Kassák Lajos 84 (Emlékszem még...) – 84 (Još se sećam...)

Kassák Lajos – Bálint Zsombor domborműve

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

84 (Emlékszem még...)

Emlékszem még a városra ahol születtem a sötét utcák embereire s az első lányra kinek a melleit megérintettem
megőrzött titkok ó céljaim és letörülhetetlen nyomai éveimnek
hegyeken és tengereken kel át a vándor s akár a madarak elénekli együgyű örömeit és kimeríthetetlen fájdalmait
a források meleg vizeiben bugyognak föl emlékeim
szavaid emléke tested egészségének emléke
a parasztok negyedében lakott ő együtt az apjával és árva testvéreivel
ha jobban ment a dolguk nagy husfalatokat evett s nem akart az angyalokhoz hasonlitani
egyszer kőművesek jöttek ki a telepre s ő szeretőjük lett a részeges legényeknek
ezt én épen úgy tudtam mint a város gonoszlelkű vénasszonyai
de megsimogatta szőke kecskeszakállam és hangosan a nevemen szólított hogy felébredjek
akkortól kezdve együtt ittam a kőművesekkel s mikor elmentek elindultam velük az idegen tájakra
néha beszélgettek a lányról de én a két szép házinyulammal játszottam s úgy tettem mintha más nem is érdekelne
az idő elmegy a széllel s az ember itt marad a fekete kút peremén
találkoznék-e vele ha lefelé elindulnék a létrán
a kérdés a remény gyermeke de a tüske még mélyebbre ereszkedik a szívben
a függönyön át látom két idegen sétál az ablakom előtt
az egyik jobbra tart a másik balra.

Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00428/13391.htm

84 (Još se sećam...)

Još se sećam grada gde sam se rodio ljude iz tamnih ulica devojke čije grudi sam prvi puta taknuo

sačuvane tajne ah moji ciljevi i neizbrisivi tragovi mog života

lutalica brda i mora prelazi i poput ptica o svojim prostim radostima i neiscrpnim patnjama peva

moje uspomene iz toplih voda izvora izviru

uspomena tvojih reči uspomena tvog zdravog tela

u seljačkoj četvrti zajedno sa ocem i sirotom braćom i sestrama je živela

ako im je bolje krenulo velike zalogaje mesa jela i nije htela na anđele ličiti

jednom u koloniju zidari su došli ljubavnica pijanih frkuna je postala

ja sam to baš tako znao kao gubave babe grada

ali moju blondu kozju bradu je pogladila i da se probudim naglas me je imenom zvala

od onda zajedno sa zidarima pio i kad su prema stranim prostranstvima krenuli pratio sam ih

kat-kad su o devojci pričali ali ja sam svojim pitomim zekom igrao i pravio se kao da me ništa drugo ne zanima

vreme vetrom prolazi a čovek ovde na rubu crne sarandže ostaje

bi li se s njom sreo kad bi niz merdevine krenuo

pitanje je dete nade ali u srce trn dublje se spušta

preko zavesa vidim ispred mog prozora dva stranca šetaju

jedan na desno a drugi na levo kreće.

Prevod: Fehér Illés

Kassák Lajos Szerelem – Ljubav

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Szerelem

Mégis csak a te rejtett tüzed
a legmélyebb sebet égető tűz - Szerelem.

Ó, asszonyok, ó, asszonyok
akik házába olykor benyitottam
vagy csak az ablakon néztem be hozzájuk olykor
s ó, ti lányok, kócos rózsatők a reménydús partokon
be szép, hogy olykor átlobogtok éjszakáim bozótján
s én sejthetem fiatal húsotok illatát
és ó, ti gyöngyszemek a hétköznapok fonalán
az én utcámon mentek át ti reggel, este
milyen boldog a szél, ha szoknyátok ráncait cibálja
milyen örömmel venne fel benneteket a férfiak hajója.

Kiket a káromlás és a korbács gyaláz meg
a gyáva szolgák se mondanak le rólatok soha
soha a katona, ki a halállal jegyezte el magát
minden férfi szíve tárva nyitva áll
várván a galambot, csőrében a gyűrűvel.
Szerszámai közt a kovács, ha rátok emlékszik
kalapácsa dalol az üllőn, bús és gyönyörü dalt dalol
tűzcsóvák nyílnak a szőrnyü vasrácsok indáin
s ő kezes lesz, akár a húsvéti bárány
és sírni tud ő, aki még soha nem sírt
érzi, tőr ütötte át szívét láthatatlan
egy pillantás, vagy egy nevetés mérgezte meg borát
egy nevetés, ami keserűbb volt az epénél.

Csupa igéret vagytok és csupa hívás
csupa átúszhatatlan tenger mégis.
Hány király fejét ejtettétek a porba
hány énekes száját tapasztottátok be sárral
hány szivet roncsoltatok szét unalomból.
Szüz Máriák és szenvedő Veronikák
véres a ti kendőtök minden egyes szála
bánat virágzik a ti kertetekben
aranysárga bánat, ezüstszürke bánat.
És mégis kiolthatatlan a tüzed - Szerelem.
Hogyan is feledhetném a kurta ingű csitri lányt
akit egy kulcslyukon át láttam mint kisfiú
feledhetem-e a véletlenül elcsábított asszonyt
aki lábhegyről és hunyt szemmel adta az első csókot
és a vöröshajú idegen nőt feledhetem-e
aki a tó partján hevert mókussal az ölében
ami nem is mókus volt, de maga a csipkebokor
ahogyan Mózes előtt megjelent a pusztában.

Maga a tűz vagytok ti s én a tűzre való hasáb
fogadjátok hódolatom ajándékát e versben
szűz Máriák, szenvedő Veronikák.

Forrás: http://mek.oszk.hu/01400/01446/01446.htm#38

Ljubav

Vatra koja najdublje rani

ipak je tvoja skrivena vatra – Ljubavi.

O, žene, o, žene,

čije kuće sam kat-kad posetio

ili sam ih kat-kad samo preko prozora gledao

i o, vi devojke, čupave šikare na nadom punim obalama

sjajno je što koji put nad gustišem mojih noći plamtite

a ja miris vaših mladih mesa naslućujem

i o, vi biseri na nitima svakodnevnice

ujutro, uveče preko moje ulice vi prolazite

kako je radostan vetar, kad rese vaših suknji čupka

i lađe muškaraca kako radosno bi vas primile.

Koje kletve i bič oskrnavi

vas ni bedne sluge se ne odriču

niti vojnik, koji je sa smrću veren

čekajući goluba u kljunu sa prstenom

srce svakog muškarca je otvoren.

Kovač među napravama, ako na vas misli

čekić na nakovanju peva, tužnu i krasnu pesmu peva

na viticama užasnih gvozdenih rešetaka buktinje se otvaraju

a stena poput uskrsnog jagnjeta pitoma postane

i on, koji nikad nije plakao, zna plakati

oseća, srce mu je nevidljiv bodež probio

njegovo vino jedan pogled ili osmeh je otrovao,

jedan osmeh što je od žuči gorča bilo.

Sve ste same obećanja i izazivanja

ipak same neosvojiva mora.

Zbog vas koliko glave kraljeva su u prašinu pale

koliko usta pevača ste blatom začepile

koliko srca ste iz čiste dosade razorire.

Svete Device i propaćene Veronike

krvava je svaka nit vaše marame

u vašim vrtovima tuga cveta

zlatožuta tuga, srebrnosiva tuga.

Ljubavi – ipak tvoja vatra je neugasiva.

Kako bi mogao šiparicu sa kratkom košuljom zaboraviti

koju sam kao dečak preko ključanice video

dal mogu slučajno zavedenu ženu zaboraviti

koja je prvi poljubac zatvorenim očima na prstima stojeći dala

i mogu li riđakosu strankinju zaboraviti

koja je na obali jezera u krilu sa vevericom ležala

šta i nije veverica, ali žbun šipka je bila

kako u pustinji ispred Mojsija se pojavila.

Vi ste same vatre a ja sam cepanica

svete Device, propaćene Veronike

putem ove pesme primite dar mog poštovanja.

Prevod: Fehér Illés

Kassák Lajos A semmi valósága – Stvarnost praznine

Kassák Lajos - Bortnyik Sándor alkotása

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

A semmi valósága Nem vagy te szebb a többinél mégis te vagy a legszebb. Nem vagy te jobb a többinél mégis te vagy a legjobb. Furcsa ez a játék keserű az íze szempillám mögé rejtőző. Nincs tested amely a gyötrelmek jegyeit viseli magán nincsenek szokásaid amelyek a jámbor bárányt vérengző farkassá ingerlik nincsenek rokonaid akik gyalázatot hoznak rád. Ó te legszebb és legjobb már csak az emléked vagy nekem. Elindultam hogy megkeresselek az alkonyatban hogy megcsókoljalak mielőtt a nap alámerül a tengerbe de szakadó eső mosta el az utakat ragadozó pofájú szél marta szét hajóm vitorláját. Körbevont fal mellett tapogatódzom emberemlékezet óta.

Stvarnost praznine Nisi ti lepša od mnoštva ipak ti si najlepša. Nisi ti bolja od mnoštva ipak ti si najbolja. Čudna je ta igra okus joj je gorka iza mojih trepavica se skriva. Nemaš telo što na sebi znakove patnje nosa nemaš običaje koje pitomo jagnje do krvoločnog vuka draže nemaš rođake koji te sramote. O ti najlepša i najbolja za mene si već tek uspomena. Krenuo sam da bi te u sutonu potražio da pre no što sunce u more potone poljubio ali ceste je pljusak odneo vetar grabljive gubice jarbol moje lađe rasčupao. Od pamtiveka pored zidova kružnica tapkam. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://hycry.wordpress.com/2010/03/27/kassak-lajos-a-semmi-valosaga/



Kassák Lajos Az öregedés gondjai – Brige starenja

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Az öregedés gondjai Gyerekkori emlékeim között egy zöld madár csapkod szárnyaival tört szárnyaival összekeveri az időt és teret. Gyerekkori emlékeim között nádat tör iszapot túr egy harcsa hosszú bajszával összekeveri az időt és teret. Néhány év múlva ha megöregszem kertemet nem gondozza majd senki hová legyek emlékeim között időben és térben.

Brige starenja Među dečačkim uspomenama zelena ptica krilima udara slomljenim krilima vreme i prostor pomeša. Među dečačkim uspomenama som trsku lomi mulj rije dugačkim brkovima vreme i prostor pomeša. Za koju godimu kad ostarim vrt mi niko neće negovati u vremenu i prostoru sa uspomenama gde da se stavim. Prevod: Fehér Illés



Kassák Lajos A szerelem ajándékai – Darovi ljubavi



Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

A szerelem ajándékai

Így töröd össze a karcsú borospoharakat

így téped szét a rózsaszínű párnát.

Ó szép nyulacskám egyben farkasom.

Milyen anya szült téged hogy egyszerre

előre és hátra fintorogsz

mint akit azért teremtettek hogy gyötörjön engem.

Törpe székecskén ülök a sarokban

csodálkozón akár egy gyermek

és szótlanul bámullak gyönyörűségem.

Tied vagyok megválthatatlanul.

Hegedűmet is szegre akasztottam

hogy ne ingerelje némaságom.

Darovi ljubavi

Vitke čaše za vino ovako razbijaš

ružičast jastuk ovako cepaš.

O lepi moj zečiću ujedno i moj kurjače.

Kakva majka te je rodila da istovremeno

prema napred i pozadi kreveljiš

kao neka koja je zato stvorena da me mrcvari.

Na majušnoj stolici u uglu sedim

lepoto moja poput deteta

začuđeno i nemo te promatram.

Neopozivo sam tvoja.

Okačio sam i violinu

da moju nemost ne bi remetila.

                             Prevod: Fehér Illés

Kassák Lajos Harc az angyallal – Borba sa anđelom

Kassák Lajos 

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Harc az angyallal Lappangó fény széthullón éppen újjászületőn éppen cirkuszi tűzkerék ott ahol az idegen még nem lát semmit. Hárman vagyunk jelen a születés misztériumánál de csak egyedül érzékelem a színváltozás csodáját. Látom a nyálas csigákat amint kúsznak a kőfal meredekén nem tudva hová és miért hallom a szomorú rigót amint párját siratja a bokorban s rá akar venni engem is hullassam könnyeimet azért amit nem ismerek és nem kívánok. Hárman állunk a vörös márványtömb peremén mégis egyedül vagyok egy születendő világ kezdetén. Ami volt a tapintható valóság alámerült a roppant hideg csöndbe súlytalanul és érdektelenül hogy helyetadjon a sikolynak ami a születés fájdalmából buggyan ki mint a kénes víz mint felszakított sebekből a forró iszapos vér. Már hallani is kegyetlenül elnyújtott dalát a minden köveken átszivárgót minden nyomokat felfedőt minden pillantást megriasztót minden mosolyt megfagyasztót. Ez az a dal mely eltéphetetlen gyökerekkel lebonthatatlan indákkal fonja át a világot s amelyet a legokosabbak a legbutább szavakkal vádolnak. De sem a nyers ökörbőgés sem az undorító sündisznósziszegés nem zárhatja be a kaput a jövevény előtt aki virágok illatával fény mögé rejtőzve érkezik. Ó végtelennek tűnő éjszakám harcaim az Angyallal aki újszülöttemet kérte hajnali áldozatul. Íme megfújom a kürtöt ami győzelmemet hirdeti. Ajándékot hoztam népemnek valóságot ami tegnap még valótlan volt egy dalt csupán amit ő dalol az én szájamon át.

Borba sa anđelom Tinjajući sjaj upravo u raspadu upravo u preporodu je vatreni točak u cirkusu tamo gde stranac još ništa ne vidi. Trojica smo prisutni kod misterija rođenja ali jedini sam koji čudo promena boje oseća. Vidim balave puževe kako na strmini kamenog zida neznajući kuda i zašto se penju čujem tužnog kosa kako u žbunu svoga para oplakuje i želi i mene navesti da u plač briznem za onim čega ne poznajem i ne priželjkujem. Trojica smo na rubu oslonca od crvenog mermera ipak sam sam na početku još nerođenog sveta. To što je bilo opipljiva stvarnost bestelesno i nezainteresirano u ogromnu hladnu tišinu se utonula da bi mesto kriku dala što iz patnje poroda kao sumporasta voda iz razderane rane kao vruća kaljava krv bljuzne. Već se čuje nemilosrdno otegnuta pesma koja preko svake stene prokapa koja svaki trag otkriva koja svaki pogled prestraši koja svaki osmeh zaledi. To je ta pesma koja nepoderivim korenjem neuništivim viticama svet prepliće i koju sa najpametnijim i najglupljim rečima optužuju. Ali ni sirova rika vola ni gnusno sikanje ježa ne može ispred doseljenika zatvoriti kapiju koji skrivajući se iza svetla mirisom cveća stiže. O moja čini se beskonačna noć moje borbe s Anđelom ko je za jutarnju žrtvu moju prinovu tražio. Evo zasviram na rogu što moju pobedu objavljuje. Mom narodu dar sam doneo stvarnost koja je još juče nestvarna bila tek jednu pesmu koju putem mojih usta peva. Prevod: Fehér Illés

Izvor:http://dia.jadox.pim.hu



Kassák Lajos Mélység – Dubina

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Mélység

Mialatt a szemérmetlen angyal

vizet önt a tejbe

az ég elsötétül

és kiszállnak a

bagolyfiókák.

Csillagszemek

mind mind

a fák lombjai között.

A szél

így teregeti szét

az éjszakát.

Ember nincs

az utcákon

se lámpafény

az ablakokban.

Igazi éjszaka ez

a bűnös angyal

ragadozó állatokkal teli

éjszakája.

Dubina

Dok besramni anđeo

u mleko vodu toči

nebo se zamrači

i ptići sove

izlete.

Među krošnjama drveta

sve same

zvezdane oči.

Vetar

noć

tako rasprostire.

Na ulicama

nema pešaka

niti svetla

u prozorima.

To je istinska noć

sa zverima puna

noć

grešnog anđela.

                             Prevod: Fehér Illés



Kassák Lajos A mérleg serpenyője – Tas vage

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

A mérleg serpenyője

Bartók Béla

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a dobogón
s az utcán, amint levett kalappal
sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
olyan fehér, mint egy liliom
de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át
csörömpöl, sír és néha ugat
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Egyáltalában nem arra való figura
hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket
kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.
Csak álmában fordítja felénk az arcát
csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,
jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

Naponta átlépi a jó és rossz határát
s néha tarka virágcsokorral a kezében
érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik
a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.
Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember
akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki
levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához
csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Kassák Lajos: Bartók Béla – tusrajz a vers kéziratával

Lajoš Kašak: Bela Bartok – tuš-crtež sa rukopisom pesme

Tas vage

Beli Bartok

Neka nešto i o skladatelju kažemo.

  Vidljiv je u lepršavom kaputu na bini

  i na ulici kako sa šeširom u ruci

  u jutarnjim zracima sunca šeta.

  Tanak je poput riblje kosti

  beo je poput ljiljana

  ali kad za klavir sedne u Zmaj se pretvara

  tandrče, plače i koji put laje

  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

  Uopšte nije lik koji bi

  bio sposoban ispred dece stati da bi im

  bukvicu očitao i na poštovanje predaka naučio.

  Lice prema nama samo u snu okrene

  tek nam svira i nikad ne pita

  dal smo u trenutku Velikog amena prisutni.

  Granicu dobrog i lošeg svakodnevno prekorači

  koji put sa buketom cveća u ruci

  stiže odande gde se gasi vatra

  device nestaju i vojnici umiru.

  Niko ne bi verovao da je on taj čudak

  koga je anđeo iz Raja sa usijanom sabljom isterao.

  Ali je neosporno da samo on može biti ta Sotona koja

  sa skinutim šeširom šeta ili sedeći uz klavir

  tandrče, plače i koji put tako užasno laje

  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

                             Prevod: Fehér Illés



Kassák Lajos Monológ – Monolog

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Monológ

Meghajszolnak a nappalok

és tévedésbe ejtenek az éjszakák

de nem adom fel a reményt hogy egyszer győztesként vonulok be a városba

ahol születtem.

Ne forduljatok el tőlem barátaim

hogy újra és újra kezdem a játékot.

Nem

nem

sohasem

mondok le a szédületbe ejtő távlatokról

a kalandok fanyar ízéről.

Az értelem és érzelem fegyvereivel

értetek harcolok

barátaim

akik oly könnyű szívvel hagytok magamra

hajszás nappalaimban

tévedésbe ejtő éjszakáimban.

Monolog

Dani me gone

a noći u zablude primoraju

ali ne predajem se ućiću jednom kao pobednik u grad

gde sam se rodio.

Moji prijatelji ne okrećite mi leđa

opet i opet počinjem igru.

Ne

ne

nikad

se neću odreći zanosnih daljina

oporog okusa pustolovina.

Oružjem razuma i osećaja

se borim za vas

moji prijatelji

koji ste me u dnevnim jurnjavama

i noćima koje u zablude teraju

laka srca samog ostavili.

                             Prevod: Fehér Illés

 



Kassák Lajos 17 (Az ég akkor…) – 17 (Tad su sa neba…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

17 (Az ég akkor…)

Az ég akkor fiatal mázolókat könnyezett elaggott patikusok

csőrén nyafogtak a flóták és azt hittük cérnaéletünkön

megoldódik a tragikus csomó

ó hogyis szónokolt egyszer jó öreganyám

ó hol is vagyok én hogy ti nem vagytok mellettem a legbátrabbak nadrágszíjján még abban a pillanatban összeszaladtak a lyukak ó kiszela méla bávatag ó lapátolás

s ó jaj a szobalányok most aranysarkantyúkat csempésznek az öregurak gerince alá

sírni kiáltani sikolytani

ki nyúlna át hozzám a barram-buci kert sövényén semmi kétség ő nyugodtan ül a hangyabolyon szabadítsátok ki a patkoló kovácsokat az ál-hírlapírókat és az őrülteket

Páris előtt megálltak az elefántok búsan és rettentően mint a koporsók

Paul Klee lelőtte az akvarell-madarat

csak a költők és a tányérszemű siberek úsznak még ide-oda a levegőben

ők okosságból vannak öntve ők megélnek a saját zsírjukon

hej de neki vagyok keseredve

add ide a rózsaszínű szallagokat hogy szívem fölé köthessem a mosdótálat

mindenre el kell készülnünk

az újságok megírták hogy a harangok visszavándoroltak az országba a békák zöldselyem ruhájukban ráültek a szökőkutakra s az asszonyok is kürtőkbe akasztották gyönyörű lábszáraikat

17 (Tad su sa neba…)

Tad su sa neba umesto suza mladi ličioci padali flaute na ostarelim kljunovima

apotekara cmizdrili i verovali smo da će se tragičan čvor

na tananon nitu našeg života razvezati

o kako li je jednom moja dobroćudna baka besedila

o gde sam li ja da vi niste pored mene na remenu za čakšire najhrabrijih još u istom trenutku su se rupe isprepletale o kisela setna bezvezna blabla o zgrtanje

i o joj sobarice sad ispod kičmi starih gospoda zlatne mamuze krijumčare

plakati viknuti kriknuti

ko bi mi se preko trnovite živice vrta približio nema dvojbe on na mravinjaku mirno sedi oslobodite potkivače lažne novinare i idiote

slonovi su ispred Pariza kao lesevi otužno i zastrašujuće zastali

Pol Kle je ustrelio akvarel-pticu

amo-tamo u vazduhu još samo pesnici i probisveti tanjurastih očiju plivaju

oni su iz mudrosti izliveni oni i na vlastitoj tlačnji prežive

brate stvarno sam ogorčen

dodaj mi ružičaste trake da bi umivaonik iznad srca privezao

na sve moramo biti spremni

u novinama je pisalo zvona su se u zemlju vratile žabe u zelenim svilenim odelima na fontane zasele a i žene svoje krasne noge u dimnjake vešale

                             Prevod: Fehér Illés

Kassák Lajos Sírfeliratom – Moj epitaf

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Sírfeliratom

Éltem bár nem akarták hogy éljek.

Dolgoztam bár nem hagyták hogy dolgozzam.

Meghaltam. Mi mást tehettem volna.

Bocsássátok meg minden jóságomat.

Moj epitaf

Iako nisu hteli živeo sam.

Iako nisu hteli radio sam.

Umro sam. Šta bi drugo mogao učiniti.

Oprostite svu moju dobrotu.

                             Prevod: Fehér Illés



Kassák Lajos 65 (A hajnal trombitái köszöntenek…) – 65 (Trube zore nas pozdravljaju…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

65 (A hajnal trombitái köszöntenek…)

A hajnal trombitái köszöntenek minket a hajnal öregjei és fiataljai

hideg árnyékunkba hull a kígyó mielőtt szemeit ránk emelhetné

emlékezz rám ha elmegyek a víz összegyűrődik lépteim mögött

most a négy fal között dolgozom tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszámokkal

tűz és kibontatlan titok van az ujjaimban az építés törvényeit hirdetem

de sajnos nekünk a legjobb barátaink értelmét is át kell alakítanunk

toronylámpa és bányamunkás vagyok egyszemélyben mi az amit nem értesz meg belőlem

íme itt van a tányér fehér porcellánból készítettem

és keresztben fekszik rajta a kés ami fiatal gyümölcstől véres

ne nevess hogy beszélek hozzád nem tudok elszakadni tőled

bátor fiaiddal és termékeny asszonyaiddal

életem tavaszi környéke vagy te

az elindulásom és megérkezésem vagy te

megmozsdom a fényben hogy tiszta és jószagú legyek neked

a hullám bejön a szobába hogy elvigyen

vasszerkezeten állok

kiáltásomban harcaid emlékei virágoznak.

65 (Trube zore nas pozdravljaju…)

Trube zore nas pozdravljaju matorci i mladići zore

pre no što bi nas zmija pogledati mogla u naše hladne senke pada

odem li seti se mene iza mojih koraka voda se zgužva

sad između zidova perom kistom dletom i drugim jednostavnim alatima radim

vatra i neotkrivena tajna je u mojim prstima zakonitosti izgradnje oglašavam

ali mi na žalost razum i najboljeg prijatelja moramo preobraziti

istovremeno sam i svetiljka zvonika i rudar šta je to što ne shvataš kod mene

evo tu je tanjir iz belog porculana sam izradio

i na njemu od mladog voća krvav nož unakrst leži

nemoj se smejati što tebi govorim ne mogu se odvojiti od tebe

svojim hrabrim sinovima i plodnim ženama

prolećna okolina mog života si

moja početna i odredišna tačka si

u svetlu se umivam da bi ti čist bio i dobro mirisao

val ulazi u sobu da te odnese

na gvozdenom sklopu stojim

u mom uzviku uspomene tvojih borbi cvetaju.

                             Prevod: Fehér Illés