Hajnal Éva Apahang – Glas oca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Apahang
 
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
persze ezután már taxival megyek hogy odaérjek
az urna a táskámban a legszebb urna
te a táskámban
a taxi bőrüléses és valami eszméletlen vanília illat terjeng
ezt mennyire utálom
csilivili műszerfal jimmy a rádióból ordít hogy nem veszíthet
mindjárt hányok
a taxis a visszapillantóból folyton engem néz
a te szemeddel bámul
a minden rendben kiskisasszonyt is a te hangodon kérdezi
te nevezel kiskisasszonynak
önkéntelenül ellenőrzöm az urnát
mindjárt hányok
egy idegen taxis apahangon beszél
a te apahangodon
csak érjünk már oda csak legyen már vége
végre kiszállok már mindenki ott álldogál csak engem várnak
meg téged
főleg téged
a lelkész keveset beszél
mond valami verset is de arra már nem tudok figyelni
egy férfit nézek
ki lehet ő honnan ismerem mit bámul mi ez az egész
végre vége
bekerülsz a falba a legszebb urna a falban
lehet hogy nem fogok idetalálni ha újra el akarok jönni hozzád
azt sem tudom te itt leszel-e egyáltalán
azt sem tudom most hol vagy és hol vagyok én
mindenki motyog pár együttérző szót
elmennek
mindenki
csak a bámulós áll tétován
idejön
atyaég
egyre közelebb jön
már itt áll karnyújtásnyira
a ne szomorkodj kiskisasszonyt apahangon mondja
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 27-28. old.
 
 
Glas oca
 
ujutro na dan sahrane se moja čarapa pocepala
ta mi je jedina crna čarapa
po novu do obližnje trgovine jurnula
da stignem naravno moram taksi zvati
urna je u tašni najlepša urna
u mojoj tašni si
sedište taksija je od kože i neugodan miris vanilije širi
baš mi se gadi
radio trešti Džimi urla gubiti ne može
povraćaću
taksista u retrovizoru stalno mene gleda
tvojim očima promatra
i gospođice da li je sve u redu tvojim glasom pita
gospođicom ti me nazivaš
urnu nehotice kontroliram
povraćaću
strani taksist glasom oca govori
glasom tvog oca
samo da stignemo neka se sve završi
konačno izlazim svi su već tamo samo mene čekali
i tebe
uglavnom tebe
sveštenik malo priča
govori i neku pesmu ali na to već paziti ne mogu
jednog muškarca gledam
ko bi mogao biti odakle poznajem zašto bulji šta je sve to
konačno kraj
stižeš u zid najlepša urna u zidu
možda neću te naći ako ponovo te želim da posetim
ni to ne znam da li ćeš uopšte tu biti
ni to ne znam gde si sad i gde sam ja
svako neku reč saosećaja kaže
odlaze
svi
samo taj stoji okleva
prilazi
bože moj
sve više se približava
već tu stoji samo što ga rukama ne dotičem
gospođice nemoj da tuguješ glasom oca izgovara
 
Prevod: Fehér Illés