Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Moji prevodi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Moji prevodi. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. december 19., csütörtök

Bíró Tímea kórtánc – ples pošasti

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

kórtánc
 
anyám álmomban kiabál
nem tudja levetni
a mellrákos estélyit
sose volt drága ruhája
most mégis ő
a haldoklók arisztokratája
satuba szorítja szemem
a rothadó sejtek eleganciája

ples pošasti
 
majka u mom snu viče
svečanu sa rakom grudnog koša
ne može skinuti
skupu haljinu nikad nije imala
aristokrata na samrti
je sada ipak ona
moje oči elegancija
trulih ćelija u stezi drži
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 51. old.

2024. december 17., kedd

Ady András mondd ó – reci o

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

mondd ó
 
egyedem begyedem tenger tánc kicsi ember mit kívánsz kívánj bármit most lehet perced van csak ez nem aetas nem is szuszogás némi lehelet nem röpülés csak az lebeg mi elképzelt egyedem-egyem mit adjak ma neked innen nézve… nézd csak borotválatlan arcom nézd a karikákat szemem alatt nézd számomra mennyi a kell a nem szabad mennyi nincs a sok mindenből és sokat a ló sem bír el hát még én… begyedem tenger s mégis tánc ez mit kívánsz kívánj sokat ami kincs s add nekem mert nekem nincs kicsi ember hadd taníts s tedd meg nagyként tedd a másért s tedd ezervalahány d-vel magadért ahogy addig sosem s azon túl mindig légy fontos másnak de magadnak királyok királya császári család dinasztia egymagadban erre kérlek nagyon kérlek taníts és tedd ezt akkor is ha már nincs is valójában kit okíts
 

reci o
 
prste ima ruka svaka kad je stisneš to je šaka
pa stisni i usput nešto i poželi bilo šta sad je vreme tek minut imaš to nije aetas niti dahtanje možda dah nije let samo to lebdi što se zamišlja čovečuljče odavde gledajući danas šta da ti dam… gledaj samo moje neobrijano lice gledaj kolutove ispod mog oka gledaj za mene koliko je treba i to se ne sme iz mnogo čega koliko manjka pa previše ni konj ne podnosi a kamoli ja… ruka svaka i stisak je ipak šta želiš želi mnogo sve što vredi i meni daj jer ja nemam maleni čoveče uči me i uradi to poput velikana uradi zbog drugih uradi to sa više hiljada d zbog sebe kako do sada nikada i uvek važan budi za druge ali za sebe kralj kraljeva carska porodica sam samcat dinastija molim te na to me nauči i uradi to tad kad više nikoga nemaš da učiš
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

2024. december 16., hétfő

Méhes Károly A kezdet a vég – Početak je kraj

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

A kezdet a vég
 
A föld mikor fű-borostás lesz,
vékony és álmos, mint maga az álom.
Halk kürtök szólnak majd a föld alól,
pontosan betartva az kellő ütemet.
Elvész minden éjszaka a sötétben.
A nap megkínzott csecsemőként sír.
Forró pelenkát szorítanak arcukra,
akik szívükben sejtenek valamit.
 

Početak je kraj
 
Zapuštenom travom li je zemlja prekrivena
kao sam san je tanka i pospana.
Ispod zemlje će se strogo u odgovarajućem
ritmu tihi rogovi oglasiti.
Svaka noć se u tami gubi.
Sunce poput namučene bebe plače.
Koji u svojim srcima nešto naslućuju,
Na lice vruću pelenu pritisnu.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

2024. december 15., vasárnap

Gergely Tamás Ünneplés – Praznik je

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Ünneplés
 
     A térre igyekeztek, Vadmalac meg Malacka. Vitték a kicsit is magukkal, mert nem volt kire hagyni - a koma is kísérte az övéit.
     Nagy nap volt.
     "Győtünk!" - kiabálták az emberek.
     Lőttek a levegőbe, Vadmalac is kibiztosította a fegyverét.
     - De ha mégsem úgy sikerül - kockáztatta meg Malacka.
     Ám Vadmalaccal nem lehetett aznap okosan beszélni. Ezt hajtogatta:
     - Ma ünnepelünk.
 

Praznik je
 
     Na trg su krenuli, Vepar i Prasica. I svog mališana su sa sobom vukli, jer nisu mogli ga gde ostaviti – svoje je takođe i jaran sa sobom poveo.
     Velik dan je bio.
     „Pobedili smo” – čulo se sa svih strana.
     I u vazduh pucali, svoje oružje je i Vepar otkočio.
    - A ako nešto slučajno omane – protivila se Prasica.
     Ali tog dana Vepar nije bio u stanju da na zdrav razum oslanja. Samo ponavljao:
     - Danas je praznik.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

2024. december 6., péntek

Hajnal Éva Apahang – Glas oca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Apahang
 
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
persze ezután már taxival megyek hogy odaérjek
az urna a táskámban a legszebb urna
te a táskámban
a taxi bőrüléses és valami eszméletlen vanília illat terjeng
ezt mennyire utálom
csilivili műszerfal jimmy a rádióból ordít hogy nem veszíthet
mindjárt hányok
a taxis a visszapillantóból folyton engem néz
a te szemeddel bámul
a minden rendben kiskisasszonyt is a te hangodon kérdezi
te nevezel kiskisasszonynak
önkéntelenül ellenőrzöm az urnát
mindjárt hányok
egy idegen taxis apahangon beszél
a te apahangodon
csak érjünk már oda csak legyen már vége
végre kiszállok már mindenki ott álldogál csak engem várnak
meg téged
főleg téged
a lelkész keveset beszél
mond valami verset is de arra már nem tudok figyelni
egy férfit nézek
ki lehet ő honnan ismerem mit bámul mi ez az egész
végre vége
bekerülsz a falba a legszebb urna a falban
lehet hogy nem fogok idetalálni ha újra el akarok jönni hozzád
azt sem tudom te itt leszel-e egyáltalán
azt sem tudom most hol vagy és hol vagyok én
mindenki motyog pár együttérző szót
elmennek
mindenki
csak a bámulós áll tétován
idejön
atyaég
egyre közelebb jön
már itt áll karnyújtásnyira
a ne szomorkodj kiskisasszonyt apahangon mondja
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 27-28. old.
 
 
Glas oca
 
ujutro na dan sahrane se moja čarapa pocepala
ta mi je jedina crna čarapa
po novu do obližnje trgovine jurnula
da stignem naravno moram taksi zvati
urna je u tašni najlepša urna
u mojoj tašni si
sedište taksija je od kože i neugodan miris vanilije širi
baš mi se gadi
radio trešti Džimi urla gubiti ne može
povraćaću
taksista u retrovizoru stalno mene gleda
tvojim očima promatra
i gospođice da li je sve u redu tvojim glasom pita
gospođicom ti me nazivaš
urnu nehotice kontroliram
povraćaću
strani taksist glasom oca govori
glasom tvog oca
samo da stignemo neka se sve završi
konačno izlazim svi su već tamo samo mene čekali
i tebe
uglavnom tebe
sveštenik malo priča
govori i neku pesmu ali na to već paziti ne mogu
jednog muškarca gledam
ko bi mogao biti odakle poznajem zašto bulji šta je sve to
konačno kraj
stižeš u zid najlepša urna u zidu
možda neću te naći ako ponovo te želim da posetim
ni to ne znam da li ćeš uopšte tu biti
ni to ne znam gde si sad i gde sam ja
svako neku reč saosećaja kaže
odlaze
svi
samo taj stoji okleva
prilazi
bože moj
sve više se približava
već tu stoji samo što ga rukama ne dotičem
gospođice nemoj da tuguješ glasom oca izgovara
 
Prevod: Fehér Illés


2024. december 3., kedd

Ladik Katalin Hattyú – Labud

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Hattyú
 
Féknyom az időben.
Nádasba zuhan az ég.
A testből még egy sóhajt kiszorít,
a harmat befészkeli magát a szárnyak alá.
Kinyílt a téridő: fájdalomkút.
A madár az utolsó fényfullánkot magához veszi,
nyitott, csodálkozó szemekkel áldoz,
visszazsugorodik önnön megszületésébe.
Vonzerő, beszűkülő.

Miért pont én? Fénylövés.
 

Labud
 
Trag kočenja u vremenu.
Nebo u trščan pada.
Iz tela još jedan uzdah istisne,
rosa ispod krila se ugnezdi.
Vreme prostora se otvorilo: bunar bola.
Ptica poslednju bodlju svetla k sebi prima,
otvorenim, začuđenim očima žrtvuje,
u vlastito rađanje se sužava.
Privlačna sila, nemoćna.
 
Zašto baš ja? Pucanj svetla.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600448

Méhes Károly Jó lesz így – Biće ovako dobro

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Jó lesz így
 
A végtelen a vége
 hosszan bámulni
 a küklopsz szemébe
 a többi ajtó ablak
 visszavillan a vaknak
 mennyire lehet unni
 
 Marad a várakozás vára
 maga Samuel Beckett
 lesni a néma fára
 egy homályos mondat
 ami bennem rothad
 széttiprom szemüvegemet

Biće ovako dobro
 
Beskraj je kraj
dugo promatrati
oko kiklopa
ostalo vrata prozor
u oku slepca sevne
koliko može biti dosadno
 
Ostaje tvrđava čekanja
sam Samjuel Beket
motriti nemo drvo
jedna maglovita rečenica
koja u meni trune
zgaziću svoje naočare
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás AD VENTUS – AD VENTUS

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

AD VENTUS
 
     -Te nem várod? - kérdezte a Koma.  
     Vadmalac nem tudta, mit is válaszoljon. Végül ezt mondta:
     - Én egy másik Jézust várok. Amelyik nem áldozza fel magát, hanem a gonoszakat lenyomja a Pokolba, a jókat meg felemeli.
 

AD VENTUS
 
     – Ti ne čekaš? – pita Jaran.
       Vepar nije znao šta da odgovori. Na koncu izusti:
       – Ja jednog drugog Hrista čekam. Koji neće sebe žrtvovati nego opake u Pakao šalje a dobre podiže.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

2024. november 30., szombat

Hajnal Éva hogy – kako

 


Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

hogy
 
sorsodon fekszel
önmagad fele
régvolt ligetek lélegzete
gyűrött kezedben színarany fűszál
szárnyadon szunnyadó zene
 
homlokod hátán rémület
kitárt karodban este ring
hogy lehetnék meg nélküled
 
 

kako
 
na vlastitoj sudbi lenčariš
polovina tvoga ja je
uzdisaj gajeva negdašnjih
u tvojoj zgužvanoj ruci zlatan vlas trave
a na krilima muzika uspavana
 
iza tvog čela strava
u tvom zagrljaju veče leluja
postojati bez tebe kako bi mogla
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

2024. november 28., csütörtök

Ady András ludeo… – ludeo…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

ludeo…
 
igen bizton volt valaki aki vette magának a fáradságot és megszámolta hányszor nevetnek a gyerekek egy nap és ennek bizton csak akkor volt értelme ha a gyereknevetések száma relevánsan eltért a felnőttek nevetésétől de ennek meg akkor van csak relevanciája ha az idősek nevetésével összevetik akár mindkettőt is s innen megy minden akár szükségszerű de attól még nem kegyetlenebb lejtmenetbe az esetek nagy többségében megbecsülhető hogy míg ezen az igencsak ifivégen minden élet tömörül addig a másikon egyre gyakoribb röpgyűléseket tart az enyészet…
 
 

ludeo…
 
da zasigurno je postojao neko ko je uzeo toliko slobode da prebroji tokom jednog dana deca koliko puta se nasmeju ali taj čin bi imao jedino onda smisla ako se broj smeha dece signifikantno razlikuje od broja smeha odraslih a to pak onda je relevantna činjenica ako taj podatak upoređuju sa smehom staraca možda čak sa oba podataka i odavde kreće sve što je nužno ali zbog toga u najvećem broju slučajeva u još brutalnijoj formi može da se zaključi da se svaka forma života na tom obilnom kraju mladosti gomila a na onom drugom mitinge sve češće prolaznost održava…
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

2024. november 26., kedd

Ladik Katalin Pók – Pauk

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Pók
 
Karjaiban felsóhajt a villanykörte.
Éjteli szemmel kirázza ölét.
Ez az éhség maga az élet:
az ablak önfeledt kitárulkozása,
a vert csipkefüggöny parázna,
kései életereje, a bútorok
kéjes életéhsége!

Hol vagyok?

A halál előtti
rémült térben.
Szívébe visszanő a csend.
 

