Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
Megtisztulni szerelemben
érintés vagyok csupán
kéz melege arcodon
homokszem tested pórusában
ha végigfekszel a fövenyen
könnyező fűszál vagyok:
leborulva imádom a talpat
mely eltapos
levegő vagyok mit ki- és belehelsz
rám gondolsz ha légszomjad van
lépteid örök visszhangja vagyok
megszűnök ha nem lépsz
óra nagymutatója vagyok
mely megelőz hogy utolérjen
nyitott ablak vagyok
leheletem ébreszt reggelenként
hó vagyok mely évente eltűnik
hogy megtisztulhasson –
hold: szabadság hideg szimbóluma
U ljubavi se pročistiti
samo sam doticaj
toplina ruke na tvom licu
zrno peska u pori tvoga tela
kad na žalu ležiš
suzna vlas trave sam:
ponizno obožavam stopalo
koji me gazi
vazduh sam kojeg u- i izdišeš
kad ti je dah kratak na mene misliš
odjek tvojih koraka sam
nestajem ako ne koračaš
velika kazaljka sata sam
koja te pretiče da bi te dostigao
otvoren prozor sam
ujutro te moj dah budi
sneg sam koji svake godine nestaje
da bi se pročistio –
mesec: hladan simbol slobode
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése