Hajnal Éva Komló, 1960.
szeptember 4. –
Böske
böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte
emlékszem
meztélába egészen sötétbarna volt és nagyon ráncos
százévesnek gondoltam a magam hétévesforma eszével
ő gombát hozott
mi száraz kenyeret adtunk neki és ruhákat az unokájának
nem is tudom honnan
nekünk is alig volt
aztán
egyszer nem jött
már szinte hiányzott az a jóféle kis borzongás
hallottuk
az erdőben találtak rá
nagy sokára
iskolából jövet
egy magamkorú kislány ült böske helyén a kinőtt ruhámban
minden hétfőn eljött
nem beszélt
csak evett
meztélába egészen sötétbarna volt
és nagyon ráncos
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 40. old.
Liza
liza je često boravila kod nas
na pragu je sedela
u tim trenucima ni vani ni unutra
ne bi smela kraj nje proći
neka lepota je oko nje lebdela
sećam se
gole noge su joj tamnosmeđe bile i i te
kako naborane
sa svojom sedmogodišnjom glavom sto gdina
sam joj dala
ona je gljive donosila
mi smo joj suh hleb i neka odela za unuku
dali
ni sama ne znam odakle
i mi smo jedva imali
kasnije
jednog dana nije došla
već je falila ona neobjašnjiva prijatna
zebnja
čuli smo
u šumi su ju našli
nakon dugog vremena
kad sam iz škole stigla
na mestu lize je u mom iznošenom odelu devojka
mog godišta sedela
svakog ponedeljka je došla
nije govorila
samo jela
gole noge su joj tamnosmeđe bile
i i te kako naborane
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése