Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember
21. –
|
(tapad ránk sok kereszt)
nincs már varázslat.
oda a belső tömör csend,
az ismeretlen csoda, a végkifejlet.
megfejtettünk gyorsan mindent.
mégis, valami naponta körülfon,
átölel ami volt – a van, a lesz.
a más kezdetek vége utáni
belégzés, kilégzés, mint valami
ősi szép történet, úgy tapad ránk a sok kereszt.
|
(na nas križevi se lepe)
čarolija više ne
postoji.
nestala je
unutrašnja gusta tišina,
nepoznato čudo,
krajnji ishod.
sve smo na brzinu
odgonetnuli.
ipak, nešto
svakodnevno obavija,
zagrli što je bilo –
postoji, biće.
udisaji, izdisaji
posle
kraja drugih
početaka, poput drevog
prijatnog događaja, križevi
na nas tako se lepe.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése