Ilija Šaula Lavirint – Útvesztő

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Lavirint   Lavirint je zamka za mudrace koji žele pobjeći od sebe samih.   Nisam imao izbora, našao sam se u lavirintu. Već mi se i noć smijala naporu, postiđen, nasuprot zla čekao sam milost onu tihu, Božansku, da se spusti i izvede me. Ukazalo mi se prase, krenuo sam za laganim roktavim glasom i sitnim papkom. Kruna je sinula, mjesec je izblijedio, prase je nestalo, sam sebi trčao sam u susret.

Útvesztő   Az útvesztő az önmaguktól menekülő bölcsek csapdája.   Nem választhattam, útvesztőben találtam magam. Erőfeszítésemért már az éj is kinevetett, megszégyenítetten, a gazsággal szemben a könyörületet vártam, azt a csendeset, az Istenit, hogy hozzám érve vezessen ki. Malac jelent meg előttem, a könnyed röfögő hang és a kicsiny paták után indultam. Korona villant, kifakult a hold, eltűnt a malac, önmagam felé rohantam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.literaryworkshopkordun.com/latinica/strana/3583/ilija-saula-lavirint

Ilija Šaula Tvoja duga zimska noć – Hosszú téli éjszakád

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Tvoja duga zimska noć   Ima mnogo načina da ugriju nečiju dugu, zimsku noć… Kažu da su noćna razmišljanja najvatrenija, da mogu sama od sebe da griju, kažu da misao može sve da sprži ako joj se doda kap ljubavi koja leti iznad zvijezda.   Kažu da prostor ubija ako misao sama u njemu boravi. Kažu da je misao najbrža na svijetu i da svakog trena može biti tamo gdje poželimo. Tako kažu. Ja ne znam! Volio bih da mi je misao prijateljica, da me vodi sa sobom. Bio bih dobar, slušao bih je. Kad bismo kod tebe navratili, obradovao bih se. Već sam ti rekao da imaš divne oči i da sva mirišeš na ljepotu. Opet bih ti to rekao. Znam da se misao ne bi ljutila na mene, zamolila bi me da ti ugrijem dugu, zimsku noć!

Hosszú téli éjszakád   Többféleképp lehet valaki hosszú,  téli éjét megmelegíteni… Mondják, a gondolkodás éjjel lángol, önmagukat melegítik, mondják, a gondolat képes mindent felperzselni, ha hozzáadsz egy csepp, a csillagok felett repkedő szerelmet.   Mondják, öl a tér, ha benne a gondolat magányos. Mondják, a világon a gondolat a leggyorsabb, bármelyik pillanatban a kívánt helyen terem. Így mondják. Én nem tudom! Szeretném, ha a gondolat barátnőm lenne és magával vinne. Jó lennék, hallgatnék rá. Ha téged meglátogatnánk, megörülnél. Már mondtam, szemed gyönyörű és a szépség illatát árasztod. Megint azt mondanám. Tudom, a gondolat nem haragudna rám, megkérne, melegítsem meg hosszú téli éjszakád.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.literaryworkshopkordun.com/latinica/strana/3583/ilija-saula-lavirint

Ilija Šaula Nikad mi niko neće oprostiti kao ti – Mint te, nekem soha, senki sem bocsát meg

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Nikad mi niko neće oprostiti kao ti   Nikad mi niko neće oprostiti kao ti. Ne ljubi me, budi surova poput žene opstanka. Uči se kako se prezire, nemoj da me pljuješ …pogledaj me bez osmijeha. Zalupi vrata kad odlaziš, ne reci zdravo, kad spremaš večeru, ne spremaj za dvoje. Navikao sam da živim i volim navikao sam da ljubim i molim nikad mi niko neće oprostiti kao ti.

Mint te, nekem soha, senki sem bocsát meg   Mint te, nekem soha, senki sem bocsát meg. Ne csókolj, légy kegyetlen, mint a női fennmaradás. Tanulj, hogyan kell megvetni, de ne köpj le, …mosoly nélkül nézz rám. Csapd be magad mögött az ajtót, ne köszönj, ha vacsorát készítesz, ne kettőre készíts. Megszoktam, hogy szeretek és élek, megszoktam, hogy csókolok és kérek, Mint te, nekem soha, senki sem bocsát meg.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/ilija-saula-pesme/