Barcsai népballada - Barčai narodna balada

Barcsai

népballada

Menj el uram, menj el ajh ki Kolosvárra,
Ajh ki Kolosvárra, apám udvarába,
Hozd el onnat, hozd el a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat s ingyen kapott gyócsot. –

Ne menj apám, ne menj, ajh ne menj hazól ki,
Anyám asszony bizon Barcsait szereti. –
Hallod asszony, hallod, mit ebeg a gyermek?
Ne hidd édes uram, részeg az a gyermek. –

Azzal elindula az asszony szavára,
Az asszony szavára ajh ki Kolozsvárra.
Mikor fele utját elútazta volna,
Csak eszibe juta kisebb gyermek szava,
Ahajt megfordula, haza felé tére,
Haza felé tére, hazájába ére.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram!
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat,
Hadd kössem előmbe az előruhámat. –

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram,
Hadd huzzam lábamba fejelés csizmámat,
Hadd kössem fejemre viselő ruhámat.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem:
Ajh mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. –
Add elé, add elé a nagy láda kólcsát. –
Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát. –
A szomszédban jártam, kerten átal hágtam,
A nagy láda kólcsát ottan elhullattam;
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor,
Szép piros hajnalkor, világos viradtkor.

Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját,
Végiglehasitá[!] az egyik oldalát.
Csak kihengeredék Barcsai belőle,
Ajh kapja a kardját, fejit vevé vélle. –

Hallod feleségem, hallod asszony, hallod,
Három halál közzül melyiket választod?
Avagy azt választod: hogy fejedet vegyem,
Vagy selyem hajaddal házam kisöpörjem?
Avagy azt választod, reggelig virrasztasz,
Hét asztal-vendégnek vigan gyertyát tartasz?
Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztalvendégnek[!] vigan gyertyát tartok.

Inasom, inasom, én kisebb inasom!
Hozzad elé, hozzad a nagy kászu szurkot,
Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyócsot.
Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek,
A sok ingyen gyócsot fejire kössétek,
Fejénél kezdjétek, talpig szurkozzátok,
Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok.
Fejihez állitok egy oláh furujást,
Lábához állitok egy cigán hegedüst.
Fujjad oláh, fujjad az oláh furuját,
Huzzad cigán, huzzad a cigán hegedüt,
Fujjátok széltibe, huzzátok izibe,
Mostan hadd vigadjon feleségem szive.

Forrás: http://www.kjnt.ro/balladatar/ballada/barcsai

Barčai

narodna balada

„Pođi, mužu, pođi, ej do Koložvara,

Ej do Koložvara, na dvor baba moga,

Donesi odande puste svitke platna,

Puste svitke platna, darovanog duvka.“

„Nemoj ići, oče, iz doma ne kreći,

Moja majka, bogme, Barčaija ljubi.“

„Čuješ, ljubo, čuješ šta to dete zbori?“

„Ne veruj mu, mužu, dete pjano zbori.“

     Potom i otide kako reče ljuba,

Kako reče ljuba, ej do Koložvara.

Kada pola puta veće prevalio,

On se reči sina mlađeg prisetio,

Namah se okrenu, domu se zaputi,

Domu se zaputi i kući se vrati.

     „Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“

„Odmah ću, odmah ću, gospodaru mili!

Samo dok odenem suknju za nošenje,

Samo dok pregaču ja stavim preda se.“

     „Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“

„Odmah ću, odmah ću, gospodaru mili!

Samo dok obujem ja čizme na noge,

Samo dok odenem, suknju za nošenje.“

     „Otvori mi, ljubo, vrata mi otvori!“

Šta je drugo mogla, vrata otvorila.

     „Dodaj mi, dodaj mi, ključe od kovčega!“

„Ne dam ti, ne dam ti, ključe od kovčega:

Bejah kod suseda, po bašti hodala,

Ključe od kovčega tamo sam rasula.

Potražićemo ih u rumenu zoru,

U rumenu zoru, pri sunca svitanju.“

Kovčeg nogom ritnu snažno, silovito,

Jednu mu je stranu, odmah odvalio.

Iz kovčega tada Barčai ispade,

A on mača uze, glavu mu odseče.

„Čuješ li me, ljubo; ženo, da l΄ me čuješ,

kakvu sebi hoćeš smrt da izabereš?

Da li hoćeš da ti ja glavu odrubim,

Ili tvojom kosom dvore da počistim,

Ili želiš, možda, ti do zore bditi

Za sedam stolova jarka luča biti?“

      „Ako od tri smrti moram izabrati,

Za sedam stolova ja ću luča biti.“

„Slugo moja, slugo, moja manja slugo,

Donesi ovamo onu silnu smolu,

Donesi ovamo puste svitke platna,

Puste svitke platna, darovanog duvka.

Od glave počnite do nogu zavijte,

darovanog duvka vrh glave mećite.

Od glave počnite,  smolom prelivajte,

Od nogu počnite, posvud zapalite.

Do glave joj stavljam vlaškog frulaša,

Do nogu joj stavljam ciganskog gudača.

Sviraj, Vlase, sviraj u vlašku frulicu!

Gudi, Cigo, gudi na tu tanku žicu!

Svirajte, gudite da širom svet se čuje,

Sad nek se veseli srce moje ljube!“

                             Prevod: Dávid András (Andraš David)