Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
Monológ
Meghajszolnak a nappalok
és tévedésbe ejtenek az éjszakák
de nem adom fel a reményt hogy egyszer győztesként vonulok be a városba
ahol születtem.
Ne forduljatok el tőlem barátaim
hogy újra és újra kezdem a játékot.
Nem
nem
sohasem
mondok le a szédületbe ejtő távlatokról
a kalandok fanyar ízéről.
Az értelem és érzelem fegyvereivel
értetek harcolok
barátaim
akik oly könnyű szívvel hagytok magamra
hajszás nappalaimban
tévedésbe ejtő éjszakáimban.
Monolog
Dani me gone
a noći u zablude primoraju
ali ne predajem se ućiću jednom kao pobednik u grad
gde sam se rodio.
Moji prijatelji ne okrećite mi leđa
opet i opet počinjem igru.
Ne
ne
nikad
se neću odreći zanosnih daljina
oporog okusa pustolovina.
Oružjem razuma i osećaja
se borim za vas
moji prijatelji
koji ste me u dnevnim jurnjavama
i noćima koje u zablude teraju
laka srca samog ostavili.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése