Keresés ebben a blogban

2018. április 11., szerda

Zsidó Piroska A láthatatlan – Nevidljiva


Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –


A láthatatlan

Ádám is szült. Fájdalom nélkül. Álmában adott életet.
Boldog volt, persze. Aztán álmos. Elfogadta. Nem kérdezett.

Így lett az asszony. Mintha földből vasat hoznak felszínre fel.
Itt fent, levegő s víz szavára sárga páncélt visel, úgy felel:

atomjaira hull. Fehér hátán egyre nagyobb rozsdafolt tenyész.
Visszavágyik a nyugodt földbe: balgán-boldogan elenyész.

Így fogy az asszony. Ős-félelemben ádámtalanul apad.
Balgán-boldogan tűnik lassan: az iszonyattal így lesz szabad.

Széthull egy csókért, ölelésért, egy pillantásért, mely égetett.
Mely bizonyítja, hogy nem fogyott el, hogy létezik még… Hogy létezett…

És boldog nemlétben ringatózik Ádám lelkébe simulva be.
És végre nem fogy. És végre teljes. És végre boldog. Mert nincs neve.




Nevidljiva

I Adam je rodio. Bez bola. Život je u snu stvorio.
Sretan je bio, naravno. Pa pospan. Prihvatio je. Pitanja nije postavio.

Tako je žena nastala. Kao kad iz dubine zemlje željezo donose.
Po nalogu vazduha i vode žut oklop nosi, tu, gore:

na deliće raspada. Na belim leđima sve veća mrlja rđe se stvara.
Nazad u mirnu utrobu zemlje želi: šašavo-sretno propada.

I žena tako splašnjava. U svom iskonskom strahu bez Adama smanjuje se.
Čini se da je šašavo-sretna: sa užasom slobodna tako postaje.

Zbog jednog poljupca, zagrljaja, trena koji ju je žario, raspada.
Koji dokazuje, nije iščezla, da još postoji... Da je postojala...

Uvukavši se u dušu Adama u sretnom nepostojanju leluja.
I više ne nestaje. I konačno je čitava. I konačno je sretna. Jer imena nema.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése