Székelyhidi Zsolt Forgat – Okreće

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Forgat   Kitakart fénypulza, pokróc pisszen, illó lebben. Minden elmozdulhatna, semmi sem fog. Kifújsz. Kimész. Átfordulok.

Okreće   Otkrivena bljeskalica, deka pisne, eterično prhne. Sve bi se moglo da se pomera, ništa neće. Izduvaš. Izlaziš. Preokrećem se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 31. old.

Gulisio Timea Gyónás – Ispovest

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Gyónás   Nem a bűn, A bűnös ölelése. Nem sajnálom. Meg sem bocsáthatok,   Nem ellenem vétett. Szeret, ahogy a bogarak Keresik a fényt. És a folyondár eltorzulva bár, az ablak felé kúszik. Nem tudom, Belőlünk mi nőtt ki. De szép, lélegző, meleg.

Ispovest   Nije greh Grliti grešnika. Nije mi žao. Ni ne mogu da mu oprostim,   Nije protiv mene grešio. Voli me, kao insekti Traže svetlost. I puzavica, iako iskrivljeno, prema prozoru puzi. Ne znam Iz nas šta je izrastao. Ali je lep, diše i topao.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Hegedüs Katalin A nő, aki – Žena, koja je

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. –

A nő, aki
 
Olyan, mint a pamutnadrág redői
szálazatlan gyapjú gombolyag levegő rései
chemtrail csíkok vakító kékben
lebombázott templomtorony az Erzsébet híd mellett
kietlen pusztaság vágya a bevásárlóközpontban
új cipők mellett kitekeredett koszos láb az aszfalton
festetlen köröm a Riviérán
apály egy perccel a dagály előtt
két hegycsúcs közrefogta ködös völgymély
második házasság előtt egy nap magány
összegyűrt takarók közé fészkelt meztelen comb
fehér fal két könyv között
utolsó hang utáni zöngés
csönd zajos szavak között
üres játszótér a faluban a disznóól mellett
hányás előtt öklendezés
hit helyett megbékélés
szárnyakért cserébe légcsavar
sírok között fehér kavicssor
rímek váltakozva döccenéssel
nézem arcod elmélyült ráncát
csúcsán elfolynak a percek
mélyében felismerések
belekerült egy kis piszok
gyöngyöt szült a tökéletlenség.
 
Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 7. old.
 
 
Žena, koja je
 
Takva kao nabori pantalona od pamuka
je vazdušni otvor na klupče neočešljane vune
pruga kemtrejlsa u zaslepljujućem plavetnilu
rušen toranj crkve pored mosta Eržebet
čežnja bezgranične pustinje u megamarketu
izvrnuta prljava noga pored novih cipela na pločniku
neofarban nokat na Rivijeri
oseka sekund pre plime
dubina doline između dva planinska vrha
jedan dan samoće pre drugog braka
između zgužvanih pokrivača uvučena gola butina
beo zid između dve knjige
zvuk iza poslednjeg zvuka
tišina između glasnih reči
prazno igralište u selu pored svinjca
bljuvanje pre bljuvanja
pomirenje umesto vere
propeler u zamenu za krila
bela staza belutaka između grobova
rima uz posrtaj
gledam duboku boru tvog lica
otiču minuti na njenom vrhu
u dubini joj su prepoznavanja
i nešto prljavštine
nesavršenost je biser rodila.
 
Prevod: Fehér Illés

Bolovits Gábor György A kerítésen túl – Iza ograde

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

A kerítésen túl   a kavics íze a szájban. hideg és földes. még nem tudni, hogy a kő nem kenyér, csak a súlyát érezni a nyelven, mielőtt a kéz kiveszi.   nézni a bogarat a porban. nem félni tőle, csak látni a lábát, ahogy a fényben száraz port kapar, és megáll, majd továbbmegy.   mezítláb állni a sárban. nem kosz az még, csak hideg, sűrű anyag, ahol a lábnyom megmarad egy ideig: a föld visszanyomja, amit kap.

Iza ograde   okus belutka u ustima. hladan, zemljom uprljan. još se ne zna da kamen nije hleb, samo se težina oseća na jeziku, pre no što ruka izvadi.   gledaj insekt u pesku. nemoj se bojati, samo mu se noge vide kako u svetlu suvu prašinu kopa, pa stane i dalje krene.   bos u blatu stajati. još nije prljavština, tek hladna, gusta masa gde trag stopala jedno vreme ostaje: zemlja vraća ono što dobija.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bauman Beatrix Bianka Apám és anyám – Otac i majka

 

Bauman Beatrix Bianka Szekszárd, 2005. – 

Apám és anyám   apám és anyám azt mondta, mennem kell kitömött bakancs és háromszor nagyobb ruha apám és anyám azt mondta, mennem kell   apám és anyám azt mondta, mennem kell dekadens elemek itt, keresőfények ott apám és anyám azt mondta, mennem kell   apám és anyám azt mondta, mennem kell férfi-kacaj simogatása a szoknyákon apám és anyám azt mondta, mennem kell   apám és anyám azt mondta, mennem kell a fagyott testek azonosítása áldás apám és anyám azt mondta, mennem kell   apám és anyám azt mondta, mennem kell dudva-kezek nyomai a szeméremtesten apám és anyám azt mondta, mennem kell   apám és anyám azt mondta, mennem kell nincs lélegzet, csak tétlenség a tusa ellen apám és anyám azt mondta, mennem kell   apám és anyám azt mondta, mennem kell az eszköz visszafolytott lélegzetté válik apám és anyám azt mondta, mennem kell   apám és anyám azt mondta, nem halnak még meg végeláthatatlan adósságspirál az élet apám és anyám azt mondta, nem halnak még meg   Paks, 2024. június 1.

Otac i majka   otac i majka su mi rekli, moram krenuti ispunjene cokule te tri puta veće odelo otac i majka su mi rekli, moram krenuti   otac i majka su mi rekli, moram krenuti tu su dekadentne jedinice a tamo svetla traženja otac i majka su mi rekli, moram krenuti   otac i majka su mi rekli, moram krenuti na suknjama milovanje smeh muškaraca otac i majka su mi rekli, moram krenuti   otac i majka su mi rekli, moram krenuti blagoslov je identifikacija smrznutih tela otac i majka su mi rekli, moram krenuti   otac i majka su mi rekli, moram krenuti na stidnom telu tragovi grubih ruku otac i majka su mi rekli, moram krenuti   otac i majka su mi rekli, moram krenuti ne postoji dah, samo mrtvilo protiv okršaja otac i majka su mi rekli, moram krenuti   otac i majka su mi rekli, moram krenuti alat se u zaustavljen dah pretvara otac i majka su mi rekli, moram krenuti   otac i majka su rekli, još neće umreti život je nepregledna spirala dugovanja otac i majka su rekli, još neće umreti   Pakš, 1. jun 2024.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.szovetirodalom.com/2024/06/02/bauman-beatrix-bianka-apam-es-anyam/

Székelyhidi Zsolt Bálnák – Kitovi

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bálnák   Napkeltekor hallak a bálnákkal. Prüszkölések a hullámverésben. Felveti mindet a víz, felszínes lélegzetet fújnak a horizontra, a hosszában feszülő kékbe. Prüszkük a levegőt megszenteli. Vagyok. Áteresztem magam a szélnek, ráülök a habos homokra, áztasson el.   Feszült fülek, hajló nyak, ráfordulok a kékre. Szentül hiszem, te a hullámzás vagy. Homoki ritmus. Felvert hullámhab.

Kitovi   U zoru te čujem sa kitovima. Kihanja u talasanju. Voda ih sve izbaci, na horizont, u uzduž razapeto plavo površne uzdahe duvaju. Njihovo kihanje posvećuje vazduh. Postojim. Predajem se vetru, na penast pesak sedim, neka me nakvasi.   Napete uši, vrat se savija, na plavo se okrenem. Ubeđen sem ti si talasanje. Peščan ritam. Uzburkana pena talasa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 29-30. old.

Ladik Katalin Ég patkánya – Štakor nebesa

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Ég patkánya   Elgörbíti a teret és kihasít belőle. Megtalálja árnyékát az időnek. Az ima közepén kitágul, fakó éneke szörnyű és utolsó erőfeszítés. Még egyszer! Még egyszer, aztán soha többé. A gyönyör utolsó cseppjéig. Fehér sötétség. Az örök társ bal oldalán.

Štakor nebesa   Iskrivljuje prostor i iskida iz njega. Pronalazi senku vremena. U sredini molitve širi se, bleda pesma mu je užasna i poslednji napor. Još jedanput! Još jedanput pa nikad više. Do poslednje kapi naslade. Bela tama. Na levoj strani večnog ortaka.   Prevod: Fehér Illés

 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600542

Gulisio Timea Fegyver – Oružje

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Fegyver   Vajon ha bárki lennél is szeretnélek, Téged szeretlek-e. Két lábon járó orvosi műhiba. Kölcsön sem kérném a tested. Szeresd, ez van, mondod. Szeretem. Csőre töltött fegyver vagy A szívemen.

Oružje   Kad bi bilo ko bio da li bih te volela, Da li te volim.   Na dve noge hodajuća lekarska greška. Telo ti ni pozajmila ne bih. Voli, što je tu je, tvrdiš. Volim.   U mom srcu si napunjeno oružje.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila Felrobbant akvárium – Raspukli akvarijum

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Felrobbant akvárium   Aranyló áramlást szűr Hiányos fogsorával a part. Szűkül, majd tágul az űr Mint öled, az áhított, akart.   Az ördög ábrái: V alakú tűlevelek sodródnak épp el. Lángra lobbant hullámokon a telihold lépdel.   Felhők kúsznak a hegyre Egyre fogynak a priuszok A felrobbant akváriumból Lopva, de boldogan kiúszok.

Raspukli akvarijum   Strujanje u zlatnom sjaju bez prekida Filtrira svojim krezubim osmehom obala. Sužava se, pa se širi galaksija, Kao tvoja silueta, tražena, iščekivana.   Đavolje figure: Iglice u obliku slova V Baš sad se udaljavaju. Na valovima u plamenu žaru pun mesec korača.  (c)   Uz brda penju se oblaci, Broj prethodnika sve je manji, znam, Raspukli akvarijum Krišom, ali srećan napuštam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Hajnal Éva Most csak úgy – Sad bih tek tako

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Most csak úgy
 
                             elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném azt a teljes lényedből áradó férfi illatot, csak figyelnélek, mint egy kívülálló, aki egy filmet néz, de ő maga nem szereplője a filmnek, csak messziről figyelném, hogyan aprítod a fát az udvaron, izmos felsőtestedben gyönyörködnék és azt gondolnám, nincs nálad szebb és erősebb férfi, és nézném, hogy csorog a veríték a homlokodba, aztán leülnék a közeledben és titokban engedném, hogy kiszakadjon belőlem a hiány, az, hogy még nem is szerettél, hogy nem emlékszem, milyen az, amikor te szeretsz, azután észrevétlenül beleszagolnék a hajadba, mert vannak bennem emlékszagok, amiket, bár magaddal vittél volna, belém ragadtak, mint a bányász zenekar reménytelenül hosszúra nyújtott búcsúzenéje, ami azóta is visszacsengi azt a nyirkos november végi napot, azt, ahogy fázott a lábam a temetőkertben, mert dermesztő hideg volt ’67 telén és nekem nem volt téli cipőm és egyébként sem értettem, mi ez az egész, nem sírtam, mert végig azt gondoltam, biztosan csak viccelsz, ahogy szokásod és végig csak azt figyeltem, milyen érdekes nyomot hagy a cipőm a hóban, figyeltem a mintázatot, a rövid és a hosszú vonalkákat, mondták is, micsoda konok gyerek, egyetlen könnye sincs, most csak úgy megérinteném az arcod, bár, ezt már nem tehetném észrevétlenül, jobb is volna, ha észrevennéd, mert most úgy végighallgatnám, amint elmondod az összes elmaradt mesénket, édesapám.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 29. old.
 
 
Sad bih tek tako
 
     prošla pored tebe, ne bih ništa pitala samo bih miris muškarca volela da osećam što čitavo tvoje biće širi, samo bih te promatrala kao stranac koji neki film gleda ali on sam nije učesnik filma, samo bih iz daljine promatrala kako u dvorištu drvo cepaš, uživala bih gledajući tvoje snažno telo i pomislila od tebe lepši, snažniji muškarac ne postoji, gledala bih kako curi znoj na tvom čelu, potom bih u tvoju blizinu sela i u potaji dozvolila da nestane praznina iz mene, to da me još nisi voleo, da se ne sećam kakav je osećaj kad me voliš, posle bih neprimetno tvoju kosu pomirisala, jer još postoje u meni mirisi sećanja, koji su, iako bih volela da ih sa sobom poneseš, u meni ostali, kao beznadežno dugo rastegnuta pesma rastanka orkestra rudara šta u meni od onog vlažnog novembarskog kraja dana odzvanja, to, kako mi se noga u vrtu groblja smrzla, jer je zima ’67 vanredno hladna bila a ja zimsku cipelu nisam imala, ali ni inače ništa nisam shvatila, šta se sve događa, nisam plakala jer sam samo na to mislila da se po svom običaju šališ i jedino to posmatrala, u snegu moja cipela kako interesantan trag ostavlja, posmatrala sam šare, kratke i duge linije, čak su i spomenuli da je baš tvrdokorno dete jer ni jednu suzu ne pusti, sad bih ti lice tek tako taknula, mada, to ne bih mogla neprimetno da uradim, možda bih i bolje bilo da primetiš jer bih sad drage volje poslušala sve one izostale priče koje mi nisi ispričao, oče moj.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Láttam a kutyákat – Videla sam pse

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Láttam a kutyákat   Kiemelkednek a fagyos földből, öngyilkosok éjszakája ez. A jég alatt egy egész világ van, teremtés előtti pillanat. Láttam a maszkot, mely földöntúli értelmet, tökéletes harmóniát sugárzott. Láttam a hegyeket, melyek nem hegyek már, de heggyé lesznek újra. Az ég kiszakadt a földből, fehér ingben kutyák integetnek, a föld alatt felvonít az arc nélküli isten.

Videla sam pse   Iz smrznute zemlje se izdižu, to je noć samoubica. Ispod leda čitav svet je, trenutak pre stvaranja.   Videla sam krinku šta vanzemaljski razum, savršenu harmoniju isijavala. Videla sam brda, koji više nisu brda, ali postaće opet brda.   Nebo se iz zemlje otkinulo, u belim košuljama psi mašu, ispod zemlje bog bez lica zacvili.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600533

Székelyhidi Zsolt Nyolcad – Osmina

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. –

Nyolcad   Nyolc szívem benned, töltöd őket, lököd. Nyolc szíven ütő kilencedik a tiéd, bentjéből billenő, sűrűn nőtt ritmusok. Összefolyók mentén sejtjelek hajlítása, fő vénáknak vákuuma. Ritmikus hajszálérzetek, viruló öntőformák. Látod, nyolcadom lotyogó véredből feszít árbócot. Nyolc naplementéhez még egy megtérés dukál. Átlátható részeink egymást kellőképp takarva. Mondhatjuk kifelé, mindent készakarva szőttünk, minden kezdettől fogva helyben lüktet. Nyolc benned, kilencedik te. Együtt pumpálnivaló.

Osmina   Osam moji srca u tebi, puniš ih, odbijaš. Na osam srca deveti što kuca je tvoja, iz njegove unutrašnjosti gusto izrasli ritmovi. Uz spojenih savijanje znakova stanica, vakum glavnih vena. Ritmični tanani osećaji, rascvetale forme livanja. Vidiš, moja osmina jarbol iz tvoje krvi šta klobuča razvija. Uz osam zalaska sunca još jedno razumevanje pripada. Naši prozirni delovi međusobno se prikladno pokrivaju. Možemo prikazati, sve smo namerno tkali, sve od samog početka na svom mestu kuca. Osam u tebi, deveti ti sama. Crpsti samo zajedno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 24-25. old.

Gulisio Timea Pilátus – Pilat

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Pilátus   Felütöttem benned a fejem. Békák a tóban. Penészpöttyök a kenyéren. Szúrópróbaszerűen, törvényszerűen. Te leszel, aki tönkretesz. Neked kell vállalnod a feladatot. Már előre mosom kezeid, A szép, száraz ág-kezeid. Belémszúrsz, villanypózna az égbe. Átíveled az összetartozókat. Megölöd a madarakat. Élve kell őket megsütni.   Kérlek, ne nézz oda közben.

Pilat   U tebi sam digla glavu. Žabe u jezeru. Na hlebu mrlje plesni. Poput probe na preskok, zakonski. Ti ćeš biti taj ko će me da uništi. Ti moraš da preuzmeš zadatak. Već unapred pereš ruke, Lepe, suhe ruke od grana. Ubodeš me, bandera do neba. One koji su vezani zasvodiš. Ptice ubijaš. Žive ih treba ispeći.   Molim te, nemoj da gledaš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila Énekel a fa – Stablo peva

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Énekel a fa   a madarak lenyelték a hangot, de begyükből felbugyborékolt: dallamok, szavak, formák potyogtak az avarra.   „a fák énekelnek” – mormogja a költő monitor fénye mélyíti ráncait nem látja hát nem tudja: ez már az öregség jele –   tovább  pötyög a billentyűzeten mindent elment valahová: tán egyszer megnyitja valaki…   a fák tovább énekelnek de nem jelent semmit

Stablo peva   ptice su progutale glas ali iz njihovih guša klobuča: melodije, reči, forme padaju na šušanj.   „stabla pevaju” – mrmlja pesnik njegove bore svetlo monitora produbljuje ne vidi te ne zna: to je već znak starosti –   dalje tipkam na tastaturi negde sve sačuva: jednom možda otvoriće neko…   stabla dalje pevaju ali ništa ne znači   Prevod: Fehér Illés

Forrás: : Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szőcs Petra Gyakorlat – Praksa

 

Szőcs Petra Kolozsvár, 1981. szeptember 7. – 

Gyakorlat
 
Először te játszottad el Tatát.
Téged hívtalak, mikor beért a vonat a gyártelepre,
és próbák után téged vártalak.
Hátad mögött álltam, kértem, csoszogj, legyél púpos.
Kértem, hogy sajnálj, mert gázmérgezést kaptam,
hazudd azt, hogy ateista vagy,
aztán vigasztalj meg, hogy van másvilág.
Legyél magányos, csak engem ismerj,
rám emlékezzél, cipőmet őrizgesd a polcodon.
Végül legyenek rossz laboreredményeid.
A te helyettesednek már könnyebb dolga van.
Tudom, milyen szögből kell nézni,
és mit kell neki mondani,
hogy szépen haldokoljon.
Jól élünk, csak néha gondolok arra,
hogy elmegyek valahova,
ahol van fűtés, és nem úsznak férgek a kamillateában,
de aztán körülnézek, és mégis maradok.
 
Forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/a-het-verse-szocs-petra-gyakorlat.html
 
 
Praksa
 
Prvo si ti odigrao ulogu Matorog.
Tebe sam zvala kad je voz stigao u dvorište fabrike,
i posle proba tebe čekala.
Iza tvojih leđa sam stajala i molila te, šepaj, budi grbav.
Molila sam te da me žališ jer sam gasom otrovana,
da laži da si ateist,
a posle teši me, postoji drugi svet.
Budi usamljen, samo mene poznaj,
na mene se sećaj, na tvojoj polici moju cipelu čuvaj.
Na kraju neka tvoji laboratorijski rezultati budu loši.
Tvoja zamena već ima lakši posao.
Znam iz kakvog ugla moram da gledam,
šta mu treba da kažem
da lepo umire.
Dobro živimo, ali koji put na to mislim
da ću negde da odem
gde ima grejanja te u čaj od kamile ne plivaju crvi,
ali posle se osvrnem i ipak ostajem.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva A szobor elégedetlen Pygmalionnal – Statua je nezadovoljna Pigmalionom

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

A szobor elégedetlen Pygmalionnal, hangot ad
Huf Nágel István iránti titkos vágyódásának¹
 
Hát, nem tudom, mire gondoltál, amikor megalkottál engem.
Úgy szeretsz, ahogy vagyok, meg minden,
de fogalmam sincs, miért épp ilyennek teremtettél.
Lehet, hogy nem jó a látásod?
Persze, erről nem tehetsz, semmi baj,
de miért nem kértél tanácsot a Pistitől?
Neki olyan, de olyan szeme van,
naponta járt itt, hogy megnézze, hol tartasz megalkotásomban.
Kedvesen dicsért, meg ilyesmi…
Bonbont és virágot is hozott.
Bárcsak Ő volna alkotóm!
Bár, hozzá mehettem volna!
Ő lát!
 
¹A Pygmalion ciklus első része
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 107. old.
 
 
Statua je nezadovoljna Pigmalionom, daje do znanja
da potajno za Ištvanom Huf Nagelom čezne¹
 
Pa, ne znam na što si mislio kad si me pravio.
Takvom me voliš, kakva jesam,
ali pojma nemam zašto si me baš takvom stvorio.
Možda vid ti nije dobar?
Naravno, nije tvoja krivica, problema nema,
ali zašto nisi se savetovao sa Ištvanom?
On takvo, takvo oko ima,
svakog dana navraća da vidi dokle si stigao u mom oblikovanju.
Ljubazno me hvalio, i tako nešto…
Bombonu i cveće je doneo.
Bar da mi je On stvoritelj!
Bar da sam se mogla udati za njega!
On vidi!
 
¹Prvi deo ciklusa Pigmalion
 
Prevod: Fehér Illés

Bolovits Gábor György Nem a szépség pusztul el – Nije lepota ta koja propada

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Nem a szépség pusztul el   nem a szépség pusztul el, hanem az, amihez kötjük.   az arc csak jel, egy ideig hordoz valamit, amit nem tudunk kimondani.   az ember nem attól sérül, amit elvesz, hanem attól, amit önmagában félreismer.   mert van egy pont, ahol már nem a világ bánt, hanem a saját tekintetünk.   ott kezdődik a romlás. nem zajjal, nem drámával, hanem csendben, ahogy a falban futó repedés lassan végigér a házon.   és közben minden ugyanúgy marad: asztal, pohár, kéz a kézen. csak a tartalom csúszik ki belőlük,   észrevétlenül. az ember elrejti, vagy ellene fordul. ritkán tanul meg vele élni.   hanem az, hogy el tudjuk-e viselni azt, ami bennünk él. mert aki nem, az előbb-utóbb szétszedi magát, mintha idegen lenne saját magának.   és akkor már nem segít se szó, se érintés.   a csésze az ablaknál. kihűl.   nem nyúl érte senki.

Nije lepota ta koja propada   Nije lepota ta koja propada, nego to našto ju povezujemo.   lice je tek znak, jedno vreme nešto nosi što ne možemo izgovoriti.   čovek se ne povređuje od onoga što oduzima, nego od toga što u sebi pogrešno prepozna.   jer postoji tačka gde više nije svet taj koji ozleđuje nego vlastiti pogled.   tamo počinje kvarenje. ne galamom, dramom, nego u tišini, tako, kako u zidu pukotina napreduje, malo pomalo do kraja kuće stiže.   i usput sve ostaje netaknuto. sto, čaša, ruka na ruci samo iz njih sadržaj iščezne,   neprimetno. čovek sakrije ili protivi se. stvarnost retko prihvata.   pitanje je da li smo sposobni podneti to što u nama živi. jer taj, koji nije pre ili kasnije sebe će da rastrga, kao da je sam sebi stranac.   i tad više ne pomaže ni reč, ni doticaj.   šolja u prozoru ohladi se.   niko neće da prihvati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Székelyhidi Zsolt Szentül – Smerno

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Szentül   Le leszek mérve, meg leszek fogva és be leszek téve hamar a szén és vas oltárzatú házba. Ezt tudom, ez világos. Egy bizonyos életszakaszban el kell dönteni, hogy legyen. Meg lehet halni is. Meg lehet élni is. A fekete fém színű házba, akinek nincs feloldása, bevágják, és mindenképpen mérik, számolják szentül.   Ez van. Nem kell rezelni.   Hiperrealista vagy semmilyen. Feloldanak, ötvöznek. Különösebbnél különösebb, egyszerűbbnél egyszerűbb művészet ez. Szürreális, hogy szemenként, foganként beleoldanak, -kevernek a vas és szén forgóoltárba, a mozgó masszába, hogy átkavarnak bennem egy szent fa keverőt, hogy felmérjék és aztán felállítsák, ami vagyok.   A vas és szén oltárzatú ház végül enged lennem.   Ami következik, szent és karcmentes. Mérni nem kell.

Smerno   Biću izmeren, zarobljen i uskoro u kuću sa oltarom od uglja i gvožđa stavljen. To znam, to je jasno. U određenom periodu života treba odlučiti, neka bude. Možeš i umreti. Možeš i živeti. Ko nije skinut sa zabrane, biće ubačen u kuću boje crnog metala i svakako meren, brojen, smerno.   Tako je. Ne treba drhtati.   Hiperrealist ili nikakav. Spašavaju me, legiraju. Od naročitije naročitija, od jednostavnije jednostavnija umetnost je to. Nadrealno je kako me ćeliji po ćeliji, zub po zub rastvaraju u vrteći oltar gvožđa i uglja, u pokretnu masu umešaju, u meni svetu drvenu mešalicu mešaju da prosude a posle da utvrde, šta sam.   Na kraju kuća sa oltarom od uglja i gvožđa dozvoljava da postojim.   Što sledi sveto je i bez greške. Meriti ne treba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 21-23. old.

Gulisio Timea Táblák – Ploče

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Táblák   Szemed a jótanuló kisdiáké. Kérdezlek, vigyázzállásban felelsz. Csak azt nem mondod el, ki vagy. Most te jössz. Hasra fekszem. Tekinteted szúrja a hátam. Látod a tüdőm, a májam, a szívem. Gondosan feljegyzed a bűneimet. Bejársz, üres szobát a régi, nagy emberek szelleme. Nem bántasz. Azt sem mondod, hogyan éljek. Csak hogy maszatos szám széle. Letörlöd. Így ahhoz nyúlnak, ami értékes.

Ploče   Oči su ti oči marljivog školarca. Pitam te, u stavu mirno odgovaraš. Jedino što ne odaješ, ko si. Ti si na redu. Na stomak legnem. Tvoj pogled leđa mi bode. Vidiš moja pluća, jetru, srce. Pomno beležiš moje grehe. Poput duhova starih velikana praznu sobu me obilaziš. Ne povređuješ me. Ni to ne kažeš, kako da živim. Samo da su mi usne zamazane. Obrišeš ih. Tako diraju to što je dragoceno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila Delete – Delete

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Delete   súlyos a billentyűkön vonagló kéz a kéj rángatózásai a halált elhessegetni vágyó ujjak bágyadt lüktetése amikor az égi billentyűzeten egy határozott kéz beüti: delete

Delete   teška je ruka koja se na tipkama previja trzaji požude klonulo podrhtavanje prstiju koji smrt žele odagnati kad na nebeskoj tastaturi jedna odvažna ruka ukuca: delete   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.