Hajnal Éva Emlékszem – Pamtim

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Emlékszem
 
emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték
emlékszem a széngáz szagára ami belengte az iskolát
de még a környéket is télen
a ruhánkba is beleivódott
emlékszem az igazi telekre
amikor olyan csikorgó hideg volt
hogy összeragadt az orrunk tőle
emlékszem a kistemplom kapujára a díszes kilincsre
a harangozó gyuri bácsira
a bajuszkájára
a mosolyára
emlékszem a fekete volgára amivel apánk halálhírét hozták
emlékszem anyánk ájult alakjára
abszurd módon kitekeredett lábaira
emlékszem hogy nem sírtam a temetésen
emlékszem milyen jó volt hogy fogtad a kezem
emlékszem arra a karácsonyra
a gyászra
emlékszem schild angi néni finom süteményére
amit a temetés utáni napokban tomival küldött
emlékszem tomi együttérző mosolyára
emlékszem a tekintetére
emlékszem évi zongoraóráira
emlékszem mennyire szerettem
emlékszem a németdombi kószálásainkra
ahová jó testvérként mindig magaddal vittél
emlékszem gyakran milyen éhesek voltunk
emlékszem a lopott körte zamatos ízére
és arra a furajó izgalomra
a kertek alatti futásra
emlékszem a tüneményes ferdinánd összes fejezetére
emlékszem a csodamag mesére is
emlékszem
mennyire szerettem volna én is egy ilyen magocskát
emlékszem a pető dezső pick szalámis zsemléire
meg a pilóta kekszre amit tízóraira hozott
emlékszem a kirándulásra amikor bőrig áztunk az erdőben
emlékszem az apró menedékházra
minden pillanatra emlékszem
emlékszem luci nénire
még most is érzem bodzafánkja ízét
emlékszem németül mondott magyar szavaira
emlékszem a szemére
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 38 -39. old.
 
 
Pamtim
 
pamtim uljem zamazan garnocrn
klizav pod
kad su sveže namazali na svaki naš korak smo morali paziti
pamtim i miris gasa uglja u čitavoj školi se osećalo
i u okolini zimi
i u naša odela se uvukao
pamtim prave zime
toliko je hladno bilo
da su nam se nosevi slepili
pamtim ukrašenu kvaku na kapiji male crkve
zvonara čika đurke
njegove brkove
njegov osmeh
pamtim crnu volgu čime su vest o smrti mog oca doneli
pamtim onesvešćen lik moje majke
njene apsurdno isprepletene noge
pamtim na sahrani nisam plakala
pamtim kako je dobro bilo što si mi ruku držao
pamtim onaj božić
žalost
pamtim fine kolače tetke angi šilda
što je u dane posle sahrane slala putem tomija
pamtim njegov osmeh saučešća
pamtim njegov pogled
pamtim evine časove klavira
pamtim koliko sam volela
pamtim naša lutanja na brežuljku nemet
gde si me kao dobru sestru uvek sa sobom vodio
pamtim koliko smo često gladni bili
pamtim vanredan ukus ukradene kruške
onaj čudan osećaj uzbuđenja
trk pored voćnjaka
pamtim svako poglavlje veličanstvenog ferdinanda
pamtim i priču o čudesnom semenu
pamtim
koliko bi i ja volela jedno takvo seme
pamtim kifle sa pik¹ salamom dežea petea
i pilot keks što je za užinu doneo
pamtim izlet kad smo u šumi kao miševi pokisli
pamtim sićušno sklonište
svaki tren pamtim
pamtim tetku luciju
još uvek sećam ukus njenih krofni ukusom zove
pamtim njene na nemačkom izgovorene reči
pamtim njeno oko
 
¹Pik (Pick) – poznata mađarska mesna industrija
 
Prevod: Fehér Illés