Keresés ebben a blogban

2014. június 27., péntek

Balázs F. Attila: Színpad az egész... – Sve je pozornica…


Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –


Színpad az egész...

széthullnak a mondatok, a szerkezet
a szavak jelzésszerűen – mint
egy éjszakai metropolis
fényreklámai villannak:
válaszok – kérdések

az amit mondok tényleges mondanivalóm
vagy csak a szerep mondatai?
a szerep én vagyok mert önmagam játszom
szöveggel és szöveg nélkül –

ötvözet mely megszilárdult
mielőtt formába öntötték volna

maszkom: meztelenségem
a látszatok átlátszó maszkok
szeretet szigor hiúság becsvágy
alázat és megalázás manír bizalom

istenséget vállalni a bukás vállalása
pórusaidba nyal a formálható anyag
miközben kezében tart egy formáló erő

teremtő teremtmény első lépése:
megtagadja teremtőjét

táltos varázsló: megfogant szerepek
virágoznak benne
ezeket osztogatja útjain

mutatványai:
terhes golgoták
a szenvedés büszke glóriájával
látványos kudarcok dühvel és
kétségbeeséssel fűszerezve
istenek elviselhetetlen csendje
kiátkozott papok kárhozata
alkoholgőzös pokol

aztán görcsös igyekezet: úgy tesz mintha...
férj szerető szülő rokon barát régiséggyűjtő
próbál lenni hisztériás törekvéssel

tehetetlenül sodródik mert
kapaszkodni csak önmagába tud
nem lehet apa férj barát ki
szerepeket játszik mert a szerep ő maga
örökös társa a vállalt vagy nem vállalt magány
pokla légkondicionált
és kedve szerint berendezett
 ide csak kiátkozott angyalok léphetnek be
falai láthatatlanok ezért bevehetetlenek

szerelmei: szerepei: pokoli létfeltétel

egyetlen lehetőség hogy ő legyen
hogy emberi utat járhasson végig
az itthon
az otthon
és az otthontalanság között
a változás a változtatás
és a szemlélés között

vagy eltűnik
ellentétes helyzetek bozótjában       
eufória depresszió
szeretet szex aszkézis

végleges helyzet nem lehet
mert belengi az unalom
az unalomból menekül
minden menekülés új élményeket hoz
az újélmények új bűnöket    
nem lehet büntetlenül
teljességet akarni                  

nem neked szerelmem
magamnak kell bebizonyítanom
hogy képes vagyok
és készen vagyok az áldozatra
és hogy kétségbeesett öngyötrésem
nem csupán alakítás

(Látod, büszke vagyok rá,
pedig mily kétségbeejtő
hogy te biztonságban érzed magad mellettem
miközben én félek —)


Sve je pozornica…

raspadaju rečenice, struktura
reči signaliziraju – kao
u noć svetlosne reklame
velegrada sevaju:
pitanja – odgovori

to što govorim dal su zaista moji misli
ili su samo rečenice uloge?
ja sam uloga jer sam igram
sa tekstom i bez teksta –

pre ukalupiranja
učvrsnuta legura

maska mi je: moja golotinja
prividnosti su providne maske
ljubav strogost tastina čast
poniznost i poniženje manira poverenje

prihvatanje božanstva je prihvatanje pada
plastična materija ti u pore prodire
dok si u vlasti sile koja oblikuje

prvi korak stvaraoca stvorenja:
poriče stvaraoca

vrač vilenjak: cvetaju
u njemu začete uloge
na svom putu ove deli

njegovi ogledi:
bremenite golgote
s oholom oreolom patnje
besom i očajem začinjeni
spektakularni porazi
nesnosna tišina bogova
prokletstvo proklinjenih popova
pakao s parama alkohola

pa zgrčena težnja: pravi se kao da…
histeričnim stremljenjem želi biti
muž ljubavnik roditelj rodbina prijatelj sakupljač starina

nemoćno ga nosi struja jer
samo u sebe se može uhvatiti
ne može biti otac muž prijatelj onaj
ko uloge igra jer uloga je on sam
večni ortak mu je prihvaćena ili neprihvaćena samoća
a pakao klimatiziran
i po volji namešten
tu samo prokleti anđeli mogu ući
zbog nevidljivosti zidovi su neosvojivi

njegovi ljubavi: njegove uloge: paklen uslov življenja

jedan jedini način je da on on bude
da ljudskom stazom korača do kraja je
dom
između
kod kuće i beskućništva
između promatranja
pretvorbe i preokreta

ili nestaje
u šikari suprotnih stanja
euforija depresija
ljubav seks askeza

ne postoji konačno stanje
jer uokviri ga dosada
beži iz dosade
svaki beg nove doživljaje donosi
novi doživljaji nove grehote
ne može nekažnjeno
celovitost hteti

ne tebi ljubavi moja
sebi trebam dokazati
da sam sposoban
i spreman sam na žrtvu
i da moja vlastita očajnička gnjavaža
nije samo igra

(Vidiš ponosam sam na to,
mada je očajno
da se ti pored mene bezbedno osećaš
dok se ja plašim — )


                             Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése