Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
|
Sorsok
pókhálón
vergődő pók
megrepedt márvány
bimbójába fojtott virág
patakkal nyelvelő kövek
tükrök örök hűtlenségben
megrészegedett ágak
álmokkal táplált holnap
bebútorozott koponyák
közagyaktól kölcsönzött eszmék
örökbe hagyott szavak
illúziók az íróasztal fiókjában
örökre elnapolt kapuállítás
sorsunk epilógus
de túléljük ezt a csendes vihart
|
Sudbine
pauk se
muči u paučini
napukli mramor
pupoljak mu je ugušen cvet
sa potokom prepirajući beluci
ogledala u večnoj neveri
pijane grane
snovima hranjena sutra
zazidane lobanje
od mnoštva pozajmljene ideje
u nasleđe ostavljene reči
iluzije u pretincu pisaćeg stola
zauvek odloženo otvaranje kapije
epilog je naša sudba
ali preživećemo taj tihi vihor
Fordította: Fehér Illés
|
Forrás:
mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése