Aćim Todorović Kroz noć straha – A félelem éjjelén

 

Aćim Todorović Han Pijesak, 21. septembar 1965. – 

Kroz noć straha
 
Napolju tama-umrla svjetlost. Sa hrasta, starog, zlosluti sova.   bagoly riogat.
Leleče vjetar-oluju goni, bjesnilom lomi dubinu snova.
Mrknu obrisi dalekih gora, nemušto ćute hrbati modri.
Iz pakla tame vučica vije, još okot vlažan urlikom bodri.
 
Uz r´jeku magla pritišće polje, pramenjem studi jeza se grana,
u daljini-nad svodom, pogrbljen mjesec crveni k´o ljuta rana.
I ova noć na pakao liči, na koloplet vrzi adskog pruća,
na krik, na vapaj grešnika, starog, na zadnji ropot prije smaknuća.
 
Pod zemljom zmije sklupčane čame, guštjeri, crvi i sve što gmiže.
Utvare jezde, sotone kriče, a svakog časa smrt je sve bliže.
Sjeverac bije, savija grane, raznosi polen u oblak praha.
Odnekud molitva zažubori, spasonosno, tiho, kroz noć straha.
 
Izvor: https://www.nekazano.me/kroz-noc-straha-acim-todorovic.php
 
 
A félelem éjjelén
 
Kinn homály – fény sehol. Egy öreg tölgyön bagoly riogat.
Jajong a szél – vihart kerget, dühösen tördeli a mély álmokat.
Árnyképek a távoli hegyek, a kék hegygerincek csendben vannak.
A pokol mélyén szuka vonít, nedves utódot üvöltve sarkall.
 
A folyó mentén köd száll a mezőkre, a fagyban iszony terjed,
a távolban – a láthatár felett a hold görnyedt, vörös, mint a fertőző seb.
Ez az éj is a pokolra hasonlít, az alvilági vessző iszonyatos táncára,
a sikolyra, a bűnös segélykiáltására, a kivégzés előtti haláltusára.
 
Kígyók, gyíkok, férgek, minden, ami mászik, a föld alatt sorvad.
Egyre közelebb a halál, rikolt a sátán, látomások lovagolnak.
Ágakat tör, porfelhőbe pollent hord az északi szél.
Valahonnan megmentő ima hallatszik, a félelem éjjelén.
 
Fordította: Fehér Illés