Zsidó Piroska Aki meglátott – Onaj, ko me je ugledao

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Aki meglátott Halkan, csendben ma valaki a hátam mögé osont s mielőtt mosolyra igazítottam volna tükrömet: belenézett az arcomba. Várj, majd én, mondta csendesen, gyöngéden karjaiba vont, aztán ujját színes festékbe mártva ott láttam máris buzgón ügyködve: mosolyra görbítette számat, megemelte a szemöldököm. Így, ni – pöttyintett fényt a szemembe. Aztán elhajította tüköröm.

Onaj, ko me je ugledao Neko mi se tiho, lagano iza leđa približio i pre no što bi moje ogledalo osmehnulo: lice mi je gledao. Čekaj, ja ću, rekao je prigušeno, nežno me je zagrlio, pa svoje prste u boje umočeći već je marljivo delao: usne na osmeh nagnao, obrve podigao. Ovako – u oko mi je svetlost kapnuo. A ogledalo odbacio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.helikon.ro/versek-46/

Zsidó Piroska A láthatatlan – Nevidljiva

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

A láthatatlan

Ádám is szült. Fájdalom nélkül. Álmában adott életet.

Boldog volt, persze. Aztán álmos. Elfogadta. Nem kérdezett.

Így lett az asszony. Mintha földből vasat hoznak felszínre fel.

Itt fent, levegő s víz szavára sárga páncélt visel, úgy felel:

atomjaira hull. Fehér hátán egyre nagyobb rozsdafolt tenyész.

Visszavágyik a nyugodt földbe: balgán-boldogan elenyész.

Így fogy az asszony. Ős-félelemben ádámtalanul apad.

Balgán-boldogan tűnik lassan: az iszonyattal így lesz szabad.

Széthull egy csókért, ölelésért, egy pillantásért, mely égetett.

Mely bizonyítja, hogy nem fogyott el, hogy létezik még… Hogy létezett…

És boldog nemlétben ringatózik Ádám lelkébe simulva be.

És végre nem fogy. És végre teljes. És végre boldog. Mert nincs neve.

Forrás: https://www.helikon.ro/versek-46/

Nevidljiva

I Adam je rodio. Bez bola. Život je u snu stvorio.

Sretan je bio, naravno. Pa pospan. Prihvatio je. Pitanja nije postavio.

Tako je žena nastala. Kao kad iz dubine zemlje željezo donose.

Po nalogu vazduha i vode žut oklop nosi, tu, gore:

na deliće raspada. Na belim leđima sve veća mrlja rđe se stvara.

Nazad u mirnu utrobu zemlje želi: šašavo-sretno propada.

I žena tako splašnjava. U svom iskonskom strahu bez Adama smanjuje se.

Čini se da je šašavo-sretna: sa užasom slobodna tako postaje.

Zbog jednog poljupca, zagrljaja, trena koji ju je žario, raspada.

Koji dokazuje, nije iščezla, da još postoji... Da je postojala...

Uvukavši se u dušu Adama u sretnom nepostojanju leluja.

I više ne nestaje. I konačno je čitava. I konačno je sretna. Jer imena nema.

Prevod: Fehér Illés

Zsidó Piroska Jelzőlámpa – Semafor

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Jelzőlámpa Tudom, hogy szemedben sem a harag villámai sem a szereleméi nem szólnak a végtelen időknek, csak a percnek, mikor megsemmisülten vagy istenülve állok előtted: tehetetlenül ott állok mégis, mint örök életre ítélt ostoba jelzőlámpa, s pirosra-zöldre váltok, aszerint, hogy szemedben a harag villámai, vagy a szereleméi jelennek-e meg éppen. Időnként boldog vagyok eképpen.

Semafor Znam da u tvom oku munje niti besa niti ljubavi ne govore večnosti samo trenu kad ispred tebe upropašćeno ili ushićeo stojim: ipak nemoćno tamo čučim kao glup na večan život osuđen semafor, crveno-zeleno menjam, ovisno o tome, dal u tvom oku munja besa ili ljubavi se javlja. Katkad sam baš očarana. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.helikon.ro/versek-46/

Zsidó Piroska Gombnyomás – Pritisak na dugme

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Gombnyomás

A világ nem rossz,  a világ csak gyer­me­ki.
S az em­ber sem lett go­nosszá, csak
el­ve­szi mi kell neki, hisz jár neki.
Kiért szület­ne különben a kénye­lem,
a lu­xus és a máz,
ki venné meg, mit hat földrész,
s a föld­alat­ti moz­ga­lom, no meg a földönkivüliek se­re­ge is tán,
ránk­ruház.
Egy gomb­nyomás, s az egész
világ min­den öröme lába­ink elé terül.
Egy gomb­nyomás: bejárjuk a világot, meg­tud­juk
 mi mennyi­be kerül,
s házhoz kérjük
az üdvösséget.
Igen, disz­cso­ma­golásban, per­sze...
Bárki meg­nyom­hat­ja, aki­nek van mer­sze.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=25765&cpage=1

Pritisak na dugme

Svet nije loš, svet je samo detinjast.

Ni čovek nije postao zao, samo

što mu treba, uzima, jer mu pripada.

Inače udobnost, raskoš, premaz

zbog koga bi postojao,

što šest kontinenta,

i podzemni pokret, i možda i armija vanzemaljaca nama ostavlja,

ko bi kupio.

Tek pritisak na dugme i sva radost

ovoga sveta ispred naših nogu se stvori.

Tek pritisak na dugme: svet se obilazi, sazna se

šta koliko košta,

te blaženstvo

u kući se stvori.

Da, svečano upakovano, naravno...

Svako može pritisnuti, ko poseduje junaštvo.

Prevod: Fehér Illés

Zsidó Piroska Anya – Majka

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Anya Már megint én vagyok a sárkány. Óvatosan számba veszem a tojásokat, és biztonságos helyre igyekszem velük. Félek. A tojásokban leendő sárkányok. Szörnyek, kis botladozó, bumfordi bunkók, a fény ott porladozik apró, szunnyadó lelkükben. Csak nehogy összeroppantsam. Csak nehogy elégessem őket melengető leheletemmel.

Majka Već sam ja opet zmaj. Jaja pažljivo u usta stavljam i nastojim s njima na sigurno mesto stići. Bojim se. U jajima budući zmajevi. Čudovišta, male posrtajuće budže iz Bumforda, svetlost tamo, u njihovim sitnim, dremljivim dušama tinja. Samo da ih ne slomim. Samo da ih svojom toplim dahom ne spalim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://helikon.ro/regi/index.php?m_r=3515

Zsidó Piroska Csendben – U tišini

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Csendben Ha csend­ben ülsz, bejön hozzád, ami­nek nincs ott­ho­na: hal­lat­szik olyan­kor körülötted a vi­zek, fák dala. Olyan­kor ta­nulsz nagy­ra nőni, Szi­gorú me­der­ben foly­ni le, Ta­nulsz sut­tog­ni, éne­kel­ni, S megszólíthat a szél szíve.

U tišini Sediš li u tišini, ulazi kod tebe ono što doma nema: oko tebe čuje se kat-kad pesma vode, drveća. U tim trenucima učiš rasti, U strogom koritu teći, Učiš šaputati, pevati, I srce vetra te može osloviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://eirodalom.ro/vers/item/1346-zsido-piroska-versei/1346-zsido-piroska-versei.html#.WC_u1tLhAdU