Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
|
Ha
Ha reggel jönnél hozzám,
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet,
hajnali napfényt töltenék poharadba.
Amint kortyolgatnád,
elúsznának melletted a felhők,
válladon pihennének a madarak.
Ha nálam ebédelnél,
tányérodba rejteném az erdők titkait.
Ebéd után felolvasnék neked.
Minden mesék legszebbikét olvasnám,
hogy közben elszunyókálhass.
Nézném, hogy emelkednek
és süllyednek mellkasodon aranygombjaid.
Suttogásommal takargatnálak.
Ha velem vacsoráznál,
megénekelném neked a mezők illatát,
s a pacsirtával együtt dalolnék,
ha itt maradnál nálam hajnalig.
Tücsökzenéből készíteném ágyad,
tiszta folyókból szőném takaród.
Selymek csendjével
rajzolnám tenyeredbe,
a Teremtő mosolyát.
|
Ako
Ako bi ujutro došao, iz Božjeg zagrljaja
pletenoj stolici bi ti ponudila mesto,
a u tvoju čašu jutarnje zrake sunca sipala.
Dok bi gutljaj po gutljaj pio,
pored tebe bi oblaci plivali
a na ramenu orlovi odmarali.
Ako bi kod mene ručao,
tajne šuma bi stavila u tvoj tanjir.
Posle ručka bi ti na glas čitala.
Od priča bi najlepšu čitala,
da bi mogao da zadremaš.
Gledala bi na tvojim grudima
kako se dižu i spuštaju zlatna dugmad.
Šaputanjem bi te pokrila.
Ako bi sa mnom večerao,
pevala bi ti o mirisima prostranstva,
sa ševom bi zajedno pevala,
kad bi do zore ostao.
Tvoj krevet bi iz svirke cvrčka pravila,
a pokrivač iz čistih reka isplela.
U tvoj dlan bi
osmeh Stvoritelja
tišinom svila crtala.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Hajnal Éva: az a nap,
Litera-Túra, Pécs, 2024.115. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése