
Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Verem Vadmalac a hiénák vermébe
zuhant. Élelem után kajtatott, azért nem nézett a lába elé. Hogy jusson ki onnan? Főként, hogy a hiénák a
verem köré gyűlve elállták az útját. -Köszönd meg, hogy a mi
összkomfortos vermünket használod, mondta az első hiéna. Vadmalac nem szólt, viszont
a fejével nemet intett. -Akkor meg kérj bocsánatot!
– süvöltötte a második. Aki az első felé fordulva azt kérdezte: -Betemetjük? -Á - válaszolta az első:
-Vetünk neki száraz kenyeret, ne haljon éhen.
|
Jama Vepar
je u jamu hijena pao. Nekakvu hranu je tražio ispred
nogu baš zato nije gledao. Kako li će izaći? Pogotovo zbog toga jer su hijene oko jame stale, izlaz je blokiran. – Budi zahvalan što našu komfornu jamu koristiš, reče prva hijena. Vepar je ostao nem ali glavom znak ne pokazao. – Onda oprost traži! – vikao je
drugi. Okrenuo se prema prvom i upitao: – Da ga zakopamo? – Ma ne – odgovori prvi: – Bacićemo mu suh hleb da od gladi ne crkne. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése