Ady András Oroszos filózás egy nem-cseresznyés nem-kertben – Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Oroszos filózás egy nem-cseresznyés nem-kertben   soha a büdös életben nem fogok emlékezni arra hogyan jöttem miként jöttem be hol az az ajtó vagy mi a jó frász amit kinyitottam hogy ide érkezzem hogy mindig ide megérkezzek s minden reggel kinyissam az ablakot hátrahúzzam a székem letegyem a táskám kivegyem kávéstermoszom szendvicsem s ledolgozzam ami kirótt ami kiosztatott kiszabatott rám... a kurva hétszentségét hogy soha nem fogom tudni ebbe a mindennapi életbe hogy érkeztem és vaduljak meg ha érteni fogom valaha hogy miért is fontos tudnom... s miért nem elég hogy teszem az életem s az eszem is teszem hogy valameddig ezt még megteszem...

Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama   u ovom prokletom životu nikad se neću sećati na to kako sam na koji način ušao gde su ta vrata ili neka prokleta stvar što sam otvorio da bi tu stigao da uvek ovamo stignem i svakog jutra prozor da otvorim da stolicu nazad povučem da tašnu dole stavim da termos sa kafom i pripremljen sendvič izvadim i da to što mi je predodređeni za mene predodredio odradim… neka ide sve do đavola nikad neću saznati kako sam u taj svakodnevni život stigao i neka podivljam ako ću ikad da shvatim zašto mi je važno da znam… i zašto mi nije dovoljno što živim svoj život i na neki način mozgam da ću to još do neke granice da radim…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Hajnal Éva Azóta – Odonda

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Azóta
 
Nem volt alkalmam elmondani: a diófát láttam én is.
Ágai közt biztonságban,
vígan fütyörészett szép, szomorú gyerekkorod.
Koronáján most csend motoz,
mesék illúziói foszlanak.
Kifosztanak a hallgatások.
 
Azóta betérdepelt
néhány darabka reménytelenség a nyarakba.
 
Most egek kórusát hallgatod,
s a végtelenbe fütyörészed
azt a jól ismert dallamot.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 33. old.
 
 
Odonda
 
Nisam imala priliku da ispričam: orah sam i ja videla.
Između grana je
tvoje lepo, tužno detinjstvo radosno zviždalo.
U krošnji se sad tišina batrga,
iluzije bajki iščezavaju.
Mene ćutanja pljačkaju.
 
Od onda se u leta
nekoliko komada beznadežnosti uvukla.
 
Sad hor nebesa slušaš
i onu dobro poznatu melodiju
u beskraj zviždukaš.
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea Látogatás – Poseta

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Látogatás   amióta anyám meghalt nem tudom hogy kínáljam-e hellyel amikor meglátogat merjek-e szólni hogy nyugodtan az esernyőm mellé teheti az infúziós állványt ne legyen neki útban főzzek-e neki kávét régen nagyon szerette de vajon a túlvilágon kávéznak-e tiltom a dohányzást a lakásban neki megengedem de nem zavarja ha a haja telemegy füsttel ami úgy megnőtt a koporsóban? a nővérem vízipálmáját nézi arra gondol miért nem locsolom gyakrabban kiszárad és ő pont a hervadást vitte a sírba hogy mi bátran az eső alá álljunk tekintetével a képét keresi és akkor most hozakodjak elő azzal hogy a szívemben hordom naponta letörlöm róla a port amikor az ő szívét már szétrágták a férgek? mezítláb jön a vendégpapucs pedig mindig pont akkor van kimosva amikor meglátogat és a mosógépen szárad megkönnyebbül a fehér masina láttán hogy van lehetőségem tiszta ruhában járni és nem görnyedezek lavór fölé nem tudom mikor evett utoljára a kulcscsontjábó1 ítélve régen de mindig akkor jön el amikor az új levegőt is alig tudom befogadni nemhogy főzni múltkor a mellemre pillantott utalva rá hogy egészséges vagyok hogy nincs nekem senkim a tükör elé vezettem látod senki nem fér már a képbe

Poseta   otkad mi je mama umrla kad me poseti ne znam da li da njoj ponudim stolicu da li smem da joj kažem da stalak za infuziju može slobodno pored mog kišobrana staviti da joj ne smeta da li da joj kuvam kafu nekad je obožavala ali na onom svetu piju li uopšte kafu u stanu pušenje zabranjujem njoj dopuštam ali ne mari zato što će joj kosa dimom puna biti u mrtvačkom sanduku je tako narasla? gleda vodenu palmu moje sestre na to misli što ne zalivam češće isušiće se ona u grob baš uvelost ponela da mi bezbrižno možemo na kišu stati pogledom svoju sliku traži i sad da joj objasnim da nju u srcu nosam te sa nje svaki dan prašinu brišem kad već njeno srce kukci sažvakali? bosa dolazi a papuča za goste je baš tad oprana kad me posećuje i na mašini za veš se suši ugledavši belu mašinu olakša se jer mi je omogućeno da u čistom odelu hodam bez da se iznad lavora grbavim ne znam kad je zadnji put jela kako njena ključna kost izgleda davno ali uvek tad dolazi kad i nov vazduh jedva prihvatam kamo li da kuvam prošli put pogledala mi je grudni koš smatrala je da sam zdrava da nikoga nemam ispred ogledala vodila vidiš više u sliku niko ne stane   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 53-55. old.

Gergely Tamás Robban – Eksplodira

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Robban        Tanára azt mondja, tele van a Makkos aknákkal. Vigyázzanak, nehogy elvigye az akna a jókedvüket…      – Majd óvatosan lépegetek – ígéri Vadmalac – a lábam alá nézek.      – A legfontosabb – okítja tanára –, ne nézz hátra. A múlt robban!      – Veszni hagyjam az emlékeim?      – Okos akarsz lenni, vagy túlélni a helyzetet?     Na jó.      – A másik akna a jövő. Ne törődj vele! Kerüld ki!      Vadmalac viccre veszi a dolgot:      – Tegyek fel jövő-szemüveget?      – A jövő robban!

Eksplodira        Profesor mu tvrdi da je Hrastova šuma aknama puna. Neka paze da akna ne bi im dobro raspoloženje odnela…      – Pažljivo ću koračati – obećava Vepar – ispred nogu ću gledati.      – Najvažnije je – objašnjava profesor – da nazad ne gledaš. Prošlost eksplodira!      – Da pustim da mi se uspomene izgube?      – Želiš li da budeš pametan ili tu situaciju preživeti?      No, dobro je.      – Druga akna je budućnost. Neka te to ne brine. Zaobiđi!      Vepar na šalu okrene:      – Da stavim naočale budućnosti?      – Budućnost eksplodira!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Sohasem – Nikada

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Sohasem   sohasem hazudtál nekem csak nem mondtad el hogy ilyen gyorsan elszalad a gyerekkorunk hogy nem is lesz gyerekkorunk hogy elemészti a bánat a fákat   időnként lerajzoltuk őket a bánatot sohasem rajzoltuk a lapra titkos bánat volt saját   azt sem mondtad el hogy kivágták azt a különös fenyőt amit iskolába menet naponta csodáltunk szép volt akár egy meseillusztráció csak mi ketten voltunk otthon abban a mesében valahogy nem került rá sor hogy beszélj róla nem akartad hogy idő előtt rádöbbenjek vége minden mesének mindig óvtál   azt sem mondtad hogy ilyen gyorsan rohannak majd az évek minden útelágazásnál levegő után kapkodva futnak valamilyen győzelmet remélve   ma a régi temetőkertben idegen fák szuszognak velem sohasem hazudtál nekem csak nem mondtad el azt sem hogy hiányod apró darabokra hasogat majd minden hajnalt   nem mondtad el sohasem

Nikada1   nikada mi nisi lagao samo nisi rekao da dečje doba tako brzo nestaje da dečje doba ni nećemo imati da stabla tuga uništava   koji put smo ih nacrtali tugu na papir nikad nismo crtali tuga je tajna bila vlastita   ni to nisi rekao da su onaj poseban bor što smo na putu do škole svakodnevno ushićeno gledali isekli lep je bio kao ilustracija neke priče kod kuće u toj priči samo nas dvoje smo bili ta tema nikad nije bila na dnevnom redu nisi hteo da pre vremena shvatim kraj je priče uvek si me čuvao   ni to nisi rekao da će godine tako brzo da prolaze da na svakoj raskrsnici vazduh tražeći trče nekakvoj pobedi se nadajući   danas na starom groblju zajedno sa mnom strana stabla dišu nikad mi nisi lagao samo ni to nisi rekao da će tvoj nedostatak mene na deliće rascepati svaku zoru   nikada nisi rekao   1Pesma je posvećena rano izgubljenom bratu. Opaska prevodioca.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 30-31. old.

Bíró Tímea vízmunka – rad vode

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

vízmunka   dobálja anyámat a tenger teste belekékül a vízbe nem tudok úszni hogy kimentsem sírás nélkül nem tudom megúszni az anyahalált növesztem a tengert a sirályok nem esznek tetemet élő húsra szállnak a felszín töredezett mint a kádban amikor a víz belegyűri magát a bőrbe miközben a kezemből kicsúszott szappant keresem anyám fürdősóként oldódik a mélyben

rad vode   moju majku more baca njeno telo u plavet se utapa ne znam plivati da bi nju spasila bez plača smrt majke preživeti ne mogu more povećavam galebovi leševe ne diraju na živo meso lete površina je ispucana kao u kadi kad voda u kožu se uvlači dok iz moje ruke iskliznut sapun tražim majka mi se poput soli za kupanje u dubini rastvara   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 52. old.

Gergely Tamás Fel – Gore

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Fel        Malacka finom mozdulatokkal emelte a karját.      -Fel! Fel! - susogta átszellemülten, majd kedve hanyatlóban, s ujjaival inkább a széleket irányítva:      -El...el...      -Mik ezek? - kérdezte tőle a vele szemben ülő Vadmalac. Bár tudta: madarak. De lehetnek drónok, bombák, jaj, ezeket felejtse el!      -Tudom - válaszolt Malacka a fel sem tett szomorú, keserű kérdésekre.      -Tudom - s mint aki színdarabot játszott el, meghajtotta a fejét, és felállt.

Gore        Prasica je svoju ruku prefinjenim pokretima dizala.      – Gore! Gore! – šuštala je produhovljeno, pa već bezvoljno samo sa prstima rubove usmeravajući:      – Ne… ne…      – Šta su ovi? – pitao je Vepar koji nasuprot njoj sedeo. A znao je: ptice. Ali mogu biti i dronovi, bombe, joj, ove zaboraviti treba!      – Znam – odgovorila je Prasica na nepostavljena, tužna pitanja.      – Znam -  i kao neko ko je na bini, klimnula glavom i ustala.   Prevod: Fehér Illés

Forráas: a szerző

Ady András 44 – 44

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

44   negyvennégy évesen azért gondol már az ember arra is hogy milyen lesz az ha engedményes jeggyel ülhet vonatra azon is elfilózik hogy továbbra is növekvő bicepsze hátizma ellenére kopaszságát rejtendő tarkoponyasága paramilitary cuccmániája és övén mindig függő – nyáron rövidebb (ha baj van nem kell akkora ruharétegen áthatolnia) télen hosszabb késekkel – majd csak átadja helyét neki is valamely ifi negyvenöt felé azért elgondolkozik az ember a tájakon melyek inkább nélküle fognak virulni pusztulni az embereken a közeli embereken a családon melyben már nem tud egyre fiatalabb gyerekeket csempészni hogy áttételesen ő is fiatalodjon már elfilózik hogy mi lészen az unokákkal s vajon lészen-e olyasmi... érdemes egyáltalán gondolkodni vagy elég a ferencjóska portrés kalendáriumon a légyköpéses napokat újabb ezúttal saját köpéssel tarkítani...

44   u četrdeset četvrtoj godini čovek već i na to misli kakav će biti kad već sa popustom kupljenom kartom putuje vozom i o tome razbija glavu da uprkos i dalje razvijenim bicepsima i leđnim mišićima obrijanoj glavi što ćelavost prikriva te paramilitarnom odevanju i na pojasu uvek visećim – leti kraćim (u slučaju nužde ne treba toliko debele slojeve odeća prodreti) zimi dužim noževima – već će mu neko mlađi svoje mesto prepustiti blizu četrdeset pete čovek razmišlja o predelima koji će bez njega blistati netstati o ljudima o njemu bliskima o porodici u koju više ne može sve mlađi naraštaj tako stvoriti da na neki način i on sam bude mlađi već razmišlja i o tome šta će biti sa unucima i da li će biti tako nešto… da li je vredno uopšte razmišljati i dovoljno je na kalendar likom josipa franja dane sa pljuvačkom muva ovoga puta vlastitom pljuvačkom šarati…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Bíró Tímea kórtánc – ples pošasti

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

kórtánc   anyám álmomban kiabál nem tudja levetni a mellrákos estélyit sose volt drága ruhája most mégis ő a haldoklók arisztokratája satuba szorítja szemem a rothadó sejtek eleganciája

ples pošasti   majka u mom snu viče svečanu sa rakom grudnog koša ne može skinuti skupu haljinu nikad nije imala aristokrata na samrti je sada ipak ona moje oči elegancija trulih ćelija u stezi drži   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 51. old.

Ady András mondd ó – reci o

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

mondd ó   egyedem begyedem tenger tánc kicsi ember mit kívánsz kívánj bármit most lehet perced van csak ez nem aetas nem is szuszogás némi lehelet nem röpülés csak az lebeg mi elképzelt egyedem-egyem mit adjak ma neked innen nézve… nézd csak borotválatlan arcom nézd a karikákat szemem alatt nézd számomra mennyi a kell a nem szabad mennyi nincs a sok mindenből és sokat a ló sem bír el hát még én… begyedem tenger s mégis tánc ez mit kívánsz kívánj sokat ami kincs s add nekem mert nekem nincs kicsi ember hadd taníts s tedd meg nagyként tedd a másért s tedd ezervalahány d-vel magadért ahogy addig sosem s azon túl mindig légy fontos másnak de magadnak királyok királya császári család dinasztia egymagadban erre kérlek nagyon kérlek taníts és tedd ezt akkor is ha már nincs is valójában kit okíts

reci o   prste ima ruka svaka kad je stisneš to je šaka pa stisni i usput nešto i poželi bilo šta sad je vreme tek minut imaš to nije aetas niti dahtanje možda dah nije let samo to lebdi što se zamišlja čovečuljče odavde gledajući danas šta da ti dam… gledaj samo moje neobrijano lice gledaj kolutove ispod mog oka gledaj za mene koliko je treba i to se ne sme iz mnogo čega koliko manjka pa previše ni konj ne podnosi a kamoli ja… ruka svaka i stisak je ipak šta želiš želi mnogo sve što vredi i meni daj jer ja nemam maleni čoveče uči me i uradi to poput velikana uradi zbog drugih uradi to sa više hiljada d zbog sebe kako do sada nikada i uvek važan budi za druge ali za sebe kralj kraljeva carska porodica sam samcat dinastija molim te na to me nauči i uradi to tad kad više nikoga nemaš da učiš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Méhes Károly A kezdet a vég – Početak je kraj

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

A kezdet a vég   A föld mikor fű-borostás lesz, vékony és álmos, mint maga az álom. Halk kürtök szólnak majd a föld alól, pontosan betartva az kellő ütemet. Elvész minden éjszaka a sötétben. A nap megkínzott csecsemőként sír. Forró pelenkát szorítanak arcukra, akik szívükben sejtenek valamit.

Početak je kraj   Zapuštenom travom li je zemlja prekrivena kao sam san je tanka i pospana. Ispod zemlje će se strogo u odgovarajućem ritmu tihi rogovi oglasiti. Svaka noć se u tami gubi. Sunce poput namučene bebe plače. Koji u svojim srcima nešto naslućuju, Na lice vruću pelenu pritisnu.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Ünneplés – Praznik je

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Ünneplés        A térre igyekeztek, Vadmalac meg Malacka. Vitték a kicsit is magukkal, mert nem volt kire hagyni - a koma is kísérte az övéit.      Nagy nap volt.      "Győtünk!" - kiabálták az emberek.      Lőttek a levegőbe, Vadmalac is kibiztosította a fegyverét.      - De ha mégsem úgy sikerül - kockáztatta meg Malacka.      Ám Vadmalaccal nem lehetett aznap okosan beszélni. Ezt hajtogatta:      - Ma ünnepelünk.

Praznik je        Na trg su krenuli, Vepar i Prasica. I svog mališana su sa sobom vukli, jer nisu mogli ga gde ostaviti – svoje je takođe i jaran sa sobom poveo.      Velik dan je bio.      „Pobedili smo” – čulo se sa svih strana.      I u vazduh pucali, svoje oružje je i Vepar otkočio.     - A ako nešto slučajno omane – protivila se Prasica.      Ali tog dana Vepar nije bio u stanju da na zdrav razum oslanja. Samo ponavljao:      - Danas je praznik.   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Hajnal Éva Apahang – Glas oca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Apahang
 
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
persze ezután már taxival megyek hogy odaérjek
az urna a táskámban a legszebb urna
te a táskámban
a taxi bőrüléses és valami eszméletlen vanília illat terjeng
ezt mennyire utálom
csilivili műszerfal jimmy a rádióból ordít hogy nem veszíthet
mindjárt hányok
a taxis a visszapillantóból folyton engem néz
a te szemeddel bámul
a minden rendben kiskisasszonyt is a te hangodon kérdezi
te nevezel kiskisasszonynak
önkéntelenül ellenőrzöm az urnát
mindjárt hányok
egy idegen taxis apahangon beszél
a te apahangodon
csak érjünk már oda csak legyen már vége
végre kiszállok már mindenki ott álldogál csak engem várnak
meg téged
főleg téged
a lelkész keveset beszél
mond valami verset is de arra már nem tudok figyelni
egy férfit nézek
ki lehet ő honnan ismerem mit bámul mi ez az egész
végre vége
bekerülsz a falba a legszebb urna a falban
lehet hogy nem fogok idetalálni ha újra el akarok jönni hozzád
azt sem tudom te itt leszel-e egyáltalán
azt sem tudom most hol vagy és hol vagyok én
mindenki motyog pár együttérző szót
elmennek
mindenki
csak a bámulós áll tétován
idejön
atyaég
egyre közelebb jön
már itt áll karnyújtásnyira
a ne szomorkodj kiskisasszonyt apahangon mondja
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 27-28. old.
 
 
Glas oca
 
ujutro na dan sahrane se moja čarapa pocepala
ta mi je jedina crna čarapa
po novu do obližnje trgovine jurnula
da stignem naravno moram taksi zvati
urna je u tašni najlepša urna
u mojoj tašni si
sedište taksija je od kože i neugodan miris vanilije širi
baš mi se gadi
radio trešti Džimi urla gubiti ne može
povraćaću
taksista u retrovizoru stalno mene gleda
tvojim očima promatra
i gospođice da li je sve u redu tvojim glasom pita
gospođicom ti me nazivaš
urnu nehotice kontroliram
povraćaću
strani taksist glasom oca govori
glasom tvog oca
samo da stignemo neka se sve završi
konačno izlazim svi su već tamo samo mene čekali
i tebe
uglavnom tebe
sveštenik malo priča
govori i neku pesmu ali na to već paziti ne mogu
jednog muškarca gledam
ko bi mogao biti odakle poznajem zašto bulji šta je sve to
konačno kraj
stižeš u zid najlepša urna u zidu
možda neću te naći ako ponovo te želim da posetim
ni to ne znam da li ćeš uopšte tu biti
ni to ne znam gde si sad i gde sam ja
svako neku reč saosećaja kaže
odlaze
svi
samo taj stoji okleva
prilazi
bože moj
sve više se približava
već tu stoji samo što ga rukama ne dotičem
gospođice nemoj da tuguješ glasom oca izgovara
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Hattyú – Labud

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Hattyú   Féknyom az időben. Nádasba zuhan az ég. A testből még egy sóhajt kiszorít, a harmat befészkeli magát a szárnyak alá. Kinyílt a téridő: fájdalomkút. A madár az utolsó fényfullánkot magához veszi, nyitott, csodálkozó szemekkel áldoz, visszazsugorodik önnön megszületésébe. Vonzerő, beszűkülő. Miért pont én? Fénylövés.

Labud   Trag kočenja u vremenu. Nebo u trščan pada. Iz tela još jedan uzdah istisne, rosa ispod krila se ugnezdi. Vreme prostora se otvorilo: bunar bola. Ptica poslednju bodlju svetla k sebi prima, otvorenim, začuđenim očima žrtvuje, u vlastito rađanje se sužava. Privlačna sila, nemoćna.   Zašto baš ja? Pucanj svetla.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600448

Méhes Károly Jó lesz így – Biće ovako dobro

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Jó lesz így   A végtelen a vége  hosszan bámulni  a küklopsz szemébe  a többi ajtó ablak  visszavillan a vaknak  mennyire lehet unni    Marad a várakozás vára  maga Samuel Beckett  lesni a néma fára  egy homályos mondat  ami bennem rothad  széttiprom szemüvegemet

Biće ovako dobro   Beskraj je kraj dugo promatrati oko kiklopa ostalo vrata prozor u oku slepca sevne koliko može biti dosadno   Ostaje tvrđava čekanja sam Samjuel Beket motriti nemo drvo jedna maglovita rečenica koja u meni trune zgaziću svoje naočare   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás AD VENTUS – AD VENTUS

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

AD VENTUS        -Te nem várod? - kérdezte a Koma.        Vadmalac nem tudta, mit is válaszoljon. Végül ezt mondta:      - Én egy másik Jézust várok. Amelyik nem áldozza fel magát, hanem a gonoszakat lenyomja a Pokolba, a jókat meg felemeli.

AD VENTUS        – Ti ne čekaš? – pita Jaran.        Vepar nije znao šta da odgovori. Na koncu izusti:        – Ja jednog drugog Hrista čekam. Koji neće sebe žrtvovati nego opake u Pakao šalje a dobre podiže.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva hogy – kako

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

hogy   sorsodon fekszel önmagad fele régvolt ligetek lélegzete gyűrött kezedben színarany fűszál szárnyadon szunnyadó zene   homlokod hátán rémület kitárt karodban este ring hogy lehetnék meg nélküled

kako   na vlastitoj sudbi lenčariš polovina tvoga ja je uzdisaj gajeva negdašnjih u tvojoj zgužvanoj ruci zlatan vlas trave a na krilima muzika uspavana   iza tvog čela strava u tvom zagrljaju veče leluja postojati bez tebe kako bi mogla   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Ady András ludeo… – ludeo…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

ludeo…   igen bizton volt valaki aki vette magának a fáradságot és megszámolta hányszor nevetnek a gyerekek egy nap és ennek bizton csak akkor volt értelme ha a gyereknevetések száma relevánsan eltért a felnőttek nevetésétől de ennek meg akkor van csak relevanciája ha az idősek nevetésével összevetik akár mindkettőt is s innen megy minden akár szükségszerű de attól még nem kegyetlenebb lejtmenetbe az esetek nagy többségében megbecsülhető hogy míg ezen az igencsak ifivégen minden élet tömörül addig a másikon egyre gyakoribb röpgyűléseket tart az enyészet…

ludeo…   da zasigurno je postojao neko ko je uzeo toliko slobode da prebroji tokom jednog dana deca koliko puta se nasmeju ali taj čin bi imao jedino onda smisla ako se broj smeha dece signifikantno razlikuje od broja smeha odraslih a to pak onda je relevantna činjenica ako taj podatak upoređuju sa smehom staraca možda čak sa oba podataka i odavde kreće sve što je nužno ali zbog toga u najvećem broju slučajeva u još brutalnijoj formi može da se zaključi da se svaka forma života na tom obilnom kraju mladosti gomila a na onom drugom mitinge sve češće prolaznost održava…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ladik Katalin Pók – Pauk

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Pók   Karjaiban felsóhajt a villanykörte. Éjteli szemmel kirázza ölét. Ez az éhség maga az élet: az ablak önfeledt kitárulkozása, a vert csipkefüggöny parázna, kései életereje, a bútorok kéjes életéhsége! Hol vagyok? A halál előtti rémült térben. Szívébe visszanő a csend.

Pauk   U zagrljaju mu sijalica uzdahne. Krilo noći punim očima istrese. Ta glad je sam život: razdragano otvaranje prozora, razvratna, kasna životna snaga čipkane zavese, pomaman glad za život nameštaja!   Gde sam?   U prestrašenom prostoru pre smrti. U njegovo srce se tišina uvlači.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm

Bíró Tímea Másvilágra költözés – Selidba na drugi svet

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Másvilágra költözés   körülmetélt életek köldökzsinóron rángatják az eget száraz torkokból embriódák szakadnak fel kopott bőröndjük elveszik isten csomagterében

Selidba na drugi svet   obrezani životi nebo na pupčanoj vrpci trzaju iz suhog grla se embrioni oslobađaju njihovi istrošeni kovčezi se u prtljažniku boga gube   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 48. old.