Bak Rita Budapest 1974.
július 10. –
Ünnep |
Praznik |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Bak Rita Budapest 1974.
július 10. –
Ünnep |
Praznik |
Ezotéria
Az
első ember megszületett.
Világfa ága alatt Krisztus előtt 3122. július 16-án, váltakozó energiák áramlásának szelében. Másnap megvirradt. Kecalkoatl uralkodott. Az első ember kollektív tudati kvantumugrással toppant a világba, neolit kőépítmények csúcsáról ugrott alá. Az idő egyre gyorsult. Aztán két nap múlva beköszöntött a galaktikus alvilág első napja. Az első ember fázott és szomjas volt. Alcyone csillagáról eső teremtetett. Véd a helioszféra, ne félj hallotta végül. |
Ezoterija
Rođen je prvi čovek.
Ispod grana drveta sveta
16. jula 3122. pre Hrista
u vetru strujanja
promenljivih energija.
Drugog dana je svanulo.
Kecalkoatl je vladao.
Prvi čovek je
sa kolektivnosvesnom kvantumskokom
stigao
na svet,
sa vrha kamenih zgrada
iz doba neolita
skočio.
Vreme se sve više ubrzalo.
Zatim
nakon dva dana
stigao je
prvi dan
galaktičkog podzemlja.
Prvi čovek
je cvokotao i žedan je bio.
Sa zvezde Alsiona
kiša se stvorila.
Ne boj se, heliosfera te čuva
čuo je na kraju.
Prevod: Fehér Illés
|
Ezeregy éjjel
Nagypapáék
ezeregy
éjjel
lapátolták
a földet
Szibériában,
ástak éjjel,
és
ástak nappal.
Fekete ruhák
száradtak a kötélen
tizenöt évig,
vagy örökké.
Van, aki már soha többé
nem mesélhet –
mondja nagypapa,
majd én helyettük is
elmesélem.
Lapátoltuk
az éjszakát,
hogy végre
nappal legyen,
ellapátoltuk
a tudásunkat,
az érzéseinket,
a szibériai
tigrisek
kihullott
szemfogait
és minden
történetet,
hogy majd rátaláljatok.
Ezeregy év múlva.
|
Hiljadu jedna
noć
Naši dedovi
su u Sibiru
hiljadu jednu noć
zemlju zgrtali,
kopali noću i
kopali danju.
Na konopcu
crna odela petnajst godina
su se sušile
ili zavek.
Neko nikad više
ne može pričati –
veli ded,
ispričaću ja
umesto njih.
Zgrtali smo
noć
da konačno
dan postane,
zgrtali smo
naše znanje,
osećaje,
otpale
očnjake
sibirskih
tigrova
i svaki
događaj
da biste ih našli.
Nakon hiljadu i jednu godinu.
Prevod: Fehér Illés
|
Kilőtték a
putnikokat
Azért lett olyan furcsa minden,
mert kilőtték a putnikokat –
mondta még régen nagymama.
Mindennap a konyhában ül,
mint egy anyakirálynő.
Körbefonja a fény,
amikor belépek.
Csillog a
gang.
Dundi
kisbabák alszanak
a lakásokban.
Már nem bombáznak.
Ne félj,
nem fognak már hasba rúgni,
mint akkor,
’45-ben.
És nem kell
magadra döntened
a szekrényt,
mert nem tudsz enni adni
a gyerekeidnek.
A világ billeg,
azért lett olyan furcsa minden –
kezdi újból.
Miközben a
betonkertben
búgnak a galambok.
|
Putnjici su ispaljeni
Zato je sve tako čudno postalo
jer su putnjici ispaljeni –
baka je još davno ponavljala.
Svaki dan u kuhinji sedi,
kao neka kraljica.
Kad ulazim
svetlom je optočena.
Hodnik sjaji.
U stanovima
bucmaste bebe spavaju.
Više ne bombardiraju.
Ne boj se,
neće te u stomak udariti
kao tad, ’45.
I ne
trebaš
ormar
na
sebe rušiti
jer ne
znaš
čime
ćeš decu nahraniti.
Klima se svet,
zato
je sve tako čudno postalo –
počinje
opet.
Dok
u vrtu
betona
golubovi
guče.
Prevod:
Fehér Illés
|
A valóság partján
Tehetetlen ringok a semmiben.
Gyanútlan alszom
a valóság partján.
Aztán – jelre
alattomos,
hűtlen árnyak döfnek.
Lüktetve morajlik
az univerzum törvénye.
A nagy Bumm után mezítláb
melegszem
millió évig.
A nap langyos.
Suta törvény
ír elő szabályt.
Uram,
hűtlen, hideg patások
törtek át a pusztán.
És mégis:
ülök a percek
zajában.
Isten énekel.
|
Na obali stvarnosti
U praznini bespomoćno se ljuljam.
Na obali stvarnosti
nepodozrivo spavam.
Zatim – na neki znak
podmukle,
neverne sene me bodu.
Zakon univerzuma
kucajući šumi.
Posle velikog Buma bosa
u nedogled
se grejem.
Sunce je mlak.
Propise nezgrapni
zakoni propisuju.
Gospode moj,
preko pustare neverni,
hladni kopitari su probijali.
Ipak:
u vrevi minuta
sedim.
Gospod peva.
Prevod:
Fehér Illés
|
Fénybeburkolt
Fénybeburkolt
szótlansága.
Az út itt van,
olyan közel.
Mindig közel,
nem enged el.
Nejlonzacskók
lobogása
koromsötét
tölgyfák ágán.
Messze futó
acélsínek
Vasbetonon
fénymennyország.
|
Sjajem optočen
Nemost
sjajem optočenog.
Put je tu,
tako blizu.
Uvek blizu,
ne pušta te.
Vijorenje
najlonskih kesa
na garnocrnim
granama hrasta.
U dalj jureće
čelične tračnice
Na armiranom betonu
nebesko carstvo sjaja.
Prevod: Fehér Illés
|
Tetvek
Kifésülték hajamból
a tetveket.
Évtizedek alatt.
Fejemet olajjal
kenték be.
Mégis.
Hajamat
tisztítóoldattal
szálanként,
tincsenként
mosták át.
Napokig bámultam
a tévét,
nem mehettem
emberek közé.
Temetés
a képernyőn.
Az elvtárs halott.
Cserélnék veled.
Évek óta
nézem a
temetést.
Megakadt
az adás.
Viszketek.
Az élősködők támadása
visszafordíthatatlan.
Az elvtárs szobormerev
arca
kimerevített képernyőn.
Meg fognak enni
ezek a tetvek.
Pillanatok
cafatokban.
Nem tudom
összesöpörni
őket.
|
Vaške
Odstranili
su vaške
iz
moje kose.
Tokom
desetleća.
Glavu
su mi uljem
mazali.
Ipak.
Kosu su
mi
svaku viticu,
vlas
posebno
rastvorom
za čišćenje
prali.
Danima
sam buljila
u tv,
među
ljude
nisam
mogla ići.
Na
ekranu
sahrana.
Drug
je mrtav.
S njim
bi se zamenila.
Sahranu
godinama
gledam.
Emisija
je
prekinuta.
Svrbi
mi.
Napad
gotovana
je nepopravljiv.
Ukočeno
lice
druga
u
premijerplanu.
Pojesće
me
ove vaške.
Trenuci
u
izderotinama.
Ne
mogu
ih
sakupiti.
Prevod: Fehér Illés
|
A kertben
A kertben
derékszögben törtek meg a fénynyalábok. Vártam, mikor térnek be hozzám; csúsznak le a szakadt tapétán. Napokig nem jöttek. Kutyám gombszemekkel nézett rám a szemközti fotelből, csuklott egyet, mintha biztatna, tarts ki, jönnek majd. Még az ablakokat is megpucoltam. Hátha könnyebben bejutnak. A haszontalan várakozásban elbóbiskoltam. Bejött anyám a konyhából. Fogd meg a karfát – mondta Apád ma délelőtt meghalt. |
U vrtu
Snopovi svetla
u vrtu pod pravim uglom
su se slomili.
Čekala sam, kad će kod mene navratiti;
niz poderane tapete klize.
Danima nisu došli.
Pas moj poluzatvorenim očima
me je gledao iz fotelje sa druge strane,
štucnuo, kao da me je bodrio,
izdrži, doćiće.
Još sam i prozore očistila.
Možda će lakše dospeti.
Zadremala sam u uzaludnom
čekanju.
Iz kuhinje moja mama je ušla.
Uhvati se za dršku – rekla je
Otac ti je prepodne
umro.
Prevod: Fehér Illés
|
Szeszélyesen
Szeszélyesen és gorombán, menthetetlenül éli életét. Magát túlfeszítve, szűk foglalatban haldoklik egyre. Komolyan, várakozóan, némán vár rá halála. |
Prevrtljivo
Prevrtljivo
i
grubo,
beznadežno
živi
svoj život.
Prenapregnuto,
u
uskom okviru
samo umire.
Smrt ozbiljno,
strpljivo,
nemo
ga
čeka.
Prevod:
Fehér Illés
|
Szegedi elégia
Vonatom a pusztán át Járja magányos útját. A vonatablakból látom: Traktorok róják a földeket. Végig úton maradni, Ez a vágyam. Égi tócsába mártom Lábaim. Mégis: Folyó mossa Léptem határait. Cserépedényben hegytörmelékek. Fel-feldobban egy ló, Kuvaszok csaholnak a földeken. Görög bennem a gond. Pirkad. Futásomat senki sem látja, Tovább, futok tovább a napfelkeltébe. Az idő vedlik, a szél földig hajol. Mindent kézbe veszek újra. Az ég magas, itt vagyok megint. |
Segedinska elegija
Samotan
put mog voza
Putem pustare vodi.
Preko prozora vidim:
Traktori
su na njivama.
Stalno
na putu ostati,
Toga
sam željna.
Noge u
lokvu nebesa
Močim.
Ipak:
Granice
mojih koraka
Reka
pere.
U sudu
od crepa
krhotine
brda.
Na
njivama
Jedan
at po koji put lupne,
Džukele
laju.
U meni se briga kotrlja.
Svane.
Niko ne
vidi moj trk,
Dalje,
trčim
dalje
u razdanje.
Vreme
se mitari,
vetar
do zemlje sagne.
Ponovo
sve u
svoje u ruke uzimam.
Visoko
je nebo,
opet
sam prisutna.
Prevod:
Fehér Illés
|
Balladarészlet
1. A kőfal szorít, Nem szólhatok, Pereg a homokidő, Gyere és vigyél el. 2. Gyere és vigyel el, Rámszakad a kőlap, Nem tudok kijutni. Betonhalál. 3. Mar jönnek, hogy befalazzanak, Sírásók cigarettáznak
Az esőben.
|
Odlomak balade
1.
Steže
kameni zid,
Oglasiti
se ne mogu,
Teče peščano
vreme,
Dođi,
odnesi me.
2.
Dođi,
odnesi me,
Kamena
ploča se sruši na mene,
Osloboditi
se ne mogu.
Smrt u
betonu.
3.
Već
stižu,
da me
zazidaju,
U kiši
Grobari
puše.
Prevod:
Fehér Illés
|