Gergely Tamás/ Gyalai István: Fragmentárium 2/21 – Fragmentarij 2/21

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Fragmentárium 2/21        Te se rejtõzködj, Seres! Hajtsd félre azokat a sásokat, s ugorj bele a vízbe. Az áramlatba. Az életbe fejest. Az egyetlenbe, ami elõtted áll. Nincs választásod. Találd meg a zavarosban a helyed. Ez a Gyalai is, látod, elõbb elmondta, hogy szavaim letaglózták, nem látta értelmét semminek. '81-ben volt. Aztán mégis végigcsinálta az életet, igaz, más fõvárosban, Bukarestet otthagyta. Otthagytuk mind a ketten. Szóval, MERJ ÉLNI, Szocska. Ez lopott kifejezés, kölcsönvett, a Facebookon látott, naponta nézem, leszûröm abból, hol áll a világ. Nem Szocska, persze, hanem Seres. A lényeg, megértetted: NE ADD FEL. Ha kell, haladj a mocsokban, ne féld az ünneplõ gatyád, ússzál a szarban, de ne add fel. Te annyit tehetsz, más dönt a sorsod felõl. Ez a Szocska is, akit említettem, mozdonyvezetõvé küzdötte fel magát. Korán meghalt. De nem mozdony ütötte el, hanem egy autó. C’est la vie! Kolozsvári tájszólásban: Cseszt la vie! Ilyen az élet.

Fragmentarij 2/21          Ni ti nemoj da se skrivaš, Pivaru! Odmakni trstiku i skoči u vodu. U strujanje. U život, naglavačke.  U jedini što je ispred tebe. Izbor ne postoji. Nađi svoje mesto u mutnom. Vidiš, i ovaj Đalai je malo pre rekao da su ga moje reči uništile, nije video ništa što bi smisla imao. 81. je bilo. Pa je ipak uradio život do kraja, istini za volju u drugom glavnom gradu, ostavio je Bukurešt. Obojica smo ostavili.   Dakle, USUDI SE ŽIVETI, Sočka. To je ukraden, uzajmljen izraz, na Fejskubu smo videli, svakog dana gledam pa na taj način nekako zaključujem gde stoji svet. Naravno nije Sočka nego Pivar. Suština je, da li si shvatio: NEMOJ DA SE PREDAŠ. Ako treba, idi napred u truležu, nemoj da štediš svečane gaće, plivaj u govnu, nemoj da se predaš. Ti toliko možeš da uradiš, o tvojoj sudbini drugi odlučuju. I taj Sočka, koga sam spomenuo, bio je mašinovođa. Rano je umro. Ali ga nije lokomotiva pregazila, nego auto. C’est la vie! Čest la vie – kako bi rekli u Klužu! Takav je život.   Prevod: Fehér Illés

Izvor: autor

Nagy L. Éva Ostoros jegenyék – Jablanovi bičevani

 

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Ostoros jegenyék   ostoros jegenyék meleg szél fúj át – meg – átjárják a fákat ostoros rongyos jegenyék innának belőle sorban állnak kiket kitagadott az ég a fény korbácsolt az álom fölégetett a fagy végig suhintva a tájon kik minden télen megcsalódva dideregtek hóviharban s minden éjben fulladt nappalon szemet vetettek önmagukkal ostoros fák rongyos jegenyék más meleg szívből isznak s ha meghozza a szél az estét koccintanak a csillagokkal

Jablanovi bičevani   jablanovi bičevani topli vetar duva produva drveća bičevani poderani jablanovi pili bi iz vas oni koje je odbacio nebeski svod svetlost u red stoje preko predela san je šibao mraz je pržio oni koji su svake zime u vejavici u svakakvoj noći u utopljenom danu razočarano drhtali samim sobom su se suočili bičevana stabla poderani jablanovi iz drugih toplih srca piju a kad vetar veče donosi zvezdama nazdravljaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/nagy-l-eva/

Bak Rita: Emlékek – Uspomene

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Emlékek   Úgy érzem, nem megy, nem tudok több halottal megbirkózni, ahogy eltűnnek, kikopnak, elveszítem őket, életem eddigi szereplőit, színtereit. Változik minden, nem szeretném, állandó helyszínt, díszleteket és szereplőket szerettem volna. Felfal a halál. Már alig érek el az élethez.

Uspomene   Tako osećam, da ne ide, ne mogu sa više mrtvih da se uhvatim u koštac, nestaju, iščeznu, gubim dosadašnje učesnike, predele mog života. Sve se menja, a ja stalno mesto, kulise i učesnike sam želela. Guta me smrt. Život već jedva dotičem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-emlekek/

Balázs F. Attila Kellékek – Potrepštine

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kellékek   2x4-es szobámba padlásokról ellopott kacatokat gyűjtöttem: százéves cseréptálak kancsók gerebenek héhelők orsók festett és faragott guzsalyok órák kalamárisok mozsarak csengők nyársak botok sorakoztak táramban és persze kedvenc könyveim amiket minden költözéskor gondosan összecsomagoltam logikusan megszerkesztett rendetlenségemben nem tűrtem idegen beavatkozást elküldtem a lányt aki jóhiszemű buzgalommal rendbe tette a kéglit aztán a csend zsibbasztó csapdájában vártam mindig valamit amit megnevezni soha nem tudtam csak lebegtem a sejtelem kagylósusogású hullámain

Potrepštine   u svoju sobu veličine 2x4 sam sa tavana ukradene drangulije skupljao: stogodišnje zemljane činije vrčevi bokali kose vretena oslikane i rezbarene tikvice satovi pernice avanovi zvona ražnjevi štapovi su se ređali u mojoj ropotarnici i naravno moje omiljene knjige koje prilikom svake selidbe brižno spakovao u logično konstruiran nered nisam trpeo vanjsko uplitanje otpustio sam devojku koja je dobronamernom revnošću uredila bačiju posle u klopci ukočene tišine čekao sam nešto što odrediti nikad nisam znao samo sam lebdeo na valovima tajanstvenog naslućivanja   Fordította: Fehér Illés

Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf

Hajnal Éva Ma – Danas

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Ma
 
Tolnai Ottónak
 
ma meglátogatlak
bár
elhagytam kavicsaidat
valahol elhagytam őket
utat mutató sárga és szürke kavicsszavaid
csak úgy kipotyogtak kabátzsebemből
talán egyszerűen kiestek mint ahogy mind kiesünk néha
megeshet
hogy bevarrtam őket egészen a bőröm alá
csak nem emlékszem
talán csontig bevarrtam kavicsaidat
hogy örökre megmaradjanak
ott foszforeszkálnak az alkaromon
az utolsó vérvétel helye helyén
de elképzelhető
hogy madarak csipegették fel őket
és most világító beggyel ülnek valamelyik fán
meg kell találnom azokat a madarakat
keresek valami eleséget
jóféle madáreleség kéne
valami jóféle
valami vonzó
valami vonzó valami
 
ma meglátogatlak
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 81. old.
 
 
Danas
 
Oto Tolnaiju¹
 
danas ću te da posetim
iako
sam ostavila tvoje belutke
negde sam ih ostavila
tvoje žute i sive reči-belutke koji put pokazuju
samo su ispadali iz mog džepa
možda su jednostavno ispali kao što svi koji put ispadamo
po svoj prilici
sašila sam ih ispod kože
samo se ne sećam
možda sam tvoje belutke sašila do kostiju
da zauvek ostanu
tamo fosforesciraju na mojoj podlaktici
na mestu poslednjeg uzimanja krvi
ali moguće je i to
da su ih ptice pokupile
i sad na nekom drvetu sa svetlećim gušama sede
moram da nađem te ptice
tražim neku hranu
neku vrstu dobre hrane za ptice
nešto dobro
nešto primamljivo
nešto primamljivo nešto
 
danas ću da te posetim
 
¹Oto Tolnai (Tolnai Ottó, 1940. – 2025.) višestruko nagrađen mađarski pesnik iz Vojvodine
 
Prevod: Fehér Illés

 

Bak Rita: Őrület – Ludilo

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Őrület   Őrültek. Őrültek a szerelemtől, őrültek a kudarctól, őrültek a vágyakozástól. Megőrülnek a méltányosságért. Az őrületben koncentrálódik a csalódás, öröm, a sorscsapások, a méreg, a társadalom sorscsapásai, kibomló virágként, vagy csillogó kirakatként  testesülnek meg az utcán. Az őrület a városi látkép, az utolsó, mindent meghatározó puzzledarab. Ha a társadalom nem tudja elviselni, kialszik, hagyd nyugodni, lobotomizáld. Zárd el, titkos elmegyógyintézetekbe. Minden társadalomnak megvan a maga szőnyege, amely alatt eltűnnek az őrültek. Az, hogy odasöprik őket és mindenki rájuk tapos, még nem jelenti azt, hogy meghalnak majd. Egy pillanatra eltüntették őket, eltüntették a költészetet is, becsukják a szájukat, összekötözik őket, hogy ne tudjanak táncolni, de még ott vannak, mint a könyvek, melyeket senki sem vesz meg, katakombákban fekszenek.

Ludilo   Ludi. Ludi zbog ljubavi, ludi zbog neuspeha, ludi zbogčežnje. Polude za pravednošću. U ludilu se koncentrira razočaranje, radost, zlosreća, ljutnja, udari društva, poput rascvetalog cveta ili blistavog izloga se otelovljuju na ulici. Ludilo je prizor grada, zadnji komad slagalice što sve određuje. Ne može li društvo da podnese, izumreće, ostavi na miru, lobotomiziraj. Zatvori, u tajnu duševnu bolnicu. Svo društvo ima svoj tepih, ispod kojeg nestaju luđaci. To, da ih tamo sakriju i svako ih gazi, ne znači da će i da umru. Uklonili su ih na trenuta, uklonili su i poeziju, začepili im usta, svezali ih  da ne mogu da plešu, ali su još tamo, kao knjige koje niko ne kupuje, u katakombama leže.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-orulet/

Balázs F. Attila Sorsok – Sudbine

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Sorsok   pókhálón vergődő pók megrepedt márvány bimbójába fojtott virág patakkal nyelvelő kövek tükrök örök hűtlenségben megrészegedett ágak álmokkal táplált holnap bebútorozott koponyák közagyaktól kölcsönzött eszmék örökbe hagyott szavak illúziók az íróasztal fiókjában örökre elnapolt kapuállítás sorsunk epilógus de túléljük ezt a csendes vihart

Sudbine   pauk se muči u paučini napukli mramor pupoljak mu je ugušen cvet sa potokom prepirajući beluci ogledala u večnoj neveri pijane grane snovima hranjena sutra zazidane lobanje od mnoštva pozajmljene ideje u nasleđe ostavljene reči iluzije u pretincu pisaćeg stola zauvek odloženo otvaranje kapije epilog je naša sudba ali preživećemo taj tihi vihor   Fordította: Fehér Illés

Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf

Hajnal Éva Összeér – Spaja se

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Összeér
 
Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig című versének továbbgondolása, Petri modorában
 
Épp az egyik kapualjban hánytam.
Minden kijött.
Talán a Szigony utcában,
de az is lehet, hogy ez már a Práter utca elején történt,
vagy a Losonci téren.
Nem emlékszem, hány kocsmát jártam végig,
csak azt tudtam, hogy a Mari vár, hát, siettem.
Hányni is.
Akkor szólított meg a múltkori hajléktalan nő.
A szám keserű epe,
ez meg itt jön, hogy megint dugni akar velem.
Kell a francnak!
Büdös, koszos, csöves kurva.
Közel lakom,
összeszedem magam, már csak két utcányit kell tántorognom.
Mit szólogat be folyton ez a nő? Kattant.
Nem mondom, jobban néz ki, mint a múltkor,
szépen domborodik rajta az a kék blúz.
Szűk fekete szoknyája alatt szerintem pucér lehet.
Kiélt arca vastagon vakolt.
A szája ígéretes, már-már izgató. [*]
 
Elmúlt éjfél.
A Hold néma eminenciás,
köpenyén apró aranygombokként hunyorognak a csillagok.
A nő magához húz.
Már gombolja a nadrágomat.
Akkor veszem észre, hogy nincs foga.
Egy sincs neki.
Ez majdnem elveszi a kedvem, végül húsos szája meggyőz.
Ott, a mellékutca hideg kövén, fogatlan, puha szájával tesz magáévá.
Mindenem vörös, mintha véreznék.
Ő is tétován törülgeti az arcán bohócmód szétkenődött olcsó rúzst.
Mielőtt indulnék, kezébe nyomom a múltkori húszassal együtt a mostanit. [**]
 
Elered az eső.
Utcalámpa pislog,
apró cseppek szikráznak a flaszteren.
A nagy mennyei orgazmus lám, itt most összeér a földivel.
 
[*] Pontosítok: vastag, túlzóan megrajzolt, vörösre rúzsozott szája ígéretes. Felizgat. Lesír róla, hogy nagy örömmel, gyakorlottan kényeztetne vele.
Ilyen vöröset még nem is láttam. Talán a vérpiros, a cinóber és a rubin együtt lehet ilyen intenzív.
 
[**] Amit azóta se fizettem ki neki, mert csak ötvenesem volt. Jó, hogy végre rendezhetem ezt a különös tartozást. Hadd nézze ez a nő két példányban a legszebb alakú sportembert! (Szerencsétlennel egy eltévedt golyó végzett 56-ban. Talán Hegedűs volt a neve? István, vagy Károly? Azt hiszem, talán István.)
 
 
Spaja se
 
Nastavak pesme Da stignem do suncem osvetljene zone Đerđa Petrija¹ u stilu Petrija
 
Baš sam u jednom haustoru povraćao.
Sve je izašlo.
Možda u ulici Sigonj,
ali moguće je da se desilo na početku ulice Prate
ili na trgu Lošonci.
Ne sećam se koliko bircuza sam posetio
samo sam znao da me Marija čeka, pa žurio sam se.
I povraćati.
Tad me je oslovila ona beskućnica od pre nekoliko dana.
Usta su mi gorka,
a ova dolazi, opet želi da prca sa mnon.
Do đavola!
Smrdljiva, prljava uličarka bez kutka.
Blizu stanujem,
sabiram se, samo još dve ulice treban da teturam.
Što me stalno doziva ta žena? Dokučio.
Pa, od prošli put bolje izgleda
plava bluza lepo se ispupčila na njoj.
Ispod uske crne suknje po mom je gola.
Njeno otupelo lice je debelo namaza
Usta obećavaju, skoro su uzbudljive. [*]
 
Prošlo je ponoć.
Mesec je nema eminencija,
na kaputu mu zvezde poput zlatne dugmadi sijaju.
Žena me privuče.
Već hlače raskopčava.
Tad primećujem, nema zuba.
Ni jedan jedini.
To me je skoro oneraspoložio ali njene debele usne su ubedljive.
Tamo, na hladnom kamenu sporedne ulice mekanim ustima me prisvaja.
Sve je crveno kao da krvarim.
I ona briše sa lica baš smešno razmazan jeftin ruž.
Pre polaska gurnem joj u  ruku dvadeseticu zajedno sa onim od prošlog puta. [**]
 
Počela je kiša da pada.
Ulična svetiljka žmirka,
na flasteru sitne kapi iskre.
Veliki orgazam neba evo, tu, sada, spaja se sa zemaljskim.
 
[*]Da pojasnim: njene debele, crvenim karminom preterano nacrtane usne obećavaju. Uzbuđuje me. Vidi se na njoj da bi me s njima rado, uvežbano mazila.
Takvo crveno još nisam video. Možda krvavo crvena, cinober i rubin bi mogli da budu zajedno tako intenzivne.
 
[**] Nisam joj platio ni do danas, tad sam imao samo pedeseticu. Dobro je da konačno mogu da sredim to neobično dugovanje. Neka gleda ta žena sportistu najlepšeg lika u dva primerka!
(Nesretnika je jedan zalutali metak ubio 56. Možda se zvao Hegediš? Ištvan ili Karolj? Verujem, ipak Ištvan.)
 
¹Đerđ Petri (Petri György, 1943. – 2000.) istaknuti mađarski pesnik.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 78-79. old.

Neda Gavrić Грљива песма – Ölelő vers

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –

Грљива песма   Данас сам те загрлила Шта ми више треба Твоје руке око врата И комад старог хлеба.   Данас си ме загрлио Ту је моја срећа За све друго, довољна је Икона и свећа.

Ölelő vers   Ma megöleltelek Mi más kell még Karod nyakam körül Meg egy szelet kenyér.   Ma megöleltél Itt a békesség Minden másra Ikon és gyertya elég.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Bakić: *** (nokti…) - *** (a körmök…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   nokti ostavljeni ispred vrata rastu pod punim mesecom igle im prilaze   podzemnim tokovima grebu imena po licu meduze kvake rđaju   ulje isparava u crnici   klija seme mandragore slepi koreni traže put   kroz sočivo zapadnog prozora i narukvice prolaze slova tajnog pisma dugodnevice slike fetusa šifre lavirinta   voda ustrajno meri vreme a sa dlačica na prstima otpadaju godišnja doba ogledala

***   a körmök az ajtó előtt hagyottak telihold alatt nőnek tűk közelítenek feléjük   az arcon a neveket földalatti áramlatokkal kaparják a medúzák kilincseket rongálnak   a termőföldbe olaj párolog   csírázik a mandragóra-mag vak gyökerek keresik az utat   a nyugati ablak lencséjén és a karperecen keresztül mennek át a hosszú napok titkos leveleinek betűi a magzat képe a labirintus rejtjele   kitartóan méri az időt a víz az ujjak szőrszálairól meg tükörévszakok hullanak   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Balázs F. Attila Az irgalmas szamaritánus – Milosrdan samaritanac

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Az irgalmas szamaritánus
 
bágyadt halk csüggedt komor sápadt béna
fásult lehangolt vérző sorvadt tetves tompult
méla esetlen elcsigázott ernyedt lankadt
öntudatlan alélt nyomorék emberek mellett mentem
ott feküdtek sodródtak vonaglottak
vánszorogtak szédelegtek verítékeztek
útra szegzett pillantással
valakire vártak
nőtt bennem a sajnálat részvét nyugtalanság szégyen
szorongás együttérzés keserűség
ballagtam jajok nyögések sikolyok visszhangjával
fülemben
tudom
egyszer robbanni fog bennem a jaj utam végére érve
ha rájövök:
lehettem volna én is az irgalmas szamaritánus
 
Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf
 
 
Milosrdan samaritanac
 
pored sustalih tihih sumornih tmurnih bledih uzetih
otupelih utučenih krvavih bednih vašljivih tupih
setnih nezgrapnih izmorenih klonulih iscrpljenih
nesvesnih obeznanjenih sakatih ljudi sam koračao
tamo su ležali zgrčili se
vukli se teturali znojili se
na put vezanim pogledima
su čekali nekoga
raslo je u meni žaljenje sućut nemir sramota
strepnja razdor gorčina
hodao odjekom kuknjave stenjanja krikova
u ušima
znam
jednom stigavši na kraj puta moje patnje eksplodiraće
u meni ako shvatim:
i ja bi mogao da budem taj milosrdan samaritanac
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea alaptalanul – neosnovano

  

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  – 

alaptalanul   hogyan érhetném meg a szerelem törvényszerűségeit egy félresikerült aktus lecsapódása vagyok

neosnovano   kako bi mogla da dostignem zakonitosti ljubavi talog sam pogrešnog akta   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 66. old.

Mirtse Zsuzsa Befelé nyíló ajtók – Vrata koja se prema unutra otvaraju

 

Mirtse Zsuzsa – 1967. -

Befelé nyíló ajtók   A Fekete Macska kávéház előtt, ahol először rám találtál, járda volt és flaszter, önmagába forduló körök a sarokban mindig halk zongoraszó – ha hozzám szólsz újra, kérdés nélkül ölök.   Azt is kellene tisztáznom magamban, mondtam, hogy van-e itt még tiszta, a függönyök mögött füst, nehéz kárpit, mocskos falak. A Fekete Macska kávéház előtt a dolgok összefolynak a felszín alatt.   Valahogy mindig rejtőzködő voltam, vagy csak szomorú, az ugyanaz,  a kávé elfogyott, ettől rossz a kedvem, vagy mástól, talán tőled, a bőröd érdes, ujjak,  keresgélő térdek, elhagylak, ha kéred.

Vrata koja se prema unutra otvaraju   Ispred kafane Crna Mačka gde si me prvi puta našao bio je pločnik i flaster, u sebi okrenuti krugovi, u ćošku uvek tiha muzika klavira – ako mi se ponovo obratiš, ubijam bez pitanja.   I to bi trebalo da raščistim u sebi, rekla, ima li nešto što je još čisto, iza zavesa dim, teška tapeta, prljavi zidovi. Ispred kafane Crne Mačke ispod površine stvari se sastaju.   Na neki način sam se uvek skrivala, ili samo tužna bila, to je isto, kafa je nestala, pa sam neraspoložena, ili zbog nečeg drugog, možda zbog tebe, koža ti je hrapava, prsti, kolena u potrazi, napuštam te, ako želiš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mirtsezsuzsa.hu/befele-nyilo-ajtok/

Hajnal Éva Szívhangok – Glasovi srca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Szívhangok
e.e. cummings tiszteletére
 
magamban hordom a szívedet
a szívemben hordom¹
az egyik titkos rekeszben dobog
a szegénység hangjai
és a gyerekkori emlékek mellettiben
közvetlenül a gyerekkori emlékek
és a méhen belüli időtlen boldogság között
apró
kacatos doboz
 
ne csodálkozz hát
hogy szívdobbanásom többnyire duplán hallatszik
egyidejűleg dobban mindkettő
egyként
egymáson
örökös rovátkákat tetovál
abba a műszerekkel jól érzékelhető csöppnyi izomba
különleges kis rajzolat
csak a tiszta tekintet látja
 
magadban hordod a szívemet
 
¹Részlet, e. e. cummings: Kötődés című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 64. old.
 
 
Glasovi srca
u čast e. e. kamingsa
 
tvoje srce u sebi nosim
u srcu nosim¹
jedan u tajnom pretincu kuca
gde su pored glasova siromaštva
i uspomene iz detinjstva
neposredno između uspomena iz detinjstva
i unutar materice provedenoj bezgraničnoj sreći
sićušna
beznačajna kutija
 
nemoj da se čudiš
da moji otkucaji srca uglavnom se dvostruko čuju
istovremeno kucaju
kao jedno
jedno na drugo
večan urez tetovira
u onaj sićušan mišić što instrument jasno opaža
neobičan malen crtež
tek čist pogled vidi
 
srce mi u sebi nosiš
 
¹Citat iz pesme Povezanost e. e. Kamingsa
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea szürkület – sumrak

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

szürkület   már nem hat rá a behatolás az infantilizmus kiöli a nőből a türelmet a combok feszes terpesze szülés közben a leghitelesebb nem tud úgy aludni hogy a lámpafény a függöny virágait vetíti az arcára lehúzza a redőnyöket elzárja a petevezetékeket

sumrak   više ne utiče na nju prodiranje infantilizam u ženi ubija strpljenje utegnut raznožni stav butina tokom poroda je jedino autentičan ne može da spava kad svetlost sijalice cveće zavese na njeno lice projicira povuče zastore zatvara jajovod   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 65. old.

Gergely Tamás Ők hárman: Trump, Putyin, Csi – Trojka: Tramp, Pućin, Či

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Ők hárman – Trump, Putyin, Csi   Mintha egy céllövöldében állnának, Vadmalac meg a Komája. Mintha. Nem tudják jobban megfogalmazni - koncentrálnak pedig, hogy a mindennapokból kilépjenek. ”Kire lehet hát lőni?” – Az ott balra egy gyilkos. Figyeld a szigorú száját. Meg a tekintetét, szerintem azzal is öl. A Komának remegni kezdett az ajka. – A középső egy idióta. Esze nulla, egyénisége ugyanannyi, az első az orránál fogva vezeti. A Koma nem szól, mindössze csóválja a fejét. Vadmalac folytatta: – Nagy hatalom a kezében, s elhitte, az minden. – No és a harmadik? – kérdi a Koma. – Az a pénzével irányít, felvásárolta fél Afrikát, kellenék neki Taiwan. A Koma elborzad a bemutatástól. „A világot ezek vezetik?” Lőjük le őket! Vamalac lefogja a karját. – Ez nem banzáj. Itt visszalőnek. Ezeknél nincs kegyelem, abból adatott nekik a legkevesebb. A Koma a melléhez nyúl. Masszírozza tempósan. – A szíved?

Trojka – Tramp, Pućin, Či        Kao da su u streljani, Vepar i njegov Jaran. Kao. Ne znaju bolje da definiraju – iako koncentriraju, iz svakodnevnice nikako da istupaju. „Na koncu konca na koga možemo da pucamo?”      – Tamo, na levoj strani je ubica. Prati njegove stroge usne. I njegov pogled, po mom i s tim ubija.      Jaran počeo da drhti.      – U sredini je jedan idiot. Mozga nema, niti karaktera, onaj prvi ga doslovce za nos vuče.      Jaran samo šuti, samo glavom vrti.      Vepar nastavio:      – Ogromna moć je u njegovim rukama i poverovao da je to sve.      – A onaj treći? – pita Jaran.      – Svojim novcem upravlja, kupio pola Afrike, još mu i Tajvan treba.      Jaran se zaprepastio. „Ovi vode svet” Upucajmo ih!      Vepar uhvati mu ruku.      – Ovo nije terevenka. Tu uzvraćaju pucanj. Kod ovih nema milosti, od toga najmanje imaju.      Jaran odjedanput uhvati se za grudi. Počeo masirati.      – Tvoje srce?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok – Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok
Kassáknak
 
Azon a napon megölt minden elsőszülöttet
üldözni kezdte fontos szavaimat
átgyalogolt minden éledező erdőn
minden tisztáson
minden ligeten
szeretőivel kuncogott falak repedéseiben
felhők árnyékában
ömlő hideg esőben
ráncigáló szélben táncolt
kérkedett kövér orgazmusaival
mintha a világmindenség ő lenne
furcsa idegen mantrákat mormolt
ahol darabokra tördelte a járdákat a szegénység
akkor költözött be a szavaimba
gyógycukorkát olvasztott minden sebemre
hogy megédesítse a rothadást
hogy elaltassa a valóság kisbabáit
édes kínokról énekelt altatót
mazochista szólamokat dúdolt
repedezett kirakatüvegek mögött
boldogság
biztonság
mondta
miközben elindította a tankokat
felégette városaimat
feketébe öltöztette legszebb hegyeimet
csak EGY ösvényt hagyott
egyetlen ösvényt
ahol épp elfér az igazság lábnyoma
ahol nincs semmi másnak hely csak a makulátlanságnak
ahol nincs egyéb mint szikrázó csend
csak egy keskeny rést hagyott
ahol a tisztaság ruhátlan énekel
és igazi Istentisztelet fényesíti az időt
de
az ösvényt tele hajigálta tüskéivel
a résre vasrácsot tákolt
arra lakatot
közben shakespeare-i szonetteket zengett a megtett útról
fodrokat varrt a fák csontvázaira
kicsipkézte a rettegés alagútját
levágott fejű madarakat szórt a tankokra és önfeledten énekelt
őrjöngve dalolta legkedvesebb gyermekdalait
t e n t e
b a b a
t e n t e
és táncolt
eszelősen táncolt
egészen elszaggatva aranycipellőimet
szemétre hányva az összes mesét
közben
nem vette észre hogy én hajnal éva vagyok
és kabátzsebemben őrizgetem az egyetlen apró madarat.
 

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 59-60. old.

 

Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam
Kašaku¹
 
Onog dana ubio je svakog novorođenog
počeo je da juri moje važne reči
prešao preko svake žive šume
svake čistine
svakog gaja
u pukotinama zidova
u senkama oblaka
u hladnom pljusku se smeškao sa svojim ljubavnicama
u vihoru plesao
svojim savršenim orgazmima se hvalisao
kao da je on sam svemir
gde je siromaštvo pločnik raskomadao
čudne strane mantre mrmljao
u moje reči tad se uselio
za svaku moju ranu lekovitu šećerlemu topio
da raspad zasladi
da novorođenčad stvarnosti uspava
uspavanku o slatkim patnjama pevao
mazohističke fraze šaputao
iza napuklih stakla izloga je
milina
zaštita
rekao
usput pokrenuo tenkove
spalio moje gradove
u crno oblačio moje najvrednije milosti
samo JEDNU stazu ostavio
jednu jedinu stazu
gde baš stane otisak stopala istine
gde ne postoji mesto za nešto drugo sem bezgrešnosti
gde isključivo tišina vlada
tek usku pukotinu ostavio
gde čistota nago peva
te vreme pravo Bogosluženje obasjava
ali
stazu prosuo trnovima
na pukotinu željeznu rešetku stavio
a na to katanac
uz to o savladanom putu sonete Šekspira na sav glas širio
na skelete drveća nabore šio
tunel straha čipkama kitio
na tenkove ptice bez glave bacao i bezbrižno pevao
pomahnitalo recitirao omiljenu dečju pesmu
s p a v a j
b e b o
s p a v a j
i plesao
razjareno plesao
moje zlatne cipelice uništio
priče na smetlište gomilao
ali
nije primetio da sam ja eva hajnal
i u džepu čuvam jedninu sićušnu pticu.
 
¹Lajoš Kašak (Kassák Lajos 1887 – 1967) velikan mađarske poezije
 
Prevod: Fehér Illés

A. Túri Zsuzsa: (emlék) – (uspomena)

 

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

(emlék)   ő sem a régi már megöregedett nem lehet lerázni ugyanazt hajtogatja mindig kicsit megszépítve a dolgokat vagy dramatizálva vagy önmagát sajnálva vagy ellentmond saját magának és egészen mást mond mint addig vagy húsz perccel azelőtt hiába kérem nem hallgat el sőt az áhított csendben kiabál és nem hagy pihenni majd halálod után pihensz nevet néha rajtam   éjszaka is felébreszt és mesél beszél számonkér hol molyirtó szaga van hol rózsa hol tenger régen lezárt szobákba is bemászkál csak úgy kulcs nélkül ki nem rakhatom mégiscsak hozzám tartozik   néha elgondolkozom mi lenne ha nem lenne talán lenne más aki nem hagyna aludni követne mindenhova követelőzve szemrehányó tekintettel ezerszer elmesélve ugyanazt ezerféleképpen   2021

(uspomena)   ni on više nije onaj stari ostario je pobeći od njega se ne može uvek isto ponavlja koji put ulepša ili dramatizira ili sebe želi ili sam sebe opovrgava i sasvim nešto drugo kaže od ranije tvrdnje ili pre dvadeset minuta zalud ga molim samo nastavlja čak u tako željenoj tišini viče ne da mi mira posle smrti možeš da se odmoriš i smeje mi se   i tokom noći me budi i priča govori poziva na odgovornost čak miriše na sredstva za uništenje moljaca čas na ružu čas na more i u odavno zatvorene sobe ulazi tek tako bez ključa izbaciti ga ne mogu ipak meni pripada   koji put razmišljam šta bi bilo da ga nema možda bi neko drugi bio ko ne bi dao da spavam svugde bi me pratio zahtevno prekornim pogledom bezbroj puta isto ponavljajući na bezbroj načina   2021   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.ahetedik.com/muvek/emlek/mu-456