|
Máshol
Az ember tönkremegy, olyan szívesen
ugrott volna el a földtől,
nem tudta,
hogy a csúcsok alul vannak,
hogy az alap egyszer
égig érhet,
lehelet és lég: pneuma.
Kétszáz méter,
a karja melletted,
de nem ölel át,
lépések feléd, aztán távolodik,
az ág marad,
megtart téged,
még nem tört le,
a szalmabábuk csak
szalmabábuk,
ott állnak egyedül,
(ha tovább sírsz,
melletted maradok
még)
de ők akkor is ott állnak
továbbra is egyedül –
ezer évig,
tönkremegyek,
optikai csalódások
között,
nagyon kevés itt a levegő….
Elmegyek otthonról,
esik, agyonázva
lépdelek
egyre közelítve feléd.
|
Drugde
Propada čovek, tako rado
bi se odskočio od zemlje,
nije znao
da su vrhovi ispod,
da temelj jednom
može da do neba seže,
dah i vazduh: pneuma.
Dvesta metara,
njegova ruka je pored tebe,
ali te ne grli,
koraci prema tebi, pa se udaljuju,
grana ostaje,
zadrži te,
još se nije slomila,
lutke od slame su samo
lutke od slame,
tamo stoje, usamljeno,
(plačeš li dalje,
ostaću pored tebe,
još)
ali oni i dalje tamo stoje
i dalje usamljeno –
hiljadama godina,
propadam,
između
optičkih varki,
tu jako malo vazduha ima…
Napuštam dom,
pada, skroz mokar
koračam,
prema tebi se približavam.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése