Gergely Tamás Pech – Baksuz

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Pech        Új vesét ültettek belé, mert sajátjai nem mûködtek vagy csak alig. A mûtét sikerült, a harmadik vese munkába látott. Viszont ennek az újban volt egy kõ, amirõl nem tudtak, amit átültetés során porlasztani kellett. Úgyhogy másnap gondosan felvágták újra, kimosták a törmeléket és az alvadozó vért. ABSZOLÚTT PECH

Baksuz        Usadili su mu nov bubreg jer koje je imao praktički su izvan funkcije bili. Operacija je uspela, treći bubreg počeo da radi. Ali u tom novom kamen je bio o čemu nisu znali te za vreme presađivanja morali su zdrobiti. Tako drugi dan oprezno su ga ponovo rasekli, otpatke i zgrušanu krv isprali. APSOLUTAN BAKSUZ.   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Ilija Šaula Želio sam da te ljubim – Csókolni akartalak

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Želio sam da te ljubim   Došli smo kod tebe, u tvoju kuću. Bili smo sami. Zamišljao sam kako te ljubim, dala si mi cigaretu, nisam pušio, a pušili smo. Želio sam da te ljubim. Natočila si nam konjak, nisam pio, a pili smo. Želio sam da te ljubim, prisjećao sam se nekih filmskih scena, tražio sam ti ruku, da je dodirujem… Zamišljao sam da poljubac započinje od ruke. Želio sam da te ljubim. Držala si nogu preko noge i dražesno se smiješila. Želio sam da te ljubim, nismo mogli uskladiti osjećanja. Želio sam da te ljubim usta, lice, oči po čitavom tijelu. Želio sam da te ljubim, nešto si mi govorila. Želio sam da te ljubim. Vodila si me u sobu i pokazivala neke stvari. Želio sam da te ljubim, gledao sam ti grudi ispod majice. Želio sam da te ljubim, usne su ti žarom crvenile. Želio sam da te ljubim, obrazi su mi se rumenili. Želio sam da te ljubim, podrhtavao sam. Želio sam da te ljubim, imao sam bljuzgavicu u gaćama. Želio sam da te ljubim… Jao, on je pao… Želio sam da te ljubim.

Csókolni akartalak   Hozzád jöttünk, házadba. Egyedül voltunk. Elképzeltem, hogy csókollak, cigarettát nyújtottál, nem gyújtottam rá, de rágyújtottunk. Csókolni akartalak. Konyakot kínáltál, nem ittam, de ittunk. Csókolni akartalak, néhány filmrészlet jutott eszembe, kezedet kerestem, hogy megérintsem… Elképzeltem, hogy a csók a kéznél kezdődik. Csókolni akartalak. Lábaidat keresztbe tetted és kedvesen mosolyogtál. Csókolni akartalak, érzéseinket nem tudtuk összehangolni. Csókolni akartalak, szád, arcod, szemed, egész tested. Csókolni akartalak, valamit mondtál. Csókolni akartalak. A szobába vezettél és valami tárgyakat mutogattál. Csókolni akartalak, blúzod alatt melled néztem. Csókolni akartalak, ajkad izzott. Csókolni akartalak, arcom lángolt. Csókolni akartalak, remegtem. Csókolni akartalak, nadrágom lucskos volt. Csókolni akartalak… Jaj, elesett… Csókolni akartalak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Benedek Miklós elbúcsúztunk – oprostili smo se

 

Benedek Miklós, Topolya 1984. december 24. –

elbúcsúztunk
 
elbúcsúztunk.
köd ereszkedett a városra.
az utcák üresek voltak.
egyedül siettél keresztül a tompa neonfényben.
cipőd hangosan kopogott a korzó kövezetén.
a visszhang kigömbölyítette a magányodat.
összébb húztad magadon a kabátot.
egy kóbor kutya futott keresztül az úttesten.
egy pillanatra megdermedtél.
a kulcscsomót remegő kézzel húztad ki a zsebedből.
hangosan csengett a fém amint megpróbáltad a zárba illeszteni.
sírás fojtogatott.
az egyik lakásban villany gyúlt.
az épület úgy nézett rád mint egy egyszemű óriás.
kinyitottad az ajtót.
a liftben lévő tükör előtt megigazítottad a sminked.
a lakásba érve átölelted az ágyadon lévő plüsskutyát.
elszívtál egy cigit.
megittad a maradék bort.
 
Forrás: https://hidkor.com/publication/178-parancs-elbucsuztunk-ebren-osszerakni
 
 
oprostili smo se
 
oprostili smo se.
na grad magla se spustila.
ulice su prazne bile.
kroz tupo neonsko osvetljenje sama si žurila.
na pločniku šetališta glasno su se odzvanjale tvoje cipele.
odjek zaokružio tvoju usamljenost.
kaput si čvršće privukla.
avlijaner je trčao preko puta.
na trenutak si se ukočila.
iz džepa svežanj ključeva drhtavim rukama vadila.
glasan zveket metala se čulo dok si pokušala u bravu da uklopiš.
plač te je gušio.
u jednom stanu svetlost se pojavila.
zgrada te je poput jednookog gorostasa gledala.
otvorila si vrata.
ispred ogledala u liftu šminku popravila.
u stan stigavši na svom krevetu zagrlila psa od paperja.
popušila jednu cigaru.
popila preostalo vino.
 
Prevod: Fehér Illés

Székelyhidi Zsolt Nem lohad – Na posustaje

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Nem lohad   Bohár Andrásnak   Kezdtem élni, mikor befejezted. Akkori napok, találkoztunk, mit tudtam én veled mit kezdeni. Futottam még. Mondtad, jó szintidő. Mit tudtam én, milyen futni akkor még. Felérni? Még azt is mondtad, van túl azon, ameddig elmentél. Mit tudom én, csak loholás.

Ne posustaje   Andrašu Boharu1   Počeo sam živeti, baš kad si završio. Tadašnji dani, sreli smo se, šta li sam mogao s tobom započeti. Još sam trčao. Rekao si, pristojno vreme. Tad još nisam mogao znati šta znači trčati. Stići? I to si rekao da iza onoga gde si zastao postoji još nešto. Šta ja znam, samo jurnjava.   1Andraš Bohar (Bohár András, 1961 – 2006) likovni umetnik, pisac, filozof   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 18. old.

Ladik Katalin A sáska meséje az öröklétről – Priča skakavca o večnom životu

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A sáska meséje az öröklétről   A ruhaszárítókötél a magas hegyekben van. Áll a hideg szélben fényesen, s az öröklétről énekel. A repülő madarak fekete ládák, se szemük se fülük, hogy odakiáltsanak: "Még!" Recsegve kinyílik ajtajuk ott, ahol a tüdő sivít, fölemelkednek a ruhaszárítókötél fölé, belevágják csőrüket az égbe.   Az égből sziszegő darazsak fúródnak tüdejükbe.

Priča skakavca o večnom životu   Uže za sušenje rublja je u visokim brdima. Bleštavo stoji u hladnom vetru i o večnosti peva. Ptice u letu su crne kutije bez očiju i ušiju da bi viknuli: „Još!” Vrata im se uz prasak otvaraju tamo gde pluća fijuču, iznad uže za sušenje veša se dižu, kljunove u nebo zaseču.   Sa neba njihova pluća ose šišteći probijaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600459

Balázs F. Attila A vér emlékezik – Krv se seća

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A vér emlékezik   a vihar üldözőbe veszi a lángokat lenge lányokként libbennek tova majd eltűnnek a voltban az emlékezés kacattárában egyenetlen boltívek alatt ahol csak a vér emlékezik

Krv se seća   oluja počela da juri plamen poput razigrane devojke leprša i nestaje u bilo je u skladištu starudije sećanja ispod jedinih svodova gde samo krv se seća   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Nászta Katalin Azon a télen – One zime

 

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. – 

Azona télen        Azon a télen mindenük elázott. A kertben a levelek, a macskák, a székekre rakott ruhaneműk. Elázott a hit, az értelem szemei lecsukódtak a rátelepedett párától. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokukon. Azon a télen szívta fel házfaluk a csüggedés mocsarát. Külsőre úgy tűnt, még minden rendben. De már érett a nagy romlás* – a beszakadás – a falak már hiába álltak. S hiába a hangoztatott megoldásreceptek, az oltások, a pecsétek – készülődött az új, fegyelmezett, zárt világ, a három és fél éves nagy nyomorúság.       – Jaj, jaj, jaj – kiáltott háromszor az angyal.      Este volt azon a télen.      Valaki suttogott: – Csak maradjunk, maradjatok, maradjanak ébren.   * Ahogyan Sütő András fogalmaz: Advent a Hargitán c. drámájában.

One zime        One zime sve nam se raskvasio. Lišće u vrtu, mačke, na stolicu stavljeno odelo. Raskvasila se i vera, oči razuma su se zatvorile na njih naslaganu paru. Na njihovim čelima debele kapi znoja pojavile. One zime je usisao zid naše kuće močvaru očaja. Na izgled izgledalo je da je sve u redu. Ali već se sazrevala velika propast* - slom – zidovi su već zalud stajali. I zalud su se čuli recepti rešenja, kalemljenja, žigovi – pripremao se novi, disciplinovan, zatvoren svet, tri i pol godišnja velika čamotinja.      – Jao, jao, jao – uzviknuo je anđeo tri puta.      Veče je bilo one zime.      Neko je šaputao: – Samo ostanimo, ostanite, ostanite budni.   *Kako je Andraš Šite formulirao u svojoj drami: Božić u Transilvaniji   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/naszta-katalin-ket-verze/

Bolovits Gábor György Az üveg kert – Stakleni vrt

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Az üveg kert   a nevem egy üveg kert. törékeny. zárt.   az ablak szélén rovarszárny. áttetsző, törött térkép.   az asztalon vízgyűrű. nem szárad fel.   a testem tárgyak közt. nem ér hozzájuk, mégis tartják.   a tulipánok a szobában állnak. nem virágok. nem hajolnak.   a fény megül rajtuk. nem csúszik le.   a levegő nem mozog. benne maradtunk.   a kilincs hideg. senki nem nyitja.   amit itt hagytunk, nem kopik el.

Stakleni vrt   ime mi je stakleni vrt. lomljiv. zatvoren.   na rubu prozora krilo insekta. prozirna, slomljena mapa.   na stolu prsten od vode. ne osuši se.   telo mi je među predmetima. ne dotiče ih ipak ga drže.   lale u sobi stoje. nisu cvetovi. ne savijaju se.   svetlost zastane na njima. ne sklizi.   vazduh se ne miče. u njemu smo ostali.   kvaka je hladna. niko ne otvara.   što smo ovde ostavili ne pohaba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás A fikusz – Fikus

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

A fikusz        Fikuszunknak gyümölcse lett. Egyelőre akkora, mint a hüvelykem, de lesz nagyobb is. Láttam ugyanis első virágzását pár évvel ezelőtt.      Kérdem, hogyan van ez: meglátogatott bennünket a Szentlélek?

Fikus        Fikus je doneo plod. Za sada je velik kao moj palac ali biće i veći. Naime video sam, pre nekoliko godina, i njegovo prvo cvetanje.      Pitam se, kako je to: zar nas je posetio Sveti Duh?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A bíró – Sudija

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

A bíró   A meghasonlott lények Szép, szomorú szemével nézel. Már hiába mondanád, Hogy nem szeretsz.   Szorosan fogsz, Ahogy a számkivetettek. Kezed szívemen - Lepecsételt esküszegés.   Volt nálam nagyobb bűnöd is. Ajkad száraz és szigorú, Akár a törvény. Csókod felmentő ítélet.

Sudija   Lepim, tužnim očima Razočaranih gledaš. Već bi uzalud rekao Da me ne voliš.   Čvrsto me držiš, Kao odbačen. Ruka ti je na mom srcu – Zapečatirano verolomstvo.   Od mene imao si i veći greh. Usne su ti suhe i stroge, Kao zakon. A poljubac sud što oslobađa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila A költő meghalt – Umro je pesnik

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A költő meghalt   Babonaság ördögi köre Önmagát zabáló elmélet A költő meghalt jóval Halála előtt Előlegezett végzet kódolta Minden szavát Csak megrontott szívek Adóvevői fogták Emlékművet emelvén A boldog boldogtalanságnak

Umro je pesnik   Đavolji krug praznoverja Teorija šta sama sebe proždere Umro je pesnik mnogo pre Svoje smrti Kodirala ga je usud u vidu avansa Svaku njegovu reč Tek kvarna srca Njegovi poreski izvršitelji primili Spomenik podižući Njegovoj srećnoj nesrećnosti     Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Ladik Katalin Lárvák az égi selyemből – Ličinke iz nebeske svile

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Lárvák az égi selyemből   Este van, ragadós. Nyugat felől, ahol a blúzok sorakoznak, piciny hernyók, drága ékszerként húsomba marnak. Valami belső só erejétől a lárvák életre kelnek s a nyirkos selyemből kiszűrik a kéket. Az olló! Véres lepedőket szabdal. Gőzölgő húsdarabok az égen. Körmök. Letépik az égről a selyemkötést.

Ličinke iz nebeske svile   Veče je, lepljiv. Sa zapada, gde se bluze ređaju, sitne gusenice poput skupih nakita ujedaju me.   Iz snage nekakve unutrašnje soli ličinke se oživljavaju i iz vlažne svile iscede plavo.   Makaze! Krvave šaršave seckaju. Na nebu komade mesa se isparavaju. Nokti. Otkidaju svilen vez sa neba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600537

Bolovits Gábor György * (Nem a szeretet hiánya…) – * (Nije manjak ljubavi…)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   nem a szeretet hiánya a legnagyobb bűn. hanem amikor hazudsz magadnak róla.   láttam embert, aki virágot vitt haza, és közben gyűlölte az ajtót, amin belépett.   láttam anyát, aki etette a gyerekét, és közben számolta: mikor lesz már csend.   a világ nem gonosz. a világ kimerült. és a kimerült ember nem szeret. csak létezik.   pénz? számok. hatalom? hangosabb rettegés.   az emberek rohannak. mert ha megállnak, meghallják, mivé lettek.   és az sokszor hangosabb, mint bármelyik háború.   a szeretet nem gyertya. nem idézet. nem vasárnapi érzés.   a szeretet az, amikor maradsz, amikor már semmi nem szép benne.   amikor büdös a konyha. amikor üres a tárca. amikor csend van. és senki nem marad.   vigyázz. a hazugság olyan, mint a mész.   kifehéríted vele a falat, hogy ne lássák a koszt. és közben magadra falazod a sötétet.   a végén ott állsz majd egy tökéletesen tiszta házban, és te leszel benne az egyetlen hulla.   ha tudsz szeretni ° tedd. ha nem ° legalább ne hazudj róla.   onnan még vissza lehet jönni.

*   najveći greh nije manjak ljubavi. nego kad o njoj sam sebi lažeš.   video sam čovek, koji je cvet nosio doma a mrzio prag, kroz koju je ušao.   video sam majku, koja je hranila svoje dete a čekala: kad će biti tišina.   svet nije zao. svet je iscrpljen. a iscrpljen čove ne voli. tek postoji.   novac? brojevi. moć? glasnije strahovanje.   ljudi su u jurnjavi, jer kad zastanu, čuju, šta su postali.   to je od svakog rata često glasniji.   ljubav nije sveće. nije citat. nije nedeljni osećaj.   ljubav je kad ostaješ kad više ništa u njoj nije lepo.   kada kuhinja smrdi. kada je novčanik prazan. kada je tišina. i niko ne ostaje.   pazi. laž je kao kreč.   pobeliš zid da se ne vidi prljavština. i usput sebe tamom obavijaš.   na kraju stajaćeš u potpuno čistoj kući i ti ćeš da budeš u njoj jedini mrtvac.   ako si sposoban da voliš ° voli ako ne ° o njoj makar nemoj lagati.   od tamo još ima povratka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/literaturamuveszetimagazin/posts/versbolovits-g%C3%A1bornem-a-szeretet-hi%C3%A1nya-a-legnagyobb-b%C5%B1nhanem-amikor-hazudsz-mag/1541073241352363/

Gulisio Timea Hommage – Omaž

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Hommage   Amikor a frizura még ugyanolyan, mikor a büszke tartásra még fel lehet aggatni a ruhát. De mint egy szellemjárta busz, csak suhan, és ki-be járja a fény. Szaloncukor-papír, amit a gyerek gondosan visszacsomagol, mintha még lenne benne valami. A nagyság nosztalgiája néha szaglik, és mindenki úgy tesz, mintha nem érezné. A feledékenység vicces, megtapsoljuk az öreget, ha emlékszik pár sorra valamely verséből. Ám ha az agy még ép, lehajtjuk fejünket. És pangunk tovább, mint érszűkületes lábban a vér.

Omaž   Kada je frizura još netaknuta, kada na gordo držanje još može okačiti odelo. Ali kao bus nalik aveti samo šulja i svetlost ga prodire. Papir salon bombone što dete ponovo brižno omota kao da je unutra još nešto. Nostalgija velikana koji put zaudara i svako se pravi, kao da ne oseća. Zaboravnost je komična, slavimo starca ako se seća na par reda jedne njegove pesme. Ali ako je mozak još netaknut, sagnemo glave. I dalje zaostajemo, kao krv u nozi suženih arterija.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Székelyhidi Zsolt Madár cím nélkül – Ptica bez adrese

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Madár cím nélkül   Tandori Dezsőnek   Egy nehezen megírt madár. Megint a könnyű is nehezen. A tollak körül hideg feszültség siklik. Haláli e hideg. Egy madár nehéz szárnyas szín. Könnyen rajzolódó súlyszó. Egy lélegzetvételre elcsúszó sor. Egy tárva hagyott ajtajú kalitka. A szél megjárja. Huzatos körök. Egy nehezen elfogyó húsú madár. Pihék a földön, puha keretben. Csak a tollak repte. Csak a tollak, csak a súlytalan. Könnyű könnyen. Egy lélegzetszerű mozdulat. A suhogó hangot egy emlék okozza.

Ptica bez adrese   Deže Tandoriu1   Jedna teško napisana ptica Opet i lak teško. Oko perja hladna napetost klizi. Čudna je ta hladnoća. Jedna ptica je teška krilata boja. Lako ocrtavajuća reč težine. Na jedan udisaj pomaknut red. Otvorenim vratima ostavljena krletka. Vetar nastrada. Promajni krugovi. Jedna ptica sa mesom što teško nestaje. Pahuljice na zemlji, u mekom okviru. Tek let perja. Samo perja, samo bestežinsko. Lak lako. Jedan pomak nalik uzdisaju. Glas što šumi uspomena izaziva.   1Deže Tandori (Tandori Dezső, 1938. – 2019.) poznat mađarski pesnik.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 16-17. old.

Székelyhidi Zsolt Bevon – Uvlači

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bevon
 
Térey Jánosnak
 
És kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
 
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
 
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
 
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod a hunyorgót,
Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen,
és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé világított,
napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
 
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 14-15. old.
 
 
Uvlači
 
Janošu Tereiju
 
I izlaziš,
to bi čak moglo da bude lepo obojeno.
Tvoj izlazak iznad
razine oka, gazeći do brda nakon
otapanja snega, nešto iznad,
slabo obučeno.
 
Svaki mrtvac valjda ima svoj cilj,
tvrdiš i vidi se da si upravo poverovao,
vera sa strane visi, sebe otkačeno
vučeš, kao našminkana boginja
kad u kapiji svršetka imena sablasti nabraja.
 
Naravno, svaka propast je prosta činjenica,
sakralizovao si jednom u geometrijskom centru trga Deaka,
susret pomičnih stepenica početkom jednog juna,
ali to već nisi dodao
da je sve smejurija, tražiti nadmoć
na dnu je kao voleti samo u sebi.
 
I odlaziš, ostavljaš iza sebe žmirkavca,
poput Sigfrida mahneš,
kažeš go sam
i kako tvoja golotinja
tako je i izrečeno jedno povratno svetlucavo,
u suncecrveno pretvoreno:
„okrenuti ništa ne možeš”.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fehér kutya a végtelenben – Beli pas u bespuću

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Fehér kutya a végtelenben   Öt csillag közt jártam öt halált elhagytam a hetedik csillag után szegfűbe haraptam

Beli pas u bespuću   Između pet zvezda sam hodao pet smrti ostavio nakon sedme zvezde karanfil ujeo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600535

Balázs F. Attila Vidéki télvég – Kraj zime na selu

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Vidéki télvég   a fa levelei súlyosan mintha ólomból lennének hullnak alá a sárba huzatos februárvég penetráció kocsmai moraj koszos a padló nedves szereposztás   rögtönzés cigányok fehér foga nevet   a pult ragad a sörödért nyúlsz sistereg a habja   egészségedre szól valaki mormolsz valamit   indulsz lekésed indulsz

Kraj zime na selu   lišće drveća su poput olova teški u blato padaju   kraj februara je promaja penetracija žamor u krčmi   štrokav pod vlažna podela uloga   improvizacija Cigani smiju se bele zubi   pult je lepljiv posežeš za pivo pena cvrči   na zdravlje oglasi se neko nešto mrmljaš   kreneš zakasniš kreneš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente Ölrement bábok – Zaraćene čaure

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ölrement bábok (ajánlom, Tudjátok Kiknek!)   Mintha vége lenne a világnak - a rossz nyelvek szerint, ölre mennek a bábuk és  a bábok.   Ne féljetek: holnaptól kezdve, már a ló mondja meg, mikor megyünk szántani!

Zaraćene čaure (posvećujem, Znate Kome!)   Kao da je kraj sveta – prema zlim jezicima zaratili su se lutke i čaure.   Ne bojte se : počevši od sutra konj će da odredi kad ćemo orati!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea Altató – Uspavanka

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Altató   Esténként nem vagy. Helyeden gombóccá gyűrt takaró. A lámpa égve marad. Migréncsend. Az egymásnak adott Vizes palack kiroppanó magánya. Egy kéz, mint felfújt gumikesztyű, Mesebeli tehén tőgye. Hisz magad is csak képzelted. Nem is vagy te hazug, Csak nincs valóságod. Utoljára öt évesen, mikor. Mással is megesett. A gázkamrába sem egyedül mentek. Ne félj, nem ismerlek, Nem kell elhagynod. Ne félj, csak a mosdóra megyek. Ne félj Kicsikém, túl nagy vagy, Hogy átérjelek.

Uspavanka   Uveče uglavnom te nema. Na tvom mestu je do valjuške zgužvana deka. Lampa ostaje neugašena. Tišina migrene. Prelomljena samoća Međusobno izmenjene flaše vode. Jedna ruka kao naduvana gumena rukavica. Vime čarobne krave. Ta i sam sebe si samo uobrazio. Nisi lažljivac Jednostavno ti stvarnost nedostaje. Zadnji put u petoj godini, kada. I drugima se dogodilo. Nisu ni u gasnu komoru sami išli. Ne boj se, ne poznajem te, Ne trebaš napustiti. Ne boj se, tek u toalet idem. Ne boj se Maleni moj, suviše si velik Da bi te obuhvatila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.