Bolovits Gábor György * (A pultnál ült…) – * (Sedela je za pultom…)

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   a pultnál ült, a körme alatt fekete zsír, nem piszok, hanem munka. nem nézett körbe. az ilyenek tudják, hol vannak. a nadrágja feszült rajta, mintha nem rá szabták volna, hanem ráhagyták, hogy majd kitölti. azt mondta, fent a hegyeknél nincs idő gondolkodni. csak tartod a gépet, amíg bírja. nem kérdeztem. a válasz ott ült a kezén. amikor hozzám ért, nem simogatott. beállított, mint egy kart. a test nem volt szép, csak pontos. néha belerándult, mint amikor a motor kihagy. nem ellenkeztem. az ilyenkor csak ront. a levegő sűrű lett körülöttünk, mintha a levegőnek súlya lenne köztünk. a csönd úgy feszült, mint túltekert csavar a menetben. nem beszéltünk. a hang csak zavar. csak tartottuk egyben, ami még nem csúszott szét. egy ponton azt hittem, szétesik az ágy. nem mi. aztán elengedett. nem nézett rám. nem volt benne semmi utólag. csak ült még, mintha várná, hogy leáll-e a motor. kint valaki nevetett. túl könnyű hang volt. ő felállt, megigazította a nadrágját, mintha semmi nem történt volna. de a kezén még ott volt a remegés, amit nem lehet eljátszani. az ajtónál megállt egy pillanatra, nem miattam. hallgatta, hogy odabent még jár-e valami.

*   sedela je za pultom, ispod noktiju crna mast, nije prljavština, rad.   nije se osvrtala. ovakve znaju gde su.   pantalone su na njoj bile zategnute, kao da nisu skrojene za nju ostavili su nekako će da popuni.   rekla je, gore u brdima za razmišljanje nema vremena.   držiš mašinu, dokle god izdrži.   nisam pitao. odgovor je na njenoj ruci ležao.   kad me je dotakla nije milovala. namestila me je, poput neke kazaljke.   telo lepo nije bilo, samo tačan.   koji put se trznula, kao motor kad preskoči. nisam se protivio. to u tim momentima jednostavno pogorša.   oko nas vazduh je postao gust, kao da između nas težinu ima.   tišina je tako napeta bila kao previše zategnut zavrtanj u navoju.   nismo govorili, glas samo smeta.   držali smo ono što još nije bilo razvezano.   u jednom trenu verovao sam da će da raspadne krevet.   ne mi.   pa me je pustila.   nije me gledala. u njoj ništa nije ostalo.   sedela je kao da čeka da li će da stane motor.   neko se vani smejao. prelagan je bio glas.   ustala je, popravila pantalone, kao da se ništa nije desilo.   ali njene ruke su dalje drhtale što se odglumiti ne može.   na pragu je na momenat zastala, ne zbog mene.   osluškivala je, da li joj još nešto pripada.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ladik Katalin Viharban – U vihoru

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Viharban
 
Lovak csapkodnak az égen.
Villámsújtotta hattyúk nyerítenek.
 

U vihoru
 
Konji tutnje po nebu.
Munjom pogođeni labudovi njište.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600538

Gulisio Timea A barátnő – Prijateljica

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A barátnő   Látni akarom, Mi tetszik rajta. Hasonlít rám. Pontosabban én rá. Nagyobb a melle. Laposabb a segge. Leképzelem róla a ruhát. A mosdóra megy. Mi lenne, ha követném. Falnak dönteni, A fülébe súgni, hogy Én vagyok, akivel csalja a pasija. Nyakon ragadni, falnak csapni a fejét. Megalázni, mert túlságosan tisztelem. A misztériumot meg kell törni. Hajával a te hajadat tépem, Kellmertatied, Kívánom, jobban, mint téged. Harapni. Kiharapni téged belőle.

Prijateljica   Želim da vidim Šta je privlačno na njoj. Liči na mene. Tačnije ja na nju. Ima veće grudi. Guzica joj je ravnija. Zamišljam ju bez odeće. U toalet ide. Šta bi bilo da ju pratim. Uz zid pritisnuti, U uho joj šapnuti, Ja sam ta, kojom njen drugar ju vara. Za gušu ju uhvatiti, glavu o zid udariti. Poniziti ju jer previše poštujem. Misteriju treba razbiti. Njenom kosom tvoju kosu čupam. Trebajerjetvoja. Želim, više od tebe. Gristi. Izgristi, tebe iz njega.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila Történelem – Istorija

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Történelem
 
a homlokzatról mállik a vakolat
a kőszobor letört kisujját
felveszi a koszos útról
és a szökőkút medrébe dobja egy kisfiú
a galambszar matt patinát adott a díszítésnek
dübörög, tülköl, szirénázik, nevet, káromkodik
kellemes és kellemetlen hangokkal keveredik
az utcán, a falak mögött, a falakon, a falakban,
benned, bennem, mindenkiben a történelem
meddig fér meg egymás mellett
meddig egészíti ki,
formálja egymást békében?
a megbocsájtás
mint kopott repedezett dísz(let)
elveszett lábak alatti kacatok között
tán épp azt dobta kavicsként
a szökőkút zavaros vízébe
az unatkozó kisfiú
miközben az épület homlokzatán
halálugrásra készül az életunt szobor
 
Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
 
 
Istorija
 
kruni se malter sa fasade,
odlomljen mali prst kamene statue
podiže dečak sa prljave ulice
i baca ga u fontanu
golublji izmet je mat patinu dao dekoraciji
istorija tutnji, trubi, zavija, smeje se, psuje
sa prijatnim i neprijatnim glasovima se meša
na ulici, iza zidova, na zidovima, u zidovima,
u tebi, u meni, u svakome
dokle može da postoji,
dokle se dopunjuje,
formira jedno drugo u miru?
oprost
kao pohabani, ispucali ukras
izgubio se između drangulijama ispod nogu,
možda je baš to bacio kao belutak
u mutnu vodu fontane
dečak u dosadi
dok na fasadi zgrade
na smrtonosan skok se sprema od života umorna statua
 
Prevod: Fehér Illés

Székelyhidi Zsolt Arcul – Po licu

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Arcul   Az arcodat ellepő pír vagyok. Náthába fúlt orrcimpa-piros, szemed sarkaiból eltartó vonalakba, homlokráncaidba szoruló árnyalatok. Egyenetlenség vagyok az arcéleden, egy régvolt felmetszés nyurga nyoma állcsúcson. A szőke hajad vagyok. Szürke folt a fehér falon, az ágy mögött.   Az arcodra szökő emlékezés vagyok. Szemedbe kúszó folyadék, küzdő pislogásaidból nézek magadba. Emlékeid közé keveredem, együtt tölthető múlt időket újragondolok.

Po licu   Jesam rumenilo što ti lice prekriva. U prehladu ugušeno crvenilo nozdrve, nijanse koje su se zaglavile u crte koje se iz tvojih očiju udaljavaju, u bore tvoga čela. Jesam neravnina na ivici tvoga lica, trag jedne davne ozlede na vrhu vilice. Jesam tvoja plava kosa. Siva mrlja na belom zidu, iza kreveta.   Jesam sećanje koje ti na lice navire. Tekućina koja ti u oči puzi, iz tvojih treperenja gledam te. Među tvoja sećanja se uvlačim, razmišljam o prošlim trenucima koje bi mogli zajedno sprovesti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 41-42. old.

Bolovits Gábor György Zárt ciklus – Zatvoren ciklus

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Zárt ciklus   a kabátujjban felejtett kéz melege. nincs kinek nyújtani, hát ökölbe szorul, mint valami, ami nem tud kiengedni, csak a saját határának feszül.   az óra kattanása a falon. egyetlen kanál csörren a tányér élén, s a hang nem indul el, csak körbeér.   a mélyben egy súly marad. nem mozdul, nem vár.

Zatvoren ciklus   toplina u rukavu kaputa zaboravljene ruke. nema kome da se pruži, pa u pesnicu je stisnut, kao nešto što ne može da se opusti, napreže se samo protiv vlastitih granica.   kucanje sata na zidu. jedna kašika zvecka na ivici tanjura, a zvuk se ne širi, tek se vraća u krug.   u dubini ostaje teret. ne pomera se, ne čeka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: aszerző

Hegedüs Katalin Ízes nő – Ukusna žena

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Ízes nő   Apámtól örököltem az összeadást Anyámtól a számlák fizetését Apámtól örököltem a logikát Anyámtól a könyvek szagát Kiss Anna és Obádovics Versengenek figyelmemért Tülekednek utánam villamoson Masíroznak előttem, autók Közt szlalomoznak, de én Mindet akarom, mindet Magamnak, kivétel nélkül Add nekem a mindent Hogy ez az íz legyen Az idők összessége Egy fácánesszencia leves Kávéscsészében.

Ukusna žena   Od oca sam nasledila zbrajanje Od majke isplatu računa Od oca sam nasledila logiku Od majke miris knjiga Ana Kiš1 i Obadovič2 Se takmiče za moju pažnju Guraju se za mnom u tramvaju, Ispred mene marširaju, između Auta trčkaraju, ali ja Sve želim, sve Za sebe, bez iznimke Daj mi sve Da taj ukus bude Celokupnost vremena Esencija juhe od fazana U šolji kafe.   1Ana Kiš (Kiss Anna, Gyula, 26. 01. 1939. – ) mađarska pesnikinja 2Obadovič (Obádovics J. Gyula, Baja, 3. 03. 1927. – ) mađarski matematičar   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 16. old.

Székelyhidi Zsolt Termikus – Toplinski

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Termikus   Nagyon elegánsan tartasz a fáktól el, felém. Kecses vékonyságodban ott a huzalozás mozgató modernitása. Idei modellcsípődbe érzéki életígéret került. Melleidet, azokat mindig lentebb csavarozod. Tetszenek. Nagyon elegáns ruha takarja bőrborítású bájaidat. Ahogy tartasz a fáktól el, külön is érezni a lüktetést, a szerkezetet, ami robog-forog. A lépéseid zaját csendesre tompítja a lábakat járó motorolaj.   Kipirosodó arcodban alacsony energiájú ledsorok. Ha úgy döntenél, fázol, kékre váltanak. Most kifújod a füstöt, két lépés közt elnyomod a csikket bal lábbal, lököd el magad, emeled a fejed, nem pislogsz.   Micsoda perspektíva, elhaladsz a fürdőzők mellett, a gyógyvizet a fák közül szállítja a meder, micsoda megközelítés.   Hadd nézzelek! Fogjam fel a terepet, benne téged, ahogy pontos helyet ragadsz. Bőrtónusodat a zöldes termál finoman színezi el. Pancsolnak ki az emberek melletted, jó, hogy állod a sarat, ami a szertartás része. Szoknyád fehérségén nem esik folt.   A szemed most kéklő, ezt az árnyalatot nem állítgatod. Még egy lépés az árnyékomig. Még egy szín.

Toplinski   Stvarno elegantno se udaljavaš od drveće i približavaš mi se. U tvojim graciozno vitkim linijama prisutna je savremena dinamika unutrašnjih veza postavljanja vodova Čulno obećanje života se našlo u tvojim glamuroznim kukovima. Tvoje grudi, one uvek ih niže namestiš. Sviđaju mi se. Stvarno elegantna haljina prekriva tvoje kožom prekrivene čari. Kako se udaljavaš od drveća i odvojeno se oseća pulsiranje, mehanizam koji juri, vrti se. Zvuk tvojih koraka je tiho prigušen motornim uljem što noge pokreće.   Na tvom zarumenelom licu led-trake niskog energetskog nivoa. Ako bi se odlučila da ti je zima, pretvaraju se u plavo. Sad izduvaš dim, između dva koraka levom nogom ugasiš čik, odgurneš se, podižeš glavu, ne trepćeš.   Kakva perspektiva, prolaziš pored kupača, korito reke prenosi lekovitu vodu između drveća, kakav pristup.   Daj da te gledam! Da prihvatim scenu, u njoj tebe, kako tačno mesto osvajaš. Ton tvoje kože blago boji zelenkasta termalna voda. Ljudi pljuskaju oko tebe, dobro je, kako podnosiš blato što je deo rituala. Na belini tvoje suknje mrlja ne ostaje.   Oči su ti sad plavkaste, tu nijansu ne nameštaš. Još jedan korak do moje senke. Još jedna boja.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 37-40. old.

Balázs F. Attila Almaecet fröccs – Tonik od jabukovog sirćeta

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Almaecet fröccs
 
A málnásban sompolyog a medve
Nincs gyümölcs a megtépázott bokrokon
Déltől gyöngyözik eső az ablakon
Alkonyattájt esik a legjobban
 
Nem mozdulok, bár társaság vár
A megőszült nyári kertben
Hideg ürücomb és áfonyalekvár
Hivalkodik az étlapon
 
Elmélázok, mert nincs étvágyam
Hogy kerül egy vitorlás a tóba
Szél dagasztja, avagy a vágyam
Mely feléled hébe-hóba
 
Almaecet fröccsöt innék máma
így oldanám csendben a másnaposságot
míg ti elmesélitek, hogy miről szól a fáma
ki mivel oldja a magányosságot
 
Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
 
Tonik od jabukovog sirćeta
 
Medved krstari kroz malinjak
Nema više plodova na izlomljenim žbunovima
Od podneva niz prozor kiša se sliva u kapima
Najjače pada pred sumrak
 
Ne pomeram se, neka me pričeka društvance
U letnjoj bašti, već posiveloj
Hladan ovčiji but i džem od borovnice
Sa jelovnika mame pogled moj
 
Razmišljam, jer nije mi do jela,
Kako se jedrilica u jezeru obrela
Vetar joj jedra širi, il' to želja moja
S vremena na vreme nabuja
 
Tonik od jabukovog sirćeta popio bih danas
da tiho ublažim mamurluka jad
dok vi raspredate priče oko nas
čime svako usamljenosti leči pad
 
Prevod: Fehér Illés
 
Zahvalan sam Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Gulisio Timea Grácia – Gracija

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Grácia   cigarettát és gyertyát gyufával, mert megteheted.   szentségtöréseink ünnepe libabőr nyakadon, mikor csókolom a fényképed.   engedetlenek borzongása, akiket a templomba sáros lábbal engedtek.   avemaria, anyátlanok szeretete, nem veszel ölbe ma sem.

Gracija   cigaru i sveće šibicom, jer možeš.   kad ti ljubim fotografiju na tvom naježenom vratu slavlje našeg svetogrđa.   jeza nepokornih koji su u crkvu blatnjavim nogama pušteni.   ave marija, ljubav onih bez majki, ni danas me ne primaš u naručje.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Hegedüs Katalin Színes nő – Žena u boji

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Színes nő   Gyerekként még csak fekete és fehér majd jönnek sorban az árnyalatok némán masíroznak be az ajtón átfestik a hajlatokat gyűrődik a bőr jobbról, balról a füled körül a kispárnától a piros körömlakk is egy dimenzió nő vagy és ez levehetetlen a komorság kiül az arcodra egy fényképen, nem szereted magad semmit nem bírsz elviselni a tükörben valaki mondja már, hogy szép csak a szépséghattyú vár megmentésre a többi tóba fulladt, mocsárban mérges gázok fojtogatták, nádszálakon lépkedsz tied az örökkévalóság, ahonnan visszajöttél lásd magad tükröződve, fényes legyen dimenziók hullanak mangrove mocsarakba hány öltözet ruha van rajtad, aki nem te vagy, csak hajnali rémálom, gereblyézd ki szemedből a homályt, hideg reggeleken maradj magad, ne keress játszótársat ne fuss újabb jelmezek után puhán lépkedj, mint ki most tanult meg járni, és felnőtt rögtön nő vagy, vigyázol a szoknyád szegélyére, hogy ne legyen vizes, elsírt felhőpocsolyák nedvességétől óvod dimenzióidat, ostoba liba, hát kellett neked ez a sok összevisszaság hogy félrevezess gyanútlan színeket hogy ne keveredj, hogy csak piros legyél vagy kék vagy sárga, esetleg végső soron talán egyszerűen hófehér.

Žena u boji   Kao devojčica još je tek bela i crna pa redom stižu nijanse nemo marširaju kroz vrata prefarbaju udubljenja gužva se koža sa leve i sa desne strane oko uha zbog jastuka i crven lak za nokte je dimenzija žena si to promeniti ne možeš pogled ti postaje sumoran na jednoj fotografiji ne voliš sebe u ogledalu ništa ne možeš podneti neka neko konačno kaže da si lepa samo labud lepote čeka spasavanje ostali su se u jezero udavili, u močvari su ju otrovni gasovi davili, po trsci hodaš tvoja je večnost odakle si se vratila pogledaj sebe u odsjaju, neka bude sjajna dimenzije padaju u mangrove močvare koliko odela imaš na sebe, koja nisi ti samo je noćna mora pre svitanje, odagnaj izmaglicu iz tvojih očiju, hladno li je jutro ostani sama, ne traži partnera za igru ne juri za novim kostimima lagano koračaj, kao neka koja je sad naučila da hoda i odmah odrasla žena si, paziš da rub tvoje suknje ne bude vlažna, tvoje dimenzije od vlage oplakanih lokvi oblaka čuvaš, glupa guska, zar ti je trebalo to mnoštvo darmara da obmaneš lakoverne boje da se ne zapetljaš, da budeš samo crvena ili plava ili žuta, ne daj bože na kraju krajeva možda jednostavno snežnobela.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 14-15. old.

Ladik Katalin Egy délután ültek a galambok – Jednog popodneva

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Egy délután ültek a galambok
 
Egy délután ültek a galambok a porban,
Én a küszöbön ültem, sört ittam.
Május volt, a kék csavarhúzó
Meg a szürke galambok ezt kuruttyolták:
"Öld meg! Öld meg!"
Fölvettem a forró csavarhúzót, bementem a konyhába,
Hagymát vágott, könnyes arccal kérdezte:
~ Kisfiam, megéheztél? ~ Én meg se szó, se beszéd,
Arcába döftem a csavarhúzót egyszer, kétszer,
Aztán becsuktam a véres ablakot.
Azóta kuruttyolnak a fejemben a galambok.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600527
 
 
Jednog popodneva
 
Jednog popodneva u prašini su sedeli golubovi,
Ja sam na pragu sedela i pivo pila.
Bio je maj, plavi odvijač
I sivi golubovi su ovo kreketali:
"Ubij je! Ubij je!"
Uzela sam odvijač, ušla u kuhinju,
Luk je rezala, suznim očima pitala:
~ Sine moj, jesi li se ogladnio? ~ A ja bez ijedne reči
Odvijač jednom, dva puta zabila u njeno lice
Pa zatvorila krvav prozor.
Od onda kreketaju golubovi u mojoj glavi.
 
Prevod: Fehér Illés

 

Balázs F. Attila Közömbös hús – Ravnodušno meso

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Közömbös hús   minden impulzus barátságtalan a bűvös számok elfoglalják helyüket a génláncon mozgás rugalmas ütemezés homok hemoglobin féktelen kupacok gesztus könny szenvedély isten lépések szél hajnal dél este kudarc ráncok játék iskolakerülők határok magas vérnyomás hulladék illatszerek drog Nap és Hold gyöngy kagyló és tengeri moszat bizonytalanság újra és újra könyv álmok zene lámpák elemek változás visszatérés indulás közömbös hús rothadó birodalom   Krisztus megállott…

Ravnodušno meso   svaki impuls je neprijateljski čarobne brojke zauzimaju svoja mesta na lancu gena kretanje fleksibilan raspored pesak hemoglobin neobuzdane gomile gest suza strast bog koraci vetar zora podne veče fijasko bore igra begunci iz škole granice visok krvni pritisak otpad mirisi droga Sunce i Mesec biser školjka i morske alge nesigurnost opet i opet knjiga snovi muzika lampe baterije promena povratak polazak ravnodušno meso carstvo u propadanju   Hristos je zastao…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Székelyhidi Zsolt Űrhajó – Svemirska letelica

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. –

Űrhajó   Hol van most a tested, részletekkel tele a csomagtartó, lapocka lebeg súlytalanul, a tüdőt nem rajzolja felfújt levegő. Az űr, persze, csillagok. Egy út, nagy terv, felszínes gyorsulás a hátsó kertből, míg alszol. A robbanás leviszi a lucfenyőt, muskátlikat. Felriadsz valószínűleg.   Az arcodat raktuk ki terméskőből a fűre, néztelek a rakétából vissza a nagy, héliumos, hétvégi távolodásban. Az űrben, ott vannak emlékek, és műfű a kabinban. Anyacsavarokkal rakom az arcod ki, a visszapillantóból látom a földet, a hátsó kertben valószínűleg lesz másik fa. Hol vannak most a lábaid, talán tövig nyomod velük a tartalék űrhajót, amit titokban hagytam a garázsban neked. A slusszkulcsot megtalálod az ajtó melletti szekrényen. Követni fogsz, egyszer mondtad a kertben, amikor berúgtunk néhány gin-toniktól. Jössz utánam, ha megyek.   Az arcodat a hátsó ablakból látom kinagyítva, ahogy kétségkívül ideközlekedsz.

Svemirska letelica   Gde ti je sad telo, prtljažnik je sitnicama pun, plećka lebdi bestežinski, naduvan vazduh ne ocrtava pluća. Vasiona, naravno, zvezde. Jedan put, veliki plan, površno ubrzanje is bašte u pozadini, dok spavaš. Eksplozija odnese omoriku, muškatle. Verovatno trgnućeš se iz sna.   Tvoje lice smo od prirodnog kamena složili na travu, koncem nedelje iz rakete sam te gledao unazad u velikom, helijem ispunjenom udaljavanju. U vasioni, tamo su uspomene, u kabini je umetna trava. Iz matica slažem tvoje lice, zemlju u retrovizoru vidim, u dvorištu pozadi verovatno će biti jedno drugo drvo. Gde su ti sad noge, možda s njima do daske pritiskaš rezervnu svemirsku letelicu koju sam ti u garaži krišom ostavio. Ključ za paljenje naći ćeš na ormaru pored vrata. Sledićeš me, jednom si u vrtu rekla, kad smo se napili od nekoliko džin-tonika. Dolaziš za mnom, ako idem.   Tvoje lice preko zadnjeg prozora vidim, uvećano, bez ikakve dvojbe ovamo se približavaš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 34-36. old.

Gulisio Timea Asszony – Žena

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Asszony   Szukaszagú, kiégett szemű. Aljassága frissen ölt szarvas bőre, Beterít, meleg.   A plafonról rámáscsizma lóg, Akasztott ember lába. Egerek cincognak, Vagy hús olvad a hűtőben.   Neve nincs, mégis szólít. Más-más alakban jön És gombokat varr éjszakám himlőhelyeire.

Žena   Miriše na kučku, oči su joj izgoreli. Njena podlost je koža upravo ubijene košute, Pokriva, topla je.   Sa plafona čizmica visi, Noga obešenog čoveka. Miševi svile, Ili se meso topi u frižideru.   Imena nema, ipak zove. U različitim oblicima se pojavljuje I dugmad prišiva na mesta ospice moje noći.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Bolovits Gábor György A hetedik dűlő – Sedma trasa

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

A hetedik dűlő   a domb felett az ég szétáll. egy ember áll a barázda mellett, magában.   nem néz fel. vágja a földet. fogy a nap. a kapa élén a rög visszafordul.   a szél végigmegy a dűlőn. a völgyben köd. a hetedikben csend.   apja is itt. nagyapja is. csont a mélyben.   a dűlőút mentén vadrózsa.   a ház üres. a küszöbön csend.   egy kancsó víz az asztalon. fölötte fény. nézi, aztán kimegy a kúthoz.   a lánc csikorog. felhúzza a vödröt. a víz fekete.   nem iszik. áll ott, ahol a domb elhajlik, és hallgatja a földet.   ott marad.   nem marad utána más, csak egy vágás a hetedik dűlőben.

Sedma trasa   iznad brežuljka se nebo razdvaja. pored brazde čovek stoji, usamljeno.   pogled ne diže. zemlju reže. dan izmiče. gruda zemlje se na oštrici motike prevrne.   vetar prolazi duž trase. u dolini je magla. u sedmoj tišina.   i otac mu je tu. i deda. kost u dubini.   pored trase divlja ruža.   kuća je prazna. na pragu tišina.   na stolu je bokal sa vodom. iznad svetlost. gleda pa do bunara ide.   lanac škripi. izvlači kantu. voda je crna.   ne pije. tamo stoji gde se brežuljak krivi i sluša zemlju.   tamo ostaje.   iza njega drugo nešto ne ostaje, tek jedan rez u sedmoj trasi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila Isten elfelejtett kertje – Božji zaboravljeni vrt

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Isten elfelejtett kertje   a paradicsomi park hol nem sétáltál soha hol nem vártál zavartan morzsolgatva egy feláldozott nőszirmot visszafojtott lélegzettel bámulva ujjadat bemázoló kékes vérét   ahol nem vártalak a szökőkút csobogását hallgatva miközben mellettem a vízbe hugyozott a galambpiszkos angyal az esőfa alatt megbúvó színét vesztett pad melyen nem ültünk megállítva a toronyóra mutatóját nem beszélgettünk elcsendesedve amikor arra sétált az emlékeit kereső fehérhajú öreg   nem bújtunk össze vérünk dallamát nem bújtunk össze vérünk dallamát kottázva nem ízlelgettük egymás ajkát mohón mint kisded anyja emlőit   a mámor ködében elmerült, sosem volt liget Isten elfelejtett kertjének búja zöldjét álmodja

Božji zaboravljeni vrt   vrt edena u kome još nikad nisi šetala u kome me još nisi čekala rasejano drobeći žrtvovanu peruniku zadržanog daha zureći u njenu plavičastu krv koja ti prst boji   gde te nisam čekao slušajući žubor fontane dok je pored mene anđeo uprljan golubljim izmetom mokrio u vodu klupa izbledele boje skrivena ispod drveta od kiše na kojoj nismo sedeli zaustavljajući kazaljke sata na tornju nismo razgovarali nemo smo posmatrali sedokosog starca koji tragajući za svojim uspomenama prolazio pored nas   nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju naše krvi nismo uživali u usnama onog drugog halapljivo, poput odojčeta na majčinim grudima   gaj koji nikada nije postojao, utopljen u maglu zanosa sanja o bujnom zelenilu Božjeg zaboravljenog vrta   Prevod: Fehér Illés   Zahvaljujem se Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Hegedüs Katalin A nő és az óvilági poszáta – Žena i grmuša Starog sveta

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

A nő és az óvilági poszáta
 
Megtanultam már sorban állni hőbörgés nélkül
időpontra hónapokat várni türelemmel
megtanultam fizetni a pénztárnál készpénzzel
amit előtte az automatából kell kivenni vagy
a borítékból, tudok kártyával is fizetni
fejben van legalább harmincnyolc pin kód
jelszó, megváltoztatott jelszó, sőt a régi
már semmire sem jókra is pontosan emlékszem
megtanultam az önkiszolgáló kasszát
az önkiszolgáló húspultot, a kenyérszeletelést
(a kávédarálást már elfelejtettem, azokban
a nagy közértes darálókban, pedig jó illata volt)
megtanultam a legkülönfélébb automatákat kezelni
pénzkiadó-betevő, csomagkiadó-feladó, parkolóüdítő,
csoki-adagoló, megtanultam száz kérdésre
válaszolni, a megadott lehetőségek közül
mint a KRESZ vizsgán, a, b, c vagy d
megtanultam nem gondolkodni
a vonalon belül közlekedni
szimbólumokat értelmezni
a kör átmérőjét vagy méterben az időt
Püthagoraszt álmomból felriasztva is
megtanultam nem csodálkozni
nem kérdezni
nem megkérdőjelezni
de most, hogy már ennyi mindent tudok
szeretném, ha valaki megtanítana
hogyan kell úgy élni
mint egy óvilági poszáta
aki nem az előírt vonalon belül közlekedik
és fütyülni is akkor kezd, ha kedve van hozzá.
 
Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 8-9. old.
 
 
Žena i grmuša Starog sveta
 
Već sam naučila stajati u redu bez srdžbe
strpljivo mesecima termin čekati
naučila sam gotovim novcem platiti na blagajni
što pre toga iz automata treba izvaditi ili
iz koverte, znam i karticom plaćati
u glavi bar trideset osam pin koda čuvam
lozinke, promenjene lozinke, pa još i stare
koje ni za što nisu korisne tačno pamtim
naučila sam kasu samoposlugu
pult za samoposlugu mesa, sečenje hleba
(mlevenje kafe u onim velikim mlinovima u samoposlugama
već sam zaboravila, a imali su prijatan miris)
naučila sam rukovati sa raznim automatima
bankomatima, mestima za predaju i preuzimanje paketa, parkiranja,
dozatorima za čokoladu, naučila sam na sto pitanja
odgovoriti, od zadanih mogućnosti
kao na ispitu za vozače a, b, c ili d kategorije
naučila sam ne razmišljati
unutar crte saobraćati
simbole interpretirati
prečnika kruga ili vreme u metrima
Pitagora i iz sna budevši
naučila sam ne čuditi se
ne pitati
ne dovesti u pitanje
ali sad, kad već toliko toga znam
volela bi kad bi me neko naučio
kako treba tako živeti
kao grmuša Starog sveta
koja se ne unutar crte kreće
i počinje cvrkutati kad joj je volja.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fákon ülő hüllő – Gmizavac što na drveću sedi

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fákon ülő hüllő   Torz suta fény a lélegző anyagban a senkiföldjén hegedül. Életem szökdellő árnyék, gyenge tűzön kivonom, ímhol az első kapu: fény magja fekete kabátban. Nincs más sivatag, ami a kőnek halált hoz a közöny sivatagjánál. Izzadtságát adja az újonnan érkezőnek. Ő lesz a kétéltű árnyék a Materia prima amibe a sikoly beleköltözik.

Gmizavac što na drveću sedi   U materiji što na ničijoj zemlji diše  iskrivljeno, nezgrapno svetlost svira na violini. Život mi je skakutava senka, na slaboj vatri izvučem, evo prve kapije: seme svetlosti u crnom kaputu. Ne postoji druga pustinja od pustinje nehaja i kamenu smrt donosi. Vlastiti znoj nudi novajliji. On će biti vodozemna senka Materia prima u što se krik seli.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600548

Székelyhidi Zsolt Elsírvers – Pesma oplakivanja

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Elsírvers   Dukay Nagy Ádámnak   Nincs értelme verssel jönni, amikor a létöl már nem tart fel és vissza. Ahol nem tartozol senki ölésének, ott elszámolsz magaddal, levonod a szemhéjak árát, főhajlasz a részrehajtásnak, elfekszel. Mindennek ellentettjére nem vagy. Ezed jól sikerült.   A létöl tarthatatlansága, a kötetnyi kötetlenség, ami belülről kibomlik a végén. Maradi meneted, amit odázhattál volna a rímeletlenre szedett szemsorokig.

Pesma oplakivanja   Adamu Dukai Nađ1   Nema smisla dolaziti sa pesmom kad više neka bude na zadržava te. Gde ničijoj zagrljaju ne duguješ, tamo sam sa sobom  vršiš obračun, odbiješ cenu očnih kapaka, popuštaš pristrasnosti, prilegneš. Uprkos svemu ne postojiš. To ti je baš uspelo.   Neodrživost neka bude, gomila neograničenosti na kraju se iznutra razrešava. To je tvoj prevaziđen marš što bi mogao da odgodiš do redova bez rime sakupljenih.   1Adam Dukai Nađ (Dukay Nagy Ádám,  1975 – 2017) je mađarski pisac, pesnik, novinar, kritičar, urednik.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 32-33. old.