Szente
B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –
|
Igazában az igazság
Hja, az igazság! –
mond csak ki bátran:
Eb ura fakó! –
mond el nekik mi
az igazság.
Az igazság, az legyen
igazság. Kertelés nélkül.
Egyszerűen és igazul, igazságos.
Mondjuk, – könnyed, de kőkemény.
Tartós. És igaz, mindenekelőtt persze.
Mond csak ki, hadd
tudja meg azt mindenki – már
hogy mi is az igazság!
Tudják csak meg,
az igazságban mindig minden
igaz kell legyen. Igaz is,
ki kellene már fejtenie
valakinek. Mert arra aztán
hiába várunk, hogy azt
teszem fel, tömegesen vallják. Igenis!
Az igazat vallani lehet! És kell is.
Abban van az igazság. S hogy el
ne feledjem: ha kimondtad aztán,
például nem a jó helyen, nem
a megfelelő időzítésben,
akkor aztán...
|
Istina mu je u
istini
O da, istina! –
samo hrabro, reci:
Svako svome jatu! –
ispričaj im
šta je istina.
Istina neka bude
istina. Bez uvijanja.
Jednostavna i istinska, istinoljubiva.
Recimo, – neusiljena, ali kao kamen tvrda.
Trajna. I naravno pre svega istinita.
Reci samo, neka
svako sazna – šta
je ustvari istina!
Neka saznaju,
da u istini uvek sve mora
biti istina. Istina je,
neko bi već morao
razložiti. Jer zalud
čekamo, samo
nagađam, na masovno prihvatanje. Ipak!
Istina može biti prihvaćenja! A i treba
biti.
U tome je istina. I da
ne zaboravim: ako si izgovorio,
na primer na neprikladnom mestu,
ne u pravom trenutku,
onda...
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése