Utazás előtti izgalmak:
Pár nappal útrakeltünk előtt a TV-ben hallottuk: Göröghonban nagyon szigorúak a renitenskedő vezetők elleni büntetések és követelik a nemzetközi jogsit is. Nosza Fehér – ezt hogyan oldod meg? Szabadkai lakos vagy, a jogosítvány és az útlevél szerint még zentai. Zenta eleve „elesett”, mert kb. 10 napos a procedúra, viszont megsúgták: Kanizsán rögtön kiadják. Rendben, akkor előbb Szabadkán próbálkozok. Még aznap kézhez kaphatom azt a bizonyos okmányt, ha mint vezető is átjelentkezem. Mármint Szabadkára. Ez megoldható, de előbb Kanizsán próbálkoztam. Fél kilenc körül vágódtam a Kanizsai AMD helyiségébe – fél óra múlva a kezemben volt a nemzetközi jogosítvány! Zenta, Szabadka, Kanizsa egy országban van? Kell magyaráznom, miért tettem fel a költői kérdést? Az, hogy Göröghonban még rendőrt sem láttunk – bocsánat, egyszer igen – az más lapra tartozik.
Utazásunk a már megszokott mederben: fél úton, Predejane-n aludtunk. A motelt átrendezték, még kényelmesebb szobánk volt – a két évvel ezelőtti áron!
Szeptember 2.-án délután értünk a tetthelyre: Neos Marmaras, Paradiso beach, Villa Regos.
Villa Regos – a recepción senki, de az utázási iroda „Sabra” képviselőjét felhívtuk, aki szólt a házigazdának/ tulajdonosnak. Pár perc után előbújt rejtekhelyéről. Hasonló torzombor, búrabaszi, hájpacnit nem is tudom, láttam-e életemben. A fejével intett – kövessük. A köszönés valami felesleges luxus lehetett számára, a kézfogásról talán nem is hallott. A közmondás szerint: amilyen a gazda… Nem folytatom, mert lakosztályunk minden igényt kielégített. Tágas, tiszta szobák, rendezett fürdőszoba, műholdas TV, nethasználat és a tengerre nyíló szoba előtt hatalmas terasz fogadott bennünket. Maga az épület 16 2, -3 és -4 ágyas lakosztályból áll, közvetlenül a tenger partján fekszik. Az udvarban minden lakosztályhoz számozott parkoló tartozik, a a strandon pedig (szintén számozott) lakosztályonként egy vesszőből fonott napellenző és két nyugágy kényeztetett bennünket. Az előudvar is nagyon hangulatos, különböző fákkal tarkított pázsit és az árnyékban asztalok. Mindez 15 napra, négyünkre 280 EU-ba került.
Még néhány szó lakhelyünkről: törölközőket és klotyópapírt is kaptunk, az ágyneműt ötnaponként cserélték, majdnem minden nap takarítottak – igaz, csak ott, ahol a papok táncolnak. Hiányosság? Ha főzőcskézni akar valaki, akkor jó, ha visz magával egy – két lábost, mint ahogy Asszonykám tette, mert abból csak egy tartozik a lakosztályhoz. És a kések valami késeknek csúfolt botok voltak. Mindent összevetve: Recommended. Jövőre is ide megyünk, ebben talán az égiek is segítenek.
Külön élményt jelentett számomra, hogy a költözködő fecskék egy délután a mi udvarunkban pihentek meg. Pihentek? Egy csapatban kergetőztek kizárólagosan a mi portánkon, csak néha szálltak le egy – egy szusszanásra a távvezetékre. Örök talány marad számomra, miért éppen a mi udvarunkat választották?
Mi viszont tényleg pihentünk. Ettünk, lubickoltunk, kártyáztunk, sétáltunk, aludtunk. És mindez így nagyon jól esett!
Magáról a strandról – aránylag keskeny sávú, nagyon apró kavicsos. Nem tudom elképzelni, milyen nyüzsgés lehet a főszezonban, mert a partot nagyrészt bérelik a tengerparton lévő villák vagy az éttermek, ahol egy italért bérelhető a nyugágy. Milyen egyszerű – egy cola-ért egész nap lehet pihegni. Egyszerű? Egy Cola ára – 2,5 EU.
A víz kristálytiszta és nagyon kellemes, szeptemberben sem „nedves”. Még én is, a megátalkodott fagyosszent, naponta többször lubickoltam.
A part már nem annyira tiszta. Rengeteg az eldobott csikk. Közvetlen környékünkről összeszedtem, de csak minket zavart – a többiek egész szépen el voltak társaságukkal.
Ahogy Sartiban a napfelkeltében, úgy itt a napnyugtában gyönyörködhettünk.
Neos Marmaras számomra szentségtelen hely. Hegyről le, hegyre fel – meredek kapaszkodókból álló, szűk utcák sorakoznak a tenger mellett. A 19. sz végén, a 20. sz. elején kezdett épülni, így ebben a helységben a görög kultúra hagyományaiból nyomokban sem lehet valamit felfedezni. A Paradiso beach-től kb. 20 perces gyaloglásra van. Egyszer megtettük, utána, ha nagyon kellett, kocsikáztunk, amitől eleve rettegtem. Parkoló helyet találni művészet és a sikátorok között a tájékozódás sem igazán könnyű. Ha lefelé vezet a jámbor kocsikázni vágyó, valószínű a tenger partjára ér, ha felfelé veszi az irányt, akkor talán a kivezető úthoz jut. De esetleg, az egyirányú utak miatt, visszajut oda, ahonnan elindult.
Az volt az érzésem, Szerbia kihelyezett nyaralója. A strandon, a városban mindenütt szerb szót lehetett hallani – a görög mellett. Érdekes, ennek ellenére az üzletekben szinte sehol nem tudtak szerbül. Kivétel a „Smile market” – ott végtelen kedves, újvidéki a tulajdonosnő.
Két megszívlelendő jótanács.
Aki nem szereti éjjel a szúnyogdöngicsélést, az Pirox – entomoktono-t vegyen. 3,5 EU és hatásos. Az 5,5 EU-ért vesztegetett Baggon – iptamona semmit sem ér. A szúnyogok röhögnek rajta. Egyébként a szúnyogok a strandon békében hagyják a nyaralókat, viszont behúzódnak a szobákba és éjjel szórakoztatnak.
A tejtermékek minősége – nos, jelenthetnek a mi készítményeinknek. Apiavi – joghurt, vagy joghurtnak csúfolt valami és ronda drága. Fiam azt hitte, tej – nem akarta elhinni, hogy tényleg joghurt. Maradjon mindenki a tej mellett, mert a tej az tej.
Neos Marmaras - Paradiso beach - napnyugta
