Hajnal Éva Emlékszem – Pamtim

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Emlékszem
 
emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték
emlékszem a széngáz szagára ami belengte az iskolát
de még a környéket is télen
a ruhánkba is beleivódott
emlékszem az igazi telekre
amikor olyan csikorgó hideg volt
hogy összeragadt az orrunk tőle
emlékszem a kistemplom kapujára a díszes kilincsre
a harangozó gyuri bácsira
a bajuszkájára
a mosolyára
emlékszem a fekete volgára amivel apánk halálhírét hozták
emlékszem anyánk ájult alakjára
abszurd módon kitekeredett lábaira
emlékszem hogy nem sírtam a temetésen
emlékszem milyen jó volt hogy fogtad a kezem
emlékszem arra a karácsonyra
a gyászra
emlékszem schild angi néni finom süteményére
amit a temetés utáni napokban tomival küldött
emlékszem tomi együttérző mosolyára
emlékszem a tekintetére
emlékszem évi zongoraóráira
emlékszem mennyire szerettem
emlékszem a németdombi kószálásainkra
ahová jó testvérként mindig magaddal vittél
emlékszem gyakran milyen éhesek voltunk
emlékszem a lopott körte zamatos ízére
és arra a furajó izgalomra
a kertek alatti futásra
emlékszem a tüneményes ferdinánd összes fejezetére
emlékszem a csodamag mesére is
emlékszem
mennyire szerettem volna én is egy ilyen magocskát
emlékszem a pető dezső pick szalámis zsemléire
meg a pilóta kekszre amit tízóraira hozott
emlékszem a kirándulásra amikor bőrig áztunk az erdőben
emlékszem az apró menedékházra
minden pillanatra emlékszem
emlékszem luci nénire
még most is érzem bodzafánkja ízét
emlékszem németül mondott magyar szavaira
emlékszem a szemére
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 38 -39. old.
 
 
Pamtim
 
pamtim uljem zamazan garnocrn
klizav pod
kad su sveže namazali na svaki naš korak smo morali paziti
pamtim i miris gasa uglja u čitavoj školi se osećalo
i u okolini zimi
i u naša odela se uvukao
pamtim prave zime
toliko je hladno bilo
da su nam se nosevi slepili
pamtim ukrašenu kvaku na kapiji male crkve
zvonara čika đurke
njegove brkove
njegov osmeh
pamtim crnu volgu čime su vest o smrti mog oca doneli
pamtim onesvešćen lik moje majke
njene apsurdno isprepletene noge
pamtim na sahrani nisam plakala
pamtim kako je dobro bilo što si mi ruku držao
pamtim onaj božić
žalost
pamtim fine kolače tetke angi šilda
što je u dane posle sahrane slala putem tomija
pamtim njegov osmeh saučešća
pamtim njegov pogled
pamtim evine časove klavira
pamtim koliko sam volela
pamtim naša lutanja na brežuljku nemet
gde si me kao dobru sestru uvek sa sobom vodio
pamtim koliko smo često gladni bili
pamtim vanredan ukus ukradene kruške
onaj čudan osećaj uzbuđenja
trk pored voćnjaka
pamtim svako poglavlje veličanstvenog ferdinanda
pamtim i priču o čudesnom semenu
pamtim
koliko bi i ja volela jedno takvo seme
pamtim kifle sa pik¹ salamom dežea petea
i pilot keks što je za užinu doneo
pamtim izlet kad smo u šumi kao miševi pokisli
pamtim sićušno sklonište
svaki tren pamtim
pamtim tetku luciju
još uvek sećam ukus njenih krofni ukusom zove
pamtim njene na nemačkom izgovorene reči
pamtim njeno oko
 
¹Pik (Pick) – poznata mađarska mesna industrija
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Itt – Tu

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Itt   Itt szép nem beszélni semmiről, csak hallgatni mind a csendet. Legalább szívünk ölelése. Szárnyalásunk messzi végtelenbe. Zongorafutamok legalább. Egy chanson, szomorú. Érintés a szélben. … s csendben, ketten itt…

Tu   Tu je lepo ne pričati o ničemu, tek slušati kao tišinu. Makar zagrljaj naših srca. Naše lebdenje u dalekom beskraju. Makar svirka na klaviru. Jedna šansona, tužna. Doticaj u vetru. … i tiho, dvoje tu…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: 

Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 36. old.

Hajnal Éva Azóta – Odonda

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Azóta
 
Nem volt alkalmam elmondani: a diófát láttam én is.
Ágai közt biztonságban,
vígan fütyörészett szép, szomorú gyerekkorod.
Koronáján most csend motoz,
mesék illúziói foszlanak.
Kifosztanak a hallgatások.
 
Azóta betérdepelt
néhány darabka reménytelenség a nyarakba.
 
Most egek kórusát hallgatod,
s a végtelenbe fütyörészed
azt a jól ismert dallamot.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 33. old.
 
 
Odonda
 
Nisam imala priliku da ispričam: orah sam i ja videla.
Između grana je
tvoje lepo, tužno detinjstvo radosno zviždalo.
U krošnji se sad tišina batrga,
iluzije bajki iščezavaju.
Mene ćutanja pljačkaju.
 
Od onda se u leta
nekoliko komada beznadežnosti uvukla.
 
Sad hor nebesa slušaš
i onu dobro poznatu melodiju
u beskraj zviždukaš.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Sohasem – Nikada

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Sohasem   sohasem hazudtál nekem csak nem mondtad el hogy ilyen gyorsan elszalad a gyerekkorunk hogy nem is lesz gyerekkorunk hogy elemészti a bánat a fákat   időnként lerajzoltuk őket a bánatot sohasem rajzoltuk a lapra titkos bánat volt saját   azt sem mondtad el hogy kivágták azt a különös fenyőt amit iskolába menet naponta csodáltunk szép volt akár egy meseillusztráció csak mi ketten voltunk otthon abban a mesében valahogy nem került rá sor hogy beszélj róla nem akartad hogy idő előtt rádöbbenjek vége minden mesének mindig óvtál   azt sem mondtad hogy ilyen gyorsan rohannak majd az évek minden útelágazásnál levegő után kapkodva futnak valamilyen győzelmet remélve   ma a régi temetőkertben idegen fák szuszognak velem sohasem hazudtál nekem csak nem mondtad el azt sem hogy hiányod apró darabokra hasogat majd minden hajnalt   nem mondtad el sohasem

Nikada1   nikada mi nisi lagao samo nisi rekao da dečje doba tako brzo nestaje da dečje doba ni nećemo imati da stabla tuga uništava   koji put smo ih nacrtali tugu na papir nikad nismo crtali tuga je tajna bila vlastita   ni to nisi rekao da su onaj poseban bor što smo na putu do škole svakodnevno ushićeno gledali isekli lep je bio kao ilustracija neke priče kod kuće u toj priči samo nas dvoje smo bili ta tema nikad nije bila na dnevnom redu nisi hteo da pre vremena shvatim kraj je priče uvek si me čuvao   ni to nisi rekao da će godine tako brzo da prolaze da na svakoj raskrsnici vazduh tražeći trče nekakvoj pobedi se nadajući   danas na starom groblju zajedno sa mnom strana stabla dišu nikad mi nisi lagao samo ni to nisi rekao da će tvoj nedostatak mene na deliće rascepati svaku zoru   nikada nisi rekao   1Pesma je posvećena rano izgubljenom bratu. Opaska prevodioca.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 30-31. old.

Hajnal Éva Apahang – Glas oca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Apahang
 
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
persze ezután már taxival megyek hogy odaérjek
az urna a táskámban a legszebb urna
te a táskámban
a taxi bőrüléses és valami eszméletlen vanília illat terjeng
ezt mennyire utálom
csilivili műszerfal jimmy a rádióból ordít hogy nem veszíthet
mindjárt hányok
a taxis a visszapillantóból folyton engem néz
a te szemeddel bámul
a minden rendben kiskisasszonyt is a te hangodon kérdezi
te nevezel kiskisasszonynak
önkéntelenül ellenőrzöm az urnát
mindjárt hányok
egy idegen taxis apahangon beszél
a te apahangodon
csak érjünk már oda csak legyen már vége
végre kiszállok már mindenki ott álldogál csak engem várnak
meg téged
főleg téged
a lelkész keveset beszél
mond valami verset is de arra már nem tudok figyelni
egy férfit nézek
ki lehet ő honnan ismerem mit bámul mi ez az egész
végre vége
bekerülsz a falba a legszebb urna a falban
lehet hogy nem fogok idetalálni ha újra el akarok jönni hozzád
azt sem tudom te itt leszel-e egyáltalán
azt sem tudom most hol vagy és hol vagyok én
mindenki motyog pár együttérző szót
elmennek
mindenki
csak a bámulós áll tétován
idejön
atyaég
egyre közelebb jön
már itt áll karnyújtásnyira
a ne szomorkodj kiskisasszonyt apahangon mondja
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 27-28. old.
 
 
Glas oca
 
ujutro na dan sahrane se moja čarapa pocepala
ta mi je jedina crna čarapa
po novu do obližnje trgovine jurnula
da stignem naravno moram taksi zvati
urna je u tašni najlepša urna
u mojoj tašni si
sedište taksija je od kože i neugodan miris vanilije širi
baš mi se gadi
radio trešti Džimi urla gubiti ne može
povraćaću
taksista u retrovizoru stalno mene gleda
tvojim očima promatra
i gospođice da li je sve u redu tvojim glasom pita
gospođicom ti me nazivaš
urnu nehotice kontroliram
povraćaću
strani taksist glasom oca govori
glasom tvog oca
samo da stignemo neka se sve završi
konačno izlazim svi su već tamo samo mene čekali
i tebe
uglavnom tebe
sveštenik malo priča
govori i neku pesmu ali na to već paziti ne mogu
jednog muškarca gledam
ko bi mogao biti odakle poznajem zašto bulji šta je sve to
konačno kraj
stižeš u zid najlepša urna u zidu
možda neću te naći ako ponovo te želim da posetim
ni to ne znam da li ćeš uopšte tu biti
ni to ne znam gde si sad i gde sam ja
svako neku reč saosećaja kaže
odlaze
svi
samo taj stoji okleva
prilazi
bože moj
sve više se približava
već tu stoji samo što ga rukama ne dotičem
gospođice nemoj da tuguješ glasom oca izgovara
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva hogy – kako

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

hogy   sorsodon fekszel önmagad fele régvolt ligetek lélegzete gyűrött kezedben színarany fűszál szárnyadon szunnyadó zene   homlokod hátán rémület kitárt karodban este ring hogy lehetnék meg nélküled

kako   na vlastitoj sudbi lenčariš polovina tvoga ja je uzdisaj gajeva negdašnjih u tvojoj zgužvanoj ruci zlatan vlas trave a na krilima muzika uspavana   iza tvog čela strava u tvom zagrljaju veče leluja postojati bez tebe kako bi mogla   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Hajnal Éva Szemüveges Isten – Bog sa naočarama

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Szemüveges Isten
 
Nem hiszem, hogy van arca,
bár sohasem lehet tudni.
Hat és fél éves koromban volt arca.*
Akkor úgy láttam, ősz hajú, szakállas férfi,
aki mindent tud rólam és mindig mosolyog.
Mezítláb jár,
fehér vászonköntöst visel és szemüveget hord.
Ez a legfurább.
A szemüveg.
 
Talán a Mikulással tévesztettem össze, de már nem tudom.
Vagy a kedves öregúrral, aki a szomszédban lakott
és naphosszat verseket olvasott.
Ferlinghettit, Whitmant tőle hallottam először.
Kellemes, mélybarna hangja volt.
Vers lakott a szemében,
mint annak a színésznek, akinek a neve most nem jut eszembe.
Amikor rám nézett, az mindig olyan volt, mint egy költemény.
Semmiben nem hasonlított ugyan a szemüveges Istenre,
most mégis róla gondolkozom.
Szerintem a versek miatt.
 
Isten olyan közel van, mint a mennyezet.*
Most akár meg is érinthetném az arcát.
 
*Vendégsorok, Anne Sexton: Eleanor Boylannek, mikor a Jóistennel beszél című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 
 
Bog sa naočarama
 
Da ima lice, ne verujem,
ali nikad se ne zna.
Kad sam imala šest i po godina, lice je imao.*
Tad sam tako videla da je sedo kos muškarac sa bradom
koji o meni sve zna i uvek je nasmejan.
U belom platnenom ogrtaču
bos hoda i naočare nosi.
To je najčudnije.
Naočare.
 
Možda sam sa Deda Mrazom pobrkala, više ne znam.
Ili sa uljudnim čikom iz susedstva
koji je danonoćno pesme čitao.
Da Ferlingeti, Vitman postoje od njega sam prvi put čula.
Prijatan, dubok glas je imao.
U očima mu je pesma stanovala
kao onom glumcu čije se ime sad ne mogu setiti.
Kad god me je pogledao kao pesma izgledao.
Ni po čemu nije bio sličan Bogu sa naočarama
sad ipak o njemu razmišljam.
Po mom zbog pesama.
 
Bog je toliko blizu kao plafon.*
Sad bi mu i lice mogla da dotaknem.
 
*Redovi iz pesme Eleonori Bojlenu kad sa Bogom razgovara Ane Sekstona
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Bárányos – Jagnjad

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Bárányos
 
Itt vagy, Uram?
Nézd,
ezt a szép kék levélpapírt készítettem elő,
ezt, amin a vízjel van. Valami madár...
Neked írok.
 
Szeretek beszélgetni Veled,
Te látsz, amint vagyok, ez mindig megnyugtat.
Az igazán lényeges részt is látod.
Hát, 
nem tudom, emberben létezik-e ilyen,
itt Kertvárosban még nem találkoztam eggyel sem.
A Remény utca ötből kereslek.
Tudod: harmadik emelet tizenkettő, jobbra.
Tááá-tááá-ti-ti-tááá...
A jelünk.
Bár, neked az ajtó nem akadály.
 
Minden kérdésemet leírtam, tömör két oldal, nem baj? 
Itt hagyom az asztalon.
 
(Az is eszembe jutott, hogy idekészítek egy pohár tejet 
és némi vaníliás süteményt is a levél mellé,
de nyomban el is nevettem magam. 
Szerintem most Te is mosolyogsz.
Rokonok vagytok, de azért ne keverjük a dolgokat...)
 
Szóval,
várom válaszaidat!
Még nem alszom ám,
csak egy kicsit pihentetem a szemem.
Megszámolom a bárányokat, amíg olvasol…
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 

Jagnjad 
 
Tu si, Gospode moj?
Gledaj,
taj plavi papir za pisanje sam pripremila,
taj, sa vodenim znakom. Nekakva ptica…
Tebi se javljam.
 
Volim s Tobom da pričam,
Ti vidiš, kako se osećam, to me uvek smiruje.
Vidiš i zaista važne detalje.
Pa,
ne znam da li tako nešto postoji u čoveku,
u ovom delu grada još nisam ni sa jednim srela.
Iz ulice Nade broj pet te tražim.
Znaš: treći sprat dvanaest, desno.
Taaa-taaa-ti-ti-taaa…
Naš znak je.
Mada za tebe vrata nisu prepreke.
 
Navela sam svoja pitanja, čitave dve stranice, nije problem?
Ovde, na stolu ostavljam.
 
(I to mi je palo na pamet da ću tu pored pisma
čašu mleka i nešto kolača sa vanilijom da ostavim,
ali odmah sam se i nasmejala.
Verujem da se i Ti smeškaš.
Rođaci smo ali nemojmo sve da izmešamo…)
 
Dakle,
čekam tvoj odgovor!
Uveravam te još ne spavam,
u tim trenucima samo oči odmaram.
Dok ovo čitaš stado jagnje prebrojavam…
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Szaggató – Komadanje

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Szaggató   kilégzés   lassú halál lista les lop belégzés   szaggat belül szaggat szaggat láb lép gyász tép hír tör   szaggat elül szaggat szaggat   egy kettő egy kilégzés   szaggat megül szaggat szaggat   egy kettő belégzés   hideg hideg hideg hideg kétezertizennyolc augusztus húsz hideg kövek   arcodra ültek arcodra ültek a kövek   utazom utazom hozzád hozzád utazom hiába már hiába hiába már   hideg sziklák ülnek arcodon   szaggat megöl szaggat szaggat   s z é    t s    z    a g g a            t

Komadanje   izdisaj   usporena smrt lista lovi laže udisaj   komada iznutra komada komada noga  stupa korota cepa vest lomi   komada stiša komada komada   jedan dva jedan izdisaj   komada utiša komada komada   jedan dva udisaj   hladno hladno hladno hladno dve hiljade osamnaeste dvadeseti avgust hladne stene   stene su ti na lice sele   putujem putujem kod tebe kod tebe putujem uzalud već uzalud uzalud već   na tvom licu hladne stene sede   komada ubija komada komada   r  a sk     o ma     da   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 25-26. old.

Hajnal Éva Ezért – Zbog toga

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Ezért
 
Az én apukám felnőttnek született.
Sohasem látszott a szemében a gyerekség.
Nem is a gólya hozta, a gólyának túl gyenge a szárnya. Egyetlen gólya sem bírta volna el,
hogyan is pottyanthatta volna a nagymama udvarába…
Őt a nagymama így szülte ki.
 
A Kati is megmondta:
a tévében látott egy filmet,
ahol visszafelé járt az óra.
A végén lett kisbaba a bácsi.
Az én apukám neve is Benjamin.
A Kati szerint ők valószínűleg rokonok az apukámmal,
a genetika miatt.
Én nem tudom, mi az a genetika,
mert még csak elsős vagyok.
A Kati sokat nézi a tévét, ezért ilyen okos.
 
Most még épphogy elfér ebben a koporsóban az apukám,
de ahogy egyre tágasabb lesz neki,
majd könnyen ki tudja ásni magát onnan.
Mélyítek is a lábammal egy jó alagutat itt a hóban.
Szép cirádákat rajzol a csizmám talpa,
ez lesz a jel.
Így tudni fogja, hogy merre kell mennie,
és nem fog eltévedni.
 
Türelmesen kell várnom.
Amikor újra kisbaba lesz az apukám,
akkor én leszek az anyukája,
mert a nagymama addigra már nagyon öreg lesz.
Sokat fogok játszani vele.
Esténként mesélek neki, még egy legutolsó egyet is,
és addig fogom majd a kezét, amíg el nem alszik.
 
Ezért nem sírok.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 
 
Zbog toga
 
Moj otac se kao odrasla osoba rodio.
U njegovim očima se detinjarija nikad nije videlo.
Niti ga je roda donela, rode preslaba krila imaju. Poneti ga ni jedna roda ne bi mogla,
pa kako bi mogao u dvorište bake da bude spušten…
Njega je baka tako rodila.
 
I Katica je rekla:
na malom ekranu videla  jedan film
gde se sat unazad kretao.
Na kraju čika je beba postao.
Ime mog oca je isto Benjamin.
Katica tvrdi da su zbog genetike
verovatno rođaci.
Ja ne znam šta je genetika,
jer tek u prvi razred idem.
 
Sad moj otac u taj les taman stane,
ali kako će mu prostraniji biti,
lako će od tamo da se oslobodi.
Ovde u snegu tunel mu nogama pravim.
Džon moje čizme lepe šare pravi,
biće to znak.
Ovako će da zna u kom pravcu treba da ide
i neće zalutati.
 
Moram strpljivo da čekam.
Kad će moj otac ponovo da beba bude
ja ću mu majka biti,
jer baka će dotle jako da ostari.
Puno ću s njim da igram.
U večernjim satima ću da pričam, još i zadnju priču
i dotle ću mu ruku da držim dok ne zaspi.
 
Zbog toga ne plačem.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Most nem – Sad ne

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Most nem   mintha lábnyoma sem volna oly halkan lépeget a hold ma fénye árnyak köntösében moccanatlan száz sötétben andalog most nem énekelnek az angyalok

Sad ne   kao da mu ni stopalo nema traga   mesec tako tiho korača sjaj njegov je u ruhu senki nepokretan je u beskrajnom mraku anđeli sad ne pevaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Hajnal Éva A fény – Svetlost

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

A fény   a nagypapa mindig azt mondja hogy a fény a belső zsebében lakik épp a szíve fölött ott ahol a bibliája van a nagymama ilyenkor csak mosolyog ő varrta a zakójába azt a zsebet az összesbe mert a papa mindenhová magával viszi a bibliát   már mondtam az anyukámnak hogy vegyünk neki egy újat mert a régi már elromlott a sok olvasástól de a nagypapa mindig azt válaszolja ezt a régit nem cserélné el a legszebb újra sem mert ettől lesz szép fényes az ember szíve és fontos a világosság   hát én nehezen tudom elképzelni hogy egy könyvből fény jön pedig komolyan mondja megfigyeltem nem mozog úgy a bajuszkája mint amikor viccel azt szokta mondani minden hajnalban onnan hívja elő csak a megfelelő szavakat kell elolvasni és már jön is az a szép ragyogás egyenesen Istentől   sokat gondolkodom ezen   nekem is van bibliám lehet hogy én is megkérem a nagymamát nekem is varrjon belső zsebet a szívem fölé amiben elfér az enyém   igaz én még csak szótagolva tudok olvasni de majd mindig jó korán felkelek   szeretnék olyan fényes lenni mint a nagypapám

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Svetlost
 
deda tvrdi
da mu svetlost u unutrašnjem džepu stanuje
baš iznad srca
tamo
gde mu je Biblija
baka se u tim trenucima samo smeška
u njegov sako u sve taj džep je
ona šila
jer deda Bibliju svugde sa sobom nosi
 
već sam mami rekla
da mu novu kupimo
jer je stara od mnogo čitanja izlizana
ali deda uvek ponavlja
tu staru ne bi ni za najlepšu novu zamenio
jer da čovekovo srce sjajan bude to omogućuje
i svetlost je važna
 
pa ja teško mogu da zamislim
da jedna knjiga svetlost isijava
ali on to ozbiljno kaže
primetila sam
njegovi brkovi se tako ne pomeraju kao kad se  šali
samo ponavlja
svako jutro od tamo priziva
samo odgovarajuće reči treba da pročita
i već stiže taj sjaj
ravno od Boga
 
puno sam razmišljala
 
i ja imam Bibliju
možda
ću i ja da zamolim baku 
da mi iznad srca unutrašnji džep sašije
u kojem će i moja da stane
 
istina je
ja za sada tek slovo po slovo znam da čitam
ali ću uvek rano da ustanem
 
volela bi tako sjajna biti
kao deda
 
Fordította: Fehér Illés

Hajnal Éva stollwerck – štolverk

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

stollwerck
 
– Tolnai Ottó hatására –
 
elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála
meg újságot
és lottót
én stollwerck cukorkáért jártam hozzá
1967-ben
ő minden találkozásunknál sajnálta hogy meghalt az apukám
és mindig küldött még egy stollwercket a testvéremnek is
hazáig szaladtam
leültem az udvaron a kút melletti padra
és megettem mindkettőt
a második sosem ízlett
elemér bácsi rég meghalt
a szemüveges férfi
azzal a fekete táskával itt a buszon
szakasztott a mása
épp van egy karamella a zsebemben
a legjobbkor
 
Forrás: https://kepiras.com/2023/01/hajnal-eva-negy-verse/
 
 
štolverk
 
– pod uticajem Oto Tolnaija¹ –
 
čika elemera
trgovca sa ugla
svako je osim nas kao budalu Jevreja spomenuo
prodavao je duvan za lulu
kod njega se baš prijatan miris duvana širio
i novine
i tikete za loto
ja sam kod njega zbog štolverk bonbone navraćala
1967.
on je svaki put izrazio žaljenje zbog smrti mog oca
i štolverka i mom bratu slao
do kuće trčala
sela na klupu pored bunara
i oba pojela
drugi mi nikad nje prijala
čika elemer je odavno umro
čovek sa naočarima
sa onom crnom aktovkom ovde na busu
isti on
u džepu baš jednu karamelu imam
u najboljem trenutku
 
¹Oto Tolnai (Tolnai Ottó, 1940. – ), mađarski pesnik
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Jobban szeretem – Više volim

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Jobban szeretem
 
Wisława Szymborskának
 
Jobban szeretem a kutyákat, leginkább a vizslát.
Jobban szeretem a csokit.
Jobban szeretem az egészmogyoróst, mint a nyomokbant.
Jobban szeretem a voltaképpent.
Jobban szeretem a keddet, voltaképpen nem is tudom, miért.
Jobban szeretem a repetitív részeket.
Jobban szeretem a kéket.
Jobban szeretem a pipacsot és a margarétát.
Jobban szeretem a csendet.
Jobban szeretem a hideget, vagy a forrót a langyosnál.
Jobban szeretem a legkisebb királyfit.
Jobban szeretem a zenét.
Jobban szeretem az Üveghegyen is túlt.
Jobban szeretem a Kárpátia gőzöst, mint a Titanicot.
Jobban szeretem az örömhírt.
Jobban szeretem a jobban szeretést, mint a nemszeretést.
Jobban szeretem a szerelmet.
Jobban szeretem a békességet.
Jobban szeretem a csokifagyit vaníliával.
Jobban szeretem a balkezedet.
Jobban szeretem a se növény, se állat: gombát.
Jobban szeretem a verseket.
Jobban szeretem megélni a csodát, mint hallani róla.
Jobban szeretem látni, de van úgy, hogy hallani szeretem jobban.
Jobban szeretem olvasni.
Jobban szeretem a gombolást, mint a cipzárt.
Jobban szeretem az avantgarde-ot.
Jobban szeretem a növények hallgatását.
Jobban szeretem a valamilyen embereket.
Jobban szeretem a láthatatlanságot.
Jobban szeretem a szürke kőséget.
Jobban szeretem a három legfurcsább szót.
Jobban szeretem a 3 negatív szót.
Jobban szeretem leírni, amiket jobban szeretek.
Jobban szeretem elképzelni, ahogy elolvasod.
 
Izvor: https://kepiras.com/2023/01/hajnal-eva-negy-verse/
 
 
Više volim
 
Wisława Szymborskoj
 
Više volim pse, ponajviše lovačke.
Više volim čokoladu.
Više volim sa čitavim lešnjacima od usitnjenih.
Više volim zapravo.
Više volim utorak, zapravo ni ne znam zašto.
Više volim delove koji se ponavljaju.
Više volim plavo.
Više volim bulku i margaretu.
Više volim tišinu.
Više volim hladno ili vruće od  mlakog.
Više volim najmlađeg kraljevića.
Više volim muziku.
Više volim što je iza Staklenog brega.
Više volim parobrod Karpatiju od Titanika.
Više volim radosnu vest.
Više volim više volim od ne volim.
Više volim ljubav.
Više volim mir.
Više volim sladoled sa čokoladom uz vaniliju.
Više volim tvoju levu ruku.
Više volim što nije ni biljka ni životinja: gljivu.
Više volim pesme.
Više volim doživeti čudo od slušanja o njemu.
Više volim videti, ali desi se da više volim čuti.
Više volim čitati.
Više volim zakopčavanje od rajsferšlusa.
Više volim avangardu.
Više volim ćutanje biljaka.
Više volim nekakve ljude.
Više volim nevidljivost.
Više volim sivo kamenje.
Više volim tri najčudniju reč.
Više volim 3 negativne reči.
Više volim napisati šta više volim.
Više volim zamisliti kako pročitaš.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Angyalnak lenni – Biti Anđeo

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

 

Angyalnak lenni
 
Az Angyalok sohasem alszanak.
Egyszerűen nincs szükségük erre.
Nem ismerik az unatkozást sem, lételemük az őrködés.
Úgy képzelem,
éjszakánként rólunk beszélgetnek.
Nappal nem jut erre idejük, túl sok a lótás-futás.
Amikor végre elalszunk,
bekuckóznak a lakás legkényelmesebb szegletébe,
kinyújtóztatják megfáradt tagjaikat,
és menta teát kortyolgatnak.
Ilyenkor átbeszélik, ami napközben velünk történt:
minden meredek helyzetet,
a sok kihívást,
a szabad akarat buktatóit,
a bumlis dolgokat.
Meggondolatlan, buta döntéseinkről diskurálnak,
hogy kinek, mikor, hogyan kellett rohannia miattunk,
hogy meg ne üssük lábunkat a kőbe…¹
Végül Égi történetekről nosztalgiáznak,
majd vicces sorozatokat néznek,
és jókat nevetnek, amíg felébredünk.
Aztán kezdődik minden elölről.
Voltaképpen
nem túl macerás Angyalnak lenni.
 
¹Utalás a 91. Zsoltár, 12. sorára.
 
Forrás: https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=80824
 
 
Biti Anđeo
 
Anđeli nikad ne spavaju.
Jednostavno njima nije potrebno.
Ni dosadu ne poznaju, osnovno opredelenje im je čuvanje.
Tako zamišljam
da tokom noći o nama pričaju.
Preko dana na to nemaju vremena, previše je hajke.
Kada konačno zaspimo,
u najudobniji kutak stana se uvuku,
ispruže svoje umorne delove tela
i čaj od mente pijuckaju.
U tim trenucima dnevne događaje prepričavaju:
svaki nesvakidašnji događaj,
izazove,
prepreke slobodne volje,
spletkarije, smicalice.
O našim nepromišljenostima, glupim odlukama diskutiraju,
zbog nas ko od njih kada, kako je trebao juriti
da se ne bi za kamen nogom zapeli…¹
Na kraju Nebeske događaje oživljavaju,
humorističke serije gledaju
i dobro se osećaju, do našeg buđenja.
Pa sve ispočetka počinje.
Ustvari
biti Anđeo i nije ni tako loše.
 
¹12. stih 91. Psalma – slobodno
 
Prevod: Fehér Illés