Ladik Katalin Lárvák az égi selyemből – Ličinke iz nebeske svile

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Lárvák az égi selyemből   Este van, ragadós. Nyugat felől, ahol a blúzok sorakoznak, piciny hernyók, drága ékszerként húsomba marnak. Valami belső só erejétől a lárvák életre kelnek s a nyirkos selyemből kiszűrik a kéket. Az olló! Véres lepedőket szabdal. Gőzölgő húsdarabok az égen. Körmök. Letépik az égről a selyemkötést.

Ličinke iz nebeske svile   Veče je, lepljiv. Sa zapada, gde se bluze ređaju, sitne gusenice poput skupih nakita ujedaju me.   Iz snage nekakve unutrašnje soli ličinke se oživljavaju i iz vlažne svile iscede plavo.   Škare! Krvave plahte seckaju. Na nebu komade mesa se isparavaju. Nokti. Otkidaju svilen vez sa neba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600537

Bolovits Gábor György * (Nem a szeretet hiánya…) – * (Nije manjak ljubavi…)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   nem a szeretet hiánya a legnagyobb bűn. hanem amikor hazudsz magadnak róla.   láttam embert, aki virágot vitt haza, és közben gyűlölte az ajtót, amin belépett.   láttam anyát, aki etette a gyerekét, és közben számolta: mikor lesz már csend.   a világ nem gonosz. a világ kimerült. és a kimerült ember nem szeret. csak létezik.   pénz? számok. hatalom? hangosabb rettegés.   az emberek rohannak. mert ha megállnak, meghallják, mivé lettek.   és az sokszor hangosabb, mint bármelyik háború.   a szeretet nem gyertya. nem idézet. nem vasárnapi érzés.   a szeretet az, amikor maradsz, amikor már semmi nem szép benne.   amikor büdös a konyha. amikor üres a tárca. amikor csend van. és senki nem marad.   vigyázz. a hazugság olyan, mint a mész.   kifehéríted vele a falat, hogy ne lássák a koszt. és közben magadra falazod a sötétet.   a végén ott állsz majd egy tökéletesen tiszta házban, és te leszel benne az egyetlen hulla.   ha tudsz szeretni ° tedd. ha nem ° legalább ne hazudj róla.   onnan még vissza lehet jönni.

*   najveći greh nije manjak ljubavi. nego kad o njoj sam sebi lažeš.   video sam čovek, koji je cvet nosio doma a mrzio prag, kroz koju je ušao.   video sam majku, koja je hranila svoje dete a čekala: kad će biti tišina.   svet nije zao. svet je iscrpljen. a iscrpljen čove ne voli. tek postoji.   novac? brojevi. moć? glasnije strahovanje.   ljudi su u jurnjavi, jer kad zastanu, čuju, šta su postali.   to je od svakog rata često glasniji.   ljubav nije sveće. nije citat. nije nedeljni osećaj.   ljubav je kad ostaješ kad više ništa u njoj nije lepo.   kada kuhinja smrdi. kada je novčanik prazan. kada je tišina. i niko ne ostaje.   pazi. laž je kao kreč.   pobeliš zid da se ne vidi prljavština. i usput sebe tamom obavijaš.   na kraju stajaćeš u potpuno čistoj kući i ti ćeš da budeš u njoj jedini mrtvac.   ako si sposoban da voliš ° voli ako ne ° o njoj makar nemoj lagati.   od tamo još ima povratka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/literaturamuveszetimagazin/posts/versbolovits-g%C3%A1bornem-a-szeretet-hi%C3%A1nya-a-legnagyobb-b%C5%B1nhanem-amikor-hazudsz-mag/1541073241352363/

Gulisio Timea Hommage – Omaž

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Hommage   Amikor a frizura még ugyanolyan, mikor a büszke tartásra még fel lehet aggatni a ruhát. De mint egy szellemjárta busz, csak suhan, és ki-be járja a fény. Szaloncukor-papír, amit a gyerek gondosan visszacsomagol, mintha még lenne benne valami. A nagyság nosztalgiája néha szaglik, és mindenki úgy tesz, mintha nem érezné. A feledékenység vicces, megtapsoljuk az öreget, ha emlékszik pár sorra valamely verséből. Ám ha az agy még ép, lehajtjuk fejünket. És pangunk tovább, mint érszűkületes lábban a vér.

Omaž   Kada je frizura još netaknuta, kada na gordo držanje još može okačiti odelo. Ali kao bus nalik aveti samo šulja i svetlost ga prodire. Papir salon bombone što dete ponovo brižno omota kao da je unutra još nešto. Nostalgija velikana koji put zaudara i svako se pravi, kao da ne oseća. Zaboravnost je komična, slavimo starca ako se seća na par reda jedne njegove pesme. Ali ako je mozak još netaknut, sagnemo glave. I dalje zaostajemo, kao krv u nozi suženih arterija.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Székelyhidi Zsolt Madár cím nélkül – Ptica bez adrese

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Madár cím nélkül   Tandori Dezsőnek   Egy nehezen megírt madár. Megint a könnyű is nehezen. A tollak körül hideg feszültség siklik. Haláli e hideg. Egy madár nehéz szárnyas szín. Könnyen rajzolódó súlyszó. Egy lélegzetvételre elcsúszó sor. Egy tárva hagyott ajtajú kalitka. A szél megjárja. Huzatos körök. Egy nehezen elfogyó húsú madár. Pihék a földön, puha keretben. Csak a tollak repte. Csak a tollak, csak a súlytalan. Könnyű könnyen. Egy lélegzetszerű mozdulat. A suhogó hangot egy emlék okozza.

Ptica bez adrese   Deže Tandoriu1   Jedna teško napisana ptica Opet i lak teško. Oko perja hladna napetost klizi. Čudna je ta hladnoća. Jedna ptica je teška krilata boja. Lako ocrtavajuća reč težine. Na jedan udisaj pomaknut red. Otvorenim vratima ostavljena krletka. Vetar nastrada. Promajni krugovi. Jedna ptica sa mesom što teško nestaje. Pahuljice na zemlji, u mekom okviru. Tek let perja. Samo perja, samo bestežinsko. Lak lako. Jedan pomak nalik uzdisaju. Glas što šumi uspomena izaziva.   1Deže Tandori (Tandori Dezső, 1938. – 2019.) poznat mađarski pesnik.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 16-17. old.

Székelyhidi Zsolt Bevon – Uvlači

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bevon
 
Térey Jánosnak
 
És kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
 
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
 
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
 
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod a hunyorgót,
Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen,
és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé világított,
napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
 
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 14-15. old.
 
 
Uvlači
 
Janošu Tereiju
 
I izlaziš,
to bi čak moglo da bude lepo obojeno.
Tvoj izlazak iznad
razine oka, gazeći do brda nakon
otapanja snega, nešto iznad,
slabo obučeno.
 
Svaki mrtvac valjda ima svoj cilj,
tvrdiš i vidi se da si upravo poverovao,
vera sa strane visi, sebe otkačeno
vučeš, kao našminkana boginja
kad u kapiji svršetka imena sablasti nabraja.
 
Naravno, svaka propast je prosta činjenica,
sakralizovao si jednom u geometrijskom centru trga Deaka,
susret pomičnih stepenica početkom jednog juna,
ali to već nisi dodao
da je sve smejurija, tražiti nadmoć
na dnu je kao voleti samo u sebi.
 
I odlaziš, ostavljaš iza sebe žmirkavca,
poput Sigfrida mahneš,
kažeš go sam
i kako tvoja golotinja
tako je i izrečeno jedno povratno svetlucavo,
u suncecrveno pretvoreno:
„okrenuti ništa ne možeš”.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fehér kutya a végtelenben – Beli pas u bespuću

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Fehér kutya a végtelenben   Öt csillag közt jártam öt halált elhagytam a hetedik csillag után szegfűbe haraptam

Beli pas u bespuću   Između pet zvezda sam hodao pet smrti ostavio nakon sedme zvezde karanfil ujeo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600535

Balázs F. Attila Vidéki télvég – Kraj zime na selu

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Vidéki télvég   a fa levelei súlyosan mintha ólomból lennének hullnak alá a sárba huzatos februárvég penetráció kocsmai moraj koszos a padló nedves szereposztás   rögtönzés cigányok fehér foga nevet   a pult ragad a sörödért nyúlsz sistereg a habja   egészségedre szól valaki mormolsz valamit   indulsz lekésed indulsz

Kraj zime na selu   lišće drveća su poput olova teški u blato padaju   kraj februara je promaja penetracija žamor u krčmi   štrokav pod vlažna podela uloga   improvizacija Cigani smiju se bele zubi   pult je lepljiv posežeš za pivo pena cvrči   na zdravlje oglasi se neko nešto mrmljaš   kreneš zakasniš kreneš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente Ölrement bábok – Zaraćene čaure

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ölrement bábok (ajánlom, Tudjátok Kiknek!)   Mintha vége lenne a világnak - a rossz nyelvek szerint, ölre mennek a bábuk és  a bábok.   Ne féljetek: holnaptól kezdve, már a ló mondja meg, mikor megyünk szántani!

Zaraćene čaure (posvećujem, Znate Kome!)   Kao da je kraj sveta – prema zlim jezicima zaratili su se lutke i čaure.   Ne bojte se : počevši od sutra konj će da odredi kad ćemo orati!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea Altató – Uspavanka

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Altató   Esténként nem vagy. Helyeden gombóccá gyűrt takaró. A lámpa égve marad. Migréncsend. Az egymásnak adott Vizes palack kiroppanó magánya. Egy kéz, mint felfújt gumikesztyű, Mesebeli tehén tőgye. Hisz magad is csak képzelted. Nem is vagy te hazug, Csak nincs valóságod. Utoljára öt évesen, mikor. Mással is megesett. A gázkamrába sem egyedül mentek. Ne félj, nem ismerlek, Nem kell elhagynod. Ne félj, csak a mosdóra megyek. Ne félj Kicsikém, túl nagy vagy, Hogy átérjelek.

Uspavanka   Uveče uglavnom te nema. Na tvom mestu je do valjuške zgužvana deka. Lampa ostaje neugašena. Tišina migrene. Prelomljena samoća Međusobno izmenjene flaše vode. Jedna ruka kao naduvana gumena rukavica. Vime čarobne krave. Ta i sam sebe si samo uobrazio. Nisi lažljivac Jednostavno ti stvarnost nedostaje. Zadnji put u petoj godini, kada. I drugima se dogodilo. Nisu ni u gasnu komoru sami išli. Ne boj se, ne poznajem te, Ne trebaš napustiti. Ne boj se, tek u toalet idem. Ne boj se Maleni moj, suviše si velik Da bi te obuhvatila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Ladik Katalin Az aranytojás – Zlatno jaje

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Az aranytojás   A királykisasszony szájában van egy tükör. Aki azt el tudja lopni, lopja csak el. Nyomja be az ablakot, hogy belül maradjon a galamb. Kopogtattak az ajtón. Aztán jöttek a madarak.

Zlatno jaje   U ustima mlad kraljice ima jedno ogledalo. Ko može to da ukrade, neka ukrade. Neka ugura prozor da golub unutra ostane. Kucali su na vratima. Posle su ptice došle.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600488

Gergely Tamás Mit csinálsz ott? – Šta radiš tamo?

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Mit csinálsz ott?   -Mit csinálsz ott? - kérdezte Vadmalac A derékig földben álló Komájára mutatott. -Itt a tavasz - rikkantotta az, - a természet megújul. Gondoltam, a tavaszi esõ a fejemre hull, s megfiatalodom magam is.

Šta radiš tamo?   – Šta radiš tamo? – pita Vepar i pokazuje na svog Jarana koji je do struka u zemlji stajao. – Stigao je proleće – poviknuo je – obnavlja se priroda. Pada li prolećna kiša i na moju glavu, postaću mlađi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Székelyhidi Zsolt Elton – Elton

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Elton   Ebben a cipőben nem tudok zongorázni. A zongora élésre van. A dalok Eltonosak. Tudom, teli tüdőből. Ujjaim a színek. Miért játsszák a slágereimet hisztis űrhajósok? A zongora éles. Ez nem űr, hanem víz, és én kifulladok. Szép korszak volt, teli tüdőből szólt a lila köd. Ujjaim szünetek. Lebegés volt a létlényegem. Ebben a zongorában nem lehet mozdulni. Kell egy nagyobb, ami nem űr, nem víz, de jól tartja magát. Eggyel szélesebb ködben. Színpadias csönd. A cipő élésre van, a fűző éles.

Elton   U toj cipeli ne mogu svirati na klaviru. Klavir je za bitisanje. Pesme su nalik Eltonu. Znam, punim plućima. Boje su moji prsti. Moje šlagere zašto sviraju histerični kosmonauti? Klavir je bit. To nije vasiona, voda je, a ja se gušim. Krasna epoha je bila, lila magla se punim plućima oglasila. Pauze su moji prsti. Suština mi je lebdenje bila. U tom klaviru pomaknuti se ne može. Treba jedan veći, što nije kosmos, nije voda, ali dobro se drži. U jednoj široj magli. Teatralna tišina. Cipela je za bitisanje, pertla je bit.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 10-11. old.

Balázs F. Attila A hiány sajátossága – Svojstvenost manjka

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A hiány sajátossága   Végtelen elégia: A várakozás ritmusa Színezi a világ Leghívebb ikonját   Báj kellem kegy Bűvölet elragadtatás Isteni józanodás És újra mámor   Nem foglak megérinteni Minden aktus Tökéletes szenvedés Inkább a virtualitás kínjai   Engedj önmagam közelébe Oldozz fel a fojtogató boldogságból

Svojstvenost manjka   Beskonačna elegija: Najverniju ikonu Sveta Ritam čekanja farba   Lepota ljupkost milost Čarolija ushićenje Božanstveno trežnjenje I opet zanos   Neću da te taknem Svaki akt je Savršena patnja Radije žal virtualiteta   Pusti me u svoju blizinu Oslobodi me iz blaženstva šta razara   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Gulisio Timea Közeli – Bliski

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Közeli   Nem elég a karodban. Az ereidben akarok lenni. Mint egy vérrög.   Zsírodba olvadok. Lefolyok a combodon. Öltöződ női szaga vagyok.   Bőröddel takarózom. Lerágom az arcod. Elropogtatom a füled.   Meleg húsban hideg fém vagyok. Nem látogathatlak. Csak a közeli hozzátartozók.

Bliski   Nije dovoljno u tvom naručju. U žilama ti hoću da budem. Kao tromb.   U tvoju mast se otapam. Niz butine ti curim. Jesam ženski miris tvoje svlačionice.   Tvojom kožom se pokrivam. Lice ti odgrizem. Uši slistim.   U toplom mesu sam hladan metal. Ne mogu da te posećujem. Samo bliski rođaci.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Székelyhidi Zsolt Tömb – Blok

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Tömb   Az üresség tetemes alakulása. Tartok attól, ahogy valaki vagyok. Hogy formálódik énképem? Felmérni, mi minden lehetnék. Miközben képtelenség valósággal élni. Még relatív és alakítható, akkor is tömött föld, zárt test: nehezebb vagyok egy csillagnál.

Blok   Zamašno formiranje praznine. Bojim se da sam neko. Kako se formira moja slika? Proceniti, šta sve bi mogao da budem. Usput živeti sa stvarnošću je besmislica. Još je relativna i može da se formira, i tad je zbijena zemlja zatvoreno telo: teži sam od zvede.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 9. old.

Szente B. Levente Térkép – Geografska karta

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Térkép
 
dédmamám alig pár éve
ment el, úgy hitte, száz éves egérből lesz
a denevér, s hogy neki aztán ne
beszéljünk, valami boszorkányság van
a televíziós dobozban, annyi ember, a városok és falvak,
kicsi, vagy hatalmas épületek, mint a templom is,
tiszta kártya, nem férhet el,
megbabonázott minket az ördög, azt mondta –
úgy rohanunk vesztünkbe, észre sem vesszük,
s hogy azt sem tudjuk, mi az élet,
árnyék és fény között,
otthonunk egy felbélyegzett üres boríték,
csak hisszük, tudjuk, mi kell nekünk,
kiégtünk miként a villanykörte,
azt képzeljük, örök világosság van,
tapogunk egy helyben,
a napnál világosabb,
víziókkal tele immár fejünk,
gombnyomásra pislogunk,
szökünk kettőt egy helyett,
kiöltött nyelv lehetne jelképünk –
akkor lett gyanús neki minden, azt mondja,
amikor észrevette, jó ideje, kalapot nem emelnek
a nők, s az idősek előtt a legények.
 
Forrás: a szerző
 
 
Geografska karta
 
prabaka nas je tek pre nekoliko godina
napustila, verovala je slepi miš iz stogodišnjeg miša
nastaje i da joj nemojmo
svašta da pričamo, u kutiji televizora je
neka vradžbina, toliko ljudi, gradovi i sela,
male ili ogromne zgrade, pa i čitava crkva,
jasno je kʼo beli dan, u nju ne može da stane,
vrag nas je opčinio, govorila je –
ni ne primećujemo kako jurimo u propast,
ni to ne znamo između senke i svetlosti
šta je život,
dom naš je markama puna prazna koverta,
samo verujemo da znamo šta nam treba,
pregoreli smo poput sijalice,
zamišljamo, večna svetlost je,
u mestu tapkamo,
sve je jasno,
glave su nam vizijama pune,
na pritisak na dugme trepćemo,
umesto jedanput, dva puta odskočimo,
isplažen jezik bi nam mogao da bude znamenje –
tad joj je postalo sve sumnjivo, kaže,
kad je primetila, i to odavno, da kapu žene ne dižu
niti momci ispred starijih.
 
Prevod: Fehér Illés

Gulisio Timea Ártatlanok – Nevini

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Ártatlanok   - Akarsz játszani? – kérdezi. - Igen. - Ha nem akarsz is fogsz!   Ez már a játék. Nem mutatom, hogy élvezem. - Ne bánts, Mamiii – súgja,  Ha netán elfelejteném a szöveget. És odanyomja a fejem, Ahova egyébként is tenném. Egész árvasága abban a szorításban.   Elégedetten befordul. Ha kitakarózom, betakar. Anyalányom.

Nevini   – Želiš li da se igraš? – pita. – Da. – Ako i ne želiš, igraćeš!   To je već igra. Ne pokazujem da uživam. – Ne diraj me, Majko – šapuće. Ako bi slučajno zaboravila tekst. I gurne mi glavu tamo Gde bi i inače stavila. Čitava njegova sirotnost je u toj stisci.   Zadovoljno se okrene. Ako se otkrijem, pokrije me. Moja kćerkamajka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila A változás ikonja – Ikona promene

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A változás ikonja   elégia újra és újra a ritmus lüktet a várakozásban a világ gépiesen színezi a változás ikonját figyelem, unalom, lehangoltság ismétlődés, közöny mámor, elragadtatás és isteni józanodás megérintelek, megérintesz minden aktus és a hiány is tökéletes szenvedés a virtualitás mire megoldás? ha önmagad közelébe kerülsz feloldozlak az elviselhetetlen boldogságból

Ikona promene   opet i opet elegija ritam treperi u čekanju ikonu promene svet mehanički farba pažnja, utučenost, dosada ponavljanje, nehaj mamurluk, ushićenje i božanstveno trežnjenje   dotičem te, dotičeš me svaki akt a i manjak je savršena patnja virtualitet na što je rešenje? ako u vlastitu blizinu dospeš oslobađam te od nepodnošljivog blagostanja   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Gulisio Timea A kukkoló – Osmatrač

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A kukkoló   Ott ülsz. Háttal. Ha megfordulnál. Vagy a tükörbe néznél. Itt lennék állig maszkban. Szemig húzott sapkában. Közömbösen visszafordulnál. És én itt maradnék Megint egyedül. Rajtakapatlanul

Osmatrač   Tamo sediš. Leđima okrenuto. Kad bi se okrenuo. Ili u ogledalo pogledao. Tu bi bila, skroz zamaskirano. Do očiju navučenom kapom. Nezainteresirano bi se okrenuo. I ja bi tu ostala Opet sama. Nezatečeno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Szente B. Levente A nagy csönd előtt – Pre goleme tišine

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

A nagy csönd előtt             ... Még érzem hajának illatát, csókjainak forróságát, bánatát, örök kegyelmét, ahogy a fák között lopództunk, és a csiklandós esti szél bennünket átjárt ...           Ahogy szálltak vélünk a percek, s az évek csöndesen halni mentek. Emlékszem a rettegésre, a magányra, mi aztán úrrá lett rajtunk.           Láttuk hogyan roskadnak földre a fák: vélük öregségünk, harcunk, emlékünk lázongva homokká vált.

Pre velike tišine             ...Još osećam miris njene kose, vrućinu, očaj, večnu milosrdnost njenih poljubaca, kako smo se u boriku skrivali, i nestašan večernji lahor nas je dotaknuo...           Kako su trenuci sa nama prolazili i godine su polako nestale u tišini. Sećam se strepnje, samoće šta nas je obuzela.           Videli smo kako se sruše drveća: s njima i naša starost, borba, uspomena buneći se u pesak je pretvorena.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző