Bíró Tímea szürkület – sumrak

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

szürkület   már nem hat rá a behatolás az infantilizmus kiöli a nőből a türelmet a combok feszes terpesze szülés közben a leghitelesebb nem tud úgy aludni hogy a lámpafény a függöny virágait vetíti az arcára lehúzza a redőnyöket elzárja a petevezetékeket

sumrak   više ne utiče na nju prodiranje infantilizam u ženi ubija strpljenje utegnut raznožni stav butina tokom poroda je jedino autentičan ne može da spava kad svetlost sijalice cveće zavese na njeno lice projicira povuče zastore zatvara jajovod   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 65. old.

Gergely Tamás Ők hárman: Trump, Putyin, Csi – Trojka: Tramp, Pućin, Či

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Ők hárman – Trump, Putyin, Csi   Mintha egy céllövöldében állnának, Vadmalac meg a Komája. Mintha. Nem tudják jobban megfogalmazni - koncentrálnak pedig, hogy a mindennapokból kilépjenek. ”Kire lehet hát lőni?” – Az ott balra egy gyilkos. Figyeld a szigorú száját. Meg a tekintetét, szerintem azzal is öl. A Komának remegni kezdett az ajka. – A középső egy idióta. Esze nulla, egyénisége ugyanannyi, az első az orránál fogva vezeti. A Koma nem szól, mindössze csóválja a fejét. Vadmalac folytatta: – Nagy hatalom a kezében, s elhitte, az minden. – No és a harmadik? – kérdi a Koma. – Az a pénzével irányít, felvásárolta fél Afrikát, kellenék neki Taiwan. A Koma elborzad a bemutatástól. „A világot ezek vezetik?” Lőjük le őket! Vamalac lefogja a karját. – Ez nem banzáj. Itt visszalőnek. Ezeknél nincs kegyelem, abból adatott nekik a legkevesebb. A Koma a melléhez nyúl. Masszírozza tempósan. – A szíved?

Trojka – Tramp, Pućin, Či        Kao da su u streljani, Vepar i njegov Jaran. Kao. Ne znaju bolje da definiraju – iako koncentriraju, iz svakodnevnice nikako da istupaju. „Na koncu konca na koga možemo da pucamo?”      – Tamo, na levoj strani je ubica. Prati njegove stroge usne. I njegov pogled, po mom i s tim ubija.      Jaran počeo da drhti.      – U sredini je jedan idiot. Mozga nema, niti karaktera, onaj prvi ga doslovce za nos vuče.      Jaran samo šuti, samo glavom vrti.      Vepar nastavio:      – Ogromna moć je u njegovim rukama i poverovao da je to sve.      – A onaj treći? – pita Jaran.      – Svojim novcem upravlja, kupio pola Afrike, još mu i Tajvan treba.      Jaran se zaprepastio. „Ovi vode svet” Upucajmo ih!      Vepar uhvati mu ruku.      – Ovo nije terevenka. Tu uzvraćaju pucanj. Kod ovih nema milosti, od toga najmanje imaju.      Jaran odjedanput uhvati se za grudi. Počeo masirati.      – Tvoje srce?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok – Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok
Kassáknak
 
Azon a napon megölt minden elsőszülöttet
üldözni kezdte fontos szavaimat
átgyalogolt minden éledező erdőn
minden tisztáson
minden ligeten
szeretőivel kuncogott falak repedéseiben
felhők árnyékában
ömlő hideg esőben
ráncigáló szélben táncolt
kérkedett kövér orgazmusaival
mintha a világmindenség ő lenne
furcsa idegen mantrákat mormolt
ahol darabokra tördelte a járdákat a szegénység
akkor költözött be a szavaimba
gyógycukorkát olvasztott minden sebemre
hogy megédesítse a rothadást
hogy elaltassa a valóság kisbabáit
édes kínokról énekelt altatót
mazochista szólamokat dúdolt
repedezett kirakatüvegek mögött
boldogság
biztonság
mondta
miközben elindította a tankokat
felégette városaimat
feketébe öltöztette legszebb hegyeimet
csak EGY ösvényt hagyott
egyetlen ösvényt
ahol épp elfér az igazság lábnyoma
ahol nincs semmi másnak hely csak a makulátlanságnak
ahol nincs egyéb mint szikrázó csend
csak egy keskeny rést hagyott
ahol a tisztaság ruhátlan énekel
és igazi Istentisztelet fényesíti az időt
de
az ösvényt tele hajigálta tüskéivel
a résre vasrácsot tákolt
arra lakatot
közben shakespeare-i szonetteket zengett a megtett útról
fodrokat varrt a fák csontvázaira
kicsipkézte a rettegés alagútját
levágott fejű madarakat szórt a tankokra és önfeledten énekelt
őrjöngve dalolta legkedvesebb gyermekdalait
t e n t e
b a b a
t e n t e
és táncolt
eszelősen táncolt
egészen elszaggatva aranycipellőimet
szemétre hányva az összes mesét
közben
nem vette észre hogy én hajnal éva vagyok
és kabátzsebemben őrizgetem az egyetlen apró madarat.
 

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 59-60. old.

 

Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam
Kašaku¹
 
Onog dana ubio je svakog novorođenog
počeo je da juri moje važne reči
prešao preko svake žive šume
svake čistine
svakog gaja
u pukotinama zidova
u senkama oblaka
u hladnom pljusku se smeškao sa svojim ljubavnicama
u vihoru plesao
svojim savršenim orgazmima se hvalisao
kao da je on sam svemir
gde je siromaštvo pločnik raskomadao
čudne strane mantre mrmljao
u moje reči tad se uselio
za svaku moju ranu lekovitu šećerlemu topio
da raspad zasladi
da novorođenčad stvarnosti uspava
uspavanku o slatkim patnjama pevao
mazohističke fraze šaputao
iza napuklih stakla izloga je
milina
zaštita
rekao
usput pokrenuo tenkove
spalio moje gradove
u crno oblačio moje najvrednije milosti
samo JEDNU stazu ostavio
jednu jedinu stazu
gde baš stane otisak stopala istine
gde ne postoji mesto za nešto drugo sem bezgrešnosti
gde isključivo tišina vlada
tek usku pukotinu ostavio
gde čistota nago peva
te vreme pravo Bogosluženje obasjava
ali
stazu prosuo trnovima
na pukotinu željeznu rešetku stavio
a na to katanac
uz to o savladanom putu sonete Šekspira na sav glas širio
na skelete drveća nabore šio
tunel straha čipkama kitio
na tenkove ptice bez glave bacao i bezbrižno pevao
pomahnitalo recitirao omiljenu dečju pesmu
s p a v a j
b e b o
s p a v a j
i plesao
razjareno plesao
moje zlatne cipelice uništio
priče na smetlište gomilao
ali
nije primetio da sam ja eva hajnal
i u džepu čuvam jedninu sićušnu pticu.
 
¹Lajoš Kašak (Kassák Lajos 1887 – 1967) velikan mađarske poezije
 
Prevod: Fehér Illés

A. Túri Zsuzsa: (emlék) – (uspomena)

 

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

(emlék)   ő sem a régi már megöregedett nem lehet lerázni ugyanazt hajtogatja mindig kicsit megszépítve a dolgokat vagy dramatizálva vagy önmagát sajnálva vagy ellentmond saját magának és egészen mást mond mint addig vagy húsz perccel azelőtt hiába kérem nem hallgat el sőt az áhított csendben kiabál és nem hagy pihenni majd halálod után pihensz nevet néha rajtam   éjszaka is felébreszt és mesél beszél számonkér hol molyirtó szaga van hol rózsa hol tenger régen lezárt szobákba is bemászkál csak úgy kulcs nélkül ki nem rakhatom mégiscsak hozzám tartozik   néha elgondolkozom mi lenne ha nem lenne talán lenne más aki nem hagyna aludni követne mindenhova követelőzve szemrehányó tekintettel ezerszer elmesélve ugyanazt ezerféleképpen   2021

(uspomena)   ni on više nije onaj stari ostario je pobeći od njega se ne može uvek isto ponavlja koji put ulepša ili dramatizira ili sebe želi ili sam sebe opovrgava i sasvim nešto drugo kaže od ranije tvrdnje ili pre dvadeset minuta zalud ga molim samo nastavlja čak u tako željenoj tišini viče ne da mi mira posle smrti možeš da se odmoriš i smeje mi se   i tokom noći me budi i priča govori poziva na odgovornost čak miriše na sredstva za uništenje moljaca čas na ružu čas na more i u odavno zatvorene sobe ulazi tek tako bez ključa izbaciti ga ne mogu ipak meni pripada   koji put razmišljam šta bi bilo da ga nema možda bi neko drugi bio ko ne bi dao da spavam svugde bi me pratio zahtevno prekornim pogledom bezbroj puta isto ponavljajući na bezbroj načina   2021   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.ahetedik.com/muvek/emlek/mu-456

Bíró Tímea cél – cilj

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

cél   megmártotta szárnyait a férfi testében kapálózó lábait maga alá húzta behunyta szemét és azt kívánta szakadjon le az ég ne kelljen felszállnia többé   el kell vágnia az első csirke nyakát akkor lesz elismert feleség

cilj   uronila svoja krila u telo muškarca razbacane noge pod sebe povukla oči zatvorila i poželela neka se sruši nebo da više ne mora da poleti   mora da preseče vrat prvog pileta tad će da bude priznata supruga   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 63. old.

Gergely Tamás Minden halál – Svaka smrt

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Minden halál        – Akkor azt mondd meg – fordult Vadmalachoz a komája – hogy egyforma-e minden halál?      ”Halál.” Vadmalac lehúnyta a szemét.      Egy összedőlt állomásépületet lát meg, ”Kramatorszk” – gondolja.      "Minden halál" – hallja meg a koma kérdését, visszhangzik a szó a tudatában.       A földön egy női test, fej nélkül.      "Bomba – gondolja Vadmalac – a légnyomás a fejét leszakította.”      – Nem tudod, Apu? – kérdi Kismalac.   Hangjában enyhe csalódás.      "Azt tudom, hogy megtalálták a fejet is, lett belőle egy holttest."      Kinyitja a szemét, egy őrült néz ki a fejéből. Malacka hozzá lép, és megöleli.

Svaka smrt        – Pa reci mi – obraća se jaran Vepru – da li je svaka smrt jednaka?      „Smrt.” Vepar zatvorio oči. Srušenu zgradu železničke stanici ugledao, „Kramatorsk” – mislio je.      „Svaka smrt” – čuje pitanje jarana, odzvanja reč u njegovoj svesti.      Na zemlji žensko telo, bez glave.      „Bomba – pomislio Vepar – pritisak vazduha otkinuo glavu.”      – Ne znaš, Oče? – pita Prase. I u njegovom glasu razočaranje se oseća.      „To znam da su i glavu našli te je leš postala.”      Otvori oči, iz njegove glave luđak gleda. Prasica prišla i zagrlila ga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Rétegek – Slojevi

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Rétegek   először a madarak a pacsirta legkivált aztán a szürke árnyak a derengés majd a hármas busz csak négyen és a sofőr mindig ők   vágyak helyén zajok vonszolják köteleiket sáros cipők cuppogása hagy nyomot panelházakban vízforralók sipognak   vége kezdődik

Slojevi   prvo ptice pre svega ševa posle sive senke svitanje pa bus trojka samo četvorica i šofer uvek oni   na mestu žudnje svoje konopce graje tegle trag cmokanje blatnjavih cipela ostavlja u višekatnicama čajnici šište   kraj počinje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 47. old.

Bíró Tímea ablakpárkány – prozorska daska

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  – 

ablakpárkány   átázott anyasággal remeg a párkányon az ablakot nem lehet kinyitni az esőcseppek odaadóan mossák a kicsukott múltat a halálnak örökös szaga van kikéredzkednék hogy együtt fázzunk a köldökzsinór nem hagy asszimilálódni szüntelenül csitítgatják bennem a követelőzést azt mondják elmúlik pedig egyre élesebben rajzolódik ki anyám száján a sírás kétségbeesetten keresi a hazautat a bepárásodott üvegen át hallgatjuk egymás szívkorgását

prozorska daska   pokislom materinstvom drhti na prozorskoj dasci prozor nije moguće otvoriti kapi kiše otvorenu prošlost istrajno peru miris smrti je večan htela bi van da se zajedno smrzavamo pupčana vrpca ne da da se asimiliram neprestano u meni postojeće zahteve smiruju kažu da će proći a u meni se sve jasnije ocrtva plač na usnama majke očajno traži put do doma međusobno krčanje srca preko zamagljenog prozora slušamo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 60. old.

Szűgyi Zoltán: Ha sötét lenne – Ako bi tama bila

 

Szűgyi Zoltán Ada, 1953. szeptember 9. – 

Ha sötét lenne   sötét lenne szobánkban a kék szobában a rózsaszínben és a mintásban is   sötét lenne a barackfán zsebeimben ahol az üveggolyókat őriztem   sötét lenne ott a falon a szentképek helyett sötét lenne anyám fülbevalóján sötét lenne szájharmonikám dobozában   sötét lenne feleségem hasában

Ako bi tama bila   tama bi bila u našoj sobi u plavoj sobi u ružičastoj i u išaranoj   tama bi bila na kajsiji u mojim džepovima gde sam staklene kugle čuvao   bila bi tama tamo na zidu umesto ikona bila bi tama u majčinoj naušnici bila bi tama u kutiji moje usne harmonike   bila bi tama u stomaku moje saputnice   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szűgyi Zoltán: A lélek elindul, Fórum, Újvidék, 2018.

Gergely Tamás Verem – Jama

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Verem        Vadmalac a hiénák vermébe zuhant. Élelem után kajtatott, azért nem nézett a lába elé.       Hogy jusson ki onnan?      Főként, hogy a hiénák a verem köré gyűlve elállták az útját.      -Köszönd meg, hogy a mi összkomfortos vermünket használod, mondta az első hiéna.      Vadmalac nem szólt, viszont a fejével nemet intett.      -Akkor meg kérj bocsánatot! – süvöltötte a második. Aki az első felé fordulva azt kérdezte:      -Betemetjük?     -Á - válaszolta az első: -Vetünk neki száraz kenyeret, ne haljon éhen.

Jama        Vepar je u jamu hijena pao. Nekakvu hranu je tražio ispred nogu baš zato nije gledao.        Kako li će izaći?        Pogotovo zbog toga jer su hijene oko jame stale, izlaz je blokiran.        – Budi zahvalan što našu komfornu jamu koristiš, reče prva hijena.        Vepar je ostao nem ali glavom znak ne pokazao.         – Onda oprost traži! – vikao je drugi. Okrenuo se prema prvom i upitao:        – Da ga zakopamo?        – Ma ne – odgovori prvi: – Bacićemo mu suh hleb da od gladi ne crkne.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Böske – Liza

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Böske
 
böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte
emlékszem
meztélába egészen sötétbarna volt és nagyon ráncos
százévesnek gondoltam a magam hétévesforma eszével
ő gombát hozott
mi száraz kenyeret adtunk neki és ruhákat az unokájának
nem is tudom honnan
nekünk is alig volt
 
aztán
egyszer nem jött
már szinte hiányzott az a jóféle kis borzongás
hallottuk
az erdőben találtak rá
 
nagy sokára
iskolából jövet
egy magamkorú kislány ült böske helyén a kinőtt ruhámban
minden hétfőn eljött
nem beszélt
csak evett
meztélába egészen sötétbarna volt
és nagyon ráncos
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 40. old.
 
 
Liza
 
liza je često boravila kod nas
na pragu je sedela
u tim trenucima ni vani ni unutra
ne bi smela kraj nje proći
neka lepota je oko nje lebdela
sećam se
gole noge su joj tamnosmeđe bile i i te kako naborane
sa svojom sedmogodišnjom glavom sto gdina sam joj dala
ona je gljive donosila
mi smo joj suh hleb i neka odela za unuku dali
ni sama ne znam odakle
i mi smo jedva imali
 
kasnije
jednog dana nije došla
već je falila ona neobjašnjiva prijatna zebnja
čuli smo
u šumi su ju našli
 
nakon dugog vremena
kad sam iz škole stigla
na mestu lize je u mom iznošenom odelu devojka mog godišta sedela
svakog ponedeljka je došla
nije govorila
samo jela
gole noge su joj tamnosmeđe bile
i i te kako naborane
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fehér madár – Bela ptica

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fehér madár
 
A csontból nemsokára szép fehér madár lett, felszállt és ezt énekelte:
 
           anyám megölt, apám megevett,
          kis testvérem, Mariskám
          összeszedte csontocskám,
          kötötte selyemkendőbe,
          tette bocfa tövibe,
         kikelt, kikelt, itt van! Itt!
De szép madár lett belőlem!
 
Ezt meghallották és tettek a fejébe egy gyönyörű szép kalapot.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600495
 
 
Bela ptica
 
Kost se uskoro u belu pticu pretvorio, odletela je i tako pevala:
 
           majka me je ubila a otac pojeo
           kosti mi je Mariška
           mlađa sestra pokupila,
           u svilenu maramu svezala
           i u podnožju zove stavila,
          nikla je, nikla, tu je. Tu!
          Kako sam lepa ptica postala!
 
Čuli su to i na njenu glavu krasan šešir stavili.
 
Prevod: Fehér Illés          

Podolszki József Kell a bizakodás – Potrebno je uzdati se

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Kell a bizakodás   Végtére is kell a bizakodás tűrni a hit miatt s egy-két nyitva hagyott szelíd feltevés hogy lesz mert lesz egyszer helyünk a nyugalombаn hol okos ötletes miden pillanat s kis lelkesedések szövik a jövőt mert így nyomorultan tömör lángok alatt már nem megy sokáig

Potrebno je uzdati se   Naposletku potrebno je uzdati se trpeti zbog vere i par otvoreno ostavljenih umiljatih pretpostavki da će biti jer jednom ćemo imati mesto u spokoju gde je svaki tren pametan dosetljiv i budućnost mala ushićenja pletu jer ovako bedno ispod gustih plamena nećemo dugo izdržati   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.vamadia.rs/pdf.js/30461?page=71

Bíró Tímea Téli álom – Zimski san

  

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Téli álom   utolérem a sikításod de már nem sikerült megakadályoznom a pusztulást senkit nem ragadtatott el az elrugaszkodásod a mélybe döngölte a partifecskéket hoznák a tavaszt de megállt a tél nem tud a fagyos idő elolvadni mindent bekebelezett a gyász az ablakrácsok szótlan hidege szorítja a tájat rám alkonyodik a vasárnapi hús magánya egyedül nem eszem nem is vagyok éhes veszélyes csupán a föld dagad a mellkastérben ahogy mocorogsz temetetlen vagy bennem

Zimski san   stižem tvoj krik ali propast nisam uspela da sprečim tvoj odraz nikog nije oduševio lastavice u dubinu nabijao proleće bi donele ali zastala je zima smrznuto vreme nikako da se otopi sve je žalost progutala predeo nema zima roletni steže mene samoća nedeljnog mesa obavija sama ne jedem ni gladna nisam opasno je u prostoru grudnog koša samo se zemlja nadima kako se pomičeš u meni nisi sahranjena   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 58-59. old.

Gergely Tamás Jól el voltak – Dobro su se slagali

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Jól elvoltak        Jól el voltak a réten: Vadmalac a MORÁL névre hallgató madarával. Morál hallgatott valóban Vadmalacra, sőt, a Rét füvére, fáira, s azok is hallgattak rá. Mondhatni: békésen elvoltak együtt.      Egyszer viszont Vadmalac csodálkozva látja, hogy madara elszállni készül. ”Fenyegetnek engem, megmérgezték a Rét füvét”, suttogta mielőtt elindult volna.      Ott áll hát Vadmalac a mérgezett füvû Rét közepén Morál nélkül. És siratja.

Dobro su se slagali          Dobro su se slagali na livadi: Vepar sa svojom pticom zvanom MORAL. Moral je Vepra zaista slušala, ali i travu i stabla Livade, a i oni su nju slušali. Reklo bi se: u miru su živeli.        Jednom pak se Vepar začudio, primetio je da njegova ptica priprema se da odleti. „Ugrožavaju me, otrovali su travu Livade”, šaptala je pre no što je odletela.        Dakle, Vepar tamo stoji usred otrovane Livade, bez Morala. I oplakuje je.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Emlékszem – Pamtim

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Emlékszem
 
emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték
emlékszem a széngáz szagára ami belengte az iskolát
de még a környéket is télen
a ruhánkba is beleivódott
emlékszem az igazi telekre
amikor olyan csikorgó hideg volt
hogy összeragadt az orrunk tőle
emlékszem a kistemplom kapujára a díszes kilincsre
a harangozó gyuri bácsira
a bajuszkájára
a mosolyára
emlékszem a fekete volgára amivel apánk halálhírét hozták
emlékszem anyánk ájult alakjára
abszurd módon kitekeredett lábaira
emlékszem hogy nem sírtam a temetésen
emlékszem milyen jó volt hogy fogtad a kezem
emlékszem arra a karácsonyra
a gyászra
emlékszem schild angi néni finom süteményére
amit a temetés utáni napokban tomival küldött
emlékszem tomi együttérző mosolyára
emlékszem a tekintetére
emlékszem évi zongoraóráira
emlékszem mennyire szerettem
emlékszem a németdombi kószálásainkra
ahová jó testvérként mindig magaddal vittél
emlékszem gyakran milyen éhesek voltunk
emlékszem a lopott körte zamatos ízére
és arra a furajó izgalomra
a kertek alatti futásra
emlékszem a tüneményes ferdinánd összes fejezetére
emlékszem a csodamag mesére is
emlékszem
mennyire szerettem volna én is egy ilyen magocskát
emlékszem a pető dezső pick szalámis zsemléire
meg a pilóta kekszre amit tízóraira hozott
emlékszem a kirándulásra amikor bőrig áztunk az erdőben
emlékszem az apró menedékházra
minden pillanatra emlékszem
emlékszem luci nénire
még most is érzem bodzafánkja ízét
emlékszem németül mondott magyar szavaira
emlékszem a szemére
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 38 -39. old.
 
 
Pamtim
 
pamtim uljem zamazan garnocrn
klizav pod
kad su sveže namazali na svaki naš korak smo morali paziti
pamtim i miris gasa uglja u čitavoj školi se osećalo
i u okolini zimi
i u naša odela se uvukao
pamtim prave zime
toliko je hladno bilo
da su nam se nosevi slepili
pamtim ukrašenu kvaku na kapiji male crkve
zvonara čika đurke
njegove brkove
njegov osmeh
pamtim crnu volgu čime su vest o smrti mog oca doneli
pamtim onesvešćen lik moje majke
njene apsurdno isprepletene noge
pamtim na sahrani nisam plakala
pamtim kako je dobro bilo što si mi ruku držao
pamtim onaj božić
žalost
pamtim fine kolače tetke angi šilda
što je u dane posle sahrane slala putem tomija
pamtim njegov osmeh saučešća
pamtim njegov pogled
pamtim evine časove klavira
pamtim koliko sam volela
pamtim naša lutanja na brežuljku nemet
gde si me kao dobru sestru uvek sa sobom vodio
pamtim koliko smo često gladni bili
pamtim vanredan ukus ukradene kruške
onaj čudan osećaj uzbuđenja
trk pored voćnjaka
pamtim svako poglavlje veličanstvenog ferdinanda
pamtim i priču o čudesnom semenu
pamtim
koliko bi i ja volela jedno takvo seme
pamtim kifle sa pik¹ salamom dežea petea
i pilot keks što je za užinu doneo
pamtim izlet kad smo u šumi kao miševi pokisli
pamtim sićušno sklonište
svaki tren pamtim
pamtim tetku luciju
još uvek sećam ukus njenih krofni ukusom zove
pamtim njene na nemačkom izgovorene reči
pamtim njeno oko
 
¹Pik (Pick) – poznata mađarska mesna industrija
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Mindenki a fedélzetre / all hands on deck – Svi na palubu / all hands on deck

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Mindenki a fedélzetre / all hands on deck   hogyha halott lenne az íráshajó kapitánya mi lenne a hajóval hát kérem ez szövegkörnyezet- és más publikálási publicisztikai meteo-elemek kénye-kedve lenne meg tán némi mesebeli-való cirkumsztancia-krakené is a betű-legénységé ki feladva magát magát adja semmivé ahogy az egész mű megy a jó francba vagy belemegy a ködös de elő-elővillanó kollektív emlékezetbe minden esetben érdekes lenne csak az lenne lassan már érdekfeszítő hogy milyen az ha az írás nincsen irányítva nincs előre elrendelve kihívás így lenne abból hogy kimész a könyvpartra s hallgatod kürtjelét valaminek mi megy a habokon vagy belevész a habokba… the captain of presumably all the words (written told and untold to be) is dead the shores of never-known possibly too will You tend to the endless pointless chores of navigating the wavy whatever or will You tuck Yourself in pre-oblivion too will You guide yourself in guidance of others unprepared for life and equally yet-unfit for death… what would be Your last bottled letter as a mere seaman without a senior officer in charge of all maneuvering writings spoken and hushed worlds of words would it be a call for help in disbelief or a cry of glory in must-belief

Svi na palubu / all hands on deck   da je kapetan broda pisanja mrtav šta bi bilo sa brodom pa molim lepo izgleda da je to samovolja predela teksta i drugih publicističkih meteo-elemenata i možda još neka bajno-stvarna cirkumstancija-kraken  pripada slovo-posadi koja se predajući sama sebe ništavilu prepušta kao što čitavo ostvarenje do vraga ide ili u maglovitom kolektivnom sećanju koji put ipak sevne u svakom slučaju bilo bi interesantno međutim polako postaje to zanimljivo šta je u onom slučaju ako napisano nije usmereno nije unapred određeno tako izazov bi bilo da odeš na obalu knjiga i slušaš znak fanfara nečega šta pliva na valovima ili se u valovima gubi… the captain of presumably all the words (written told and untold to be) is dead the shores of never-known possibly too will You tend to the endless pointless chores of navigating the wavy whatever or will You tuck Yourself in pre-oblivion too will You guide yourself in guidance of others unprepared for life and equally yet-unfit for death… what would be Your last bottled letter as a mere seaman without a senior officer in charge of all maneuvering writings spoken and hushed worlds of words would it be a call for help in disbelief or a cry of glory in must-belief   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Bíró Tímea CT – CT

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

CT   és amikor nehézkesen rászánta magát az indulásra lábfejére erőszakolta a cipőt ilyen széles csontozatra nehéz cipőt találni pörölte az anyja meg egyáltalán hogy képzel ilyen széles lábfejjel élni a világon ha felakasztana magát ilyen széles lábfejet nem himbáltathat a széllel nehezére esne a teste – fogyjon a csontozatból takarodjon a vályútól –   amikor mégis beleszívott a levegőbe ami fölösleges létezését tartósította – bár dögölnél meg zúgott altató helyett – feszesre húzta a lófarkát úgy szeretne vágtatni mint az állatok – minden fejésnél elverték a kecskét kirugdostak belőle a tejet – épp kilépett a napfényre amikor hívtak hogy kedvespaciens mehetcétére a kedves paciens már egy hete a férgek terítéke

CT   kad je na jedvite jade odlučila da krene cipelu na silu navukla na tako široke kosti teško je cipelu naći gunđala je njena mama i uopšte kako misli ovako širokom stopalom na ovom svetu živeti kad bi se obesila ovako široka stopala ne može vetra naterati da ljulja njeno telo bi preteško bilo – neka ti se kosti smanje dalje od valova – kad je ipak duboko udahnula što je njeno suvišno postojanje potvrdila – bar da crkneš orilo se umesto uspavanke – uhvatila konjski rep poput životinja bi volela galopirati – kozu su prilikom svake muže istukli mleko isterali iz nje – baš je na sunce stupila kad su me zvali draga pacijentkinjo možete na cētē draga pacijentkinjo već je nedelju dana za kukce postavljena   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 56-57. old.

Hajnal Éva Itt – Tu

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Itt   Itt szép nem beszélni semmiről, csak hallgatni mind a csendet. Legalább szívünk ölelése. Szárnyalásunk messzi végtelenbe. Zongorafutamok legalább. Egy chanson, szomorú. Érintés a szélben. … s csendben, ketten itt…

Tu   Tu je lepo ne pričati o ničemu, tek slušati kao tišinu. Makar zagrljaj naših srca. Naše lebdenje u dalekom beskraju. Makar svirka na klaviru. Jedna šansona, tužna. Doticaj u vetru. … i tiho, dvoje tu…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: 

Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 36. old.

Ady András Méregédes / poison-sweet – Slatko poput otrova / poison-sweet

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Méregédes / poison-sweet   ki kell tágítani a szépérzéket kérem s ha lehet mellőzni az erkölcsöt vagy az értékítéletet mert azt más adja vannak akik felülről jövőnek hiszik azt s vannak kik nem hisznek a felülről jövőkben semmiféle olyan jövőkben nem hisznek melyek onnan jönnek… szóval inkább tökegyszerű és butasággal szemplice-rokonságot mutató gyógyír-szavakkal nyalogassa saját sebeit s ha ebben a személyes palliatív módszerben doktori lett csak akkor térjen át mások több sebből vérző írásainak a nyalogatására ennyit tegyen s már sokat tett… but then again I would argue against being a benefactor that is stripped off its benefaction against being a semi-god in a full fledged godly world that seeks miracles as they (do or don’t) hatch I would compel myself as if I would be an anybody else but me to act upon the tell-tale-promises of a beautifully flickering remedy that poisons itself

Slatko poput otrova / poison-sweet   osećaj za lepo proširiti treba molim lepo te ako je moguće moral odnosno sud vrednovanja zanemariti jer to neko drugi daje neki smatraju da s visine stiže opet neki drugi u ono što odnekud iz vasione stiže ama baš ništa ne veruju… dakle vlastite rane radije sa nekakvom vele-jednostavnom  i sa glupošću srodnim rečima isceljenja  tetoši i ako u toj vlastitoj palijativnoj metodi postao doktor neka tek tad pređe na tetošenje rukopisa drugih koji iz više rana krvare neka samo to uradi i već je puno uradio… but then again I would argue against being a benefactor that is stripped off its benefaction against being a semi-god in a full fledged godly world that seeks miracles as they (do or don’t) hatch I would compel myself as if I would be an anybody else but me to act upon the tell-tale-promises of a beautifully flickering remedy that poisons itself   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.