Szente B. Levente
Szörényvár, 1972. szeptember 21. –
(a csönd szívében) a csönd szívében – mondta egy barátom – az állatok holtan születnek de magukkal viszik a szellemet hegyek nőnek ma is helyükben és templomok és csodák – egyformák esténként amikor feléjük szállnak az imák – rút repedt görbe-tükröm
előttem látom törpe
vagyok nem búbos fehér-fekete nyakig görbe estére ha
megpihenek hallom – fel-fel szusszannak a gyökerek dülledt hátú
göröngyök között gyilkosok lábnyomát dugdossák
|
(u srcu tišine) u srcu tišine – reče mi jedan prijatelj – životinje mrtvo rode ali duh sa sobom nose na svojim mestima i danas brda i crkve i čude rastu – uveče kada prema njima molitve lete jednaki su – ispred mene ružno napuklo grbavo ogledalo je vidim patuljak sam ne ćubast crno-beli do vrata iskrivljen uveče ako sam odmoren čujem – koreni kat-kad se uzdišu između iskrivljenih leđa grumena tragove ubica skrivaju Prevod: Fehér Illés
|
Forrás. a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése