Ady András Kozmológi – Kosmologija

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Kozmológia   ez kincsem nem az ég vagy inkább nem a klasszikus   értelemben vett olyasmi hanem egy ránk boruló födő   boltozatos igen még arra is képes hogy úgy tegyen mintha   levegője felhője lenne csillag a sötétben ha éppen   éjre van szükségünk és mindenképpen hiányt szenvedünk   valami égitest igényben ez nem a jól ismert boltozat a   szatelliteken túl mesébe illő ősz öreg istennel kinek magáról   sincs tudomása csak eltartja a világot és önmagát is fenntartja ahogy   az iskolai emberi curriculum engedi ahogy neki innen oda meghagyja   nap milliárdnyi tennivaló- listában s e jópofa bácsi mellett   kétoldalt fölötte alatta az nem az űr olyan amúgy sincsen   a mindig semmivel okádás- jóllakottságig teli nincsben ez nem   más mint egy ránk borított födő s hogy mi hoztuk ezt is létre   bizonyítja hogy a nagy idea-takaró alól mert persze olyan   is van ebben a kézmíves konstellációban: esőként cseppenként   csurran minden saját valaha volt és leendő gondolatunk a nyakunkba   hogy lábunk előtt tócsába gyűljön s felszáradva visszajusson   abba a mennybe mely nem égbolt a klasszikus értelemben

Kosmologija   to draga moja nije nebo bolje rečeno nije u klasičnom   smislu tako nešto nego je poklopac iznad nas   da svod je i još je i za to sposoban da se tako pravi kao   da vazduha i oblaka ima te zvezdu u mraku ako nam je   baš noć potrebna i svakako u vidu manjka nekakvog   nebeskog tela patimo to nije dobro poznat svod   iza satelita zajedno sa sedom starom bogu koji ni   sam sebe ne poznaje svet tek izdržava a i sebe onako održava kako   ljudsko nastavno gradivo dozvoljava kako njemu odavde   u vidu liste bezbrojne svakodnevne obaveze naloži i pored tog prijatnog starca   dvostrano iznad i ispod njega to nije kosmos tako nešto ionako ne postoji   u uvek sa ničim do prezasićenosti punim nepostojećem ništa to nije nešto   drugo no na nas svaljen poklopac i da smo i to mi stvorili   dokazuje da ispod velikog pokrivača ideje jer naravno   u obrtničkoj konstelaciji i tako nešto postoji: svaka naša misao šta je   ikada postojala i još će nastati poput kiše u kapima na rame nam kapa   neka ispred naših nogu u lokvu gomila i osušivši se u takvu vasionu   vrati koja u klasičnom smislu nije nebeska pučina   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző