Ilija Bakić: *** (zavejan…) - *** (…behavazott)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   zavejan u pupku komadima vode putnik prti stazu kroz zvuk skorele brade i očnog dna između ledenih klinaca zakovanih u oblake brojeva pejsaži koje ne vidi identični su onima što ga pozdravljaju u verovatnom nebu žmirkaju svetla meseca na putanjama oko sopstvenih senki   svakim korakom tišina znoja je dublja drhti u odjecima i više nema sumnje materica belog mesa i on u njoj jalovi su

***   a köldökében vízdarabokkal behavazott utas aki kérges állal és szemgödörrel tör utat a hangon keresztül a számfelhőbe és a nem látható tájba ékelt jeges kölkök között ugyanolyan mint azok akik őt üdvözlik a valószínű mennyben a saját árnyékuk körüli röppályákon holdfény pislákol   minden lépéssel mélyebb az izzadtság csendje a visszhangokban reszket és többé nem kétséges a fehér hús méhe és benne ő meddők   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.