Barcsai
népballada
Menj el uram, menj el ajh ki Kolosvárra,
Ajh ki Kolosvárra, apám udvarába,
Hozd el onnat, hozd el a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat s ingyen kapott gyócsot. –
Ne menj apám, ne menj, ajh ne menj hazól ki,
Anyám asszony bizon Barcsait szereti. –
Hallod asszony, hallod, mit ebeg a gyermek?
Ne hidd édes uram, részeg az a gyermek. –
Azzal elindula az asszony szavára,
Az asszony szavára ajh ki Kolozsvárra.
Mikor fele utját elútazta volna,
Csak eszibe juta kisebb gyermek szava,
Ahajt megfordula, haza felé tére,
Haza felé tére, hazájába ére.
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram!
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat,
Hadd kössem előmbe az előruhámat. –
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram,
Hadd huzzam lábamba fejelés csizmámat,
Hadd kössem fejemre viselő ruhámat.
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem:
Ajh mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. –
Add elé, add elé a nagy láda kólcsát. –
Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát. –
A szomszédban jártam, kerten átal hágtam,
A nagy láda kólcsát ottan elhullattam;
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor,
Szép piros hajnalkor, világos viradtkor.
Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját,
Végiglehasitá[!] az egyik oldalát.
Csak kihengeredék Barcsai belőle,
Ajh kapja a kardját, fejit vevé vélle. –
Hallod feleségem, hallod asszony, hallod,
Három halál közzül melyiket választod?
Avagy azt választod: hogy fejedet vegyem,
Vagy selyem hajaddal házam kisöpörjem?
Avagy azt választod, reggelig virrasztasz,
Hét asztal-vendégnek vigan gyertyát tartasz?
Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztalvendégnek[!] vigan gyertyát tartok.
Inasom, inasom, én kisebb inasom!
Hozzad elé, hozzad a nagy kászu szurkot,
Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyócsot.
Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek,
A sok ingyen gyócsot fejire kössétek,
Fejénél kezdjétek, talpig szurkozzátok,
Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok.
Fejihez állitok egy oláh furujást,
Lábához állitok egy cigán hegedüst.
Fujjad oláh, fujjad az oláh furuját,
Huzzad cigán, huzzad a cigán hegedüt,
Fujjátok széltibe, huzzátok izibe,
Mostan hadd vigadjon feleségem szive.
Ajh ki Kolosvárra, apám udvarába,
Hozd el onnat, hozd el a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat s ingyen kapott gyócsot. –
Ne menj apám, ne menj, ajh ne menj hazól ki,
Anyám asszony bizon Barcsait szereti. –
Hallod asszony, hallod, mit ebeg a gyermek?
Ne hidd édes uram, részeg az a gyermek. –
Azzal elindula az asszony szavára,
Az asszony szavára ajh ki Kolozsvárra.
Mikor fele utját elútazta volna,
Csak eszibe juta kisebb gyermek szava,
Ahajt megfordula, haza felé tére,
Haza felé tére, hazájába ére.
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram!
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat,
Hadd kössem előmbe az előruhámat. –
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram,
Hadd huzzam lábamba fejelés csizmámat,
Hadd kössem fejemre viselő ruhámat.
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem:
Ajh mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. –
Add elé, add elé a nagy láda kólcsát. –
Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát. –
A szomszédban jártam, kerten átal hágtam,
A nagy láda kólcsát ottan elhullattam;
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor,
Szép piros hajnalkor, világos viradtkor.
Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját,
Végiglehasitá[!] az egyik oldalát.
Csak kihengeredék Barcsai belőle,
Ajh kapja a kardját, fejit vevé vélle. –
Hallod feleségem, hallod asszony, hallod,
Három halál közzül melyiket választod?
Avagy azt választod: hogy fejedet vegyem,
Vagy selyem hajaddal házam kisöpörjem?
Avagy azt választod, reggelig virrasztasz,
Hét asztal-vendégnek vigan gyertyát tartasz?
Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztalvendégnek[!] vigan gyertyát tartok.
Inasom, inasom, én kisebb inasom!
Hozzad elé, hozzad a nagy kászu szurkot,
Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyócsot.
Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek,
A sok ingyen gyócsot fejire kössétek,
Fejénél kezdjétek, talpig szurkozzátok,
Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok.
Fejihez állitok egy oláh furujást,
Lábához állitok egy cigán hegedüst.
Fujjad oláh, fujjad az oláh furuját,
Huzzad cigán, huzzad a cigán hegedüt,
Fujjátok széltibe, huzzátok izibe,
Mostan hadd vigadjon feleségem szive.
Barčai
narodna balada
„Pođi, mužu, pođi, ej do
Koložvara,
Ej do Koložvara, na dvor
baba moga,
Donesi odande puste svitke
platna,
Puste svitke platna,
darovanog duvka.“
„Nemoj ići, oče, iz doma ne
kreći,
Moja majka, bogme, Barčaija
ljubi.“
„Čuješ, ljubo, čuješ šta to
dete zbori?“
„Ne veruj mu, mužu, dete
pjano zbori.“
Potom i otide kako reče ljuba,
Kako reče ljuba, ej do
Koložvara.
Kada pola puta veće
prevalio,
On se reči sina mlađeg
prisetio,
Namah se okrenu, domu se
zaputi,
Domu se zaputi i kući se
vrati.
„Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“
„Odmah ću, odmah ću,
gospodaru mili!
Samo dok odenem suknju za
nošenje,
Samo dok pregaču ja stavim
preda se.“
„Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“
„Odmah ću, odmah ću,
gospodaru mili!
Samo dok obujem ja čizme na
noge,
Samo dok odenem, suknju za
nošenje.“
„Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“
Šta je drugo mogla, vrata
otvorila.
„Dodaj mi, dodaj mi, ključe od kovčega!“
„Ne dam ti, ne dam ti,
ključe od kovčega:
Bejah kod suseda, po bašti
hodala,
Ključe od kovčega tamo sam
rasula.
Potražićemo ih u rumenu
zoru,
U rumenu zoru, pri sunca
svitanju.“
Kovčeg nogom ritnu snažno,
silovito,
Jednu mu je stranu, odmah
odvalio.
Iz kovčega tada Barčai
ispade,
A on mača uze, glavu mu
odseče.
„Čuješ li me, ljubo; ženo,
da l΄ me čuješ,
kakvu sebi hoćeš smrt da
izabereš?
Da li hoćeš da ti ja glavu
odrubim,
Ili tvojom kosom dvore da
počistim,
Ili želiš, možda, ti do
zore bditi
Za sedam stolova jarka luča
biti?“
„Ako od tri smrti moram izabrati,
Za sedam stolova ja ću luča
biti.“
„Slugo moja, slugo, moja
manja slugo,
Donesi ovamo onu silnu
smolu,
Donesi ovamo puste svitke
platna,
Puste svitke platna,
darovanog duvka.
Od glave počnite do nogu
zavijte,
darovanog duvka vrh glave
mećite.
Od glave počnite, smolom prelivajte,
Od nogu počnite, posvud
zapalite.
Do glave joj stavljam
vlaškog frulaša,
Do nogu joj stavljam
ciganskog gudača.
Sviraj, Vlase, sviraj u
vlašku frulicu!
Gudi, Cigo, gudi na tu
tanku žicu!
Svirajte, gudite da širom
svet se čuje,
Sad nek se veseli srce moje
ljube!“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése