Bak Rita Budapest 1974. július 10. –
|
Emlékek
Úgy érzem,
nem megy, nem tudok
több halottal
megbirkózni,
ahogy eltűnnek,
kikopnak, elveszítem őket,
életem eddigi szereplőit,
színtereit.
Változik minden,
nem szeretném,
állandó helyszínt,
díszleteket és szereplőket szerettem volna.
Felfal a halál.
Már alig érek el az élethez.
|
Uspomene
Tako osećam,
da ne ide, ne mogu
sa više mrtvih
da se uhvatim u koštac,
nestaju,
iščeznu, gubim
dosadašnje učesnike, predele
mog života.
Sve se menja,
a ja
stalno mesto,
kulise i učesnike sam želela.
Guta me smrt.
Život već jedva dotičem.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://www.litera-tura.eu/bak-rita-emlekek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése