Neda Gavrić О том – потом – Erről – ezután

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

О том – потом   Моје срце је сишло У твоје пете Газиш га одлазећи.   Толико о том!   Волео, љубио Под кожом тапкао Гледао ме као дете.   А потом.   Трнци кроз тело Малаксала душа Горак укус још једног пораза За који године немам. Љубав је опет Показала очњаке Гризе сваког ко јој Узалуд име спомене. Ал' што баш мене Ја сам те волела.

Erről – ezután   Szívem sarkadba Húzódott Taposod, ahogy távozol.   Erről ennyit!   Szerettél, csókoltál, Bőröm alatt topogtál Rám, mint gyerekre néztél.   Ezután meg.   Testemben tövisek Lelkem kimerült Még egy vereség keserű íze Melyre nem vagyok felkészülve. A szerelem ismét Metszőfogát mutatta Mindenkit mar aki Nevét hiába említi. De miért éppen engem Én szerettelek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Vrati se – Gyere vissza

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Vrati se   Zavaravam tebe i sebe ako ti kažem da putem ovim kojim hodam mogu da te povedem. Osvrni se, na krila anđela koja su te donijela u zamršena nadanja. Ako bi mi vjerovala, izgubila bi ljubav kojom koračaš putem povratka.

Gyere vissza   Téged is magamat is átverem, ha azt állítom, ezen az úton, melyen járok magammal vihetlek. Tekints vissza, az angyalszárnyról, mely a kusza eshetőségbe vitt téged. Ha hinnél nekem, a szerelemet veszítenéd el, mellyel a visszatérés útján jársz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nenad Grujičić Везане сенке – Kötött árnyképek

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Везане сенке   Спавај, шестоугаона жено! Твоје кристалне површине, исцртане руком лудог мајстора, замагљују се у моме оркану. Надлећем те из неколико сфера и у блиставом смеху неба вежем твоје сенке.

Kötött árnyképek   Aludj, szögletes asszony! Megszállott mester keze által rajzolt kristályfelületeid elmosódnak fergetegemben. Több övezetben repülök feletted és árnyképeidet a menny mosolyában kötöm meg.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Bakić: *** (sunce putuje visokim horizontom…) - *** (magas horizonton utazik a nap …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   sunce putuje visokim horizontom ne zalazi ptice dolaze samo s leve strane nošene vetrovima bljeska koji briše inje ivica   smrznuti glasovi na ledu između pukotina prskotina njihove opne gole su i krte oglodane zubima nadolazećih ravnodnevica   putevi korica ucrtani su iza kože svaki je zatvoren u krug u nemost mraka u dnu koga leži sečivo znoja

***   magas horizonton utazik a nap nem nyugszik le a madarak a zúzmara szélét törlő villanások szele által hordva csak a bal oldalról jönnek   megfagyott hangok a jégen a repedések a törések között hártyáik csupaszok és törékenyek a jövendő napéjegyenlőségek fogai rágták   a hüvelypályák a bőr mögé rajzoltak mindegyi zárt a körben a homály némaságában a verejték élén fekvő mélyben   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić Ponovo počinje proleće – Ismét kezdődik a tavasz

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Ponovo počinje proleće
 
Ponovo počinje proleće.
Promenićeš parfem i otputovaćeš u Lisabon ili Istanbul,
isčekujući da po tebi pada zlatna kiša.
Nove nade ti dovode i nove osećaje,
pa ćeš, iznova, verovati u Bodlerove stihove
i u njegovu ljubav sa meleskinjom Žanom Dival.
Odbacićeš potrebu za nes kafom.
Osokolićeš sebe u obračunu sa svojim predrasudama.
Obnovićeš članstvo kod joga učitelja,
pa sa uverenjem da odeća remeti susret sa sobom samom,
vežbaćeš jogu potpuno gola.
Nezanoseći se preterano, koristićeš je, koristiti...
Trebao ti partner ili ne.
Razmišljaćeš o pirsingu na genitalijama.
Uz pristanak, spavaćeš sa više frajera,
da shvatiš šta želiš i hoćeš.
A razloge o tajnosti veze, opet, nećeš hteti da saznaš.
Nećeš tvitovati. Volećeš sebe.
Nećeš izbegavati osećaj sreće. Volećeš sebe.
U snovima ćeš umirati, u stvarnosti opstajati, voleći sebe.
Za ulepšavanje dana, kupovaćeš najobičnije sitnice.
Bez vere u onog koji ti predlaže promene na tvome telu,
nosićeš još kraće haljine,
izrugujući se implantantkinjama,
pravićeš albume, fotografišući, samu sebe.
Ponovo počinje proleće.
Da, pokušaj sa nečim novim.
 
Izvor: autor
 
 
Ismét kezdődik a tavasz
 
Ismét kezdődik a tavasz.
Illatot váltasz, arany esőre várva Lisszabonba, netán
Isztambulba utazol.
Az új remény új érzéseket is hoz számodra,
újra Baudelaire soraiba és a félvér Jeanne Duval
iránti szerelmébe kezdesz hinni.
Eldobod a nesz kávé szükségleted.
Előítéleteiddel való leszámolással bátorítod magad.
Tagságodat a joga tanárnál felújítod,
ahol anyaszűz meztelenül gyakorolsz, mert
szerinted a ruha megzavarja a találkozást önmagaddal.
Nem túlzott csodálattal használod majd, használod…
Társ, kell vagy nem.
Nemi testékszerekről elmélkedsz.
Beleegyezéssel, több akárkivel lefekszel,
hogy tisztában legyél, mit kívánsz, mit akarsz.
De hogy a kapcsolatok miért titkosak, nem akarod tudni.
Tweetelni nem fogsz. Magadat szereted.
Az örömérzést nem fogod kerülni. Magadat szereted.
Álmokban halsz, a valóságban maradsz, magadat szeretve.
Hogy megszépítsd a napokat, apróságokat vásárolsz.
A nélkül, hogy hinnél annak, aki testeden változtatásokat ajánl,
még rövidebb ruhákat hordasz,
a műmellű nőket kigúnyolod,
albumokat készítesz, önmagadat fényképezed.
Ismét kezdődik a tavasz.
Igen, új valamivel próbálkozz.
 
Fordította: Fehér Illés

Kajoko Jamasaki Азурни рибњак – Azúr halastó

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Азурни рибњак   Срби Митровићу   Удаљава се глас продавца: на улици у јесен на столици седиш.   Обрадован случајним сусретом, нудиш ми локвањ: „Узми један, који хоћеш!”   У белом ћупу, пуном воде, лелуја још један, последњи цвет. Колебала сам се:   чује се разбрајалица. Ко је изговара? Ни ти то не знаш.   (Данас смо добро продали цвеће...) Лагано ваздух румени, у далеком рибњаку заблиста вода.

Azúr halastó   Srba Mitrovićhoz1   Távolodik a kereskedő hangja: az utcán az őszben széken ülsz.   A véletlen találkozás örömére tavirózsát kínálsz: „Vegyél egyet, bármelyiket!”   A vízzel teli csuporban még egy lebeg, az utolsó. Habozok:   mondóka hallatszik. Kitől ered? Te sem tudod.   (Ma sok virágot adtunk el…) A levegő rózsaszínű, a víz a távoli halastóban csillan.   1Srba Mitrović (ejtsd; Szrba Mitrovity – 1931. – 2007.) szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Aca Vidić Песма поклоњења у времену– Hódolat-vers az időben

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Песма поклоњења у времену   Гласине су опустошене зидине Трулих маховина   Говорила си кроз врата Неко је говорио безобразне речи Старац је причао о хлебу   Ветар је дувао јако расипао говоре   Придигнут промајом Кô свод над морем увече Изгледао сам И видео свој безизворни сан   Као тајни гласови умирале птице По празним одајама   Пролазио је ветар као прст кроз живу Нит танка као срна њихала се На врпци осмеха   Јављали се пацови и плиме Паучине Из својих малих живота Мутави од неговорења   Растрчала се празнина по гатовима Паробродских линија Тишина се умигољила у муљ И ти си као уморни миш посегнула у самоћу   О свему сам ти већ говорио из урођеног стида   Завијао је дан Плакао гласом   Као крадљивац пламена што долазио је Да ти се огледа у очима   Јахао сам према дрворедима   1982.

Hódolat-vers az időben   A szóbeszéd a rothadt moha Csupasz fala   Ajtón keresztül szóltál Valaki káromkodott Egy öreg a kenyérről mesélt   A beszédet az erős szél szórta szét   A huzat a magasba vitt Úgy tűnt este a tenger felett Boltozat vagyok És megláttam forrás nélküli álmomat   Az üres fülkékben a madarak Titkos hangokként haltak meg   A szél mint ujj a higanyban járta át A mosoly szegélyén vékony szál Ringott   Patkányok és pókhálók Szerény életükkel Szótlanságra ítélten Jelentkeztek   Üresség terült szét A gőzhajógátakon A csend posványba húzódott És te is fáradt egérként a magányba   Eredendő szégyenből már mindenről beszéltem   A nappal hangosan Zokogott   Lángtolvajként aki azért jött Hogy veled megmérkőzzön   Lovagoltam a fasorok felé   1982.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021. стр. 15-16.

Obren Ristić 8. Њима ће се само казати пут и путовођа… – 8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

8. Њима ће се само казати пут и путовођа…
 
Њима ће се само казати пут и путовођа испод Свете
Горе И сазнаше постоји место из ког се путује најлепше
А капи ове течности чине густу масу у коју урањаху
Ко у светињу у нади да ће одавде са камена да узлете
 
Ако кроз ова врата чисти прођемо на којима ће нас
Дочекати Науци ако је веровати да земља је округла
И шупља Записано је негде Можда слово ил цртеж
Звук у таласима Тајна у утроби Ртња тражећи спас
 
Или у дубоким ризницама Старе планине Има ли пута
Ка висини Видим одавде ту светлост која ме као велика
Прозрачна риба у мирно подне августовско гута
 
Камо је Дис кренуо мислећи да овај плави зрак ко река
Гробница је за праведних Серба душе утопљене
И како ће те насеобине куће небеске примити укућане
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 30. стр.
 
 
8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…
 
Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek a Szent Hegy
Alatt És felismerik a legszebb helyet ahonnan indulni lehet
És a sűrű masszát alkotó folyadékcseppekbe úgy merülnek
Mint a szentélybe remélve hogy innen a szikláról felemelkedhetnek
 
Ha ezen az ajtón melyen várnak bennünket tisztán jutunk át
Ha hinni lehet a tudománynak mely szerint a föld kerek
És öblös Ez valahol rögzített Csak egy betű vagy rajz talán
Hang a hullámokban Menedéket nyújtó titok a Rtanj¹ belsejében
 
Vagy a Stara planina² mélységes kincstárában Egyáltalán
Út a magasságba vezet-e Innen azt a ragyogást látom amely irdatlan
Áttetsző halként kap be egy nyugodt augusztusi délután
 
Hová indult Dis³ azt gondolva hogy folyóként ez a kék sugár
A feddhetetlen szerbek a megfulladt lelkek sírhelye
És e településeket lakosait a mennyei paloták hogyan fogadják
 
¹Rtanj, ²Stara planina (ejtsd: Rtany, Sztárā plāninā) szerbiai hegyek
³Dis – Vladislav Petrović Dis (ejtsd: Vlādiszlāv Pētrovity Disz, 1880. – 1917.) ismert szerb költő
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми XII. – Aforizmák XII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XII.   Њихово понашање вријеђа чак и вјештачку интелигенцију. Народ се брани ћутањем, не јавља се да је жив. Против жениних аргумената брани се ћутањем.   Сви смо ми у стању, само различитом.   Џаба ти је што си њихов, кад ниси свој. Буди мушко - признај жени да је у праву.   Генерацијама које одлазе створили су лијепу будућност. Од подлих и лукавих пријатеља научио сам да су непријатељи човјекова судбина. Опасни умови не знају за милост и достојанство.   Истина, истина и само истина, ма каква она била. Зуб времена нагриза и највећу рђу и то је нека утјеха. Почели су да нам продају маглу, а ми се све мање видимо.   Толико су себични да су почели производити  чоколаде са поруком „само ја’’. У друштвено корисном хладу сви смо у вођиној сјенци.

Aforizmák XII.   Viselkedésük még a mesterséges intelligenciát is sérti. A nép hallgatással védekezik, nem jelzi, hogy él. A nő érvei ellen hallgatással védekezik.     Mindannyian állapotban vagyunk, csak különbözőekben. Hiába vagy az övék, ha nem vagy magadé. Légy férfi – ismerd el a nőnek: igaza van.   A jövő nemzedéknek szép jövőt biztosítottak.   Az aljas és ravasz barátoktól tanultam meg, hogy vannak ellenségeink: emberi sors. A veszélyes elmék malasztot, méltóságot nem ismernek.   Igazságot, igazságot, csakis igazságot, bármilyen legyen is. Az idő foga mindent kikezd, ez is valamilyen vigasz. Ködöt kezdtek árulni, mi egyre kevesebbet látunk.   Annyira önzők, hogy a csokoládét a következő felirattal kezdték gyártani: „csak én”. A társadalmilag hasznos árnyékban, mindannyian a vezér árnyékában vagyunk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Neda Gavrić Као шкољка – Mint a kagyló

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Као шкољка   Када бих живела на мору Ништа не бих морала. Пуштала бих пени Да ми обликује мисли Песку да ми у песак претвори чежњу. Када бих живела на мору Разговарала бих са рибама И можда бих, као шкољка Заспала на дну Да видим ко ће ме изронити.

Mint a kagyló   Ha a tengerben élnék, Semmit sem kellene tennem. Hagynám, hogy gondolataimat A habok alakítsák, A homok meg álmomat homokká varázsolja. Ha a tengerben élnék, A halakkal beszélgetnék És talán, mint a kagyló, A mélyben aludnék, Hogy lássam, a felszínre ki hoz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Bakić: *** (put vodi kroz usta…) - *** (…a kristálykupolába)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   put vodi kroz usta u kristalnu kupolu čelične rešetke kaplju sa zidova hromirane oči izvrću odraz šljunak se kotrlja na dnu vetra ulazi u glasove vode vezuje kiseonik mehuri balzamuju reči Nad jezikom drhte odbačene posteljice malih sisara zemlja je krta pod pritiskom peska puca i drobi se među listovima kalendara konci kvasca puze prepleteni sklupčani iščekuju zube klepsidre jer sva trava je meso

***   a kristálykupolába az út a szájon keresztül vezet a falakról acélrácsok csöpögnek a tükörképet krómszemek torzítják a szél mélyén zúzalék görög a víz hangjába hatol megköti az oxigént a szavakat buborékok balzsamozzák A nyelv felett kis emlősök eldobott méhlepényei reszketnek a föld törékeny a homok nyomása alatt reped és darabokra hull a naptár lapjai között élesztőszálak kúsznak összefonódva összegörnyedve várják klepszidra fogait mert hús a fű   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Nenad Grujičić Мали разговор с апсолутом – Csevegés a tökéletessel

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –  

Мали разговор с апсолутом   Сећаш ли се танке лепојке што је лелујала кроз цветне шљивике и меким прстима размештала облачке?   У дућану враћа кусур. Очи – списак пропалих љубави. Руке – квочке празног задовољства.   Памтиш ли ону младу жену на бициклу што је вијорила попут марамице у руци краља?   Трипут се удавала. Дечурлију учи да краду. Карневалску своју тугу исповеда војсци.   Јеси ли заборавио непознату цуру што је ножицама запљускивала луксузна места и Ништавилу показивала груди?   Проповеда курсну листу. Изнад њеног јастука пише: Шупље су велике љубави!

Csevegés a tökéletessel   Emlékszel-e a virágba-borult szilvásban lebegő karcsú tündérszépre, aki puha ujjaival felhőket mozgatott?   A boltban a visszajáró pénzt nyújtja. Szeme – bukott szerelmek jegyzéke. Keze – üres örömök kotlósa.   Megjegyezted-e azt fiatal asszonyt aki a kerékpáron, mint király kezében a zsebkendő, lobogott?   Háromszor ment férjhez. A gyerekeket lopni tanítja. Karneváli bánatáról katonáknak mesél.   Elfeledted-e azt a kislányt aki fényűző helyeken topogott és melleit a Semmiségnek mutogatta?   Árfolyam-listáról prédikál. Párnája felett a felirat: Üresek a nagy szerelmek!   Fordította: Fehér Illés

Iuzvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Svakog dana – Minden nap

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Svakog dana prolazim pored zgrade
u kojoj je ubijen Libero Markoni
 
Svakoga dana prolazim pored zgrade
na čijem je stubištu ubijen Libero Markoni.
Zvanično istraga o tom događaju nije nikada pokrenuta,
već je u društvu leglo objašnjenje
da je slabost pesnikovog organizma
izvukla stepenik ispod njegovih stopala,
a stereotip da boemski način života
obično tako upozna smrt,
primio se.
 
Svakoga dana sedim u kafani
koja se nalazi na skveru koji nosi ime Libera Markonija.
U njoj se ne kazuje poezija, pušenje je zabranjeno,
krateži se sipaju najviše na 0,03
i ne postoji tabla koja govori da taj trg imena ima,
što je verovanje da pesnički
usud traje koliko i njegovi stihovi nastali
na salveti i rosnom kariranom stolnjaku,
ostavši biseri u čitankama beogradskog
ugurcizma.
 
Svakoga dana, tako,
mislim na Libera Markonija i njegovu leptir mašnu.
Moguće da je to samo meni samome važno,
kao izvinjenje geniju slobode duha
na svemu čime smo ga uzamreli,
dok on i dalje, dabome, šeta čuburskim sokacima
i biva voćka uz dvorišnu česmu,
sodadžijska radnja ili kliker staklenac,
slomljena čaša na podu i izrečena rima dami u prolazu,
baš onako, jedinstveno, kao sve ono čega
više nema.
 
Izor: autor
 
 
Minden nap elmegyek az épület előtt
melyben Libero Markonit¹ megölték
 
Minden nap elmegyek az épület előtt
melynek lépcsőházában Libero Markonit megölték.
Hivatalosan az esetről sosem indítottak eljárást,
a köztudatban maradt a magyarázat,
a költő gyenge szervezete miatt
talpa alól kicsúszott a lépcső,
és a sztereotípiát, a bohém élet
ily módon ismeri meg a halált,
elfogadták.
 
Minden nap abban a kávéházban ülök,
mely a Libero Markoni nevét viselő rakparton van.
Ott költészetről nem szólnak, tilos a dohányzás,
a kratest legfeljebb 0,03 mennyiségben öntik,
tábla sincs, mely jelezné, a térnek neve van,
ami igazolja a hitet, a költői
sors addig tart, mint a szalvétára
vagy a kockás asztalterítőre írt sor,
gyöngyszemeket hagyva a belgrádi baljós
olvasókönyvekben.
 
Így minden nap
Libero Markonira és csokornyakkendőjére gondolok.
Lehet, hogy ez csak nekem fontos,
mint bocsánat a szabad szellem géniuszától,
mindenért, amivel bosszantottuk,
míg ő továbbra is, igen, a belgrádi sikátorokban sétál
és gyümölcsfa az udvarban a szökőkút mellett,
szódavízgyár vagy üveggolyó,
törött pohár a padlón, az arra járó hölgynek dobott rím,
pontosan úgy, sajátosan, mint minden más,
ami többé nincs.
 
¹Libero Markoni – Slobodan Marković (ejtsd: Szlobodán Mārkovity, 1928. – 1990.) ismert bohém, szerb költő. Beceneve („Slobodan – szabad” neve után) Libero Markoni
 
Fordította: Fehér Illés

Nevena Milosavljević Игра престола – Trón-játék

 

Nevena Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. – 

Игра престола   Опколили смо сопствене мисли У два логора Два стецишта угаслих Очекивања. Седимо са две стране Исте арене А на попришту Без смењивања Слутње само Још се као Лавови Са гладијаторима боре. Отворимо наше усне Нека нам уђе кроз поре И меке учврсле боре Макар трачак Неразумевања. Макар привид Узајамног исмевања. Раскрсти прсте камене У чвор свезане За сваки случај. Не гаси пламене Из груди што букте Па врата закључај Од тешког храста Што за нама хукте. И као да смо сами На овом свету Начини потез први И на овом рулету Ми Играмо до задње Капи крви Игру престола, Без мрве кајања До задњег прага Неиздрживог бола И ко победи ̶  Нека слави пораз!

Trón-játék   Saját gondolatainkat Két táborra osztottuk Az eltűnt elvárások Két csomópontjára. Ugyanazon színtér Két oldalán ülünk De a küzdőtéren Váltás nélkül A sejtések Oroszlánokként Gladiátorokkal Küzdenek. Nyissuk ajkunkat A pórusokon és a megkeményedett Ráncokon legalább Szikrányi meg nem értés Hatoljon át. Egymás becsmérlésének Legalább látszata. Mindenesetre Ujjaidat Kulcsold össze. A lángokat mellkasodban Ne oltsd ki Zárd be A mögöttünk csapódó A nehéz tölgyajtót. Mintha ezen a világon Egyedül lennénk Tedd meg az első mozdulatot És ezen a ruletten Mi A trón-játékot Az utolsó vércsöppig Játsszuk Szemernyi megbánás nélkül Az elviselhetetlen fájdalom Utolsó küszöbéig És a nyertes – Ünnepelje a vereséget!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/11/nevena-milosavljevic-igra-prestola.html

Obren Ristić 5. Тек да наслуте праву меру… – 5. Csak sejtetették a pontos méretet…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

5.
Тек да наслуте праву меру…
 
Тек да наслуте праву меру тачан угао вечни мајстори
Дедови наши вешто су бирали место дом да саграде
Четири угаона камена спрам звезда с вечери младе
Постављаху чекајући изјутра мале госте у тој гори –
 
бубе и мраве Или на истом месту у подне ко у тору
Затварали стадо и посматрали њихов миран сан
О томе писати песму у завичају Поћи нежан у гору
Чувствима подлећи у висинама радостан
 
Поезија је љубав на свим језицима! Стих уписан
На највишем камену о који се спотакох у бескрају
Сва енергија космоса која се овде у љубави слила
 
Ако се речи не грле не љубе – то овде знају -
Нема лепоте и песме Привид и обмана неког поета
Од изласка до заласка сунца тек пола је света
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 27. стр.
 
 
5.
Csak sejtetették a pontos méretet…
 
Csak sejtetették a pontos méretet szöget az örök mesterek
Nagyapáink otthonuknak ügyesen választottak helyet
Nászéjszakán a csillagok felé négy sarokkövet helyeztek
Kis vendégeket várva már kora reggel –
 
bogarakat és hangyákat Vagy ugyanazon a helyen délben
Az állatokat karámba zárták és nyugodt álmukat lesték
Szülőföldünkön erről írj verset Pihenj meg a hegyekben
Az örömteli magasban élvezd a tavasz leheletét
 
A líra minden nyelven szerelem! Sort a legmagasabb
Sziklára írtam ahol a végtelenben megbotlottam
A kozmosz minden energiája itt a szeretetbe szakad
 
– Itt tudják – ha nem ölelnek csókolnak a szavak
Nincs szépség költemény Csak költői fondorlat
Napkeltétől napnyugtáig fáraszt nyomaszt
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Јесен у пролећу – Ősz a tavaszban

  

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Јесен у пролећу   Пођимо, драгана, у јесењу шизофренију лишћа, у крикове анђеоских крошања. Стуштимо се у комедију туристичких обилазака градова у којима хипноза векова слатко нас узима за руку. Проћердајмо овај уски дан.   Јесен је у пролећу и нешто превелико мешкољи се у моме срцу што подиже високо. До колена Божјег.

Ősz a tavaszban   Induljunk, kedves, a levelek őszi kavalkádjába, az angyali lombozat sikolyába. Élvezzük a városok mulatságos idegenforgalmi szemügyre vételét, kezünket alatta a századok varázslata fogja. Mulassuk el ezt a rövid nappalt.   Ősz a tavaszban és valami hatalmas mozog szívemben, magasra emel. Isten térdéig.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Skloni želju – Mellőzd a szenvedélyt

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Skloni želju   Nemoj nikada, proveravati da li su čaše kristalne ili od običnog paraćinskog stakla. Rukom izvajane, jesu. Na žaru svakodnevlja. Da li je namera prisutna, ili navika stečena? Ne mari. Nije red. Jasno je. Skloni želju za senzacijom, van stola, i budi najlepši izdanak prisutni. Otpi venac... Aromu mazni, uz žrtvoprinošenje, tvoje, od loze prihvaćeno, suzbi. Pa otpi... Čaša je čaša, staklo je staklo, vino je vino... Neproverljiv je kvalitet utočenog, kad se već popije. Želja za poljupcem, je molba, smisla nesaznajnog, za dozvolom. Da me poljubiš. Večeras. Moja je, moja, samo, tvoja, i za nas.

Mellőzd a szenvedélyt   Sose ellenőrizd, a pohár kristályból van-e vagy egyszerű paratyini1 üvegből. De kézzel készült. A mindennapok hevében. Tudatos munka vagy rögzült idegi válasz eredménye? Ki törődik azzal. Vitathatatlan. Mellőzd a szenzáció utáni vágyat, el vele az asztaltól, a legszebb jelenlévő szál légy. Hagyd a koszorút… A zamatot ragadd magadhoz, saját áldozatbemutatásoddal, mellőzd a fiatal hajtásét. Hát kortyints… A pohár pohár, az üveg üveg, a bor bor… Ellenőrizhetetlen a beleöntött minősége, ha már bekebelezett. A csók utáni vágy, kérelem, a talány értelme, engedéllyel. Csókolj meg. Ma este. Az enyém, csak az enyém, a tiéd, kettőnké.   1Paraćin (ejtsd: Paratyin), üveggyártásáról ismert város Közép-Szerbiában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Ne plači ljubavi – Ne sírj szerelmem

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Ne plači ljubavi   Volim, u sjenci kestena u perivoju slobode, pod punim mjesecom u nestašluku noći, tebe za tvojih pet prstiju i sjećanje protkano ljubavlju. Naša ljubav dala je pečat mladosti, zakovanoj na dnu čaše iz koje smo vino pili i dali zavjet generacijama koje dolaze da se ljubav ne može popiti. Ne plači, ljubavi, ako smo te oskrnavili, ako je grijeh, oprosti našim grešnim dušama.

Ne sírj szerelmem   Szeretlek, a gesztenye árnyékában, a szabadság vadaskertében, éjjel a telihold alatt huncutkodva, téged, öt ujjadért, a szerelemmel átszőtt emlékekért. Szerelmünk adott hitelt a borospohár aljára rögzített ifjúság-védjegynek és a jövendő nemzedékeknek fogadalomként hagytuk, a szerelmet meginni nem lehet. Ne sírj, szerelmem, ha vétkeztünk is, ha meggyaláztunk, bocsáss meg bűnös lelkünknek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić У овим годинама – Ezekben az években

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

У овим годинама   Понекад изађеш из себе И цео останеш у другом После те неко сретне И онда заједно чекате Да се ти вратиш.   То би била љубав у овим годинама.

Ezekben az években   Olykor kibújsz önmagadból És a másikban maradsz Majd valaki megtalál És együtt várjátok Hogy visszatérj.   Ezekben az években ez lenne a szerelem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Slavoljub Marković Slika sveta – A világ képe

 

Slavoljub Marković Jakovlje, 1952. – 

Slika sveta   Žene polaze sa muškarcima, muškarci traže žene i dok ih gledam u parovima ne mogu da zamislim šta ih spaja. Ta žena koju prvi put vidim, na toj zastakljenoj terasi, prilazi muškarcu. Ljubi ga. On je poluokrenut. Ne vidim ga dovoljno dobro. Da li je zbunjen? Nešto mu priča ta žena. Skida se, ostajući samo u bluzi. Ponovo se pomera ka njemu. Grli ga. Možda je to igra? Korakne nazad. Raskopča dva dugmeta bluze. Kada očekujem da će je skinuti, da će se ukazati njen torzo, ona povlači zavesu. Vidim samo kako vuče muškarca koji nije izgovorio nijednu reč. Osim što su se našli muškarac i žena, žena i mušakarac, da li je to uopšte razlog da budu zajedno. Žena – peva; njeno lice tone u masnu vodu sudopere: slika sveta – istovremeno su odlivnim vodama plutali Mesec i zvezde, neonska svetla i jedan oblak povremeno zaklanja svetlo.

A világ képe   A nők a férfiakkal együtt távoznak, a férfiak a nőket keresik és míg a párokat nézem, nem tudom elképzelni, mi köti össze őket. Az a nő, akit először látok, azon az üveg-erkélyen, a férfihez lép. Csókolja. Ő félrefordult. Nem látom elég jól. Talán zavarban van? Az a nő valamit mond neki. Vetkőzik, csak blúzban maradt. Ismét a férfi felé mozdul. Öleli. Ez valami játék? Hátra lép. A blúzán két gombot kigombol. Mikor várom, hogy levesse, hogy alakja láthatóvá váljon, behúzza a függönyt. Csak azt látom, magához vonja a férfit, aki egyetlen szót sem szólt. Azon felül, hogy találkoztak, a férfi és a nő, a nő és a férfi, szükségszerű-e, hogy együtt legyenek. A nő – énekel; arca zsíros mosogatólébe merül: a világ képe – ugyanakkor a Hold és a csillagok, a neonfények kiöntött vizeken lebegnek és időnként egy felhő a fényt eltakarja.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Slavoljub Marković: Probudi me da se igram, Istok Zapad, Zaječar, 2009. str: 10.