Balázs F. Attila Virtuális macskakövek – Virtualna kaldrma

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Virtuális macskakövek   Amikor feltűnik a kedves virtuális macskaköveken a lépések hangja falaknak ütközik a sötét barlangban hol árnyszülöttek szárnyai alatt szerelemről és örökkévalóságról motyogó együgyű verssorok mocorognak egymás melegéből csenve

Virtualna kaldrma   Kad se na virtualnoj kaldrmi pojavljuje voljena glas koraka se sa zidovima sudara u tamnim špiljama gde ispod krila od senke rođenih neuki stihovi koji o ljubavi i večnosti buncaju toplinu jedni od drugih kradući se vrpolje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente Egyszer ha... – Ako jednom...

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egyszer ha… egyszer ha valóban hozzám érsz tündérré változom piciny csillagpötty leszek végül ajkadon válladon tied leszek csakis olyan titkod melyben örökké de örökké otthon vagyok s te te sok életen át otthonodban mindig rám találsz

Ako jednom…   ako jednom dotakneš li me pretvoriću se u vilu biću sićušna pega zvezde na tvojim usnama ramenu biću isključivo tvoja takva tvoja tajna u kojoj sam zauvek zauvek doma a ti ti kroz mnogo života u tvom domu uvek ćeš me da nađeš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea Büntetés – Kazna

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Büntetés   Mint egy nagytestű állat, Aki kis kedvencnek hiszi magát Csörtettél belém. Megtapsoltalak, kinevettelek, Akár egy cirkuszi elefántot szokás. Erre te rám feküdtél, De csak félig, Hogy megvond tőlem  Tested súlyát.

Kazna   Kao krupna životinja Koja smatra da je malecki miljenik Si upao u mene. Slavila sam te, ismejala Kao  što je cirkusnog slona uobičajeno. Pa si legao na mene, Ali tek napola, Da mi uskratiš Svoju telesnu težinu.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Bolovits Gábor György * (Istenem, hadd éljem meg…) – * (Bože moj, dozvoli …)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   Istenem, hadd éljem meg a hajnal csöndjét, ne villámfényben érkezzen.   Hadd lássam a patakot, mely mindent tisztít, de nem siet a tengerhez.   Taníts, hogy a lélek ismerje a csend súlyát, és a szív ne törjön, ha a sötét marad.   Adj kezet, mely nem ragad, csak vezet, amikor eltévedek.   Ne hagyd, hogy a törvény menedékké váljon, és a biztos út elzárja a kérdést.   Zavarj meg, amikor túl könnyűnek tűnik a hit, hogy újra fel kelljen tennem: miért éppen erre?   Ne óvj meg a fájdalomtól. Csak attól, hogy ne érezzem a jelen súlyát.   Legyen minden sebbevágás a fénynek, minden kudarc lépcsőfok lefelé önmagamhoz.   Küldj embereket, akik nem párnát tesznek alám, hanem tükröt elém,   és ha adsz bármit: ne többet a napi kenyérnél, csak annyit, amitől a hitem nem törik meg a kézben.

*   Bože moj, dozvoli da doživim tišinu zore, neka ne stigne u sjaju groma.   Neka vidim potok što sve čisti ali do mora ne žuri.   Uči me da duša upozna težinu tišine a srce neka se ne lomi ako mrak ostaje.   Daj ruku koja se ne lepi, samo vodi, zalutam li.   Ne dozvoli da zakon postane utočište a siguran put zatvori pitanje.   Zbuni me ako mi se čini da je vera prelagana, kad ponovo moram upitati: zašto bas ovamo?   Nemoj da me zaštitiš od bola. Samo od toga da težinu sadašnjosti ne osećam.   Neka bude sve ozleda svetlosti, svaki poraz stepenica prema dole do sebe.   Šalji ljude, koji ispod mene ne jastuk stave nego ispred mene ogledalo,   te daš li išta: od svakodnevnog hleba ne više, samo onoliko od čega mi se vera u ruci ne slomi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás Egyre jobban… – Sve više…

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –  

Egyre jobban…        – Egyre jobban hasonlítok apámra – mondta Vadmalac a társának.      Ültek a derengő városi fényben, fogták egymás kezét.      Azt játszották, hogy összegezték, mi történt velük az elmúlt évben – szilveszter estéje volt.      Malacka a család sikereit sorolta, Vadmalac még saját magát is meglepte, amikor kibökte, hogy a legjobb az volt, hogy nem tört ki a közelükben háború.      – Apám mondta ezt is, utolsó éveiben. Hiszen tudod.      Na de akkor, hogy mit remélnek az újtól…      Hát mit is lehet remélni egy egyre kuszább, embertelenebb jelentől?      Mintha apja hangján Vadmalac – már abban is hasonlít?      – Hogy ne legyen háború.

Sve više…        – Sve više ličim na svog oca – rekao je Vepar svom jaranu.      Sedeli su u slabašnom gradskom svetlu, držali su se za ruke.      Igrali su, sumirali su šta se sve sa njima dogodilo u prošloj godini – bila je Novogodišnja noć.      Prasica je uspehe porodice nabrajala, Vepar je i sam sebe iznenadio kad je zucnuo da je najbolje bilo što u njihovoj blizini nije izbio rat.      – U svojim zadnjim godinama i moj otac je to rekao. Ta znaš.      Ali sad šta mogu da očekuju od nove…      Pa u šta čovek može da veruje u sve zamršenijoj, gruboj sadašnjosti?      Kao da je Vepar glasom svoga oca – već i u tom mu je sličan?      – Da ne bude rata.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A lény – Biće

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A lény   A lény mellettem akár szép is lehetne. A WC tiszta, a zuhanytálcában téglahalom, A földön fekete zsákok Ruhák felirattal. Mikor szeretek, Fejetlen próbababa vagyok.   A lény mellettem Már vagy a nyolcadik sört issza, És még mindig túl józan A csókhoz. Összeszedi a dobozokat, Mert ez azért mégse kocsma.   A lény rozéval kínál, Most először nem hányok tőle. Ő fogta a fejem, mikor berúgtam. Ne félj babám, mondja, Pedig ő is fél, ahogy mindenki.   Kecskesajtot eszünk málnával, Egy megfordított kuka tetején. Milyen jól élünk, mondja a lény. Mert ma van, megesszük a holnapit, És meghívjuk rá a fiút, Aki egy autóban lakik.   A lény már alszik, Én sosem tudtam mással. Horkolása ütemére bólogat, Karjában a maci. Gyere anyucihoz, motyogja. Nem igaz, hogy a felnőttek Nem néznek mesét.

Biće   Biće pored mene mogao bi da bude i lep. Zahod je čist, u mestu za tuš gomila cigli, Na podu crni džakovi, Odela sa natpisima. Kad volim Jesam bezglava lutka za probu.   Biće pored mene Već bar osmo pivo pije, I za poljubac je još uvek previše trezan. Sakupi kutije, Jer to ipak nije krčma.   Biće mi rose nudi, Od toga sad prvi put ne povraćam. On mi je držao glavu kad sam se napila. Ne boj se lutko moja, kaže, Iako se i on boji, kao svako.   Kozji sir jedemo sa malinom, Na preokrenutoj kanti za smeće. Baš dobro živimo, kaže biće. Jer danas je, pojedemo sutrašnji I pozivamo i dečaka Koji u jednom autu stanuje.   Biće već spava, Ja sa nekim drugim nikad nisam mogla. Na takt svog hrkanja klima glavom, Medo mu je u naručju. Dođi kod mame, mrmlja, Nije istina da odrasli Ne gledaju priče.   Prevod: Fehér Illés

 Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Szente B. Levente: Egymást még keresni – Jedan drugu još tražiti

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egymást még keresni   csak néztem azokat akik egymáshoz bújni sem mertek mikor ebben a vakon lecsupaszított meztelen csöndben s a némaságba merevedett tekintetek között szeretve egymást még keresni merték

Jedan drugu još tražiti   samo sam gledao one koji jedan uz drugu ni priviti se nisu smeli kad u toj slepoj obnaženoj goloj tišini i između pogleda u nemost ukočenih zaljubljeno jedan drugu još tražiti smeli   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bolovits Gábor György * (Nem csodát…) – * (Ne čudo…)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   Nem csodát kérek. Egy reggelt, ami nem siet el. Egy mozdulatot, ami nem hagy el félúton. Taníts arra, hogy a kevés ne legyen hiány, csak mérték. Hogy a lépés ne hőstett legyen, hanem irány. Adj szemet a lényegtelenhez is, mert ott tanul türelmet a figyelem. Adj időt a várakozáshoz, amikor a csend dolgozik helyettem.   Ne engedd, hogy megszokjam a pontosat. Hogy a rend ne legyen menedék. Zavarj meg néha, amikor már tudom, merre van az előre, mert a biztos irány is elfárad, ha nem kérdezik meg, miért arra tart.   Ne óvj meg az eséstől. Csak attól, hogy ne keljek fel belőle. Legyen súlya a kudarcnak, hogy ne legyen hiábavaló. Küldj embert, aki nem vigasztal, hanem pontos. Aki nem simít, hanem igazít. És ha adsz bármit: ne többet, csak elégségest. Annyit, amennyit ma még elbírok.

*   Ne čudo tražim. Jedno jutro što ne odjuri. Jedan pokret što me ne ostavlja na pola puta. Nauči me da malo ne bude manjak, samo mera. Da korak ne bude junaštvo nago pravac. Daj oko i nevažnom, jer pažnja tamo uči strpljenje. Daj vreme čekanju kad umesto mene tišina radi.   Ne dozvoli da se naviknem na tačno. Da red ne bude skrovište. Zbuni me koji put, kad već znam, u kom pravcu je napred, jer se i siguran pravac umori kad ga upitaju zašto kreće u tom pravcu.   Ne sačuvaj me od pada. Samo od toga da nakon ne ustanem. Neka poraz ima svoju težinu da ne bude uzalud. Šalji čoveka, koji ne teši, ali je tačan. Koji umesto doterivanja namesti. I ako bilo šta daš: ne više, samo dosta. Toliko, koliko još podnosim.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila Kisklott villamos – Iskliznut tramvaj

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kisiklott villamos   a tér reményteli nevetése  ̶ férfiak vetkőztetnek nőket mohó pillantásukkal  ̶ lüktet a szerelem, mint óriás szív a város kebelében   ̶ csak én vagyok olyan, mint egy rideg üvegoszlop, megfakult információkat hordozó, tétova és kétségbeesett, mint kisiklott villamos.   értelmét veszti minden, mint felesleges dolgok dobozában, téged kereslek, hogy levessem magam szelíd mélységedbe, egy újabb halálba, újabb feltámadás reményével  ̶   egy kocsiban látlak   ̶ szomorú mosolyod semmihez sem hasonlítható, megtorpansz egy pillanatra, mintha engem látnál, zavartan elhelyezkedsz az idegen férfi karjaiban

Iskliznut tramvaj   nadom pun smeh zime – muškarci žene svlače pohlepnim pogledima – pulsira ljubav, poput ogromnog srca u grudima grada – samo sam ja takav, kao surov stub stakla što izbledele informacije nosa, okleva i očajan je, kao iskliznut tramvaj.   smisao sve gubi, kao u kutiji nepotrebnih stvari, tebe tražim, da bi se utopio u tvoju pitomu dubinu, u novu smrt, sa nadom novog vaskrsnuća –   u nekoj kočiji te vidim – tvoj tužan osmeh ničim ne može da se uporedi, na momenat zastaneš, kao da mene vidiš, zbunjeno se smeštaš u zagrljaj stranog muškarca   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente: Ősök – Preci

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ősök   az vagyok ki voltam és voltam ki leszek hosszú létezésen át míg itt élek csendesen létezem

Preci   jesam ko sam bio i bio sam ko ću da budem tokom dugačkog bivstvovanja dok tu živim tiho postojim   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Neda Gavrić Оно што ниси знала о љубави – Amit nem tudtál a szerelemről

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –  

Оно што ниси знала о љубави
 
...Човек
Весла по сузама и бежи.
Човек од крви меса, без крви је и меса.
Срце у четири зида собе удара о ћошкове.
И можеш тако заспати са срећом
Ал’ срећа и туга обарају руке док ми спавамо
Никада не знамо ко ће од њих победити.
И пробудити нас.
Тако је човек од крви и меса
Покидао месо, пролио крв.
 
Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.
 
 
Amit nem tudtál a szerelemről
 
…Az ember
könnyeken evez és menekül.
A hús-vér ember, vér és hús nélkül.
Szíve a szoba négy fala között a sarkokba üt.
És elalhatsz így, akár örömödben,
De az öröm és a bánat összefonódik, míg alszunk,
Sosem tudjuk, kettejük közül ki győz,
Ki ébreszt bennünket.
Így a hús-vér ember
Húsát tépte, vérét ontotta.
 
Fordította: Fehér Illés

Gulisio Timea Viszonzás – Uzvraćanje

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Viszonzás   Szenvedek mert Ez mentség mindenre   Hátha mint én téged Szánalomból szeretsz meg   Kicsi ördögeid Magam mellé fektetném És betakarnám este   Jó lenne annyit tenni érted Amennyit te teszel Ellenem

Uzvraćanje   Patim jer Opravdanje je za sve   Možda kao ja tebe Iz sažaljenja ćeš da me zavoliš   Tvoje sitne đavole Pored mene bi položila I uveče pokrila   Bilo bi dobro toliko učiniti za tebe Koliko ti činiš Protiv mene   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

G. István László Elveszni semmi – Sitnica je izgubiti se

 

G. István László Budapest, 1972. december 21. –

Elveszni semmi   Egyik ház sem volt ismerős. A sarkon a jelzőlámpák hajlásszöge, a szélben himbálózó piros-sárga-zöld lámpák kísértetfénye idézett valami jó okból elfelejtett részletet, de mire hínáralakból kibontakozott, és összeállt lidércemléke anyagából, szétfújta egy erőteljesebb fuvallat. Emberek sehol. Egy rozzant, foghíjas, törpeszerű árny ajánlkozott, hogy eligazít. Megköszöntem, és épp mondtam volna, hogy nincs miben eligazítson, amikor ecetszagú bőrét vakarva magyarázni kezdte, hogy csak a szememet kell megnéznie, máris látja, ittfelejtettek a vagonból, elkísér, a következő szállítmány idejéig lesz időm átgondolni, mit gondolok a zsúfolt terekről, és a professzionális szállítás költséghatékony módszereiről. Tudjam, hogy a most az nem most van sosem. Ezt jegyezzem meg jól. Az emlékek pedig egy eljövendő pillanatból hívnak, látszólag múlt időben, de csak azért áltatnak azzal, hogy lezajlottak, régen estek meg velem, mert így leplezik, hogy mindig a jövő mohó csak a figyelmemre. Jobb lesz megértenem, és észrevettem, hogy ecetes bőre felületén a hólyagok furcsa, jelszerű mintákat alkottak, amiket véletlenül sem kívánok megfejteni, jobb lesz megértenem, hogy bárhova kerülök is, ott helyem nincs. Illetve csak ott van helyem, ahol a helyszűke miatt elvesztem testem kontúrjait, úgy tempózom a tér nélküli táj alagútnak barlang, barlangnak alagút fényében, hogy védve lenni és átjutni valahová épp úgy lehetetlen, mint most eldöntenem, hogy hol vagyok, és tulajdonképp hova megyek.

Sitnica je izgubiti se   Ni jedna kuća nije bila poznata. Ugao nagiba semafora na uglu, u vetru lelujav, sablastan sjaj crveno-žuto-zelenih svetiljki  prizvao je iz nekog dobrog razloga odavno zaboravljen detalj, ali dok se iz nejasnog oblika, iz materije varljivog sećanja razvio već ga je jedan snažniji val vetra razneo. Nigde žive duše. Jedna oronula, bezuba, patuljku nalik senka se ponudila da će da me uputi. Zahvalio sam se i baš bi hteo da kažem da nema u što da me uputi, kad je kožu kiselkastog mirisa češljajući počela da objašnjava, da mi samo oko treba da pogleda i već vidi da su me zaboravili u vagon da stave, da će da me otprati, da do sledećeg transporta da imam dovoljno vremena da razjasnim, šta mislim o pretrpanim prostorima i o metodama profesionalnog transporta koje troškove smanjuju. Moram da znam da sad nikad nije sad. To neka dobro zapamtim. A uspomene iz jednog budućeg trena zovu, na izgled u prošlom vremenu, ali samo zato obmanjuju s tim da su prošli, da sam ih davno doživeo, jer tako prikrivaju da na pažnju je samo budućnost pohlepna. Bolje je da to da shvatim i primetio sam da na površini njene kiselkaste kože plikovi su čudne, znakovima nalik strukture formirali koje ni slučajno ne želim da odgonetnem, bolje je da shvatim, gde god stignem, tamo mesta za mene nema. Odnosno mesta tek tamo imam, gde zbog manjka prostora izgubim konture svoga tela, tako se probijam kroz svetla tunela jazbine, jazbine tunela predela bez prostora da biti zaštićeno preći negde je isto tako nemoguće kao sad da odredim stvarno gde sam i kuda idem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/g-istvan-laszlo-elveszni-semmi.html

Balázs F. Attila Az ördög kamatai – Profit đavola

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Az ördög kamatai   Hosszú az út magamtól önmagamig az idő elfolyik valahol lyukas a zsák mit Isten itt felejtett rajta az ördög lovagol pénzért ad mámort sikert és élvezetet és helyettem is számol rámol és félrevezet teszek és veszek eszek, nem eszek leszek leszek

Profit đavola   Dug je put od sebe do sebe vreme negde otiče džak je probušen što je Bog tu zaboravio na tom đavo jaše za novac daje zanos uspeh i nasladu i umesto mene računa sređuje i zavede njuškam, preturam gutam, ne gutam biću biću   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente: (csillagtitok) – (tajna zvezde)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(csillagtitok)   fejünk fölött a kéklő nagy palettán habzanak a csillagok   másságunkban ősi titok egymást nem értjük   fejünk fölött a nagy palettán őrt állnak a régi csillagok   köztem és közted leheletnyi csillagtitok

(tajna zvezde)   iznad naših glava na velikoj plavoj paleti zvezde se penušaju   u našoj različitosti je drevna tajna ne sporazumevamo se   iznad naših glava na velikoj paleti stare zvezde stražare   između tebe i mene jedva primetna tajna zvezde   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea Szertartás – Obred

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Szertartás   Most már a tiéd is. Ne bántsd, Sovány, heges a teste. Két hetente találkozunk, Felmegyünk a bérlakásra, Levetkőzünk, Tenyeremben olajat melegítek. Hasra fekszik, ráülök. Itt megvágtam, Itt szétvertem, Itt eltört, Itt kikapartam, mutatja. Ujjam a sebekbe nyomom, És még mindig Nem hiszek.

Obred   Sad je već i tvoj. Ne diraj ga, Telo mu je mršavo, ranama pun.   Dvonedeljno se susrećemo, Ulazimo u iznajmljen stan, Skidamo se, U dlanu ulje zagrijavam. Leži na trbuhu, na njega sedim.   Ovde sam se posekao, Ovde sam razbio, Ovde se slomilo, Ovde sam izgrebao, pokazuje.   Prst u rane guram, I još uvek ne Verujem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Apa, milyen élet ez? – Oče, kakav je to život?

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Apa, milyen élet ez?   csak azt akarom mondani, hogy kettőezer tizenhétben, munkába menet, sokszor azon gondolkodom, kávéra, cigire sincs pénzem, lakbérre, számlákra is alig futja, örülünk, ha kenyér, szalámi, tojás, néha egy kevéske hús, leárazott zöldség jut, semmi gyümölcs, szezonban egekben az ára, mondja meg valaki, hová bújjak, ha esténként megkérdezi a fiam: Apa, milyen élet ez? igen, milyen, én is ezt kérdezem magamtól, másoktól, a világtól, a néma és törvényhozó szarkáktól, hogy mondják meg, milyen élet ez, amikor megöl a szégyen, stressz emészti lelkét az embernek, gyermekednek jövőt, mit mutatsz, adni ha nem tudsz, alig negyvenöt évesen.

Oče, kakav je to život?   samo to želim da kažem, da dve hiljade sedamnaeste, kad na posao idem, često razmišljam o tome, da ni za kafu, cigaru nemam para, jedva je dostatno za račune, stanarinu, sretni smo ako se na stolu nađe hleba, salame, jaja, koji put nešto mesa, i povrće po sniženoj ceni, od voća ništa, u sezoni su cene u nebesima, neka mi neko šapne, gde da se sakrijem, ako me uveče sin upita: Oče, kakav je to život? da, kakav je, i ja to pitanje postavljam sebi, drugima, svetu, nemim i zakonodavnim svrakama, neka kažu, kakav je to život kad me sram ubija, ljudske duše stresovi razaraju, svom potomku kakvu budućnost pokazuješ, ako dati ne možeš kao jedva četrdeset pet godišnjak.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila KÉK – PLAVO

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

KÉK   A kék a türelem színe? Tán ezért lesz szürke a tenger és az ég amikor elfogy a harmónia a türelem az érzelmek bujasága?   A szemedbe költözött tenger sosem haragos   Hullámain csak ringatózni lehet?     Sodord messze félelmemet mint poliptetemet,   KÉK!

PLAVO   Plavo je boja strpljenja? Možda zbog toga postaje sivo more i nebo kad nestaje harmonija strpljenje bujnost osećaja?   U oko ti useljeno more nikad nije ljut   Na valovima samo je ljuljanje moguće?     Ponesi sa sobom moje strahove poput ostatka polipa   PLAVO!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Hajnal Éva Otthon – Dom

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Dom
 
Szerelmes verset írok.
Neked.
A születésnapodra.
Torta is van benne,
meg csók.
Most épp azt írom,
hogy jó hosszan csókolózunk a lépcsőházban.
Aki látja, mind azt gondolja,
ebben a mi életkorunkban ez nem valami illendő...
Ők nem tudnak arról,
hogy te voltaképpen az a kamaszfiú vagy a miuccánkból.
A Szerelmem.
Én pedig az a kamaszlány.
 
A hosszú csók után bent még hosszabban ölelkezünk.
Sok időt kell bepótolnunk.
 
Aztán meggyújtom a gyertyákat a tortádon,
de
nem jutok a végére,
mert fontosabb a következő csók,
a következő ölelés.
Közben lángvirágok nyílnak.
Csak nekünk.
...meg persze zene is szól,
tisztán, hangosan, ahogy szereted.
Peter Gabriel, Sting,
a Karom kitárva Cseh Tamástól, a sokénekes-változat,
és
mi körbe forgunk,
forgunk,
csak forgunk körbe együtt,
rácsodálkozva,
hogy domborulataink
épp egymás homorulataiba illenek.
 
Hazaérkeztünk.
 
Ahol így szeretnek,
az az otthon.^1
 
1 Vendégsor, Halmai Tamás: Kicsi a szívem című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.119-120. old.
 
 
Dom
 
Ljubavnu pesmu pišem.
Tebi.
Za tvoj rođendan.
Sadrži i tortu
i poljupca.
Sad baš to navodima
da u stubištu dugo se ljubimo
Ko to vidi, misli,
da u našim godinama to nije baš pristojno…
Oni ne znaju
da ustvari onaj deran si iz našegsokaka.
Moja ljubav.
A ja sam ta šiparica.
 
Posle dugačkog poljupca još duže se grlimo.
Mnogo vremena moramo da nadoknadimo.
 
Posle palim sveća na torti,
ali
ne stižem do kraja,
jer je važniji sledeći poljubac,
sledeći zagrljaj.
U međuvremenu trajnice cvetaju.
Samo nama.
…i naravno muzika se čuje,
čisto, glasno, kako ti voliš.
Peter Gabriel, Sting,
Ruke su mi raširene od Tamaša Čeha, varijanta sa mnogo pevača,
a
mi se vrtimo,
vrtimo se,
samo se vrtimo, zajedno,
čudeći se
da naša ispupčenja
baš odgovaraju našim udubljenjima.
 
Stigli smo doma.
 
Gde se tako voli,
to je dom.^1
 
1Citat iz pesme: Srce mi je malo Tamaša Halmaija
 
Prevod: Fehér Illés

 

Gergely Tamás A Dumás – Lupetalo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A Dumás   Azt írja Dumás, hogy annyian vagyunk kisebbségi magyarok, hogy ha összefognánk, mi lennénk a többség. Jaj, Dumás, nagyon megvigasztaltál. Mert már nem tudtam, hová tartozom. Tartozok, a nyelvjárásom szerint. Romániából menekült stockholmi magyar - van ilyen? A könyvtáramba tévedt románok elfogadnának románnak, mert jó a kiejtésem, a svédek svédnek, mert õk demokratikusak, de hát magyar... Láttam nemegy táblát, mely szerint nem vagyok igazi magyar. Hû, azoktól a tábláktól nagyon megijedek. S akkor te most megbíztatsz ott lenn Zentán, hogy nemcsak magyar, de ha összefognánk... Dehogy is akarok én bárkivel összefogni, de jól esik egy ilyen kis bíztatás, kinyomtatom, s elteszem az emlékfüzetembe...

Lupetalo   Piše Lupetalo, da nas Mađara u manjini ima toliko, kad bi se ujedinili mi bi bili većina. Joj, Lupetalo, sad si me utešio. Jer više nisam znao gde pripadam. Pripadam po osnovu korišćenja narečja. Izbeglica iz Rumunije Mađar u Štokholmu – postoji li tako nešto? Rumuni koji su zalutali u moju biblioteku prihvataju me za Rumuna jer mi je izgovor dobar, Šveđani za Šveđana jer oni su demokrate, ali Mađar… Video sam ne jedan natpis, prema kojem nisam pravi Mađar. Od onih natpisa uvek se uplašim. I sad me možeš da ovlastiš da tamo negde na jugu u Senti, ne samo Mađar, ali kad bismo se ujedinili… Ma ne želim ja niskim da se ujedinim, ali prija mi takvo bodrenje, odštampaću i u svoj spomenar ću da stavim…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző