Ranko Risojević Плачи – Sírj

 

Ranko Risojević Kalender kod Bosanske Kostajnice 8. avgust 1943. -

Плачи   Јеси ли се то родио, баш на вријеме, плачи. Не плаши се, не оклијевај више, плачи. Баш сад је вријеме, види облаке, плачи. Пошло ти је од руке, успио си, плачи. Врата су затворена, кључа немаш, плачи. Свануо је дан, сасвим ведар, плачи. Већ дуго нико се не јавља, пусто је, плачи. Промашен си, још жив, недотакнут, плачи. Ту је она, чека на твој прстен, плачи. Родио ти се син, ено га плаче, плачи. Док још имаш суза, док разумијеш ријечи, плачи.

Sírj   Te vagy az, aki éppen időre született, sírj. Ne félj, immár ne habozz, sírj. Ütött az óra, nézz a felhőkre, sírj. Ügyes voltál, sikerült, sírj. Az ajtó zárva, kulcs sehol, sírj. Felvirradt, derült az ég, sírj. Senki sem jelentkezik, minden puszta, sírj. Elvétett vagy, érintetlen, még élsz, sírj. A lány a te gyűrűdet várja, sírj. Fiad született, ott van, sír, sírj. Míg van könny, míg érted a szavakat, sírj.   Prevod: Fehér Illés

Izvor: autor

Ranko Pavlović Кућа на врху планине – Ház a hegy tetején

 

Ranko Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –

Кућа на врху планине Имао сам кућу на највишем врху високе планине. Често сам, ноћу, у њу одлазио. Пркосио висинама, кућа вјетровима пркосила. Темељи од ријечи, зидови од ријечи, кров од ријечи. Ријечи – брвна, обловина језика. Када одем у кућу преврћем, премјештам ријечи – брвна, у стих бих их, оне се отимају. Коначно, једне олујне ноћи, под отвореним небом, уз свјетло муња, ријечи – брвна сложише се у пјесму. Оставих је на врху на који се још нико није попео, да ме чека. Стићи ћу јој горе када постанем свјетлост.

Ház a hegy tetején   A magas hegy legmagasabb csúcsán volt a házam. Éjjelenként gyakran látogattam.   Én a magassággal, a ház a széllel dacolt.   Alapja szavakból, falai szavakból, tetőszerkezete szavakból állt.   Szavak – gerendák, nyelv-burkolat.   Abban a házban forgatom, rakosgatom a szavakat – gerendákat, versszakba gyűrném őket, de ellenkeznek.   Végül, egy viharos éjjel, a nyitott ég alatt, villám-fényben, a szavak – gerendák összeálltak, versbe tömörültek.   A csúcson hagytam, ott, ahol eddig senki sem járt, hogy várjon rám.   Majd felérek, ha fény lesz belőlem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Risto Vasilevski Призор – Látvány

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Призор
 
човек немоћних ногу, стопљен с колицима,
вешто се пробија кроз гомилу, тражи простор,
застаје пред неспретно сложеним излозима, загледа
ствари (одела, ципеле, потрепштине, кућевне
предмете). људи, вазда некуд запућени
нагињу се у журби над њим, зуре у излоге,
каткад се саплићу о колица и точкове.
њихова лица одају умни бол, забринутост,
занетост нечим само њима знаним. при сваком
сусрету с погледом невољника, преко њихових
лица пређе сенка страха, очаја, самилости.
видно устукну, намах се скрушено осмехну,
понуде оно што нико од њих не тражи.
уствари, оптерећени свакодневицом, заборављајући
на оно што имају, губе се у оном што прижељкују,
жуде за оним што им није доступно
и нагло се суоче са оним што их, можда, чека.
 
а човека у колицима све то забавља; он је
кроз све то давно прошао. сад му је све ту:
и живот, и радост, и лепота, и сунце које
једва извирује између њихових глава.
 
Izvor: autor
 
 
Látvány
 
tehetetlen lábakkal a tolókocsival egyesült ember
ügyesen törtet a tömegen keresztül, helyet keres,
megáll az ügyetlenül rendezett kirakatok előtt, nézegeti
a látnivalót (ruhákat, cipőket, használati tárgyakat,
eszközöket). az állandóan valahová igyekvő emberek
sietségükben fölé hajolva bámulják a kirakatokat,
néha a tolókocsiba, kerekeibe botlanak.
arcuk szellemi fáradtságot, bánatot, csak
számukra ismerős odaadást sugároz. a szerencsétlen
tekintetével találkozva, tekintetükben a félelem,
a kétségbeesés, a szánalom árnyéka jelentkezik.
láthatóan visszariadnak, kényszeredetten elmosolyodnak,
azt ajánlanak, amit tőlük senki sem kér.
valójában, mindennapi gondokkal terhelten, elfeledve
azt, amivel rendelkeznek, a vágyakozásba vesznek,
az elérhetetlenért sóvárognak és hirtelen
a talán rájuk váró sorsukkal szembesülnek.
 
az ember a tolókocsiban viszont szórakozik; ő
mindezen régen átesett. most minden előtte van:
maga az élet, az öröm, a szépség, és
a fejek között alig áttörő napsugár.
 
Fordította: Fehér Illés

Željka Avrić Војничко бдење – Katonák virrasztása

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. –

Војничко бдење
 
у немом поретку чекамо свануће
наслоњени на све што је било и што ће бити
кроз пушкарнице цури мрак
у чекање дуго као ропац умирућег
држи нас мисао да смо још увек људи
и страх да се у сенке не прометнемо
из свеопште таме запљуснуће нас дан
и коначно извести на светлост
 
на цевима се цакле обриси покрети одрази
шкљоцају затварачи као пијани свирци
у нишан улази поље црвеног мака
у дрхтај слутња коначности
у славу наше беспомоћности
обзорје ће се претворити у румен
смрт ће засвирати јуриш
пре утврђеног возног реда
 
ово је глуво доба глувог барута
неподношљивог мрака неподношљиве боли
у којем су тишине неумитне као потоп
почиње невреме Усуд долази по нас
сунцу везују омчу време скраћују секиром
овај сироти век излази на губилиште
у знак за узбуну распрснуо се свет
јер никад никад сванути неће
 
Izvor: autor
 
 
Katonák virrasztása
 
mindenre ami volt és lesz támaszkodva
néma sorban várjuk a virradatot
a lőréseken sötétség szivárog
a halotthörgés-hosszú várakozásban
a gondolat hogy még mindig emberek vagyunk és
a félelem hogy ne árnyak legyünk tart bennünket
az általános sötétből a nap áraszt el bennünket
és végre a világosságra vezet
 
a csöveken mozdulatok visszaverődések csillannak
a zárszerkezetek részeg zenészekként kattognak
a célgömbben vörös mákmező
a remegésben a vég sejtése van jelen
tehetetlenségünk dicsőségére
vörös lesz a horizont
rohamra a halál
menetrend nélkül szólít
 
ez a mindent eldöntő puskapor döntő pillanata
az elviselhetetlen sötétség elviselhetetlen fájdalma
melyben a végleges csend akár az özönvíz
ütött az óra Osztályrészünk szólít
a napra hurkot kötnek az időt baltával rövidítik
vesztőhelyre megy ez a szerencsétlen század
riadó jegyében robbant a világ
mert soha soha sem virrad
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Храна из супермаркета – Ételek az önkiszolgálóból

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –

Храна из супермаркета
 
Ређам у фрижидер храну из супермаркета
Полица по полица, млечни производи, млеко, сиреви,
Кајмак, павлака, јогурт, кисело млеко, воћни јогурт
(о, зар ми је баш све ово требало, али добро, појешће се)
Полица за сухомеснато: печеница, чајна кобасица, виршле,
Пилећа прса, млевено месо, прашка шунка, свежа пилетина,
Полица за салату: купус, шаргарепа, паприка, краставац,
Воће: лубеница, брескве, кајсије, малине, крушке, смокве,
Конзерве са рибом иду доле, лосос, пастрмка, туна, сардина,
у бункер, са млеком и уљем за сунчање и козметичким
препаратима који се само лети користе, а у фрижидеру
стоје целе године; у замрзивач иде још пилетине
(смрзнута се користи зими, за супу и кувана јела),
затим сладолед, породично паковање, још сладоледа,
мала паковања, шећерац, смрзнуто поврће ... Можемо
слагати и по укусима: слатко, слано, љуто, кисело, горко,
Најважније је одвојити лако кварљиво од дуготрајног!
Деси се да не успемо све да поједемо, јадна храна завршава
у ђубрету, aли човек не може све да предвиди; исто тако,
мора да одлучи шта ће, макар и на силу, појести, а шта
бацити. Лако је са храном. Лако је и са овом дебелом
песмом, којој се и горњи и доњи трбух оцртавају
у облику ћириличног слова В...
А шта ћемо са људима?
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Грмљавина је дуго трајала, Арка, Смедерево, 2020.
 
 
Ételek az önkiszolgálóból
 
Az ételeket az önkiszolgálóból a hűtőszekrénybe rakom
Polcról polcra, tejtermékek, tej, sajtféleségek,
Forralt tej föle, tejföl, joghurt, aludttej, gyümölcs joghurt
(tényleg kellett mindez, na jó, elfogyasszuk)
A húskészítmények polca: hátszín szelet, kolbász, virsli,
Csirkemell, darált hús, prágai sonka, friss csirkehús,
A saláták polca: káposzta, sárgarépa, paprika, uborka,
Gyümölcsök: görögdinnye, barack, málna, körte, füge,
A halkonzervek, a lazac, a pisztráng, a tonhal, a szardínia,
a napolajjal és kozmetikai készítményekkel együtt le,
a bunkerbe kerülnek, csak nyáron használjuk, de egész évben
a frizsiderben vannak; a hűtőbe kerül még a csirke
(a fagyasztott, télen használjuk, levesbe és főtt ételként),
következik a fagylalt, családi csomagolásban, még fagylalt,
kis csomagolásban, cukornád, fagyasztott zöldség… Ízek
szerint is sorakoztathatunk: édes, sós, erős, savanyú, keserű,
Ami a legfontosabb, válasszuk el a romlandót a tartós ételektől!
Előfordul, hogy mindent nem fogyasztunk el, szegény étel,
a szemétbe kerül, de az ember nem láthat elő mindent; szintén
el kell döntenie, mit fog, akár erőszakkal, megenni és mit fog
eldobni. Könnyű az étellel. Könnyű ezzel a kövér
költeménnyel is, melynek felső és alsó
hasa B¹ betűként kerekedik…
De mi lesz az emberekkel?
 
¹B a cirill ABC szerint V betű: ezért az eredeti szövegben kihangsúlyozott – cirill B betűként 
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Putovanje – Utazás

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Putovanje   Put kojim idem      i ne osvrćem se     ne obrćem oko ose zaraza je što zakonom vjerovatnoće izlazi      i prelazi iz sveg      i svačeg u ovakve kao što sam ja.   Put se ne vraća u izvor muke iz koje počinje već gradi vječnu Arhimedovu spiralu po kojoj kružim      i udaljavam se od centra      istine koju slutim      i nazirem pa je kao takvu ovoga puta negiram      i ostavljam za sljedeće      aktivno putovanje.

Utazás   A kiválasztott út      nem tekintgetek      darazsakra nem figyelek fertőzés ami a valószínűség törvénye szerint minden      irányból mindenhonnan      mindenből a hozzám hasonlóakba áramlik.   Az út a kezdethez a megpróbáltatások forrásához nem tér vissza Archimédeszi csigasort épít ott kerengek      távolodok az igazság      központjától csak sejtem      feltételezem így mint ilyent jelen pillanatban megtagadom      és a következő      tényleges utazásra hagyom.      Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

Obren Ristić Тимацум маиус/Тиамцум минус – Timacum maius/ Timacum minus

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Тимацум маиус Тиамцум минус   Војсковође, витезови и многе војске, коњи и мазге натоварене, питома стада и звери светим путем Тимацум Маиус – Тимацум Минус као по трагу птица селица.   Седламо коња за Великог Жупана, припремамо га празнично у нову одежду за нове походе – деспотски. Копља и штитове кује ковачница на Бараници у источној Србији.   Већ ко зна који пут куле падају. Пред отвореним вратима градским горди на истеку века стојимо у реду за причест или на велику светковину одлазимо.   Пастири се учтиво клањају а стадо стало ко укопано сред лепоте и тишине светачке. Ту треба саградити цркву!   Жупане, време је за манастир!

Timacum maius1 Timacum minus2   Hadvezérek, vitézek és seregek, lovak és megterhelt öszvérek, szelíd csordák és fenevadak a szent úton Timacum maius – Timacum minus mint a költözőmadarak nyomában.   A lovat a Nagy Zsupánnak3 nyergeljük, új palástba méltóságteljesen készítjük az új győzelmekre – uralkodó módjára. Lándzsákat, pajzsokat a baranicai műhelyben, Kelet-Szerbiában kovácsolnak.   Ki tudja hányadszor omlanak a bástyák. A nyitott városi kapu előtt a század végén áldozásra várva büszkén sorban-állunk vagy a népünnepélyre megyünk.   A pásztorok illedelmesen hódolnak a nyáj meg a gyönyör közepén, az ünnepi csendben megbabonázva áll. A templomot itt kell felépíteni!   Zsupán4, íme a kolostor-korszak!   1Római erődítmény Szerbiában – Svrljignél 2Római erődítmény Szerbiában – Knjaževacnál 3Stefan Nemanja szerb fejedelem 3Stefan Nemanja szerb fejedelem 4Délszláv egyházi nemzetségfő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Vlasta Mladenović Облак у сну – Álmomban a felhő

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Облак у сну (За Јасну)   Ни знања, ни заната, песничка вештина мени је страна ал седлам свога ата, дивљег ветра са Карпата.   Не носи ме далеко, јер лак сам облак, који лебди, бди, над судбином земље.   Не дижи ме у висину, бојим се, пашћу, спусти, пусти мене да грлим планину.

Álmomban a felhő (Jasnáért1)   Se tudás, se mesterség, hiányzik belőlem a költői tehetség, de nyeregbe ülök, vár a mén, a Kárpátokról az a vad szél.   Nem visz messzire, csak könnyű felhő vagyok, a föld sorsa aggaszt, lebegek, virrasztok.   A magasba ne emelj, félek, leesek, tégy le, engedd meg, hadd öleljem a hegyet.   1Jasna (ejtsd: Jāsznā) – szerb női név. Magyar megfelelője: Klára   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vlasta Mladenović: Drainac i druge pesme, Kulturistok-Presing, Mladenovac 2018. str. 18.

Aleksandra Đorđević Ko je ko? – Ki kicsoda?

 

Aleksandra Đorđević Sremska Mitrovica, 2. avgust 1984. – 

Ko je ko?   Odlično se razumemo. Dok ne pitaju kojim jezikom govorimo.   Mnogo se volimo. Dok ne znamo kako se zovemo.   Isto se smejemo. Dok ne pitaju ko je prvi počeo.

Ki kicsoda   Egyetértésben élünk. Míg anyanyelvünk után nem érdeklődnek.   Szeretjük egymást. Míg nem tudjuk, hogyan hívnak.   Ugyanúgy nevetünk. Míg nem kérdik, ki kezdte.   A Délszláv háború hozadéka: nem csak egy ország, vegyesházasságok estek szét, barátból ellenség lett, az egységes szerb-horvát, illetve horvát-szerb (kinek hogyan tetszik) nyelvből immár szerb, horvát, montenegrói, bunyevác nyelv lett. Olyan ez, mintha a palócok nem magyarul, hanem palócul beszélnének. (A ford. megjegyzése)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Grujičić Његово величанство – Őfelsége

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Његово величанство   Језик је пилула што се гута сваки дан на општу несигурност појединих ријечи што настану у датом тренутку без обзира да ли се чак      и исписују      у бесвјесном стању или како друкчије.   У пјесми језик се преврће на главу      и чека      да се крв слије у њу па да запјева како је небо црвено како се он језик одриче улогâ које има      и да се непоштено користи      међу људима што су      нерасположени према главној функцији Његовог Величанства.   У породици као у пјесми ријечи се каче      и уз тресак кидају      свака на своју страну      уз сопствене трошкове свакако!

Őfelsége   Tabletta a nyelv melyet naponta szedünk az adott pillanatban keletkezett kifejezések általános bizonytalanságára attól függetlenül hogy      öntudatlan állapotban      vagy másképp akár le is írják.   A versben a nyelv fejetetőre áll      várja      hogy a vér elborítsa és világgá kürtölje milyen vörös az ég hogy ő a nyelv lemond szerepéről      hisz azok akik      becstelenül veszik igénybe      Őfelsége fő feladatát tagadják.   A családba a versbe kapaszkodnak a szavak      majd zajongva elválnak      mindenki a maga oldalára húz      ha törik ha szakad saját szakállára!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: НенадГрујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Risto Vasilevski Putovanje u Nakolec – Utazás Nakolecbe

  

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Putovanje u Nakolec   I jednom ako se pođe, I to je neki put.   Ima ih koji su otišli Preko modrih voda, Pa modri od puta, Siti od hleba, Nemaju misao Za povratak.   A ovaj predeo U kome smo imali prvi dodir Sa svim živim, sa svim mrtvim, Prvi pokušaj da se pođe nekud, Da se napravi kretnja ka bliskosti Ili ka predelu bola, Bez njih, Ili bez nas, Ako jednom ne stignemo s puta I ne unesemo u njemu kakvu-takvu živost, Biće samo pojam na geografskoj karti.   Uzalud priče Da će doboši, opet, pozivati Na slave, na treća krštenja.   Neće biti, Ko u njih da udara!

Utazás Nakolecbe   És egyszer, ha elindulsz, Az is valamilyen út.   Vannak, akik a kék vizeken keresztül Mentek el, Az úttól kéken, Jólakottan, Visszatérésre Nem gondolnak.   Ez a táj meg, Ahol az élő és holt világot Először érintettünk, Ahol először próbáltunk valahová indulni, Ahol az első meghitt vagy fájdalomtól megtört Mozdulatot megtettük, Nélkülük, Vagy nélkülünk, Ha egyszer az útról nem érünk vissza És valamilyen módon életet nem adunk neki, A térképen csak fogalom marad.   Hiába mondják, Hogy a dobosok családi ünnepeket, Keresztelőket majd továbbra is hirdetnek.   Dobos             Immár nem lesz!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Obren Ristić Ноћ дуга, веома дуга – A hosszú, nagyon hosszú az éj

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ноћ дуга, веома дуга   Спуштају нас у ноћ дугу!   Завичајне шуме су иза нас и све тајне.   Деда свезао главу под мишком на истоку Сербије у највишем орловом гнезду.   Ево, већ толика лета отац и ја ћутке корачамо око огњишта погнуте главе и чекамо да се излегу орлови млади.   Ноћ велике обмане Предуго траје. Пси лају А петлови ни да се огласе.

A hosszú, nagyon hosszú éj   A hosszú éjbe süllyesztenek bennünket!   Mögöttünk vannak a szülőföldi erdők és a titkok.   Nagyapám fejét felső karjára helyezte keleten Szerbiában a legmagasabb sasfészekben.   Íme, évek hosszú során apám és én a fiatal sasokat várva otthonunk körül lehajtott fővel járunk.   Túl hosszú A fondorlat éje. A kutyák ugatnak De a kakasok meg sem szólalnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Biljana Milovanović Živak: Музеј уског колосека – Keskenyvágányú múzeum

 

Milovanović Živak Biljana Požarevac, 7. mart 1972. –

Музеј уског колосека
 
Дубоки тунел води кроз стену, стрму и голу, пешачим
 
До твоје забити пусте која се домом зове. И ти ме чекаш.
Они који су туда већ прошли, чекају нас на Другој страни.
Већ сам видела зелена поља, реку без краја и бело дете
Са длановима као у молитви; зато сам кренула с тобом.
 
Но време пролази, питам се, докле ћу стајати овде, пред
Овом црном рупом. Ти стојиш стамено, на уском колосеку,
Између две, уско постављене шине, стојиш и господариш
Широм раширених ногу, Колос са Родоса. Нешто недостаје.
 
Што си ме довео овде? Та ја сам изиграна! Само си гледао
Гладним очима мушким, у моју шарену љуштуру женке?
Какав је ово музеј, зар нису посебни сви што у њега уђу?
 
Ах, не! Шине остају, за неке будуће туристe, који не знају
Да само треба на улазу платити карту, као и за сваки други
Музеј на свету. Уска су врата знања, узак је колосек истине.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Грмљавина је дуго трајала, Арка, Смедерево, 2020.
 
 
Keskenyvágányú múzeum
 
Hosszú alagút vezet a meredek és kopár sziklán keresztül,
 
Gyalogolok, az otthonnak nevezett puszta viskódig. És te vársz.
Azok, aki már erre jártak, a Másik oldalon várnak bennünket.
Már láttam zöld mezőket, végnélküli folyót és fehér gyereket
Imára kulcsolt kezekkel; veled ezért indultam.
 
De múlik az idő, magamtól kérdem, meddig fogok itt, e
Fekete üreg előtt állni. Te szilárdan állsz, a keskenyvágányon,
A két egymás mellett fekvő sín között állsz és szétvetett
Lábakkal uralkodsz, te rodoszi Kolosszus. Valami hiányzik.
 
Miért hoztál ide? Na, engem átvertek! Rám tekintve, kiéhezett
Férfi szemmel egyedül a női nem tarka külső kérgét nézted?
Milyen múzeum ez, hát minden ide belépő nem különleges?
 
Ó, nem! A sínek maradnak, holmi jövendő látogatóknak, akik
nem tudják, belépődíjat kell fizetni, mint a világ bármely
Múzeumába. Szűk a tudás ajtaja és az igazság vágánya.
 
Fordította: Fehér Illés

Željka Avrić Истоветно – Egyformán

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. –

Истоветно   ћутимо нежно са оданошћу као питоме животиње     тишина пева сагласјем наших истоветности   ништа нам не значи реч поредак ствари играње улога   у овом свету небитног места и времена ћутимо једно друго

Egyformán   szelíd állatokként odaadással gyengéden hallgatunk   a csend egyformaságunk belegyezésével dalol   szó tárgy-sorrend szerepjátszás számunkra semmit sem jelent   ezen a világon hely idő mit sem számít egymásnak hallgatunk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Коментар уз песму Варка – Fondorlat - Utóirat

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Коментар уз песму Варка   у тој тамној шуми надомак које је све почело тополе миришу опојно и киша пада тихо прекорно на трен сам једном у њој застао једном а није престало траје обнавља се кружи трептај твоји усана као прстен око мене се обвија и заувек ме оставља под окриљем големих стабала   6. – 18. 9. 1999. Београд

Fondorlat – utóirat   abban a sötét erdőben amelyben minden kezdődött a nyárfák bódító illatot árasztanak az eső meg csendesen feddésként esik egy pillanatra megálltam egyszer de ott maradtam tart újul kereng ajkad rezdülése gyűrűként vesz körül és mindörökre a hatalmas fák árnyékában tart   1999. 9. 6. – 18. Belgrád    Fondorlat, Fondorlat – utóirat: A két vers egységet képez és emléket állít az 1999. 5. 2.-án bombázások áldozatául esett hitvesének. (A ford. megjegyzése)   Fordította: Fehér Illés

Izvor:autor

Risto Vasilevski (О)да мору – Óda a tengerhez

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

(О)да мору                           Весни Ацевској   Море надолази.   Ломи црна огледала, крхке обале претвара у дно.   Узбуркана утроба помера све са свог места, избацује на површину.   Буди се један посве други свет: давни утопљеници не могу да упале светиљке на потопљеним бродовима; плутају душе умрлих који су се свесно предали фатуму чим су осетили плиткоћу времена у коме су живели; тела растопљена сољу нагризају очи...   Гласови галебова парају простор и поново урањају у море да утоле глад потомака.   Море се повлачи.   Са собом одвлачи све што је избацило, све што смо томе придодали, чак и несвесни тога.   Све односи на другу страну, да би сутрадан, опет, вратило назад, док се једном не прекине ланац који га везује с временом.   (О)да мору које све стрпљиво подноси мада својом меморијом може бити учитељ и судија у исто време; његовој једноличности коју свако види као лепоту и сваког привлачи као слика којом се може наставити живот.

Óda a tengerhez                           Vesna Acevskához   Árad a tenger.   Töri a fekete tükröket, a gyenge partokat a mélybe taszítja.   A felkorbácsolt mélység helyéről mindent elmozdít, felszínre dob.   Más világ ébred: az elsüllyesztett hajókban a valamikor megfulladtak a lámpákat nem tudják meggyújtani; a vízfelszínen halott lelkek lebegnek, azoké, akik, megérezve az idő sekélyességét, melyben éltek,  a végzetnek tudatosan adták át magukat; a szemeket só-mart testek marják…   A teret sirály-rikoltások hasogatják, és ismét a tengerbe merülnek, hogy az utódok éhségét csillapítsák.   Visszahúzódik a tenger.   Magával vonszol mindent, amit kidobott, mindent, amit hozzáadtunk, még ha öntudatlanul is.   Mindent a másik oldalra visz, hogy másnap ismét visszadobja, mindaddig, míg egyszer el nem szakad az a lánc, mely az idővel összeköti.   Óda a tengerhez, a türelmesen mindent eltűrőhöz, bár emlékezetével képes egyszerre tanító és ítélőbíró is lenni; a mindenki által csodált, mindenkit vonzó egyhangúságával az életet lehet folytatni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Grujičić Mirna savest – Nyugodt lelkiismeret

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Mirna savest   Nešto se može naučiti a nešto podariti ako pišeš pjesme      i sarađuješ s ljudima      koji dobro barataju      specijalnim slučajevima ili životnim navikama onih što nemaju šanse za oproštaj slatko spavanje      i mirnu savjest.   Ko ti garantuje da si u pravu      i da ono što tvoja      glava opredmeti      ima ljudski smisao?   Nemoj se drmusati samosvjesno!   Stavi palac na čelo      i pitaj:      Oče zašto si me pravio kad nisi znao      i nisi mogao      pravilno      da me rasporediš?

Nyugodt lelkiismeret   Valamit megtanulhatsz netán ajándékozhatsz ha verset írsz     és olyan emberekkel     szövetkezel akik ismerik     a különleges eseteket vagy azok életvitelét akiknek nincs esélyük a megbocsátásra zavartalan alvásra     nyugodt lelkiismeretre.   Ki szavatolja hogy igazad van     és annak amit fejed     alakot ölt     van-e emberi értelme?   Önérzetesen ne parancsolgass!   Homlokoddal hüvelykujjadra támaszkodva     tedd fel a kérdést:     Apám miért nemzettél ha nem tudtál     képtelen voltál     nekem hajlékot     méltó helyen biztosítani?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

Obren Ristić Господ је велики поета – Nagy költő az Úr

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Господ је велики поета   И курјаци су ноћас завијали Негде на Тресибаби А ноћ само што не уједа Толико се кише слило   Као да Господ говори! Господар ватре и воде!   Век се читав спустио на нејака плећа Век вукодав век недовољства Али све што има лице има и другу страну Осим ове постоји и другачија песма   Живот или трен је ово припитомљен У густим маглама Старе планине Лелек у тескоби Савршен модел савршеног мајстора   Господ је велики поета Писано је у Књизи истине!

Nagy költő az Úr   Valahol a Tresibabán1 Éjjel a farkasok is vonyítottak Az éj meg szinte harap Annyi eső esett   Mintha az Úr szólna! A tűz és a víz Ura!   Egy évszázad nehezedett a gyenge vállra A farkasok százada az ínség százada De aminek arca van van másik oldala is E versen kívül is létezik másmilyen   Ez az élet vagy egy megszelídített pillanat A Stara planina2 hegység sűrű ködében Sirám a nincstelenségben A jelenkori mester mesteri mintadarabja   Nagy költő az Úr Áll az Igazság könyvében!   1Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) – szerbiai hegység 2Stara planina (ejtsd: Sztāra plānínā) – hegység a Balkánon   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.