Pauk
 
U zagrljaju mu sijalica uzdahne.
Krilo noći punim očima istrese.
Ta glad je sam život:
razdragano otvaranje prozora,
razvratna, kasna životna snaga
čipkane zavese, pomaman
glad za život nameštaja!
 
Gde sam?
 
U prestrašenom
prostoru pre smrti.
U njegovo srce se tišina uvlači.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm

2024. november 25., hétfő

Bíró Tímea Másvilágra költözés – Selidba na drugi svet

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Másvilágra költözés
 
körülmetélt életek
köldökzsinóron rángatják
az eget
száraz torkokból
embriódák szakadnak fel
kopott bőröndjük elveszik
isten csomagterében
 

Selidba na drugi svet
 
obrezani životi
nebo
na pupčanoj vrpci trzaju
iz suhog grla se
embrioni oslobađaju
njihovi istrošeni kovčezi se
u prtljažniku boga gube
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 48. old.

Méhes Károly Kórházi váró – Bolnička čekaonica

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Kórházi váró
 
Kicsoda?
 Kire?
 
 A csap a magasban milyen szavakat csöpög?
 A szivacs csak úgy issza őket. Ki vigasztal
 engem?
 
 Azt képzelem: a pók a sarokban nem hálót fon,
 hanem szivárványt épít, faltól falig.
 
 A fehér köpeny a fogason. Mint valakinek
 az üres teste, a bőre vörös pecséttel.
 
 Ha meggyógyulok, szeretnék majd
 szépen meghalni.
 

Bolnička čekaonica
 
Ko?
Koga?
 
Iz slavine u visini kakve reči kapaju?
Spužva ih sve upija. Ko će mene
da teši?
 
Zamišljam: pauk u ćošku ne mrežu plete,
od zida do zida dugu gradi.
 
Na vešalici beli mantil. Kao nečije
prazno telo, koža mu je sa crvenim žigom.
 
Ako ću se oporaviti, voleo bi
lepo da umrem.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Hol az Igazság – Gde je Istina

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hol az Igazság
 
     Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a komájához.
     A Komát nagy munkában találta, éppen ásott.
     – Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz?
     Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta:
     – Kiások. Keresem az Igazságot.
     Vadmalacnak a torkán akadt a kérdés, hogy azt hogyan, mármint hogy az Igazságot, Komája kérdés nélkül is magyarázta:
     – Egyesek szerint el van az ásva. Mélyen.
     Vadmalac erre kacagott egy sort. Majd sírt egy sort. Végül feltűrte az inge ujját, és beállt ásni maga is.
 

Gde je Istina
 
     Vepar je tog dana iznimno on posetio svog jarana.
     Jaran je baš tada u velikom poslu bio: kopao.
     – Ti? – počeo je ispitivanje. – Valjda ne sahranjuješ?
     Stade Jaran u svom poslu, kapu na glavi prema nazad gurnuo. Obrisao oznojeno čelo i rekao:
     – Kopam. Istinu tražim.
     Pitanje je Vepru u grlu ostao. Kako, na koji način, i to baš Istinu, ali Jaran mu je i bez naglas postavljenog pitanja objasnio:
     – Neki tvrde da je zakopana. Duboko.
     Vepar se na to prvo nasmejao. Pa je plakao. Na kraju je skinuo kaput i on sam počeo da kopa.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

2024. november 14., csütörtök

Željka Avrić Они из првих редова – Ők akik az első sorokban voltak

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. –

Они из првих редова
 
они из првих редова
долазе свако јутро пред његово величанство
шалтер
отежалих покрета обореног погледа
са надом да ће их систем препознати
са распадом система у себи
 
они из првих редова
сада последњи долазе на ред
на вратима на која куцају стоји
странке не примамо
 
она којом су се заклињали
више их не познаје
 
они из првих редова
живе у прошлости потребни
никоме
једном годишње
лепо их обуку и окупе под заставом
уз скромно послужење и лажна обећања
 
они који се никада нису продали
сада продају све што другима не треба
сећања ожиљке незалечене ране
страх од смрти и страх од себе
 
тамо одакле су отишли с песмом
вратили су се неми 
тражећи свој живот светлу будућност
 
ноћи их гуше док урлају на сан
њихова деца се буде плачући
жене леже поред њих
чекајући кад ће им коначно
стегнути вратове
 
оне из првих редова
сахрањују у тишини
преко њихових сандука њишу се туђе савести
на брзину побрано цвеће
док сенке се разилазе као кривци
 
они у првим редовима
поносно ходају осветљеном улицом
угашених зеница
на једној нози са лончићем за ситниш
у којем бешћутно звечи
очајање
 
 

Ők akik az első sorokban voltak
 
ők akik az első sorokban voltak
nehézkes mozdulatokkal lehajtott fővel
remélve a rendszer felismeri őket
ám önmagukban nem bízva
minden reggel őfelsége a tolóablak
elé állnak
 
ők akik az első sorokban voltak
most a sor végére kerültek
az ajtón ahol kopogtatnak ez áll
feleket nem fogadunk
 
az akire esküdtek
többé nem ismeri őket
 
ők akik az első sorokban voltak
a múltban élnek senkinek sem
kellenek
évente egyszer
szépen öltöztetve szerény tálalás mellett
hamis ígéretekkel a zászló köré gyűjtik őket
 
ők akik sosem adták el magukat
most ami másnak nem kell mindent eladnak
emlékeket sebeket be nem gyógyult sebesüléseket
halálfélelmet és az önmaguktól való félelmet
 
oda ahonnan dalolva indultak
önmaguk életét jobb jövőt keresve
némán térnek vissza
 
az éj fojtogatja őket álmukban ordítoznak
gyerekeik meg sírva ébrednek
mellettük a nők az ágyban
remegve várják
torkon mikor ragadják
 
őket akik az első sorokban voltak
csendben temetik
míg az árnyak bűnösökként tűnnek
koporsójuk felett idegen belső hangok
sebtében szedett virágok lebegnek
 
ők akik az első sorokban voltak
a kivilágított utcákon
merev tekintettel
egy lábon kezükben
kétségbeeséssel tele persellyel
mozognak  
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bíró Tímea sötétedés – smrkavanje

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

sötétedés
 
Az uzsonnaszünetben telefonáltak,
hogy anyám meghalt
a só találkozott az édessel

első emeleti zokogás

hívogatom anyámat
aki öt órája halt meg
a koporsóban nincs térerő
 

smrkavanje
 
U pauzi za užinu su javili
majka mi je umrla
so se sa slatkom sreo

jecaj na prvom spratu

zivkam mamu
pre pet sati je umrla
u lesu signala nema
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 47. old.

Ladik Katalin Ráncos, haja festett éjszaka – Naborana, kosa joj je ofarbana noć

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Ráncos, haja festett éjszaka
 
Az angyala nyugati ablakban ül.
Én a tükörben.
A sátán a szemközti falon ragyog.
 

Naborana, kosa joj je ofarbana noć
 
Anđeo u zapadnom prozoru sedi.
Ja u ogledalu.
Sotona na susednom zidu sjaji.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://adattar.vmmi.org/cikkek/13467/hid_1986_07-08_03_ladik.pdf

2024. november 13., szerda

Ady András Mikor szakad… – Kad se cepa…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Mikor szakad…
 
még mindig jobb hirdette fennen a vezér ha az utolsó pillanatig nyomod nyomod a rizsát a mások fúrását a félelemkeltést nyomsz mindent mi téged jellemez s miről szeretnéd hogy másnak is a te-imidzsedre sajátja lenne s nem kell szeressed csak vágyjad hogy így legyen mert sokuknak már kromoszómája mindez mintha apjuk lennél egyetlen nagy közös mérgező szukától… szóval az utolsó pillanatig vetítened kell fotóznod kell írnod kell magad vezér mert nézd csak… előbb a celluloid az empénégyes formátum majd a lencsék s oszt’ a betűk is lázadni kezdenek elhagyják ott a poros álláson cserben a kezelő személyzetet a kezelőket a kezeket a ke-szótagot s ott marad minden pixelhalomban vagy szövegösszefüggésben a NEM TE de a MENTES környezeted s megkezdődik a nagy LESZOKÁS RÓLAD
 

Kad se cepa…
 
još uvek je bolje naglasio vezir ako do zadnjeg trena istraješ guraš poniženje drugih sejanje straha guraš sve što tebe karakterizira i voleo bi da tvoj imidž bude primer i za mnoštvo i ne treba da voli ali treba da želi da tako bude jer mnogima je sve to već hromosoma kao da si svima otac od jedne jedine ženke koja truje… dakle do zadnjeg trena trebaš sebe da fotografiraš da citiraš veziru jer na kraju krajeva… prvo celuloidi empečetvrtaste forme pa leća a i slova će se početi da bune čitavo osoblje rukovaoce ruke ru-slogove na prašnjavim pozicijama na cedilu ostavljaju i SAMO NE TI od tebe OSLOBOĐENO okruženje na nekoj gomili ili u tekstualnoj povezanosti ostaje te počinje ODVIKAVANJE OD TEBE
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Méhes Károly Kerthelyiség – Vrt

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Kerthelyiség
 
Öregasszony kölniszaga kúszik a vadszőlővel
 benőtt téglavörös tűzfalra. Rég nem történt
 itt semmi. És már megint esteledik, ebben
 az elhagyatott kertben. Ha egy pincér képes
 lenne még egyszer a borostyán-törzsű fák
 között ellavírozni kupicákkal rakott tálcával,
 akkor... - akkor a levegő porcikái vad táncba
 kezdenének, s fullasztó, halálos tömeg jelenne
 meg egy pillanat alatt, s mind kacagna, kacagna!
 
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
 
 
Vrt
 
Na divljom lozom obrastao zabat boje opeke se
miris kolonske vode starice penje. Tu se odavno
ništa nije desilo. I u tom napuštenom vrtu
opet pada mrak. Ako bi jedan konobar još jednom
sposoban bio da između bršljanom obavijena stabla
tacnom lozom punim čašicama natovarenim jurio,
tada…  tada bi čestice vazduha divlji ples
započele i zagušljiva, smrtonosna masa bi se u tren
oka pojavila, i svi bi se smejali, smejali bi se!
 
Prevod: Fehér Illés


2024. november 12., kedd

Hajnal Éva Szemüveges Isten – Bog sa naočarama

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Szemüveges Isten
 
Nem hiszem, hogy van arca,
bár sohasem lehet tudni.
Hat és fél éves koromban volt arca.*
Akkor úgy láttam, ősz hajú, szakállas férfi,
aki mindent tud rólam és mindig mosolyog.
Mezítláb jár,
fehér vászonköntöst visel és szemüveget hord.
Ez a legfurább.
A szemüveg.
 
Talán a Mikulással tévesztettem össze, de már nem tudom.
Vagy a kedves öregúrral, aki a szomszédban lakott
és naphosszat verseket olvasott.
Ferlinghettit, Whitmant tőle hallottam először.
Kellemes, mélybarna hangja volt.
Vers lakott a szemében,
mint annak a színésznek, akinek a neve most nem jut eszembe.
Amikor rám nézett, az mindig olyan volt, mint egy költemény.
Semmiben nem hasonlított ugyan a szemüveges Istenre,
most mégis róla gondolkozom.
Szerintem a versek miatt.
 
Isten olyan közel van, mint a mennyezet.*
Most akár meg is érinthetném az arcát.
 
*Vendégsorok, Anne Sexton: Eleanor Boylannek, mikor a Jóistennel beszél című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 
 
Bog sa naočarama
 
Da ima lice, ne verujem,
ali nikad se ne zna.
Kad sam imala šest i po godina, lice je imao.*
Tad sam tako videla da je sedo kos muškarac sa bradom
koji o meni sve zna i uvek je nasmejan.
U belom platnenom ogrtaču
bos hoda i naočare nosi.
To je najčudnije.
Naočare.
 
Možda sam sa Deda Mrazom pobrkala, više ne znam.
Ili sa uljudnim čikom iz susedstva
koji je danonoćno pesme čitao.
Da Ferlingeti, Vitman postoje od njega sam prvi put čula.
Prijatan, dubok glas je imao.
U očima mu je pesma stanovala
kao onom glumcu čije se ime sad ne mogu setiti.
Kad god me je pogledao kao pesma izgledao.
Ni po čemu nije bio sličan Bogu sa naočarama
sad ipak o njemu razmišljam.
Po mom zbog pesama.
 
Bog je toliko blizu kao plafon.*
Sad bi mu i lice mogla da dotaknem.
 
*Redovi iz pesme Eleonori Bojlenu kad sa Bogom razgovara Ane Sekstona
 
Prevod: Fehér Illés