Obren Ristić Конституисање нове општинске власти – Kinevezték az új városvezetést

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Конституисање нове општинске власти   Далеко на истоку, у Сербији, можда Као на каквом отоку сивом Читам поново Јесењина, Пушкина И религиозног Фјодора Достојевског.   Ах, руски мученици! Ах, руски писци – највећи на свету!   У градској болници виче мој деда И ислужену осамдесетогодишњу удину Пружа Да му намакну цевчицу и кесу.   Мокро је, Фантастично је свуда!   У свечаној општинској сали На крају овога лета уз све почасти Народ поставља нову градску власт.   Ах, српски народ! Ах, српски народ!

Kinevezték az új városvezetést   Messze keleten, Szerbiában, talán Mint valami szürke szigeten Újra Jeszenyint, Puskint és A vallásos Dosztojevszkijt olvasom.   Ó, orosz mártírok! Ó, orosz írók – világnagyságok!   Nagyapám a városi kórházban ordít, Kiszolgált, nyolcvanéves kukiját Nyújtja, Vegyék le rála a csövet és a zacskót.   Nedves, Mindenütt fenséges!   A városháza ünnepi termében E nyár végén, ünnepélyes keretek között A nép kinevezte az új városvezetést.   Ó, szerb nép! Ó, szerb nép!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Прослава дана општине – Városnapi ünneplés

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Прослава дана општине     На железничкој станици у Нишу (или Астапову, враг би га знао!) неке курве упорно се каче и љубе дедино ордење. (гроф Толстој сишао у народ). Кажем им да се носе у материну! Ни за крив к. нису и мој деда сремски омладинац није више комуниста. Док га изводим из болнице неки важни људи мрко ме гледају и све памте. Наш поп у првом реду светачки сам, други ред празан а у трећем локални политичари достојанствени и главне даме с пунђама. Градски хор свечано изводи Мокрањца!

Városnapi ünneplés   A vasútállomáson, Nisben, (vagy Asztapovóban, az ördög sem tudja!) holmi szajhák kitartóan követnek és nagyapám kitüntetéseit csókolják. (gróf Tolsztoj a nép közé ment). Mondom nekik, menjenek a búsba! A k.-ért sem hibásak és nagyapám a szerémségi ifjú kommunista már nem párttag. Ahogy vezetem ki a kórházból, egyes fontos emberek rosszallóan néznek és mindent jegyeznek. Papunk az első sorban, mint a szentek, egyedül, a második sor üres, a harmadikban helyi politikusok, méltóságok és előkelő hölgyek, kontyokkal. A városi kórus Mokranjac dalokat énekel!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Пред полазак – Indulás előtt

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Пред полазак   Већ стотину година осећам на плећима сву муку прадедовску. Нама, на буњишту у овом делу Балкана године тихо пролазе и брзо старимо.   Читав век и више мој деда на коприви крај плота. И ево сада пред полазак са пожутеле хартије прецртава међе.   Уместо опоруке усмено предање бар за две књиге.   Испод прага са змијом се дуго опрашта и моли је да кућу причува.   Синови вековима служе господара, што саграде бива порушено. Велика им жртва намењена сви унуци већ су узидани.

Indulás előtt   Vállamon ős-apáink keserves hagyatékát már száz éve érzem. A szemétdombon, a Balkán e részén az évek csendben múlnak és gyorsan öregszünk.   Több mint egy századon át nagyapám a kerítés melletti csalánon élt. És most, indulás előtt, a megsárgult papírlapon határokat húz.   Végrendelet helyett szájhagyomány, legalább két kötetre való.   A küszöb alatt meghúzódott kígyótól hosszan búcsúzik, kéri vigyázzon a házra.   Utódai századokon át az úrnak szolgálnak, amit felépítenek, mások lerombolnak. Hagyatékuk kegyetlen áldozat, befalazottak már az unokák.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Тимацум маиус/Тиамцум минус – Timacum maius/ Timacum minus

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Тимацум маиус Тиамцум минус   Војсковође, витезови и многе војске, коњи и мазге натоварене, питома стада и звери светим путем Тимацум Маиус – Тимацум Минус као по трагу птица селица.   Седламо коња за Великог Жупана, припремамо га празнично у нову одежду за нове походе – деспотски. Копља и штитове кује ковачница на Бараници у источној Србији.   Већ ко зна који пут куле падају. Пред отвореним вратима градским горди на истеку века стојимо у реду за причест или на велику светковину одлазимо.   Пастири се учтиво клањају а стадо стало ко укопано сред лепоте и тишине светачке. Ту треба саградити цркву!   Жупане, време је за манастир!

Timacum maius1 Timacum minus2   Hadvezérek, vitézek és seregek, lovak és megterhelt öszvérek, szelíd csordák és fenevadak a szent úton Timacum maius – Timacum minus mint a költözőmadarak nyomában.   A lovat a Nagy Zsupánnak3 nyergeljük, új palástba méltóságteljesen készítjük az új győzelmekre – uralkodó módjára. Lándzsákat, pajzsokat a baranicai műhelyben, Kelet-Szerbiában kovácsolnak.   Ki tudja hányadszor omlanak a bástyák. A nyitott városi kapu előtt a század végén áldozásra várva büszkén sorban-állunk vagy a népünnepélyre megyünk.   A pásztorok illedelmesen hódolnak a nyáj meg a gyönyör közepén, az ünnepi csendben megbabonázva áll. A templomot itt kell felépíteni!   Zsupán4, íme a kolostor-korszak!   1Római erődítmény Szerbiában – Svrljignél 2Római erődítmény Szerbiában – Knjaževacnál 3Stefan Nemanja szerb fejedelem 3Stefan Nemanja szerb fejedelem 4Délszláv egyházi nemzetségfő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Ноћ дуга, веома дуга – A hosszú, nagyon hosszú az éj

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ноћ дуга, веома дуга   Спуштају нас у ноћ дугу!   Завичајне шуме су иза нас и све тајне.   Деда свезао главу под мишком на истоку Сербије у највишем орловом гнезду.   Ево, већ толика лета отац и ја ћутке корачамо око огњишта погнуте главе и чекамо да се излегу орлови млади.   Ноћ велике обмане Предуго траје. Пси лају А петлови ни да се огласе.

A hosszú, nagyon hosszú éj   A hosszú éjbe süllyesztenek bennünket!   Mögöttünk vannak a szülőföldi erdők és a titkok.   Nagyapám fejét felső karjára helyezte keleten Szerbiában a legmagasabb sasfészekben.   Íme, évek hosszú során apám és én a fiatal sasokat várva otthonunk körül lehajtott fővel járunk.   Túl hosszú A fondorlat éje. A kutyák ugatnak De a kakasok meg sem szólalnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Господ је велики поета – Nagy költő az Úr

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Господ је велики поета   И курјаци су ноћас завијали Негде на Тресибаби А ноћ само што не уједа Толико се кише слило   Као да Господ говори! Господар ватре и воде!   Век се читав спустио на нејака плећа Век вукодав век недовољства Али све што има лице има и другу страну Осим ове постоји и другачија песма   Живот или трен је ово припитомљен У густим маглама Старе планине Лелек у тескоби Савршен модел савршеног мајстора   Господ је велики поета Писано је у Књизи истине!

Nagy költő az Úr   Valahol a Tresibabán1 Éjjel a farkasok is vonyítottak Az éj meg szinte harap Annyi eső esett   Mintha az Úr szólna! A tűz és a víz Ura!   Egy évszázad nehezedett a gyenge vállra A farkasok százada az ínség százada De aminek arca van van másik oldala is E versen kívül is létezik másmilyen   Ez az élet vagy egy megszelídített pillanat A Stara planina2 hegység sűrű ködében Sirám a nincstelenségben A jelenkori mester mesteri mintadarabja   Nagy költő az Úr Áll az Igazság könyvében!   1Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) – szerbiai hegység 2Stara planina (ejtsd: Sztāra plānínā) – hegység a Balkánon   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Поподне у предграђу – Délután a külvárosban

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Поподне у предграђу   Крештави плач и промукла музика радија из оближње куће   Последњи трзај певца одсјај секире и попрскана прегача   и ништа се више није догодило

Délután a külvárosban   Egy közeli házból rikácsoló sírás és a rádióból elfojtott zene   A kakas utolsót rándult balta-villanás befröcskölt kötő   más nem történt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.