Dejan Spasojević Aфоризми VIII. – Aforizmák VIII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VIII.   Од дизања ствари на виши ниво добио је упалу мишића. Откако смо ушли у кружни ток стално се вртимо у круг. Најстарији народ на свијету – вични Месопотаманци.   Да би државу подигао из пепела, морао је прво да је спали. Ко је ПРОТИВ нек јасно каже да је ЗА.     Муке мучи наше јавно мнење, један стење, а други се пење. Сви текући проблеми су горући. Осуђивање других је лоше, осуђивање првих је опасно.   Глас разума шапће, а ларма је гласна... Лирски субјекат пјесме, прави заплете епских размjера, да би нас увео у драматичну  завршницу. Надај се, генерацијо!     Једино су код нас сировине финални производи.   Књиге, браћо, књиге, а не интернет и пдф-ови! Стан, станчићу, стани, стани, да те купим натенане... Не могу да замислим колико не могу да ме смисле. Добро је, да зло не прочита.

Aforizmák VIII.   Izomlázat a dolgok magasabb szintre emelése miatt kapott. Amióta a körforgalomba kerültünk, állandóan körbe forgunk. A legöregebb nép a földön – a bölcs mezopotámiai.   Hogy az államot hamvaiból feltámassza, fel kellett gyújtania. Aki ELLENZI, egyértelműen jelentse ki EGYETÉRTEK.   Közvéleményünk kínok kínja között, az egyik sóhajtozik, a másik kapaszkodik. A folyó ügyek égetőek. Elítélni másokat téves, egyeseket veszélyes.     Az értelem hangja suttogás, a lármáé meg hangoskodás… A vers lírai alanya epikus méretű bonyodalmakat teremt, hogy a dramatikus végkifejlethez vezessen bennünket. Korosztály, ne hagyd magad!   A nyersanyag csak nálunk végtermék.     Nem világhálót, pdf-eket, könyveket, testvéreim, könyveket! Szállás, szállásom, állj csak, állj, megveszlek, részletre… Elképzelni sem tudom, elképesztően megvetnek. Jó, ha azt, ami rossz, nem olvasnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Neda Gavrić Први плес – Első tánc

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Први плес   Одиграј са мном тај први плес По последњи пут као слободан човек. И загрли ме, Преко твојих рамена Желим гледати овај свет.

Első tánc   Mint szabad ember, gyere,   járd velem Utoljára ezt az első táncot. És ölelj át, Válladon keresztül Akarom nézni ezt a világot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Kad ne bi postojala žena koju volim – Ha asszony, akit szeretek, nem létezne

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Kad ne bi postojala žena koju volim   Volim ženu nepoznatu, neotkrivenu. Ona živi stepenicu iznad moje stvarnosti. Parče neba satkano od nepoznatih istina nastanilo se između nas dvoje. Hoću bešumno da prođem kroz njega i da joj donesem samo ljubav. Kada bih mogao da je ljubim, da je ogrnem dušom, da plovimo dolinom želja, da me ima cijelog, da me ne štedi, da me ne vraća stepenicu niže, da me zasadi kao biljku da cvijetam u podnožju njenog srca, da joj mirisom bojim snove. Da me cjeliva medom zrelih usana, vrelim bičem da me drži nad ponorom strasti, iznad vatre u koju ćemo pasti. Kad ne bi postojalo razočarenje, ljubav bi bila vječna, kad ne bi postojali zavjeti ljubav bi bila slobodna, kad ne bi postojala vjernost ljubav bi bila neiskrena, kad ne bi postojala žena koju volim, ne bi postojala ni ljubav.

Ha asszony, akit szeretek, nem létezne   Ismeretlen, titokzatos asszonyt szeretek. Létem felett egy lépcsőfokkal él. Kettőnk közé ismeretlen igazságokból szőtt égbolt-rész telepedett. Nesztelenül akarom átszelni és az asszonyt szerelmemmel meglepni. Ha csókolhatnám, ha lelkemmel betakarhatnám, ha a kívánságok völgyében lebeghetnénk, ha elfogadna, ha nem kímélne, ha egy lépcsőfokkal vissza nem küldene, ha növényként elültetne, szíve mellett nyílnék, álmát illatommal könnyíteném. Hogy érett ajka mézével ajándékozzon, hogy a vágy szakadéka, a tűz felett,  melybe zuhanunk, ostorral tartson. Ha nem lenne csalódás, a szerelem örökös lenne, ha nem lennének fogadalmak, a szerelem szabad lenne, ha nem lenne hűség, a szerelem csalóka lenne, ha asszony, akit szeretek, nem létezne, szerelem sem lenne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nadežda Purić Jovanović Вечно мушко – Mindörökre férfi

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 18. septembar 1974. – 

Вечно мушко   да ли би у име љубави о ти романтична душо живела у чатрљи шатору камп кућици зашто ти душо танана треба уговор темељ катастар деоба кључ гаража

Mindörökre férfi   a szerelem nevében ó te romantikus lélek élnél-e viskóban sátorban kempingházban miért te érzékeny lélek szerződés kell alap telek osztozás kulcs garázs   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aca Vidić Одох у пећину – Barlangba indulok

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Одох у пећину            Бранку Јездић - Дефи,                         стоглавом алкохоличару Идем у пећину Да се Заливадим Има Тамо Биљке Тамо Има Зеленог откоса                            (што ће ми                                помоћи да умрем на сметлишту!) Усред Зеленооких Мржњи Идем у корен да се задрвеним ТАМО ИМА СРЕЋАН МИР !

Barlangba indulok                    Branko Jezdić – Defihez,                             a százfejű alkoholistához   Barlangba megyek Hogy Mezőre érjek   Ott Vannak Növények   Ott Van Zöld kaszálék                                         (az segít                                              majd hogy a szeméttelepen végezzem!)   A zöldszeműek Gyűlöletének Közepette Megyek a gyökérhez szarusodni   OTT BOLDOG NYUGALOM VAN !   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Kajoko Jamasaki Купатило – Fürdő

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Купатило   Ујутро из чесме на мој длан тече вода: буди успомену на додир који се спушта с левог рамена дуж руке.   Пролећно сунце скоро дотиче моје тело.

Fürdő   Reggel a csapból a víz tenyeremre folyik: a bal vállról végig a karon kúszó érintés emlékét idézi.   A tavaszi napsugár majdnem testemet érinti.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Obren Ristić Дарови јутра – A reggel ajándéka

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Дарови јутра
 
На високим стенама са кривим кљуном орла
Видех У сенци својих оронулих крила спотиче се
И разумех његов братски позив Истину спознах
И жељу да обгрлим ореол светлости понад
 
Овога јутра раног море још топло од ноћи
Бистру тајновитост воде у благом прикрадању
Младог сунца дариваће висинама неког мирног
Века или злату зрелог жита у мом завичају
 
Тихо тихо овде се догађа нешто што одавно
Слутим и можда помери пејзаж пре но што успем
Од свих да га сакријем у дубине из којих једном
 
Давно дођох Узнемирено је небо и стење под
Њим Неко друго сунце тражи нове елегије
Брате мој младимо крила за бољи свет
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
A reggel ajándéka
 
A magas sziklákon a ferdecsőrű sas
Láttam Roggyant szárnyai árnyékában bukdácsol
Megértettem testvéri üzenetét Felismerve az igazságot
Szerettem volna megölelni a felette lévő fénykoszorút
 
E kora reggel a tenger még éjmeleg
A víz titokzatosságát a fiatal nap
Közeledtével valami nyugodt korszaknak vagy
Szülőföldem búzamező-aranyának ajándékozza
 
Csak csendesen itt valami történik amit régóta
Sejtettem és talán elmozdítja a tájat még mielőtt
Mindenki elől sikerülne elrejtenem a mélységbe ahonnan
 
Egykor jöttem Nyugtalan az ég alatta
Valami más nap nyög új siratót keres
Testvér tárjuk szárnyunkat egy jobb világért
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić На овоме свету – Ezen a mindenségen

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

На овоме свету   Пољупци су птичурине што лете с облака на облак.   Ох, колико летова још!   У једном дану кажеш: Све што долази – умире. У другом: Све што чезне – пева.   Тако се играш мноме. И тако зачињемо шетњу у слаткој препирци с Богом.

Ezen a mindenségen   A csókok felhőről felhőre röppenő madarak.   Ó, mennyi röppenés még!   Egyszer állítod: Minden, ami jő – elvész. Máskor: Minden, ami hőn áhít – dalol.   Így játszadozol velem. És így kezdjük Istennel a sétát, civakodva, kedvesen.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Еденским врт,…

Miodrag Jakšić Bezglav – Vakon

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Bezglav   Pogrešnim korakom, nagaziš bubu na pločniku, pucketa. Izgubiš poverenje, sticano godinama, u korak. Prevrtanje želuca pretvoriš u osećaj - praveći se blesav što bezglavo hodiš, mesto saosećanja za životom nestalim.

Vakon   Botladozva, a járdán, bogárra lépsz, roppan. Léptedbe, az évek alatt szerzett bizalmad, elveszíted. A hányinger immár jelen – tetteted magad, mert vakon jársz, az eltűnt élet miatti együttérzés helyett.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Право лице – Valós arc

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Право лице   када светлост с праве стране доспе обасја те и то заиста будеш ти и јеси ти твоје право лице твој поглед твој осмех а све оно иза тебе у таму урања   али шта је тама и шта у њу урања ко то зна   30. 11 - 27. 12. 1998. Београд

Valós arc   mikor a fény megfelelő oldalról érkezik és megvilágít az te vagy tényleg te vagy valós arcod tekinteted mosolyod ám minden ami mögötted van a homályba süllyed   de ki tudja mi a homály és bele mi süllyed   1998. 11. 30. – 12. 27. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Kažiprst putuje, Balkanski književni glasnik, Београд, 2018. стр. 49.

Neda Gavrić Извор живота – Az élet forrása

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –

Извор живота   На воденици мељем Твоја обећања Точак врти изговорене речи. Потрошићу их До последњег зрна У црном хлебу ја ћу их испећи. Да више никад Ником Нигде Не нарасту до жетве.   Претворићу бол у воду Река суза Извор живота ће бити Од извора па до ушћа Свако ће срце оздравити. Да више никад Ником Нигде Не ожедни душа.

Az élet forrása   Ígéreteidet Vízimalomban őrlöm A kimondott szavakat kerék forgatja. Mindet elhasználom Az utolsó szemig A fekete kenyérben én fogom kisütni. Hogy soha többé Sehol Senki Se arasson.   A fájdalomból vizet varázsolok Könnyfolyót Az élet forrása lesz Eredetétől a torkolatáig Minden szívet kigyógyít. Hogy soha többé Sehol Senkinek se legyen Szomjas a lelke.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Risto Vasilevski (О)да путу – Óda az úthoz

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

(О)да путу   Мисао на пут сама је себе п(р)обудила, отворила простор да све крене од Творца и врати му се никад не прекидајући везу с Њим.   Пртине су утабале звери стазе људи који су морали да се уздигну изнад њих, надмудре их и припитоме, да би стекли вишу свест о себи.   Невидљиви путеви винули су се у небо е да би човек стигао и тамо где му није место, или боље осмотрио оно од чега бежи, које од себе не види.   А Општи Пут стално тежи напред, не хајући за време које ни пред ким не одступа.   (О)да путу који гради све(с)т да земља, ваздух, простор могу имати границе, али да унутар њих свима подједнако припадају.   О да путу, чијег се краја нико за живота не боји.

Óda az úthoz   Ahogy az útra gondolunk, önmagát ébreszti, teret nyit, hogy minden a Teremtőtől induljon és Vele a kapcsolatot soha megszakítva hozzá térjen vissza.   Az ösvényeket a vadállatok taposták ki, a járásokat az emberek, akiknek, hogy önmagukról magasabb tudatot nyerjenek, a vadak fölé kellett emelkedni, eszükön túljártak, megszelídítették őket.   Láthatatlan utak emelkedtek az égbe, hogy az ember oda is juthasson ahová nem tartozik, vagy jobban szemügyre vehesse azt, amitől menekül, amit önmagától nem lát.   Az Egyetemes Út, a senki elől nem meghátráló idővel nem törődve tör mindig előre.   Óda az úthoz a világot/tudatot építőhöz, a föld, a levegő, a tér lehet, hogy határokkal körülvett, de azokon belül egyaránt mindenhez tartozik.   Ó, igen, az úthoz, végétől életében senki sem fél.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Otpisani – Kegyvesztettek

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Otpisani   Na putu premještanja na putu odrastanja na putu ispreplitanja, istina mržnja laž ljubav zagledani jedni u druge, svjetlosti nedostaje ne vidimo, ali osjetimo trag prošlosti izvire iz nas, zbunjeni, začuđeni kao svatovi Eugena Kumičića. Djeca smo. Rekli su nam da remetimo mir. Djeca smo bez šanse za popravni. Otpisana djeca. Slušate našu pjesmu plačete nad našom sudbinom ne vidimo vam suze, niste bili sa nama kad se rađala naša pjesma. Vi ste je kovali, iskovana je od vaših želja, satkana od vaše sreće, domovinstva, iluzija, mržnje i naših nadanja. Nemamo kletvu. U srcu nam je molitva blaga, usrdna, trajna. Krčimo put pjesmi, put povratku.

Kegyvesztettek   A helyezkedés útján, a növekedés útján, a kuszaság útján, az igazság a gyűlölet a hazugság a szerelem szemtől szemben állnak, hiányzik a fény, nem látunk, de érezzük a múlt bélyegét, belőlünk fakad, Eugen Kumičić1 násznépeként zavarban vagyunk, csodálkozunk. Gyerekek vagyunk. Mondták, lábatlankodók. Javulásra esélytelen gyerekek. Kegyvesztettek. Hallgatjátok dalunkat, siratjátok sorsunkat, könnycseppeket nem látunk, dalunk születésekor nem voltatok velünk. Ti kovácsoltátok, késztetéseitekből kovácsolt, szerencsétekből, hazátokból, álomképetekből, gyűlöletekből szőtt és hitünkből. Nem átkozunk. Szívünkben fohász, gyengéd, szívélyes, kitartó. Utat a dal előtt egyengetünk, a visszatérés útja előtt.   1 Eugen Kumičić (ejtsd: Eugén Kumicsity, 1850.- 1904.) horvát író, politikus.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Dejan Spasojević Aфоризми VII. – Aforizmák VII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VII.   Држава чију историју пишу непријатељи има велике шансе да оде у прошлост. Ако изостане изборни циклус наћи ћемо се у неком другом стању. Perpetuum mobile: Састављање краја с крајем иде у бескрај.   Праве се мајмуни да те не виде, а ти се правиш мајмун да то не видиш. Не знам да ли су они читали Орвела или је Орвел прочитао њих. Бојимо се бојевих, а још више лудих  глава.   Траже се повратници у вршењу добрих дјела. Њихови правци су наши кривци. Твртко није имао твртку.   Џаба му је што је њихов кад није ‘’сав свој’’. Буди мушко - признај жени да је у праву. Генерацијама које одлазе створили су лијепу будућност.   Нестао црни лаптоп усред бијела дана. Будале су, нормално, блесаве. Они се понашају као власници изборног процеса, а ви нађите себи дpугу игрицу.

Aforizmák VII.   Ha egy állam történetét ellenségek írják. nagy valószínűséggel a múlté lesz. Ha kimarad a választási ciklus, valamilyen más állapotban találjuk magunkat. Perpetum mobile: végtelen a végtől végig összeálltás.   Majmot csinálnak magukból, hogy ne lássanak, te meg majmot csinálsz magadból, hogy ezt ne lásd. Nem tudom, hogy ők olvasták-e Orwellt, vagy Orwell olvasta őket. Félünk a töltényektől, még jobban az üres fejektől.   A jótettekhez keresnek visszatérőket. Irányelveik vétkeink. A vállalkozónak nem volt vállalata.   Hiába tartozik hozzájuk, ha „nincs magánál”. Légy férfi – ismerd el a nőnek, igaza van. A jövendő nemzedékeknek szép jövőt biztosítottak.   A sötét laptop fényes nappal tűnt el. A gyagyák, normálisan, ostobák. A választási folyamat tulajdonosaiként viselkednek, ti meg találjatok valami más játékot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Dejan Spasojević Aфоризми VI. – Aforizmák VI.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VI.   Некад смо имали историју умјетности, a данас слање умјетности у историју. Откако су укинули батине завладале су вуцибатине.   Практично гледано, то је теоретски немогуће. Још je само ваздух бесплатан, а он је за живот најскупљи.   Смањи причу, ометаш рикање. Више не знамо да ли смо у крду или у јату. Наш председник говори тихо, али звучи као њихов гласноговорник.   Њему не смета ништа, осим свега. У циљу очувања мира појачали су наоружавање. Некад смо имали тешку индустрију, а данас лаке ноте.   То више није тај народ, то нису више те пословице. Ако буде Трећег, Четвртог неће бити сигурно. Да ли је рупа на чамцу на нашој страни или није, питање је сад?!

Aforizmák VI.   Egykor volt művészettörténetünk, manapság van a történelembe művészet-küldésünk. Amióta eltörölték a verést, verőlegények uralkodnak.   Ez a gyakorlat szempontjából elméletben lehetetlen. Már csak a levegő ingyenes, de ami az életet illeti, a legdrágább.   Rövidítsd a mesét, zavarod az üvöltést. Immár nem tudjuk, hogy csordában vagyunk-e vagy madárrajban. Elnökünk csendesen beszél, de úgy hangzik mintha szóvivőjük lenne.   A mindenen kívül semmi sem zavarja. A béke érdekében fegyverkeznek. Egykor nehéziparunk volt, ma könnyűzenével rendelkezünk.     Ez többé nem az a nép, ezek többé nem azok a közmondások. Ha a Harmadikat ébresztik, Negyedik biztosan nem lesz. A csónakban a luk a mi oldalunkon van vagy nem, ez itt a kérdés?!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Miodrag Jakšić Kad ne misliš na laž, neće je ni biti – Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Kad ne misliš na laž, neće je ni biti
 
Da proniknemo u suštinu laži, pokušavamo.
Oba pola, sa obe strane, zatežu.
Tope se glečeri, ruše se vekovi i oklopi viteza rđaju, a opne laži jačaju.
Osvešćenje sebi okrenuto, tiho i jasno, u tebe želi da uđe.
Otvori mu vrata.
Ne pazi na dodatne abrove kojima ti kite um, usresređena budi ka njemu.
Lagaćeš kad moraš. Moranje je stanje, svaki dan što ga donosi. Svi lažu, glasno sebi u usne trpaš, pa igraj tu igru i ti.
Otrovima te kite svakojake osobe bliske. Svakoj od njih uzvraćaš ljupko, u laž upakovan poklon.
Opireš se i vrdaš. Laž u dokolici, veliku nesreću stvara.
Koliko čovek može biti iskren?
Malo ili nedovoljno. Nikako ili jalovo. Nagoni drugi, pritisci jači, daju ti impuls za novu laž.
Kažem ti smireno, saopštim smerno, da ne bude da je rečeno, reda radi i duhovito. Saslušaj.
Trudim se smisleno, učinim praktično, da prevari zatvorim vrata.
Pokušaj.
Ko može da bude tu, prisutan i čist, kada ga laž zajaši, onda je spreman da mu otkaže, da ga odagna.
Kad ne misliš na laž, neće je ni biti.
Osmehom u brk je ubij. Saseci sotonu, smislom.
Okreni glavu na drugu stranu i korak produži dalje. Ako je ulica duga, ne spuštaj pogled ka pločniku, već podigni glavu i usmeri je skulpturama zgrada, akademizma. One teraju laž.
Savladaćeš njegovu kob, kao manekenke što pistu pregaze lako i svi ih zbog toga vole.
I ako je laž uvek prisutna,
Usmeri je ka istini.
Zaćuti ako treba, ako samo laž moraš prevaliti s usta.
I to je, neka, pobeda.
 
Izvor: autor
 
 
Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz
 
Hatoljunk a hazugság lényegébe, próbáljuk meg.
Mindkét nem, mindkét oldalról, fitogtatnak.
Olvadnak a gleccserek, eltűnnek a századok, rozsdásodnak a vértezetek, a hazugság burkolata meg erősödik.
A tudat önmaga felé fordul, csendesen és tisztán, beléd törekszik.
Nyiss előtte ajtót.
Ne törődj az elmédet ékesítő felesleges pletykákkal, csak rá figyelj.
Majd hazudsz, ha kénytelen vagy. A kényszer állapot, mindennapi felhozatal. Mindenki hazudik, hangosan, tele szájjal, hát ezt a táncot te is járd.
Méreggel ékesít mindenféle hozzád közelálló. Mindenkinek mosollyal válaszolj, hazugságba burkolt ajándék.
Ellenállsz, köntörfalazol. Az unalomban kimondott hazugság szerencsétlenséget okoz.
Mennyire lehet őszinte az ember?
Kicsit vagy nem eléggé. Sehogyan vagy meddőn. Egyéb ösztönök, kényszerhelyzetek újabb hazugságokra buzdítanak.
Nyugodtan mondom, csendesen közlöm, hogy ne csak a rend kedvéért, szellemesen szóljak. Hallgass meg.
Értelmemmel igyekszem, a gyakorlatban is teszem, az ajtót a csalás előtt bezárni.
Próbáld meg.
Az, aki jelen van és tiszta, mikor a hazugág megnyargalja, képes levetni magáról.
Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz.
Bajusz alatti mosollyal öld meg.
Fordítsd el a fejed és lépj tovább. Ha hosszú az utca, ne az aszfaltot nézd, emeld fel a fejed, tekints a házakon lévő szobrokra. Hazugságra azok ingerelnek. Legyőzöd a rendeltetést, mint a kifutót a könnyedén sétáló modellek. Ezért szeretik őket.
Még akkor is, ha a hazugság mindenütt jelen van.
Az igazság felé mozdulj.
Hallgass, ha csak a hazugságot kell elhallgattatnod.
Ez is valamilyen győzelem.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Лагана песма – Könnyed vers

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Лагана песма   Писаћу лагане песме и одевати се по моди. С друге стране хартије сликаћу ноћ. Брисаћу цвркуте из крошања и на гране вешати лампионску тугу.   Писаћу, кажем, лагане песме за народ. На лицу носићу узбуну.   Ако ме видиш веселог – приђи. Ако тугујем – дођи. Прво је равно другоме и о томе ћу насамо.

Könnyed vers   Könnyed verseket fogok írni és divat szerint öltözni. A lap másik oldalára az éjt rajzolni. A fakoronákból törlöm majd a csicsergést, az ágakra meg bánat-lámpásokat aggatok.   Mondom, könnyed verseket fogok írni a közönségnek. Arcomon meg riadót hordok.   Ha látod, vidám vagyok – lépj hozzám. Ha nyafka – gyere. Az első azonos a másodikkal, de erről majd, ha egyedül leszek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Nadežda Purić Jovanović Потомци смо – Utódok vagyunk

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 1974. – 

Потомци смо   потомци оних који су измишљали имена   не измишљамо ми само говоримо у најбољем случају пишемо   имамо све топониме спискове све на длану   не учествујемо у стварању света

Utódok vagyunk   utódok azoké akik kitalálták a neveket   nem kitalálunk mi csak nyilatkozunk a legjobb esetben írunk   mindenünk van toponímák listák minden a tenyéren   a világ teremtésében nem veszünk részt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Kajoko Jamasaki Блага узбрдица – Mérsékelt emelkedő

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Блага узбрдица   Ту се спусти... (Мало си закаснила, зар не?)   На другој обали, обавијеној плавим пламеном, почело је лагано рушење:   изненада долази топла киша као да тражи твој одговор.   У магли се наставља бели пешчани пут.

Mérsékelt emelkedő   Itt ereszkedj le… (Egy kicsit elkéstél, ugye?)   A kék lánggal körülvett túlsó parton lassú rombolás kezdődött:   váratlanul meleg eső érkezik, mintha válaszodra várna.   A ködben folytatódik a fehér homokos út.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Aca Vidić Паралелне стварности – Párhuzamos valóságok

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Паралелне стварности   Никад да сване Нити да угледам Ватре дана Очи поделила срџба У бели жар и завесу ноћи Кад пали смо у јаме Стали су нам на главе Где се светлост укаже Ту се и завршава Као мала лажна ноћна узбуна

Párhuzamos valóságok   Sehogy sem virrad Immár a dél lobogását Sem látom   A szzem által megosztott harag Fehér parázs és éjfüggöny   Mikor a szakadékba estünk Fejünkre álltak   Ahol a fény megjelenik Kicsiny hamis éji riadóként Meg is szűnik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html