Kajoko Jamasaki Крај лета – Nyárvég

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Крај лета   Ту се завршава ливада. Вода се шири: не види се чамац.   За лоптом дете нестаје у трави.   Све праштај! (Ближи се киша.)   Стављам усне на горко воће: не напуштам обалу реке.

Nyárvég   Itt ér véget a mező. Terjed a víz: a csónak nem látszik.   A labda után eltűnik a gyerek a fűben.   Mindent bocsáss meg! (Közeledik az eső.)   Ajkamat a keserű gyümölcsre teszem: a folyó partját nem hagyom el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Miodrag Jakšić Da čujem, samo – Csak halljam

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Da čujem, samo   Pokušao bih da ne dodirujem tlo, dok hodam, da vibracije te, ne probude te. I sudar dve trepavice, u treptaju, suzbio bih, da njihov bezčujni grom tebi ne zasmeta. Lako bih šumovima u prirodi, koja bi prirodna, zvučna ikebana da budu, objasnio sve više ciljeve srca mog, i zaćutali bi. Ćutao bih i sam, svim delovima bića svog, samo da imam šansu da te neprobudim. Samo da budem tog trena svedok, u trenu kad se radjamo i umiremo, kada želimo sve da desi se, u trenu tom, nadanju željnom, da čujem, samo, kako dišeš.   Izvor: autor

Csak halljam   Megpróbálnám a talajt sem érinteni, míg gyalogolok, nehogy a rezgés felzavarjon. Pillantás közben két pilla ütközését is megakadályoznám, nehogy nesztelen villámlásuk felriasszon. A természetben a susogásnak, ami valóságos csengő ikebana lehetne, könnyen megmagyarázhatnám szívem magasabb célját, és elhallgatna. Magam is hallgatnék, testem minden részével, csak adassék meg, ne ébresszelek fel. Csak annak a pillanatnak, a születés és halál, a mindent összesűrítő, vágyva vágyott pillanatnak legyek a tanúja és lélegzeted halljam.   Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (vatra je vreme…) – *** (a tűz a vízszintes…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   vatra je vreme sporih krugova skrivenih u horizontale glasova disanje joj nevidljivo meke strele grče se u oku težišta taloga tišine   ogleda se u sebi topi staklo vetar daha diže je među oblake vode otvara vrata za rast zakrivljenog oka nove kože i mesa kostura za dolazak dana daždevnjaka

***   a tűz a vízszintes hangokba rejtett lassú körök ideje lélegzése láthatatlan görcsbe rándult lágy nyilak a szemben a súlypontban az üledékben a csendben   önmagában tükröződik üveget olvaszt a szél lehelete emeli a fellegek közé ajtót nyit az ívelt szem az új bőr és hús a csontváz növekedése és a szalamandra-napok jövetele előtt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Nenad Grujičić На коленима – Térden

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

На коленима   Осипа ли се, драгано, твоја самоћа јутрос као моја? Ослушкујеш ли хук тричавих наших свађа што се умножавају у грудву смрти?   Из пламена мотрим твоју сенку.   Ја ти се нећу вратити. Ја ти се нећу враћати о  нако спокојан као у дане када је кошава витлала лишће и тањире изнад наших глава у студентској мензи. Обожаваћу те као силу у даљини што корача у неизвесно.   Одржи се у седеф-јутру, у лахору чежње, одржи се на коленима, љубави!

Térden   Kedvesem, ma reggel magányod, akár az enyém, omlik-e? A halál rögében szaporodó sivár veszekedéseink kesergését hallod-e?   Árnyékodat lángokból figyelem.   Hozzád vissza nem térek. Hozzád vissza nem térek o  lyan nyugodtan mint mikor a kosava1 fejünk felett az egyetemista étkezdében a lombozatot és a tányérokat kavarta. A bizonytalanságban baktató messzi erőforrásként foglak imádni.   Maradj meg a csillogó kora-reggelben, a vágy fuvallatában, térden is, kedvesem!   1kosava – dél Duna-menti kegyetlenül hideg, erős szél   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Šaula Твој Потемкин – A te Potemkined

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Твој Потемкин   Опет сам те сусрео у мислима; радо долазиш у моја села и градове, степе и прерије, космичке просторе, прошлост и будућност. Где сан производи магију, јава оцртава себе у свету видљивом, где машта измешта, вера држи, где је љубав!

A te Potemkined   Gondolatban ismét találkoztam veled; szívesen jössz falvaimba, városaimba, sztyeppéimre, pusztaságaimra, kozmikus térségeimbe, a múltba és a jövőbe. Ahol az álom varázsol, ott a valóság látható világ, ahol a képzelet mozdít, a hit tart, ott a szerelem!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Neda Gavrić Крај игре – A játéknak vége

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Крај игре   Играчка више није на полици где си је оставио, и није више играчка, жена је.   Ни жена више није тамо где си јој рекао збогом, тамо је где се тужни смеју најлепше разговара са птицама, Богом.

A játéknak vége   A játékszer, ahol hagytad, nincs a polcon, és többé nem játékszer, asszony.   Az asszony sincs ott, ahol az istenhozzádot mondtad, ott, ahol legszebben a szomorúak mosolyognak, a madarakkal, Istennel beszélget.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aca Vidić Сенка из сна – Álombéli árny

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Сенка из сна
 
  Ево ме!
 
И ја,
Имао сам љубав изгубљену.
Где сам био?
 
И мртав је мртав овај дијамант у мојим грудима.
–  Ко свећа на ветру лелуја ми крик.
 
Кицошим се ту у сени
И тврдо плаћам трошени ваздух.
 
И све је као сенка смрти и ...
Ту остаје.
 
II
 
Уживај у болу ти мој врачу.
С тобом сам био.
 
Љубави су опустошене убице,
које сеју сне и смрт.
 
И то треба знати, Господе!
То треба знати ...
            Јер
Зелена пустош и ветар је
            у свим мојим очима.
 
Птица сам која тражи димњак
да ту подражавам
своју равнотежу.
 
III
 
Осећања,
                  јесу ли то окови које желиш имати?
 
            post scriptum
Кад очи ми затитрају,
љубави!
 
Сахрани ме крај старог
Камиљег гробља
 
У сну
Умрем ли!
 
1984.
 
Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.
 
 
Álombéli árny
 
  Íme, itt vagyok!
 
Én is
Veszítettem szerelmet.
Hol is voltam?
 
És mellkasomban halott, halott ez a gyémánt.
– Sikolyom gyertyaként lebeg a szélben.

Itt az árnyékban kacérkodok
És az elhasznált levegőért keményen fizetek.
 
És minden, mint a halál árnya és…
Itt marad.
 
II
 
Varázslóm élvezd a fájdalmat.
Veled voltam.
 
Feldúlt gyilkosok a szerelmek,
álmokat és halált vetnek
 
Ezt i tudni kell. Uram!
Ez tudni kell…
            Mert
Zöld pusztaság és szél
            honol szememben.
 
Kéményt kereső madár vagyok
hogy egyensúlyomat
ott leljem.
 
III
 
Az érzések,
                  általad kívánt bilincsek?
 
            post scriptum
Mikor szemem rebben,
szerelemem!
 
Az öreg Teve-temető
Mellé temess el
 
Ha álmomban
Meghalnék!
 
1984.
 
Fordította: Fehér Illés

Obren Ristić У страшној усамљености – Mélységes egyedüllétben

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –

У страшној усамљености   У страшној усамљености на Тресибаби Небу се ближи Песник Зоран Вучић Преобразила се шума свезали пути Увенуле траве биље жути О ви Сораби   Како је дивно самовати у источној гори Тишина најбоље зна певати И нећу Те дивне птице које одасвуд долећу Не не умире песник само песму твори   Даљи се обећани град то магично сутра Небо уплакано хита ка црној рупи Са Укусом магле на измаку лета Сваке своје   Зиме у мразноме стиху одболовах јутра Двори моји часни полетите високо Песмо Царство је моје врвина за небо[1]   1 Врвина за небо је назив књиге поезије на дијалекту Зорана Вучића (врвина = стаза, путања)

Mélységes egyedüllétben   A Tresibabán1 a mélységes egyedüllétben közelíti Zoran Vučić2 a költő az eget Átváltozott az erdő gubancoltak az ösvények A fű hervadt a növények sárgultak Ó Szerbek   Megnyugtató a magány a keleti hegyekben Legszebben a csend dalol Együtt ezekkel A mindenünnen ideszálló csodás madarakkal A költő nem hal meg a költészet életben tart   Távolodik az ígéret városa a mágikus holnap Sírva halad a fekete lyuk felé az ég Ködbe burkoltan immár a nyár végén   Versekkel éljük túl a telet várjuk a reggelt Lírával gondozott kertem a magasba emelkedj Oda Költészetem világa Út a mennybe2 vezet   1Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) – hegy Szerbia délkeleti részén 2Zoran Vučić (ejtsd: Zorán Vucsity, Okolište kod Svrljiga, 14. jun 1947. –) szerb irodalmár, költő egyik verseskötetének címe.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Živko Nikolić Бол – Fájdalom

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Бол   и све је било бол и бол остало зато што не могу сунце о ветар да привежем

Fájdalom   minden fájdalom volt és fájdalom maradt mert a napot képtelen vagyok a szélhez kötni   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Певање, прах и нада/ Le chant, la poussiere et lʼespoir, Књижевно друштво Свети Сава, Српски песници париског круга/ Poètes serbes du cercle parisien Београд/Paris, 2014. стр. 44.

Risto Vasilevski Vreme u prolazu – Átjáróban az idő

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Vreme u prolazu   Zima smenjuje leto. Ruke nam pune, a srca pošla na odmorišta, pa nam se ništa ne događa.   Dugo već živimo od punoće, koja nas je ljuto sobom pogađala.   Beli se predeo, prozori puni vlage škripe pri dodiru, koji im, katkad, uputimo, ne bi li s njim uneli promenu.   To je ta zima što nas je plašila, čije smo mreže, čitavog leta, uzalud lovili, da bi nam sada sve grejale.   Leto je prošlo, a mi, iz dana u dan, pre svakog buđenja, dugo sanjamo, da nas greje ta prelepa vrelina.

Átjáróban az idő   Tél váltja a nyarat. Kezünk tele, szívünk meg nyaralni ment, hát semmi sem történik.   Időtlen idők óta jólétben élünk, bennünket kegyetlenül önmagával büntetett.   Fehér a táj, néha megérintjük a csikorgó nedves ablakokat, hátha azzal valamit megváltoztatunk.   Ez az a tél, mely riasztott bennünket, melynek hálójára a nyáron át hiába vadásztunk, hogy most mindenfelé meleget árasszon.   A nyár elmúlt, mi meg, napról napra, minden ébredés előtt hosszan álmodozunk, az a kedves meleg melegít bennünket.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Srđan Opačić Сребрни мост – Ezüst híd

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Сребрни мост   Пријатељу, Илешу ФЕХЕРУ   Сребрни човек ме преводи Преко Сребрног моста Испод протиче Сребрна река У ранцу носим Сребрне књиге Кад мост пређем постају златне

Ezüst híd   Barátomnak, FEHÉR Illésnek   Ezüst ember vezet Ezüst hídon át Ezüst a folyó Alatta Hátizsákomban Ezüst könyvek Ha a hídon átmegyek arannyá változnak   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.literaryworkshopkordun.com/cirilica/strana/4442/srdjan-opacic-srebrni-most?fbclid=IwY2xjawSgcRVleHRuA2FlbQIxMQBzcnRjBmFwcF9pZBAyMjIwMzkxNzg4MjAwODkyAAEe3wy6yDMtg3vSEZxhUQSNfenIDNTKLKd3tBESp-S2zjsjujhGgWy7E0-5Wxc_aem_TII9ZJyNpS-y_0EZbbA5tg.

Obren Ristić У граду убијених песника – A megölt költők városában

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

У граду убијених песника
 
                   Љубомиру Левчеву, који испева стих:
                  И ја учим / да пишем стихове/ у земљи
                                                       убијених песника
 
Лепа слика у земљи овој небеског народа Граде
Јужно од свих јужније источно од свих источније
На твојим широким пољима када су године
Родне ко самоникло биље високе расту заблуде
 
Путовође твоје смерне са пажњом вредних хазјаина
Марљиво их узгајају у доба глуво до првих петлова
Док народ мирно спава Медена погача од тог млива
Ко шума храстова нараста до високих димњака ничијих
 
Фабрика и циркуских шатри на градском саборишту
Деца је с вечери пре ноћног похода заједно са очевима
У сласт поједу и лепо подгојена са псима у хору певају
 
Само тужне љубавне песме А сутра ће изнова нови
Страшни књаз господар ових простора протерати
Песника Овидија Лепа слика у граду убијених песника
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 50. стр.
 
 
A megölt költők városában
 
                              Lyubomir Levchevhez¹, aki ezt írta:
                             Én is tanulok / verset írni / a megölt
                                                         költők országában
 
Szép kép itt a mennyei nép földjén A keletnél keletebbre
A nyugatnál nyugatibbra fekvő településen
A széles legelőkön a bő termést ígérő években
Amikor akár a kóró magasra nő a téveszme
 
Szerény vezetőid szorgalmas vezérek figyelmességével
Fáradhatatlanul művelik éjnek idején az első kakasszóig
Míg a nép nyugodtan alszik Ebből az őrletből a rétes
Tölgyerdőként nő a senkihez tartozó gyárkémény-magasságig
 
És a város gyülekezőhelyén a cirkuszi sátrakig
A gyerekek a szülőkkel együtt mielőtt nyugovóra térnek
Édességként nyelik és kutyákkal szövetkezve énekelik
 
A szomorú szerelmes dalokat Holnap meg e térség
Félelmet nem ismerő új parancsolója Ovidiust a dalnokot
Ismét elüldözi A megölt költők városában szép kép
 
¹Lyubomir Levchev (1935. – 2019.) ismert bolgár költő
 
Fordította: Fehér Illés

Silvana Andrić Ма није ми ништа – Na, semmi bajom

 

Silvana Andrić Sibenik, 01. aprila 1965. - 

Ма није ми ништа   Кад одлазиш Остави јутра од румене чоје И све заласке сунца Иза дебелих брда, Остави песак на ветру И руке без поздрава, Остави другове И књиге Непрочитане, Остави речи и мисли Неизречене, Ако можеш остави иза себе Баш све као оног Неспакованог јутра. Само прошећи низ улицу До прве станице Са осмехом. Као да ти није ништа. И кад те нико не буде гледао   Не плачи јер, Пожелећеш да се вратиш, Да исправиш дебела брда, Да спакујеш сунце и јутра Од румене чоје, Пожелећеш да Укротиш ветар, И све пријатеље У недра посакриваш, Уместо књига Са посветом, Са осмехом. До прве станице, Још једном, Као да то није ништа.

Na, semmi bajom   Mikor elmégy Felejtsd el a vörös-posztós reggeleket És a hegyek mögötti Naplementét, Bízd a homokot a szélre, Karod búcsúzásra ne lendítsd, Hagyd el a barátokat, Az el nem olvasott Könyveket, Hagyd el a ki nem mondott Szavakat, gondolatokat, Ha lehet, hagyj mindent Magad mögött akár Azt a becsomagolatlan reggelt. Csak vágj át az utcán, Az első állomásig, Mosolyogva. Mintha semmi bajod nem lenne. És ha rád senki sem néz, Ne sírj, mert Még visszatérsz, Hogy kiigazítsd a hegyeket, Hogy vörös posztóval Takard a napot és a reggelt, Hogy megszelídítsd A vihart, Barátaidat meg A dedikált könyvek Helyett, Mosolyogva, Kebledbe rejtsd. Az első állomásig, Még egyszer, Mintha semmiség lenne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Силвана Андрић: Куће које сањају, Београд, Књижњвни Еснаф, 2021.

Iskra Peneva Skrivalica – Rejtőzködősdi

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Skrivalica   Spustilo se nebo I tama Svu težinu Nakrivljenih tela Podupiru velike Obmane Glave uzdignute Pogledi upereni U nebo U otvorenoj Fioci u telu Netaknut prah Prerasta u plamen

Rejtőzködősdi   Lesüllyedt az ég És a sötét A görnyedt testek Súlyát Szemfényvesztés Támogatja   Felemelt fejjel Az égre Tekintve   A test nyitott Rekeszében Lángra lobban Az érintetlen por   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://diogenplus.weebly.com/iskra-peneva.html

Dejan Spasojević Aфоризми XV. – Aforizmák XV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. –

Aфоризми XV. – Дијалози   Слушаш ли ти жену? - Слушам, шта ћу! Нема ми друге!     - Каква нам је власт? - Ма иди, бегај! - Добра? - Ма, зајебала век!     Хоће ли смети да се критикује власт по новом закону? - Смеће ! - Неће смети! - Смеће ! J     Докторе, имам осјећај да ми неко нешто пакује. - Бесплатно или траже да платиш? - Бесплатно! - Добро је!

Aforizmák XV. – Párbeszédek   Hallgatsz az asszonyra? – Igen! Mit mást tehetek!     – Milyen is a hatalmunk? – Menj a francba! – Jó? – Hát, a század cseszte el!     Az új törvény szerint szabad bírálni a hatalmat? – Szemét! – Nem szabad! – Szemét! J     Doktor úr, úgy érzem, valaki, valamit pakol rám. – Ingyen, vagy fizetni kell érte? – Ingyen! – Akkor jó!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Ilija Bakić: *** (prstenovi brojeva…) – *** (…szám-gyűrűk…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   (prstenovi brojeva nanizani na stubove teže)   tela su prostor ispunjen ljuskama reči mamuzama odjeka samo u koži je disanje doline otporne na senke iza grebena kostura   mesija govori putevima nomada kroz peščane oluje koje odnose imena stvari i glačaju privremenost   objava paradoksa curi niz retke zube kalendara slike mesa blede zabljesnute najavom obrnutih čudesa moći muva

***   (igyekeznek az oszlopra sorakoztatott szám-gyűrűk)   a testek szó-kérgekkel sarkantyú-visszhanggal töltött terek csak a bőr lélegzik a csont-szirtek mögötti völgyek árnyékellenállók   messiás a nomádok úján beszél a tárgyak nevét hozó és az ideiglenességet vasaló homok-viharokon keresztül   a paradoxon közzététele a naptár ritka fogazatán keresztül csorog a légyhatalom fordított csodáinak bejelentése fényében a hús képe fakul   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić Moja strina Brigitte Bardot – Nagynéném, Brigitte Bardot

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Moja strina Brigitte Bardot
 
Bio sam mali, deset leta tek,
Ja Alberto.
Pojavila se na vratima.
Viknuo sam - Moja strina Brigitte Bardot!
Došla je kod brata mog oca Luigia, mog strica Alberta.
Kod mog strica Don Žuana, koji je ljubio
Sve lepe žene tog vremena
Sa evropskih dvorova, modnih pista, glumačkih setova…
Mog strica po kome sam dobio ime.
Ja Alberto.
Tog popodneva, kada je došla moja strina Brigitte Bardot,
Moj stric Alberto nije bio kod kuće.
Otišao je kod Dona Beatrice, koja je stavila cveće u prozor, kao znak
Da joj muž nije kod kuće i da moj stric Alberto može k njoj.
Tada nije bilo mobilnog telefona, interneta i sličnih komunikacijskih sredstava
Pa je moj stric Alberto smislio taj signal za sve svoje žene, da ga obaveštavaju
Kada im je dobrodošao.
Moja strina Brigitte Bardot, nije očajavala
Što ga nema, tog popodneva, u našem domu u Firenzi.
Uzela me je u naručje i ponela u gostinjsku sobu.
Milovala me po kosi, recitovala Petrarku
I pričala divne bajke, otkrivši i poneku svoju tajnu,
Pa i onu da joj je moj stric Alberto obećao da će je oženiti
Ako napusti glumu.
I došla je, tog popodneva, da mu saopšti
Da više neće glumiti.
Tražili su me moj otac Luigi i mati moja Cristina
Tog popodneva, večeri i noći cele,
Sa brigom, gde sam.
A ja Alberto sam spokojno spavao u zagrljaju moje strine Brigitte Bardot
Na drugom spratu naše palate.
Od toga dana moja strina Brigitte Bardot nikada više nije glumila
A moj stric Alberto oženio je, koju nedelju kasnije,
Francusku pevačicu i glumicu - Syilve Vartan.
Posle sam ja Alberto upisao farmaciju i oženio Lyndu Carter,
Nećakinju tadašnjeg američkog predsednika, buduću Miss World,
Jer me je neodoljivo podsećala, svojom lepotom, na
Moju strinu Brigitte Bardot.
 
Izvor: autor
 
 
Nagynéném, Brigitte Bardot
 
Én, Alberto
kicsi voltam, alig tíz éves.
Megjelent az ajtóban.
Kiáltottam – Nagynéném, Brigitte Bardot!
Luigi apám testvéréhez jött, Alberto nagybátyámhoz.
Don Juan nagybátyámhoz, aki
Minden szép nőt csókolt, akit csak meglátott
Az európai kastélyokban, a divatkifutón, a színfalak mögött...
Nagybátyámhoz, aki után nevemet kaptam.
Én, Alberto.
Akkor délután, amikor nagynéném Brigitte Bardot jött,
Alberto nagybácsim nem volt otthon.
Dona Beatricéhez ment, aki ablakáka virágot tett, jelezve,
Férje nincs otthon és nagybátyám Alberto meglátogathatja.
Abban az időben még nem volt mobiltelefon, internet és hasonló üzenetközvetítő,
Hát nagybátyám Alberto barátnői részére ezt találta ki, így jelezzék,
Ha fogadják.
Azért, mert azon a délutánon firenzei otthonunkban nem volt jelen,
Nagynéném Brigitte Bardot nem esett kétségbe.
Felkarolt és a vendégszobába vitt.
Hajamat simogatta, Petrarca verseket szavalt,
Csodaszép meséket mesélt, néhány titkát is elárult,
Azt is, hogy nagybátyám Alberto megigérte, feleségül veszi,
Ha elhagyja a színészetet.
És eljött, aznap délután, hogy bejelentse,
Többé nem fog szerepelni.
Apám Luigi és anyám Cristina is kerestek,
Azon a délutánon, este és egész éjjel,
Aggódva, hol vagyok.
Én, Alberto meg, nagynénén Brigitte Bardot ölében, nyugodtan aludtam,
Bolygónk második emeletén.
Attól a naptól kezdve, nagynéném Brigitte Bardot többé nem szerepelt
Nagybátyám Alberto meg, néhány héttel később, feleségül vette
A francia énekes- és színésznőt – Sylvia Vartant.
Azután én, Alberto a gyógyszerészetre íratkoztam és Lyndi Carterrel házasodtam,
Az akkori amerikai elnök unokahúgával, a leendő Miss Word-el,
Mert szépségével ellenállhatatlanul hasonlított
Nagynénémre, Brigitte Bardotra.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Знаци – Jelek

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Знаци   О љубави дуго нисам певао. Дотицале су ме којештарије, ислужене глупости света. Једном сам храмао кроз жито и разумео љубав. Ветар савијао даљину, а пшеница стризала. Други сам пут волео жену коју је издао други. Намучио сам се да проговори. Кад се исповедила - нестала. Сад знам да негде тугује. Био сам час у њој, час у себи. Ти преласци су ме заморили и отресли као кишу са рукава.

Jelek   A szerelemről sokáig nem daloltam.  Apróságokba vesztem, a világ viselt ostobaságaiba. Egyszer a búza-mezőn át botladozva megértettem a szerelmet. A szél a messzeséget hajlította, a búza meg karmolt. Másodszor egy más által elárult nőt szerettem. Alig bírtam szóra bírni. Miután kitárulkozott – eltűnt. Tudom, most búsul valahol. Hol vele, hol magammal voltam. Kifárasztott a hercehurca, és lerázott, mint esőt a kabátujjról.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Šaula Na krilima nade – Reményszárnyakon

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Na krilima nade   Suze su ti nestajale sa lica, pretvarale se u miris zrelih trešanja. Gledao sam te zaljubljeno dok je jecaj govorio bol srca. Vrijeme je trešanja, nošeni krilima nade radujemo se ljubavi.

Reményszárnyakon   Arcodról eltűntek a könnycseppek, érett cseresznye-illattá változtak. Míg a zokogás a szív fájdalmáról szólt, rajongva néztelek. A cseresznyeérés   idején, választottamnak, reményszárnyakon örülök.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić Без тебе – Nélküled

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Без тебе   Досадно је без тебе И кад звезде се веселе И кад је месец своју песму пева. Досадно је као да никог живог нема. А пун је град људи.

Nélküled   Unalmas nélküled, Akkor is, ha a csillagok ujjongnak, Akkor is, ha a hold dalol. Unalmas, mintha senki sem lenne. Pedig a város emberekkel tele.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.