Szente B. Levente Ha majd megszületek – Ako se rodim

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ha majd megszületek   ha majd megszületek újra, emberként nevelj engem, így készíts az útra   édes legyen a szó, miként anyám, apám, a testvér, a feleség is benne   szívem és lelkem, a szeretet, az értelem anyanyelve lenne   életem: gyermekem - erre kell neked emlékezned!

Ako se rodim   Ako se ponovo rodim, kao čoveka me vaspitaj, na put tako me spremaj   neka reč prijatna bude, kao majka, otac, brat, sestra, a i supruga   srce moje i duša, ljubav, maternji jezik razuma bi bila   živote moj: sine – ovo zauvek zapamti, molim te!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Fűszál-ének – Pesma tratine

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Fűszál-ének   Kányádi Sándor emlékére   Néma tánca, bús emléke tájnak, szelíd szélnek – hangod már fűszál-ének.   Örök fohász-virágkép vers-életed, mosolyod a csillagokkal egy csokorban.   E föld-koronán égi jelként, az embernél is több maradtál.

Pesma tratine   U spomen Šandora Kanjadija1   Nemušt ples njegov je žalna uspomena tog kraja, blagom vetru – glas ti je već pesma tratine.   Život tvoj pesnička večna je molitva, a osmeh je u istom buketu sa zvezdama.   Na ovozemaljskoj kugli poput nebeskog znaka, ostao si više od samog čoveka.   1Šandor Kanjadi (Kányádi Sándor 1929. – 2018.), mađarski pesnik   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Válasz nélkül – Bez odgovora

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Válasz nélkül   (részlet a Sárgaház folyosója c. naplójegyzékből)   Emlékszem az asszonyra, kiben ott volt még minden vadon nőtt virág szép csók illata.   Angyal teste karcsú volt, miként a nád, és esténként meztelen vállán táncoltak a csillagok.   Úgy őrzött, akár szíve tenyerén hordozott, pont mint egy királyi koronát.

Bez odgovora   (detalj iz dnevnika Hodnik žute kuće)   Sećam se žene koja je svaki divlji cvet, miris poljupca u sebi čuvala.   Slično trščici vitka je bila, a na njenom golom ramenu su zvezde plesale.   Kao kraljevsku krunu me je čuvala, na dlanu srca nosala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Játszani akarok – Igrati želim

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Játszani akarok   Játszani akarok Ajkadon csüngni szelíden Mint pillangó a virág fölött Meglesni ahogy illatodban fürödsz Belépni a legősibb szentélybe Megsúgni egymásnak amire A mindenség tanított Hogy örök maradjon mi Közted s köztem Sarjadzni fog.

Igrati želim   Igrati želim Pitomo poput leptira iznad cveta Na usnama ti visiti Vrebati kako se u svom mirisu kupaš U iskonko svetlište ući Jedan drugom šapnuti to Na što nas je svemir učio Neka večno ostane ono Što će između nas Klijati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente (tapad ránk sok kereszt) – (na nas križevi se lepe)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(tapad ránk sok kereszt)   nincs már varázslat. oda a belső tömör csend, az ismeretlen csoda, a végkifejlet.   megfejtettünk gyorsan mindent. mégis, valami naponta körülfon, átölel ami volt – a van, a lesz.   a más kezdetek vége utáni belégzés, kilégzés, mint valami ősi szép történet, úgy tapad ránk a sok kereszt.

(na nas križevi se lepe)   čarolija više ne postoji. nestala je unutrašnja gusta tišina, nepoznato čudo, krajnji ishod.   sve smo na brzinu odgonetnuli. ipak, nešto svakodnevno obavija, zagrli što je bilo – postoji, biće.   udisaji, izdisaji posle kraja drugih početaka, poput drevog prijatnog događaja, križevi na nas tako se lepe.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente: (a csönd szívében) – (u srcu tišine)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(a csönd szívében)   a csönd szívében – mondta egy barátom – az állatok holtan születnek de magukkal viszik a szellemet   hegyek nőnek ma is helyükben és templomok és csodák – egyformák esténként amikor feléjük szállnak az imák   – rút repedt görbe-tükröm előttem látom törpe vagyok nem búbos fehér-fekete nyakig görbe   estére ha megpihenek hallom –  fel-fel szusszannak a gyökerek dülledt hátú göröngyök között gyilkosok lábnyomát dugdossák

(u srcu tišine)   u srcu tišine – reče mi jedan prijatelj – životinje mrtvo rode ali duh sa sobom nose   na svojim mestima i danas brda i crkve i čude rastu – uveče kada prema njima molitve lete jednaki su   – ispred mene ružno napuklo grbavo ogledalo je vidim patuljak sam ne ćubast crno-beli do vrata iskrivljen   uveče ako sam odmoren čujem – koreni kat-kad se uzdišu između iskrivljenih leđa grumena tragove ubica skrivaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Szente B. Levente Remény – Nada

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Remény   madárka fürdik. szép zongorafutam, esőcseppekben - didergő szivárvány.

Nada   ptičica se kupa. prijatan zvuk klavira, u kapima kiše – ozebla duga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Üresedő lelkünk romos oltárán - Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Üresedő lelkünk romos oltárán
 
és a kenyér mindig elfogy,
csak a kés, a kés – az, ugyanaz marad.
 
kíméletlenül, mint az idő, úgy változik
markolatán az ujjlenyomat hangulat.
 
a teríték mellett, sokan vagyunk egyedül.
emberül tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is:
 
másoktól, egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked.  
egy éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán.
 
és immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején.
a szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán.
 
kenyér. kés. ujjlenyomat.
 
Forrás: a szerző
 
 
Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše
 
i hleb uvek nestaje,
samo nož, nož – taj isti ostaje.
 
na dršci raspoloženje otiska prstiju
poput vremena nemilosrdno se menja.
 
pored postavljenog stola nas usamljenika mnogo je.
valjda ljudski. snimljeno kao na starim fotografijama:
 
od drugih, jedni drugima. za uspomenu, od mene, tebi.
na čelu jednog neshvaćenog, gladnog, usvojenog Boga.
 
i evo, svako na svom nebosežnom vrhu svog Babela.
na stolu svetog prkosa. na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše.
 
hleb. nož. otisak prstiju.
 
Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente Szerelmesen – Zaljubljeno

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Szerelmesen a kökényvirág meztelen – mezítláb, csak én.

Zaljubljeno cvet crnog trna je obnažen – bosonog, ja sam jedini. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Hetedik mennyország – Sedmo nebo

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Hetedik mennyország

(részlet a Sárgaház folyosója c. naplójegyzékből)

Ana Nikvulnak, tisztelettel

Úgy bánnak velem, mint egy kisgyermekkel,

mondtam apámnak, aki rég meghalt, de gyakran látom

fura és különös álmaimban, mindig abban a fekete bőrben,

szép fehér arcában hatvanévnyi bölcselet,

és amikor integet vissza nekem,

mostanában lehunyom szemem,

nem engedte sosem, megnézzem, hová tűnik, merre megy,

és ő hallgatott, kezének egy-egy mozdulatával jelezte,

ami történt, megtörtént, ami fog, az köztünk marad,

és gyakran kérdezik, hol jár most az eszem,

hová, merre tévedtem,

mire gondolok éppen?

Hogy mondhatnám el nekik, bárkinek,

hogy gondolataim messze-messze,

távoli időkben járnak, hol dadogni tanult

a gyermek ember,

s hogy az egyetlen pajtása, egy nagy és hatalmas úr volt éppen,

ki a világok közötti terek zöld és buja kertje közepén

a szűk ösvényre mutatott,

finom gyümölcsök és békés állatok mellett

nyelvi szóképeket úgy rakosgatott

egyik a másik mellé, akár a pályájukat lefutó

kívánatos csillagok.

És én érteni akarom,

megérteni az élőt, az elesett fákat,

azokkal együtt kik a kert túloldalán

néha észrevétlen, de a félárnyékban őrt állnak,

azokkal együtt, akikről a pataksodrásban talált

szép kövek egy másmilyen világról mesélnek,

mégis, a nyomokat teremtőket eddig soha nem láttam,

hát megérteni akarom a hangokat jelentő alakokat,

az erős és lágy után kívánkozó gyöngéden erőteljes

képnyomok tudatomba való érkezését,

az ismeretlen érzéseket, fülemnek is másmilyen

hangszíneket, az övékét is, kikről sejtem csak,

hogy körbevesznek, álmaimban fölém hajolnak,

beszélnek, megérintenek, dédelgetnek, mintha

a lelkem titkaiba valakik belesnének,

ma is elhitetik velem,

ez lehet a hetedik mennyország.

Csak ez a bizonytalanság ne lenne.  

Forrás: Aranypor – folyóirat 2019. nyári szám 26. oldal

 https://drive.google.com/file/d/1KLaBLvSXyCXPHbYguquecAyzJBdi03T3/view

Sedmo nebo

(odlomak iz zabeleške dnevnika: Hodnik žute kuće)

Ani Nikvul, s poštovanjem

Sa mnom poput malog deteta postupaju,

rekao sam ocu koji je odavno umro ali u svojim čudnim,

neobičnim snovima često ga vidim, uvek u onoj crnoj koži,

na njegovom belom licu šezdesetgodišnja mudrost sjaji,

i kad mi rukom znakove šalje,

u zadnje vreme oči zatvaram,

nikad nije dozvolio da pogledam gde nestaje, kud ide,

i ćutao je, sa po kojim pokretom javio

šta se desilo, desilo se, a šta će, među nama ostaje,

i često pitaju gde mi misli tavore,

gde sam zalutao,

baš sad na što mislim?

Kako bi mogao njima, bilo kome ispričati,

misli mi daleko-daleko,

u udaljenim vremenima kolaju gde je čovek još kao dete

mucati učio,

i da mu je jedini pajdaš baš jedan ogroman i moćan gospodin bio,

ko je između trgova sveta usred zelenog i bujnog vrta

na uzanu stazu pokazao,

pored sočnih voća i pitomih životinja

slike od reči,

jedne pored druge, poput poželjnih zvezda

na kraju svojih putanja slagao.

A ja želim razumeti,

shvatiti živog bića, oborena stabla,

zajedno sa onima koji su na drugoj strani vrta

koji put neopaženo, ali u poluseni stražare,

zajedno s onima o kojima u brzaku potoka

nađeni belutci o nekom drugom svetu pričaju,

ipak, stvaraoce tragova do sada nikad nisam video,

pa želim shvatiti osobe koji zvukove stvaraju,

stizanje blago snažnih tragova slika

koje iza čvrstog i blagog slede u moju svest,

nepoznate osećaje, i za moje uho drugačije

tonove, i njihove, o kojima samo naslućujem

da me okružuju, u snovima nad mnom vise,

pričaju, dotiču me, maze, kao da

se neki u tajne moje duše stropoštaju,

i danas me uveravaju,

to sedmo nebo može biti.

Samo da nema te neizvesnosti.

Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente (ha akarom) – (ako želim)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(ha akarom) végre komolyan vehetnéd valamelyik éned segítened kell egyedül nem megy nem áll jól neked a színészet mintha én lennék a gyermek te meg akit sosem láttam még elhiheted nekem változnod kell addig amíg lehet míg nem késő figyelsz te egyáltalán – mellettem gyere szépen na látod így is lehet pszt hallod a szeleket a tengert milyen más itt a naplemente és azok a sziklák ott fent mint ha az eget karcolnák egyszer megmásztam jó régen volt nem is emlékszem te akkor megvoltál azt hiszem mennyi turista mennyi idegen mégis mintha ebben a látványban mindannyian egyek lennénk ott annál a partra vetett hajópalánknál emlékszem éppen kagylóhéjakat gyűjtöttem megállt mellettem egy szerzetes hosszasan nézett kezében üres tál meg egy fakanál és csak nézett nézett egyenesen a szemembe azt mondta szakács leszek egy másik életünkben ha akarom a felesége is lehetek vagy akármi de akkor nélküle nem kell azonnal döntenem most vezekli le azt amit én elrontottam ki tudja vonta meg vállát ki tudja még mi jöhet a gyermeknek intett de rám felém többé nem nézett úgy ment el úgy kacagott de én ezt máig nem értem ha akarom ha nem álmaim egyikére nagyon emlékeztet ha akarom.

(ako želim) konačno bi jedan od tvojih osobina mogao ozbiljno shvatiti trebaš pomoći sam ne ide gluma ti ne pristaje kao da sam dete ja a ti koga još nikad nisam video veruj mi moraš se menjati dotle dok je moguće dok nije kasno pratiš li me uopšte – pored mene hodaj vidiš i ovako je moguće tiho čuješ li vetra more kako je ovde zalazak sunca drugačiji i one stene tamo gore kao da nebo dotiću jednom sam ih savladao više se ni ne sećam kada a ti si već tada postojala bar pretpostavljam koliko turista koliko stranaca ipak kao da smo u tom prizoru kraj one na pučinu bačenu olupine svi isti sećam se baš sam školjke sakupljao kraj mene je jedan monah u ruci sa praznom činijom i drvenom kašikom zastao dugo me je gledao samo je gledao pravo u moje oči rekao je biću kuvar u nekom našem drugom životu mogu da mu supruga budem ili nešto drugo ali onda bez njega odluku ne moram odmah doneti sad ispašta zbog onog što sam ja pokvario ko zna i ramenom je trgnuo ko zna šta još sledi detetu je mahnuo ali mene više nije ni pogledao tako je otišao tako se grohotao ali to ni do dan danas ne razumem želim li ili ne na jedan moj san me podseća ako želim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Aranypánt, Isten homlokán – Zlatan povez, na čelu Boga

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Aranypánt, Isten homlokán Felfedezni és feledni a legnehezebb, ha érted mire gondolok, hiszen eltévedni a lélek útvesztőjén nem épp szerencsés dolog. Mint az asszony, aki régen szerelmes volt, dallamos hangját ma is hallom: azt mondja, igen, van, van ki mellett hallgatni jó. Megszólalni mi értelme, a hang néha fölösleges. Akkor hozzám hajolt, behunyt szemmel megcsókolt, nézett, szelíden mosolygott, majd távozott. Tudtam, hogy szívemben átváltozott! Látod, mondta még, a csók és a nevetés és a zene, ezek a legszebb hangok, az embernek csak ennyi kéne, ennyi az, amit még én is elviselek. Minden más fölösleges. A belülről fakadó szépség művészetét, mond meg nekem, ki érti meg? Ha tudod a választ, kövess, de ami kettőnk között lesz, érte soha meg ne kövezz. Csak magad ellen viselsz hadat. Megérted majd, ha egyszer szeretni mersz, felfedezni és feledni, miért a legnehezebb. Most sírás, nevetés vagyunk – aranypánt, Isten homlokán.

Zlatan povez, na čelu Boga Otkriti i zaboraviti je najteže, ako shvataš na što mislim, ta u lavirintu duše zalutati nije baš stretna okolnost. Kao žena koja je nekad zalubljena bila, njen prijatan glas i dans čujem: kaže, da, postoji, postoji neko pored koga prijatno je ćutati. Čemu oglasiti se, glas je koji put suvišan. Tad mi se priljubila, zatvorenim očima poljubila, gledala, blago se nasmešila pa se udaljila. Znao sam, u srcu mi se preobrazila! Čuj, rekao sam još, poljubac i smeh i muzika su najlepši glasovi, čoveku bi samo toliko trebalo, toliko je ono što i ja još podnosim. Sve ostalo je suvišno. Umetnost lepote šta iz unutrašnjosti izvire, reci mi, ko shvaća? Ako odgovor znaš, prati me, ali zbog toga što će se između nas desiti nikad me nemoj kamenovati. Samo protiv sebe se boriš. Shvatićeš, ako se jednom usudiš voleti, zašto je najteže otkriti i zaboraviti. Plač i osmeh smo sad – zlatan povez, na čelu Boga. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  a szerző

Szente B. Levente Ami elkövetkezett – Što je usledilo

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ami elkövetkezett egy volt a beszéde valamennyi állatnak, mint az embernek is, egyszerre hallotta, értette a hangot, a színt, benne kérdést, feleletet, azt ami elmúlt, mi jött, ami elkövetkezett egy a beszéde valamennyi embernek, csak nyelvében más, sok ezernyi hangot, a színt, benne kérdést, feleletet, másként érti és értelmezi egyként dobban a szíve is, pezseg vére, forr, ahogy az állatoknak elhiszi, hogy civilizált lett, vajon, mindent megértett?

Što je usledilo sve životinje su isti govor imale, kao i ljudi, glasove, boje, unutar toga pitanja, odgovore, sve što je prošlo, što je došlo i usledilo na isti način su čule, shvatale, govor svakog čoveka je isti samo jezici se razlikuju, mnoštvo glasa, boje, unutar toga pitanja, odgovore drugačije shvaćaju i objašnjavaju ali srca jednako kucaju, vri, ključa im krv kao u životinjama, poveruje, civilizovan je postao, da li je sve shvatio? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző