|
Őrület
Őrültek.
Őrültek a
szerelemtől,
őrültek a
kudarctól,
őrültek a
vágyakozástól.
Megőrülnek a
méltányosságért.
Az őrületben
koncentrálódik
a csalódás,
öröm, a sorscsapások,
a méreg, a
társadalom sorscsapásai,
kibomló
virágként, vagy
csillogó
kirakatként
testesülnek meg
az utcán.
Az őrület a
városi látkép,
az utolsó,
mindent meghatározó puzzledarab.
Ha a társadalom
nem tudja elviselni,
kialszik,
hagyd nyugodni,
lobotomizáld.
Zárd el,
titkos
elmegyógyintézetekbe.
Minden
társadalomnak
megvan a maga szőnyege,
amely alatt
eltűnnek az őrültek.
Az, hogy
odasöprik őket
és
mindenki rájuk
tapos,
még nem jelenti
azt,
hogy meghalnak
majd.
Egy pillanatra
eltüntették őket,
eltüntették a
költészetet is,
becsukják a
szájukat,
összekötözik
őket,
hogy ne
tudjanak táncolni,
de még ott
vannak,
mint a könyvek,
melyeket senki
sem vesz meg,
katakombákban
fekszenek.
|
Ludilo
Ludi.
Ludi zbog
ljubavi,
ludi zbog neuspeha,
ludi zbogčežnje.
Polude za pravednošću.
U ludilu se koncentrira
razočaranje, radost, zlosreća,
ljutnja, udari društva,
poput rascvetalog cveta ili
blistavog izloga
se otelovljuju na ulici.
Ludilo je prizor grada,
zadnji komad slagalice što sve određuje.
Ne može li društvo da podnese,
izumreće,
ostavi na miru,
lobotomiziraj.
Zatvori,
u tajnu duševnu bolnicu.
Svo društvo
ima svoj tepih,
ispod kojeg nestaju luđaci.
To, da ih tamo sakriju
i
svako ih gazi,
ne znači
da će i da umru.
Uklonili su ih na trenuta,
uklonili su i poeziju,
začepili im usta,
svezali ih
da ne mogu da plešu,
ali su još tamo,
kao knjige
koje niko ne kupuje,
u katakombama leže.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése