Danyi Zoltán Téli rajz – Zimski crtež

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Téli rajz Vázlat néhány tollvonással, fűzfa, kakukkfű, félredőlt nád, a szárak, ahogy átütik a jeget, és egy madár nyomai a hóban, alig kivehető jelek, hátrafelé mutató nyilak ‒ milyen madár, milyen jég, miféle nád.

Zimski crtež Skica sa par povučenih crta, vrba, ognjica, nagnuta trstika, strukovi kako led probijaju, i u snegu tragovi jedne ptice, jedva primetni znaci, unazad pokazujuće strele – kakva ptica, kakav led, kakva trstika. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Sinkovits Péter Szerelem – Ljubav

Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –

Szerelem valahogy úgy egyedül hagytak engem ím a méltóság mindenekelőtt a fokozódó harci zaj közeledetén a felszakadó-kitárulkozó zokogást is megelőzve karomba veszlek hajladozó indák közt előre előre

Ljubav nekako su me tek tako samog ostavili evo pre svega dostojanstvo kako se približava sve glasnija ratoborna graja preduhitreći i jecaj što se otvara-širi između savitljivih vitica u naručje te uzimam napred napred Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/11641/hid_1978_11_06_sinkovits.pdf

Danyi Zoltán Csontig hideg – Zima do kostiju

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

 Csontig hideg

Nem akartam mást, csak mutatni a csillagokat,

a felfeszített eget, amikor a legtisztább, legfényesebb.

Minek mutatom,

és ugyan mit kellene rajta néznie.

Forrás: a szerző

Zima do kostiju

Ništa drugo nisam hteo, samo pokazati zvezde,

razapeto nebo, kad je najčišći, najsvetliji.

Zbog čega pokazujem,

i ustvari šta bi na tom trebalo gledati.

Prevod: Fehér Illés

Bogdán József Újabban – Odskora

Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –

Újabban Újabban szabad lábakkal is lépni, sőt evésre használhatod a kezed. íratlan törvénnyé emelkedett. (Beidézhető az, ki ezt nem érti.) Egyszóval: lehullott a rozsdás lakat. Lelkünk, mint egy kirabolt kirakat.

Odskora Odskora i nogama se sme koračati, dapače rukom možeš i hraniti se. od sada nepisano pravilo je. (Može biti pozvan, ko za to ne želi znati.) Dakle: otpao je zarđao lokot. Duša nam je opljačkan izlog. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/konyvek/41/falusi.html#�jabban



Szabó Palócz Attila Maradandó – Trajno

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Maradandó A történetek jöttek-mentek mindig is – csak mi maradunk

Trajno Događaji su se uvek smenjivali – tek smo mi stalni Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Danyi Zoltán Miniatúrák V. – Miniature V.

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Lombhullató Villódzó levelek a szélben. Az egyetlen bizonyosság. Nem menti Alma a földön. Nem emeli fel, nem viszi magával. Nem menti meg. Ott áll Zöld ív zárja majd körül, mint vizet a sárguló pohár.

Listopadan U vetru sevajuće krošnje. Jedina izvesnost je. Ne spašava Jabuka je na zemlji. Ne diže, ne nosi. Spasiti neće. Tamo stoji Optočiće ga zelen svod, kao požutela čaša vodu. Prevod:: Fehér Illés

Forrás: http://terebess.hu/haiku/danyiz.html



Danyi Zoltán Miniatúrák IV. – Miniature IV.

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

A fa árnyéka A fa árnyéka a végtelenben kezdődik – Málna Egy tűszálaktól szőrös gally gyümölcsbe nyíló sóvárgása – Minden megismételhetetlen. Cseresznyekorona Csak az látja, kinek elsőre feldereng. Vastag ágak közt királyi trón. Nem teszek semmit, szótlanul ülök. Levelek rostálják a napot.

Senka drveta Senka drveta u beskraju počinje – Malina U plod otvarajuća žudnja od mnoštva igala dlakave grančice – Sve je neponovljivo. Kruna višnje Samo taj vidi kome se odmah pričini. Presto među debelim granama. Ama baš ništa ne radim, šutke sedim. Sunce lišće rešeta. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://terebess.hu/haiku/danyiz.html



Sinkovits Péter Rés – Jaz

Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –

Rés eső lesz amolyan komoly évszakváltó eső ólomnehezek-lendületű földvályú-harapó zuhatag megtelik megint minden szobák bútorok hamutartók cserépnyi szakadék az égen

Jaz kiša će ona ozbiljna kiša koja razdoblja menja poganica olovnoteškog zamaha zemljane valove ujeda sve se ponovo naliva sobe ormari pepeljare na nebu jaz veličine crepa Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/11641/hid_1978_11_06_sinkovits.pdf

Szabó Palócz Attila karcolatok – natuknice

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

karcolatok a stadion aluljárójából felvillanó neonreklámok a gyógyszertárak portékáját hirdetik szemközt illatszerek kelletik magukat, hogy elviselhetőbbé tegyék e beteg világot a gyógyulás csáberejét ojtják az egészség toposzába megvámolva a kóbor lelkek reménytelenségét

natuknice svetlucave reklame u podvožnjaku stadiona robu apoteka oglašavaju nasuprot parfemi se nude da bi ovaj bolan svet podnošljivijim učinili u topos zdravlja primamljivo ozdravljenje cepe carinivši beznađe lutajućih duša Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Beszédes István [Brehmfilm] – [Bremfilm]

Beszédes István Zenta, 1961. szept. 12. -

 [Brehmfilm]

Ebben az álomban sziklák lapozása [gradáció],

(süllyedő, emelkedő, mintegy lélegző) hegyek,

(mozgó, olvatag) földrajz, nagy zajjal elpárlott

tengerszem a sóhaj.

Ingóköveken, billenő benső fennsíkokon oldalazva,

magához az eposzhoz mi közöm?! Élek (vadászom)

e járó gépen, melynek ékszíj-ösvényei suhognak,

csapágy-csakrái zúgnak [muzsikája a zugnak],

dugattyú-oltárkövei kalimpáló meteoritok,

melyeken lépkedve , félek, ha elbotlom,

zuhanni kezdek, felébredek...

Ebben az álomban (meglehet) felébredek:

süllyedő, emelkedő hegyekre, betűkövekre

(kőbetűkre) lépve mindig egy-egy szigeten

találom magam; s ott, valamiféle szárazulat közepén,

környezve végeláthatatlan szomjúsággal (ízre, vízre,

szóképre, összerágott zárójelre stb.) percekre bár

úgy tűnik, a következő választhatás

megugorható.

Ám ezek a sziklák papírmaséból (ilyen

az újrahasznosított Genezis), a rostok

rég rögzített szavakéi, oly könnyűek, szinte

lebegnek, oly könnyűk, szinte mint a felhők,

amelyek között lebegnek, már ha a felhők is

lebegnek, s nem torlódnak a földön

taszítva maguk előtt egy-egy kitört

[kiskapitális] hegyormot.

Itt kell a betűket levadászni, a betűket,

amelyek lábra keltek, a folyton változó olvasatot,

a magát kirakó szöveget, a mai lakomát.

Ebben a könyvben élni álom (mindenki könyvben él,

ugye, a könyv kötegelt igazság, betűit lenyomták,

s lakója [olvasó?] dönti el, mely úton halad,

mely környező betűre [ingókőre] lép, ha lép)…

S eljutsz oda, hogy egy szex-ikon sem lehet fontosabb

egy penészes lexikonnál, vagy lapjaira esik szét

az ország, nyitott szemre lépsz,

s épp becsukják.

…

Ez egyszerűen [Brehmfilm:] egy versszerűen

tördelt kolumna (afféle álvers v. hamis

hasáb), amelyben saját nevem a csapda.

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2014-dec-12-1857/honap-koltoje-beszedes-istvan-brehmfilm

[Brehmfilm]

U tom snu listanje stena [gradacija],

brda (sležu se, dižu, kao da dišu),

geografija (pokretna, rastvorljiva), uzdah je

gromovitom bukom ispareno morsko oko.

Koporkajući se na klimavim stenama, nutarnjoj pomičnoj

visoravni, sa epom kakve veze imam?! Živim (lovim)

na toj pokretnoj mašini, čije staze remena štropoću,

ležišta-čakre rogobore [muzika roga],

stene oltara-pistona su tandrkajući meteoriti,

na kojima koračajući, bojim se, ako posrnem,

počeću padati, probudiću se...

U tom snu (moguće je) probudiću se:

koračajući na brdima koji se sležu, dižu, na stenama od slova

(slovima od stena) uvek na po jednom ostrvu se

nađem; i tamo, usred nekog suva

optočen beskonačnom žeđu (za okusom, vodom,

metaforom, prožvakanom zagradom itd) na momente makar

čini se, sledeći izbor je

na dohvatu.

Ali ove stene iz papirne kaše (takva je

ponovo korišćena Geneza), niti

odavno utvrđenih reči, tako su lagane, maltene

lebde, tako su lagane, maltene kao oblaci,

između kojih lebde, ako uopšte i oblaci

lebde, i ne gomilaju se na zemlji

gurajući ispred sebe po koju otkinutu

[kapitelhen] glavicu brda.

Slova ovde treba uloviti, slova

koja su oživela, neprestano promenljivu materiju za čitanje,

tekst koji sam sebe slaže, današnju gozbu.

Živeti u toj knjizi san je (svako u knjizi živi,

valjda, knjiga je u tomove složena istina, slova su utisnuta,

a stanovnik [čitalac?] odlučuje, na kojoj cesti će kružiti,

na koje sledeće slovo [nestabilnu stenu] stupiti, ako stupi)...

I stižeš do saznanja, da od buđavog leksikona ni seks-ikona

ne može biti važnija, ili će se zemlja na listove rasturiti,

na otvoreno oko ćeš stupiti,

i baš zatvaraju.

...

To je jednostavno [Bremfilm:] kao pesma

prelomljena kolumna (nekakva lažna pesma, prividna

špalta), u kojoj vlastito ime je zamka.

Prevod: Fehér Illés