Keresés ebben a blogban

2019. március 12., kedd

Szente B. Levente (ha akarom) – (ako želim)


Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(ha akarom)

végre komolyan vehetnéd
valamelyik éned
segítened kell egyedül nem megy
nem áll jól neked a színészet
mintha én lennék a gyermek
te meg akit sosem láttam még
elhiheted nekem változnod kell
addig amíg lehet
míg nem késő
figyelsz te egyáltalán –
mellettem gyere szépen
na látod így is lehet
pszt hallod a szeleket a tengert
milyen más itt a naplemente
és azok a sziklák ott fent
mint ha az eget karcolnák
egyszer megmásztam
jó régen volt nem is emlékszem
te akkor megvoltál
azt hiszem
mennyi turista mennyi idegen
mégis mintha ebben a látványban
mindannyian egyek lennénk
ott annál a partra vetett hajópalánknál
emlékszem éppen kagylóhéjakat gyűjtöttem
megállt mellettem egy szerzetes
hosszasan nézett kezében üres tál
meg egy fakanál
és csak nézett
nézett egyenesen a szemembe
azt mondta szakács leszek
egy másik életünkben
ha akarom a felesége is
lehetek vagy akármi
de akkor nélküle
nem kell azonnal döntenem
most vezekli le azt
amit én elrontottam
ki tudja vonta meg vállát
ki tudja még mi jöhet
a gyermeknek intett
de rám felém többé nem nézett
úgy ment el úgy kacagott
de én ezt máig nem értem
ha akarom ha nem
álmaim egyikére nagyon emlékeztet
ha akarom.

(ako želim)

konačno bi jedan od tvojih
osobina mogao ozbiljno shvatiti
trebaš pomoći sam ne ide
gluma ti ne pristaje
kao da sam dete ja
a ti koga još nikad nisam video
veruj mi moraš se menjati
dotle dok je moguće
dok nije kasno
pratiš li me uopšte –
pored mene hodaj
vidiš i ovako je moguće
tiho čuješ li vetra more
kako je ovde zalazak sunca drugačiji
i one stene tamo gore
kao da nebo dotiću
jednom sam ih savladao
više se ni ne sećam kada
a ti si već tada postojala
bar pretpostavljam
koliko turista koliko stranaca
ipak kao da smo
u tom prizoru kraj one
na pučinu bačenu olupine svi isti
sećam se baš sam školjke sakupljao
kraj mene je jedan monah u ruci
sa praznom činijom i drvenom kašikom zastao
dugo me je gledao
samo je gledao
pravo u moje oči
rekao je biću kuvar
u nekom našem drugom životu
mogu da mu supruga budem
ili nešto drugo
ali onda bez njega
odluku ne moram odmah doneti
sad ispašta zbog onog
što sam ja pokvario
ko zna i ramenom je trgnuo
ko zna šta još sledi
detetu je mahnuo
ali mene više nije ni pogledao
tako je otišao tako se grohotao
ali to ni do dan danas ne razumem
želim li ili ne
na jedan moj san me podseća
ako želim.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése