Hajnal Éva Ajtó – Vrata

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Ajtó
 
Szerdán azt mondtad,
amikor legközelebb megérkezel,
az ajtó előtt állsz majd és kopogtatsz.
Zörgetsz, így mondtad.
És hogy az ajtót nekem kell megnyitnom.
Kicsit fura, régies kifejezéseket használsz.
Kinyitottam az ajtót.
Igaz, csak résnyire, mert még délelőtt van, alig múlt kilenc.
Már takarítottam, mostam, megfürödtem.
Vasaltam is. Ünneplőben ülök kényelmes székeddel szemben.
A kedvencedet főztem.
 
Lehetne, hogy ma kivételt teszel és nem vacsorára jössz?
Tízóraira. Vagy mondjuk, ebédre. Legfeljebb uzsonnára.
Vegyük úgy, hogy amit a vacsoráról mondtál,
az képes beszéd, jó?
Annyi kérdésem és mesélni valóm volna…
Mindig attól félek, hogy nem lesz elég időnk.
A múltkor is olyan nagyon siettél. Mások is várnak, megértem.
Nem sürgetlek ám ezzel az esemessel,
csak tudatni szeretném: ha például tizenegykor érkezel majd,
én már tízkor elkezdek örülni.*
 
Szóval, ezért írtam.
 
A vers, René Magritte: La victoire című festményéről íródott, alapjául a Jelenések könyve: 3, 20. szolgál.  A *-gal jelzett rész utalás, Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvének részletére. (Ford.: Rónay György)
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.114. old.
 
 
Vrata
 
U sredu si rekao,
sledeći put kad stigneš,
ispred vrata ćeš da stojiš i kucaćeš.
Lupaćeš, tako si rekao.
I da vrata ja moram da otvorim.
Nekako čudne, pomalo zastarele izraze koristiš.
Otvorila sam vrata.
Da, tek sam otškrinula, jer još je prepodne, devet jedva prošao.
Već sam čistila, prala, okupala se.
I peglala sam. U svečanoj haljini sedim nasuprot tvoje stolice.
Tvoje omiljeno jelo sam pripremila.
 
Da li bi bilo moguće da iznimno ne za večeru dođeš?
Za čalabrk. Ili recimo za ručak. U najgorem slučaju za užinu.
Uzmimo tako, da to što si za večerom rekao,
to je slikovit govor, u redu?
Toliko bi mogla da pitam i pričam…
Uvek se bojim, da nećemo da imamo dovoljno vremena.
I zadnji put si jako žurio. Shvatam, i drugi te čekaju.
Sa ovom porukom ne želim da te požurujem,
samo bi volela da znaš: ako na primer u jedanaest ćeš da stigneš,
ja ću već u deset da počnem da se radujem¹.
 
Dakle, zbog toga sam pisala.
 
Pesma govori o slici Pobeda Rene Magrite, prizor prema knjizi Otkrivenje: 3, 20. ¹Ukazivanje na deo knjige Mali princ Antoana de Sent Egziperija.
 
Prevod: Fehér Illés