Nenad Grujičić Мали разговор с апсолутом – Csevegés a tökéletessel

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –  

Мали разговор с апсолутом   Сећаш ли се танке лепојке што је лелујала кроз цветне шљивике и меким прстима размештала облачке?   У дућану враћа кусур. Очи – списак пропалих љубави. Руке – квочке празног задовољства.   Памтиш ли ону младу жену на бициклу што је вијорила попут марамице у руци краља?   Трипут се удавала. Дечурлију учи да краду. Карневалску своју тугу исповеда војсци.   Јеси ли заборавио непознату цуру што је ножицама запљускивала луксузна места и Ништавилу показивала груди?   Проповеда курсну листу. Изнад њеног јастука пише: Шупље су велике љубави!

Csevegés a tökéletessel   Emlékszel-e a virágba-borult szilvásban lebegő karcsú tündérszépre, aki puha ujjaival felhőket mozgatott?   A boltban a visszajáró pénzt nyújtja. Szeme – bukott szerelmek jegyzéke. Keze – üres örömök kotlósa.   Megjegyezted-e azt fiatal asszonyt aki a kerékpáron, mint király kezében a zsebkendő, lobogott?   Háromszor ment férjhez. A gyerekeket lopni tanítja. Karneváli bánatáról katonáknak mesél.   Elfeledted-e azt a kislányt aki fényűző helyeken topogott és melleit a Semmiségnek mutogatta?   Árfolyam-listáról prédikál. Párnája felett a felirat: Üresek a nagy szerelmek!   Fordította: Fehér Illés

Iuzvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Svakog dana – Minden nap

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Svakog dana prolazim pored zgrade
u kojoj je ubijen Libero Markoni
 
Svakoga dana prolazim pored zgrade
na čijem je stubištu ubijen Libero Markoni.
Zvanično istraga o tom događaju nije nikada pokrenuta,
već je u društvu leglo objašnjenje
da je slabost pesnikovog organizma
izvukla stepenik ispod njegovih stopala,
a stereotip da boemski način života
obično tako upozna smrt,
primio se.
 
Svakoga dana sedim u kafani
koja se nalazi na skveru koji nosi ime Libera Markonija.
U njoj se ne kazuje poezija, pušenje je zabranjeno,
krateži se sipaju najviše na 0,03
i ne postoji tabla koja govori da taj trg imena ima,
što je verovanje da pesnički
usud traje koliko i njegovi stihovi nastali
na salveti i rosnom kariranom stolnjaku,
ostavši biseri u čitankama beogradskog
ugurcizma.
 
Svakoga dana, tako,
mislim na Libera Markonija i njegovu leptir mašnu.
Moguće da je to samo meni samome važno,
kao izvinjenje geniju slobode duha
na svemu čime smo ga uzamreli,
dok on i dalje, dabome, šeta čuburskim sokacima
i biva voćka uz dvorišnu česmu,
sodadžijska radnja ili kliker staklenac,
slomljena čaša na podu i izrečena rima dami u prolazu,
baš onako, jedinstveno, kao sve ono čega
više nema.
 
Izor: autor
 
 
Minden nap elmegyek az épület előtt
melyben Libero Markonit¹ megölték
 
Minden nap elmegyek az épület előtt
melynek lépcsőházában Libero Markonit megölték.
Hivatalosan az esetről sosem indítottak eljárást,
a köztudatban maradt a magyarázat,
a költő gyenge szervezete miatt
talpa alól kicsúszott a lépcső,
és a sztereotípiát, a bohém élet
ily módon ismeri meg a halált,
elfogadták.
 
Minden nap abban a kávéházban ülök,
mely a Libero Markoni nevét viselő rakparton van.
Ott költészetről nem szólnak, tilos a dohányzás,
a kratest legfeljebb 0,03 mennyiségben öntik,
tábla sincs, mely jelezné, a térnek neve van,
ami igazolja a hitet, a költői
sors addig tart, mint a szalvétára
vagy a kockás asztalterítőre írt sor,
gyöngyszemeket hagyva a belgrádi baljós
olvasókönyvekben.
 
Így minden nap
Libero Markonira és csokornyakkendőjére gondolok.
Lehet, hogy ez csak nekem fontos,
mint bocsánat a szabad szellem géniuszától,
mindenért, amivel bosszantottuk,
míg ő továbbra is, igen, a belgrádi sikátorokban sétál
és gyümölcsfa az udvarban a szökőkút mellett,
szódavízgyár vagy üveggolyó,
törött pohár a padlón, az arra járó hölgynek dobott rím,
pontosan úgy, sajátosan, mint minden más,
ami többé nincs.
 
¹Libero Markoni – Slobodan Marković (ejtsd: Szlobodán Mārkovity, 1928. – 1990.) ismert bohém, szerb költő. Beceneve („Slobodan – szabad” neve után) Libero Markoni
 
Fordította: Fehér Illés

Nevena Milosavljević Игра престола – Trón-játék

 

Nevena Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. – 

Игра престола   Опколили смо сопствене мисли У два логора Два стецишта угаслих Очекивања. Седимо са две стране Исте арене А на попришту Без смењивања Слутње само Још се као Лавови Са гладијаторима боре. Отворимо наше усне Нека нам уђе кроз поре И меке учврсле боре Макар трачак Неразумевања. Макар привид Узајамног исмевања. Раскрсти прсте камене У чвор свезане За сваки случај. Не гаси пламене Из груди што букте Па врата закључај Од тешког храста Што за нама хукте. И као да смо сами На овом свету Начини потез први И на овом рулету Ми Играмо до задње Капи крви Игру престола, Без мрве кајања До задњег прага Неиздрживог бола И ко победи ̶  Нека слави пораз!

Trón-játék   Saját gondolatainkat Két táborra osztottuk Az eltűnt elvárások Két csomópontjára. Ugyanazon színtér Két oldalán ülünk De a küzdőtéren Váltás nélkül A sejtések Oroszlánokként Gladiátorokkal Küzdenek. Nyissuk ajkunkat A pórusokon és a megkeményedett Ráncokon legalább Szikrányi meg nem értés Hatoljon át. Egymás becsmérlésének Legalább látszata. Mindenesetre Ujjaidat Kulcsold össze. A lángokat mellkasodban Ne oltsd ki Zárd be A mögöttünk csapódó A nehéz tölgyajtót. Mintha ezen a világon Egyedül lennénk Tedd meg az első mozdulatot És ezen a ruletten Mi A trón-játékot Az utolsó vércsöppig Játsszuk Szemernyi megbánás nélkül Az elviselhetetlen fájdalom Utolsó küszöbéig És a nyertes – Ünnepelje a vereséget!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/11/nevena-milosavljevic-igra-prestola.html

Obren Ristić 5. Тек да наслуте праву меру… – 5. Csak sejtetették a pontos méretet…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

5.
Тек да наслуте праву меру…
 
Тек да наслуте праву меру тачан угао вечни мајстори
Дедови наши вешто су бирали место дом да саграде
Четири угаона камена спрам звезда с вечери младе
Постављаху чекајући изјутра мале госте у тој гори –
 
бубе и мраве Или на истом месту у подне ко у тору
Затварали стадо и посматрали њихов миран сан
О томе писати песму у завичају Поћи нежан у гору
Чувствима подлећи у висинама радостан
 
Поезија је љубав на свим језицима! Стих уписан
На највишем камену о који се спотакох у бескрају
Сва енергија космоса која се овде у љубави слила
 
Ако се речи не грле не љубе – то овде знају -
Нема лепоте и песме Привид и обмана неког поета
Од изласка до заласка сунца тек пола је света
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 27. стр.
 
 
5.
Csak sejtetették a pontos méretet…
 
Csak sejtetették a pontos méretet szöget az örök mesterek
Nagyapáink otthonuknak ügyesen választottak helyet
Nászéjszakán a csillagok felé négy sarokkövet helyeztek
Kis vendégeket várva már kora reggel –
 
bogarakat és hangyákat Vagy ugyanazon a helyen délben
Az állatokat karámba zárták és nyugodt álmukat lesték
Szülőföldünkön erről írj verset Pihenj meg a hegyekben
Az örömteli magasban élvezd a tavasz leheletét
 
A líra minden nyelven szerelem! Sort a legmagasabb
Sziklára írtam ahol a végtelenben megbotlottam
A kozmosz minden energiája itt a szeretetbe szakad
 
– Itt tudják – ha nem ölelnek csókolnak a szavak
Nincs szépség költemény Csak költői fondorlat
Napkeltétől napnyugtáig fáraszt nyomaszt
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Јесен у пролећу – Ősz a tavaszban

  

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Јесен у пролећу   Пођимо, драгана, у јесењу шизофренију лишћа, у крикове анђеоских крошања. Стуштимо се у комедију туристичких обилазака градова у којима хипноза векова слатко нас узима за руку. Проћердајмо овај уски дан.   Јесен је у пролећу и нешто превелико мешкољи се у моме срцу што подиже високо. До колена Божјег.

Ősz a tavaszban   Induljunk, kedves, a levelek őszi kavalkádjába, az angyali lombozat sikolyába. Élvezzük a városok mulatságos idegenforgalmi szemügyre vételét, kezünket alatta a századok varázslata fogja. Mulassuk el ezt a rövid nappalt.   Ősz a tavaszban és valami hatalmas mozog szívemben, magasra emel. Isten térdéig.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Skloni želju – Mellőzd a szenvedélyt

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Skloni želju   Nemoj nikada, proveravati da li su čaše kristalne ili od običnog paraćinskog stakla. Rukom izvajane, jesu. Na žaru svakodnevlja. Da li je namera prisutna, ili navika stečena? Ne mari. Nije red. Jasno je. Skloni želju za senzacijom, van stola, i budi najlepši izdanak prisutni. Otpi venac... Aromu mazni, uz žrtvoprinošenje, tvoje, od loze prihvaćeno, suzbi. Pa otpi... Čaša je čaša, staklo je staklo, vino je vino... Neproverljiv je kvalitet utočenog, kad se već popije. Želja za poljupcem, je molba, smisla nesaznajnog, za dozvolom. Da me poljubiš. Večeras. Moja je, moja, samo, tvoja, i za nas.

Mellőzd a szenvedélyt   Sose ellenőrizd, a pohár kristályból van-e vagy egyszerű paratyini1 üvegből. De kézzel készült. A mindennapok hevében. Tudatos munka vagy rögzült idegi válasz eredménye? Ki törődik azzal. Vitathatatlan. Mellőzd a szenzáció utáni vágyat, el vele az asztaltól, a legszebb jelenlévő szál légy. Hagyd a koszorút… A zamatot ragadd magadhoz, saját áldozatbemutatásoddal, mellőzd a fiatal hajtásét. Hát kortyints… A pohár pohár, az üveg üveg, a bor bor… Ellenőrizhetetlen a beleöntött minősége, ha már bekebelezett. A csók utáni vágy, kérelem, a talány értelme, engedéllyel. Csókolj meg. Ma este. Az enyém, csak az enyém, a tiéd, kettőnké.   1Paraćin (ejtsd: Paratyin), üveggyártásáról ismert város Közép-Szerbiában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Ne plači ljubavi – Ne sírj szerelmem

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Ne plači ljubavi   Volim, u sjenci kestena u perivoju slobode, pod punim mjesecom u nestašluku noći, tebe za tvojih pet prstiju i sjećanje protkano ljubavlju. Naša ljubav dala je pečat mladosti, zakovanoj na dnu čaše iz koje smo vino pili i dali zavjet generacijama koje dolaze da se ljubav ne može popiti. Ne plači, ljubavi, ako smo te oskrnavili, ako je grijeh, oprosti našim grešnim dušama.

Ne sírj szerelmem   Szeretlek, a gesztenye árnyékában, a szabadság vadaskertében, éjjel a telihold alatt huncutkodva, téged, öt ujjadért, a szerelemmel átszőtt emlékekért. Szerelmünk adott hitelt a borospohár aljára rögzített ifjúság-védjegynek és a jövendő nemzedékeknek fogadalomként hagytuk, a szerelmet meginni nem lehet. Ne sírj, szerelmem, ha vétkeztünk is, ha meggyaláztunk, bocsáss meg bűnös lelkünknek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić У овим годинама – Ezekben az években

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

У овим годинама   Понекад изађеш из себе И цео останеш у другом После те неко сретне И онда заједно чекате Да се ти вратиш.   То би била љубав у овим годинама.

Ezekben az években   Olykor kibújsz önmagadból És a másikban maradsz Majd valaki megtalál És együtt várjátok Hogy visszatérj.   Ezekben az években ez lenne a szerelem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Slavoljub Marković Slika sveta – A világ képe

 

Slavoljub Marković Jakovlje, 1952. – 

Slika sveta   Žene polaze sa muškarcima, muškarci traže žene i dok ih gledam u parovima ne mogu da zamislim šta ih spaja. Ta žena koju prvi put vidim, na toj zastakljenoj terasi, prilazi muškarcu. Ljubi ga. On je poluokrenut. Ne vidim ga dovoljno dobro. Da li je zbunjen? Nešto mu priča ta žena. Skida se, ostajući samo u bluzi. Ponovo se pomera ka njemu. Grli ga. Možda je to igra? Korakne nazad. Raskopča dva dugmeta bluze. Kada očekujem da će je skinuti, da će se ukazati njen torzo, ona povlači zavesu. Vidim samo kako vuče muškarca koji nije izgovorio nijednu reč. Osim što su se našli muškarac i žena, žena i mušakarac, da li je to uopšte razlog da budu zajedno. Žena – peva; njeno lice tone u masnu vodu sudopere: slika sveta – istovremeno su odlivnim vodama plutali Mesec i zvezde, neonska svetla i jedan oblak povremeno zaklanja svetlo.

A világ képe   A nők a férfiakkal együtt távoznak, a férfiak a nőket keresik és míg a párokat nézem, nem tudom elképzelni, mi köti össze őket. Az a nő, akit először látok, azon az üveg-erkélyen, a férfihez lép. Csókolja. Ő félrefordult. Nem látom elég jól. Talán zavarban van? Az a nő valamit mond neki. Vetkőzik, csak blúzban maradt. Ismét a férfi felé mozdul. Öleli. Ez valami játék? Hátra lép. A blúzán két gombot kigombol. Mikor várom, hogy levesse, hogy alakja láthatóvá váljon, behúzza a függönyt. Csak azt látom, magához vonja a férfit, aki egyetlen szót sem szólt. Azon felül, hogy találkoztak, a férfi és a nő, a nő és a férfi, szükségszerű-e, hogy együtt legyenek. A nő – énekel; arca zsíros mosogatólébe merül: a világ képe – ugyanakkor a Hold és a csillagok, a neonfények kiöntött vizeken lebegnek és időnként egy felhő a fényt eltakarja.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Slavoljub Marković: Probudi me da se igram, Istok Zapad, Zaječar, 2009. str: 10.

Kajoko Jamasaki Зид, неочекиван – Fal, nemvárt

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Зид, неочекиван   У ружичастом магновењу оставили су столицу.   (Цигле ће нас запамтити заувек.)   Неочекиван, голуб се појави: Угледао ме.

Fal, nemvárt   A széket rózsaszín villanásban hagyták.   (A téglák mindörökre megjegyeznek bennünket.)   Nemvárt, galamb jelent meg: Meglátott.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Dejan Spasojević Aфоризми XI. – Aforizmák XI.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XI.   Дошла је вјештачка интелигенција, извјештачени више нису тако усамљени.   Између купљених и продатих, као живот између крајности. И пуцањ у празно гласно одјекује.     Кад је схватио да даска у глави није битна, дао је гас до даске. Једни имају пословну пратњу, други пратиоце на друштвеним мрежама. Оставили би нас на цедилу, али немају толика цедила.   Експоненти њиховог утицаја утичу на наше живце. Кад је распродао државу у бесцење схватили су да он нема цијену. Убјеђивао сам себе да ја немам ништа с њеном љепотом, али „не вјерује срце памети’’.   Кад је постао неко, набавио је и птичије млеко. Покушавају заобилажење без мигавца, а држе часове о безбедности саобраћаја. Стање јесте напето, али не смиjемо одапети.   Његово поимање стварности је стварно нестварно. Кад су хтjели да  каналишу незадовољство рекли су им: НЕ МИЈЕЊАЈТЕ КАНАЛ! Нема нелајкованих, има само непрегледаних албума.

Aforizmák XI.   Megérkezett a mesterséges intelligencia, a mesterkéltek immár nem is olyan magányosak. A vásároltak és eladottak között, mint élet a szélsőségek között. A lövés a semmiben is hangosan visszhangzik.   Mikor rádöbbent, hogy fejében a padló nem fontos, gázt adott, a padlóig nyomta. Egyeseknek hivatalos kíséretük van, másokat a közösségi hálózatokon kísérnek. A pácban hagynának bennünket, de annyi pácuk nincs.   Kiállított tárgyaik hatása idegrendszerünkre hat. Mikor a semmiért eladták az államot, rájöttek, ára nincs. Önmagát győzködte, hogy szépségéhez semmi köze, de „a szív az észnek nem hisz”.   Mikor valaki lett, madártejet is szerzett.   Irányjelző nélkül próbálnak kerülni, közben órákat a biztonságos közlekedésről tartanak. A helyzet feszült, de a feszületre nem kerülhetünk.   Valóságérzete valóban valótlan.   ű Mikor elégedetlenségüket kanalizálni akarták, azt mondták nekik: KANÁLIST NE VÁLTSATOK! KANÁLIST NE VÁLTSATOK! Tetszésnyilvánítás nélküli albumok nincsenek, csak át nem nézettek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Slavoljub Marković Dubrovnik – Dubrovnik

 

Slavoljub Marković Jakovlje, 1952. – 

Dubrovnik
 
Nedostaje mi Dubrovnik
Strankinje koje se podaju, nenavikle na agresivne Jugoslovene
Bahanalije glumaca
Opijanje u zoru na Stradunu i prskanje vodom nemarnih polivača ulica
Priča o tuberkulozi i Jerži Volkeru
 
Zriju smokve i grožđe na brdima
Sa balkona mi gosti ne odmahuju.
Devojka me ljubi nehajno
Zasićena je: sve želje je ispunila
Uživam da je obasipam srdačnošću
Da je zaprepašćujem strasnim erotizmom koji dugo pripremam i negujem u sebi
Pesme su male usmine
Dodirujem ih
Posle zanosa najzad čujem šaptanje
U ruskom jeziku ne vezujemo predmete za reči niti reči za osećanja
Reči su znaci što ostavljaju tragove koje ćemo tumačiti tek kada izađemo iz vode ogrnuti penjoarom
 
Ujutru ležim sa glavoboljom objašnjavajući kako je prošli dan strvina
Otvori oči, kažeš mi, pejzaži Dubrovnika nisu mrtva priroda na slikama Pisaroa
Ne možeš ih videti bilo kada u muzejima Pariza
Pejzaž je moja haljina čiji šum čuješ dok se oblačim
Novi dan će biti skinut sa fotografija.
Ne! Bolje neka bude ispunjen rečima ruskog jezika
koji studiraš u Berlinu, a koji slušam na terasi gledajući kako mi ispiraš slanu majicu
Telo nagnuto nad lavaboom je grad Berlin koji me podseća na Noldea
Na plaži sa prozora vidim kotaricu sa smokvama
Mirisi hrane zamenjuju žar, ognjište, bokal sa vodom, teglu sa pekmezom koja stoji izvađena iz mog ranca
Toj majici dajem osobine mora i tvojih ruku
Dok je dodiruješ, ona postaje svilena i meka
Postaje azurna
Želim da je obučeš mokru da bi sačuvala oblik tvojih grudi
Posle plahih kiša poboljevaju letnje haljine
Melanholija i obožavanje su reči koje ponavljam
Seks, zaboravljen
I bez ostatka izlučevina a kamoli dodira
Kako mi živimo ovde bez Boga?
Topimo se kao posle snošaja!
Opet, Dubrovnik bez Dubrovčana
Zar bi oni dozvolili da se njihova istorija razvlači po patriotskim pesmama Srba i Hrvata
Po čitankama u kojima se sakuplja i skončava
Ovde nije samo Dubrovnik
Ovde je blizu i grčka istorija
Venecijanci su dovlačili svoje brodove skoro do Lapada
Jesu li Dubrovčani umirali?
Groblje je album tuđih slika: nedopisana pisma,
nekoliko fakata ostavljeni su potomcima
 
Dok govorim ruski kažeš da te hvata seta
I nećeš da odeš sa mnom u Makedoniju
I hodaš uskim ulicam Ohrida
Zar su tamo ulice bašte?
I stolovi su iznešeni na obalu!
 
Izvor: Slavoljub Marković: Probudi me da se igram, Istok Zapad, Zaječar, 2009. str: 15-17.
 
 
Dubrovnik
 
Hiányzik Dubrovnik
A rámenős jugoszlávokhoz nem szokott, magukat átadó külföldi nők
A színészek tombolása
A hajnali részegeskedés a Stradunon¹ és a nemtörődöm utcamosók fröcskölése
A mese a tüdővészről és Jiří Wolkerről
 
A hegyekben érik a füge és a szőlő
Az erkélyről a vendégek nem integetnek.
A lány fásultan csókol
Csüggedt: minden vágya teljesült
Élvezem, ahogy szeretettel árasztom
Ahogy a régen elkészített bennem ápolt szenvedélyes érzékiséggel lenyűgözöm
Kicsi ajka költemény
Megérintem
A rajongás után végre suttogást hallok
Orosz nyelven a szavakhoz a tárgyakat nem kötjük sem a szavakat az érzésekhez
A szavak nyomokat maguk után hagyó jelek, melyeket csak vízből kijőve, fürdőköpenybe burkolózva magyarázunk
 
Reggel fejfájással küszködve magyarázom, hogy a múlt nap tetem
Nyisd ki a szemed, mondod, a dubrovniki táj nem csendélet Pissarro festményén
Párizs múzeumaiban bármikor nem láthatod
Ruhám a táj, amint susogását hallod, míg öltözöm
Az új napot fényképről vesszük le.
Nem! Inkább legyen orosz szavakkal telített
melyeket Berlinben tanulsz és a tornácon hallgatom, lesve, ahogy sóval tele trikómat mosod
A mosdókagyló fölé hajolt test Berlin Noldera emlékeztet
Az ablakból a tengerparton fügével-telt kis kosarat látok
Az ételillatot parázs, kandalló, vizeskancsó, hátizsákomból kivett befőttesüveg lekvárral helyettesítik
Azt a trikót a tenger és karod sajátságaival ruházom fel
Ahogy megérinted, selymes-puha lesz
Égszínkék lesz
Vizesen vedd fel, hogy melled alakját megőrizze
Eső után a nyári ruhák betegednek meg
Mélabú és rajongás, e két szót ismételgetem
A sex, elfeledett
Maradvány nélküli váladék és pláne érintés
Hogy élünk itt Isten nélkül?
Áradozunk, mint közösülés után!
Ismét Dubrovnik, dubrovnikiak nélkül
Hát ők megengedték volna, hogy történelmük a szerb és horvát hazafias dalokban kóvályogjon
A tankönyvekben, melyekben gyűlik és végződik
Ez nem csak Dubrovnik
Itt közel van a görög történelem is
A velenceiek hajóikat egészen Lapadig² vonták
Dubrovniki halt egyáltalán?
A temető idegen képek albuma, meg nem írt levelek,
néhány örökösnek hagyott tény
 
Míg oroszul beszélek, azt mondod, elszontyolodtál
És nem jössz velem Macedóniába
És Ohrid keskeny utcáin nem sétálsz majd
Ott kertek az utcák?
Az asztalok is a parton vannak!  
 
¹Stradun (ejtsd: Sztradun) Dubrovnik óvárosának főutcája
²Lapad – Dubrovnikhoz tartozó, festői félsziget
 
Fordította: Fehér Illés

Kajoko Jamasaki Хтела сам да ти нешто кажем, на пример, о води… – Neked szerettem volna valamit mondani, mondjuk, a vízről…

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Хтела сам да ти нешто кажем, на пример, о води…   На зимској обали непрестано се мења призор. Иза јаблана појавио се човек.   С црним кофером, да ли се враћа или полази? На реци се не види брод.   На траву, крај воде, слеће птица: да ли сам то ја?

Neked szerettem volna valamit mondani, mondjuk, a vízről…   A téli parton a látvány állandóan változik. A jegenye mögött megjelent egy ember.   Kezében fekete bőrönddel vajh visszatér vagy éppen indul? A folyón hajót nem látni.   A fűre, a víz mellett, madár száll: én vagyok talán?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Obren Ristić Овде бих древне довео мајсторе … – Ide mégis ősi mesterek kellenek …

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

2.
Овде бих древне довео мајсторе…
 
Овде бих древне довео мајсторе Оне што
Осећају пулсирање подземних вода на Тресибаби
У мом завичају и гибање на малом прсту
Десне руке Управо оне којом подупиру земљине
 
Плоче И мапу на малим раскршћима подно
Старе планине као у средишту универзума где
Бескрајна светлина у један je сунчев зрак стала
Или нит која са висина божанских паде
 
Можда копље уперено у ваздушну неку мету
Друга им рука остављена лежи на Светом
Косову У житницама небеским пребира златно
 
Класје И далеке путеве отвара Из саме дубине
Океана и ветрова северних За оне који ће доћи
Они из векова минулих заборављени
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 24. стр.
 
 
2.
Ide mégis ősi mesterek kellenek…
 
Ide mégis ősi mesterek kellenek Azok akik
Szülőföldemen, a Tresibabán¹ a földalatti
Vizek lüktetését és mozgását jobb karjuk kis ujjában
Érzik Pontosan abban amellyel a föld felszínét
 
Rögzítik És a Stara hegység alatt az univerzum
Központjában az útkereszteződéseken a térképet
Ahol a végtelen fényáradat egyetlen napfénycsóva
Vagy az isteni magasságból esett egyetlen csillám
 
Talán holmi légi célpontra irányított lándzsa
Másik karjuk Szent Rigómező területén nyugszik
Aranykalászt mennyei gabonamezőkön aratnak
 
És távoli utakat nyitnak Az óceán mélyéből
Az északi szelekből Az eljövendőknek
Akik a múlt századokban feledettek
 
¹Tresibaba (ejtsd: Trēszibaba) – hegy Szerbia délkeleti részén.
 
Fordította: Fehér Illés

Miodrag Jakšić Obično po jednu čašu – Alkalmanként egy pohárral

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Obično po jednu čašu   Srećom, savremeni  doktori su u redu i vino tretiraju kao lek, kao potrebu organizma za njegovim sladom. Moderna shvatanja medicne, tako mi idu naruku, da blagotvorno dejstvo, drevnog eliksira, ulazeći na usta, tražeći mozak, ubija tugu. Ja zato, eto, i pijem vino, obično, jednu čašu da ne dobijem rak, jednu čašu, da srce funkcioniše, pa jednu, da krv valjano struji, jednu, da ne ostarim brzo, da metabolizam bude ispravan, još jednu, a čaše nakon, ovih čaša, nailaze, i da bih uživao u vinu. U zdravlje.

Alkalmanként egy pohárral   Szerencsére, tapasztaltak a kortárs orvosok, a bort orvosságként kezelik, olyan valami, aminek zamatára a szervezetnek szüksége van. A modern orvostudomány nekem kedvez, elismert az ősi elixír kedvező hatása, az után, hogy a szájba jut, a szürkeállományt meglelve bánatot öl. Én, íme, ezért iszom a bort, alkalmanként egy pohárral, nehogy rákot kapjak, egy pohárral, hogy a szív munkálkodjon, egy pohárral, hogy a vér csörgedezzen, eggyel, hogy ne idő előtt vénüljek, hogy az anyagcsere megmaradjon, na még egyet, a poharak meg, ezek után sorakoznak, hogy élvezzem is a bort. Egészségünkre!   Fordította: Fehér Illés

Iyvor: autor

Ilija Bakić: *** (izobličenje…) – *** (torzulás…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   izobličenje trouglovi iza pragova raspad visokih tonova silosu su puni reči koje će samleti u pepeo gajenu sluz kojom premazuju asfaltne stubove sudije popisuju kiselost pljuvačke dužinu kose nokte   ćebad datuma taloži između korica izbrisani portret leda dovoljno prozirnog da otkriva utrobu dana ako se međutim odmakne koža ograničava šupljinu a žica glasa razapeta porađa odjeke u senci komete

***   torzulás a küszöbök mögött háromszögek a magas hangok enyészete a magtárolók szavakkal teltek melyeket hamuvá őrölnek termesztett nyálkává mellyel aszfaltoszlopokat vonnak be bírók jegyzik a nyál savasságát a hajszál hosszát   a takaró dátumokat ülepít a fedőlapok között kitörölt jég-arckép elég átlátszó ahhoz hogy felfedje a nappal belső részét de ha elmozdul az üreget a bőr szabályozza a kifeszített hangszál meg az üstökös vetületében visszavert jeleket kelt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Neda Gavrić Само песма – Csak vers

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Само песма   Могло је бити и то Да се нисмо срели Неко не би имао шта памтити Неко шта заборавити Овако Неко памти Неко полако заборавља.   Могло је бити и то Да се нисмо срели Неко не би написао песму А неко добио песму   Овако...   Неком је остала само песма А неко је из ње изашао Скидајући стрпофе са рамена Као перут.

Csak vers   Megtörténhetett volna Hogy nem találkozunk Valaki nem tudott volna mit megjegyezni Valaki mit elfeledni Így Valaki jegyez Valaki lassan feled.   Megtörténhetett volna Hogy nem találkozunk Valaki verset nem írt volna Valaki meg kapott volna   Így…   Valakinek a vers marad csupán Valaki meg továbbáll Válláról korpaként szórva A legénycsalogatókat   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Korak do ljubavi – Lépte a szerelemig

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Korak do ljubavi   Čekao sam te te večeri da izađemo. Dolazila si, imao sam osjećaj da me ne primjećuješ. Lovio sam ti pogled, tražeći ga na sebi. Prišla si, pošli smo u mrak. Tražila si šutnju dok si ti smjelo govorila. Postavljala si i pitanja ne dozvolivši da na njih odgovorim. Pitala si za korak do ljubavi, nisam smio da odgovorim riječima. Rekla si da će sva vječnost biti naša, ako te pročitam te noći.   Bila je to još jedna tvoja igra u kojima sam tako rado učestvovao. I te noći sam pohrlio u pravcu tvojih želja. Sve one provjerene sam preskakao, znao sam da želiš nešto novo.   Noć, šetnja bez dodira, po koji uzdisaj i duboko razmišljanje. U momentu iz grla mi se glas ote:   "Večeras na Starom gradu, u maloj sali ples do zore, uz dobru muziku, siguran sam da će to biti pravi korak do ljubavi.”   Prišla si mi, uzela me pod ruku, pogledala sa blagim osmijehom i pružili smo korak prema ljubavi.

Lépte a szerelemig   Vártalak azon az estén, hogy kimozduljunk. Jöttél, úgy éreztem, nem veszel észre. Tekintetedre vadásztam, magamon kerestem. Mellém álltál, a sötétbe indultunk. Míg te mondtad a magadét, engem csendre intettél. Kérdéseidre, hogy válaszoljak, nem engedted. Kérdezted, mi a lépte a szerelemig, válaszolni szavakba öntve, nem mertem. Állítottad, minden öröklét a miénk lesz, ha azon az éjjelen megfejtem titkodat.   Ez még egy részedről olyan játék volt, melyben szívesen részt vettem. Azon az éjjelen is óhajod felé rohantam. A már kipróbáltakat átugrottam, tudtam, valami újat kívánsz.   Éj, érintés nélküli séta, egy-egy sóhaj, meditáció. Egyszerre csak megszólaltam:   „Ma este az Óvárosban, a kisteremben tánc reggelig, a zene kitűnő, biztosam ez lesz az első lépte a szerelemig.”   Hozzám léptél, belém karoltál, mosolyogva rám néztél és léptünk, a szerelem felé.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nenad Grujičić Уздарја – Viszont-ajándékok

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Уздарја   Једна срна што клечи пред Точком закона             и лепим очима захваљује             да је умакла лаву из раља, две пчеле што су слетеле на румене усне            Пиндара и Платона у колевци, три бела Мухамедова петла што шећу            по Медини а пророк            из њихових трагова            преписује Куран, четири овна с руном од зеленог лишћа            и фалусом међу роговима            што оплођује тиквице на глави, пет чешљугара претворених у младе жене            што су чешљајући се пред огледалом            одлетеле с чешљевима на глави            у тренутку кад су без куцања            наишли пожудни старци, шест паунова што су видевши свој            у огледалу божански реп                 испустили капи зноја                 од којих је постало све на свету, седам љутих паса што њуше испод земље                 и прате путању сунца                 од којег ноћу песника боли глава, осам младих чапљи што навршивши                 шест векова ништа не једу                 већ до своје двехиљадите                 пију воду и црне,  девет буради сока са свежим пољским лишћем                 поред којих је у трку             застало девет вепрова                 и низ задихане чељусти спустило                 топлу пену од које је                 прокувало пиво за ратнике, десет харфиних жица од тананих црева риса                 чији погледи пробијају зидове                 и носе песму у сфере.

Viszont-ajándékok   Egy őz a Törvény kereke előtt térdel             szép szemekkel köszöni            hogy szabadult az oroszlán állkapcsából, két méhecske szállt a bölcsőben            Pindarosz és Platón piros ajkára, három fehér kakas Mohamed tulajdonában            Medinában sétál            nyomukban a próféta            a Koránt másolja, négy kos rajtuk a gyapjú zöld levél             a fejükön lévő tököt             szarv-közötti fallosszal termékenyítik, öt hajukat tükör előtt fésülő             fiatal nővé változott tengelic             bóbitájukban fésűvel együtt             abban a pillanatban szálltak fel mikor             kopogtatás nélkül buja öregek érkeztek, hat páva ahogy isteni farkukat             a tükörben meglátták             a világban mindent teremtő             izzadtságcseppeket hullattak, hét dühös kutya a föld alatt szaglásznak             és a nap pályáját követik             éjjel a költő feje miattuk fáj, nyolc fiatal kócsag akik hat századot             éltek már kétezer éves             koruk óta semmit sem esznek             vizet isznak és feketednek, kilenc hordó tele friss mezei levélkivonattal             kilenc dühös vadkan             mellettük állt meg             lihegő állkapcsukból             meleg tajték csorgott             sör a zsoldosoknak abból készült, tíz hárfahúr a hiúz vékony beléből készült             tekintete áttöri a falakat             és a verset a szférákba viszi.              Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.