Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
Ако
бих град зидао
Ако бих град зидао дворе и куле камене
Несвакидашње насеобине на сунчевом блеску
Не онакве какве се граде сред реке на песку
Јер вечност припада светлости Песак и стене
Вода односи у неки други свет Књигу о томе
Старопланинску Поезију жића у саму зору
Капима росе тим мастилом светим на извору
Сричу у минулим вековима остављени што доме
Се кротки на раскршћима путева горских
Они које каткад у сну виђам јер време ово мним
Не иште обичне већ оне што погледом смерним
Мисли броде пре давних киша Зрак у стих
Јер такви градови нове људе творе
Овде бих древне довео мајсторе
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Ha várost építenék
Ha várost építenék napsütötte
kastélyokat
Kőtornyokat különleges
településeket emelnék
Nem a folyó partján a homokon
megszokottakat
Mert az öröklét maga a fény A
homok a bérc
A víz martaléka már egy másik
világban él Könyvet
Erről Staraplaninai1
Költeményt hajnalok hajnalán
Harmatcseppekkel szent
tintával ír a forrásnál
Meg a múlt századokban hagyottak
énekelnek
Azok aki a hegyi utak
kereszteződéseiben élnek
Azok akiket néha álmaiban látok
álmokat kergetek
Nem a közönségeseket keresem
a szerény tekintetűeket
Akik képzelete egykori esők
előtt jár fuvallat Versemben
Mert ilyen városokat új
emberek építenek
Ide mégis ősi mesterek jőjjenek
1Stara planina – hegység: 560 kilométer
hosszúságban vonul Szerbia keleti részéből keleti irányban Bulgária középső
részén keresztül a fekete-tengeri Emine-fokig.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése