Risto Vasilevski Stablo – Fatörzs

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

Stablo   to stablo je večita zagonetka.   ne zna se šta je starije: cvet ili njegov plod, krošnja ispružena u vazduhu ili njen koren u zemlji.   možda oko što je nehajno opazilo prvi zametak u magmi, prve berače plodovlja na tek ohlađenom pesku?   niko ne pamti lik pramajke, ni jabuku njenog prvog adama. ni krv više nije ona čista (boje zrelog vina, reskog na jeziku i nemirnog u bačvi), što je crpla snagu iz zemlje i opet se razlivala po njoj.   od njegovog prvog cvetanja, od njegovog prvog ploda sve se sasma promenilo.   njegov baršunasti polen privlačio je insekte sa svih strana pa se vekovima ukrštalo i obeščašćavalo tučke.   od silnog plođnja, od brojnog semenja razbacanog na sve strane nikoše čitave šume.   i sad u njima svako od nas luta, traži svoje korenje, nasumce prisvaja stablo o koje se oslanja, i za njega vezuje svoju sudbinu, svo buduće treperenje na neizvesnom istorijskom vetru.

A fatörzs   a fatörzs örökös talány.   nem tudni, mi az idősebb: a virág vagy termése, a magasba nyúló korona vagy a földben a gyökere.   talán a kihűlt magmában az első magzatot, az éppen kihűlt homokban az első szüretelőket egykedvűen észrevevő szem?   az ősanya alakjára senki sem emlékszik, sem ádám első almájára. többé a vér sem az a tiszta, (érett borszín, a nyelven fanyar, a hordóban nyugtalan), ami erejét a földből merítette, majd ismét szétfolyt rajta.   az első virágzás, az első érett termés óta, minden megváltozott.   bársonyos virágpora a rovarok sokaságát vonzotta és termőjét századokon át keresztezték, szüzességétől megfosztották.   a termésáradatból, a mindenfelé szétszórt számtalan magból erdők keletkeztek.   most bennük bolyongunk, mindenki gyökerét keresi, találomra választ fatörzset, melyre támaszkodik, melyre, ebben a bizonytalan történelmi szélben minden jövőbeli rezgést, saját sorsát bízza.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor