Risto Vasilevski (О)да путу – Óda az úthoz

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

(О)да путу   Мисао на пут сама је себе п(р)обудила, отворила простор да све крене од Творца и врати му се никад не прекидајући везу с Њим.   Пртине су утабале звери стазе људи који су морали да се уздигну изнад њих, надмудре их и припитоме, да би стекли вишу свест о себи.   Невидљиви путеви винули су се у небо е да би човек стигао и тамо где му није место, или боље осмотрио оно од чега бежи, које од себе не види.   А Општи Пут стално тежи напред, не хајући за време које ни пред ким не одступа.   (О)да путу који гради све(с)т да земља, ваздух, простор могу имати границе, али да унутар њих свима подједнако припадају.   О да путу, чијег се краја нико за живота не боји.

Óda az úthoz   Ahogy az útra gondolunk, önmagát ébreszti, teret nyit, hogy minden a Teremtőtől induljon és Vele a kapcsolatot soha megszakítva hozzá térjen vissza.   Az ösvényeket a vadállatok taposták ki, a járásokat az emberek, akiknek, hogy önmagukról magasabb tudatot nyerjenek, a vadak fölé kellett emelkedni, eszükön túljártak, megszelídítették őket.   Láthatatlan utak emelkedtek az égbe, hogy az ember oda is juthasson ahová nem tartozik, vagy jobban szemügyre vehesse azt, amitől menekül, amit önmagától nem lát.   Az Egyetemes Út, a senki elől nem meghátráló idővel nem törődve tör mindig előre.   Óda az úthoz a világot/tudatot építőhöz, a föld, a levegő, a tér lehet, hogy határokkal körülvett, de azokon belül egyaránt mindenhez tartozik.   Ó, igen, az úthoz, végétől életében senki sem fél.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Otpisani – Kegyvesztettek

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Otpisani   Na putu premještanja na putu odrastanja na putu ispreplitanja, istina mržnja laž ljubav zagledani jedni u druge, svjetlosti nedostaje ne vidimo, ali osjetimo trag prošlosti izvire iz nas, zbunjeni, začuđeni kao svatovi Eugena Kumičića. Djeca smo. Rekli su nam da remetimo mir. Djeca smo bez šanse za popravni. Otpisana djeca. Slušate našu pjesmu plačete nad našom sudbinom ne vidimo vam suze, niste bili sa nama kad se rađala naša pjesma. Vi ste je kovali, iskovana je od vaših želja, satkana od vaše sreće, domovinstva, iluzija, mržnje i naših nadanja. Nemamo kletvu. U srcu nam je molitva blaga, usrdna, trajna. Krčimo put pjesmi, put povratku.

Kegyvesztettek   A helyezkedés útján, a növekedés útján, a kuszaság útján, az igazság a gyűlölet a hazugság a szerelem szemtől szemben állnak, hiányzik a fény, nem látunk, de érezzük a múlt bélyegét, belőlünk fakad, Eugen Kumičić1 násznépeként zavarban vagyunk, csodálkozunk. Gyerekek vagyunk. Mondták, lábatlankodók. Javulásra esélytelen gyerekek. Kegyvesztettek. Hallgatjátok dalunkat, siratjátok sorsunkat, könnycseppeket nem látunk, dalunk születésekor nem voltatok velünk. Ti kovácsoltátok, késztetéseitekből kovácsolt, szerencsétekből, hazátokból, álomképetekből, gyűlöletekből szőtt és hitünkből. Nem átkozunk. Szívünkben fohász, gyengéd, szívélyes, kitartó. Utat a dal előtt egyengetünk, a visszatérés útja előtt.   1 Eugen Kumičić (ejtsd: Eugén Kumicsity, 1850.- 1904.) horvát író, politikus.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Dejan Spasojević Aфоризми VII. – Aforizmák VII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VII.   Држава чију историју пишу непријатељи има велике шансе да оде у прошлост. Ако изостане изборни циклус наћи ћемо се у неком другом стању. Perpetuum mobile: Састављање краја с крајем иде у бескрај.   Праве се мајмуни да те не виде, а ти се правиш мајмун да то не видиш. Не знам да ли су они читали Орвела или је Орвел прочитао њих. Бојимо се бојевих, а још више лудих  глава.   Траже се повратници у вршењу добрих дјела. Њихови правци су наши кривци. Твртко није имао твртку.   Џаба му је што је њихов кад није ‘’сав свој’’. Буди мушко - признај жени да је у праву. Генерацијама које одлазе створили су лијепу будућност.   Нестао црни лаптоп усред бијела дана. Будале су, нормално, блесаве. Они се понашају као власници изборног процеса, а ви нађите себи дpугу игрицу.

Aforizmák VII.   Ha egy állam történetét ellenségek írják. nagy valószínűséggel a múlté lesz. Ha kimarad a választási ciklus, valamilyen más állapotban találjuk magunkat. Perpetum mobile: végtelen a végtől végig összeálltás.   Majmot csinálnak magukból, hogy ne lássanak, te meg majmot csinálsz magadból, hogy ezt ne lásd. Nem tudom, hogy ők olvasták-e Orwellt, vagy Orwell olvasta őket. Félünk a töltényektől, még jobban az üres fejektől.   A jótettekhez keresnek visszatérőket. Irányelveik vétkeink. A vállalkozónak nem volt vállalata.   Hiába tartozik hozzájuk, ha „nincs magánál”. Légy férfi – ismerd el a nőnek, igaza van. A jövendő nemzedékeknek szép jövőt biztosítottak.   A sötét laptop fényes nappal tűnt el. A gyagyák, normálisan, ostobák. A választási folyamat tulajdonosaiként viselkednek, ti meg találjatok valami más játékot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Dejan Spasojević Aфоризми VI. – Aforizmák VI.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VI.   Некад смо имали историју умјетности, a данас слање умјетности у историју. Откако су укинули батине завладале су вуцибатине.   Практично гледано, то је теоретски немогуће. Још je само ваздух бесплатан, а он је за живот најскупљи.   Смањи причу, ометаш рикање. Више не знамо да ли смо у крду или у јату. Наш председник говори тихо, али звучи као њихов гласноговорник.   Њему не смета ништа, осим свега. У циљу очувања мира појачали су наоружавање. Некад смо имали тешку индустрију, а данас лаке ноте.   То више није тај народ, то нису више те пословице. Ако буде Трећег, Четвртог неће бити сигурно. Да ли је рупа на чамцу на нашој страни или није, питање је сад?!

Aforizmák VI.   Egykor volt művészettörténetünk, manapság van a történelembe művészet-küldésünk. Amióta eltörölték a verést, verőlegények uralkodnak.   Ez a gyakorlat szempontjából elméletben lehetetlen. Már csak a levegő ingyenes, de ami az életet illeti, a legdrágább.   Rövidítsd a mesét, zavarod az üvöltést. Immár nem tudjuk, hogy csordában vagyunk-e vagy madárrajban. Elnökünk csendesen beszél, de úgy hangzik mintha szóvivőjük lenne.   A mindenen kívül semmi sem zavarja. A béke érdekében fegyverkeznek. Egykor nehéziparunk volt, ma könnyűzenével rendelkezünk.     Ez többé nem az a nép, ezek többé nem azok a közmondások. Ha a Harmadikat ébresztik, Negyedik biztosan nem lesz. A csónakban a luk a mi oldalunkon van vagy nem, ez itt a kérdés?!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Miodrag Jakšić Kad ne misliš na laž, neće je ni biti – Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Kad ne misliš na laž, neće je ni biti
 
Da proniknemo u suštinu laži, pokušavamo.
Oba pola, sa obe strane, zatežu.
Tope se glečeri, ruše se vekovi i oklopi viteza rđaju, a opne laži jačaju.
Osvešćenje sebi okrenuto, tiho i jasno, u tebe želi da uđe.
Otvori mu vrata.
Ne pazi na dodatne abrove kojima ti kite um, usresređena budi ka njemu.
Lagaćeš kad moraš. Moranje je stanje, svaki dan što ga donosi. Svi lažu, glasno sebi u usne trpaš, pa igraj tu igru i ti.
Otrovima te kite svakojake osobe bliske. Svakoj od njih uzvraćaš ljupko, u laž upakovan poklon.
Opireš se i vrdaš. Laž u dokolici, veliku nesreću stvara.
Koliko čovek može biti iskren?
Malo ili nedovoljno. Nikako ili jalovo. Nagoni drugi, pritisci jači, daju ti impuls za novu laž.
Kažem ti smireno, saopštim smerno, da ne bude da je rečeno, reda radi i duhovito. Saslušaj.
Trudim se smisleno, učinim praktično, da prevari zatvorim vrata.
Pokušaj.
Ko može da bude tu, prisutan i čist, kada ga laž zajaši, onda je spreman da mu otkaže, da ga odagna.
Kad ne misliš na laž, neće je ni biti.
Osmehom u brk je ubij. Saseci sotonu, smislom.
Okreni glavu na drugu stranu i korak produži dalje. Ako je ulica duga, ne spuštaj pogled ka pločniku, već podigni glavu i usmeri je skulpturama zgrada, akademizma. One teraju laž.
Savladaćeš njegovu kob, kao manekenke što pistu pregaze lako i svi ih zbog toga vole.
I ako je laž uvek prisutna,
Usmeri je ka istini.
Zaćuti ako treba, ako samo laž moraš prevaliti s usta.
I to je, neka, pobeda.
 
Izvor: autor
 
 
Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz
 
Hatoljunk a hazugság lényegébe, próbáljuk meg.
Mindkét nem, mindkét oldalról, fitogtatnak.
Olvadnak a gleccserek, eltűnnek a századok, rozsdásodnak a vértezetek, a hazugság burkolata meg erősödik.
A tudat önmaga felé fordul, csendesen és tisztán, beléd törekszik.
Nyiss előtte ajtót.
Ne törődj az elmédet ékesítő felesleges pletykákkal, csak rá figyelj.
Majd hazudsz, ha kénytelen vagy. A kényszer állapot, mindennapi felhozatal. Mindenki hazudik, hangosan, tele szájjal, hát ezt a táncot te is járd.
Méreggel ékesít mindenféle hozzád közelálló. Mindenkinek mosollyal válaszolj, hazugságba burkolt ajándék.
Ellenállsz, köntörfalazol. Az unalomban kimondott hazugság szerencsétlenséget okoz.
Mennyire lehet őszinte az ember?
Kicsit vagy nem eléggé. Sehogyan vagy meddőn. Egyéb ösztönök, kényszerhelyzetek újabb hazugságokra buzdítanak.
Nyugodtan mondom, csendesen közlöm, hogy ne csak a rend kedvéért, szellemesen szóljak. Hallgass meg.
Értelmemmel igyekszem, a gyakorlatban is teszem, az ajtót a csalás előtt bezárni.
Próbáld meg.
Az, aki jelen van és tiszta, mikor a hazugág megnyargalja, képes levetni magáról.
Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz.
Bajusz alatti mosollyal öld meg.
Fordítsd el a fejed és lépj tovább. Ha hosszú az utca, ne az aszfaltot nézd, emeld fel a fejed, tekints a házakon lévő szobrokra. Hazugságra azok ingerelnek. Legyőzöd a rendeltetést, mint a kifutót a könnyedén sétáló modellek. Ezért szeretik őket.
Még akkor is, ha a hazugság mindenütt jelen van.
Az igazság felé mozdulj.
Hallgass, ha csak a hazugságot kell elhallgattatnod.
Ez is valamilyen győzelem.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Лагана песма – Könnyed vers

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Лагана песма   Писаћу лагане песме и одевати се по моди. С друге стране хартије сликаћу ноћ. Брисаћу цвркуте из крошања и на гране вешати лампионску тугу.   Писаћу, кажем, лагане песме за народ. На лицу носићу узбуну.   Ако ме видиш веселог – приђи. Ако тугујем – дођи. Прво је равно другоме и о томе ћу насамо.

Könnyed vers   Könnyed verseket fogok írni és divat szerint öltözni. A lap másik oldalára az éjt rajzolni. A fakoronákból törlöm majd a csicsergést, az ágakra meg bánat-lámpásokat aggatok.   Mondom, könnyed verseket fogok írni a közönségnek. Arcomon meg riadót hordok.   Ha látod, vidám vagyok – lépj hozzám. Ha nyafka – gyere. Az első azonos a másodikkal, de erről majd, ha egyedül leszek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Nadežda Purić Jovanović Потомци смо – Utódok vagyunk

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 1974. – 

Потомци смо   потомци оних који су измишљали имена   не измишљамо ми само говоримо у најбољем случају пишемо   имамо све топониме спискове све на длану   не учествујемо у стварању света

Utódok vagyunk   utódok azoké akik kitalálták a neveket   nem kitalálunk mi csak nyilatkozunk a legjobb esetben írunk   mindenünk van toponímák listák minden a tenyéren   a világ teremtésében nem veszünk részt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Kajoko Jamasaki Блага узбрдица – Mérsékelt emelkedő

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Блага узбрдица   Ту се спусти... (Мало си закаснила, зар не?)   На другој обали, обавијеној плавим пламеном, почело је лагано рушење:   изненада долази топла киша као да тражи твој одговор.   У магли се наставља бели пешчани пут.

Mérsékelt emelkedő   Itt ereszkedj le… (Egy kicsit elkéstél, ugye?)   A kék lánggal körülvett túlsó parton lassú rombolás kezdődött:   váratlanul meleg eső érkezik, mintha válaszodra várna.   A ködben folytatódik a fehér homokos út.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Aca Vidić Паралелне стварности – Párhuzamos valóságok

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Паралелне стварности   Никад да сване Нити да угледам Ватре дана Очи поделила срџба У бели жар и завесу ноћи Кад пали смо у јаме Стали су нам на главе Где се светлост укаже Ту се и завршава Као мала лажна ноћна узбуна

Párhuzamos valóságok   Sehogy sem virrad Immár a dél lobogását Sem látom   A szzem által megosztott harag Fehér parázs és éjfüggöny   Mikor a szakadékba estünk Fejünkre álltak   Ahol a fény megjelenik Kicsiny hamis éji riadóként Meg is szűnik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Ilija Šaula Djevojci iz mog kraja – A környékünkben élő lányhoz

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Djevojci iz mog kraja   Volio bih da ti napišem pismo, ne neko obično pismo, pokušavam da izmislim slova koja bi samo ti prepoznala. Znam da u tebi živi proljeće, dugo, možda predugo, sa već iskonskom željom da se razlije u ljeto. Volio bih da ti napišem pismo koje sam pisao u snu, ali sam mu zaboravio sadržaj. Sad, kad želim da se sjetim ne vidim slova, samo slika tvoga lika. Volio bih da ti napišem pismo u kojem bih ti želio opisati kako sam se osjećao pre neki dan kad sam pomislio da misliš na mene. Izgubio sam se u mislima i osjetio kako u meni raste tajna. Gledao sam u prelijep, proljećni cvijet. Nazvao sam ga tvojim imenom, a on kao da se nasmiješio i uzvratio svojom toplinom. Volio bih ti napisati pismo koje bi ti nešto značilo, da ga otvaraš i čitaš svakog proljeća. Volio bih ti napisati pismo koje bi bilo nevidljivo, da ga staviš u svoju kosu, a kiša kada pada, da se pretvori u kišobran čije bi platno bilo ispisano najljepšim, ljubavnim stihovima. Volio bih ti napisati pismo iz kojeg bi uzimala toplinu i sa njom bojila suncokrete. Volio bih ti napisati pismo iz kojeg bi osjetila moj uzdah u jutru svog buđenja. Želim da na kraju toga pisma ne stoje riječi “Volim te” i “Ne mogu bez tebe” već samo jedno ♥. Simbol ljubavi, kao vrata vječnosti iza kojih su predjeli mojih želja.

A környékünkben élő lányhoz   Levelet szeretnék írni neked, nem szokványosat, csak általad felismerhető betűket próbálok kitalálni. Tudom, benned tavasz él, hossza, túl hosszan, a már eredendő kívánsággal, hogy táruljon a nyár. Álmomban írt levelet szeretnék írni neked, de tartalmát elfeledtem. Most, hogy megpróbálom felidézni,  nem látom a betűket, csak alakodat. Levelet szeretnék írni neked, rögzíteni szeretném, hogyan éreztem magam pár nappal ezelőtt, arra gondolva, rám gondolsz. A gondolatokba vesztem, éreztem, titok nő bennem. Gyönyörű, tavaszi virágot néztem. Neveden szólítottam, mintha mosolygott volna és gyengédségével viszonozta. Levelet szeretnék írni neked, mely valamit jelentene is, hogy felbontsd és tavaszonként olvassad. Láthatatlan levelet szeretnék írni neked, hogy hajadba tegyed, és ha esik az eső, legszebb szavakkal, szerelmes versekkel tele vásznú esernyő legyen. Levelet szeretnék írni neked, melynek bensőségével a napraforgót festenéd. Levelet szeretnék írni neked, melyből reggelente, ébredéskor, sóhajtásomat éreznéd. E levél végén nem lesznek szólamok „Szeretlek” és „Nélküled nem élhetek” csak egy ♥. A szerelem jelképe, az öröklét ajtaja, mely mögött kívánságaim térségei sorakoznak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Verica Preda PreVerica Жалфија – A zsálya

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. –  

Жалфија
 
О њој нико неће написати
свевременску риму
jер њени сокови су горки
као живот сељака надничара
и скитнице испод моста
 
њени издробљени цветови
личе на усахлу удавачу
и девојку којој нико није посветио песму
 
од њеног ће мириса безглаво бежати
као што се окрећу лица од сиромаштва
и књига распалих корица
 
за њено постојање неће марити
све док мудрости наших неписмених предака
не заличе и постану последња нада
и капљица зноја сахарске пустиње
све док опори мирис
не разбистри очи
а кад прогледамо
испод невидљивог
и између неприметног
препознаћемо злато изнад камена
и са колико сласти и страсти
надничар на сто оставља хлеба и радости
колико су снажни замаси
одрпаних рукава који се боре са силом таласа
да би сачували топлоту непознатих образа
и како је брига за сестрино дете
девојке неотпаковане спреме
велика као туга и истинита као љубав,
и како нам најискренији одговори стижу
из коре црне земље и недокучивих небеса
 

п.с.

Између горчине сокова

и отужности бивања,

све у животу има своју лепоту, тајну

и разлог постојања,

али, само онај, рођен по одразу Свевишњег

или је изникао из Адамовог ребра,

који у небо, без задршке гледа,

добио је дозволу

да вредности препозна.

 
Izvor: Верица Преда ПреВера: Post  skriptum ОГЛЕДАЛА БИТИ, Libertatea NIU Панчево, 2024. стр. 8.
 
 
 
A zsálya
 
Soha senki sem fog róla
örökérvényű költeményt írni
mert nedvtartalma keserű
mint a napszámos parasztok
és a hídalatti csavargók élete
 
részekre bontott virágai
hervadt eladó menyecskére
versbe nem foglalt lányra hasonlítanak
 
illatától hanyatt-homlok menekülnek
ahogy a tekintetek elfordulnak a szegénységtől
a széthullott könyvektől
 
jelenlétével nem törődnek
mindaddig míg írástudatlan őseink bölcsességének
köszönve utolsó reményként
a szaharai pusztaság izzadtságcseppjeként fel nem tűnik
mindaddig míg fanyar illata
ki nem tisztítja a tekintetet
amikor szemünk kinyílik
a láthatatlan alatt
az észrevehetetlenek között
a szikla felett felismerjük az aranyat
milyen élvezettel szenvedéllyel
teszi a napszámos az életet adó kenyeret az asztalra
milyen erősek a hullámok erejével
küzdő összekarmolt karok vetései
hogy megőrizzék az ismeretlen arcok melegét
hogy a húgom gyermeke
a még felkészületlen lány utáni aggodalom
bánat-nagyságú és szerelem-igaz
és a tényleg őszinte feleletek
a fekete föld kérgéből az elérhetetlen égből érkeznek
 

p. s.

A nedvtartalmak keserűsége

és a lét keserve között

az életben mindennek meg van a szépsége, titka,

létének értelme,

de csak az, aki a Mindenható tükörképére született

vagy Ádám bordájából ered, aki az égre

kétkedés nélkül tekint,

kapott engedélyt,

hogy felismerje az értékeket.

Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (more (uvek) porađa (u peni)…) - *** (a tenger (mindig) …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   more (uvek) porađa (u peni) mrtve alge bele riblje trbuhe dojke testa   crvena magla sipi po živom glasu   sve strane svetu su prazne pesak utaban krabe iskopavaju suglasnike i seku ih kleštima   u uglovima simetrične paučine kaplje voda nepopijena   zjap   posle još nije stvoreno ni skeleti ni ključevi   "izveštaj o verovatnoći a"

***   a tenger (mindig) halott algákat fehér halakat   gyomrokat mellvizsgálatokat szül (a habban)   az élő hangon vörös köd szitál   üres a világ minden oldala a homok letaposott a mássalhangzókat rákok ássák ki és fogóval vagdossák   a szimmetrikus pókháló sarkaiban a meg nem ivott víz csöpög   nyílás   utána még a csontvázak se a kulcsok se készültek el   „jelentés az a valószínűségéről”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Obren Ristić Сијам таква ме радост обузима – Ragyogok örömmámorban úszok

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Сијам таква ме радост обузима
 
У овој ували на ужареном песку раноавгустовског дана
Некуд бих да путујем Не бродом на таласима морским
Бојим се ове воде варљиве Желим да ме на други крај
Света сунчев зрак однесе Та нежна стаза раздрагана
 
У светлосној кочији од ведрих мисли и љубави
Овде намах све стаје у вечност се претвара Призор
Величанствени Сам постајем песма сетна мелодија воде
У благим таласима повести Једно давно лето у мит
 
Се догодило урезало риме Из дубоке воде чује се ехо
Давне песме Хор невидљивих поета милује далеке
Линије хоризонта Тамо где танана светлост пада на
 
Чаробне валове мора Једном се то мора десити
То неизбежно путовање Поезија Та дивна свечаност
Тренутка Сијам таква ме радост обузима
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ragyogok örömmámorban úszok
 
Ebben az öbölben a kora-augusztusi nap perzselő homokján
Utazni szeretnék Nem hajóval tenger-hullámokon
Félek ettől a csalóka víztől A messzeségbe távoli országokba
Napsugár vigyen Az ujjongó szelíd pályán
 
A vidám gondolatok és szerelem fényes szekerén
Itt egyszerre minden megáll öröklétbe vált Mesebeli látvány
Én immár dal vagyok a történelem szelíd hullámain
A víz bús dallama Egy távoli nyárban meseszerű elbeszélés
 
Megtörtént rímbe vésett A víz mélyéből az ősi dal mint ekhó
Hallatszik A láthatatlan költők kórusa távoli láthatár-vonalakat
Simogat Ott ahol a pislákoló fény a tenger varázslatos
 
Hullámaival játszadozik Egyszer e kikerülhetetlen utazás
Mindenképpen létre jön A költészet A pillanat ellenállhatatlan
Ünnepe Ragyogok örömmámorban úszok
 
Fordította: Fehér Illés

Miodrag Jakšić Na toj, drugoj strani kreveta – Ezen, az ágy másik felén

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Na toj, drugoj strani kreveta
 
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
O tome mislim, gledajući, sa daljine, te prve senke jutarnje, koje bacaju jesenje slike na zid naše sobe, darivajući ti novi život.
Sunce voli da zaviri, odmah čim svane, kroz sva okna i pozdravi ogoljene ljubavnike, usamljene prokletnike, postojane dame, u jutarnjem snu.
Sunce ne pita nikad za dozvolu pristupa. Spuštene roletne, ako su, samo mu dodatno daju na značaju, pa uz njih nagrađuje zidove uvek novim, tačkicama i crticama romantike.
Probudiće te njegov bljesak ili obavezno brujanje mašina u stanu iznad koji se,
iznova, renovira.
Utišan televizor, od sinoć iste numere vrti. Čaša belog vina, do pola otpijena, jedina u njega gleda.
Nastavićeš da spavaš, umilnom nadom oprhavana, da veličina toga kreveta može jutros biti prostirka ptici što ritmično kljuca po limenom doksatu, ispred.
Krevet je i jutros dovoljno prazan, da je možda i primiš u dom, prođe ti, kroz polusan.
Druga strana kreveta uvek kao opomena otvara slutnje onome koji nedostaje.
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
 
Izor: autor
 
 
Ezen, az ágy másik felén
 
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
Ezen gondolkodom, nézve, a messzeségből, ezeket az első reggeli árnyakat, melyeket az őszi képek vetnek szobánk falára, neked új életet ajándékozva.
A nap szeret kukucskálni, amint hajnalodik, minden ablakon keresztül köszönti a meztelen szerelmeseket, a magányos átkozottakat, reggeli álmukban az állhatatos hölgyeket.
Belépésre a nap sosem kér engedélyt. A redőnyök, ha le is húzottak, jelentőségét csak kiemelik és a falakat a romantika új pontocskáival, egyeneseivel együttesen jutalmazzák.
Felébreszt sugárzása vagy a szerszám kötelező zúgása a feletted lévő lakásban, melyet
ismételten újítanak.
A lehalkított tv tegnap este óta ugyanazokat a számokat ismétli. Egyedül a félig üres borospohár nézi.
Folytatod az alvást, reménykedve, hogy annak az ágynak a mérete reggel akár a bádogívet ritmikusan kopogtató madár szőnyege is lehetne.
Az ágy ma reggel is elég üres, talán otthonodba is fogadod, félálmodban jut eszedbe.
Az ágy másik fele, figyelmeztetésként, baljós előérzetet kelt a hiányzóban.
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Рукопис– Kézirat

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Рукопис   Тело моје лепо, камо размећеш гигантски очај свој? Коме певаш у копривама?   Тело моје усправно, зар још мрчиш туђе жене, туђе робље, зашто хујиш у тријумфу?   Тело моје омамљено, зар ти знојем поливаш призор под облаком?   Ниси ли и ти трагични рукопис?

Kézirat   Én szép testem, kétségbeesésedet hová szórod? Kinek dalolsz a csalánosban?   Szálegyenes testem, hát még mindig idegen nőket, idegen rabokat hajszolsz, miért harsogsz diadalittasan?   Bódult testem, hát te izzadtsággal öntözöd a felhők alatti látványt?   Netán te is keserű kézirat vagy?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Carica – Császárnő

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Carica   Ukradoh vrijeme za tebe i za mene kradući i boje suncu, bojio sam, dok nisam dobio tvoj lik, onaj zamišljeni, onaj sanjani. Nisam želio da ga kradem sa slika. Znam, to ista si ti, samo viđena drugim očima nečijim.   Oživjela si u meni jedno proljeće. Divna Žena! Carica! Moćna poput Sunca. Neodoljiva!

Császárnő   A nap színeit is lopva loptam az időt számodra és számomra, és festettem, míg alakodat meg nem kaptam, azt az elképzeltet, a megálmodottat. Nem akartam a képről lopni. Tudom, ugyanaz vagy, csak más szemmel nézve, valakiével.   Felélesztettél bennem egy tavaszt, Te Gyönyörű! Császárnő! Akár a Nap, hatalmas vagy. Ellenállhatatlan!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić Динамит – Dinamit

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Динамит   Гледам Како ти се руке тресу Док размишљаш Коју ћеш жицу пресећи. Пресеци је Побогу! Да преживим срце Ил' откуцам до нуле.   Нити ће бити прва експлозија Ни последње састављање.

Dinamit   Nézem Ahogy reszket a kezed Míg azon gondolkodol Melyik huzalt vágd át. Vágd át Az Isten szerelmére! Hogy szívem túléjen Vagy utolsót dobbanjon.   Nem ez lesz az első robbanás Sem az utolsó szerelés.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Dejan Spasojević Aфоризми V. – Aforizmák V.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми V.   Последњи крик демократије: можеш да бираш и будеш бирани претплатник.   Једне мучи питање због чега живе, а друге од чега да живе.    Писао је уз вјетар, па су га пустили низ воду.   Подигла се мотика и кука, јер „фукара хоће да убије вука’’.   Он је очигледно подгојена личност. Иако су за пар бројева веће, он туђе мисли међу своје „меће’’.   Тражи се излаз у погрешним улазима.   Кружни токови угасише семафоре. Нагон за самоодржањем на власти објашњава нагон за продужетком политичке врсте.   Ослобођен од сопства, ослобођен од ропства.   Данашње мјере реципроцитета: ја теби, ти себи. Кад с(в)е отуђе, домаћи издајници се претварају у стране инвеститоре.   Друштво у ћошку не дијели ћошкасте ставове друштва.   Кандидат је бирачима од раније познат, баш као и полицији. Да су ослушкивали потребе грађана умјесто њихових телефона: гдје би нам био крај.

Aforizmák V.   A demokrácia utolsó sikolya: választhatsz és leszel kiválasztott előfizető.     Egyeseket emészti a kérdés, miért élnek, másokat miből élnek. Írt, ahogy fújt a szél, hát hagyták, hogy elvigye a víz.   Felkelt a kapa és a horog, mert „a farkast a senkiházi akarja megölni”.   Ő egyértelműen túlhizlalt személy. Igaz, néhány számmal nagyobb, ő mások gondolatait mégis sajátjai közé teszi.   Kijáratot téves bejáratoknál keres.   A körforgalmak kioltották a jelzőlámpákat. Az önfenntartási ösztönt a hatalom a jelen politika folytatásának ösztöneként magyarázza.   Megszabadulva önmagadtól, a fogságból szabadultál.   A jelenkori viszonzás: én neked, te magadnak. Mikor mindent eltulajdonítanak, a hazai árulók külföldi befektetők lesznek.   A társaság a szögletben a társadalom szögletes nézeteivel nem osztozik.   A jelöltet a választók régebbről ismerik, ahogy a rendőrség is. Ha telefonjaik helyett a polgárok érdekeit hallgatták volna, immár hol járnánk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Aca Vidić Анатомија једног самоубиства – Öngyilkosság-anatómia

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Анатомија једног самоубиства
 
И добро видим:
ВОЗ ТУТЊИ КАО НАПУЈДАНА КОЧИЈА

У мени 
Побеснели коњи Магле ноздрва и 
Крик што самог себе не чује

И нек ми вид проговори
У влат                  Ил' жбун
         ЈУРИШ ПРОМАЈУ! - шапну ноћна тмина

Воз је
         У мом погледу
                     У мом оку
ТРН!!!

Танка змијогмизна дужина
У дужицу ока се сужава

Хукнем одлазећом снагом

     МРТВИ СУ ДАЉЕ ДОПРЛИ ОД ЖИВИХ!!! -
  Јекну ноћна тмина

Ноћни лептири
                           Уплашени
                                                Немирни

Врапци нападају жбун
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Öngyilkosság-anatómia
 
És jól látom:
A VONAT TÚLHAJTOTT KOCSIKÉNT ROBOG
 
Bennem
A Ködfelhő fékeveszett paripái és
Az önmagát nem halló sikoly
 
És szólaljon meg szemem világa
A kalászba              Vagy a bokorba
                HUZAT-ROHAM! – súgja az éj-sötét
 
A vonat
            Tekintetemben
                     Szememben
SZÁLKA!!!
 
Vékony kígyószerű hossz
Szemhosszra zsugorodik
 
A távozás erejével süvítek
 
     A HALOTTAK AZ ÉLŐKNÉL TUVÁBB ÉRTEK!!! –
  Sikolt az éjsötét
 
Éjjeli lepkék
                     Riadtak
                                   Nyugtalanok
 
A verebek bokrot támadnak
 
Fordította: Fehér Illés

Živko Nikolić Нова светлост – Új fény

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Нова светлост   На врху Арарата барка и сада спремна чека. Све је у њој на броју: птице и јагњад, вукови и срне, скакавци, винове лозе ластари, конопља, лан и липа опојна. Све притајено чека да још једном отпочне свет. А то што ти се чини да се нити саме одвијају, то Ноје ужад раскида пре него што опет пловидбу отпочне. Арарат је узданица у спас, Арарат је светионик. Он сабира душе залутале.   19. 12. 2015–16. 12. 2017. Београд

Új fény   Az Ararát csúcsán a bárka most is készen vár. Minden a helyén van: a madarak és a bárányok, a farkasok és az őzek, a szöcskék, a szőlővesszők, a kender, a len és a bódító hárs. Titokban minden arra vár, hogy a világ még egyszer elkezdődjön. Az viszont, hogy neked úgy tűnik, a szálak a maguk útján mennek, Nóé kötelét még az indulás előtt elszakítja. Az Ararát támasz a megváltásban, Az Ararát világítótorony. Összegyűjti az eltévedt lelkeket.   2015. 12. 19. – 2017. 12. 16. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Светлост на дну, Граматик, Београд, 2020. стр. 38.