Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21.
–
|
(ami igaz)
arcátlanok lettünk, arctalan
talmi bohócok –
éterben lakó, hontalanul otthont keresők,
lelkünk után kutatók,
madzag és drót nélkül ugráló
világcsavargó szívtiprók.
mi másokat, mások,
minket akarnak.
levehetnénk a maszkot,
de minek!
alatta semmi nincsen:
se én, se mi.
csak a legszebb szavunk:
szeretlek!
micsoda legenda!
|
(to što je istina)
postali smo bezobrazni, nekakvi
bezlični lakrdijaši –
u eteru živimo, dom bez domovine tražimo,
za vlastitim dušama tragamo,
skitnice smo bez konopca i žice
skakajući srca zgazimo.
mi druge, drugi
nas žele.
mogli bi da skinemo masku,
ali čemu!
ispod ništa nema:
ni ja, ni mi.
samo naša najlepša reč:
volim te!
kakva legenda!
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése