Keresés ebben a blogban

2013. április 6., szombat

Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz – Ljubavna pjesma ždrebokožnoj čuturici – Love song to the foal-hide flask



Csokonai Vitéz Mihály - Mihalj Čokonai Vitez 
(Izsó Miklós: Csokonai Vitéz Mihály, Debrecen, Református gyűjtemény)
(Debrecen, 1773 november 17. - Debrecen 1805. január 28.)




Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

     Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

     Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

     Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

     Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

     Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

     Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

     Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

     Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

     Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

     Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

     Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

     Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

     Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

     Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

     De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

     Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

     Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

     Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

     Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

     "Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"

Ljubavna pjesma ždrebokožnoj čuturici

     Blago moje, golubice,
Ždrebokožna čuturice!
Za te živim dok ne jenjam,
Za sto cura te ne mijenjam.

     Tvoje lice razveseli,
Kružna usna cjelov želi,
Nju kad usnama priljubim
Tad Žužiku ja ne ljubim.

     Oh, kako ti grud klokoće,
U njoj srce mi cvokoće!
Divan ti je grlić blijedi,
Zlatan lanac zavrijedi!

     Struk ti vitak bez steznika,
Riblje kosti i veznika,
Nije stisnut ko Mancikin,
Da ne kažem ko Francikin.

     Tvoja dlaka sjaji milo,
I ždrebe se njom kitilo,
Nije kosa poput lika
Ko Terezina perika.

     Sladak žubor ti pjevanje,
To ženstveno klokotanje,
Tvoj klokot baš zvuči skladno,
Tužnu srcu kad je jadno.

     Kad ti žalos povjeravam,
Uz tebe nju razvedravam,
Kad me radost obuzima,
S tobom veći mah uzima.

     Kad vjetrovi hladni briju,
Tvoje snage i led zgriju,
Kad sparina ljetna mori,
Osvježiš je pa ne gori.

     O, kad tebe ne milujem,
Tad te žudno priželjkujem!
Kad ugledam tvoje lice
Ronim suze radosnice.

     S tobom putujem po svijetu,
Tebe grlim u krevetu
I kad god se sam probudim
Ljubavnu ti pjesmu gudim.

     U ložnici često bismo,
Premda vjenčali se nismo!
I noćas ću s tobom spati,
Ti ćeš. ljubo, je l, pristati?

     Iz ljubavi kad bi naše
Djeca vinula iz čaše,
Sjedila bi uz nas fina
U zapećku, puna vina.

     Kad bi kako moglo biti
Da te smijem oženiti,
Pa da rađaš mi dječicu
Čuturu i čuturicu!

     Žena da mi je čutura
Puna vina, a ne zgura,
Kao moja konjskog kova,
Stane u nju pet akova!

     Al, joj, mene izdaleka
Smrt već vreba, na me čeka.
Ostati će udovica
Ždrebokožna čuturica.

     Tužna sudba! Amo vino,
Karmine da proslavimo.
Što bi drugi za me pili
Nek niz moje grlo mili.

     Banku imam, nije šale,
Što je spremih za očale,
Al sljepoće strah kog nije,
I očale nek zapije.

     Blago moje, moj rubinu,
Zadnji forint tebi, vinu;
Sve ću dati za te mirno,
Usnom tebe da bih dirno!

     Oh, cmačem te, oh, grlim te!
Sve dok dišem ja volim te!
Sa mnom u grob nek te stave,
Ovaj epitaf sastave:

     „Putniče, nazdravi zdvojni!
Ovdje leže nerazdvojni,
Bezazlena pijanica
I ždrbokožna čuturica!“

Prevod: Enver Čolaković


Love song to the foal-hide flask

     Darling, dearest foal-hide flask,
I am yours for life - just ask!
You're a treasure beyond value,
Hoards of girls cannot replace you.

     Eager more is my embrace
For your cheering little face
Than for Susie's mouth to kiss:
Sucking yours I cannot miss!

     Ah, what throb is in your bosom
Whose great passion I can't fathom,
And how beautiful your mouth
Ripe to hold pearls from the South.

     Shoulders round; your neck's erect;
Who needs fishbones? - Their effect
Quite destroying - unlike Lulu's;
Oh, hell, no, I won't tell you whose...

     Your hair's very beautiful
Even though a dutiful
Little foal once wore those furs
- Prettier than Trixie's curls!

     And how lovely is your singing!
Just like laying chicken's clucking;
All your chuckling: festive songs
For my sad heart merry dongs.

     When I tell you all my sorrows
And you answer, all the furrows
On my brow fast disappear;
All my woes you turn to cheer.

     When the winter winds blow outside
You diffuse their fury outright:
When the scorching summer flays me,
You will come along to raise me.

     But when you're beyond my sight,
My heart's full of cries and fright;
Once I've come across your face,
I shed tears of joy and grace.

     You I always carried with me,
Night on night, in bed beside me,
And as often as I'd get up,
Songs of love for you I'd set up.

     Often we two lay together
Never married - does it matter?
Which reminds me, dear, tonight
Let's do it again - all right?

     If this complex love affair
Could produce a living heir,
We'd have kids both yours and mine,
Row on row and full of wine!

     Could you be swapped for a wife
Greatly it would help my life;
I would put you to the task
To give birth to flask, flask, flask...

     Horses, too, should be a tavern
Holding wine within their cavern,
Aren't they made of good foal's hide?
They'd be filled up neat and tight.

     Woe to me though, I'm so old,
I'll be laid out in the cold,
This great love will soon consume me
And a widow sad you'll soon be.

     Dreadful fate! What misery!
Bring the Feast! More wine to me!
Quickly now, let's have it brought,
Best to gulp it down the throat.

     My last coins will do me proud,
They'll pay fully for the shroud.
I'll be blind? Don't mind at all.
Why, then, should I need a pall?

     Let us kiss and let us hug
True to death, dear army jug.
When I'm buried, I shall ask
Next to me must lie my flask,

     And my grave-post they'll inscribe:
"Wanderer, drink and do imbibe,
For this most devoted couple,
Man, and his good foal-hide bottle!"

Translated by Thomas Kadebo and Valerie Becker Makkai
 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése