G. István László Elveszni semmi – Sitnica je izgubiti se

 

G. István László Budapest, 1972. december 21. –

Elveszni semmi   Egyik ház sem volt ismerős. A sarkon a jelzőlámpák hajlásszöge, a szélben himbálózó piros-sárga-zöld lámpák kísértetfénye idézett valami jó okból elfelejtett részletet, de mire hínáralakból kibontakozott, és összeállt lidércemléke anyagából, szétfújta egy erőteljesebb fuvallat. Emberek sehol. Egy rozzant, foghíjas, törpeszerű árny ajánlkozott, hogy eligazít. Megköszöntem, és épp mondtam volna, hogy nincs miben eligazítson, amikor ecetszagú bőrét vakarva magyarázni kezdte, hogy csak a szememet kell megnéznie, máris látja, ittfelejtettek a vagonból, elkísér, a következő szállítmány idejéig lesz időm átgondolni, mit gondolok a zsúfolt terekről, és a professzionális szállítás költséghatékony módszereiről. Tudjam, hogy a most az nem most van sosem. Ezt jegyezzem meg jól. Az emlékek pedig egy eljövendő pillanatból hívnak, látszólag múlt időben, de csak azért áltatnak azzal, hogy lezajlottak, régen estek meg velem, mert így leplezik, hogy mindig a jövő mohó csak a figyelmemre. Jobb lesz megértenem, és észrevettem, hogy ecetes bőre felületén a hólyagok furcsa, jelszerű mintákat alkottak, amiket véletlenül sem kívánok megfejteni, jobb lesz megértenem, hogy bárhova kerülök is, ott helyem nincs. Illetve csak ott van helyem, ahol a helyszűke miatt elvesztem testem kontúrjait, úgy tempózom a tér nélküli táj alagútnak barlang, barlangnak alagút fényében, hogy védve lenni és átjutni valahová épp úgy lehetetlen, mint most eldöntenem, hogy hol vagyok, és tulajdonképp hova megyek.

Sitnica je izgubiti se   Ni jedna kuća nije bila poznata. Ugao nagiba semafora na uglu, u vetru lelujav, sablastan sjaj crveno-žuto-zelenih svetiljki  prizvao je iz nekog dobrog razloga odavno zaboravljen detalj, ali dok se iz nejasnog oblika, iz materije varljivog sećanja razvio već ga je jedan snažniji val vetra razneo. Nigde žive duše. Jedna oronula, bezuba, patuljku nalik senka se ponudila da će da me uputi. Zahvalio sam se i baš bi hteo da kažem da nema u što da me uputi, kad je kožu kiselkastog mirisa češljajući počela da objašnjava, da mi samo oko treba da pogleda i već vidi da su me zaboravili u vagon da stave, da će da me otprati, da do sledećeg transporta da imam dovoljno vremena da razjasnim, šta mislim o pretrpanim prostorima i o metodama profesionalnog transporta koje troškove smanjuju. Moram da znam da sad nikad nije sad. To neka dobro zapamtim. A uspomene iz jednog budućeg trena zovu, na izgled u prošlom vremenu, ali samo zato obmanjuju s tim da su prošli, da sam ih davno doživeo, jer tako prikrivaju da na pažnju je samo budućnost pohlepna. Bolje je da to da shvatim i primetio sam da na površini njene kiselkaste kože plikovi su čudne, znakovima nalik strukture formirali koje ni slučajno ne želim da odgonetnem, bolje je da shvatim, gde god stignem, tamo mesta za mene nema. Odnosno mesta tek tamo imam, gde zbog manjka prostora izgubim konture svoga tela, tako se probijam kroz svetla tunela jazbine, jazbine tunela predela bez prostora da biti zaštićeno preći negde je isto tako nemoguće kao sad da odredim stvarno gde sam i kuda idem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/g-istvan-laszlo-elveszni-semmi.html

Balázs F. Attila Az ördög kamatai – Profit đavola

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Az ördög kamatai   Hosszú az út magamtól önmagamig az idő elfolyik valahol lyukas a zsák mit Isten itt felejtett rajta az ördög lovagol pénzért ad mámort sikert és élvezetet és helyettem is számol rámol és félrevezet teszek és veszek eszek, nem eszek leszek leszek

Profit đavola   Dug je put od sebe do sebe vreme negde otiče džak je probušen što je Bog tu zaboravio na tom đavo jaše za novac daje zanos uspeh i nasladu i umesto mene računa sređuje i zavede njuškam, preturam gutam, ne gutam biću biću   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente: (csillagtitok) – (tajna zvezde)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(csillagtitok)   fejünk fölött a kéklő nagy palettán habzanak a csillagok   másságunkban ősi titok egymást nem értjük   fejünk fölött a nagy palettán őrt állnak a régi csillagok   köztem és közted leheletnyi csillagtitok

(tajna zvezde)   iznad naših glava na velikoj plavoj paleti zvezde se penušaju   u našoj različitosti je drevna tajna ne sporazumevamo se   iznad naših glava na velikoj paleti stare zvezde stražare   između tebe i mene jedva primetna tajna zvezde   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea Szertartás – Obred

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Szertartás   Most már a tiéd is. Ne bántsd, Sovány, heges a teste. Két hetente találkozunk, Felmegyünk a bérlakásra, Levetkőzünk, Tenyeremben olajat melegítek. Hasra fekszik, ráülök. Itt megvágtam, Itt szétvertem, Itt eltört, Itt kikapartam, mutatja. Ujjam a sebekbe nyomom, És még mindig Nem hiszek.

Obred   Sad je već i tvoj. Ne diraj ga, Telo mu je mršavo, ranama pun.   Dvonedeljno se susrećemo, Ulazimo u iznajmljen stan, Skidamo se, U dlanu ulje zagrijavam. Leži na trbuhu, na njega sedim.   Ovde sam se posekao, Ovde sam razbio, Ovde se slomilo, Ovde sam izgrebao, pokazuje.   Prst u rane guram, I još uvek ne Verujem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Apa, milyen élet ez? – Oče, kakav je to život?

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Apa, milyen élet ez?   csak azt akarom mondani, hogy kettőezer tizenhétben, munkába menet, sokszor azon gondolkodom, kávéra, cigire sincs pénzem, lakbérre, számlákra is alig futja, örülünk, ha kenyér, szalámi, tojás, néha egy kevéske hús, leárazott zöldség jut, semmi gyümölcs, szezonban egekben az ára, mondja meg valaki, hová bújjak, ha esténként megkérdezi a fiam: Apa, milyen élet ez? igen, milyen, én is ezt kérdezem magamtól, másoktól, a világtól, a néma és törvényhozó szarkáktól, hogy mondják meg, milyen élet ez, amikor megöl a szégyen, stressz emészti lelkét az embernek, gyermekednek jövőt, mit mutatsz, adni ha nem tudsz, alig negyvenöt évesen.

Oče, kakav je to život?   samo to želim da kažem, da dve hiljade sedamnaeste, kad na posao idem, često razmišljam o tome, da ni za kafu, cigaru nemam para, jedva je dostatno za račune, stanarinu, sretni smo ako se na stolu nađe hleba, salame, jaja, koji put nešto mesa, i povrće po sniženoj ceni, od voća ništa, u sezoni su cene u nebesima, neka mi neko šapne, gde da se sakrijem, ako me uveče sin upita: Oče, kakav je to život? da, kakav je, i ja to pitanje postavljam sebi, drugima, svetu, nemim i zakonodavnim svrakama, neka kažu, kakav je to život kad me sram ubija, ljudske duše stresovi razaraju, svom potomku kakvu budućnost pokazuješ, ako dati ne možeš kao jedva četrdeset pet godišnjak.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila KÉK – PLAVO

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

KÉK   A kék a türelem színe? Tán ezért lesz szürke a tenger és az ég amikor elfogy a harmónia a türelem az érzelmek bujasága?   A szemedbe költözött tenger sosem haragos   Hullámain csak ringatózni lehet?     Sodord messze félelmemet mint poliptetemet,   KÉK!

PLAVO   Plavo je boja strpljenja? Možda zbog toga postaje sivo more i nebo kad nestaje harmonija strpljenje bujnost osećaja?   U oko ti useljeno more nikad nije ljut   Na valovima samo je ljuljanje moguće?     Ponesi sa sobom moje strahove poput ostatka polipa   PLAVO!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Hajnal Éva Otthon – Dom

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Dom
 
Szerelmes verset írok.
Neked.
A születésnapodra.
Torta is van benne,
meg csók.
Most épp azt írom,
hogy jó hosszan csókolózunk a lépcsőházban.
Aki látja, mind azt gondolja,
ebben a mi életkorunkban ez nem valami illendő...
Ők nem tudnak arról,
hogy te voltaképpen az a kamaszfiú vagy a miuccánkból.
A Szerelmem.
Én pedig az a kamaszlány.
 
A hosszú csók után bent még hosszabban ölelkezünk.
Sok időt kell bepótolnunk.
 
Aztán meggyújtom a gyertyákat a tortádon,
de
nem jutok a végére,
mert fontosabb a következő csók,
a következő ölelés.
Közben lángvirágok nyílnak.
Csak nekünk.
...meg persze zene is szól,
tisztán, hangosan, ahogy szereted.
Peter Gabriel, Sting,
a Karom kitárva Cseh Tamástól, a sokénekes-változat,
és
mi körbe forgunk,
forgunk,
csak forgunk körbe együtt,
rácsodálkozva,
hogy domborulataink
épp egymás homorulataiba illenek.
 
Hazaérkeztünk.
 
Ahol így szeretnek,
az az otthon.^1
 
1 Vendégsor, Halmai Tamás: Kicsi a szívem című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.119-120. old.
 
 
Dom
 
Ljubavnu pesmu pišem.
Tebi.
Za tvoj rođendan.
Sadrži i tortu
i poljupca.
Sad baš to navodima
da u stubištu dugo se ljubimo
Ko to vidi, misli,
da u našim godinama to nije baš pristojno…
Oni ne znaju
da ustvari onaj deran si iz našegsokaka.
Moja ljubav.
A ja sam ta šiparica.
 
Posle dugačkog poljupca još duže se grlimo.
Mnogo vremena moramo da nadoknadimo.
 
Posle palim sveća na torti,
ali
ne stižem do kraja,
jer je važniji sledeći poljubac,
sledeći zagrljaj.
U međuvremenu trajnice cvetaju.
Samo nama.
…i naravno muzika se čuje,
čisto, glasno, kako ti voliš.
Peter Gabriel, Sting,
Ruke su mi raširene od Tamaša Čeha, varijanta sa mnogo pevača,
a
mi se vrtimo,
vrtimo se,
samo se vrtimo, zajedno,
čudeći se
da naša ispupčenja
baš odgovaraju našim udubljenjima.
 
Stigli smo doma.
 
Gde se tako voli,
to je dom.^1
 
1Citat iz pesme: Srce mi je malo Tamaša Halmaija
 
Prevod: Fehér Illés

 

Gergely Tamás A Dumás – Lupetalo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A Dumás   Azt írja Dumás, hogy annyian vagyunk kisebbségi magyarok, hogy ha összefognánk, mi lennénk a többség. Jaj, Dumás, nagyon megvigasztaltál. Mert már nem tudtam, hová tartozom. Tartozok, a nyelvjárásom szerint. Romániából menekült stockholmi magyar - van ilyen? A könyvtáramba tévedt románok elfogadnának románnak, mert jó a kiejtésem, a svédek svédnek, mert õk demokratikusak, de hát magyar... Láttam nemegy táblát, mely szerint nem vagyok igazi magyar. Hû, azoktól a tábláktól nagyon megijedek. S akkor te most megbíztatsz ott lenn Zentán, hogy nemcsak magyar, de ha összefognánk... Dehogy is akarok én bárkivel összefogni, de jól esik egy ilyen kis bíztatás, kinyomtatom, s elteszem az emlékfüzetembe...

Lupetalo   Piše Lupetalo, da nas Mađara u manjini ima toliko, kad bi se ujedinili mi bi bili većina. Joj, Lupetalo, sad si me utešio. Jer više nisam znao gde pripadam. Pripadam po osnovu korišćenja narečja. Izbeglica iz Rumunije Mađar u Štokholmu – postoji li tako nešto? Rumuni koji su zalutali u moju biblioteku prihvataju me za Rumuna jer mi je izgovor dobar, Šveđani za Šveđana jer oni su demokrate, ali Mađar… Video sam ne jedan natpis, prema kojem nisam pravi Mađar. Od onih natpisa uvek se uplašim. I sad me možeš da ovlastiš da tamo negde na jugu u Senti, ne samo Mađar, ali kad bismo se ujedinili… Ma ne želim ja niskim da se ujedinim, ali prija mi takvo bodrenje, odštampaću i u svoj spomenar ću da stavim…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bak Rita Rossz vers – Loša pesma

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Rossz vers   Csak néma mássalhangzók, nincs előjel, csak leíródott jelek. A mondat nem állító, nem tagadó. Csak van. Amit mond, kérdezi is. A vers törmelékké porladt, szöveggé züllött. Gondolatgyökérzetét nem találom. A semmitől súlyos, satnya halott.

Loša pesma   Samo su nemi suglasnici, predznaka nema, tek otpisani znaci. Rečenica nije potvrdna, niti je odrečna. Samo postoji. Što tvrdi, to i pita. Pesma se pretvorila u otpatke, na prost tekst. Korenje ideje ne nalazim. Od ništa je teška, žgoljav mrtvac.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-versei-2/

Szente B. Levente Látó – Vid

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Látó   – Édesanyámhoz szeretettel –   egy napon kinyílik szemem és látni fogok csak intek és felállok veled haza megyek.

Vid   – Mojoj majci s ljubavlju –   jednog dana otvaraju mi se oči i vidim samo mahnem ustajem s tobom doma krenem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Ha – Ako

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –  

Ha   Ha reggel jönnél hozzám, Isten öleléséből font széken kínálnék helyet, hajnali napfényt töltenék poharadba. Amint kortyolgatnád, elúsznának melletted a felhők, válladon pihennének a madarak.   Ha nálam ebédelnél, tányérodba rejteném az erdők titkait. Ebéd után felolvasnék neked. Minden mesék legszebbikét olvasnám, hogy közben elszunyókálhass. Nézném, hogy emelkednek és süllyednek mellkasodon aranygombjaid. Suttogásommal takargatnálak.   Ha velem vacsoráznál, megénekelném neked a mezők illatát, s a pacsirtával együtt dalolnék, ha itt maradnál nálam hajnalig. Tücsökzenéből készíteném ágyad, tiszta folyókból szőném takaród.   Selymek csendjével rajzolnám tenyeredbe, a Teremtő mosolyát.

Ako   Ako bi ujutro došao, iz Božjeg zagrljaja pletenoj stolici bi ti ponudila mesto, a u tvoju čašu jutarnje zrake sunca sipala. Dok bi gutljaj po gutljaj pio, pored tebe bi oblaci plivali a na ramenu orlovi odmarali.   Ako bi kod mene ručao, tajne šuma bi stavila u tvoj tanjir. Posle ručka bi ti na glas čitala. Od priča bi najlepšu čitala, da bi mogao da zadremaš. Gledala bi na tvojim grudima kako se dižu i spuštaju zlatna dugmad. Šaputanjem bi te pokrila.   Ako bi sa mnom večerao, pevala bi ti o mirisima prostranstva, sa ševom bi zajedno pevala, kad bi do zore ostao. Tvoj krevet bi iz svirke cvrčka pravila, a pokrivač iz čistih reka isplela.   U tvoj dlan bi osmeh Stvoritelja tišinom svila crtala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.115. old.

Balázs F. Attila Versbe balzsamozva – U pesmu balsamirano

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Versbe balzsamozva   a test, a test cseppkő, melyet vágyak feszítenek, láthatatlan nedvek táplálnak.   a test, a test: bujaság, örömtanya, áramütés, vonaglás, bekódolt halál.   a test, a test: szépség egyedi szőnyege, ujjaimmal generált zsoltár, melyet sejtjeim mormolnak már szinte gépiesen.   testedet, a gyönyörű kalodát e versbe balzsamozom hogy örökké éljen hogy örökké megmaradjon.

U pesmu balsamirano   telo, telo je siga, koju žudnje rastežu, nevidljive tekućine hrane.   telo, telo je: pohotljivost, dom ushita, udar struje, grč, kodirana smrt.   telo, telo je: tepih jedinstvene lepote, vlastitim prstima generiran psalam što moje ćelije maltene kao mašine beskonačno ponavljaju.   tvoje telo, prekrasnu samicu u tu pesmu balsamiram da zauvek živi, da zauvek bude sačuvan.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Obren Ristić Ни дан без позоришта – Színház nélkül egyetlen nap se

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ни дан без позоришта                                             Зорану Радмиловићу   Највећа сцена је она на коју пресели Се ти у дивоти небеској као насред Агоре Тамо где смерно играју око ватре сви весели Цареви војсковође и цела свита Тек горе   И мајстори испод брка стреле одапињу Благе што милују се као мирног мора вали А црни снег пада на нашу Крајину И Ртањ светила гаси као за фајронт Али   Ни дана једног без позоришта нека не буде Јер снег црни пада на Крајину и смех Твој у клупко леди се са кикотом дворске луде   Да ноћ бескрајну васкрсне на прагу Грех Далеких предака наших из снежних висина У некој новој игри препозна истина

Színház nélkül egyetlen nap se                                     Zoran Radmilovićhoz1   Ahová te költöztél az a legnagyobb szín A menny gyönyörűségében Agora közepén A tűz körül szelíden játszadoztok mindenki víg Császárok hadvezérek az összegyűltek és Épp   Ott a mesterek bajszuk alól nyilakat eregetnek De gyengédek nyugodt tengerként simogatnak A mi Határvidékünket meg fekete hó lepte el És a Rtanj2 fényei is mintegy végszóra kialszanak   De színház nélkül egyetlen nap se legyen Mert Határvidékünkre fekete hó esik jókedved Az udvari bolond kuncogásával együtt dermed   A végtelen éj a Bűn küszöbén serken Távoli őseink az egykori havas magaslatok Lakói új játékban ismerik fel az igazságot   1Zoran Radmilović (1933 – 1985) ismert szerb, jugoszláv színész. 2Rtanj – középszerbiai hegy   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Balogh István Kedvesem polifon kötőtűi – Polifonske igle za pletenje moje Mile

 

Balogh István Zenta, 1946. október 31. – 

Kedvesem polifon kötőtűi   II. zongoraverseny   Hármas szabály lelke vízben tükröződik. Haranga hídlába mohazöld gatyában.   Ferencjóskás járdaszél víg pécsi keramit. Házsor árnyéka hullám. A’capella-szőttes.   Szűz méhecskék hosszú leánycombján ötszólamú sárga ellenpontok.   Napruhában fülesbagoly. Kürt fülem tépi. Gyáva szökdelésem vakablak jégvirága.   Sebesült pánsíp vére út porában csordogál. Gömbakác lágy ölén két angyalka táncot jár.   2025. január 26 – 27. - április 18.   Bartók Béla emlékére

Polifonske igle za pletenje moje Mile   II. koncert za klavir   Duša trostrukog pravila na vodi se odražava. Pilon Harange je u mahovinazelenoj gaći.   Rub pločnika iz doba Franca Josipa, vedra keramika. Senka kuće val. A kapela vez.   Na dugim butinama devičanskih pčela žuti kontrapunkti na pet glasa.   Sova u ruhu sunca. Uho mi rog kida. Plašljivo skakutanje mi je leden cvet slepog prozora.   Krv ozleđene frule curi u prašinu ceste. U mekom krilu oble akacije plešu anđeli.   26 – 27. januar 2025. – 18. april.   U spomen Bele Bartoka Bela Bartok (Bartók Béla 1881 – 1945) slavni mađarski kompozitor. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A gazda – Gazda

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A gazda   Enyém se volt Már megcsalt A kutya   Ólak melegében Úgy hozzábújnék Szeme sötétjéhez   Míg külön fetrengünk Nem érhet csalódás   Mindig mást szeretek Mint aki engem

Gazda   Još nije moj bio Već me je prevario Pas   U toplini štenare Tako bi se uz njega privila Tami njegovih očiju   Doj se odvojeno valjamo Razočarenje ne može me sustići   Uvek drugoga volim A ne onog ko mene   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Csák Gyöngyi Kertben – U vrtu

 

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Kertben   Csúfot űz belőlem egy rózsa, akár a tagadás jelképe, vagy elszánt lázadásé ökölbeszorított kézzé tapadó sok szirma.   Amott a kardvirág hirdeti létét, lángoszlopként törtet a magasba.   Messzebb a villámsújtotta körtefa, jogarként tartja egyetlen ágát. Őrzi a tűz emlékét, gyökerébe törzsébe zárva titkát.

U vrtu   Ruga mi se ova ruža, mnoštvo prianjalih lata nalik je stisnute šake, kao da je simbol poricanja ili odlučne pobune.   Tamo gladiola oglašava svoje postojanje, poput plamenog stuba prodire u vis.   Dalje gromom pogođena kruška kao žezlo drži svoju jedinu granu. Čuva uspomenu vatre, u koren, u stablo zatvorenu tajnu.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/13748-csak-gy-ngyi-versei-huzat-kertben

Szente B. Levente Belőled – Iz tebe

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Belőled   „Bár egy Isten-küldötte visszahozná korunkba e nemes gyakorlatot.” Jorge Luis Borges: Por sem vagyok   Istenem csak te tudod milyen drága a szabadság hogy a por és a pór között különbség nincsen hogy a sok ezer év – (mínusz emberség) embertelenségből jelesre vizsgázó emberiség semmit nem értett meg Belőled   pedig lehettünk volna még –

Iz tebe   „Bar da jedan od Božjih poslanika povrati tu plemenitu praksu u naše doba.” Horhe Luis Borhes: Ni prah nisam   Bože samo ti znaš koliko je sloboda dragocena da između praha i siromaha razlike nema da tokom hiljade godina – (minus čojstvo) čovečanstvo što ispit surovosti odličnom ocenom položio Iz tebe ništa nije shvatio   iako bi mogli još da postojimo –   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Ajtó – Vrata

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Ajtó
 
Szerdán azt mondtad,
amikor legközelebb megérkezel,
az ajtó előtt állsz majd és kopogtatsz.
Zörgetsz, így mondtad.
És hogy az ajtót nekem kell megnyitnom.
Kicsit fura, régies kifejezéseket használsz.
Kinyitottam az ajtót.
Igaz, csak résnyire, mert még délelőtt van, alig múlt kilenc.
Már takarítottam, mostam, megfürödtem.
Vasaltam is. Ünneplőben ülök kényelmes székeddel szemben.
A kedvencedet főztem.
 
Lehetne, hogy ma kivételt teszel és nem vacsorára jössz?
Tízóraira. Vagy mondjuk, ebédre. Legfeljebb uzsonnára.
Vegyük úgy, hogy amit a vacsoráról mondtál,
az képes beszéd, jó?
Annyi kérdésem és mesélni valóm volna…
Mindig attól félek, hogy nem lesz elég időnk.
A múltkor is olyan nagyon siettél. Mások is várnak, megértem.
Nem sürgetlek ám ezzel az esemessel,
csak tudatni szeretném: ha például tizenegykor érkezel majd,
én már tízkor elkezdek örülni.*
 
Szóval, ezért írtam.
 
A vers, René Magritte: La victoire című festményéről íródott, alapjául a Jelenések könyve: 3, 20. szolgál.  A *-gal jelzett rész utalás, Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvének részletére. (Ford.: Rónay György)
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.114. old.
 
 
Vrata
 
U sredu si rekao,
sledeći put kad stigneš,
ispred vrata ćeš da stojiš i kucaćeš.
Lupaćeš, tako si rekao.
I da vrata ja moram da otvorim.
Nekako čudne, pomalo zastarele izraze koristiš.
Otvorila sam vrata.
Da, tek sam otškrinula, jer još je prepodne, devet jedva prošao.
Već sam čistila, prala, okupala se.
I peglala sam. U svečanoj haljini sedim nasuprot tvoje stolice.
Tvoje omiljeno jelo sam pripremila.
 
Da li bi bilo moguće da iznimno ne za večeru dođeš?
Za čalabrk. Ili recimo za ručak. U najgorem slučaju za užinu.
Uzmimo tako, da to što si za večerom rekao,
to je slikovit govor, u redu?
Toliko bi mogla da pitam i pričam…
Uvek se bojim, da nećemo da imamo dovoljno vremena.
I zadnji put si jako žurio. Shvatam, i drugi te čekaju.
Sa ovom porukom ne želim da te požurujem,
samo bi volela da znaš: ako na primer u jedanaest ćeš da stigneš,
ja ću već u deset da počnem da se radujem¹.
 
Dakle, zbog toga sam pisala.
 
Pesma govori o slici Pobeda Rene Magrite, prizor prema knjizi Otkrivenje: 3, 20. ¹Ukazivanje na deo knjige Mali princ Antoana de Sent Egziperija.
 
Prevod: Fehér Illés

Balázs F. Attila Újság a padon – Novine na klupi

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Újság a padon   zsong a város, mintha nem lenne éjfél színkavalkád az európai váróteremben a vastag napilapot ügyetlenül hajtogatva belemerül a lány az olvasásba feje felett a kupola mint homokóra gömbje melyből lassan peregnek keveredve a szavak   a digitális óra fegyelmezetten vált a homokóra pereg tovább halk sercegéssel, derűsen űrhajóban lehet ilyen moraj biztonságos siklás egyik bolygótól a másikig   elszundítottam talán a gyűrött újság a padon a tömzsi takarítógép egykedvűen duruzsol   a kupolában kergetőznek a szavak mint játékos madarak idegen nyelven közölnek valamit odafigyelek   talán meglátom őt is

Novine na klupi   grad zuji, kao da nije ponoć u evropskoj čekaonici orgija boja nespretno listajući debeo dnevne novine devojka se utopi u čitanje iznad njene glave kupola kao kugla peščanog sata iz kojeg polako otiču pomešane reči   digitalni sat se disciplinovano pomera peščani sat dalje otiče tihim prštanjem, vedro takav žagor je možda u svemirskoj kapsuli sigurna plovidba od jedne do druge planete   možda sam zadremao zgužvane novine su na klupi glomazna mašina za čišćenje jednolično zuji   u kupoli se reči komešaju poput razigranih ptica nešto na stranom jeziku objavljuju pripazim   možda ću i nju da ugledam   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente (ami igaz) – (to što je istina)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(ami igaz)   arcátlanok lettünk, arctalan talmi bohócok –   éterben lakó, hontalanul otthont keresők, lelkünk után kutatók, madzag és drót nélkül ugráló világcsavargó szívtiprók.   mi másokat, mások, minket akarnak.   levehetnénk a maszkot, de minek!   alatta semmi nincsen: se én, se mi.   csak a legszebb szavunk: szeretlek!   micsoda legenda!

(to što je istina)   postali smo bezobrazni, nekakvi bezlični lakrdijaši –   u eteru živimo, dom bez domovine tražimo, za vlastitim dušama tragamo, skitnice smo bez konopca i žice skakajući srca zgazimo.   mi druge, drugi nas žele.   mogli bi da skinemo masku, ali čemu!   ispod ništa nema: ni ja, ni mi.   samo naša najlepša reč: volim te!   kakva legenda!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző