Ady András
Csíkszereda 1976. július 12. –
Vágy
nem az utolsó karácsony
marad meg, melyen még
négyen
voltunk, nem az,
a mindig ide-oda
ugrál éveket,
saját
magammal harcolom,
a
pontosítást, mintha ez
olyan
igazán, oly komolyan
fontos
lenne, s nem azért
élek, hogy
legyen minden
alvás egy
védhetetlen
végtelen
birodalom, amelyben
boldogan él holtában is
családom és a perpetuum
mobile gyermekkorom
|
Težnja
to što ostaje nije poslednji
Božić, kad smo još
zajedno bili, ne to,
borbe tokom prevrtljivih
godina, preinačenja uvek
sam sa sobom vodim,
kao da bi to onako istinski,
onako ozbiljno važno bilo,
te ne živim zbog toga da bi
svako spavanje nekakva bezgranična,
neodbranjiva imperija bila
u kom bi moja porodica i
nakon smrti a i moje perpetum mobile
detinjstvo sretno živeli
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése