Neda Gavrić Ружа и ја – A rózsa és én

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Ружа и ја   Узимам белу ружу Излазлимо   Из куће Из живота Из љубави.   Ружа и ја.   Верујем Увенућемо.   А док не увенемо Миришемо Ружа и ја.   Јер ружа и жена Миришу И када вену!

A rózsa és én   Veszem a fehér rózsát Kimegyünk   A házból Az életből A szerelemből.   A rózsa és én.   Hiszem Elhervadunk.   Míg el nem hervadunk Illatosak vagyunk A rózsa és én.   Mert a rózsa és az asszony Illatos Ha hervad is!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Obren Ristić Тековина новог доба – Új idők hozománya

  

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –

Тековина новог доба
 
Као неутољиву жеђ осећам потребу да вичем вичем
Та једина слобода Тековина новијег доба данас је моја
Велика обмана Стихови који ми се око ногу врзмају
Ко ланци саплићу ме Не препознају више мој корак ни
 
Ја њихове риме свезане Два супротника сред арене
Два јарца утуцана на трулом брвну спајају две
Обале набујалог потока У планинску бистру воду
Уронише гласи умивени чисти а шумом варке шарене
 
Са извора у највишем горју у саму зору силно зажубори
Исти исти исти И ништа потом Ништа се није догодило
Сунце се опет објавило Нови дан Нови људи Оно било
 
Није се десило Побегоше звери Хиљаде паса на повоцу
Господаре своје држи мудре тихе Ни гласа ни слова
Глава од олова 6о тавних година као 6о векова
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. стр: 16.
 
 
Új idők hozománya¹
 
Olthatatlan szomjúságként érzem, kiáltanék, kiáltanék,
Az egyetlen szabadság Az új idők hozománya ma az enyém
Szemfényvesztés A lában körül settenkedő verssorok
Láncként gáncsolnak Léptemet többé nem ismerik fel és
 
Rímképletüket én sem Két szembenálló fél a szorítóban
Korhadt rönkön két bősz kecskebak hidalja át a megáradt
Patak két partját A hangok az áttetsző vizébe mártózottak
Immár megváltottak de az ámítás suttogásában hamisítottak
 
Hajnalhasadáskor a hatalmas hegy forrásánál
Ugyanaz ugyanaz ugyanaz Majd csend Semmi sem történt
A nap újra hirdette Új nappal Új emberek A megtörtént
 
Meg sem történt A vadak elmenekültek A pórázon a kutyák
Gazdáikkal együtt bölcsen csendben vannak Se hang se jel
60 múlt évem akár 60 század súlyos viharokkal telt
 
¹A verssel a költő hatvanadik születésnapját köszöntötte
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Мајка – Az anya

  

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Мајка   Сине, изађи на терасу и прислушај разговор тица: То наиђе!   Ја се извињавам, ја морам слушати, сине.

Az anya   Fiam, menj az erkélyre és hallgatózz, a madár-beszédre figyelj: Légy türelmes!   Bocsáss meg, nekem hallgatnom kell, fiam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Nebeski vrtlar – Mennyei kertész

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Nebeski vrtlar   Dabome da želim da ti se javim, strah me je da ti pišem a strah me je da ti i ne pišem. Kao da se plašimo jedno drugog, a koliko te samo zateknem u mojim mislima, čudim se kako te ponekad noge ne zabole od te silne šetnje. Ponudim ti da sjedneš, ali uvjek si u prolazu, sad tamo sad ovamo. Volio bih da te nekad noću uhvatim u mislima, računam, noć je možda bi prilegla, pa opet pomislim nema od toga ništa, nema nama spavanja, ako bismo prilegli jedno pored drugog. I tako. Propustim misao po misao i sve ode u nedogled. Tamo u tom nedogledu, jednom sam se privukao i izvirivao da li bih te mogao vidjeti. Zamisli ugledah te ozarenu osmjehom ali onako prema suncu. Ne vidiš ti da ja tebe gledam, ali odjednom čudo, ugledah sebe kako ti prilazim, i vidim kako u meni iznutra nešto svjetli, kao sreća kad se sprema na vaskrsenje, očekujem tvoje iznenađenje, ti se okrenu prema meni, pogleda me milovito nasmiješenim očima pođe mi u zagrljaj i prošaputa: „Odi, čekam te.’’ Zagrlismo se, osjetih toplinu grudi i toplinu tvog tijela na sebi, a sreća zapali vatromet na dnu same duše, osjetih da zajedno poletjesmo u nebo. Nađosmo se na velikoj plavoj livadi. Ne gubismo ni trena. Zasadismo cvijet ljubavi na najljepšem mjestu. Okupiše se anđeli i slavismo duboko u život. Prepolovili smo jabuku i vidjeli u njoj zgodno mjesto da zasadimo voćnjak, sadili smo neumorno...

Mennyei kertész   Természetesen akarok neked jelentkezni, félek írni, de félek akkor is, ha nem írok. Mintha egymástól félnénk, pedig gondolataimban hányszor jelen vagy, csodálkozom, olykor, lábaid, annyi séta után, hogy nem fáradnak el. Kérlek, ülj le, de mindig átmenőben vagy, hol itt, hol ott. Szeretnélek időnként éjjel gondolataimban megkaparintani, mert éjjel van, talán lefeküdnél, majd ismét eszembe jut, ebből semmi sem lesz, számunkra nincs alvás, ha egymás mellé feküdnénk. És így. Gondolat gondolatot követ és minden a messzeségbe vész. Ott, abban a messzeségben, egyszer meghúzódtam és leselkedtem, egyáltalán láthatlak-e. Képzeld, megláttalak, mosolyogtál, de csak úgy, a nap felé. Nem látod, hogy nézlek, de egyszerre csoda, magamat látom, feléd megyek, és bensőmben valami fénylik, mint a feltámadásra készülő öröm, várom, meglepődsz, felém fordultál, sugárzó, kedves tekintettel jöttél tárt karomba és suttogtad: „Gyere, várlak.” Megöleltük egymást, éreztem melled, tested melegét, az öröm a lélek mélyén keltett tűzijátékot,  éreztem, a mennybe együtt emelkedünk. Hatalmas, kék mezőn találtuk magunkat. Egy pillanatot sem herdáltunk. A szerelemvirágot a legszebb helyre ültettük. Összegyűltek az angyalok és az életet ünnepeltük. Az almát kettészelve találtuk meg azt a megfelelő helyet, ahová gyümölcsöst telepíthetünk, telepítettük, fáradhatatlanul…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Ilija Bakić: *** ( vatra je prostor...) – *** (a tűz tér...)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   vatra je prostor zborište linije daljina dolaze joj seku u drhtavoj odaji klupku jezika prašina prošlog toka izvrće se u svetlace živo meso udiše tišinu liže noževe odnosi krv briše otiske meseca mena oseka koje otkrivaju kosti stakla ramove dana povez kalendara rašiven listovi tonu kroz ždrelo plazme u vodu amniona koji kaplje niz „drvo pljuvačke”

***   a tűz tér gyülekezőhely vonalak a távolságot közelítik a nyelvgombolyagot remegő teremben szelik a múlt-folyamat pora lángnyelvekbe vált az élő hús csendet szív magába késeket nyal vért visz holdnyomokat töröl holdfázis apály fedezik fel az üveg-csontozatot a nappal-kereteket a naptárkötés szétfejtett levelei a plazma garatján keresztül süppednek a „fa savóján” csorgó magzatburok vizébe   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić I u smrti smo – A halálban is

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

I u smrti smo
 
Potrošili, do poslednje šanse, ljubav, taj arhetip večnog,
Nestajanju aplaudirajući, da preuzme nas, žrtvovane:
 
Iskoračao sam, broj koraka, za dužinu veka, premerene.
Izudaralo je srce, Ti, titraje sve, u pulsu, predodređenom za postojanje.
 
I, u smrti smo, kao što u smrti, maštali jesmo, da ostanemo.
I, u smrti smo, jednako zajedno, umoreni za upokojenje, živo.
 
Rečima sa usana, ne rađaju ona šaputanja, zemljotrese što utišavahu.
Mislima tokovi, Borhesu naklonjeni, skrenuše nepovratom, od poezije.
 
I, u smrti smo, bez udova i osećanja, osakaćenja punog željni.
I, u smrti smo, objavljeni na bilbordu patnje, Razapetog.
 
Izvor: autor
 
 
A halálban is
 
Elherdáltuk az utolsó lehetőségig, a szerelmet, az öröklét őstípusát,
Az enyészetnek tapsolva, hogy vegyen át bennünket, feláldozottakat.
 
Haladtam, a léptek száma élet-hosszra mért.
Dobogott a szív, a verőér minden rezgése, életre hivatott.
 
A halálban is, álmodoztunk, a halálban is együtt maradunk.
A halálban is, ugyanúgy együtt, ahogy az életben halálra fáradtunk.
 
Az ajkakon fakadó szavak nem szülik azokat a földrengést csillapító suttogásokat.
A Borges iránt barátságos gondolatáramlatok mindörökre elfordultak a költészettől.
 
A halálban is, végtagok és érzelmek nélkül, csonkításra vágyunk.
A halálban is, a szenvedés hirdetőtábláján, Keresztrefeszítetten.
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми IX. – Aforizmák IX.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми IX.   Људи који другачије мисле и нису неки људи, то је критична маса. Ова средина и ови крајеви ми све мање одговарају.   Ко си тата? Ко сам ја? Питасмо се обадва... Соларна енергија – паре на сунце. (С)личности: Једни имају свој кут, а други свој култ.   Земљаци који су отишли ван - ванземљаци. Можда нас има за под једну шљиву, али је битно да нисмо пали с крушке. Ја на читaњу – они прочитани!   Све је добро док људско понашање не почне да вријеђа вјештачку интелигенцију. Балкански алхемичар ни од чега прави нешто. Неки односи више личе на замке злих духова, него на однос с људима.   Он има нос да препозна сирови таленат - и сам је такав. У основи са фундаменталистима морате бити темељни. Не постани вук, док као јагње пролазиш кроз чопор.

Aforizmák IX.   A másként gondolkodó emberek nem is emberek, az a kritikus massza. Ez a környezet és ez a táj egyre kevésbé felel meg nekem.   Apám, ki vagy? Én ki vagyok? Kérdjük mindketten… Szoláris energia – elő a pénzzel Hasonlóságok: egyeseknek mentsvár, másoknak szertartás.   A földiek, akik elmentek, immár földön–kívüliek. Alig vagyunk a fa alatt, de fontos, hogy nem a fáról pottyantunk. Én fedezek – ő meg felfed!   Minden jó, míg az ember viselkedésével nem kezdi sértegetni a mesterséges intelligenciát. A balkáni varázsvegyész a semmiből készít valamit. Egyes kapcsolatok inkább a gonosz szellemek csapdáira hasonlítanak, mint emberi kapcsolatokra.   Jó szimata van, felismeri a nyers tehetséget – ő maga is az. A fundamentálisakkal szemben alaposnak kell lenni. Ne válj farkassá, míg a falkánban bárányként haladsz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Verica Preda PreVerica Чување Кирлијанове фотографије – Kirlián fénykép-őrzés

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Чување Кирлијанове фотографије   потребно је затворити своју шкољку од пауничастог влакна премазом од белог лука и катанац прелити врелом смолом   ако закаче ноктима радовање Твог пенастог облака ако откину ма једно перо из крила птица које шарају видик ако осете колико су далеко од шареног света и цепелина који неспутано међ облацима језди и кише које не натапају дане и листове брезе забадаће трнове игле под кожу под јастук и цик јутра под шуштање мајског дана под распеване кораке   тако се чувају рођено моје матице љубичастог одсјаја и злато подно мора тако светли најлепши отисак електромагнетног поља   п.с. потребно је сачувати мир сваког трептаја сваког удисаја и наговештаја немира пре него што пете прокрваре пре него што се ланац сивог праха од живог ткива по црној земљи расплете

Kirlián fénykép-őrzés   be kell zárni a pókhálóból készült fokhagymával bekent kagylódat és a láncot forró gyantával leönteni   ha a Te buborék-felhőd örömét körömmel megsértik ha a láthatárt tarkító madarak szárnyából csak egyetlen tollat kiszakítanak ha megérzik milyen messze vannak a tarka világtól és a felhők között szabadon nyargaló zeppelintől meg a napokat és a nyírleveleket áztató esőktől tüskét szúrnak a bőr alá a párna alá és hajnalhasadáskor a májusi nap susogása alá a könnyed léptek alá   így őrzik barátom a sodrás lila visszfényét és a tengerben az aranyat így fénylik az mágneses tér legszebb másolata   p. s. meg kell őrizni minden pillantás minden lélegzet és indulatra utaló jel nyugalmát mielőtt a sarkakból vér csepegne mielőtt az élő szövet szürke por-láncolata a fekete földön szétterülne   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Верица Преда ПреВера: Post  skriptum ОГЛЕДАЛА БИТИ, Libertatea NIU Панчево, 2024. стр. 10.

Slavoljub Marković Stvaranje sveta II – A világ teremtése II

 

Slavoljub Marković Jakovlje, 1952. – 

Stvaranje sveta II        Ja nisam učestvovao u stvaranju sveta. Uspavao sam se. Pošto sam se probudio, žmireći, video sam: oslonac je stvoren, možda flora i fauna, ali ja sam mogao da počnem sa stvaranjem tela.      Prvo sam stvorio drugo telo kao antitezu. Seo sam da se odmorim i muhe su mi dosađivale, te sam tela odmah podvrgao napretku. Neka se opiru (ali promene neće izbeći), neka se istrebljuju, dok ih patnja ne podstakne da se sećaju Boga. Ja ću i dalje biti srodan s njima. Govoriću o ženama, o neverstvu; govoriću da sam zadovoljan postojećim. Otići ću u kafanu, popiću piće, a onda ću se nasmejati slušajći njihovu brigu, njihove želje, govore o budućnosti. Biću toliko srećan da neću pominjati da sam ih ja stvorio.      Oni mi, verovatno, ne bi ni sada verovali.

A világ teremtése II        Nem vettem részt a világ teremtésében. Elaludtam. Ébredés után, pislogva, láttam: elkészült az alap, talán a növény- és állatvilág is, én meg elkezdhettem a testalkotást.      Először, antitézisként, másik testet teremtettem. Leültem, pihentem, a legyek alkalmatlankodtak, hát nekiláttam, a testeket fejlesztettem. Csak ellenkezzenek (de a változtatásokat nem ússzák meg), csak irtsák egymást, míg a kín rá nem veszi őket, hogy Istent idézzék. Továbbra is rokonok vagyunk. Beszélek a nőkről, a hűtlenségről; a meglévővel elégedett vagyok. Kávéházba megyek, iszogatok, szorongásaikat, kívánságaikat hallgatva mosolygok, a jövőről beszélnek. Jókedvemben nem fogom említeni, hogy én teremtettem őket.      Ők, valószínű, most sem hinnének nekem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Slavoljub Marković: Plovno stanje istorije, Narodna knjiga, 2011.

Ilija Bakić: *** meso betona – *** a beton szövete

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   meso betona urasta u staklenu tišinu drhte prepoznaju se elementi odeljeni površinskim naponom kroz rešetke se cede glasovi na mrazu grušaju u reči sila magneta slaže ih unakrasno gradi bedeme kule visoke do mehura svoda i prozrače mreže pukotina golog oka homunkulusovog

***   a beton szövete az üvegcsendbe nő remegnek felismerhetők a felületi feszültséggel elválasztott elemek rácsokon keresztül csepegnek a hangok a fagyban szavakká alvadnak őket a mágneses-erő keresztbe rakja sáncokat tornyokat épít magasakat a buborék-boltozatig és szellős repedés-hálózatot homunculus szemén   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Aca Vidić Гимнастика за мозак – Agytorna

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Гимнастика за мозак
 
Поезија је као цркотина!

Човек из сенке и опушци

Зазидан прошлошћу уморан
        Идилично спава

С друге стране:
      Живот као Двојник сна

Затворени капци су рај за очи ноћи
  Глувоћа за успаваност
      Укупна апстенција

Мозак је поезија кроз ветар дува
      Пустињском прашумом
             Тунел што задржава влагу кречњацима
                    И светлост у утроби тла

Нема смрти међу ратницима светлости
        Док својим сечивима показује пустош
                  Мачете за пут кроз прашуме и папрати

Знај да ко сам да знам!

Не уздржавај се од бола ако можеш
    Величанствено да га досегнеш
         Величанствено да крвариш
              По својим траговима


                                               Док их сенка по мрљама крви
                                                   Злоставља и напушта

            Поезија трагова је то Крварење
                   Злостављање
                          Напуштање
                               и Опраштање

                                          Вежба за мозак и утроба мозга
                                 И свилене   кости
                                            Што прескачу препреке
                                                       Њеним световима

Поезија је измрцварена лешина ветра
            Прах грома у олуји
                  Аскета
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Agytorna
 
A költészet tetem!
 
Árnyékember és szivarvég
 
Múlttal körülzárt fáradt
      Nyugodtan pihen
 
Egyébként meg:
      Az élet az álom Hasonmása
 
A zárt szemhéj éjjel a szem mennyországa
  Álomba szenderült süketség
    Önmegtartóztatás
 
Az elme költészet szél fúj
      A sivatagi őserdőn keresztül
            A mészkőnek nedvességet magtartó alagút
                    Fénysugár a talaj gyomrában
 
A fényharcosok között ismeretlen a halál
        Míg pengéikkel a pusztulást mutatják
                  Utat vágnak az őserdőn a páfrányosan
 
Tudd hogy ki vagyok hogy tudjam!
 
Ha teheted a fájdalomnak ne vess gátat
  Magasztos ha egyáltalán eléred
    Magasztos ha nyomodban
       Csepeg a véred
 
 
                                      Míg az árnyék a vérfoltokat követve
                                            Bántalmaz és elhagy
 
            A költészet nyom azé a Vérzésé
                 a Bántalmazásé
                         az Elhagyásé
                                 és a Megbocsátásé
 
                                            Agytorna és az agy meg a selymes
                                      Csontok gyomra
                                              Melyek világával ugorját át
                                                         Az akadályokat
                                           
A költészet a szél csonkított teteme
          A viharban villámpor
                   Aszkéta
 
Fordította: Fehér Illés

Miodrag Jakšić Bez poricanja da suncu ostanu zraci – Vitathatatlan, a nap sugarai megmaradnak

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Bez poricanja da suncu ostanu zraci
 
Pričala si, nekada, da ljubav odgovara samo na poziv koji se začuje iznenada, na neočekivanom mestu, jedinstvenim, jednovrednim tonom saopšten. 

Jednom se zvuk taj, mora da javi, tvrdila si, hrabreći sebe, čekajući ga, željno, izazivajući trenutak u pojavi, istog, skoroj.

Tako se, rekla si, onda, nepoznatom čoveku, usput, i mnogima posle, slučajnima, isto, najbolje pronalazi razmera doživljene sreće i projekcija očekivanih nada, za vrednost postojanja, savetujući, ubeđena u ispravnost poruke, sebe samu, ponajpre, ponavljajući svima, sebe radi.

I dok te je slušao, računao je, i dok su te slušali, računali su, samo, koliko poziva zaslužuje njegovo veliko srce, njihovo napaćeno telo, za sve dane ovog života, koji je, koje su,  kao stari kaput vukao, nosili, na svojim ramenima i koliko patnje još tu treba otrpeti dok se ne osmehne, dok se ne nasmeju, i sâm, i oni, tome zvuku, i hoće li ga uopšte čuti, ikada.

Kazala si, upornosti naučena: „Čuje se, neznanče, gospodo, drugari, znam ja, bez poricanja da suncu ostanu zraci, da nauci sačuvamo pravo i temi dostojanstvo u svakom licu, od naših.”

Ljubav si sanjala noćas, čini se, sećajući se slika detinjstva, u buđenju. Tebi je kiša, svirala celu noć. Orkestar miliona kapi je čekao odgovor. „Nasmejali su se...” – uverenja puna, osećaš, dok ljubavlju ispunjena jesi, ušetala u novi dan. 
 
Izor: autor
 
 
Tagadhatatlan, a nap sugarai megmaradnak
 
Hölgyem, egyszer említetted, a szerelem csak a nem várt helyen, egyedi, utánozhatatlan módon közölt váratlan hívó szóra válaszol.
 
Egyszer az a hang biztosan jelentkezik, állítottad, önmagadat biztatva, várva várva, kihíva azt pillanatot, a hamarosan megjelenőt.
 
Így, állítottad, akkor, ismeretlen embernek, útközben, később másoknak is, jöttmenteknek,
ugyanazt, legjobb meglelni a megélt boldogság mértékét és a várt remény vetületét, a lét méltóságáért, sugalltad, meggyőzve elsősorban önmagadat, önmagad miatt mindenkinek ismételve, üzeneted helyes.
 
És míg hallgatott, számolt, míg hallgattak, számoltak, nemes szíve, gyötört testük, a megélt napok nyomorúsága, melyet viselt kabátként cipelt, vállukon vonszoltak hány szólítást ér, mennyi szenvedést kell még elviselni, hogy végre örüljön, végre kacagjanak, meghallva azt a hangot, ő maga, meg a többiek meghallják-e valaha is.
 
Azt mondtad, mint kitartásra tanított: „Hallatszik, te ismeretlen, uraim, barátaim, tudom, vitathatatlan, a nap sugarai megmaradnak, őrizzük meg a tudomány jogát és közülünk mindenki méltóságát.”
 
Úgy tűnik ma éjjel a szerelemről álmodtál, ébredéskor gyerekkori képet idézve. Éjjel neked játszott az eső. A milliónyi csepp zenekara választ várt: „Mosolyogtak…” – abban a hitben, érzed, szerelemmel áthatva lépsz az új virradatba.
 
Fordította: Fehér Illés

 

Nenad Grujičić Удес – Gond

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Удес   Иако често загледан у небо отац никад није наглас рекао шта осећа и види нити је икад словце своје неписмено на папир ставио.   Ти који друкчије поступаш једном га упита: Откуд ли толике звезде?   Он те не погледа већ одлазећи рече да се о таквим стварима поштено може само уз добру ракију причати.

Gond   Bár gyakran szemlélte az eget apám sosem mondta el mit érez mit lát és írástudatlan mondanivalóját se vetette papírra.   Te aki másként cselekedsz egyszer megkérdezted: Honnan annyi csillag?   Nem nézett rád elmenőben szólt ilyesmiről csak jó pálinka mellett lehet őszintén beszélgetni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Obren Ristić Пећина из детињства – Gyerekkori barlang

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Пећина из детињства
 
Виђен сам на железничкој станици негде у Сибиру
На Родосу, у Семирамидиним вртовима Вавилона
Крадем најлепшу ружу, кријем се у шумама Амазона
Високо на Андима… Узалуд траже моју лиру
 
Испод Ајфелове куле у Паризу… Годишња доба
Погодују инциденту на Тресибаби у овом трену
Улазим у ону велику пећину из детињства Прену
Ме глас стараца из села Ко те горке плодове проба
 
Однеће га време на другу страну Мештани у агонији
Шапутаће Неки се чудак дојавио са света оног
Док ме њихов мудри врач на свечаној церемонији
 
Проглашава за голог небесника Скакућем једноног
Сричем нова слова Опраштам се или благодарим Мени
Је овде сасвим добро И коначно сви су рачуни намирени
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. стр: 15.
 
 
Gyerekkori barlang
 
Láttak a vasútállomáson, valahol Szibériában,
Rodoszon, Szemiramisz kertjében Babilonban
A legszebb rózsát lopom, magasan az Andokban
Az amazoni erdőkben rejtőzöm… Költészetem hiába
 
Keresik Párizsban az Eiffel torony alatt… Az évszakok
Kedvezőek a Tresibabán¹ az összetűzésre, ebben a pillanatban
Abba a gyerekoromi magas barlangba húzódok Szólítanak
A falubéli öregek. Azt, aki kóstolta e keserű hozamot
 
Az idő a másik oldalra tereli Halálküzdelmükben a helyiek
Majd suttogják Holmi különc egy másik világból jelentkezett
Míg bölcs varázslójuk ünnepélyes keretek között engem
 
Meztelen égi lénynek nevez Egy lábon szökellek
Új betűket tagolok Búcsúzom majd köszönetet mondok Nekem
Itt megfelel És végre minden számla rendezett.
 
¹Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) hegy délkelet Szerbiában
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми VIII. – Aforizmák VIII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VIII.   Од дизања ствари на виши ниво добио је упалу мишића. Откако смо ушли у кружни ток стално се вртимо у круг. Најстарији народ на свијету – вични Месопотаманци.   Да би државу подигао из пепела, морао је прво да је спали. Ко је ПРОТИВ нек јасно каже да је ЗА.     Муке мучи наше јавно мнење, један стење, а други се пење. Сви текући проблеми су горући. Осуђивање других је лоше, осуђивање првих је опасно.   Глас разума шапће, а ларма је гласна... Лирски субјекат пјесме, прави заплете епских размjера, да би нас увео у драматичну  завршницу. Надај се, генерацијо!     Једино су код нас сировине финални производи.   Књиге, браћо, књиге, а не интернет и пдф-ови! Стан, станчићу, стани, стани, да те купим натенане... Не могу да замислим колико не могу да ме смисле. Добро је, да зло не прочита.

Aforizmák VIII.   Izomlázat a dolgok magasabb szintre emelése miatt kapott. Amióta a körforgalomba kerültünk, állandóan körbe forgunk. A legöregebb nép a földön – a bölcs mezopotámiai.   Hogy az államot hamvaiból feltámassza, fel kellett gyújtania. Aki ELLENZI, egyértelműen jelentse ki EGYETÉRTEK.   Közvéleményünk kínok kínja között, az egyik sóhajtozik, a másik kapaszkodik. A folyó ügyek égetőek. Elítélni másokat téves, egyeseket veszélyes.     Az értelem hangja suttogás, a lármáé meg hangoskodás… A vers lírai alanya epikus méretű bonyodalmakat teremt, hogy a dramatikus végkifejlethez vezessen bennünket. Korosztály, ne hagyd magad!   A nyersanyag csak nálunk végtermék.     Nem világhálót, pdf-eket, könyveket, testvéreim, könyveket! Szállás, szállásom, állj csak, állj, megveszlek, részletre… Elképzelni sem tudom, elképesztően megvetnek. Jó, ha azt, ami rossz, nem olvasnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Neda Gavrić Први плес – Első tánc

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Први плес   Одиграј са мном тај први плес По последњи пут као слободан човек. И загрли ме, Преко твојих рамена Желим гледати овај свет.

Első tánc   Mint szabad ember, gyere,   járd velem Utoljára ezt az első táncot. És ölelj át, Válladon keresztül Akarom nézni ezt a világot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Kad ne bi postojala žena koju volim – Ha asszony, akit szeretek, nem létezne

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Kad ne bi postojala žena koju volim   Volim ženu nepoznatu, neotkrivenu. Ona živi stepenicu iznad moje stvarnosti. Parče neba satkano od nepoznatih istina nastanilo se između nas dvoje. Hoću bešumno da prođem kroz njega i da joj donesem samo ljubav. Kada bih mogao da je ljubim, da je ogrnem dušom, da plovimo dolinom želja, da me ima cijelog, da me ne štedi, da me ne vraća stepenicu niže, da me zasadi kao biljku da cvijetam u podnožju njenog srca, da joj mirisom bojim snove. Da me cjeliva medom zrelih usana, vrelim bičem da me drži nad ponorom strasti, iznad vatre u koju ćemo pasti. Kad ne bi postojalo razočarenje, ljubav bi bila vječna, kad ne bi postojali zavjeti ljubav bi bila slobodna, kad ne bi postojala vjernost ljubav bi bila neiskrena, kad ne bi postojala žena koju volim, ne bi postojala ni ljubav.

Ha asszony, akit szeretek, nem létezne   Ismeretlen, titokzatos asszonyt szeretek. Létem felett egy lépcsőfokkal él. Kettőnk közé ismeretlen igazságokból szőtt égbolt-rész telepedett. Nesztelenül akarom átszelni és az asszonyt szerelmemmel meglepni. Ha csókolhatnám, ha lelkemmel betakarhatnám, ha a kívánságok völgyében lebeghetnénk, ha elfogadna, ha nem kímélne, ha egy lépcsőfokkal vissza nem küldene, ha növényként elültetne, szíve mellett nyílnék, álmát illatommal könnyíteném. Hogy érett ajka mézével ajándékozzon, hogy a vágy szakadéka, a tűz felett,  melybe zuhanunk, ostorral tartson. Ha nem lenne csalódás, a szerelem örökös lenne, ha nem lennének fogadalmak, a szerelem szabad lenne, ha nem lenne hűség, a szerelem csalóka lenne, ha asszony, akit szeretek, nem létezne, szerelem sem lenne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nadežda Purić Jovanović Вечно мушко – Mindörökre férfi

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 18. septembar 1974. – 

Вечно мушко   да ли би у име љубави о ти романтична душо живела у чатрљи шатору камп кућици зашто ти душо танана треба уговор темељ катастар деоба кључ гаража

Mindörökre férfi   a szerelem nevében ó te romantikus lélek élnél-e viskóban sátorban kempingházban miért te érzékeny lélek szerződés kell alap telek osztozás kulcs garázs   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aca Vidić Одох у пећину – Barlangba indulok

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Одох у пећину            Бранку Јездић - Дефи,                         стоглавом алкохоличару Идем у пећину Да се Заливадим Има Тамо Биљке Тамо Има Зеленог откоса                            (што ће ми                                помоћи да умрем на сметлишту!) Усред Зеленооких Мржњи Идем у корен да се задрвеним ТАМО ИМА СРЕЋАН МИР !

Barlangba indulok                    Branko Jezdić – Defihez,                             a százfejű alkoholistához   Barlangba megyek Hogy Mezőre érjek   Ott Vannak Növények   Ott Van Zöld kaszálék                                         (az segít                                              majd hogy a szeméttelepen végezzem!)   A zöldszeműek Gyűlöletének Közepette Megyek a gyökérhez szarusodni   OTT BOLDOG NYUGALOM VAN !   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html