Balázs F. Attila Isten elfelejtett kertje – Božji zaboravljeni vrt

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Isten elfelejtett kertje   a paradicsomi park hol nem sétáltál soha hol nem vártál zavartan morzsolgatva egy feláldozott nőszirmot visszafojtott lélegzettel bámulva ujjadat bemázoló kékes vérét   ahol nem vártalak a szökőkút csobogását hallgatva miközben mellettem a vízbe hugyozott a galambpiszkos angyal az esőfa alatt megbúvó színét vesztett pad melyen nem ültünk megállítva a toronyóra mutatóját nem beszélgettünk elcsendesedve amikor arra sétált az emlékeit kereső fehérhajú öreg   nem bújtunk össze vérünk dallamát nem bújtunk össze vérünk dallamát kottázva nem ízlelgettük egymás ajkát mohón mint kisded anyja emlőit   a mámor ködében elmerült, sosem volt liget Isten elfelejtett kertjének búja zöldjét álmodja

Božji zaboravljeni vrt   vrt edena u kome još nikad nisi šetala u kome me još nisi čekala rasejano drobeći žrtvovanu peruniku zadržanog daha zureći u njenu plavičastu krv koja ti prst boji   gde te nisam čekao slušajući žubor fontane dok je pored mene anđeo uprljan golubljim izmetom mokrio u vodu klupa izbledele boje skrivena ispod drveta od kiše na kojoj nismo sedeli zaustavljajući kazaljke sata na tornju nismo razgovarali nemo smo posmatrali sedokosog starca koji tragajući za svojim uspomenama prolazio pored nas   nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju nismo se pripijali jedno uz drugo prateći melodiju naše krvi nismo uživali u usnama onog drugog halapljivo, poput odojčeta na majčinim grudima   gaj koji nikada nije postojao, utopljen u maglu zanosa sanja o bujnom zelenilu Božjeg zaboravljenog vrta   Prevod: Fehér Illés   Zahvaljujem se Obrenu Ristiću za dobivene savete tokom prevođenja.

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Hullámok – Valovi

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Hullámok   Szókratész szöszmötöl a beáradó fényben szelídebben mint apám egykoron szemem úgy bontja a rétegeket mint káposzta leveleit a kéz mintha minden ugyanolyan volna semmi változás de fogy miközben állandó fogy fogy fogy az elhunyt szülők szótlanok ördögi kör időszeletek semmi sincs rejtve látszólagos tűzszünet otthon jelentés nélkül meleg nélkül szavak ütközése vagy egymásba simulása nélkül minden út elvisz és visszakanyarodik egymást gerjesztik a hullámok folt árnyék egy pont két pont és közöttük semmi öntelten vigyorogva középsőujját feltartva nem moccanok Szókratész elbóbiskolt a fujtató pedáljára lépek miközben Bach az orgona regisztereit babrálja aztán fülsüketítőn megszólal a csend

Valovi   Sokrat prebira u nadolazećoj svetlosti nežnije no što je nekada moj otac moje oči razdvajaju slojeve kao ruke listove kupusa kao da je sve netaknuto promene nema ali nestaje dok je stabilno nestaje nestaje nestaje preminuli roditelji su nemi vražji krug kriške vremena ništa nije sakriveno prividan prekid vatre dom bez značenja bez topline sudar reči ili sjedinjenje zalud svaka staza odnese i vraća se valovi se međusobno podstiču mrlja senka jedna tačka dve tačke i između njih ništa uobraženo cerekajući se srednji prst ističući ne pomeram se Sokrat je zadremao pedalu duhalice pritiskam dok Bah registre orgulja pretražuje posle se zaglušujuće oglašava tišina   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Felrobbant akvárium – Raspukli akvarijum

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Felrobbant akvárium   Aranyló áramlást szűr Hiányos fogsorával a part. Szűkül, majd tágul az űr Mint öled, az áhított, akart.   Az ördög ábrái: V alakú tűlevelek sodródnak épp el. Lángra lobbant hullámokon a telihold lépdel.   Felhők kúsznak a hegyre Egyre fogynak a priuszok A felrobbant akváriumból Lopva, de boldogan kiúszok.

Raspukli akvarijum   Strujanje u zlatnom sjaju bez prekida Filtrira svojim krezubim osmehom obala. Sužava se, pa se širi galaksija, Kao tvoja silueta, tražena, iščekivana.   Đavolje figure: Iglice u obliku slova V Baš sad se udaljavaju. Na valovima u plamenu žaru pun mesec korača.  (c)   Uz brda penju se oblaci, Broj prethodnika sve je manji, znam, Raspukli akvarijum Krišom, ali srećan napuštam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Énekel a fa – Stablo peva

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Énekel a fa   a madarak lenyelték a hangot, de begyükből felbugyborékolt: dallamok, szavak, formák potyogtak az avarra.   „a fák énekelnek” – mormogja a költő monitor fénye mélyíti ráncait nem látja hát nem tudja: ez már az öregség jele –   tovább  pötyög a billentyűzeten mindent elment valahová: tán egyszer megnyitja valaki…   a fák tovább énekelnek de nem jelent semmit

Stablo peva   ptice su progutale glas ali iz njihovih guša klobuča: melodije, reči, forme padaju na šušanj.   „stabla pevaju” – mrmlja pesnik njegove bore svetlo monitora produbljuje ne vidi te ne zna: to je već znak starosti –   dalje tipkam na tastaturi negde sve sačuva: jednom možda otvoriće neko…   stabla dalje pevaju ali ništa ne znači   Prevod: Fehér Illés

Forrás: : Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Delete – Delete

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Delete   súlyos a billentyűkön vonagló kéz a kéj rángatózásai a halált elhessegetni vágyó ujjak bágyadt lüktetése amikor az égi billentyűzeten egy határozott kéz beüti: delete

Delete   teška je ruka koja se na tipkama previja trzaji požude klonulo podrhtavanje prstiju koji smrt žele odagnati kad na nebeskoj tastaturi jedna odvažna ruka ukuca: delete   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila A vér emlékezik – Krv se seća

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A vér emlékezik   a vihar üldözőbe veszi a lángokat lenge lányokként libbennek tova majd eltűnnek a voltban az emlékezés kacattárában egyenetlen boltívek alatt ahol csak a vér emlékezik

Krv se seća   oluja počela da juri plamen poput razigrane devojke leprša i nestaje u bilo je u skladištu starudije sećanja ispod jedinih svodova gde samo krv se seća   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila A költő meghalt – Umro je pesnik

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A költő meghalt   Babonaság ördögi köre Önmagát zabáló elmélet A költő meghalt jóval Halála előtt Előlegezett végzet kódolta Minden szavát Csak megrontott szívek Adóvevői fogták Emlékművet emelvén A boldog boldogtalanságnak

Umro je pesnik   Đavolji krug praznoverja Teorija šta sama sebe proždere Umro je pesnik mnogo pre Svoje smrti Kodirala ga je usud u vidu avansa Svaku njegovu reč Tek kvarna srca Njegovi poreski izvršitelji primili Spomenik podižući Njegovoj srećnoj nesrećnosti     Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Vidéki télvég – Kraj zime na selu

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Vidéki télvég   a fa levelei súlyosan mintha ólomból lennének hullnak alá a sárba huzatos februárvég penetráció kocsmai moraj koszos a padló nedves szereposztás   rögtönzés cigányok fehér foga nevet   a pult ragad a sörödért nyúlsz sistereg a habja   egészségedre szól valaki mormolsz valamit   indulsz lekésed indulsz

Kraj zime na selu   lišće drveća su poput olova teški u blato padaju   kraj februara je promaja penetracija žamor u krčmi   štrokav pod vlažna podela uloga   improvizacija Cigani smiju se bele zubi   pult je lepljiv posežeš za pivo pena cvrči   na zdravlje oglasi se neko nešto mrmljaš   kreneš zakasniš kreneš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila A hiány sajátossága – Svojstvenost manjka

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A hiány sajátossága   Végtelen elégia: A várakozás ritmusa Színezi a világ Leghívebb ikonját   Báj kellem kegy Bűvölet elragadtatás Isteni józanodás És újra mámor   Nem foglak megérinteni Minden aktus Tökéletes szenvedés Inkább a virtualitás kínjai   Engedj önmagam közelébe Oldozz fel a fojtogató boldogságból

Svojstvenost manjka   Beskonačna elegija: Najverniju ikonu Sveta Ritam čekanja farba   Lepota ljupkost milost Čarolija ushićenje Božanstveno trežnjenje I opet zanos   Neću da te taknem Svaki akt je Savršena patnja Radije žal virtualiteta   Pusti me u svoju blizinu Oslobodi me iz blaženstva šta razara   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila A változás ikonja – Ikona promene

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A változás ikonja   elégia újra és újra a ritmus lüktet a várakozásban a világ gépiesen színezi a változás ikonját figyelem, unalom, lehangoltság ismétlődés, közöny mámor, elragadtatás és isteni józanodás megérintelek, megérintesz minden aktus és a hiány is tökéletes szenvedés a virtualitás mire megoldás? ha önmagad közelébe kerülsz feloldozlak az elviselhetetlen boldogságból

Ikona promene   opet i opet elegija ritam treperi u čekanju ikonu promene svet mehanički farba pažnja, utučenost, dosada ponavljanje, nehaj mamurluk, ushićenje i božanstveno trežnjenje   dotičem te, dotičeš me svaki akt a i manjak je savršena patnja virtualitet na što je rešenje? ako u vlastitu blizinu dospeš oslobađam te od nepodnošljivog blagostanja   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Szoborkonokság – Tvrdokosnost statue

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Szoborkonokság   már nem csodálkozol a nagy gondolatok delfinugrásain a falak mögötti félelmek gubózásán a gyűlölet savas és engeszteletlen marásán amikor fortyogva oldja fel a harmonikus formákat   a szemsarkodba gyűlt csepp elpárolog mielőtt feloldaná az évszázad porát mely pórusaidba fészkelődött kihangsúlyozva vonásaid komorságát szoborkonokságodat   elfelejtettél sírni a torz időben

Tvrdokosnost statue   više se ne čudiš zbog delfinskih skokova velikih misli valjanja strahova iza zidova oporog neumoljivog nagrizanja mržnje kad harmonične forme žuboreći otapa   kap šta ti se u uglu oka nagomilala se ispari pre no što bi u tvojim porama nakupljenu prašinu stoleća otopila naglašavajući tmurnost tvojih crta tvrdokornost statue   u nakaradnom vremenu zaboravio si plakati   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Virtuális macskakövek – Virtualna kaldrma

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Virtuális macskakövek   Amikor feltűnik a kedves virtuális macskaköveken a lépések hangja falaknak ütközik a sötét barlangban hol árnyszülöttek szárnyai alatt szerelemről és örökkévalóságról motyogó együgyű verssorok mocorognak egymás melegéből csenve

Virtualna kaldrma   Kad se na virtualnoj kaldrmi pojavljuje voljena glas koraka se sa zidovima sudara u tamnim špiljama gde ispod krila od senke rođenih neuki stihovi koji o ljubavi i večnosti buncaju toplinu jedni od drugih kradući se vrpolje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Kisklott villamos – Iskliznut tramvaj

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kisiklott villamos   a tér reményteli nevetése  ̶ férfiak vetkőztetnek nőket mohó pillantásukkal  ̶ lüktet a szerelem, mint óriás szív a város kebelében   ̶ csak én vagyok olyan, mint egy rideg üvegoszlop, megfakult információkat hordozó, tétova és kétségbeesett, mint kisiklott villamos.   értelmét veszti minden, mint felesleges dolgok dobozában, téged kereslek, hogy levessem magam szelíd mélységedbe, egy újabb halálba, újabb feltámadás reményével  ̶   egy kocsiban látlak   ̶ szomorú mosolyod semmihez sem hasonlítható, megtorpansz egy pillanatra, mintha engem látnál, zavartan elhelyezkedsz az idegen férfi karjaiban

Iskliznut tramvaj   nadom pun smeh zime – muškarci žene svlače pohlepnim pogledima – pulsira ljubav, poput ogromnog srca u grudima grada – samo sam ja takav, kao surov stub stakla što izbledele informacije nosa, okleva i očajan je, kao iskliznut tramvaj.   smisao sve gubi, kao u kutiji nepotrebnih stvari, tebe tražim, da bi se utopio u tvoju pitomu dubinu, u novu smrt, sa nadom novog vaskrsnuća –   u nekoj kočiji te vidim – tvoj tužan osmeh ničim ne može da se uporedi, na momenat zastaneš, kao da mene vidiš, zbunjeno se smeštaš u zagrljaj stranog muškarca   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Az ördög kamatai – Profit đavola

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Az ördög kamatai   Hosszú az út magamtól önmagamig az idő elfolyik valahol lyukas a zsák mit Isten itt felejtett rajta az ördög lovagol pénzért ad mámort sikert és élvezetet és helyettem is számol rámol és félrevezet teszek és veszek eszek, nem eszek leszek leszek

Profit đavola   Dug je put od sebe do sebe vreme negde otiče džak je probušen što je Bog tu zaboravio na tom đavo jaše za novac daje zanos uspeh i nasladu i umesto mene računa sređuje i zavede njuškam, preturam gutam, ne gutam biću biću   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila KÉK – PLAVO

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

KÉK   A kék a türelem színe? Tán ezért lesz szürke a tenger és az ég amikor elfogy a harmónia a türelem az érzelmek bujasága?   A szemedbe költözött tenger sosem haragos   Hullámain csak ringatózni lehet?     Sodord messze félelmemet mint poliptetemet,   KÉK!

PLAVO   Plavo je boja strpljenja? Možda zbog toga postaje sivo more i nebo kad nestaje harmonija strpljenje bujnost osećaja?   U oko ti useljeno more nikad nije ljut   Na valovima samo je ljuljanje moguće?     Ponesi sa sobom moje strahove poput ostatka polipa   PLAVO!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Versbe balzsamozva – U pesmu balsamirano

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Versbe balzsamozva   a test, a test cseppkő, melyet vágyak feszítenek, láthatatlan nedvek táplálnak.   a test, a test: bujaság, örömtanya, áramütés, vonaglás, bekódolt halál.   a test, a test: szépség egyedi szőnyege, ujjaimmal generált zsoltár, melyet sejtjeim mormolnak már szinte gépiesen.   testedet, a gyönyörű kalodát e versbe balzsamozom hogy örökké éljen hogy örökké megmaradjon.

U pesmu balsamirano   telo, telo je siga, koju žudnje rastežu, nevidljive tekućine hrane.   telo, telo je: pohotljivost, dom ushita, udar struje, grč, kodirana smrt.   telo, telo je: tepih jedinstvene lepote, vlastitim prstima generiran psalam što moje ćelije maltene kao mašine beskonačno ponavljaju.   tvoje telo, prekrasnu samicu u tu pesmu balsamiram da zauvek živi, da zauvek bude sačuvan.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Újság a padon – Novine na klupi

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Újság a padon   zsong a város, mintha nem lenne éjfél színkavalkád az európai váróteremben a vastag napilapot ügyetlenül hajtogatva belemerül a lány az olvasásba feje felett a kupola mint homokóra gömbje melyből lassan peregnek keveredve a szavak   a digitális óra fegyelmezetten vált a homokóra pereg tovább halk sercegéssel, derűsen űrhajóban lehet ilyen moraj biztonságos siklás egyik bolygótól a másikig   elszundítottam talán a gyűrött újság a padon a tömzsi takarítógép egykedvűen duruzsol   a kupolában kergetőznek a szavak mint játékos madarak idegen nyelven közölnek valamit odafigyelek   talán meglátom őt is

Novine na klupi   grad zuji, kao da nije ponoć u evropskoj čekaonici orgija boja nespretno listajući debeo dnevne novine devojka se utopi u čitanje iznad njene glave kupola kao kugla peščanog sata iz kojeg polako otiču pomešane reči   digitalni sat se disciplinovano pomera peščani sat dalje otiče tihim prštanjem, vedro takav žagor je možda u svemirskoj kapsuli sigurna plovidba od jedne do druge planete   možda sam zadremao zgužvane novine su na klupi glomazna mašina za čišćenje jednolično zuji   u kupoli se reči komešaju poput razigranih ptica nešto na stranom jeziku objavljuju pripazim   možda ću i nju da ugledam   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Homokóra – Peščani sat

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Homokóra   folyik a homok a semmi száján nincs most csak volt és lesz csak fent és lent és ott, a homok alatt örökre eltemetve egy póz és júdáscsók

Peščani sat   teče pesak kroz usta ništa sada ne postoji tek bilo je i biće samo gore i dole i tamo, ispod peska zauvek sahranjeno jedna poza i poljubac jude   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Balázs F. Attila Hiányzik még valami – Još nešto nedostaje

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Hiányzik még valami   abból a könyvből, ami lehetséges forgatókönyve annak, amire van egy elkoptatott szavunk: élet(em), hiányzik valami – példának okáért egy szerelem (ezt nagy betűkkel kellett volna ínrom) melyet úgy éltem volna át, ahogy csak egy kamasz álmaiban vagy egy öreg emlékeiben lehetséges – mint kidobott részeg, önmagába botlik a képzelet – lesz egy nap amikor szembefordulok a fénnyel a legősibb ösztönök szerint lesz egy nap, amikor megbabonázva a jelenéstől a virágért nyúlsz melyet én szakítok neked egy még makulátlan réten és veled számolom a szélnek eresztett szirmokat lesz egy éjszaka, amikor részegítő szénaillatban az űr egy fix pontjáról bámuljuk a holdat lesz egy pillanat, amikor értelmét veszti minden szó és mégis érteni fogjuk egymást amikor felrúgunk minden egyensúlyt: a halál fogadott gyermekeit s mint rög a röghöz simulunk egymáshoz s a földhöz mely behálóz hajszálereivel

Još nešto nedostaje   iz one knjige, šta je mogući scenarij onoga, na što imamo jednu otrcanu reč: (moj) život, nešto nedostaje – na primer jedna ljubav (to bi trebalo da pišem velikim slovima) šta bi tako doživeo, kako je moguć samo u snovima klipana ili u uspomenama jednog starca – kao izbačen pijanac, mašta se spotiče u sam sebe – jednog dana po iskonskom nagonu suprotstaviću se sa svetlom, jednog dana buket cveća što sam ja brao za tebe na jednom još netaknutom ritu, od prizora očarano ćeš da primiš i brojićemo zajedno u vetar puštene latice, jedne noći u opojnom mirisu sena ćemo da promatramo mesec sa jedne fiksne tačke svemira, u jednom trenutku izgubiće smisao svaka reč ipak ćemo se sporazumeti, rušenjem svake ravnoteže: posvojene dece smrti i kao gruda uz grudu se priljubljujemo jedan uz drugu i zemlji koja nas kapilarima obuhvata   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Bal%C3%A1zs_F._Attila-1954/Hi%C3%A1nyzik_m%C3%A9g_valami

Balázs F. Attila Megtört kenyér – Prelomljen hleb

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Megtört kenyér
 
a város nesztelenül lemeztelenül
mocskos ködöt kavarnak
nagyszájú varjak
kiégett szemű férfiak az alkohol templomaiban
láthatatlan katakombákban új mítoszok
titkokat őrző falakra a repkény kapaszkodik
levágott fejekből felbugyognak a szavak
vak kezek mint megfagyott csirkék bután
elfekszenek néhány tétova mozdulat után
átlőtt könyvön át bukdácsol a csomagolt rémület
a csatornákban deformált dögök között
kivágott hangszerfák
az utolsó fényvitorlás megfeneklett
visszavert hullámok fortyogva keresik az egyensúlyt
négymilliárd árnyék: apró kráterek
a mesterséges fénnyel megvilágított falon
mint óriás százlábú galambtojáson
lapul a jelenkor történelme
a kiegyezés megterített asztalára
özönlenek a svábbogarak
madárraj tollászkodik Thrasyllus tar fején
aki tudja hogy már csak rosszat jövendölhet
mintha éppen bagolytollat lelt volna
ebédhez megtört kenyerében
 
Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf
 
 
Prelomljen hleb
 
bešumno se ogoli grad
prljavu maglu
grlate vrane mešaju
muškarci izgorelih očiju su u crkvama alkohola
u nevidljivim katakombama novi mitovi
tajnama pune zidove bršljan obrasta
iz odrubljenih glava klobučaju reči
slepe ruke tupo odmaraju poput smrzlih pileća
nakon nekoliko kolebljivih pokreta
upakovana jeza se spotiče na prorešetanoj knjizi
u kanalizacijama između deformiranih leševa
izrezana drva za muzičke instrumente
poslednji jedrenjak svetlosti se nasukao
odbijeni valovi žuboreći traže ravnotežu
četiri milijarde senki: sitni krateri
na umetnim svetlom osvetljenom zidu
kao na ogromnom stonogom jajetu goluba
skriva se istorija sadašnjosti
postavljen sto sporazuma
žohari osvajaju
na ćelavoj glavi Trasila jato ptica tumara
zna da samo loše može da predskaže
kao da je baš pero sove našao
u svom za ručak prelomljenom hlebu
 
Fordította: Fehér Illés