Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
|
Versbe balzsamozva a test, a test cseppkő, melyet
vágyak feszítenek,
láthatatlan nedvek
táplálnak. a test, a test: bujaság,
örömtanya, áramütés,
vonaglás, bekódolt halál. a test, a test: szépség egyedi
szőnyege, ujjaimmal
generált zsoltár, melyet sejtjeim
mormolnak már szinte
gépiesen. testedet, a
gyönyörű kalodát e versbe
balzsamozom hogy örökké
éljen hogy örökké
megmaradjon.
|
U pesmu balsamirano telo, telo je siga, koju žudnje rastežu, nevidljive tekućine hrane. telo, telo je: pohotljivost, dom ushita, udar struje, grč, kodirana smrt. telo, telo je: tepih jedinstvene lepote, vlastitim prstima generiran psalam što moje ćelije maltene kao mašine beskonačno ponavljaju. tvoje telo, prekrasnu samicu u tu pesmu balsamiram da zauvek živi, da zauvek bude sačuvan. Fordította: Fehér Illés
|
Forrás:
Balázs
F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése