Bak Rita Budapest 1974.
július 10. –
Ezeregy éjjel
Nagypapáék
ezeregy
éjjel
lapátolták
a földet
Szibériában,
ástak éjjel,
és
ástak nappal.
Fekete ruhák
száradtak a kötélen
tizenöt évig,
vagy örökké.
Van, aki már soha többé
nem mesélhet –
mondja nagypapa,
majd én helyettük is
elmesélem.
Lapátoltuk
az éjszakát,
hogy végre
nappal legyen,
ellapátoltuk
a tudásunkat,
az érzéseinket,
a szibériai
tigrisek
kihullott
szemfogait
és minden
történetet,
hogy majd rátaláljatok.
Ezeregy év múlva.
|
Hiljadu jedna
noć
Naši dedovi
su u Sibiru
hiljadu jednu noć
zemlju zgrtali,
kopali noću i
kopali danju.
Na konopcu
crna odela petnajst godina
su se sušile
ili zavek.
Neko nikad više
ne može pričati –
veli ded,
ispričaću ja
umesto njih.
Zgrtali smo
noć
da konačno
dan postane,
zgrtali smo
naše znanje,
osećaje,
otpale
očnjake
sibirskih
tigrova
i svaki
događaj
da biste ih našli.
Nakon hiljadu i jednu godinu.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése