Szente B. Levente Igazában az igazság – Istina mu je u istini

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Igazában az igazság Hja, az igazság! – mond csak ki bátran: Eb ura fakó! – mond el nekik mi az igazság. Az igazság, az legyen igazság. Kertelés nélkül. Egyszerűen és igazul, igazságos. Mondjuk, – könnyed, de kőkemény. Tartós. És igaz, mindenekelőtt persze. Mond csak ki, hadd tudja meg azt mindenki – már hogy mi is az igazság! Tudják csak meg, az igazságban mindig minden igaz kell legyen. Igaz is, ki kellene már fejtenie valakinek. Mert arra aztán hiába várunk, hogy azt teszem fel, tömegesen vallják. Igenis! Az igazat vallani lehet! És kell is. Abban van az igazság. S hogy el ne feledjem: ha kimondtad aztán, például nem a jó helyen, nem a megfelelő időzítésben, akkor aztán...

Istina mu je u istini O da, istina! – samo hrabro, reci: Svako svome jatu! – ispričaj im šta je istina. Istina neka bude istina. Bez uvijanja. Jednostavna i istinska, istinoljubiva. Recimo, – neusiljena, ali kao kamen tvrda. Trajna. I naravno pre svega istinita. Reci samo, neka svako sazna – šta je ustvari istina! Neka saznaju, da u istini uvek sve mora biti istina. Istina je, neko bi već morao razložiti. Jer zalud čekamo, samo nagađam, na masovno prihvatanje. Ipak! Istina može biti prihvaćenja! A i treba biti. U tome je istina. I da ne zaboravim: ako si izgovorio, na primer na neprikladnom mestu, ne u pravom trenutku, onda... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Zsidó Piroska Gombnyomás – Pritisak na dugme

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Gombnyomás

A világ nem rossz,  a világ csak gyer­me­ki.
S az em­ber sem lett go­nosszá, csak
el­ve­szi mi kell neki, hisz jár neki.
Kiért szület­ne különben a kénye­lem,
a lu­xus és a máz,
ki venné meg, mit hat földrész,
s a föld­alat­ti moz­ga­lom, no meg a földönkivüliek se­re­ge is tán,
ránk­ruház.
Egy gomb­nyomás, s az egész
világ min­den öröme lába­ink elé terül.
Egy gomb­nyomás: bejárjuk a világot, meg­tud­juk
 mi mennyi­be kerül,
s házhoz kérjük
az üdvösséget.
Igen, disz­cso­ma­golásban, per­sze...
Bárki meg­nyom­hat­ja, aki­nek van mer­sze.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=25765&cpage=1

Pritisak na dugme

Svet nije loš, svet je samo detinjast.

Ni čovek nije postao zao, samo

što mu treba, uzima, jer mu pripada.

Inače udobnost, raskoš, premaz

zbog koga bi postojao,

što šest kontinenta,

i podzemni pokret, i možda i armija vanzemaljaca nama ostavlja,

ko bi kupio.

Tek pritisak na dugme i sva radost

ovoga sveta ispred naših nogu se stvori.

Tek pritisak na dugme: svet se obilazi, sazna se

šta koliko košta,

te blaženstvo

u kući se stvori.

Da, svečano upakovano, naravno...

Svako može pritisnuti, ko poseduje junaštvo.

Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente Gyermekidő – Detinjstvo

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Gyermekidő Gyermekkoromban, átöleltem a fákat, megsimogattam a virágokat. Arra voltam kíváncsi: mesélni, szépen énekelni, azok tudnak-e? Kérdésre, választ kaphatott? És, hogy a világok kezdetén, vajon az első ember, ki felismerte őket, nevet, miként adott? Neki, fa és virág, bemutatkozott?

Detinjstvo U detinjstvu drveća sam grlio, cveće milovao. Hteo sam saznati: znaju li oni pričati, lepo pevati? Na pitanje, dal je mogao odgovor dobiti? I, na početku sveta, prvi čovek, ko ih je prepoznao, ime kako im je dao? Njemu drvo i cvet dal se predstavio? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=56318



Faluvégi Anna - Ilona eljátszom szerepem – odigraću svoju ulogu

Faluvégi Anna - Ilona, Székelykeresztúr 1967. szeptember 22. –

eljátszom szerepem nem érdekel eljátszom én a szerepemet ha kell tudom hogy miben áll születni szülni élni és azt is tudom mi a halál eljátszom még a szerepem a színpad az enyém belépőjegyed összetépheted nem érted játszom magamért teszem s ha egyszer végre meghajtom magam elegánsan félrevonulok a reflektor fényénél az üres színpadon emlékemet hagyom és valahol megtalálom a helyem de utoljára még eljátszom szerepem

odigraću svoju ulogu ne zanima me ako treba odigraću svoju ulogu znam šta znači roditi se rađati živeti i to znam šta je smrt odigraću još svoju ulogu bina je moja ulaznicu možeš pocepati ne igram zbog tebe činim to zbog sebe i ako jednom konačno budem li se poklonila skloniću se elegantno uz svetlo reflektora na praznoj bini ostavljam svoju uspomenu i naćiću negde svoje mesto ali zadnji put odigraću još svoju ulogu Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs K. Attila Ballada halott madárral – Balada sa mrtvom pticom

Balázs K. Attila Barót 1973. szeptember 10. –

Ballada halott madárral fekete tavaszban hószagú határban bronztestű vadász s egy kékarcú madár van éjfélük émelygés magányuk töretlen csend az éj peremén ércek a csövekben fekete tavaszban földszagú karokban fekszik a madár burokban halottan ég mélyén hold forog a holdba bezártan őzarcú lány dalol gyomrában madár van kezében tükör van árnya más világban csontszerű madárral kóborol hazátlan élete émelygés magánya töretlen csend az éj peremén könnyek a kövekben

Balada sa mrtvom pticom u garnom proleću snežnomirisavom ataru je lovac broncanog tela i ptica plavog obraza ponoć im je gnusanje samoća potpuna na rubu noći ćutanje u cevima ruda u garnom proleću zemljemirisavom naručju leži ta ptica u omotaču mrtva u dubini neba mesec se vrti u mesec zatvoreno devojka licem srne pevuši ptica joj je u utrobi zrcalo joj je u ruci senka njena u drugom svetu sa pticom nalik kosturu bez domovine se potuca život joj je gnusanje samoća potpuna na rubu noći ćutanje stena je suzom puna Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=1274



Vári Csaba Szakítás – Raskid

Vári Csaba Székelykeresztúr, 1977. szeptember 9. –

Szakítás anya – sírsz apa – hallgatsz szökjetek vissza velem gyermekkoromba hogy egymás kezét megfoghassuk …….. maradni tanítsatok

Raskid majko – plačeš oče – šutiš pobegnite sa mnom nazad u moje dečje doba da bi jedni drugom ruku uhvatili ......... učite me ostati Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=10&pid=&pev=2016&pho=08&pnap=&kat=1600&searchkey=&hol=&n=marcyt



Szente B. Levente Egyszer ha... – Ako jednom...

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egyszer ha... egyszer ha valóban hozzám érsz tündérré változom piciny csillagpötty leszek végül ajkadon válladon tied leszek csakis olyan titkod melyben örökké de örökké otthon vagyok s te te sok életen át otthonodban mindig rám találsz

Ako jednom... ako jednom dotaćićeš me zaista pretvoriću se u vilu na kraju na tvom ramenu usnama biću kap zvezde biću samo tvoja takva tvoja tajna u kojoj zauvek zauvek sam doma a ti ti preko mnogo života u tvom domu naćićeš me danomice Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=57398

Zsidó Piroska Anya – Majka

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Anya Már megint én vagyok a sárkány. Óvatosan számba veszem a tojásokat, és biztonságos helyre igyekszem velük. Félek. A tojásokban leendő sárkányok. Szörnyek, kis botladozó, bumfordi bunkók, a fény ott porladozik apró, szunnyadó lelkükben. Csak nehogy összeroppantsam. Csak nehogy elégessem őket melengető leheletemmel.

Majka Već sam ja opet zmaj. Jaja pažljivo u usta stavljam i nastojim s njima na sigurno mesto stići. Bojim se. U jajima budući zmajevi. Čudovišta, male posrtajuće budže iz Bumforda, svetlost tamo, u njihovim sitnim, dremljivim dušama tinja. Samo da ih ne slomim. Samo da ih svojom toplim dahom ne spalim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://helikon.ro/regi/index.php?m_r=3515

Szente B. Levente A nagy csönd előtt – Pre goleme tišine

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

A nagy csönd előtt             ... Még érzem hajának illatát, csókjainak forróságát, bánatát, örök kegyelmét, ahogy a fák között lopództunk, és a csiklandós  esti szél bennünket átjárt ...             Ahogy szálltak vélünk a percek, s az évek csöndesen halni mentek. Emlékszem a rettegésre, a magányra, mi aztán úrrá lett rajtunk.             Láttuk  hogyan roskadnak földre a fák: vélük öregségünk, harcunk, emlékünk lázongva homokká vált.

Pre goleme tišine             ...Još osećam miris njene kose, vrućinu njenih poljubaca, očajanje, stalnu milosrdnost, kako smo se u boriku vijali, i nestašan većernji lahor nas je dotaknuo...             Kako su trenuci prolazili i godine su polako nestale u tišini. Sećam se strepnje, samoće šta nas je obuzela.             Videli smo kako se sruše drveća: s njima i naša starost, borba, uspomena u pesak se pretvori. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző