Hajnal Éva Szemüveges Isten – Bog sa naočarama

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Szemüveges Isten
 
Nem hiszem, hogy van arca,
bár sohasem lehet tudni.
Hat és fél éves koromban volt arca.*
Akkor úgy láttam, ősz hajú, szakállas férfi,
aki mindent tud rólam és mindig mosolyog.
Mezítláb jár,
fehér vászonköntöst visel és szemüveget hord.
Ez a legfurább.
A szemüveg.
 
Talán a Mikulással tévesztettem össze, de már nem tudom.
Vagy a kedves öregúrral, aki a szomszédban lakott
és naphosszat verseket olvasott.
Ferlinghettit, Whitmant tőle hallottam először.
Kellemes, mélybarna hangja volt.
Vers lakott a szemében,
mint annak a színésznek, akinek a neve most nem jut eszembe.
Amikor rám nézett, az mindig olyan volt, mint egy költemény.
Semmiben nem hasonlított ugyan a szemüveges Istenre,
most mégis róla gondolkozom.
Szerintem a versek miatt.
 
Isten olyan közel van, mint a mennyezet.*
Most akár meg is érinthetném az arcát.
 
*Vendégsorok, Anne Sexton: Eleanor Boylannek, mikor a Jóistennel beszél című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 
 
Bog sa naočarama
 
Da ima lice, ne verujem,
ali nikad se ne zna.
Kad sam imala šest i po godina, lice je imao.*
Tad sam tako videla da je sedo kos muškarac sa bradom
koji o meni sve zna i uvek je nasmejan.
U belom platnenom ogrtaču
bos hoda i naočare nosi.
To je najčudnije.
Naočare.
 
Možda sam sa Deda Mrazom pobrkala, više ne znam.
Ili sa uljudnim čikom iz susedstva
koji je danonoćno pesme čitao.
Da Ferlingeti, Vitman postoje od njega sam prvi put čula.
Prijatan, dubok glas je imao.
U očima mu je pesma stanovala
kao onom glumcu čije se ime sad ne mogu setiti.
Kad god me je pogledao kao pesma izgledao.
Ni po čemu nije bio sličan Bogu sa naočarama
sad ipak o njemu razmišljam.
Po mom zbog pesama.
 
Bog je toliko blizu kao plafon.*
Sad bi mu i lice mogla da dotaknem.
 
*Redovi iz pesme Eleonori Bojlenu kad sa Bogom razgovara Ane Sekstona
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Bárányos – Jagnjad

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Bárányos
 
Itt vagy, Uram?
Nézd,
ezt a szép kék levélpapírt készítettem elő,
ezt, amin a vízjel van. Valami madár...
Neked írok.
 
Szeretek beszélgetni Veled,
Te látsz, amint vagyok, ez mindig megnyugtat.
Az igazán lényeges részt is látod.
Hát, 
nem tudom, emberben létezik-e ilyen,
itt Kertvárosban még nem találkoztam eggyel sem.
A Remény utca ötből kereslek.
Tudod: harmadik emelet tizenkettő, jobbra.
Tááá-tááá-ti-ti-tááá...
A jelünk.
Bár, neked az ajtó nem akadály.
 
Minden kérdésemet leírtam, tömör két oldal, nem baj? 
Itt hagyom az asztalon.
 
(Az is eszembe jutott, hogy idekészítek egy pohár tejet 
és némi vaníliás süteményt is a levél mellé,
de nyomban el is nevettem magam. 
Szerintem most Te is mosolyogsz.
Rokonok vagytok, de azért ne keverjük a dolgokat...)
 
Szóval,
várom válaszaidat!
Még nem alszom ám,
csak egy kicsit pihentetem a szemem.
Megszámolom a bárányokat, amíg olvasol…
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 

Jagnjad 
 
Tu si, Gospode moj?
Gledaj,
taj plavi papir za pisanje sam pripremila,
taj, sa vodenim znakom. Nekakva ptica…
Tebi se javljam.
 
Volim s Tobom da pričam,
Ti vidiš, kako se osećam, to me uvek smiruje.
Vidiš i zaista važne detalje.
Pa,
ne znam da li tako nešto postoji u čoveku,
u ovom delu grada još nisam ni sa jednim srela.
Iz ulice Nade broj pet te tražim.
Znaš: treći sprat dvanaest, desno.
Taaa-taaa-ti-ti-taaa…
Naš znak je.
Mada za tebe vrata nisu prepreke.
 
Navela sam svoja pitanja, čitave dve stranice, nije problem?
Ovde, na stolu ostavljam.
 
(I to mi je palo na pamet da ću tu pored pisma
čašu mleka i nešto kolača sa vanilijom da ostavim,
ali odmah sam se i nasmejala.
Verujem da se i Ti smeškaš.
Rođaci smo ali nemojmo sve da izmešamo…)
 
Dakle,
čekam tvoj odgovor!
Uveravam te još ne spavam,
u tim trenucima samo oči odmaram.
Dok ovo čitaš stado jagnje prebrojavam…
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Szaggató – Komadanje

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Szaggató   kilégzés   lassú halál lista les lop belégzés   szaggat belül szaggat szaggat láb lép gyász tép hír tör   szaggat elül szaggat szaggat   egy kettő egy kilégzés   szaggat megül szaggat szaggat   egy kettő belégzés   hideg hideg hideg hideg kétezertizennyolc augusztus húsz hideg kövek   arcodra ültek arcodra ültek a kövek   utazom utazom hozzád hozzád utazom hiába már hiába hiába már   hideg sziklák ülnek arcodon   szaggat megöl szaggat szaggat   s z é    t s    z    a g g a            t

Komadanje   izdisaj   usporena smrt lista lovi laže udisaj   komada iznutra komada komada noga  stupa korota cepa vest lomi   komada stiša komada komada   jedan dva jedan izdisaj   komada utiša komada komada   jedan dva udisaj   hladno hladno hladno hladno dve hiljade osamnaeste dvadeseti avgust hladne stene   stene su ti na lice sele   putujem putujem kod tebe kod tebe putujem uzalud već uzalud uzalud već   na tvom licu hladne stene sede   komada ubija komada komada   r  a sk     o ma     da   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 25-26. old.

Hajnal Éva Ezért – Zbog toga

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Ezért
 
Az én apukám felnőttnek született.
Sohasem látszott a szemében a gyerekség.
Nem is a gólya hozta, a gólyának túl gyenge a szárnya. Egyetlen gólya sem bírta volna el,
hogyan is pottyanthatta volna a nagymama udvarába…
Őt a nagymama így szülte ki.
 
A Kati is megmondta:
a tévében látott egy filmet,
ahol visszafelé járt az óra.
A végén lett kisbaba a bácsi.
Az én apukám neve is Benjamin.
A Kati szerint ők valószínűleg rokonok az apukámmal,
a genetika miatt.
Én nem tudom, mi az a genetika,
mert még csak elsős vagyok.
A Kati sokat nézi a tévét, ezért ilyen okos.
 
Most még épphogy elfér ebben a koporsóban az apukám,
de ahogy egyre tágasabb lesz neki,
majd könnyen ki tudja ásni magát onnan.
Mélyítek is a lábammal egy jó alagutat itt a hóban.
Szép cirádákat rajzol a csizmám talpa,
ez lesz a jel.
Így tudni fogja, hogy merre kell mennie,
és nem fog eltévedni.
 
Türelmesen kell várnom.
Amikor újra kisbaba lesz az apukám,
akkor én leszek az anyukája,
mert a nagymama addigra már nagyon öreg lesz.
Sokat fogok játszani vele.
Esténként mesélek neki, még egy legutolsó egyet is,
és addig fogom majd a kezét, amíg el nem alszik.
 
Ezért nem sírok.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 
 
Zbog toga
 
Moj otac se kao odrasla osoba rodio.
U njegovim očima se detinjarija nikad nije videlo.
Niti ga je roda donela, rode preslaba krila imaju. Poneti ga ni jedna roda ne bi mogla,
pa kako bi mogao u dvorište bake da bude spušten…
Njega je baka tako rodila.
 
I Katica je rekla:
na malom ekranu videla  jedan film
gde se sat unazad kretao.
Na kraju čika je beba postao.
Ime mog oca je isto Benjamin.
Katica tvrdi da su zbog genetike
verovatno rođaci.
Ja ne znam šta je genetika,
jer tek u prvi razred idem.
 
Sad moj otac u taj les taman stane,
ali kako će mu prostraniji biti,
lako će od tamo da se oslobodi.
Ovde u snegu tunel mu nogama pravim.
Džon moje čizme lepe šare pravi,
biće to znak.
Ovako će da zna u kom pravcu treba da ide
i neće zalutati.
 
Moram strpljivo da čekam.
Kad će moj otac ponovo da beba bude
ja ću mu majka biti,
jer baka će dotle jako da ostari.
Puno ću s njim da igram.
U večernjim satima ću da pričam, još i zadnju priču
i dotle ću mu ruku da držim dok ne zaspi.
 
Zbog toga ne plačem.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Most nem – Sad ne

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Most nem   mintha lábnyoma sem volna oly halkan lépeget a hold ma fénye árnyak köntösében moccanatlan száz sötétben andalog most nem énekelnek az angyalok

Sad ne   kao da mu ni stopalo nema traga   mesec tako tiho korača sjaj njegov je u ruhu senki nepokretan je u beskrajnom mraku anđeli sad ne pevaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Hajnal Éva A fény – Svetlost

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

A fény   a nagypapa mindig azt mondja hogy a fény a belső zsebében lakik épp a szíve fölött ott ahol a bibliája van a nagymama ilyenkor csak mosolyog ő varrta a zakójába azt a zsebet az összesbe mert a papa mindenhová magával viszi a bibliát   már mondtam az anyukámnak hogy vegyünk neki egy újat mert a régi már elromlott a sok olvasástól de a nagypapa mindig azt válaszolja ezt a régit nem cserélné el a legszebb újra sem mert ettől lesz szép fényes az ember szíve és fontos a világosság   hát én nehezen tudom elképzelni hogy egy könyvből fény jön pedig komolyan mondja megfigyeltem nem mozog úgy a bajuszkája mint amikor viccel azt szokta mondani minden hajnalban onnan hívja elő csak a megfelelő szavakat kell elolvasni és már jön is az a szép ragyogás egyenesen Istentől   sokat gondolkodom ezen   nekem is van bibliám lehet hogy én is megkérem a nagymamát nekem is varrjon belső zsebet a szívem fölé amiben elfér az enyém   igaz én még csak szótagolva tudok olvasni de majd mindig jó korán felkelek   szeretnék olyan fényes lenni mint a nagypapám

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Svetlost
 
deda tvrdi
da mu svetlost u unutrašnjem džepu stanuje
baš iznad srca
tamo
gde mu je Biblija
baka se u tim trenucima samo smeška
u njegov sako u sve taj džep je
ona šila
jer deda Bibliju svugde sa sobom nosi
 
već sam mami rekla
da mu novu kupimo
jer je stara od mnogo čitanja izlizana
ali deda uvek ponavlja
tu staru ne bi ni za najlepšu novu zamenio
jer da čovekovo srce sjajan bude to omogućuje
i svetlost je važna
 
pa ja teško mogu da zamislim
da jedna knjiga svetlost isijava
ali on to ozbiljno kaže
primetila sam
njegovi brkovi se tako ne pomeraju kao kad se  šali
samo ponavlja
svako jutro od tamo priziva
samo odgovarajuće reči treba da pročita
i već stiže taj sjaj
ravno od Boga
 
puno sam razmišljala
 
i ja imam Bibliju
možda
ću i ja da zamolim baku 
da mi iznad srca unutrašnji džep sašije
u kojem će i moja da stane
 
istina je
ja za sada tek slovo po slovo znam da čitam
ali ću uvek rano da ustanem
 
volela bi tako sjajna biti
kao deda
 
Fordította: Fehér Illés

Hajnal Éva stollwerck – štolverk

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

stollwerck
 
– Tolnai Ottó hatására –
 
elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála
meg újságot
és lottót
én stollwerck cukorkáért jártam hozzá
1967-ben
ő minden találkozásunknál sajnálta hogy meghalt az apukám
és mindig küldött még egy stollwercket a testvéremnek is
hazáig szaladtam
leültem az udvaron a kút melletti padra
és megettem mindkettőt
a második sosem ízlett
elemér bácsi rég meghalt
a szemüveges férfi
azzal a fekete táskával itt a buszon
szakasztott a mása
épp van egy karamella a zsebemben
a legjobbkor
 
Forrás: https://kepiras.com/2023/01/hajnal-eva-negy-verse/
 
 
štolverk
 
– pod uticajem Oto Tolnaija¹ –
 
čika elemera
trgovca sa ugla
svako je osim nas kao budalu Jevreja spomenuo
prodavao je duvan za lulu
kod njega se baš prijatan miris duvana širio
i novine
i tikete za loto
ja sam kod njega zbog štolverk bonbone navraćala
1967.
on je svaki put izrazio žaljenje zbog smrti mog oca
i štolverka i mom bratu slao
do kuće trčala
sela na klupu pored bunara
i oba pojela
drugi mi nikad nje prijala
čika elemer je odavno umro
čovek sa naočarima
sa onom crnom aktovkom ovde na busu
isti on
u džepu baš jednu karamelu imam
u najboljem trenutku
 
¹Oto Tolnai (Tolnai Ottó, 1940. – ), mađarski pesnik
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Jobban szeretem – Više volim

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Jobban szeretem
 
Wisława Szymborskának
 
Jobban szeretem a kutyákat, leginkább a vizslát.
Jobban szeretem a csokit.
Jobban szeretem az egészmogyoróst, mint a nyomokbant.
Jobban szeretem a voltaképpent.
Jobban szeretem a keddet, voltaképpen nem is tudom, miért.
Jobban szeretem a repetitív részeket.
Jobban szeretem a kéket.
Jobban szeretem a pipacsot és a margarétát.
Jobban szeretem a csendet.
Jobban szeretem a hideget, vagy a forrót a langyosnál.
Jobban szeretem a legkisebb királyfit.
Jobban szeretem a zenét.
Jobban szeretem az Üveghegyen is túlt.
Jobban szeretem a Kárpátia gőzöst, mint a Titanicot.
Jobban szeretem az örömhírt.
Jobban szeretem a jobban szeretést, mint a nemszeretést.
Jobban szeretem a szerelmet.
Jobban szeretem a békességet.
Jobban szeretem a csokifagyit vaníliával.
Jobban szeretem a balkezedet.
Jobban szeretem a se növény, se állat: gombát.
Jobban szeretem a verseket.
Jobban szeretem megélni a csodát, mint hallani róla.
Jobban szeretem látni, de van úgy, hogy hallani szeretem jobban.
Jobban szeretem olvasni.
Jobban szeretem a gombolást, mint a cipzárt.
Jobban szeretem az avantgarde-ot.
Jobban szeretem a növények hallgatását.
Jobban szeretem a valamilyen embereket.
Jobban szeretem a láthatatlanságot.
Jobban szeretem a szürke kőséget.
Jobban szeretem a három legfurcsább szót.
Jobban szeretem a 3 negatív szót.
Jobban szeretem leírni, amiket jobban szeretek.
Jobban szeretem elképzelni, ahogy elolvasod.
 
Izvor: https://kepiras.com/2023/01/hajnal-eva-negy-verse/
 
 
Više volim
 
Wisława Szymborskoj
 
Više volim pse, ponajviše lovačke.
Više volim čokoladu.
Više volim sa čitavim lešnjacima od usitnjenih.
Više volim zapravo.
Više volim utorak, zapravo ni ne znam zašto.
Više volim delove koji se ponavljaju.
Više volim plavo.
Više volim bulku i margaretu.
Više volim tišinu.
Više volim hladno ili vruće od  mlakog.
Više volim najmlađeg kraljevića.
Više volim muziku.
Više volim što je iza Staklenog brega.
Više volim parobrod Karpatiju od Titanika.
Više volim radosnu vest.
Više volim više volim od ne volim.
Više volim ljubav.
Više volim mir.
Više volim sladoled sa čokoladom uz vaniliju.
Više volim tvoju levu ruku.
Više volim što nije ni biljka ni životinja: gljivu.
Više volim pesme.
Više volim doživeti čudo od slušanja o njemu.
Više volim videti, ali desi se da više volim čuti.
Više volim čitati.
Više volim zakopčavanje od rajsferšlusa.
Više volim avangardu.
Više volim ćutanje biljaka.
Više volim nekakve ljude.
Više volim nevidljivost.
Više volim sivo kamenje.
Više volim tri najčudniju reč.
Više volim 3 negativne reči.
Više volim napisati šta više volim.
Više volim zamisliti kako pročitaš.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Angyalnak lenni – Biti Anđeo

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

 

Angyalnak lenni
 
Az Angyalok sohasem alszanak.
Egyszerűen nincs szükségük erre.
Nem ismerik az unatkozást sem, lételemük az őrködés.
Úgy képzelem,
éjszakánként rólunk beszélgetnek.
Nappal nem jut erre idejük, túl sok a lótás-futás.
Amikor végre elalszunk,
bekuckóznak a lakás legkényelmesebb szegletébe,
kinyújtóztatják megfáradt tagjaikat,
és menta teát kortyolgatnak.
Ilyenkor átbeszélik, ami napközben velünk történt:
minden meredek helyzetet,
a sok kihívást,
a szabad akarat buktatóit,
a bumlis dolgokat.
Meggondolatlan, buta döntéseinkről diskurálnak,
hogy kinek, mikor, hogyan kellett rohannia miattunk,
hogy meg ne üssük lábunkat a kőbe…¹
Végül Égi történetekről nosztalgiáznak,
majd vicces sorozatokat néznek,
és jókat nevetnek, amíg felébredünk.
Aztán kezdődik minden elölről.
Voltaképpen
nem túl macerás Angyalnak lenni.
 
¹Utalás a 91. Zsoltár, 12. sorára.
 
Forrás: https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=80824
 
 
Biti Anđeo
 
Anđeli nikad ne spavaju.
Jednostavno njima nije potrebno.
Ni dosadu ne poznaju, osnovno opredelenje im je čuvanje.
Tako zamišljam
da tokom noći o nama pričaju.
Preko dana na to nemaju vremena, previše je hajke.
Kada konačno zaspimo,
u najudobniji kutak stana se uvuku,
ispruže svoje umorne delove tela
i čaj od mente pijuckaju.
U tim trenucima dnevne događaje prepričavaju:
svaki nesvakidašnji događaj,
izazove,
prepreke slobodne volje,
spletkarije, smicalice.
O našim nepromišljenostima, glupim odlukama diskutiraju,
zbog nas ko od njih kada, kako je trebao juriti
da se ne bi za kamen nogom zapeli…¹
Na kraju Nebeske događaje oživljavaju,
humorističke serije gledaju
i dobro se osećaju, do našeg buđenja.
Pa sve ispočetka počinje.
Ustvari
biti Anđeo i nije ni tako loše.
 
¹12. stih 91. Psalma – slobodno
 
Prevod: Fehér Illés