Hajnal Éva Kikapcsolom – Isključujem

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Kikapcsolom
 
Takács Zsuzsának
 
villognak a vakuk kattognak a gépek
hogy ne keverjenek össze másokkal minket¹
a sajtó is izgatott
a hetedik sor közepén ülök
épp mögötte
nem ült előbbre pedig megilletné az első hely
vonásai nemesek akár a versei
a moderátor zavartan köhécsel már kezdené
népszerű vendége izeg-mozog
megszólal egy telefon
az övé
a híres költőé a hatodik sorból
zúg
csörömpöl
tombol
kérlelhetetlen lázadó lárma
természetes mozdulattal hátrafordul és a kezembe nyomja
megtennéd
tegez
tényleg nekem adta
valóban tőlem várja
hogy
kikapcsoljam
lehalkítsam
megszüntessem a zsivajgást
itt most mindenki tőlem várja
nem tudhatta
fogalma sem lehetett róla hogy nem értek az ilyen kütyükhöz
hogy megrémülök a hasonló feladatoktól
hogy legszívesebben a föld alá süllyednék zavaromban
épp mint amikor ágit chopin koncert előtt
a bejáratnál az óriás kukának vezettem
már mindenki a teremben ült mint itt
vak vendégem kuncogott
a henger vad robajjal
gurult
és gurult
és csak gurult
én
gurultam mindenki szeme láttára
 
most csörömpölök
megállíthatatlanul
én aki elbújni szeretek kihangosítva csörömpölök
arcom lángokban
teljes megsemmisülésem előtt
balról egy szép ívű férfikéz nyugtat
 
kikapcsolom
súgja megmentőm
hálás mosollyal köszönöm
lám
egy pillanatra megölelt az Isten¹
 
kezdődhet az előadás
 
¹A versben szereplő részletek, Takács Zsuzsa: Ha van lelkünk ugyan, valamint Petőcz András: Megölelt az Isten című verséből valók.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 85-86. old.
 
 
Isključujem
 
Žužani Takač¹
 
sevaju fleševi škljocaju aparati
da ne bi nas sa drugima pomešali²
i štampa je nervozna
u sredini sedmog reda sedim
upravo iza nje
nije sela u prvi red iako bi njoj pripadalo
crte su joj plemenite kao i njene pesme
moderator zbunjeno kašljuca već bi počeo
popularna gošća se vrpolji
oglasi se jedan telefon
njen
pripada slavnoj pesnikinji iz šestog reda
zujanje
zveckanje
pištanje
neumoljiva buntovna buka
prirodnim pokretom se nazad okrenula i u ruku mi je stavila
bi učinila
oslovljava me sa ti
stvarno je meni dala
od mene očekuje
da
iskopčam
utišam
prekinem žagor
tu sad to svi od mene očekuju
nije mogla da zna
pojma nije imala o tome da se ne razumem u takve drangulije
da se prestrašim od sličnih zadataka
da bi u svojoj zbunjenosti najrađe u zemlju propala
baš tako kao pred koncer Šopena sam Agicu
kod ulaza do ogromne kante za smeće vodila
svi su već u sali sedeli kao tu
moja slepa gošća se smeškala
cilindar se preglasno
kotrljao
i kotrljao
i dalje korljao
ja
sam se kotrljala na očigled svih
 
sad zveckam
nezaustavljivo
ja koja volim da se sakrijem preglasno zveckam
lice mi je u plamenu
pred potpunim uništenjem
sa leve strane jedna odvažna ruka muškarca me smiruje
 
isključiću
šapne spasonosno
zahvalnim osmehom se zahvaljujem
evo
na momenat Gospod me je zagrlio²
 
predstava može da počne
 
¹Žuža Takač (Takács Zsuzsa, 1938. – ) višeputa nagrađena mađarska spisateljica, pesnikinja.
²Kurzivom označeni redovi su citati iz pesme Ako dušu uopšte imamo Žuže Takač i Gospod me je zagrlio Andraša Peteca.
 
Prevod: Fehér Illés