Görög Ilona - népballada Grkinja Ilona - narodna balada

Görög Ilona

„Bizony csak meghalok,

Anyám, édes anyám!

Görög Ilonáér’.

Bizony csak meghalok

Karcsu derekáér’;

Karcsu derekáér’;

Piros orczájáér’;

Píros orczájáér’.

Dombos ajakáér’

Dombos ajakáér’,

Gömbölyű faráér’

A lenvirág szemü

Görög Ilonáér’.”

„Ne halj fiam, ne halj,

Zetelaki László!

Csináltatok néked

Olyan csudamalmot,

Kinek első köve

Béla gyöngyöt járjon,

A második köve

Sustákot hullasson,

A harmadik pedig

Szép suhogó selymet,

Oda is eljőnek

Szüzek, szép leányok,

Csudamalom látni.

A tied is eljő

Csudamalom látni

– Szép Görög Ilona.”

„Eresszen el, anyám,

Édes lelkem, anyám!

Csodamalom látni.”

„Ne menj fiam, ne menj,

Szép Görög Ilona!

Megvetik a hálót,

Megfogják a halat.”

„Bizony csak meghalok

Anyám, édes anyám!

Görög Ilonáér’.

Bizony csak meghalok

Karcsu derekáér’;

Karcsu derekáér’,

Piros orczájáér’,

Piros orczdjáér’;

Dombos ajakáér’;

Dombos ajakáér’,

Gömbölyű faráér’

A lenvirág szemü

Görög Ilonáér’.”

„Ne halj, fiam, ne halj

Zetelaki László!

Csináltatok neked

Olyan csudatornyot,

Kinek szélessége

Dunapartig érjen,

Kinek magassága

Az egekig érjen.

Oda is eljőnek

Szüzek, szépleányok

Csudatorony látni,

A tied is eljő

Csudatorony látni,

Szép Görög Ilona.”

„Eresszen el, anyám,

Lelkem, édes anyám!

Csudatorony látni.”

„Ne menj, fiam, ne menj,

Szép Görög Ilona!

Megvetik a hálót,

Megfogják a márnát.”

„Bizony csak meghalok

Anyám, édesanyám!

Görög Ilonáér’.

Bizony csak meghalok

Karcsu derekáér’;

Karcsu derekáér’,

Dombos ajakáér’,

Dombos ajakáér’;

Piros orczájáér’;

Piros orczájáér’,

Gömbölyü faráér

A lenvirág szemü

Görög Ilonának.”

„Halj meg, fiam, halj meg,

Zetelaki László!

Oda is eljőnek

Hires szép leányok

Csudahalott látni.

A tied is eljő

Csudahalott látni,

Szép Görög Ilona.”

„Édes lelkem, anyám,

Eresszen el engem

Csudahalott látni,

Csudahalott látni,

Ki érettem meghót.”

„Ne menj, fiam, ne menj,

Csudahalott látni;

Megvetik a hálót,

Megfogják a márnát,

Anyjától elviszik

Szép Görög Ilonát.”

*

Nem hallgat anyjára,

Bémegyen a házba,

Ottan felöltözik

Kék selyem ruhába.

A lábára húza

Piros, patkós csidmát,

A fejére köte

Piros selyem ruhát,

Elejibe köte

Fejér elölkötőt.

„Kelj fel, fiam, kelj fel,

Zetelaki László!

Kiér’ te meghótál,

az uton jődögél.

Kelj fel, fiam, kelj fel

Zetelaki László

Kiér’ te meghalál

Belépék a házba!”

*

Láttam én halottat,

De ilyet soha sem,

Kinek az ő lába

Felszökőleg álljon,

Kinek az ő karja

Ölelőleg álljon;

Kinek az ő szája

Csókolólag álljon,

Ki föl is ébredjen,

Csak én megcsókoljam! Forrás: http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/139.html Ilona Grkinja „Bogme, umreću ti, Majko, mila majko, Rad lepe Ilone. Bogma umreću ti rad vita joj pasa; Rad vita joj pasa, Rumenih obraza, Jedrih joj usana; Jedrih joj usana I oblih bedara, Za te oči plave Grkinje Ilone.“ „Ne umri, ne umri, Laslo Zetelaki! Sagradiću, sinko, Vodenicu silnu; Prvi će joj kamen Beli biser mleti, Drugi će joj kamen Novčiće sipati, A treći joj kamen, Svilu i kadifu. Tu će dohoditi Sve mome gizdave Da mlin pogledaju. I tvoja će doći, Grkinja Ilona.“ „Pusti me, majčice, Pusti me, dušice, Vodenicu videt!“ „Ne idi, ne idi, Grkinjo Ilona, Mrežu će da bace, Mrenu da uhvate.“ „Bogme, umreću ti, Majko, mila majko, Rad lepe Ilone. Bogme umreću ti Rad vita joj pasa; Rad vita joj pasa, Rumenih obraza; Rumenih obraza, Jedrih joj usana; Jedrih joj usana I oblih bedara, Za te plave oči Grkinje Ilone.“ „Ne umri, ne umri, Laslo Zetelaki! Sagradiću, sinko, Kulu čudnovatu: Prostranu, široku Do vode Dunava, A tanku visoku Nebu do oblaka. Tu će dohoditi Sve mome gizdave Kulu da gledaju. I tvoja će doći Kulu da pogleda, Grkinja Ilona.“ „Pusti me, majčice, Pusti me, dušice, Kulu da pogledam!“ „Ne idi, ne idi, Grkinjo Ilona, Mrežu će da bace, Mrenu da uhvate.“ „Bogme, umreću ti, Majko, mila majko, Rad lepe Ilone. Bogme umreću ti Rad vita joj pasa; Rad vita joj pasa, Rumenih obraza; Rumenih obraza, Jedrih joj usana; jedrih joj usana I oblih bedara, Za te oči plave Grkinje Ilone.“ „Umri sinko, umri, Laslo Zetelaki! I tu će da dođu Te mome gizdave Mrtvog da pohode. I tvoja će doći Mrtvog da pohodi, Grkinja Ilona.“ „Puštaj me, dušice, Puštaj, majko, mene, mrtvog da pohodim; Mrtvog da pohodim Koji za me umre!“ „Ne idi, ne idi, Mrtvog da pohodiš; Jer baciće mrežu, Uloviće mrenu, Ugrabiće majci Grkinju Ilonu.“ Majku ne posluša, U dvore pohita, Pa svileno ruho Na se odenula. Na noge obula Čizmice crvene, Svilenu maramu Na glavu vezuje, A pregaču belu Na se pripasuje. „Ustani, ustani, Laslo Zetelaki! Eno ti dohodi Rad koje si umro. Ustani, ustani, Laslo Zetelaki! Rad koje si umro, U dvor nam ulazi!“ „Ja videh mrtvaca, Al΄ takvog nikada, U koga su noge Hitre da poskoče, U koga su ruke Hitre da zagrle, U koga su usne Hitre da poljube; Koj΄ se mrtav budi, Čim ga poljubim!“                          Preveo Andraš David – Dávid András

Kádár Kata - népballada Kadar Kata - narodna balada

Kádár Kata

Anyám, anyám, édös anyám!
Gyulainé édös anyám!
Én êvöszöm Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép lėányát. –

Nem öngedöm édös fiam,
Gyula Márton!
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép lėányát. –

Nem kėll neköm nagy uraknak
Szép lėánya,
Csak kėll neköm Kádár Kata,
Jobbágyunknak szép lėánya. –

Êmehetsz hát édös fiam,
Gyula Márton!
Kitagadlak, nem vagy fijam,
Sem ėcczör sem mácczor. –

Inasom inasom, kedvesebb inasom
Húzd elé hintómot, fogd bé lovaimot! –

Lovakot béfogták, útnak indûtanak,
Ėgy keszkenyőt adott neki Kádár Kata:
Mikor e szénibe vörösre vátozik,
Akkor életöm is, tudd mėg, mėgvátozik. –

Mönyön Gyula Márton högyekön vőgyekön,
Ėcczör vátozást lát a czifra keszkenyőn.

Inasom inasom, kedvesebb inasom!
A főd az istené, a ló az eböké.
Fordûjunk, mett vörös szén már a keszkenyő,
Kádár Katának is immán rég vége lött.

A falu véginél vót a disznyópásztor:
Hallod-ė, jó pásztor! mi ujság nállatok? –

Nállunk jó ujság van, de neköd rossz vagyon,
Mett Kádár Katának immár vége vagyon,
A te édös anyád őtöt elvitette,
Feneketlen tóba belé is vettette. –

Jó pásztor, mútasd mėg, hol vagyon az a tó,
Arannyim mind tijéd, a lovam s a hintó.

El is mönének ők a tónak széjire:
Kádár Kata lelköm, szój ėgyet, itt vagy-ė?
A tóba megszólalt Kádár Kata neki,
Hėzzája béugrék hamar Gyula Márton.

Édös annya vizi búvárokot kűdött,
Megkapták mėghalva, ėsszeölêközve;

Ėgyiköt temették ótár elejibe,
Másikot temették ótár háta mögi.

A kettőből kinőtt két kápôna-virág,
Az ótár tetejin ėsszekapcsolóttak,
Az annyok oda mönt, le is szakasztotta,
A kápôna-virág hėzza így szólala:

Átkozott légy, átkozott légy,
Édösanyám Gyulainé!
Éltömbe rossz vótál,
Most is mėggyilkôtál.

Forrás: http://www.kjnt.ro/balladatar/ballada/kadar-kata

Kadar Kata

„Majko, majko, mila majko,

Đulajeva verna ljubo!

Uzeo bih Kadar Katu,

Kmeta našeg lepa kćerku.“

„Ni govora, mili sine,

Đula Marton!

Uzmi silnih gospodara

Lepe kćeri!“

„Neću silnih gospodara

Lepu ćerku,

Hoću samo Kadar Katu,

Kmeta našeg lepu ćerku!“

„Id΄ odavde, mili sine,

Marton Đula!

Odričem se: sin mi nisi,

Od sad pa doveka!“

„Slugo, verna slugo, moj miliji slugo,

Pripremi kočije i upregni konje!“

Konje upregoše, pa na put krenuše,

Jedan rubac njemu Kadar Kata dade:

„Kada rubac boju crvenom promeni,

Znaj da život naglo tad menja se meni.“

Jezdi Đula Marton po gori i dolu,

Pa primeti rubac da mu menja boju.

„Slugo, verna slugo, moj miliji slugo,

Zemlja je božija, a konji su pasji.

Vraćaj se, jer rubac veće crven stade,

Katarina Kadar s dušom se rastade.“

Na kraj sela beše pastiru ubogi:

„Čuj dobri pastiru kakvu novost znadeš?“

„U nas dobra novost, al΄ za tebe huda,

Katarina Kadar dušu ispustila.

Tvoja majka mila nju je progonila

U bezdan jezera nju je utopila.“

„Ti dobri pastiru, jezero pokaži,

Tvoji su zlatnici, kočije i konji.“

Otidoše tako na jezero vodu:

„Kadar kato, dušo, zbori, jesi li tu?“

Ona iz jezera njemu progovara,

Đula marton smesta u vodu se baca.

Majka tada hitre ronce uputila,

mrtve ih nađoše, mrtve zagrljene;

Jedno sahraniše pred oltarom časnim,

Drugo sahraniše tu iza oltara.

Dva su iz njih krila u kapeli rasla,

Pa se vrh oltara nežno sastavila.

Majka ih obišla, pa ih potrgla,

A krin-cvetak majci tiho progovara:

„Proklinjem te, proklinjem te,

Majko, ljubo Đulajeva!

Uvek huda ti si bila,

I sad si me usmrtila.”

                  Preveo Anadraš David – Dávid András



Barcsai népballada - Barčai narodna balada

Barcsai

népballada

Menj el uram, menj el ajh ki Kolosvárra,
Ajh ki Kolosvárra, apám udvarába,
Hozd el onnat, hozd el a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat s ingyen kapott gyócsot. –

Ne menj apám, ne menj, ajh ne menj hazól ki,
Anyám asszony bizon Barcsait szereti. –
Hallod asszony, hallod, mit ebeg a gyermek?
Ne hidd édes uram, részeg az a gyermek. –

Azzal elindula az asszony szavára,
Az asszony szavára ajh ki Kolozsvárra.
Mikor fele utját elútazta volna,
Csak eszibe juta kisebb gyermek szava,
Ahajt megfordula, haza felé tére,
Haza felé tére, hazájába ére.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram!
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat,
Hadd kössem előmbe az előruhámat. –

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram,
Hadd huzzam lábamba fejelés csizmámat,
Hadd kössem fejemre viselő ruhámat.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem:
Ajh mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. –
Add elé, add elé a nagy láda kólcsát. –
Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát. –
A szomszédban jártam, kerten átal hágtam,
A nagy láda kólcsát ottan elhullattam;
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor,
Szép piros hajnalkor, világos viradtkor.

Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját,
Végiglehasitá[!] az egyik oldalát.
Csak kihengeredék Barcsai belőle,
Ajh kapja a kardját, fejit vevé vélle. –

Hallod feleségem, hallod asszony, hallod,
Három halál közzül melyiket választod?
Avagy azt választod: hogy fejedet vegyem,
Vagy selyem hajaddal házam kisöpörjem?
Avagy azt választod, reggelig virrasztasz,
Hét asztal-vendégnek vigan gyertyát tartasz?
Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztalvendégnek[!] vigan gyertyát tartok.

Inasom, inasom, én kisebb inasom!
Hozzad elé, hozzad a nagy kászu szurkot,
Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyócsot.
Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek,
A sok ingyen gyócsot fejire kössétek,
Fejénél kezdjétek, talpig szurkozzátok,
Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok.
Fejihez állitok egy oláh furujást,
Lábához állitok egy cigán hegedüst.
Fujjad oláh, fujjad az oláh furuját,
Huzzad cigán, huzzad a cigán hegedüt,
Fujjátok széltibe, huzzátok izibe,
Mostan hadd vigadjon feleségem szive.

Forrás: http://www.kjnt.ro/balladatar/ballada/barcsai

Barčai

narodna balada

„Pođi, mužu, pođi, ej do Koložvara,

Ej do Koložvara, na dvor baba moga,

Donesi odande puste svitke platna,

Puste svitke platna, darovanog duvka.“

„Nemoj ići, oče, iz doma ne kreći,

Moja majka, bogme, Barčaija ljubi.“

„Čuješ, ljubo, čuješ šta to dete zbori?“

„Ne veruj mu, mužu, dete pjano zbori.“

     Potom i otide kako reče ljuba,

Kako reče ljuba, ej do Koložvara.

Kada pola puta veće prevalio,

On se reči sina mlađeg prisetio,

Namah se okrenu, domu se zaputi,

Domu se zaputi i kući se vrati.

     „Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“

„Odmah ću, odmah ću, gospodaru mili!

Samo dok odenem suknju za nošenje,

Samo dok pregaču ja stavim preda se.“

     „Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“

„Odmah ću, odmah ću, gospodaru mili!

Samo dok obujem ja čizme na noge,

Samo dok odenem, suknju za nošenje.“

     „Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“

Šta je drugo mogla, vrata otvorila.

     „Dodaj mi, dodaj mi, ključe od kovčega!“

„Ne dam ti, ne dam ti, ključe od kovčega:

Bejah kod suseda, po bašti hodala,

Ključe od kovčega tamo sam rasula.

Potražićemo ih u rumenu zoru,

U rumenu zoru, pri sunca svitanju.“

Kovčeg nogom ritnu snažno, silovito,

Jednu mu je stranu, odmah odvalio.

Iz kovčega tada Barčai ispade,

A on mača uze, glavu mu odseče.

„Čuješ li me, ljubo; ženo, da l΄ me čuješ,

kakvu sebi hoćeš smrt da izabereš?

Da li hoćeš da ti ja glavu odrubim,

Ili tvojom kosom dvore da počistim,

Ili želiš, možda, ti do zore bditi

Za sedam stolova jarka luča biti?“

      „Ako od tri smrti moram izabrati,

Za sedam stolova ja ću luča biti.“

„Slugo moja, slugo, moja manja slugo,

Donesi ovamo onu silnu smolu,

Donesi ovamo puste svitke platna,

Puste svitke platna, darovanog duvka.

Od glave počnite do nogu zavijte,

darovanog duvka vrh glave mećite.

Od glave počnite,  smolom prelivajte,

Od nogu počnite, posvud zapalite.

Do glave joj stavljam vlaškog frulaša,

Do nogu joj stavljam ciganskog gudača.

Sviraj, Vlase, sviraj u vlašku frulicu!

Gudi, Cigo, gudi na tu tanku žicu!

Svirajte, gudite da širom svet se čuje,

Sad nek se veseli srce moje ljube!“

                             Prevod: Dávid András (Andraš David)