Üresedő lelkünk
romos oltárán
és
a kenyér mindig elfogy,
csak
a kés, a kés – az, ugyanaz marad.
kíméletlenül,
mint az idő, úgy változik
markolatán
az ujjlenyomat hangulat.
a
teríték mellett, sokan vagyunk egyedül.
emberül
tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is:
másoktól,
egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked.
egy
éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán.
és
immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején.
a
szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán.
kenyér.
kés. ujjlenyomat.
Forrás:
a szerző
Na razrušenom oltaru
naše ispražnjene duše
i hleb uvek nestaje,
samo nož, nož – taj isti ostaje.
na dršci raspoloženje otiska prstiju
poput vremena nemilosrdno se menja.
pored postavljenog stola nas usamljenika mnogo je.
valjda ljudski. snimljeno kao na starim fotografijama:
od drugih, jedni drugima. za uspomenu, od mene, tebi.
na čelu jednog neshvaćenog, gladnog, usvojenog Boga.
i evo, svako na svom nebosežnom vrhu svog Babela.
na stolu svetog prkosa. na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše.
hleb. nož. otisak prstiju.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése