Ladik Katalin Fehér madár – Bela ptica

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fehér madár
 
A csontból nemsokára szép fehér madár lett, felszállt és ezt énekelte:
 
           anyám megölt, apám megevett,
          kis testvérem, Mariskám
          összeszedte csontocskám,
          kötötte selyemkendőbe,
          tette bocfa tövibe,
         kikelt, kikelt, itt van! Itt!
De szép madár lett belőlem!
 
Ezt meghallották és tettek a fejébe egy gyönyörű szép kalapot.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600495
 
 
Bela ptica
 
Kost se uskoro u belu pticu pretvorio, odletela je i tako pevala:
 
           majka me je ubila a otac pojeo
           kosti mi je Mariška
           mlađa sestra pokupila,
           u svilenu maramu svezala
           i u podnožju zove stavila,
          nikla je, nikla, tu je. Tu!
          Kako sam lepa ptica postala!
 
Čuli su to i na njenu glavu krasan šešir stavili.
 
Prevod: Fehér Illés          

Podolszki József Kell a bizakodás – Potrebno je uzdati se

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Kell a bizakodás   Végtére is kell a bizakodás tűrni a hit miatt s egy-két nyitva hagyott szelíd feltevés hogy lesz mert lesz egyszer helyünk a nyugalombаn hol okos ötletes miden pillanat s kis lelkesedések szövik a jövőt mert így nyomorultan tömör lángok alatt már nem megy sokáig

Potrebno je uzdati se   Naposletku potrebno je uzdati se trpeti zbog vere i par otvoreno ostavljenih umiljatih pretpostavki da će biti jer jednom ćemo imati mesto u spokoju gde je svaki tren pametan dosetljiv i budućnost mala ushićenja pletu jer ovako bedno ispod gustih plamena nećemo dugo izdržati   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.vamadia.rs/pdf.js/30461?page=71

Bíró Tímea Téli álom – Zimski san

  

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Téli álom   utolérem a sikításod de már nem sikerült megakadályoznom a pusztulást senkit nem ragadtatott el az elrugaszkodásod a mélybe döngölte a partifecskéket hoznák a tavaszt de megállt a tél nem tud a fagyos idő elolvadni mindent bekebelezett a gyász az ablakrácsok szótlan hidege szorítja a tájat rám alkonyodik a vasárnapi hús magánya egyedül nem eszem nem is vagyok éhes veszélyes csupán a föld dagad a mellkastérben ahogy mocorogsz temetetlen vagy bennem

Zimski san   stižem tvoj krik ali propast nisam uspela da sprečim tvoj odraz nikog nije oduševio lastavice u dubinu nabijao proleće bi donele ali zastala je zima smrznuto vreme nikako da se otopi sve je žalost progutala predeo nema zima roletni steže mene samoća nedeljnog mesa obavija sama ne jedem ni gladna nisam opasno je u prostoru grudnog koša samo se zemlja nadima kako se pomičeš u meni nisi sahranjena   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 58-59. old.

Gergely Tamás Jól el voltak – Dobro su se slagali

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Jól elvoltak        Jól el voltak a réten: Vadmalac a MORÁL névre hallgató madarával. Morál hallgatott valóban Vadmalacra, sőt, a Rét füvére, fáira, s azok is hallgattak rá. Mondhatni: békésen elvoltak együtt.      Egyszer viszont Vadmalac csodálkozva látja, hogy madara elszállni készül. ”Fenyegetnek engem, megmérgezték a Rét füvét”, suttogta mielőtt elindult volna.      Ott áll hát Vadmalac a mérgezett füvû Rét közepén Morál nélkül. És siratja.

Dobro su se slagali          Dobro su se slagali na livadi: Vepar sa svojom pticom zvanom MORAL. Moral je Vepra zaista slušala, ali i travu i stabla Livade, a i oni su nju slušali. Reklo bi se: u miru su živeli.        Jednom pak se Vepar začudio, primetio je da njegova ptica priprema se da odleti. „Ugrožavaju me, otrovali su travu Livade”, šaptala je pre no što je odletela.        Dakle, Vepar tamo stoji usred otrovane Livade, bez Morala. I oplakuje je.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Emlékszem – Pamtim

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Emlékszem
 
emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték
emlékszem a széngáz szagára ami belengte az iskolát
de még a környéket is télen
a ruhánkba is beleivódott
emlékszem az igazi telekre
amikor olyan csikorgó hideg volt
hogy összeragadt az orrunk tőle
emlékszem a kistemplom kapujára a díszes kilincsre
a harangozó gyuri bácsira
a bajuszkájára
a mosolyára
emlékszem a fekete volgára amivel apánk halálhírét hozták
emlékszem anyánk ájult alakjára
abszurd módon kitekeredett lábaira
emlékszem hogy nem sírtam a temetésen
emlékszem milyen jó volt hogy fogtad a kezem
emlékszem arra a karácsonyra
a gyászra
emlékszem schild angi néni finom süteményére
amit a temetés utáni napokban tomival küldött
emlékszem tomi együttérző mosolyára
emlékszem a tekintetére
emlékszem évi zongoraóráira
emlékszem mennyire szerettem
emlékszem a németdombi kószálásainkra
ahová jó testvérként mindig magaddal vittél
emlékszem gyakran milyen éhesek voltunk
emlékszem a lopott körte zamatos ízére
és arra a furajó izgalomra
a kertek alatti futásra
emlékszem a tüneményes ferdinánd összes fejezetére
emlékszem a csodamag mesére is
emlékszem
mennyire szerettem volna én is egy ilyen magocskát
emlékszem a pető dezső pick szalámis zsemléire
meg a pilóta kekszre amit tízóraira hozott
emlékszem a kirándulásra amikor bőrig áztunk az erdőben
emlékszem az apró menedékházra
minden pillanatra emlékszem
emlékszem luci nénire
még most is érzem bodzafánkja ízét
emlékszem németül mondott magyar szavaira
emlékszem a szemére
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 38 -39. old.
 
 
Pamtim
 
pamtim uljem zamazan garnocrn
klizav pod
kad su sveže namazali na svaki naš korak smo morali paziti
pamtim i miris gasa uglja u čitavoj školi se osećalo
i u okolini zimi
i u naša odela se uvukao
pamtim prave zime
toliko je hladno bilo
da su nam se nosevi slepili
pamtim ukrašenu kvaku na kapiji male crkve
zvonara čika đurke
njegove brkove
njegov osmeh
pamtim crnu volgu čime su vest o smrti mog oca doneli
pamtim onesvešćen lik moje majke
njene apsurdno isprepletene noge
pamtim na sahrani nisam plakala
pamtim kako je dobro bilo što si mi ruku držao
pamtim onaj božić
žalost
pamtim fine kolače tetke angi šilda
što je u dane posle sahrane slala putem tomija
pamtim njegov osmeh saučešća
pamtim njegov pogled
pamtim evine časove klavira
pamtim koliko sam volela
pamtim naša lutanja na brežuljku nemet
gde si me kao dobru sestru uvek sa sobom vodio
pamtim koliko smo često gladni bili
pamtim vanredan ukus ukradene kruške
onaj čudan osećaj uzbuđenja
trk pored voćnjaka
pamtim svako poglavlje veličanstvenog ferdinanda
pamtim i priču o čudesnom semenu
pamtim
koliko bi i ja volela jedno takvo seme
pamtim kifle sa pik¹ salamom dežea petea
i pilot keks što je za užinu doneo
pamtim izlet kad smo u šumi kao miševi pokisli
pamtim sićušno sklonište
svaki tren pamtim
pamtim tetku luciju
još uvek sećam ukus njenih krofni ukusom zove
pamtim njene na nemačkom izgovorene reči
pamtim njeno oko
 
¹Pik (Pick) – poznata mađarska mesna industrija
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Mindenki a fedélzetre / all hands on deck – Svi na palubu / all hands on deck

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Mindenki a fedélzetre / all hands on deck   hogyha halott lenne az íráshajó kapitánya mi lenne a hajóval hát kérem ez szövegkörnyezet- és más publikálási publicisztikai meteo-elemek kénye-kedve lenne meg tán némi mesebeli-való cirkumsztancia-krakené is a betű-legénységé ki feladva magát magát adja semmivé ahogy az egész mű megy a jó francba vagy belemegy a ködös de elő-elővillanó kollektív emlékezetbe minden esetben érdekes lenne csak az lenne lassan már érdekfeszítő hogy milyen az ha az írás nincsen irányítva nincs előre elrendelve kihívás így lenne abból hogy kimész a könyvpartra s hallgatod kürtjelét valaminek mi megy a habokon vagy belevész a habokba… the captain of presumably all the words (written told and untold to be) is dead the shores of never-known possibly too will You tend to the endless pointless chores of navigating the wavy whatever or will You tuck Yourself in pre-oblivion too will You guide yourself in guidance of others unprepared for life and equally yet-unfit for death… what would be Your last bottled letter as a mere seaman without a senior officer in charge of all maneuvering writings spoken and hushed worlds of words would it be a call for help in disbelief or a cry of glory in must-belief

Svi na palubu / all hands on deck   da je kapetan broda pisanja mrtav šta bi bilo sa brodom pa molim lepo izgleda da je to samovolja predela teksta i drugih publicističkih meteo-elemenata i možda još neka bajno-stvarna cirkumstancija-kraken  pripada slovo-posadi koja se predajući sama sebe ništavilu prepušta kao što čitavo ostvarenje do vraga ide ili u maglovitom kolektivnom sećanju koji put ipak sevne u svakom slučaju bilo bi interesantno međutim polako postaje to zanimljivo šta je u onom slučaju ako napisano nije usmereno nije unapred određeno tako izazov bi bilo da odeš na obalu knjiga i slušaš znak fanfara nečega šta pliva na valovima ili se u valovima gubi… the captain of presumably all the words (written told and untold to be) is dead the shores of never-known possibly too will You tend to the endless pointless chores of navigating the wavy whatever or will You tuck Yourself in pre-oblivion too will You guide yourself in guidance of others unprepared for life and equally yet-unfit for death… what would be Your last bottled letter as a mere seaman without a senior officer in charge of all maneuvering writings spoken and hushed worlds of words would it be a call for help in disbelief or a cry of glory in must-belief   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Bíró Tímea CT – CT

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

CT   és amikor nehézkesen rászánta magát az indulásra lábfejére erőszakolta a cipőt ilyen széles csontozatra nehéz cipőt találni pörölte az anyja meg egyáltalán hogy képzel ilyen széles lábfejjel élni a világon ha felakasztana magát ilyen széles lábfejet nem himbáltathat a széllel nehezére esne a teste – fogyjon a csontozatból takarodjon a vályútól –   amikor mégis beleszívott a levegőbe ami fölösleges létezését tartósította – bár dögölnél meg zúgott altató helyett – feszesre húzta a lófarkát úgy szeretne vágtatni mint az állatok – minden fejésnél elverték a kecskét kirugdostak belőle a tejet – épp kilépett a napfényre amikor hívtak hogy kedvespaciens mehetcétére a kedves paciens már egy hete a férgek terítéke

CT   kad je na jedvite jade odlučila da krene cipelu na silu navukla na tako široke kosti teško je cipelu naći gunđala je njena mama i uopšte kako misli ovako širokom stopalom na ovom svetu živeti kad bi se obesila ovako široka stopala ne može vetra naterati da ljulja njeno telo bi preteško bilo – neka ti se kosti smanje dalje od valova – kad je ipak duboko udahnula što je njeno suvišno postojanje potvrdila – bar da crkneš orilo se umesto uspavanke – uhvatila konjski rep poput životinja bi volela galopirati – kozu su prilikom svake muže istukli mleko isterali iz nje – baš je na sunce stupila kad su me zvali draga pacijentkinjo možete na cētē draga pacijentkinjo već je nedelju dana za kukce postavljena   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 56-57. old.

Hajnal Éva Itt – Tu

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Itt   Itt szép nem beszélni semmiről, csak hallgatni mind a csendet. Legalább szívünk ölelése. Szárnyalásunk messzi végtelenbe. Zongorafutamok legalább. Egy chanson, szomorú. Érintés a szélben. … s csendben, ketten itt…

Tu   Tu je lepo ne pričati o ničemu, tek slušati kao tišinu. Makar zagrljaj naših srca. Naše lebdenje u dalekom beskraju. Makar svirka na klaviru. Jedna šansona, tužna. Doticaj u vetru. … i tiho, dvoje tu…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: 

Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 36. old.

Ady András Méregédes / poison-sweet – Slatko poput otrova / poison-sweet

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Méregédes / poison-sweet   ki kell tágítani a szépérzéket kérem s ha lehet mellőzni az erkölcsöt vagy az értékítéletet mert azt más adja vannak akik felülről jövőnek hiszik azt s vannak kik nem hisznek a felülről jövőkben semmiféle olyan jövőkben nem hisznek melyek onnan jönnek… szóval inkább tökegyszerű és butasággal szemplice-rokonságot mutató gyógyír-szavakkal nyalogassa saját sebeit s ha ebben a személyes palliatív módszerben doktori lett csak akkor térjen át mások több sebből vérző írásainak a nyalogatására ennyit tegyen s már sokat tett… but then again I would argue against being a benefactor that is stripped off its benefaction against being a semi-god in a full fledged godly world that seeks miracles as they (do or don’t) hatch I would compel myself as if I would be an anybody else but me to act upon the tell-tale-promises of a beautifully flickering remedy that poisons itself

Slatko poput otrova / poison-sweet   osećaj za lepo proširiti treba molim lepo te ako je moguće moral odnosno sud vrednovanja zanemariti jer to neko drugi daje neki smatraju da s visine stiže opet neki drugi u ono što odnekud iz vasione stiže ama baš ništa ne veruju… dakle vlastite rane radije sa nekakvom vele-jednostavnom  i sa glupošću srodnim rečima isceljenja  tetoši i ako u toj vlastitoj palijativnoj metodi postao doktor neka tek tad pređe na tetošenje rukopisa drugih koji iz više rana krvare neka samo to uradi i već je puno uradio… but then again I would argue against being a benefactor that is stripped off its benefaction against being a semi-god in a full fledged godly world that seeks miracles as they (do or don’t) hatch I would compel myself as if I would be an anybody else but me to act upon the tell-tale-promises of a beautifully flickering remedy that poisons itself   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Gergely Tamás Lék a jégen – Pukotina na ledu

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –  

Lék a jégen        Vadmalacnak újévi fogadalma volt, hogy léket vág a tó vizébe, és megfürdik, legalábbis egyszer alámerül a hideg vízben.      Jó az állítólag a vérkeringés szempontjából, ő maga úgy fogalmazott, hogy: ”megpezsdül tőle a vérem”.      Ki is ment, azaz magával vitte Malackát, hogyha mégis bajba kerül, legyen, aki segítse, Kismalacnak a kezébe nyomta a fényképezőgépet, hogy a nagy eseményt örökítse meg. Léket nem kellett neki vágni, mert előtte megtették mások, viszont…      Na ez az. Amikor a négyzet alakú vágást megpillantotta, megtorpant Vadmalac. Elnyargalt a közeléből azt kiáltozva, hogy otthon felejtette a… törülközőjét.

Pukotina na ledu        Vepar se zakleo za novu godinu da će na jezeru napraviti pukotinu na ledu i okupaće se, makar jednom u ledenoj vodi potonuti.      Navodno dobro je radi cirkulacije krvi, kako on sam formulirao „od toga će mi krv da provre“.      I izašao je, u stvari je i Prasicu sa sobom poveo, ako će nešto krenuti na zlo, neka bude neko ko će pomoći, a Prase je fotografski aparat dobio da ovekoveči velik događaj. Pukotinu nije trebao raditi, to su pre njega drugi uradili, međutim…      To je to. Kad je onu četvorougaonu pukotinu ugledao, Vepar je zastao. Otrčao je iz blizine i vikao, kod kuće sam ostavio… peškir.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://lenolaj.hu/2025/01/31/gergely-tamas-lek-a-jegen/

Ady András Oroszos filózás egy nem-cseresznyés nem-kertben – Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Oroszos filózás egy nem-cseresznyés nem-kertben   soha a büdös életben nem fogok emlékezni arra hogyan jöttem miként jöttem be hol az az ajtó vagy mi a jó frász amit kinyitottam hogy ide érkezzem hogy mindig ide megérkezzek s minden reggel kinyissam az ablakot hátrahúzzam a székem letegyem a táskám kivegyem kávéstermoszom szendvicsem s ledolgozzam ami kirótt ami kiosztatott kiszabatott rám... a kurva hétszentségét hogy soha nem fogom tudni ebbe a mindennapi életbe hogy érkeztem és vaduljak meg ha érteni fogom valaha hogy miért is fontos tudnom... s miért nem elég hogy teszem az életem s az eszem is teszem hogy valameddig ezt még megteszem...

Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama   u ovom prokletom životu nikad se neću sećati na to kako sam na koji način ušao gde su ta vrata ili neka prokleta stvar što sam otvorio da bi tu stigao da uvek ovamo stignem i svakog jutra prozor da otvorim da stolicu nazad povučem da tašnu dole stavim da termos sa kafom i pripremljen sendvič izvadim i da to što mi je predodređeni za mene predodredio odradim… neka ide sve do đavola nikad neću saznati kako sam u taj svakodnevni život stigao i neka podivljam ako ću ikad da shvatim zašto mi je važno da znam… i zašto mi nije dovoljno što živim svoj život i na neki način mozgam da ću to još do neke granice da radim…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Hajnal Éva Azóta – Odonda

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Azóta
 
Nem volt alkalmam elmondani: a diófát láttam én is.
Ágai közt biztonságban,
vígan fütyörészett szép, szomorú gyerekkorod.
Koronáján most csend motoz,
mesék illúziói foszlanak.
Kifosztanak a hallgatások.
 
Azóta betérdepelt
néhány darabka reménytelenség a nyarakba.
 
Most egek kórusát hallgatod,
s a végtelenbe fütyörészed
azt a jól ismert dallamot.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 33. old.
 
 
Odonda
 
Nisam imala priliku da ispričam: orah sam i ja videla.
Između grana je
tvoje lepo, tužno detinjstvo radosno zviždalo.
U krošnji se sad tišina batrga,
iluzije bajki iščezavaju.
Mene ćutanja pljačkaju.
 
Od onda se u leta
nekoliko komada beznadežnosti uvukla.
 
Sad hor nebesa slušaš
i onu dobro poznatu melodiju
u beskraj zviždukaš.
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea Látogatás – Poseta

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Látogatás   amióta anyám meghalt nem tudom hogy kínáljam-e hellyel amikor meglátogat merjek-e szólni hogy nyugodtan az esernyőm mellé teheti az infúziós állványt ne legyen neki útban főzzek-e neki kávét régen nagyon szerette de vajon a túlvilágon kávéznak-e tiltom a dohányzást a lakásban neki megengedem de nem zavarja ha a haja telemegy füsttel ami úgy megnőtt a koporsóban? a nővérem vízipálmáját nézi arra gondol miért nem locsolom gyakrabban kiszárad és ő pont a hervadást vitte a sírba hogy mi bátran az eső alá álljunk tekintetével a képét keresi és akkor most hozakodjak elő azzal hogy a szívemben hordom naponta letörlöm róla a port amikor az ő szívét már szétrágták a férgek? mezítláb jön a vendégpapucs pedig mindig pont akkor van kimosva amikor meglátogat és a mosógépen szárad megkönnyebbül a fehér masina láttán hogy van lehetőségem tiszta ruhában járni és nem görnyedezek lavór fölé nem tudom mikor evett utoljára a kulcscsontjábó1 ítélve régen de mindig akkor jön el amikor az új levegőt is alig tudom befogadni nemhogy főzni múltkor a mellemre pillantott utalva rá hogy egészséges vagyok hogy nincs nekem senkim a tükör elé vezettem látod senki nem fér már a képbe

Poseta   otkad mi je mama umrla kad me poseti ne znam da li da njoj ponudim stolicu da li smem da joj kažem da stalak za infuziju može slobodno pored mog kišobrana staviti da joj ne smeta da li da joj kuvam kafu nekad je obožavala ali na onom svetu piju li uopšte kafu u stanu pušenje zabranjujem njoj dopuštam ali ne mari zato što će joj kosa dimom puna biti u mrtvačkom sanduku je tako narasla? gleda vodenu palmu moje sestre na to misli što ne zalivam češće isušiće se ona u grob baš uvelost ponela da mi bezbrižno možemo na kišu stati pogledom svoju sliku traži i sad da joj objasnim da nju u srcu nosam te sa nje svaki dan prašinu brišem kad već njeno srce kukci sažvakali? bosa dolazi a papuča za goste je baš tad oprana kad me posećuje i na mašini za veš se suši ugledavši belu mašinu olakša se jer mi je omogućeno da u čistom odelu hodam bez da se iznad lavora grbavim ne znam kad je zadnji put jela kako njena ključna kost izgleda davno ali uvek tad dolazi kad i nov vazduh jedva prihvatam kamo li da kuvam prošli put pogledala mi je grudni koš smatrala je da sam zdrava da nikoga nemam ispred ogledala vodila vidiš više u sliku niko ne stane   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 53-55. old.

Gergely Tamás Robban – Eksplodira

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Robban        Tanára azt mondja, tele van a Makkos aknákkal. Vigyázzanak, nehogy elvigye az akna a jókedvüket…      – Majd óvatosan lépegetek – ígéri Vadmalac – a lábam alá nézek.      – A legfontosabb – okítja tanára –, ne nézz hátra. A múlt robban!      – Veszni hagyjam az emlékeim?      – Okos akarsz lenni, vagy túlélni a helyzetet?     Na jó.      – A másik akna a jövő. Ne törődj vele! Kerüld ki!      Vadmalac viccre veszi a dolgot:      – Tegyek fel jövő-szemüveget?      – A jövő robban!

Eksplodira        Profesor mu tvrdi da je Hrastova šuma aknama puna. Neka paze da akna ne bi im dobro raspoloženje odnela…      – Pažljivo ću koračati – obećava Vepar – ispred nogu ću gledati.      – Najvažnije je – objašnjava profesor – da nazad ne gledaš. Prošlost eksplodira!      – Da pustim da mi se uspomene izgube?      – Želiš li da budeš pametan ili tu situaciju preživeti?      No, dobro je.      – Druga akna je budućnost. Neka te to ne brine. Zaobiđi!      Vepar na šalu okrene:      – Da stavim naočale budućnosti?      – Budućnost eksplodira!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Sohasem – Nikada

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Sohasem   sohasem hazudtál nekem csak nem mondtad el hogy ilyen gyorsan elszalad a gyerekkorunk hogy nem is lesz gyerekkorunk hogy elemészti a bánat a fákat   időnként lerajzoltuk őket a bánatot sohasem rajzoltuk a lapra titkos bánat volt saját   azt sem mondtad el hogy kivágták azt a különös fenyőt amit iskolába menet naponta csodáltunk szép volt akár egy meseillusztráció csak mi ketten voltunk otthon abban a mesében valahogy nem került rá sor hogy beszélj róla nem akartad hogy idő előtt rádöbbenjek vége minden mesének mindig óvtál   azt sem mondtad hogy ilyen gyorsan rohannak majd az évek minden útelágazásnál levegő után kapkodva futnak valamilyen győzelmet remélve   ma a régi temetőkertben idegen fák szuszognak velem sohasem hazudtál nekem csak nem mondtad el azt sem hogy hiányod apró darabokra hasogat majd minden hajnalt   nem mondtad el sohasem

Nikada1   nikada mi nisi lagao samo nisi rekao da dečje doba tako brzo nestaje da dečje doba ni nećemo imati da stabla tuga uništava   koji put smo ih nacrtali tugu na papir nikad nismo crtali tuga je tajna bila vlastita   ni to nisi rekao da su onaj poseban bor što smo na putu do škole svakodnevno ushićeno gledali isekli lep je bio kao ilustracija neke priče kod kuće u toj priči samo nas dvoje smo bili ta tema nikad nije bila na dnevnom redu nisi hteo da pre vremena shvatim kraj je priče uvek si me čuvao   ni to nisi rekao da će godine tako brzo da prolaze da na svakoj raskrsnici vazduh tražeći trče nekakvoj pobedi se nadajući   danas na starom groblju zajedno sa mnom strana stabla dišu nikad mi nisi lagao samo ni to nisi rekao da će tvoj nedostatak mene na deliće rascepati svaku zoru   nikada nisi rekao   1Pesma je posvećena rano izgubljenom bratu. Opaska prevodioca.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 30-31. old.

Bíró Tímea vízmunka – rad vode

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

vízmunka   dobálja anyámat a tenger teste belekékül a vízbe nem tudok úszni hogy kimentsem sírás nélkül nem tudom megúszni az anyahalált növesztem a tengert a sirályok nem esznek tetemet élő húsra szállnak a felszín töredezett mint a kádban amikor a víz belegyűri magát a bőrbe miközben a kezemből kicsúszott szappant keresem anyám fürdősóként oldódik a mélyben

rad vode   moju majku more baca njeno telo u plavet se utapa ne znam plivati da bi nju spasila bez plača smrt majke preživeti ne mogu more povećavam galebovi leševe ne diraju na živo meso lete površina je ispucana kao u kadi kad voda u kožu se uvlači dok iz moje ruke iskliznut sapun tražim majka mi se poput soli za kupanje u dubini rastvara   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 52. old.

Gergely Tamás Fel – Gore

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Fel        Malacka finom mozdulatokkal emelte a karját.      -Fel! Fel! - susogta átszellemülten, majd kedve hanyatlóban, s ujjaival inkább a széleket irányítva:      -El...el...      -Mik ezek? - kérdezte tőle a vele szemben ülő Vadmalac. Bár tudta: madarak. De lehetnek drónok, bombák, jaj, ezeket felejtse el!      -Tudom - válaszolt Malacka a fel sem tett szomorú, keserű kérdésekre.      -Tudom - s mint aki színdarabot játszott el, meghajtotta a fejét, és felállt.

Gore        Prasica je svoju ruku prefinjenim pokretima dizala.      – Gore! Gore! – šuštala je produhovljeno, pa već bezvoljno samo sa prstima rubove usmeravajući:      – Ne… ne…      – Šta su ovi? – pitao je Vepar koji nasuprot njoj sedeo. A znao je: ptice. Ali mogu biti i dronovi, bombe, joj, ove zaboraviti treba!      – Znam – odgovorila je Prasica na nepostavljena, tužna pitanja.      – Znam -  i kao neko ko je na bini, klimnula glavom i ustala.   Prevod: Fehér Illés

Forráas: a szerző

Ady András 44 – 44

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

44   negyvennégy évesen azért gondol már az ember arra is hogy milyen lesz az ha engedményes jeggyel ülhet vonatra azon is elfilózik hogy továbbra is növekvő bicepsze hátizma ellenére kopaszságát rejtendő tarkoponyasága paramilitary cuccmániája és övén mindig függő – nyáron rövidebb (ha baj van nem kell akkora ruharétegen áthatolnia) télen hosszabb késekkel – majd csak átadja helyét neki is valamely ifi negyvenöt felé azért elgondolkozik az ember a tájakon melyek inkább nélküle fognak virulni pusztulni az embereken a közeli embereken a családon melyben már nem tud egyre fiatalabb gyerekeket csempészni hogy áttételesen ő is fiatalodjon már elfilózik hogy mi lészen az unokákkal s vajon lészen-e olyasmi... érdemes egyáltalán gondolkodni vagy elég a ferencjóska portrés kalendáriumon a légyköpéses napokat újabb ezúttal saját köpéssel tarkítani...

44   u četrdeset četvrtoj godini čovek već i na to misli kakav će biti kad već sa popustom kupljenom kartom putuje vozom i o tome razbija glavu da uprkos i dalje razvijenim bicepsima i leđnim mišićima obrijanoj glavi što ćelavost prikriva te paramilitarnom odevanju i na pojasu uvek visećim – leti kraćim (u slučaju nužde ne treba toliko debele slojeve odeća prodreti) zimi dužim noževima – već će mu neko mlađi svoje mesto prepustiti blizu četrdeset pete čovek razmišlja o predelima koji će bez njega blistati netstati o ljudima o njemu bliskima o porodici u koju više ne može sve mlađi naraštaj tako stvoriti da na neki način i on sam bude mlađi već razmišlja i o tome šta će biti sa unucima i da li će biti tako nešto… da li je vredno uopšte razmišljati i dovoljno je na kalendar likom josipa franja dane sa pljuvačkom muva ovoga puta vlastitom pljuvačkom šarati…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Bíró Tímea kórtánc – ples pošasti

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

kórtánc   anyám álmomban kiabál nem tudja levetni a mellrákos estélyit sose volt drága ruhája most mégis ő a haldoklók arisztokratája satuba szorítja szemem a rothadó sejtek eleganciája

ples pošasti   majka u mom snu viče svečanu sa rakom grudnog koša ne može skinuti skupu haljinu nikad nije imala aristokrata na samrti je sada ipak ona moje oči elegancija trulih ćelija u stezi drži   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 51. old.

Ady András mondd ó – reci o

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

mondd ó   egyedem begyedem tenger tánc kicsi ember mit kívánsz kívánj bármit most lehet perced van csak ez nem aetas nem is szuszogás némi lehelet nem röpülés csak az lebeg mi elképzelt egyedem-egyem mit adjak ma neked innen nézve… nézd csak borotválatlan arcom nézd a karikákat szemem alatt nézd számomra mennyi a kell a nem szabad mennyi nincs a sok mindenből és sokat a ló sem bír el hát még én… begyedem tenger s mégis tánc ez mit kívánsz kívánj sokat ami kincs s add nekem mert nekem nincs kicsi ember hadd taníts s tedd meg nagyként tedd a másért s tedd ezervalahány d-vel magadért ahogy addig sosem s azon túl mindig légy fontos másnak de magadnak királyok királya császári család dinasztia egymagadban erre kérlek nagyon kérlek taníts és tedd ezt akkor is ha már nincs is valójában kit okíts

reci o   prste ima ruka svaka kad je stisneš to je šaka pa stisni i usput nešto i poželi bilo šta sad je vreme tek minut imaš to nije aetas niti dahtanje možda dah nije let samo to lebdi što se zamišlja čovečuljče odavde gledajući danas šta da ti dam… gledaj samo moje neobrijano lice gledaj kolutove ispod mog oka gledaj za mene koliko je treba i to se ne sme iz mnogo čega koliko manjka pa previše ni konj ne podnosi a kamoli ja… ruka svaka i stisak je ipak šta želiš želi mnogo sve što vredi i meni daj jer ja nemam maleni čoveče uči me i uradi to poput velikana uradi zbog drugih uradi to sa više hiljada d zbog sebe kako do sada nikada i uvek važan budi za druge ali za sebe kralj kraljeva carska porodica sam samcat dinastija molim te na to me nauči i uradi to tad kad više nikoga nemaš da učiš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.