што удара У зидине пећинске   А како је изливено звоно На цркви нашој Говоре свете књиге и ретки самотници А ливење песме!   А ливење песме Знају песници посвећени часно!

Költeményöntés               Rade Tomićhoz1   A bölcsesség tényleg elengedhetetlen Ezekben a napokban Mikor keresem a szavakat Melyekből költeményt önthetnék   Ismételten szent Miklós atyához térek És azokra gondolok Akik képzetlenül Mások tanítói lettek Ez a mi sorsunk Ezekben az években Melyeket ínségben fogyasztottunk És a kezdet kezdetéhez jóllakottan értünk   Mint a madár akinek szárnyát A hatalmasok tépázták Mint a vak éji vándor aki A barlang falához verődik   Hogy hogyan öntötték ki Templomunkban a harangot arról Szent könyvek és elvétve társtalanok szólnak És a költeményöntés!   A költeményöntéshez A felszentelt költők értenek!   1Rade Tomić (1934 – 1985) szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Nenad Grujičić Дарвинова шала – Darwin csínytevése

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Дарвинова шала   Потичемо од парамецијума глисте шарана птице селице зеца вука краве                         и коначно мајмуна.   Мајсторски се Дарвин нашалио ми узели за озбиљно записали у књиге дјецу посадили у школске клупе                         и                         пукла брука: Људско месо није за јело!

Darwin csínytevése   A papucsállatkától származunk a gilisztától a pontytól a költöző madártól a nyúltól a farkastól a tehéntől                         és végül a majomtól-   Darwin mesterien bolondozott mi meg komolyan vettük könyvekbe írtuk gyerekeinket iskolapadokba ültettük                         és                         kitört a botrány: Az ember nem étel!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Šaula Noćas sam poljubio Penelopu – Az éjjel megcsókoltam Pénelopét

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Noćas sam poljubio Penelopu   Života mi, noćas sam poljubio Penelopu. Uzneo je u nebeske vrtove i napojio rosom mliječnog puta.

Az éjjel megcsókoltam Pénelopét   Esküszöm,  az éjjel megcsókoltam Pénelopét. A mennyei kertekbe emeltem, szomját a tejút harmatcseppjével oltottam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Hajnal Éva ajándékok – darovi

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

ajándékok
 
gyerekkoromban
anyám gyakran megparancsolta
ürítsem ki a zsebeimet mert ő nem fog napestig kotorászni
épp elég hogy mosni kell
 
ilyenkor mindig előkerült
legalább három kavics
egy kőkemény tejkaramella
néhány biztosítótű
két-három gyöngyházfényű gomb
lepréselésre váró elfelejtett növénypotyadék
voltaképpen
egy teljes hét koppant az öreg fenyőasztal lapján
 
három kavicsot sokáig őrizgettem
meg voltam róla győződve hogy csak együtt érvényesek
amikor
egy kislány elkérte őket
ujjperceimet is neki adtam
vigyen mindent ami összetartozik
 
azóta üres zsebbel járok
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 121. old.
 
 
darovi
 
u svom detinjstvu
majka je često naredila
da ispraznim džepove jer ona neće čitav dan
da ih pretraži
baš joj je dovoljno da mora da pere
 
u tim trenucima uvek
se našlo bar tri belutka
jedna kao kamen tvrda karamela
nekoliko ziherica
dva-tri dugmeta sjajem sedefa
zaboravljeni ostaci biljaka za presovanje
ustvari
na površini starog stola od jelovine čitava nedelja je prasnula
 
tri belutka sam dugo čuvala
bila sam ubeđena da samo zajedno važe
kada
je jedna devojka zamolila da ih joj dam
i moje minute prstiju sam dala
neka sve nosi što celinu sačinjavaju
 
od onda praznim džepovima hodam
 
Prevod: Fehér Illés

Nadežda Purić Jovanović Ларва – Lárva

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 1974. – 

Ларва   гласници рекоше сва тројица страдала   ја чекам   радујем се сусрету мед и вода со и хлеб   ја чекам   рећи ћу за лек се не захваљује

Lárva   a hírnökök mondták mind a három elesett   én várok   örülök a találkozásnak méz és víz só és kenyér   én várok   mondom az orvosságért köszönet nem jár   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aćim Todorović Птица жена – Madár-asszony

 

Aćim Todorović Han Pijesak, 21. septembar 1965. –

Птица жена   Гледам да ли си жена, стојиш на танкој жици. Крила ти из рамена, више ми личиш птици.   Можда си свјетлост само одбјегла мјесечини. Да ли се ми већ знамо, или се оку чини?   Прате ме чудни снови и мирис свјеже траве. Твоја ме сјенка лови и лебди изнад главе.   Гледам усне и лице, тијело и рамена. Скинем те са жице и будеш моја жена.

Madár-asszony   Nézlek, tényleg asszony vagy, vékony dróton állsz. Vállaidból szárnyak, Madár vagy talán.   Vagy holmi fénysugár, a hold világából kivált. Ismerjük mi immár egymást, vagy amit látok, önámítás.   Furcsa álom kísér, meg a friss fűlehelet. Árnyékod kísért, fejem felett lebeg.   Nézem ajkad, arcod, vállad, tested. Leveszlek arról a drótról és asszonyom leszel.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Verica Preda PreVerica Једна реч – Egy szó

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Једна реч   Често се тражи Један знак  сакривен  између небројаних путоказа и наслаганих цигала Један зрак моћан као јед подмукле ћуди да размакне бршљенове да влат озебле траве усправи Један поглед нестваран, чаробан да бес у ланце закује или da додир пера фениксовог крила у јутро понесе једнорога глава   Често је потребна ћутња оловна без мириса и укуса да употпуни финоћу златног дана и непрегледни тренутак беспућа Често је потребна снага само једног замаха ватре Дажбога да таласе разљућене преко брда разнесе и јачина сопствених прстију да капи воде ка жедним устима принесе   Често је потребан један једини низ слогова свилен и мекан ко душа детиња да трн из ока на двобој позове и победу трајну однесе   пс.   Често тражимо једну реч Која се не ископава по распродајама нити се купује као половна роба која не кошта, а вреди толико колико једна реч која може све што видљиво и досањано разгрће у узаврелим мислима и доноси стихију мира једу који нас изнутра једе

Egy szó   Gyakran kerestetik Egy rovás  a számtalan útjelzők és felhalmozott téglák közé  rejtett Egy sugár mely hatalmas mint az alattomos hajlam szeszélye hogy szétterítse a borostyánt hogy kiegyenesítse a fagyott fűszálat Egy tekintet vélt, varázslatos, hogy láncra verje a felháborodást vagy a főnix szárnytoll-érintése vigye el reggel az egyfejű fejét   Gyakran szükséges a hallgatás ólomsúlyos illat és íz nélküli hogy dúsítsa az aranyló nap törékenységét és az ősrengeteg beláthatatlan pillanatát Gyakran szükséges az erő a Dazsbog1 egyetlen mozdulata hogy a felbőszült hullámokat a hegyeken túlra zavarja és saját ujjunk ereje hogy a vízcseppet a szomjas szájhoz emelje   Gyakran szükséges az az egyetlen egy szótagsorozat az a selymes és puha kisdedhez méltó hogy a tüskét a szemből párbajra hívja és mindörökre legyőzze   p. s.   Gyakran keresünk egy kifejezést Melyet nem lehet megvenni a kiárusításokon sem használt áruként megvásárolni semmibe sem kerül, mégis annyit ér mint az az egy mindenre képes szó amely mindent ami látható és megálmodott a forrongó gondolatokban feltár a béke elemét hozza a dühöngésbe mely bennünket belül emészt   1Dazsbog – a szlovén mitológia főistene, a földön az élet teremtője   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Верица Преда ПреВера: Post  skriptum ОГЛЕДАЛА БИТИ, Libertatea NIU Панчево, 2024. стр. 6.