Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
97 (Zöldüljenek ki erdőink…)
Zöldüljenek ki erdőink virágozzanak kertjeink sokasodjanak meg állataink
ragyogjanak a mi csillagaink
így beszél a gazdag ember
a szegény ember egy kövön ül a kapu előtt és sóhajtja
kimennék az erdőbe egy kis fáért de nincsen puskám amivel lelőhetnem a csőszt aki az árnyékban leselkedik
szeretnék egy karéj friss kenyeret de nincsen lisztem amiből süthetnék
tizenkét gyerekem van s kettő már ott ragyog a csillagok között az égen
én se szegény se gazdag ember nem vagyok
egyszerű szolga vagyok s lámpással a kezemben kint állok az utca torkolatában
a gazdag ember haragszik rám s a szegény ember nem ért meg engem
gyere velem mondom neki világítok előtted
hallgat akárha néma lenne
csak szíjjá az üres pipáját és kiköp a földre hogy sistereg alatta a fekete por.
97 (Neka naše šume zazelene...)
Neka
naše šume zazelene vrtovi procvetaju životinje umnožavaju
naše
zvezde zablistaju
govor
je bogataša
siromah
ispred kapije na kamenu sedi i uzdiše
otišao
bi u šumu po drva ali nemam pušku da bi upucao poljaka koji me iz zasede
promatra
zaželeo
sam komad svežeg hleba ali nemam brašna
dvanaestoro
dece imam dva su već na nebu među zvezdama sjaje
ja
niti sam siromah niti sam bogataš
običan
sluga sam sa svetiljkom u ruci u grlu ulice stojim
bogataš
me proklinje a siromah ne shvaća
pođi
sa mnom kažem mu osvetliću ti put
šuti
kao da je nem
tek
praznu lulu puši i tako pljune na zemlju da crna prašina zacvili.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése