Balázs K. Attila Barót 1973. szeptember 10. –
Ballada halott madárral
fekete tavaszban hószagú határban bronztestű vadász s egy kékarcú madár van éjfélük émelygés magányuk töretlen csend az éj peremén ércek a csövekben fekete tavaszban földszagú karokban fekszik a madár burokban halottan ég mélyén hold forog a holdba bezártan őzarcú lány dalol gyomrában madár van kezében tükör van árnya más világban csontszerű madárral kóborol hazátlan élete émelygés magánya töretlen csend az éj peremén könnyek a kövekben |
Balada sa mrtvom pticom
u garnom proleću
snežnomirisavom ataru
je lovac broncanog tela
i ptica plavog obraza
ponoć im je gnusanje
samoća potpuna
na rubu noći ćutanje
u cevima ruda
u garnom proleću
zemljemirisavom naručju
leži ta ptica
u omotaču mrtva
u dubini neba mesec se vrti
u mesec zatvoreno
devojka licem srne pevuši
ptica joj je u utrobi
zrcalo joj je u ruci
senka njena u drugom svetu
sa pticom nalik kosturu
bez domovine se potuca
život joj je gnusanje
samoća potpuna
na rubu noći ćutanje
stena je suzom puna
Prevod: Fehér Illés
|
