Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
65 (A hajnal trombitái köszöntenek…)
A hajnal trombitái köszöntenek minket a hajnal öregjei és fiataljai
hideg árnyékunkba hull a kígyó mielőtt szemeit ránk emelhetné
emlékezz rám ha elmegyek a víz összegyűrődik lépteim mögött
most a négy fal között dolgozom tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszámokkal
tűz és kibontatlan titok van az ujjaimban az építés törvényeit hirdetem
de sajnos nekünk a legjobb barátaink értelmét is át kell alakítanunk
toronylámpa és bányamunkás vagyok egyszemélyben mi az amit nem értesz meg belőlem
íme itt van a tányér fehér porcellánból készítettem
és keresztben fekszik rajta a kés ami fiatal gyümölcstől véres
ne nevess hogy beszélek hozzád nem tudok elszakadni tőled
bátor fiaiddal és termékeny asszonyaiddal
életem tavaszi környéke vagy te
az elindulásom és megérkezésem vagy te
megmozsdom a fényben hogy tiszta és jószagú legyek neked
a hullám bejön a szobába hogy elvigyen
vasszerkezeten állok
kiáltásomban harcaid emlékei virágoznak.
65 (Trube zore nas pozdravljaju…)
Trube zore nas pozdravljaju
matorci i mladići zore
pre no što bi nas zmija pogledati
mogla u naše hladne senke pada
odem li seti se mene iza
mojih koraka voda se zgužva
sad između zidova perom
kistom dletom i drugim jednostavnim alatima radim
vatra i neotkrivena tajna
je u mojim prstima zakonitosti izgradnje oglašavam
ali mi na žalost razum i
najboljeg prijatelja moramo preobraziti
istovremeno sam i svetiljka
zvonika i rudar šta je to što ne shvataš kod mene
evo tu je tanjir iz belog
porculana sam izradio
i na njemu od mladog voća
krvav nož unakrst leži
nemoj se smejati što tebi
govorim ne mogu se odvojiti od tebe
svojim hrabrim sinovima i
plodnim ženama
prolećna okolina mog života
si
moja početna i odredišna
tačka si
u svetlu se umivam da bi ti
čist bio i dobro mirisao
val ulazi u sobu da te
odnese
na gvozdenom sklopu stojim
u mom uzviku uspomene
tvojih borbi cvetaju.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése